Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

Kongresszusra készül a délszlávok szövetség A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének országos társadalmi bizottsága szombaton ülést tartott Ognyenovics Milán főtitkár beszámolójában öszs/egezte a múlt évi munka eredményeit. Megállapította, hogy a szövetség — nagyszámú társadalmi munkásárak segítségével — szélesítette politikai és kulturális tevékenységét a délszláv lakta területeken. A szövetségnek terebélyesedő kulturális tevékenységét jól illusztrálja, hogy 46 községben rendezett nemzetiségi kultúrműsoraikat több mint húszezren tekintették meg. A szövetség április második felében rendezi meg 4. kongresszusát: ennek alapos e'őkészítése áll a szövetség Idei munkatervének homlokterében. Az idén is megrendezik a délszláv lakta vidékeken a hagyományossá vált nemzetiségi napokat, béketali.lkozókat A magyarországi nemzetiségi közoonti táncegyüttes az idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Ez alkalomból az együttes legsikeresebb műsorszámaiból jubileumi műsort állítanak össze, s ezt november 7-én mutatják be. A szövetség kiadja a hazánkban élő délszláv költők antológiáját szerb-horvát nyelven, és megjelenteti a Baranya megyei délszláv népdal- és balladagyűjtemény kétnyelvű kötetét fi jövő középiskolája Az idei tanévben kezdődött meg a középiskolai hálózat szerkezetének átalakítása, a társadalom és a népgazdaság igényeihez való igazítása. Ezzel az iskolareform a középfokú oktatásban döntő szakaszába érkezett Jelenleg három eltérő iskolatípus található egyszerre és egymás mellett: a közismert technikumok, és kétféle szakközépiskolák. Ez utóbbiak között még jelentős számban vannak úgynevezett régi típusú szakközépiskoláit. Céljuk érettségizett szakmunlcások képzése. Jellemzőjük a túlzott szakosítás: körülbelül 130 féle szakon tanítanak ezekben az iskolákban. Az újtípusű szakközépiskolák ezzel ellentétben a 130 féle szakot 37 szakmacsoportra vonják össze. Ennek megfelelően céljuk is módosult Az érettségizett szakmunkások képzésén felül a fiatalokat — mint a szakközépiskolai rendtartás kimondja — „olyan szakmaielméleti és gyakorlati ismeretekkel, jártasságokkal és készségekkel látja el, amelyeknek birtokában a képzési iránynak megfelelő szakterületen a közvetlen termelőmunkától a részfolyamatok irányításáig terjedő és a külön meghatározott munkakörök feladatainak megoldósára képesek, továbbá előkészíti őket felsőfokú továbbtanulásra.'* Az újtípusű szakközépiskolák általános műveltséget nyújtó, úgvnevezett közismereti anyaga megközelíti a gimnáziumokét, a szakmaiismereti anyag pedig elméletileg igényesebb. Az isJugoszláv freskómásolatok a képtárban Jugoszláv középkori freskók másolataiból nyílt kiáll'tás tegnap, szombaton délben a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában. A tárlatnyitó ünnepség résztvevőit Szelesi Zoltán művészettörténész köszöntötte, majd Vízy Ottó, a Kiállítási Intézmények művészeti osztályának vezetője mondott megnyitó beszédet Jelen volt a kiállítás megnyitásánál Géza Tikvicki, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete és Papp Gyula, a Szeged m. j. városi Tanács vb elnökhelyettese is. » A képtár új kiállítása szokatlan alkotásokkal ismerteti meg a képzőművészet barátait: a belgrádi freskógaléria világjáró darabjaival, amelyek az 1200—1400-as években festett pravoszláv egyházi freskók másolatait viselik vásznukon. Hogy miért volt szükség erre a falfestmény-„átültetésre", azt egy sajátos körülmény magyarázza. A merev arcú szentek képeit őrző templomok többsége olyan helyen áll, amely az érdeklődők nagyobb tömegei számára lényegében