Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-26 / 47. szám

K;sz- télen, nyáron gond védnökség Vendéglő tó-vezetők a szegedi vendéglátásról A KISZ-vednökség tapasztalatairól és feladatairól tanácskoztak üzemrészenként a visontai Thorez külfejtéses bányaüzem- és a Gaga- ; rin hőerőmű ifjúsági veze- j tői. Megállapították, hogy : az ifjúsági brigádok az el- j múlt évben kiemelkedő eredményeket értek el az ! országban kiemelt beruházás j különböző fontos munkahelyein. j Vallomások Kint még a tél két színre egyszerűsödött világa, bent a fénykép fekete-fehérébe zárt a színek hazug szépségeitől mentes emberi világ: Szávay István fotói. Hétfőn este nyílt meg önálló, harminc képből álló kiállítása a tudományegyetem Liliom utcai klubjában. A fiatal fotósnak, aki csak munkakörülményeit tekintve nevezhető amatőrnek, de — ha van ilyen — a lencse művészetének hivatott tudója, nem ez az első kiállítása. Nyert már díjakat — városában még teljesen ismeretlenül — külföldi és hazai kiállításokon egyaránt. Ez a mostani csupán azért emelhető ki a többi közül, mert ez az eddigi legteljesebb. Művészet ez — az áttünések művészete. Tájai, tárgyai, fái azáltal személyesednek meg, hogy magukon, magukban hordozzák létük ellentettjét is. A Táj című képen fekete égboltból izzanak ki a fehér fák és házak, a Rekviemen az elhagyott ház körül áttetsző rétegekben halmozódik fel az érthető és érthetetlen valóság, a fák itt kiáltássá, emberré, szörnnyé lényegülnek. A halottak ártéri csonka fákká, akárcsak a fiatal szegedi festőgeneráció képein. A kiállítás középpontjában Szávay legjelentősebb, egész alkotásmódjának dialektikáját magában hordozó fotója függ a Csontvárys hangulatot árasztó Táj nappal és holddal. Az Ady-képek, a Pitypangos ég alatt, az Alföld ideje, s más^ képével \ együtt maradandó emlékként ennek megőrzésével vihetjük j haza magunkban ezt a kiál- > lítást. Ezt a , világot: feketé- j ben, fehérben. V. M. Szegeden is — ugyanugy. mint a más nagy idegenforgalmú városokban — feltűnő különbség van a téli és a szezonban szokásos vendégforgalom között. Míg nyaranta az a legnagyobb gond. hogy az ideérkezőket ellátni tudjuk, télen többnyire fordítva van: nem helyet, hanem vendéget kell biztosítani. Kerekasztal beszélgetésre hívta meg szerkesztőségünk a vendéglátó vállalatok vezetőit; a beszélgetésen a vendéglátóipari árakról, a vendéglátás kulturáltságáról, az idegenforgalmi szezonra való felkészülésről és a vállalatok közötti versengésről is szó volt. Részt vett a beszélgetésen Balikó Béla. a Hungária Országos Szálloda és Éttermi Vállalat szegedi igazgatója, Szabó József, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója és Vass Imre. a MÉSZÖV elnökhelyettese. ítélet — Miért olyan kemény a hús? — Kérem, cz Bivaly csárda! Biztatóan indult az idei év: az első hat hét mind a három vállalatnál forgalomnövekedést hozott, a Hungáriánál 14 százalékos, a megyei vendéglátó vállalatnál ÍO százalékos, a fogyasztási szövetkezeteknél 17 százalékos volt az emelkedés. Ez egyben ítélet is az árváltozásokról. Méltánytalan lenne oersze ezzel megválaszoltnak tekinteni az ár kérdést: tény, hogy azokat, akik rendszeresen járnak az étterembe, érzékenyen érinti az 1968-as évi áremelkedés. De nem kisebb gond a vendéglátóipar számára sem az új, szabad árforma. A jelentősen csökkent állami ártámogatást kell