Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-25 / 46. szám

Belvíz 175 ezer holdon A vízügyi igazgatóságok a szombati 12 helyett hétfőn már 18 folyót vigyáztak első, másod- és harmadfokú árvízvédelmi készültségben. A Tárnán és a Zagyva felső szakaszán hétfőn harmad fokról elsőre, a Sajón másod fokról ugyancsak első fokúra mérsékelték az árvízvédelmi készültséget. A Zagyva torkolati vidékére és az Ipoly felső szakaszára ki kellett rendelni a harmadfokú készültség erőit. A hétfő délutáni jelentések szerint azonban az Ipoly Balassagyarmatnál 17, a Zagyva pedig Jászteleknél 118 centiméterrel apadt. A Körösök völgyében újra első fokú készültséget és megerősített figyelőszolgálatot tartanak, a Dunántúlon pedig a Rába felső szakaszán és a Sión. A Rákos és a Szilas patak medre az utóbbi napokban teljesen megtelt, sőt a Rákos patak a XVI. kerületben ki is léoett medréből. Gyors intézkedésre azonban nem volt szükség, mert a víz mezőgazdasági területre húzódott. Az országban a szombati 90 000-ről vasárnapra 160 ezerre, majd hétfőre 175 OOC holdra növekedett a belvízzel borított terület A vízügyi igazgatóságok 135 nagy teljesítményű szivattyútelepe és 107 hordozható szivatytyűja másodpercenként 277 köbméter vizet emel át a belvízcsatornákból a folyókba. Az utóbbi 24 órában már nem kaptak lényeges vízpótlást a megáradt folyók, patakok és a belvízzel borított területek, így a szakemberek véleménye szerint tovább mérséklődik a belvízborítás növekedésének üteme. th ra th re gy: a honvédelem Az idei tanévben — mint ismeretes — kötelező tantárgyként megkezdődött az általános iskolák hetedik, a középfokú, valamint a felsőfokú tanintézetek első osztályában a honvédelmi oktatás. Ez a hazafias, internacionalista nevelés része. konkrét formája. Természetesen gondos tanterv alapján, az életkori sajátosságoknak megfelelően tanítják. Valamennyi iskolában része azonban az anyagnak a fegyverismeret, a lövészet és a honvédelmi verseny. A tanulók bizonyos „katonai jártasságot" szereznek, s ezt az is indokolja, hogy a fiatalok majdani katonai szolgálatukat valamelyes ismeretekkel kezdhetik. A szülők, a diákok és a pedagógusok — általában — a honvédelmi oktatást nemcsak helyeslik, hanem szükségesnek is tartják. Nemcsak azért, mert a hazát cselekvésekkel kell szeretni, esetleges adott helyzetben védeni, hanem mert egyéni és kollektív fegyelemre szoktat, s a kötelező katonai szolgálathoz nyújt előkészítést. A honvédelmi oktatásért az iskolákban a művelődésügyi szervek, illetve a tanintézetek igazgatói, vezetői a felelősek. A Magyar Honvédelmi Szövetség szervei, klubjai az oktatáshoz segítséget adnak. Szegeden és a szegedi járásban is az MHSZ szervei — ennek keretében katonai akadémiát végzett hivatásos főtisztek is — patronálják az iskolákat. Közreműködnek valamennyi fegyveres testület tagjai. A patronálás szakmai és technikai. Az új iskolai tantárgy kötelező ugyan, de nem osztályozzák a tanulók teljesítményét. Egyik-másik tantestületben ebből eredően Nem osztályozzák, mégis fontos Az első tapasztalatok némely pedagógusnak az a véleménye, hogy ..nem is olyan fontos, s mel.lékes tantárgy" a honvédelmi oktatás. Ott, ahol ilyen nézet van, elsősorban az iskola igazgatójának kell me; érteni: egyáltalán nem. mellékes tantárgyról van szó, szerepe nem vehető félvállról. Sok. gondos, elismerést érdemlő felkészülés történt az új tantárgy oktatására. A témával foglalkoztak és foglalkoznak az iskolákon túl nemcsak a tanácsok végrehajtó bizottságai, hanem működési területüknek megfelelően a párt-végrehaj tó bizottságok