Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

Egy Vet a világpolitikában Lehetnek és vannak csendesebb Időszakok a nemzetközi élet non stop színpadán, s talán a díszlet sem változik, de a kulisszák mögött akkor ls zajlik élet. Most nyíltszíni változásoknak is tanúi lehettünk az elmúlt héten. A konszolidáció jelei erősödnek Nyugtalanságra okot adó megmozdulásokról érkeztek hirek Csehszlovákiából a hét elején. A hatóságok erélyes fellépése, a párt és a kormány vezetőinek nyilvános beszédei, a milícia és a néphadsereg hűséges kiállása a párt és a kormány közrendet célzó határozatai mellett csökkentette a feszültséget a hét végére Prágában is. Ennek Cernik miniszterelnök sajtókonferenciáján hangot ls adott, bár a konszolidációs folyamat köre és üteme még nem megnyugtató. Az imperialista propaganda továbbra is erőteljesen uszítja a belső reakciós erőket — külső fűszerezéssel. Például a csehszlovák határ közelében lezallott amerikai hadgyakorlat szintén ezt a célt szolgálta. Nagy volt a felhajtás, a látványosság, amely véget ért anélkül, hocy a szocialista országokban bárki is megijedt volna ettől a provokációtól. Javaslat elfogadása — feltételekkel A múlt hétig az új amerikai kormány húzta az Időt a Közel-Kelettel kapcsolatos francia javaslatra adandó válasszal, az atomsorompó-szerződés szentesítésével, a rakétaelhárító támaszpontok építésének kérdésével. S ezekkel együtt a vietnami tárgyalásokon elfoglalt merev álláspontjukkal minden égető nemzetközi állásfoglalást elodáztak. A feszültség tartósítása természetesen kedvező számukra, mert ez a világ kérdéseinek megoldásában nehézséget okoz a szocialista országoknak, az Imperialista agresszió áldozatainak. Amikor azonban már kicsordul a pohár, akkor az USA „nagy kegyesen" válaszol, s Igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy „meg kellett fontolni" a döntést, mielőtt azt nyilvánosságra hozzák. így cselekedett Nixon ls, amikor a héten sajtóértekezlete előtt szóvivő útján tudatta a világgal, hogy az atomsorompó-szerződést ratifikálás végett a szenátus elé terjesztette (a döntés csak jóval későbbre várható), Ideiglenesen felfüggesztette a rakétaelhárító rendszer építését, s elfogadja a francia javaslatot. De Washington úgy állította be ezt a választ, mintha a négyhatalmi megbeszéléseket a közel-keleti kérdésről az USA kezdeményezné. „Indítványában" valójában azonban feltételhez köti a négyhatalmi találkozót: először kétoldalú megbeszélések sorozata révén bizonyos mértékű előzetes megállapodás jöjjön létre. Ily módon ismét időt akar nyerni, mielőtt határozathozatalra kényszerülne. A kétoldalú tanácskozások már meg is kezdődtek az ENSZ-ben, ugyanakkor Brezsnyev — néhány napon belül másodszor — és Nixon üzenetet intézett Nasszerhez. Az üzenetek is a diplomáciai erőfeszítéseket rejtik. Sajnálatos, hogy miközben a közel-keleti konfliktus által érintett arab országok vezetői elfogadják a kérdés megtárgyalására vonatkozó négyhatalmi találkozót, Izrael még azt is elutasítja. Izraeli hivatalos személyek ugyan a hét végén úgy kommentálták Nixon sajtóértekezletét, hogy az amerikai elnök „nem hatolt a közel-keleti probléma lényegébe". Saját számukra biztatónak találták, hogy a négyhatalmi tárgyalásokat Nixon nem helyezte előtérbe. Változást várnak Nixontól Annál inkább előtérbe került a múlt hét végén Nixonnak az a bejelentése, hogy február 23-án európai körútra indul. A nyugati országok kommentátorai egymást felülmúlva értékelték a várható látogatás sorrendjét és ebből a legkülönbözőbb következtetéseket vonták le. Tény, hogy ettől a látogatástól a NATO, ezáltal az amerikai befolyás erősítését, ugyanakkor egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítését is várják. Irónikusan megjegyzik, hogy Johnson uralkodása Idején csak egyszer volt Európában — Adenauer temetésén... Talán Nixon rugalmasabb politikusnak bizonyul? Nem ez mutatkozik a vietnami kérdéssel foglalkozó párizsi négyes tanácskozásokon. A múlt heti, csütörtöki ülésen Is csak szóban beszélt az USA-delegátus az amerikai csapatok létszámának részleges csökkentéséről. Ezt azonban ahhoz kötötte, hogy „az észak-vietnami egységek ls vonuljanak vissza". Furcsa kívánság, mert ez valójában azt jelentené, hogy a felszabadító harcosok vonuljanak Északra és akkor a saigoni bábkormány azt csinál, amit akar. Ezzel szentesítenék az 1954-es genfi konferencia határozatának teljes felrúgását Vietnam egyesítésére vonatkozólag és az USA-nak továbbra is megmaradnának délvietnami támaszpontjai. Be kell következnie az amerikai időhúzó és merev politika változásának. Ezt az óhajt fejezte ki a múlt héten több neves amerikai szenátor is. És változtatni kell az USA „legméltóbb" partnerének, az NSZK-nak is provokációs magatartásán. Az NDK és a Szovjetunió kormánya figyelmeztető jegyzéket küldött az NSZK-nak, tiltakozva az ellen, hogy a Bundestag elnökválasztását rövidesen Nyugat-Berlinben akarják megrendezni. Ez összeegyeztethetetlen a nemzetközi szerződésekkel és megfelelő ellenlépést tenne szükségessé, ha az NDK szívében folytatja le az NSZK az elnökválasztási ceremóniát Kiesinger múlt heti újabb „aggályai" az atomsorompó-szerződéssel szemben és az újfasiszták melletti kiállása Ismét csak bizonyította hogy az európai biztonság megteremtésének legfőbb akadályozója az NSZK militarista törekvése. Markovlts Tibor Longo kongresszusi beszámolója |Izraeli lépések (Folytatás az 1. oldalról.) körvonalazza: központi témája a párt szövetségi politikájának kérdése. Bebizonyosodott. hogy — a jóslatokkal ellentétben — a fejlődés lelenlegi szakaszában a munkásosztály szövetségi rendszere tovább bővül — mondotta Longo. — A parasztsággal fennálló szövetség mellett lehetőségek nyíltak az értelmiségiek, szakemberek, kutatók, diáktömegek olyan új rétegeivel való összefogásra, amelyek érdekeltek a társadalom demokratikus és szocialista átalakításában. Longo, méltatta a diákmozgalmak pozitív szerepét, ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a forradalmi mozgalom elutasítja az anarchista jellegű megnyilvánulásokat A Rumor-kormányról szólva, az OKP főtitkára hangsúlyozta, hogy a kommunisták határozottan és félreérthetetlenül szembeállnak vele, ellenzik politikáját. Hangsúlyozta, hogy a kommunisták az ország előtt álló legsürgősebb problémák megoldására kidolgozzák a maguk elképzeléseit, hogy ily módon hozzájáruljanak a baloldali, a szocialista, a katolikus és demokratikus erők együttműködéséhez és mérlegeljék egy új többség létrejöttének feltételeit. Minél jobban nő a munkásosztály politikai szerepe, annál világosabbá és konkrétabbá válik a szocializmus perspektívája. Ez konkrétan a szocializmus felé vezető olas^ út — mondotta az OKP főtitkára. Hangsúlyozta, hogy a kommunisták olyan Olaszországért küzdenek, amely független, semleges, a béke és a népek közötti együttműködés tényezője. Beszámolójának második részében Longo figyelmeztetett azokra a veszélyekre, amelyek abból következnek, hogy nem ismerik el a vietnami nép törekvéseit megtagadják Kínai és a KNDK elismerését Ázsiában, a Közel-Keleten Izrael megtagadja csaoatalnak visszavonását az elfoglalt területekről, Európában pedig az NDK elismerését tagadják meg a nyugati országok. A csehszlovákiai helyzettel kapcsolatban Luigi Longo azt hangoztatta, hogy „az olasz kommunisták a párt általános vonalából következő álláspontot fejezték ki", amikor helytelenítették az öt szocialista ország akcióját. Az olasz kommunisták minden kommunista párt és szocialista ország autonómiájának és szuverenitásának teljes tiszteletben tartását, a „vezető" állam és párt bármilyen elméletének elvetését elvi