pótolni, s csak úgy tudják, ha nagyobb forgalomból és nem az ételek árának emeléséből próbálnak hasznot szerezni — természetesen a fogyasztónak is éppen ez az érdeke. Idén nem lesz újabb árváltozás az étlapokon — nem számítva azt, hogy a piacon egyes nyersanyagok ára a szezon szerint változik. Amit egyébként a téli forgalom emelkedése pontosan érzékeltet: több szegedi jár az éttermekbe. Az abrosz és a nyelvtudás Az első osztályú és színvonalban első, de árban másodosztályba sorolt (pélKOBRÁK dául a Hungária és a Hági) éttermek gazdája a Hungária, illetve a megyei vendéglátó vállalat. Közismerten reprezentatív étterem a Tisza és az Alabárdos. Ez utóbbi inkább a különleges igényűek számára készült, s a vállalat dicséretére legyen mondva, nem is engedett a színvonalból, noha a drágaságáról született legenda az első hónapokban — Balikó elvtárs szerint — igen rossz hatással volt a forgalomra. De a cég kivárta, míg megszokják Szegeden, és az Alabárdos ma is ugyanolyan elegáns hely, mint amilyen frissiben volt. És igenis kell egy ilyen nagyvárosnak kéthárom minden kritikát kiálló étterem, presszó; ami azt illeti: zenés szórakozóhelyek, bárok között úgysem válogathatunk. A vendéglátás kulturáltságához a tiszta asztalterítő éppúgy hozzátartozik, mint a felszolgálók szakértelme, udvariassága, nyelvtudása. Ez pedig egyik versenyterülete a cégeknek. Szabó elvtárs így fogalmazta meg: „A vendégeknek csak egy hányada jut el a mi üzleteinkbe. Hiszen megoszlik a közönség. De hogy mekkora a törzsközönségünk, az rajtunk is múlik, és ezt dolgozóink tudva tudják". A megyei vendéglátónál nyáron alkalmi pincérek is dolgoznak (diákok és nyugdíjasok), a Hungária személyzete állandó. Mind a két cég nagy gondot fordít a szakemberképzésre. Mégis nemegyszer üggyel-bajjal sikerül csak a létszámot megtartani: a szövetkezeti és a tsz éttermek jobban tudnak fizetni. De nem ez az egyetlen dolog érinti fájdalmasan a két nagy céget, hanem az is, hogy néhány szövetkezeti és tsz-csárda csak rontja Szeged vendéglátásáról kialakult összvéleményt. Azt mondják: minden üzletbe csak belevágnál?, pedig nem értenek hozzá! — Az új vállalkozások életképességét úgyis a vendégforgalom igazolja csak — az viszont nyilvánvaló tanulság: jó szakembert csak jó fizetés- > sel lehet a konkurrencia el- I lenében is megtartani. Jó-e o halászlé? A vendéglátás hírét-nevét i az ételspecialitások is fémjelzik. A Hágiban kedvenc étel a dorozsmai bicskás pecsenye. A megyei vendéglátó vállalat nyárra megnyíló éttermében, a Zsótérházban még saját márkával ellátott bort is adnak majd A Tisza-szálló éttermében az angol, francia és magyar konyha ismert ételei kaphatók. Amit viszont mindenütt keresnek a vendégek a napfény városában: a valódi szegedi halászlé. Hogy jó-e? Elég sok a vita ekörüL Másmás a vendégek ízlése; nincs elég sokféle és jó minőségű hal — mondják a szakemberek. De a vendéget csak a tálban gőzölgő étel érdekli, nem a készítés körülményei, nehézségei. Csodák csodájára: mindig nagy forgalom idején rosszabb a minőség! És honnét tudná a nyári vendég, hogy a szegedi halászlének van „téli" minősége is? Ha végre itt a nyár... Az idei strandszezonban a partfürdő ellátása semmivel sem lesz jobb a tavalyinál. Már most látható, hogy az építőipar lemarad ezzel a feladattal. Bambi ugyan majd kapható, de a szép terveknek (étterem, pavilonsor) jó, ha