Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-08 / 32. szám

A unnosi TAIUIACS ÖLÉSI (Folytatás az 1. oldalról.) ható, hogy az idén hétszerannyi lakás epül Szegeden, mint 1968-ban, és megteremtették anak reális lehetőségét is, hogy jövőre a városban már több mint ezer lakás épüljön. Nyilvánvaló, hogy az új gazdálkodási módszerek bevezetésével a tanácsi vállalatok önállósága is nagyobb lett Általában ezzel jól is éltek, amit bizonyít, hogy a tavalyi munkájuk alapján elért nyereség nem marad alatta a minisztériumi vállalatok nyereségének. Hiba azonban, hogy néhány tanácsi vállalatnál háttérbe szorult a várost közvetlenül érintő feladatok ellátása. A városgazdálkodási vállalat és a tanács építőipari vállalatának tevékenysége különösképp nem igazodik a város lakosságának igényeihez. Ezek a cégek kinőttek eredeti rendeltetési kereteikből, s ma nincs Szegeden olyan kisebb vállalat, amely például karbantartást végezne. Tovább kell fejleszteni a beruházási vállalat munkáját is, hogy képes legyen a lakosság magánépítkezéseit is szervezni. Az 1969-es és az 1970-es esztendő nemcsak a harmadik ötéves terv befejezésének évei, hanem egyben a Szegedi járás: negyedik ötéves terv megalapozása is. Ezért e két évre szóló tervet igen alaposan, már a táviatokra is gondolva kell végrehajtani. A gázmüvek jelentését leszavazták A Délalföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat munkájáról szóló tájékoztató jelentést Szekeres István igazgató terjesztette elő. Miután Nagy István, Hampel Ferenc, Nitsinger Gyula, Ballá Béla, dr. Kulka Frigyes olyan jellegű kérdéseket tettek fel, melyből megállapíthatta a tanács, hogy a beterjesztett jelentés netrí alkalmas megvitatásra, mert nem tartalmazza azokat a problémákat, melyek a lakosságot foglalkoztatják, nem adja meg Szeged gázellátásának programját és megvalósításának ütemét, Sz. Simon István, Nemes Attila és dr. Kulka Frigyes javaslatára az elnöklő Papp Gyula, a tanács vb elnökhelyettese szavazást rendelt el a vita megtartásáról. A tanácsülés úgy döntött, hogy a beterjesztett jelentést nem fogadja el, s kéri a gázműveket, hogy még az idén újabb, alapos jelentést adjon a tanácsülésnek. Határozat az újszegedi közlekedésröt Igen élénk vita alakult ki a bejelentések, interpellációk során is. Nitsinger Gyula, Farkas István, Hampel Ferenc, Nemes Attila, dr. Imre Ottóné, En(/i József, Ábrahám Lajosné, Savanya Miklós, dr. Csikós Ferenc, Tóth András, Lovas János, Baráth Zsigmond és Egyeki Zsigmond kért szót. Többen felhozták, hogy jobb felkészüléssel elejét lehetett volna venni annak, hogy a nagy hóesés megbénítsa a város közlekedését. Még többen az új szegedi autóbuszjárat magas díjszabásának jogosultságát vitatták, s kifejezték a lakosság elégedetlenségét az ármegállapítás miatt. Papp Gyula válaszában egyetértett ezekkel a felszólalásokkal és javasolta, hogy a tanács hozzon határozatot, melyben kéri a Pénzügyminisztériumot, az Anyag- és Árhivatalt, valamint a Közlekedési- és Postaügyi Minisztériumot, hogy segítse elő az újszegedi közlekedés problémájának megoldását. A javaslatot a tanácsülés egy szavazat ellenében elfogadta. A többi felmerült kérdésre a kerületi tanácsok és az illetékes szakigazgatási szervek a törvényben meghatározott időn belül írásban válaszolnak. Fehér Kálmán Tovább fejlődnek a falvak A szegedi járási tanács idei első ülését újjáépített székházában tartotta tegnap. A rossz útviszonyok ellenére ls megjelent a tanács tagságának többsége az ülésen, ahol fontos kérdésekben hoztak határozatot: megvitatták a tanács és a végrehajtó bizottság múlt évi munkáját, valamint az 1969—70-es évek pénzügyi és fejlesztési tervét, ezen belül az idei költségvetési és fejlesztési tervet. A tanácstagokat Farkas István vb-elnök köszöntötte, majd Gyuris Szilveszter