álláspontnak tekintik. Longo támogatásáról biztosította a csehszlovák vezetőket, akik „a súlyos körülmények között felelősségteljesen figyelembe veszik a helyzet minden elemét", és arra törekszenek, hogy tovább haladjanak az 1968 januárjában megkezdett úton. Longo a továbbiakban állást foglalt a katonai tömbök feloszlatása mellett Elutasította azokat a véleményeket, amelyek szerint a csehszlovákiai események miatt ez a célkitűzés többé nem időszerű. A nemzetközi kommunista mozgalom problémáiról szólva az OKP főtitkára hangoztatta, hogy az utóbbi években és hónapokban a mozgalom „nehéz pillanatokat élt át". A vélemények és a tapasztalatok őszinte összevetése mellett foglalt állást, abból kiindulva, hogy „senklsem letéteményese az Igazságnak", amely éppen a tapasztalatok dialektikus öszszevetéséből bontakozik kl. A kommunista és munkáspártok Moszkvában tervezett nemzetközi értekezletéről szólva Longo kijelentette: „Az értekezlet pontosan akkor lesz hasznos, ha fontos momentummá válik a nemzetköziségnek abban a megújításában, amelyre valamennyiünknek szüksége van". Longo kiemelte, hogy a szocialista országok fejlődésének önálló és bizonyos esetekben kritikus elemzése lényeges eleme annak a mélyen gyökerező szolidaritásnak, amely az olasz kommunistákat a szocialista országok népeihez, mindenekelőtt a szovjet néphez fűzi. A „szocialista országok iránti szolidaritásunk egy olyan világ felé fordul, amelynek mindinkább a gyakorlatban kell bebizonyítania — a XX. kongresszus által elindított folyamat következetes folytatásával —, hogy a szocializmus a demokrácia, a szabadság, az emberi méltóság és az ember fejlődésének legmagasabb csúcsát jelenti" — mondotta Luigi Longo. A kongresszus ma délelőtt folytatja munkáját. A vietnami emigráció a saigoni rezsim ellen 0 Kairó (MENA) Izrael annektálnl akarja a gazai övezetet — írja szombati számában az A1 Ahram. A lap Kairóba érkezett értesülésekre hivatkozva azt állítja, az izraeli kormány elhatározta, hogy meghozza a szükséges Intézkedéseket a gazai övezet néhány héten belül végrehajtandó annektálására. Ezen intézkedések sorozatában az első lenne a lap szerint a Sinai-félsziget északi részén állomásozó izraeli egységek megerősítése. A kairól sajtó támadja Londont és azzal vádolja, hogy titkos fegyverszáüítási egyezményt köt Tel-AviwaL Az Akhbar londoni tudósítása szerint Zvi Cur tábornok, Dajan jobb keze Londonban a hadügyminisztérium vezetőivel titkos tárgyalást folytatott az izraeli fegyverszállításról. Korábban ugyancsak nyilvánosságra nem hozott találkozója volt Denis Healey brit hadügyminiszterrel, ugyanis Izrael a francia embargó kijátszására akar brit fegyverekhez jutni. Dajan és De Gaulle 0 Hanoi (VNA) Az amerikaiak és saigoni bábrezsimjük ellen folyó harcban már huzamosabb ideje tapasztalható a különböző politikai színezetű délvietnami csoportok, társadalmi szervezetek aktivizálódása. Legutóbb a Párizsban élő, tekintélyes számú vietnami emigráció egy része hallatott magáról: nyilatkozatot tettek közzé magukat liberális erőnek nevező személyiségek. Ezt a nyilatkozatot most a VDK sajtója is nyilvánosságra hozta. A magukat liberálisnak nevező vietnami emigránsok olyan politikusokból, volt katonatisztekből és más polgári elemekből tevődnek össze, akik valaha még a francia gyarmati közigazgatás és hadsereg emberei voltak, később szerepet játszottak a Bao Daj császár neve alatt — a VDK ellen — összetákolt dél-vietnami állam fenntartásában, de később, az amerikai befolyás növekedésével, kiestek a hatalombóL Mostani felhívásukban a Thieu—-Ky— Huong-rezsim megdöntésére szólítják fel híveiket. A felhívás szerint minden módszert igénybe kell venni a saigoni kormányzat megdöntésére és mindent meg kell tenni azért, hogy a párizsi tárgyalások elvezessenek a vietnami kérdés politikai rendezéséhez. A llberéálls erők e célok szolgálatában kilátásba helyezik saját ideiglenes bizottságuk létrehozását ls. Órabére: 12 ezer dollár Új adatok az óriási amerikai vagyonokró! DÉLMAGYARORSZÁG VASÁRNAP. 