a fele kész lesz. Mi lesz a fesztivál ideje alatt szokásos szabadtéri éttermekkel, birkacsárdákkal, lacipecsenyés bódékkal? Még maguk a fenntartó cégek — megyei vendéglátó és a fogyasztási szövetkezetek — sem tudják, hogy lesznek-e vagy sem. Csak felújításra van keret és a kritikahadjáratot már tavaly is alig bírták. Elvitatni persze az idén sem lehet a kritika jogát, de azt sem, hogy szükség van az olcsó és egyszerű, gyors kiszolgálást biztosító csárdákra, pavilonokra. Újdonság lesz a szezonra elkészülő 600 személyes Szeged étterem (a Zsótér-házban), sörpince nyílik a Deák Ferenc utcában, Minimackó bolt az Oskola utcában, halászcsárda lesz a népfront városi székházának pincéjében — hogy csak a jelentősebbeket említsük. P. Szőke Mária A tett éltetője a gondolat M

egbolydult időket élünk, különösképpen, aki a nemzetközi porondon végbemenő folyamatokat figyeli és a pillanatnyi helyzeten túl elgondolkodik a fejlődés irányán, nap mint nap újabb kérdésekkel találja magát szemközt Az érzékenyebb idegzetű emberek valósággal úgy érzik, hogy a világ az abszurd drámák logikátlanságát követi, kiszám íthatatlan dolgok történnek mindénfelé. Ez az érzelmi klíma követeli meg, hogy a józanság, a nagyobb összefüggésekben elemző tudatosság jobban hallassa a hangját, aktívabban hasson a maga közegében. Ügy is mondhatnám: a ráció, az értelem, a gondolat próbájának az ideje ez — persze nem az első és nem az utolsó próbája, de nem is akármilyen próbája. Az aggályt, hogy a tett halála a gondolat, újra meg kell cáfolni. Ha ez igaz lenne, valóban rosszul állnának a dolgok. A bonyolult helyzet mindig is azoknak kényelmes, akik előtt az új helyzet új gondolatai megoldásának következménye fel sem merül, azoknak, akik csak a maguk ablakából néznek a világra, az elfogultaknak, legyenek azok nacionalista vagy kispolgári, szektás vagy anarchista szélsőségesek, likvidátorok vagy kalandorok, vezényeljenek meggondolatlan rohamot vagy kapkodva visszavonulást. Ezeknek a tendenciáknak közös jellemzője, hogy szűken felfogott érdekből, többnyire vélt érdekekből indulnak ki, a valóságot egyoldalúan értelmezik, az egyes jelenségeket önkényesen kiragadják az összefüggésekből, nem analizálnak, hanem deklarálnak, csupán az érzelmekre s azon belül is a legprimitívebbekre apellálnak. Rossz és gyenge az ilyen érvek logikája, és még nem is őszinte: kishitűség, rossz közérzet, fáradtság keres itt kibúvót, mentséget az. „objektív körülményekben". Az űj felismerésnek is egyetlen útja a harc, a vita folytatása. Egy igazságot — nagyon sommásan szólva — túlhaladhat a tudomány, amely pontosabb ismereteket szolgáltat és túlhaladhat a valóság is, amennyiben a tényt, amelyet az tükrözött, megváltoztatja: ez rendszerint egyik esetben sem úgy történik, hogy a korábbi igazság minden érvényét elveszti: mind a valóság mind a róla való ismereteink alakulása folyamatos. Van. ami érvényben marad, jóllehet már nagyon régen ismerték fel van, ami nem változik, jóllehet már nagyon régen kialakult. Hogy mindez nehéz? Hogy az ilyen hűvösen racionális elemzés, osztályozás, rendezés, amely ezt is. azt is tekintetbe veszi, hajlik a szenvtelen objektivizmusra, hogy a két vagy több fronton való harc a taktikázgató egyensúlyozására csábít, a langyos egyrészt-másrészt mérlegekre, amelyekből semmi sem következik? De vajon nincs-e száz és