Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

Horváth józsef BUDAI HÁZIKÓ Egyik fővárosi napilapunkban az apróhirdetéseket böngésztem, amikor fennakadt -a szemem a következő sorokon: ..Budán, a Rózsadombon vagy a Pasréten hét-nyolc szobás, abszolút komfortos házat vennék készpénzért, nagy kerttel, gyümölcsfákkal. lehetőleg kisebb úszómedencével. Ajánlatokat Nyugodt otthonra vágyom 1 000 000 jeligére kérek a Kiadóba." Mostanában, hogy kissé öregszem, hajlamos vagyok az elérzékenyülésre. íme, ez az apróhirdetés is megindított, s elöszivárgó könnycseppjeim prizmáján át akaratlanul is bepillantottam a derék apróhirdető emberi sorsába. Istenkém, milyen borzasztóan zaklatott élete lehetett ennek a szerencsétlen embertársnak, aki ennyire vágyik egy nyugodt otthon után, hogy az minden további nélkül megér neki egymilliót! Nem mondom, az én életem sem volt fenékig tejföl, de azért, azt hiszem, egymilliót mégsem áldoznék nyugodt családi otthonra. Nem vinne rá a lélek. Ki tudja, mennyit kellett gürcölnie és nélkülöznie szegénynek, amig ezt az egymilliócskát összekuporgatta. S mindezt egy nagy létszámú család mellett! Hiszen legalább hat-nyolc gyereke lehet, ha ekkora házikóra van szüksége. S hogy egy nagy családot eltartani manapság nem csekélység, ezt magamról tudom. Nos, lehet, hogy megfáradt a küzdelemben, lehet, hogy elnyűtte a mindennapi betevőért folytatott ádáz harc, de a gerincét nem törte meg. Ezt abból látom, hogy készpénzért veszi a budai házikót, nem ám OTP-re, mint sokan mások. S még most, egy kemény munkában töltött élet alkonyán is az áldozatvállalás fennkölt szelleme árad apróhirdetéséből. Nagy kerttel akarja ezt a budai házikót, már pedig mindenki tudja, mennyi munkát ad egy nagy kert az ő szorgos gazdájának. Kivált. ha gyümölcsfák ls vannak benne. Az a sok ásás. eereblvézés. fönvfrás. metszés, permetezés és a többi 5'iklavár lehet ennek az embertársnak a lelke, ha mindez nem riasztja vissza! De még az ő hitvese is tözrőteattan* menveesVe lehet ám. É<?v iiven nvueodt budai haitek az asszonvnet is annri mimkát ad. hogv csak na. Mindennan hétnvolc szohát kitakarítani... nem. ezek a derék emberek nem ismernek lehetetlent. Ha anróhirdetásfíkhen nem említették volna, hoev ragaszkodnak egv kisebb úszómedencéhez, magam hívnám fel rá a figveimflket: kell az a ió bűvös víz. hogv mindennap me"iisztáikodhassanak. s kioldhassák ernvedt testük fáradtságát. Itt tartottam révederésemben, amikor a feleségem megkérdezte: mit temeszkedem tétlenül? Szó nélkül elé tartottam az apróhirdetést. abban reménvkedve. hogy neiem is elérzékenyül. s megértőbb lesz. De 6 mérges tekintetet lövellt rám: — Látod, te élhetetlen, mire viszik mások, amíg te itt a napot lopod és nyavalyogsz. hogy így kimerültél, úgy kimerültél! Nem is szólva arról, hogy te elcigarettázod a fél keresetedet Fogadni mernék, hogy ez az ember nem dohányzik, azért telik most neki egy nyugodt budai otthonra. De te! Ereztem, hogy Igaza lehet az én szegény asszonykámnak. De majd megmutatom, hogy én sem vagyok elveszett emberi Azonnal abbahagytam a dohányzást Fogok én még apróhirdetést feladni, egy ilyen nyugodt budai házikót keresve. Amikor e sorokat papírra vetem, már öt Kossuth ára megvan a millióból. A többit majd csak megadja az, aki ennek a derék apróhirdetőnek is előteremtette. Ténagy Sándor versei PATIKA A NADRÁGZSEBBEN — Mi van veled, öregem? — Szúr az oldalam. Megyek Kocsordihoz. Neki mindig van egy tucat tablettája. — Ezért ne fárad] hozzá. Nekem is van annyi, mint neki. Hol szúr? — Itt. Tapogasd meg. — Minek? Nesze, szopogass el ebből néhányat, utána kutya bajod lesz. — Hú. most meg a fejem kezd hasogatni. — Tessék, kapd be ezt a drazsét — Ez ml? — A hasogatás ellen. Halál biztos. — Lenyeltem. Hanem te... mitől sápadtál el? — Fogalmam sincs... Rosszullét kerülget. — Ugyan, neked az semmiség. Hamar végy be valamit. — De ml az ördögöt? — Talán abból, amit nekem adtál. — Ne hülyéskedj, azt sem tudom, mire ... szóval izé ... mire beveszem, már el ls múlhat. — Arról