is. Ezeken a megbeszéléseken is kidomborodott, hogy a honvédelmi oktatás az iskolákban — a hazafias nevelés elemeként — nem egyszerűen „iskolai", hanem politikai kérdés. Ebben az is benne van. hogy mindenütt és mindenkor igényesen, jelentőségének megfelelően kell vele foglalkozni. A „próbaév" eddig eltelt része feltétlenül pozitív. Az eddigi elméleti és gyakorlati órák megfeleltek céljuknak, bár igaz, némely iskolában kisebb zökkenők is előfordultak. aminek a tanulságait levonták. A tulajdonképpeni „vizsga" ezután következik. A második félévben kerül majd sor az iskolákban a honvédelmi napokra, amelyeknek a keretében tereptan, járőrverseny és lövészet is lesz. A honvédelmi napokra malmost készülnek. Oktatási napokról van itt szó, amit komoly és ugyanakkor a diákoknak élményt adó tartalommal kell telíteni. Az oktatási napot azért hangsúlyozzuk, mert egyik-másik iskolában van olyan vélemény, hogy „csak szimpla kirándulásról" lesz szó. Igaz, kirándulásról is beszélhetünk, de a tulajdonképpeni tartalom elsődlegességével. Több dologban még intézkedések kellenek, illetve van. ami tisztázásra vár. Az MHSZ aktivistái, az iskolákat patronálók különböző munkahelyeken dolgoznak. Az iskolai oktatás többségében délelőtt van, amikor a patronálók dolgoznak. Viszont a szakoktatásnál ott kell lenniük. Ez jó néhányszor az adott munkahely vezetői, dolgozói körében olyan véleményt szül: „már megint elkéredzkedett, miért nem munkaidőn túl csinálja, megint cselleng." A patronálók a tevékenységükért fizetséget nem kapnak. Indokolt kérés, hogy valamenynyi üzem, intézmény vezető! értsék meg: az MHSZ aktivistái a honvédelmi oktatás segítségével társadalmi kötelezettséget teljesítenek. Olyan feladatot, amit máskor nem végezhetnek. Lényeges, hogy a foglalkozások — elsősorban a lövészetek — a lehető legnagyobb körültekintéssel történjenek, szigorúan megtartsák a biztonsági előírásokat. Itt kell megjegyezni, hogy a szegedi lőtér már jelenleg is szűk. Ezért már most szóvá tesszük: újabb lőtér vagy lőterek kellenek. Viszonylag kevés szegedi általános és középiskolában van lövölde, ahol légfegyverrel lehet gyakorlatozni. Lövölde kis költséggel létesíthető, s mivel hasznos, szórakoztató, az iskolák igazgatóinak érdemes módot keresni életrehívásukra. Az új tantárgyra jellemző, hogy a diákok szívesen befogadják. Erre a lényeges motivációra bizton építhetünk. !W. S. Hol a megértés ? Egy „makacs" ktsz és a csökkent munkaképességűek ügye Jó néhányan vannak, akik baleset következtében veszítettek munkaképességükből. Az esztergályos, a kovács vagy a kőműves többé nem folytathatja eredeti szakmáját, s élete végéig tétlenségre lenne kárhoztatva, hanem adódna körülményeihez igazodó munkaalkalom. Mert rendszerint a gyógyulás után újra dolgozni akarnak, hasznukra kívánnak lenni maguknak, családjuknak. Szerencsére 1957 óta Szegeden is működik olyan üzem, ahol a rokkantak újból pénzt kereshetnek. A nemrég FÉMTEX névre keresztelt kisipari szövetkezet kisebb zökkenők után jól megtalálta a helyes arányokat. Mintegy 70—75 százalékban valóban csökkent munkaképességű embereket foglalkoztat, s emellett gazdaságosan is dolgozik. Az a ritka kedvező helyzet alakult ki, hogy egy kisegítő intézmény — szükségmegoldás — változott, életképes, önfenntartó, sőt számottevő nyereséget hozó vállalkozássá. Az iparosodó Szegeden fontos a FÉMTEX létezése, fejlődése. Kérés Sajnos, az alapvető, fejlődéssel együttjáró probléma a FÉMTEX-nél is jelentkezett: 1968-ra, 1969 elejére szűkek, zsúfoltak lettek a műhelyei, csaknem 300 nem teljesen egészséges dolgozójának