1969. FEBRUÁR 9. A Majna melletti Frankfurtban megjelenő Dle Tat című nyugatnémet lap közölte az alábbi cikket. Jelentéktelen rövidítéssel, szó szerint Ismertetjük. Az amerikai gazdagok és szupergazdagok tűz alatt állanak. A lakosság nem akarja többé némán tudomásul venni azt, hogy a hatalmas vagyonok egyre kevesebb kézbe kerülnek és milliók nélkülöznek. Az utóbbi tíz évben a millomosok száma százezerre emelkedett. De az amerikaiak tízmilliói nem laknak jól. Kereken 30 millió ember jövedelme a statisztikai adatok szerint az egzisztencia minimuma alatt van. Az Egyesült Államokban az elmúlt években számos könyv jelent meg arról, hogy kiknek a kezében van a vagyon. A legújabb adatokat Ferrtinand Lundberg professzor szolgáltatja tanulmányában. amelynek címe: „A gazdagok és szupergazdagok; tanulmány a pénz hatalmáról ma". Lundberg professzor megállapította, hogy a lakosság 2,7 százalékának birtokában van az Egyesült Államok nemzeti vagyonának kétharmada. Néhány család dönt A milliomosok száma az utóbbi tíz évben ugyan százezerre emelkedett, azonban mit számít egy közönséges millomos a Du Pontok és Rockefellerek 3000- és 4000-szeresen nagyobb vagyonához képest. Lényegében a „gazdagok" kevesebb, mint egy százaléka dönt több mint 200 millió amerikai sorsáról. Az ország gazdasági és politikai kérdései felett néhány család határoz. Lundberg professzor azt állítja, hogy egyedül a Du Pont-család ipari érdekeltsége több, mint 30 milliárd márkát tesz ki. Ez a család dönt a Du Pont de Nemours konszern-polítikájs felett, amely a leghatalmasabb vegyióriás, valamint a General Motors felett, amely a kapitalista világ legnagyobb autótermelője. A bankok kezében Itt van továbbá a Rockefeller-család amely több mint 20 milliárd márka vagyonával többek között a legnagyobb amerikai olajkonszernt ellenőrzi, mint amilyen a Standard Oil (New Jersey). A szupergazdagok kapcsolatairól a két nagy politikai párthoz azt írja Lundberg: „A republikánusok és a demokraták egyaránt a vagyonosok hatalmas pártjainak vetélkedő szár nyai." A két párthoz való pénzügyi hozzájárulásukat a konszernek urai „befektetéseknek" tekintik. Az amerikai gazdasági életben jelentékeny súlyhoz jutottak a bankok beruházásai. Egy vizsgálat kimutatta, hogy a bankok birtokában 607 milliárd dollár, vagyis a több mint ezermilliárd értékű dollárberuházás háromötöde van. Ehhez járul még, hogy az igazgatói tanácsokban a helyeket 40 bank és a legnagyobb 500 konszern 286 részvényese foglalja eL Az első számú gazdag Az Itt felsorolt óriási pénz- és hatalmi koncentráció az amerikai milliárdosoknak óriási munka nélküli jövedelmet biztosít. így például Haraldson L. Hunt többszörös dollármilliárdos a Du Pontok és Rockefellerek mellett a szupergazdagok egyike. Egyee jelentékeny területeken Mr. Hunt ma Amerika első számú gazdag embere. Ö a legnagyobb olajmágnás. Becslések szerint Haraldson Hunt minden órában 12 000 dollárt keres. A milliárdos Hunt tipikus hadi-gazdag. Az első milliárdjához a második világháború segítette, a koreai és a vietnami háború újabb milliárdokat hozott nekt Az egyre nagyobb vagyon, hatalom és befolyás után való törekvésükben az amerikai konszernek urai nincsenek tekintettel hazájuk, vagy más ál. lamok érdekeire. Az amerikai vegyikonszern elnöke (a száz közül a 29. számú) íey jelölte meg vállalatának célját: „Egy nemzetközi tőkés társaságnál nem szabad az egyes országok jólétét irányadónak tekinteni. Egy nemzetközi konszern erkölcsileg nem hibáztatható azért, ha egy terméket ott állít elő — a világ bármely országában —, ahol az a legolcsóbban előállítható". 4 t