van szó, hogy ez az izé... ez a tabletta nekem nem tett jót — Akkor miért adtad be nekem ? — Neked még jót tehet — Jó tett helyébe jót várj. Ide süss: nekem is van egy csomó Ilyesmim a nadrágzsebben. Mindig feliratok néhány gyógyszert, jó az, ha kéznél van. Rá se ránts erre a kis rosszullétre, kapd be hamar ezt ni. Nyugodtan vedd be, öregem. Ha én mondom. Így, rendben is van. — Es körülbelül mikor hat? — Nem tudom pontosan, mert én még nem használtam. De mondják, nagyon jó. — Hm ... milyen szép is ez, hogy így gyógyítgatjuk egymást. — Ügy ám, testvéries. — Mutasd csak azt a sárga drazsét. Ez mi? — Nem tudom, de még ma kripróbálom. — Hogyan? — Frontátvonulás van, ilyenkor ez az utálatos fráter, ez a Kocsordi szédeleg, és mindent bevesz, amit kínálnak neki. — Csakugyan undok egy alak. — Megyek, és beadom neki. Majd meglátjuk, mi lesz vele. — És ha megárt neki ez a sárga vacak? — Legfeljebb majd elmegy az orvoshoz. J. H. Szuromi Pál ÚJHOLD Garcia Lorca képzeletével Olyan ú) voltál ma éjjel, mint a hold az égen. Fáradt fény szitált a fák közt. — Ködcsuhás zenészek fűből növő akkordjain fájt az ölelésed. Nehéz volt a levegő é;s égig ért a csókunk, égig ért a két karod is amíg együtt voltunk. Kislány voltál, óriás is, vágyam menedéke, homlokodon táncolt szemem névtelen beszéde. Éreztem, hogy asszonyom vagy, s hü társam a munkán, levegőlel s a füvekkel lassan belém hulltál. Olyan új voltál ma éjjel, mint a hold az égen. KERESEM keresem szíved országát arcod országát melled hasad combod országát folyói utat hegyet keresek apró házat a kövér tájban ahol megbújhatok mint álmod belsejében lecsukott szemhéjad alatt MIKORI SZÖ? Mikori csönd ez? Mikori hallgatás? Kereng a hó és pelyhenként elhalálozik. Szétszórt szavak, közülük egy éppen az én számon olvadt semmivé. Mikori szó? Mikori tartalommal? VARAKOZÁS Egy hete, megint egy hete. Égnél pőrébb, kitagadott földnél [mostohább: árvul jótékony erőm, hamvad a hit. Rongybaba-arcomra [pofont: adtál kislányosat — Sírni illenék, de elfogytak könnyeim. SZELELEM lassan közeledik a sziv közepe felé i nem áll meg nem siet nem vesz észre senkit nem gondol apjára anyjára hajnal meg alkonyszinü vér-alakú folyton halódó és születő öröktől ugyanaz és félúton visszanéz [önmagára de már a te szemeddel PÓR BERTALAN RAJZA Vezér Erzsébet könyve ADY ENDRE ALKOTÁSAI ÉS VALLOMÁSAI TÜKRÉBEN A népszerű sorozat új kötetének szerzője Ismert Advkutató, többek között ő a Prózai Művek kritikai kiadásának egyik gondozója. Ebben a kis könyvben nehéz és nagy feladatra vállalkozott: rövid, tömör, de sok mindenre kiterjedő összefoglalást kívánt nyújtani Ady Endre életéről, művészetének legfontosabb jellegzetességeiről, problémáiról. A munka gondolatmenetének „csontváza" — mint e sorozatnál általában — az életrajz. A szerző a vonatkozó verseket, a novellák és a publicisztikai írások vallomásos részeit felhasználva idézi meg — a költő saját szavait híva segítségül — az érdmindszenti gyerekkort, a nagykárolyi piarista, a zilahi protestáns Iskolákban töltött éveket, a viharos jogászesztendőket, a fiatal költő és újságíró Debrecenben és Nagyváradon tett első lépéseit. A továbbiakbán az összefoglalás már vázlatosabb, hisz a téma is egyre szerteágazóbb. Az életrajz legfontosabb eseményei most sem maradnak említés nélkül, de ezentúl több lényeges dolgot éppen csak érint a szerző. Így példgiul homályban marad Ady és a hazai baloldali mozgalmak viszonyának története: sem a szociáldemokratákkal, sem a polgári radikálisokkal való kapcsolatáról nem szól részletesebben a könyv, a közismert Csizmadia-támadás, illetve a galileistáknak küldött évenkénti tavaszi vers epizódjain kívül, pedig ezek a vonakozások szorosan a pályaképhez tartoznak. Az egészet tekintve, azonban hasznos és színvonalas útikalauz ez a mű Ady világába; a gazdag fényképanyag sok, idáig ismeretlen dokumentumot tartalmaz. Fábry Zoltán AZ ISMERETLEN ADY" A magyar poétafaj. „Poétább faj nem élt soha": amikor Ady az igazat kimondja, akkor ez az értékelés máris kivédhetetlen