vbelnökhelyeltes elnökletével ülésezett a járási tanács. Az elmúlt évi munkáról szóló jelentést a tanács tagjai írásban előre megkapták. A végrehajtó bizottság pontosan összegezte a tavaly végzett feladatokat. Tavaly a járás falvaiban 412 lakóházat építettek, s csak 243-nál vettek igénybe hitelt. A felépült lakások többsége kétszobás, összkomfortos, minőségileg sokkal jobbak a korábban épülteknél. Ettől függetlenül gondot okoz a lakáshiány, mivel állami lakásépítés a járás területén nincs. Társasházakat építettek Kisteleken, Mórahalmon és Kiskundorozsmán, a két utóbbi községben még nem fejeződött be, de hamarosan készen lesznek a házak építésével. A lakásépítést lassította a telekhiány és általában a kisajátítási és parcellázási munkák vontatottsága. Ettől függetlenül 15 községben 800 házhelyet parcelláztak, s az OTP-nél 1969. január elsején 200 telek várt eladásra. Előkészítés alatt áll Üllés, Bordány, Algyő, Szatymaz és Domaszék községek házhelykialakítási terve. Igen nagy gond a szétszórt tanyai települések és iskolák villamosítása. Tavaly újabb 11 tanyai iskolában gyulladt ki a villany, s így a 97 tanyai iskolából már 57-ben „elfújták" a petróleumlámpát. Ebben az évben tovább folytatják a tanyavilág villamosítását. A tanács és végrehajtó bizottsága tavalyi munkájáról kialakult vitában véleményt mondott Kalapos István, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára, aki a társadalmi összefogásról beszélt. Felszólalt Csizmás Sándor, az MSZMP szegedi járási bizottságának titkára is, aki a tsz-ek gazdálkodásának gyengeségeit elemezte. Makra András, a MÉSZÖV dolgozója a tanácsi munkáról, Széli János, a szatymazi Finn—Magyar Barátság Tsz elnöke a mezőgazdasági beruházások szétforgácsoltságáról. Nagy Sándor, a balástyai Móra Ferenc Tsz elnöke pedig az állattenyésztéssel kapcsolatos beruházások árkérdéséröl beszélt. Az idei költségvetés, valamint az 1969—70-es évi tanácsi fejlesztés tervet ugyancsak írásban megkapták a tanács tagjai. A jelentéshez dr. Ábrahám Antal vb-elnökhelyettes fűzött kiegészítést. A járási tanács ez évi költségvetése nagyjából megegyezik a tavalyival. A várható bevételeket 98 millió forintban határozták meg. A jelentésből kitűnik, hogy a járási tanács végrehajtó bizottsága mégalapozott és jól meggondolt tervet terjesztett a tanácsülés elé. A legfontosabbakra költik meglevő forintjaikat, s arra kérik a községek tanácsait is, hogy megfontoltan készítsék el idei költségvetési terveiket. Néhány kiragadott példa csupán: milliós összeget kap Sándorfalva, Kistelek és Zsombó, félmilliót Algyő és Bordány. Tizenöt község öszszesen 5 millió 800 ezer forintot Jövőre 6 milliót juttatnak öt községnek (Algyő, Kistelek, Mórahalom, Zákányszék és Szatymaz). A járási tanács utak és hidak építésére több mint 4 milliót fordít: Kiskundorozsmán befejezik a Felszabadulás utca építését, Üllésen autóbuszfordulót építenek, Pusztaszeren felújítják a Munkástelepi utat, Sövényházán a Honvédségi utat, Bakson a máriatelepi hidat. A fejlesztési alapokra a járási tanács 9 millió 800 ezer forintot biztosít összesen. de ebből a tervezett járási rendelőintézet költségeire 4 milliót tartalékolnak. Jövőre ezt az összeget 10,5 millióra tervezik, amelyből 4,5 milliót a rendelőintézet Többesszám első személyben költségeire fordítanak, a többit a községek kapják meg. Jellemző a költségvetés alapos előkészítésére, hogy a tanácstagok közül mindöszsze hárman szólaltak fel, j Ocskó Imre, a kisteleki fmsz elnöke, aki megkérdezte, hogy falujában, a „leendő városban" építenek-e állami lakásokat, Cséri Gyula, a baksi tsz elnöke pedig községük iskolájának mostoha helyzetére mondott adatokat. S végül Tari Sándor, n TÖVÁL igazgatója a forgalmiadó befizetésének kérdéseivel foglalkozott. A legreménykeltőbb választ alighanem Kistelek tanácstagja kapta. Ha rövid időn belül biztosítanak lakóházépítésre területet, akkor a következő években egy negyvenlakásos állami házat építenek Kisteleken. A baksi iskolás gyermekek helyzetén ebben az évben nem tudnak segíteni, de elsők lesznek a következő tervidőszakban. A költségvetés vitája után a járási tanács titkára előterjesztést tett, hogy március elsejétől a volt építési és közlekedési csoport helyett építési, közlekedési és vízügyi osztályt szerveznek a járási tanács kebelében. N