már nem tud megfelelő munkakörülményeket, szociális ellátást biztosítani. Nem csoda, hogy a szövetkezet vezetői — korlátozott anyagi adottságaikhoz mérten — minden kínálkozó lehetőséget igyekeznek megragadni. Szinte megoldottnak látták nagy gondjukat, amikor tavaly a Szegedi Szerszámkovács Ktsz új üzemházba költözött. Megkapják a régi „levetett ruhát", a szerszámkovácsok Rákóczi utcai telepét — gondolták. Annál inkább remélték ezt. hiszen a szövetkezeti mozgalomban nem ritka hasonló segítség. Különösen akkor nem, ha a kérő még ellenszolgáltatást ígér. Államhatalmi úton Természetesen a csökkent munkaképességű dolgozók vezetői nem adták fel a „harcot", s más módszerrel, államigazgatási úton kívántak hozzájutni az üzemhez. Valamennyi fórum igazat adott a FÉMTEX-nek, pedig a szerszámkovács ktsz vezetői a szegedi városi tanácstól kezdve az Építési és Városfejlesztési Minisztériumig elmentek kifogásolásukkai. Legutóbb a szegedi városi tanács vb elnöke is úgy döntött, hogy a FÉMTEX-et illeti a Rákóczi utcai műhely. S mivel nincs tovább reális államigazgatási, jogi fórum, nincs fellebbezési lehetőség, megszületett a kilakoltatási határozat, amely szerint február 28-án, pénteken hatósági segédlettel költöztetik ki a szerszámkovács ktsz-t. A felszabadulás után még nem volt arra példa, hogy egy szocialista gazdálkodó szervet — ktsz-t is — ilyer. államhatalmi úton kelljen jobb belátásra bírni. Még nem volt arra szükség, hogy egy üzemet, vállalatot, vagy ktsz-t kilakoltassanak azért, mert önszántából nem lett volna hajlandó a törvényt végrehajtani. Még nincs késő Persze, a dolognak van egy másik oldala is: a szerszámkovács ktsz új üzemházához ingyen jutott. Az új üzemházat, ahova átköltözött már, több mint 10 millió forintos beruházással a szövetkezeti mozgalomtól kapta; az új mechanizmus előestéjén jóváírták a szerszámkovács ktsz-nek adott hitelt. Furcsa, hogy a szerszámkovács ktsz vezetői erről egyszerűen megfeledkeznek, s csak a tulajdonosi jogosultságok megsértéséről, igazságtalanságról beszélnek Még azt sem restek mondani, hogy „megidézik a nagy nyilvánosságot", a televíziót, a rádiót, a lapok munkatársait a pénteki kilakoltatásra — az „igazságtalanság" leleplezésére. Még nincs késő ahhoz, hogy a szerszámkováes ktsz vezetői még egyszer felülvizsgálják álláspontjukat és önként teljesítsenek egy jogos kérést. Szocialista rendünk írott és íratlan törvényei, a segítségnyújtás kötelessége mindenképpen ezt parancsol4 ® Matkó István Szputnyíklígyelő A Szovjetunió Tudományos Akadémiája új szputnyikfényképező távcsövet ajándékoz a magyar csillagászoknak és geodétáknak. Az új. AFU—75 típusú kamera automatikusan követi az égen gyorsan mozgó mesterséges holdakat Nagyobb vásárlóerő, nagyobb kereslet T

alán a legbékésebb energia a világon a vásárlóeró. Nem is igen kérkedik vele senki. Akinek van belőle, legszívesebben szabadulna tőle. Itt a pénz, ott a bolt, gyerünk, vegyük meg gyorsan a krumplit, a televíziót, s jól van. Bár ilyen egyszerű lenne! De — hogy a példánál maradjak — nagyon drága a burgonya, televíziós készülék pedig alig akad mutatóba. Itt a baj. A vállalatok 1968-as tevékenységéből elért nyereség és a foglalkoztatottság 6 százalékos emelkedése alaposan megnövelte a város lakosságának vásárlóerejét. A kérdés: fel tudott-e zárkózni az igényekhez Szeged kereskedelme? Nagyjából és egészében igen. Az új kereskedelempolitikai célkitűzések az új gazdasági mechanizmus első évében megvalósultak. Igaz, a felkészülés időben, még 1967-ben megkezdődött, az elért eredmények tehát körültekintő és folyamatos munka következményei. A lakosság véleménye is az, hogy javult az áruellátás, nőtt az üzletekben a választék és udvariasabbak a kereskedők, mint akár egy évvel korábban. Különösen jobb az ellátás például hús- és hentesárukban, tejtermékekben, édességfélékben. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az élelmiszer-kiskereskedelem forgalma az országos átlagnál is erősebben nőtt Szegeden. A kereslet és a kínálat egyensúlyban volt. A vegyesiparcikkszakmában már gyakran közvetlenül az ipartól szerezték be az árut, ami igen hasznos módszernek bizonyult. Sokat javult a vas-műszaki szakma — annak ellenére, hogy a tévé „hiánycikk" lett, aminek nem ők, hanem a számukra előnytelen ármegállapítás az okozója. A textilféléket elosztó nagykereskedelmi vállalat forgalma némiképp csökkent. A kiskereskedelemben a több szektor — tanácsi, állami, szövetkezeti, sőt magán — egészséges versenyszellem kibontakozásához vezetett. Sok minden javul, de sok minden jogosan bosszantja még a vásárlókat. Amíg például több az úgynevezett exkluzív áru — s ez jó —, sok. az olyan cikk, amely éppen az utóbbi évben tűnt el az üzletekből. Nemcsak a tévé vagy a leszállított árú hűtőszekrény tartozik ezek sorába, mert amióta megszűnt Szegeden az aprócikk-bolt, az ott árusított alkatrészek, kellékek sem kaphatók sehol. A választékkal sem lehetünk mindenben elégedettek: a divatcikk, női fehérnemű után gyakran kell felutazniuk a vásárlóknak Pestre. Persze, csak akkor, ha van hozzá idejük és pénzük. Az idő is pénz azonban. Sajnos nagyon sok időt kell fordítani Szegeden a bevásárlásra. Még néhány belvárosi élelmiszerboltban is kevés az áru, négy-öt üzletet végig kell járni olykor ahhoz, hogy az ember mindent megkapjon. A kiszolgálás gyorsítására tehát többet kellene gondolniuk a kereskedelem vezetőinek. Régi, de most új módszere lehetne az egy helyben fizetés. Ne kelljen a vásárlóknak pulttól pénztárhoz, pénztártól pulthoz sétálni, s mindenütt várakozni, ha egyszer nem muszáj. Mind nagyobb a város idegenforgalma, többen járnak be dolgozni Szegedre, sokan ideköltözködnek, tavaly év végén 11 ezer idén 21 ezer lesz azoknak a száma, akik szombatonként nem dolgoznak. Az újabb vásárlóerő jelentkezésére és a vásárlási napok változására a kereskedelemnek mielőbb fel kell figyelnie. Több új és korszerűsített, átalakított üzletre lenne máris szükség! A perem terű letek üzletei kicsik, rosszak, elhanyagoltak. Karbantartásukra, rendbehozásukra alig költenek, sőt némelyiket meg is szüntették. Ezeken a helyeken tehát nemhogy javult volna, romlott az ellátás. Gondolni kellene most már az újonnan születő városrészekre is. Az épülő Tarjántelep Makó, a tervezett dél-nyugati városrész Szolnok nagyságú lesz. Nem szabad az utolsó percre hagyni ezek kereskedelmi hálózatának megfelelő kiépítését. A Tarjántelepen már így is súlyos késésben vagyunk! wryilván vannak még a régiből „örökölt" problémák, j^j gátak, az elmondott hiányosságok nagy része is még ezekből ered. Egy kurta év kevés ahhoz, hogy gyökeres változást hozzon, ezt nem is várhatta senki. Olykor sokkal több lehetőségre volna szükség, máskor meg a meglevőket sem merik felhasználni. A javulás lassú, de feltétlenül biztató. Fehér Kálmán Épült: 1957—1969 Üzletház a Mérey utcában (21.) Dugadőlt kis földszintes házak, üres telkek, dzsun gelnak is beillő udvarok álltak még 10—12 évvel ezelőtt az azóta mondhatni nagyvárosivá kiépült Mérey utcában. Az üzletház — Barabás Ernő terve — akárcsak egy szalaa, összefogja a telekbelsöben épült lakóházakat. KEDD. 1969. FEBRUÁR 25. 3 DÉLMAGYARORSZÁG '