tragédiává nehezült. „Hamupipőke a magyar kín": Adynál pontosabban és illetékesebben senki sem határozhatta meg a magyarság történelmi süketnémaságát. Ha Adyt le lehetne valójában fordítani, a magyarság világmondanivalója adaléknál több lenne: emberségprobát kiállt világkinyilatkoztatás. De Ady mint költó, elsősorban magyar. A kettőt — magyarság és költészet — maradéktalanul ő teszi egyenlővé. És ez az egyenlőség — lefordíthatatlan. Ady Endre a magyarság legpontosabb eredője és összegezője. És mit tud róla a világ? Mit tudhat, amikor mindenki másnál tolmácsolhatatlanabb. Kallódó, eleve elveszett kincs, amit csak az az idegen érezhet, aki magyarul is olvashatja Adyt És ha olvasom, hogy Leonyid Martinov. az afrikai és ázsiai írók taskenti konferenciáján L. N. Tolsztoj műveinek teljes kiadását és Ady Endre verseinek orosz kiadását tartja az elmúlt év legnagyobb kulturális eseményének. akkor tudom, hogy ez a maximális megérzés sem láthatta meg az igazi Adyt, hogy csupán a szovjet (ró * Al író Stószi délelőttök címmel most megjelent tanulmánykötetéből. jó füle érezte kl az idegen anyagon át Ady zsenijét. A magyar szó Adyzenéjétől elütve, szó-mágiájától megfosztva, a legjobb fordítás is csak jelezni tudja a lényeget És mégis örömmel kell üdvözölni minden kísérletet, mely ezt az idegenséget fel akarja oldani, meg kell hálálni minden próbálkozást, mely utat akar törni egy fenoménnak; Ady Endre emberség-magyarságának. Ady a magyarság összegező inkarnációja, kiteljesedése. A hangsúly az összegezésen van, a végszón. Adj? kiteljesedését a háború hozta. A háború mint a szellem erkölcsi próbatétje: az erkölcsi realizmus — par excellence. E buktatón egymásután dőltek ki a toll könnyű fajsúlyú kútárjai és garasos farizeusai. Az írástudók árulása itt kerekedett ki teljessé: a háború, az embertelenség bennük és általuk igazoló, mentő cinkosokra lelt: Véres, szörnyű lakodalomba Részegen indult a Gondolat, Az ember büszke legénye, Ki, íme, senki, béna volt... Ady háborúellenessége a kultúraemberség — vétója. Humanizmus a barbarizmus ellen. Az embermentés e síkon a szellemmentéssel egyenlő. Szellem és emberség közt nincs, nem lehet ellentét. A kettő egymást Igenli. Az embergyilkos háború lényegében épp azért: gondolatgyükos! Á háború gátlástalan barbarizmus; az uszító parancs egyetlen legyőzhetetlen ellenfelét a szabad gondolatban látja. Romáin Rolland nemhiába összegezi háborúellenes cikkeinek kiadását A szabad szellem címmel. Ady a magyarság próbája, exponense a humánumban. A legnehezebb poszton: a háború emberség-strázsáján! A vér és arany háborúvá kiteljesedett haláltáncában 6 lesz a vádló tanú, panaszló vétó és fellebbezhetetlen bíró: Ember az embertelenségben, aki a „srapneles igazságok" gyilkoló hazugságában jut el a szellem változatlan erkölcsi adottságához és tisztéhez: a „Gondolat igazához". A gondolat igaza: az emberség szava. Sem több, sem kevesebb. „Vox humana" — az emberség szava —, ha valahol, akkor itt kap körvonalakat e fogalom. Itt lesz egyszerre és együtt: vállalás, hűség, kitartás és küldetés. Ady emberi kiteljesedésének tetőfokát a mélyponton, a legnehezebb próbán, a háború terrorizáló, kerítő embertelenségében érte el, tudatosan és kiállón a magyarság nevében és féltő képviseletében: „hogy jó testvérnek vallják mindenütt". Ady kiteljesedése, A halottak élén (és pótkötete Az utolsó hajók), így a legtöményebb magyar világajándék. Fejedelmi névjegy ez: felmentvény és — kinyilatkoztatás És ki tud róla? Ki, mi éri el e periódus világirodalmi viszonylalában rangját és múlhatatlan történelmi hitelét?! Romáin Rolland Európa lelkiismerete volt, a szabad szellem magányos monoton ágálása a háborús, uszított közvéleménnyel szemben, erkölcsi pamflet, febecsülhetetlen szellemtett, de e magatartás regényábrázolása, a műalkotás elsikkadt. A német Unruh háborús élménye, az aktív tiszt „Dnmaszkusza", „pálfordulása" feloldatlan • expresszionizmusba görcsösódött. Barbusse Tüze: legelső halhatatlan riport lehetett csupán, ahogy Kari Kraus