megközelíthetetlen — így a freskókincseket értő kezek végezte másolatokban lehet csak bemutatni a világnak. A másolás nehéz munkáját kiváló jugoszláv festőművészek végezték. Az ő érzékeny ecsetvonásaik nyomán láthatjuk most a gracanicai. a prizeni, kalenci templomok freskóit, amelyek közül nem egy a bizánci stílust képviselő munkák legszebb darabjának számit A maguk szótlanságában is sok mindent elmondanak nekünk ezek a másolatok. Megérezhetjük belőlük a pravoszláv egyház szorongató fegyelmét, láthatjuk a korabeli festésmód leggyakoribb fogásait, de felfigyelhetünk már az egyes motívumokban jelentkező itáliai hatásra is, amely főképp a sieani, bolognai festőiskolák kisugárzását jelzi. A képeken ábrázolt személyek persze nagyobbrészt ismeretlenek: a pravoszláv vallás szentjeit mutatják leginkább a freskókat még töredezettségükben, kopásukban is hiven ábrázoló vásznak. Néhány ismerősebb témát azért felfedezhetünk. A Kalenicban - található Kánai mennyegző című falfestményt például, amely különösen élénk színeivel, figuráinak részletes kidolgozásával az olasz hatás legjobb dokumentálója. A szegedi képtárból ismét messzi űtra kelnek majd a jugoszláv freskómásolatok — február végére Moszkva várja őket. A. L. kola célja olyan szakemberek képzése, akik a termelési-technológiai folyamat nagyobb területén rendelkeznek átfogó és jól megalapozott elméleti és megfelelő szintű, a gyakorlati munkában tovább- és átképezhető manuális ismeretekkel. A szakközépiskola óratervében az általánosan képző (közismereti) és szakmai tárgyak aránya 50—50 százalék. A szakmai elmélet aránya pedig 2:1, a szakmai gyakorlattal szemben. A szakközépiskola általános thűveltséget nyújt és főképpen a szakmai elméletben ad magasabb képzést. A szakmai gyakorlat lehetőséget teremt a termelőm unkába-állásra, a szakosodásra és a továbbképzésre. A fiatalok a szakközépiskolai tanulmányok befejezése után szakmunkásként dolgozhatnak, a szükséges üzemi gyakorlat megszerzése után elláthatnak műszaki és műszaki-adminisztratív feladatokat, a legkiválóbbak pedig továbbtanulva műszaki, mezőgazdasági, közgazdasági, kereskedelmi, egészségügyi vezetőkáderek lehetnek. A középfokú oktatásnak nem célja a szakmunkásképzés feladatának ellátása. Ennek megfelelően a gimnázium mellett az újtípusű szakközépiskola a jövő középiskolája. A szakmunkásképzés bázisai továbbra is a szakmunkásképző intézetek maradnak. Az újtípusű szakközépiskolák felváltják a régi típusokat, és csak azokban a szakmacsoportokban képeznek szakembereket, amelyek fokozottan elméletigényesek. Kisszámú, de magasabb elméleti ismeretekkel rendelkező szakemberek képzése így is gazdaságos és az adott területen a képzés népgazdaságilag is indokolt. A pályaválasztó fiatalok ismerjék meg tehát a szakközépiskolák típusát (új vagy régi). A társadalom számára sem közömbös, hegy az új típusúba az elméleti tárgyaltat nem kedvelő, vagy azt kifogástalanul elsajátítani képes fiatalok jelentkeznek-e. Az új típusú szakközépiskolákban igen magasak a követelmények, hiszen 4 év alatt az általános műveltséget biztosító érettségi bizonyítványt és több szaknak megfelelő szakmacsoportban kell elméleti és gyakorlati ismereteket szerezniük. Az a fiatal, aki gyenge tanulmányi eredménnyel kíván szakközépiskolában tanulni, tehát reális veszéllyel néz szembe: négy év alatt sem érettségit, sem „szakmát" nem tud szerezni. Érettségit és szakmai ismereteket szerezni olyan színvonalon, amely lehetővé teszi a fiataloknak a termelés meghatározott szintjén való elhelyezkedését — nem kis feladat. Az iskola lehetőséget biztosít, de nem garantálhatja előre a fiatalnak, hogy hol, mit és mennyiért fognak