álunk ez már természetes; egy csapatban vagyunk, persze, hogy többesszámban gondolkozunk. Érthető, hisz egy az érdekünk. De belebeszélünk mi a brigádon kívüliek dolgába is nemegyszer, ezt viszont még sokan nem értik meg. Pedig velük, műhelybeli társainkkal is egy az érdekünk." A középkorú, higgadt beszédű brigádvezető csapata már szocialista címet nyert. Kétszer is. Megérdemlik, mert jó szellemet, szemléletet honosítanak példájukkal. Brigádmódra munkálkodni, összetartani, miért is lenne elképzelhetetlen olyan nagy munkacsapat esetében is, mint bármelyik üzem? Az, ahogyan a szocialista brigádtagok át-átlépik a csoporthatárokat, segítenek társaiknak, — már ilyenfajta közösség-kovácsolódás. Az egyéni és brigádérdekek találkozása a vállalati kollektíváéval, a többesszám első személy, a mi érvényesülése. A többesszám polgárjoga természetesen nem újkeletű: a munkáshatalommal együtt született, vele terebélyesedik. Ez a többesszám első személyben való gondolkodás mindinkább honosodóban van. S ahol a felvilágosítás, meggyőzés mellett az anyagi, erkölcsi ösztönzés hatóerőit is jól alkalmazzák, ott ezek a tendenciák tovább erősödnek, mélyülnek. De itt nem állhat meg a gondolatsor. Nem torpanhat meg a vállalati önállóság kapujában sem. Ha feltételezzük is, hogy egy gyár minden munkása úgy igyekszik, mint fentebb írtuk — brigádmódra — még midig újabb gondolatok következnek rá. Mert ami a legnehezebb: megértetni, hogy az „üzemi brigád" a népgazdaság nagy, országnyi területű gyáróriásában szintén elkötelezett a többi „üzemi brigádnak". Hasonlóan ahhoz, ahogy szálak, kapcsolatok fűzik össze egy-egy munkahely munkacsapatait. Ha például rossz anyagot kap a kenderfonógyár, s küszködve fonalat készít belőle, azt a szövőgyárban még nehezebb lesz megszőni, a szálak szakadnak, csökken a munkás napi termelése, kevesbedik a keresete. Vagy például a cipőkél. Igaz — mondja a gyár igazgatója —, hogy baj van, de nekünk meg az alapanyagra, segédanyagra van rengeteg panaszunk, csakhogy azt nem hallgatja meg senki. Ez van. ilyet ad a partnerüzem. Más: nem lehetett különféle cikkeket kapni, hol ebben, hol abban akadozott áruéilátásunk, mert a boltvezetők nem törekedtek arra, hogy legyen elegendő tartalékuk, féltek a készlettől. Előfordult ilyen készlet-ijedtség fontos közsszükségleti cikkeknél is, úgy kellett felülről hatni a kiskereskedelemre; hogy legyen is, ami van. S ilyen beavatkozásokra szükség van és nyilván lesz is még, megfelelő ösztönzés, irányítás kell ahhoz, hogy áruellátásunk egyre javuljon, megfelelő készletek várják a. fogyasztókat. Aminthogy az afféle „csomagolásos"' drágítást, vagy más indokolatlan ártetézést s egyáltalán: a tisztességtelen haszonszerzés próbálkozásait is meg kell gátolni. Másrészt úgynevezett szabályozókra — afféle új mechanizmusi „közlekedési rendőrökre" — van szükségünk, újakra is, a termelés „forgalmában". S érvényt szerezni annak a szemléletnek, ami egy jó brigádban honos: együtt sírjanak, együtt nevesenek az anyagot gyártó és az anyagból terméket előállító üzemek is. Legyen meg az egymásrautaltság mindkét oldalról, legyen közös az érdekük. Aminthogy a kereskedelemnek is legyen érdeke minőséget és bőséget biztosítani. Az új mechanizmus térképére tekintve meg kell tehát nézni — hová, melyik érdek-keresztútra kell „forgalmi rendőr", hol kell elsőbbséget biztosítani az igényeknek, a fogyasztóknak. A szabályozók mellett fontos annak a tudatnak az erősítése is, hogy a termelő munkás „altér ego"-ja, másik énje a fogyasztó. A termelésben selejtet gyártani és vásárlóként szidni a rossz árut, ez a szemléletmód paradox. Gazdagodásunk csak úgy képzelhető el, ha ki-ki személy szerint is gazdagítja jó munkájával a közösséget, s természetesen önmagát. E