ezer pozitív tapasztalat, amely ennek ellentmond? Talán egyszerűek voltak azok a viszonyok, amelyek között véghez vittük a konszolidációt vagy a kollektivizálást? Vajon nem bizonyítottuk be a kényes és nehéz kérdések hosszú sorában, hogy van olvan munkastílusunk, olyan politikai és ideológiai metodikánk, amelv össze tudja kapcsolni az analízist, a helvzet gondos tanulmányozását, a konkrét teendők közérthető és markáns megfogalmazásával? Ha még van bizonytalanság nyitott kérdés, tanácstalanság, akkor ez nem azért van, mert túl sokat analizálunk, összevetünk vagy mérlegelünk, hanem mert az analíziseink az összevetéseink, a mérlegezéseink nem mindig elég mélyek, túlságosan is regisztrálódnak, nem jutnak el az adott helyzetben lehetséges következtelésekhez. De a legtöbb esetben igen is eljutottunk időszerű teendők megfogalmazásához, annak a bizonyos lenini láncszemnek a megragadásához, amellyel az egész folyamatot tovább lehet lendíteni. Ahol az analíziseink alaposak, mint a gazdasági reform kérdésében, hogy a legújabbat említsem, ott az analízis eredményeit le is fordították a cselekvés programjává. Ezt láthatja mindenki, aki a közéletben tevékeny. A dolgok bonyolultságának lehetőleg teljes számbavételétől el kell jutni az ezek megoldásának megfelelő legfontosabb alapelvek és teendők kimunkálásához. S „végtermékei" az ilyen elemzésnek persze abban is különböznek a hamis válaszoktól, hogy nem „pofonegyS7erűek". De nem is dilemmázó bizonytalankodások, amelyek ezt is, azt is nyitva hagyják, hanem egyértelmű és világos álláspontok, amelyek orientálnak, segítik az embereket a mindennapi munkában éppúgy, mint történelmi céljaink elérésében. E

gyszóval a bonyolult és bonyolódó viszonyok a mi karunkban nem szolgálhatnak indokul arra. hogy borongó hangulatok passzitatásba szorítsák azokat, akik átérzik a helyzeteket, ismerik nehézségeiket, és tapasztalataiknál fogva leginkább arra hivatottak, hogy a megoldásban közreműködjenek. A marxistáknak—leninistáknak, akik harcolva és gyötrődve, kutatva és kísérletezve munkálják ki a helyes politikát ajknak semmi okuk sincs erre. Nemcsak azért, mert egy igaz eszméért küzdenek, hanem azért sem, mert a kor új problémáinak nemcsak érzékelésében, de felismerésében is ők jutottak a legtovább: az eszme megvalósításának pedig ez a legfőbb feltétele. A tettnek ugyanis nemcsak halála, hanem éltetője is lehet a gondolat. A forradalmi, a haladó tettnek mindenféleképpen az. RÉNYI PÉTER Nemzetközi növényvédelmi tanácskozás A Magyar Agrártudományi Egyesület, a Növényvédelmi Kutató Intézet, a MÉM növényvédelmi szolgálata és az Agrotröszt rendezésében kedden a Technika Házában megkezdte a tanácskozását a 19. növényvédelmi tudományos értekezlet, A háromnapos tanácskozáson 700 szakember — közöttük több szovjet, lengyel, angol, osztrák, NDK- és NSZK-beli vendég — vesz részt. A tudományos tanácskozást dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg. Ezután Nagy Bálint, a MÉM növényvédelmi főosztályának vezetője a hazai növényvédelem időszerű feladatairól számolt be. Regül a szegfű A szentesi termelőszövetkezet üvegházaiban 400 ezer tö szegfűt gondoznak, s hetenként 12 ezer szál virágot exportálnak a Szovjetunióba, Finnországba, az NSZKba — repülőgépen. A világpiacon a piros és bordó virágokat kedvelik legjobban. SZERDA, 1969. FEBRUÁR 26. DÉLMAGYARORSZÁG 3 1