dolgozni. Amilyen eredményt érnek el, amilyen mélységben sajátítják el az elméleti és gyakorlati ismereteket, olyan mértékben tudnak majd elhelyezkedni. Az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban végző leánytanulók a termelőmunka mellett a szakmával kapcsolatos adminisztrációs munkakörök ben is elhelyezkedhetnek. Előnyt jelent majd számukra a szakma, a szerszámok, gépek és anyagok ismerete. Mi szeretnék lenni? Hol szeretnék dolgozni? Tudom-e teljesíteni a támasztott követelményeket? Ezekre a kérdésekre válaszoljanak a pályaválasztó fiatalok, mielőtt véglegesen döntenének. Zenei József tanulmányi felügyelő kllldöftseglink Szombaton délelőtt hazaérkezett Szófiából Szurdi István miniszter vezetésével az a belkereskedelmi küldöttség, amely Romániában és Bulgáriában választékcsere szerződést kötött, megállapodott a minisztériumok közötti együttműködés kérdéseiben, Szófiában pedig a kormány nevében magyar—bolgár idegenforgalmi egyezményt írt alá. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen fogadták. 99 Szarkofág" a sugárúton Egyiptomi szarkofág? Etruszk síremlék? Római kori település feltárása? Tévedés, mert egyik kérdésünkre sem illik a képünkön látható rendetlenség, amely hosszú idö óta jellemzője a Kossuth Lajos sugárút 41—43. számú házak előkertjének. Mindössze annyi történt valamikor, hónapokkal vagy talán évekkel ezelőtt, hogy a nehéz műkőből készült kerítésoszlopok alatt besüppedt a föld. s össze-vissza dőltek a súlyos „faragványok". Hogy a rendteremtés nem jutott volna eszébe eddig az IKV-nak? Juthatott volna viszont az illetékes kerületi tanácsnak. A nemzetközi út részét is képező Kossuth Lajos sugárútnak, no és a városképnek, aligha használ az a mostoha „régészeti kiállítás". Somogyi Karolyné felvétele Lapunk A megszokással sem olyan könnyű a hírlapkihordók ! táskája, amikor a friss újságokkal nyakukba szedik a várost korán reggeL — Ha nem is sokkal, valamivel nehezebb lesz majd a táska február elsejétől — mondom Dudás Istvánnak, aki a Bartók Béla tértől a Kossuth Lajos sugárútig, illetve a nagykörútig siet a lapokkaL Csak fillérekkel — A Dél-Magyarországra gondol? — Arra, hiszen a maga esetében 560-szór két oldallal súlyosodik a nagytáska. — Tudja mit, legyen atása kézbesítik szemével Évfordulók, események bélyegsorozat A posta az „Évfoldulókesemények 1969." elnevezésű bélyegsorozat két új értéket bocsátja ki. Január 27-én 2 forintos emlék bélyeg jelenik meg az Athenaeura Nyomda alapításának 100. évfordulója alkalmából; 1 forintos bélyeg Ady Endre halálának 50. évfordulója emlékére. A posta 10 forint névértékű bélyegblokkal emlékezik meg az Apolló 8 amerikai űrhajó sikeres holdkörüli útjáról. A bélyegblokkot január 30-án kezdik árusítani. Februárban megjelennek a Szojuz—4 és a Szojuz—5 szovjet űrhajók útját megörökítő bélyegek. (MTI) ZENEI NAPTÁR Mérsékelt érdeklődés kísérte a zeneakadémia két fiatal művésztanárának, Kóté Lászlónak és Almásy Lászlónak pénteki szonátaestjét a Tisza szálló nagytermében. Pedig az előzetesen hirdetet program népszerű kamaraműveket ígért, Brahms opus 100-as A-dúr és Beethoven Kreutzer-szonátáját — a szakmabelieknek pedig Bartók 1921-ben írt I. hegedű-zongora szonátája kínált csemegét. Sajnos a koncert színvonala is elmaradt a várakozástól. Már a Brahms-mű első tételének derűs főtémája nehézkes indításúnak tűnt, s aztán az egész tétel nyersnek, statikusnak. A két másik tétel viszont összefogottabb volt, kiváltképp az andantevivace értelmes kontrasztjainak bemutatása. Bartók szonátáját látható igényességgel formálta meg a két fiatal művész; mind a sejtelmes-borongós első tétel, a fájdalmas-pesszimista