mber és ember, műhely és műhely, gyár és gyár, üzlet és vásárló között bonyolultak a kapcsolatok. A népgazdaság és vállalati érdek időnkénti ütközése olyan tényező, amivel számolunk a reform során. Ahol lehet, meg kell előzni, az öntudatos munkások, a párt- és szakszervezeti szervek elébe vághatnak nyerészkedésnek, ravaszul kalkuláló kapzsiságnak, bírálhatnak a többesszám első személy jogán. Ahol szükséges, szabályozókat állítunk, a leglényegesebb azonban, hogy a többesszám elsőszemélyű gondolkodásnak alapot teremtsen a felvilágosító, meggyőző munka. , Simái Mihály Sikeres „főpróba" Tápén Tegnap délelőtt Szegeden tartották a Szabadság Filmszínházban ünnepi zárszámadó közgyűlésüket a Tápéi Tiszatáj Tsz gazdái. Ünnep-, ségükön megjelent Csá-' penszki István, az MSZMP szegedi járási bizottságának első titkára és Niesner Ferenc országgyűlési képviselő is. Az 5053 hold közös művelésű területen gazdálkodó közösség sikeres főpróbát tartott az elmúlt esztendőben. Hiszen az új gazdasági mechanizmus, nem utolsósorban a szövetkezetben végrehajtott változások, mint például: hat önálló önelszámoló üzemegység indítása. nagy feladatok elé állította a vezetőséget, a tagságot egyaránt. Az előző évekhez viszonyítva, amikor az összes árbevétel 30 millió forint körül mozgott, tavaly jelentős előrelépés történt, ugyanis 54 millió forint árbevételt értek el. Az öszszes ledolgozott munkanapok száma 200 ezer, s erre 18 millió forint munkabért fizettek ki. Az előző esztendőben a 153 ezer munkanapra 13 millió 640 ezer forint jutott. Valami kicsikét nőtt az egy tagra eső jövedelem is. Amíg 1967-ben 16 ezer 066 forint volt, addig tavaly 16 ezer 258 forint. Az egy munkanapra eső jövedelem tehát 89 forintról 90 forint 40 fillérre emelkedett. Hozzászólásában Csápenszki István kiemelte, hogy sikeres főpróbája volt ez az év a tápéi szövetkezetnek, hiszen az új gazdasági mechanizmus megnövekedett követelmények elé állította a kollektívát. Néhány esztendővel korábban elvándoroltak a fiatalok a faluból, az iparban keresték a megélhetést, boldogulást. Most egyre-másra térnek vissza a vándormadarak, tavaly 68-an kérték felvételüket, leginkább fiatalok, az idén pedig 33-an. Sz. L. I. Több mint 8 ezer brigád az építőknél Több mint tízezer épílőés epítöanyagipari szocialista brigád ötszáz küldötte pénteken az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megtartotta az építésügyi ágazat szocialista brigádvezetőinek második országos értekezletét. Megjelent az értekezleten Bondor József építésügyi és városfejlesztési miinszter, dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügvi miniszter és Somoskői Gábor, a SZOT titkára. A tanácskozáson Bondor József tartott vitaindító előadást. Többek között beszámolt arról, hogy az ÉVMvállalatok munkahelyein csaknem 8200 brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért, vagy megtartásáért. Az Építők Szakszervezetének elnöksége nevében Juhász Ottó, a szakszervezet titkára megállapította, hogy a tapasztalatok szerint a szocialista brigádok átlagon felüli munkával vesznek részt a vállalati eredmények létrehozásában. A vitában sok hozzászóló számolt be a szocialista brigádok gondjairól, újabb kezdeményezéseiről és terveiről. Felszólalat Somoskői Gábor, a SZOT titkára is. A KÖNYVTÁRBAN SZOMBAT, 1969. FEBRUÁR 8. DÉLMAGYARORSZÁG \ *