folytatás, mint a dübörgő-motorikus zárókép (az Allegro barbarora emlékeztető zongora akkord-menetekkel ) felépítése remekül sikerült. Kevésbé viszont Beethoven A-dúr (Kreutzer) szonátája. A mű technikailag láthatóan nem okozott problémát, mégis az volt a hallgató érzése, mintha ezen keresztül közelitették volna — Almásy László hajszolt, itt-ott ritmustalan, harsány futamaival hosszú pillanatokra szinte „lezongorázta" partnerét a dobogóról. A variációs tétel kiütköző egyenetlenségei bántóak maradtak. Persze néhány poétikusan szép momentum egyértelműen tanúskodott Kóté és Almásy tehetségéről — a probléma inkább ott kereshető, hogy zenei elképzelések tekintetében nem „egyívású" a két művész. Kóté elegánsabb, finomabb hangvételű hegedűjátéka nem tud mit kezdeni Almásy energikusabb zongorázásával. N. L ka még egyszer annyi DélMagyarral nehezebb, csak adjanak érdekes olvasnivalót azon a plusz két oldalon február 1-tőL Higgye el, olvasóik nagy tábora nem sajnálja azt a két forintot, amennyivel most több lesz az előfizetési díj. Elvégre csak napi 8 fillérről van szó. Hanem, hogy mit adnak érte, az más. — Szeretnénk még jobb anyagot adni minden rovatunkban. — Az kevés — kapcsolódott a beszélgetésbe Kmetyó Lajosné, aki Alsóvárosnak mintegy a felében kézbesíti lapunkat is. — Ha mindennap legalább egy tenyérnyi olyan cikket olvashat az előfizető, amiről úgy érzi, hogy csak neki írták, akkor nyertek. A műfaj a maguk dolga. — Csak ne tömjék tele az oldalakat nagy, keretes hirdetéssel — szólt közbe Judik Istvánné, aki a Belváros szívében lapterjesztő. — Nem jók a hirdetéseink? — Az aprók igen, azok beszédesek. Valaki mindig keres valamit Hanem a keretesek nem érik el a kellő hatást, talán mert nem elég ötletesek a hirdetők. Bővebben — Ránk persze hallgatnak az olvasók — vette át a szó fonalát ismét Dudás István —, elvégre évtizedes az ismeretségünk. Én most azzal érvelek: úgy szerkesszék ezután az újságot, hogy a plusz két oldal háromnak tűnjék majd. — Nem is jár messze az igazság tót Mi is ezt akariuk. Az olvasók által kedvelt rovatokat bővítiük. Folytatásos reeény, tudományos közlemények, közgazdasági cikkek, az ifjúsággal kapcsolatos írások, külföldi lapszemle, világgazdasági kitekintés, képes világhiradó, érdekességek albuma, pedagógiai cikkek, rádió-kritika stb., amelyekre bővebben jut majd hely. — Tudjuk mi azt — folytatta Kmetyóné —, hogy a Dél-Magyar sincs gumiból, hogy nyúljon az oldal, s minden beleférjen egyszerre. Csakhogy amire vállalkoznak, abban legyenek szavahihetőek. Várják — Nehogy úgy járjunk ám magukkal — tette hozzá humorosan Dudás István —, mint az egyszeri két kőműves, akik felhúztak egy kéményt, s amikor készen lettek vele, azt mondja egyik a másiknak: „Fogjad, komám, amíg felveszem érte a pénzt". Belátunk mi persze a kulisszák mögé is. Tudjuk, hogy tizenöt évvel ezelőtt alig tízezer példányos volt a Dél-Magyar, most meg alig van innen a negyvenezren. A városukat szerető szegediek odavárják ezt a lapot a reggelivel együtt. A postások egyáltalán nem csomagolták mondanivalójukat selyempapírba. Azt viszont jó volt hallani tőlük, hogy egy hétté) a nagyobb terjedelmű lap megjelenése előtt három nagy körzet egyikében is, másikában is mindössze 3—4 olvasó gondolkodik még, hogy továbbra is előfizetőnk maradjon-e. A kézbesítőket persze faggatják, hogy nekik mi a véleményük erről. S mert hallgatnak rájuk, hisznek is nekik. Ebben csak megerősíthetjük őket. hiszen az 59. évfolyamában járó Dél-Magyarország olvan patinás tradícióra tekinthet vissza, amelyet tovább gazdagítani mindannyiunk számára nemes feladat. L. F. VASÁRNAP, 1969. JANUÁR 26. DÉL-MAGYARORSZÁG 5