Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

Fock Jenő hazaérkezett Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, aki J. Cyrankiewicznek, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására feleségével együtt szabadsága egy részét a Lengyel Népköztársaságban töltötte, szombaton visszaérkezett Budapestre. Fogadtatására a pályaudvaron megjelent dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese. Jelen volt Jan Kiljanczyk. a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete is Hídvizsgálat Az Erzsébet-híd vasszerkezetét a múlt évben már vizsgálták (ezeket az időszakos műszaki ellenőrzéseket a bídszabályzat írja elő). Akkoriban azonban csak a pálya fölött alacsonyabban elhelyezkedő hídelemeket mérték, s az eredmény nagyon megnyugtató volt, sehol sem észleltek a csavaroknál olyan lazulásokat, nyúlásokat, amelyek a hídszerkezetre károsak lennének. Az úgynevezett bilincseket, a függőkábeleket tartó h célszerkezeteket azonban — miként ezt a hídépítők már előre jelezték —, meg kell húzni, ami részben meg is történt Az idén a tartókábel magasabb részéhez tapadó bilincseket vizsgálják. Ezekhez a műszaki ellenőrzesekhez azonban már minden egyes magasban levő bilincshez csőállványt kell húzni. A munkálatokat — a többi közt az állványok s/.erelését —, a tavasszal kezdik meg és júliusra fejezik be. i rjani panoráma A tél — amelyik hol szigorú, hol enyhébb arcát mutatja az idén — nem tartja vissza Tarjánlelep építőit az ütemes munkától. A téliesített épületekben különféle belső munkálatok folynak, másfelszobás és kétszobás laMVélemények, javaslatok sok negyedévi átadását készítik elő, s több helyütt, kinn a szabadban is dolgoznak az emberek. Befejeződött az alapozás; ezek a szakemberek, s ezek a Az S-ös villamos megszüntetéséről Szombaton, a hét végén már csak autóbuszok közlekednek Üjszegedre, az 5-ös villamos előző este, január 31-én csenget utoljára az utasoknak. Amikor az illetékesektől kapott információ alapján először adtunk részleges tájékoztatást arról, hogy a híd felújítása esedékessé vált, s úgy döntöttek, nemcsak a felújítás idejére, hanem végérvényesen megszüntetik az újszegedi villamost, ránk hárult az a népszerűtlen feladat, hogy „megmagyarázzuk": ezentúl autóbusszal kell járnia annak Üjszegedre, akit lakóhelye, munkája odaköt. Igaz, hogy mi csupán a tényeket közöltük (s nem próbáltuk magyarázni azt, ami nem magyarázható), az érintett újszegediek és nem újszegediek levelek tucatjaiban adtak hangot az utóbbi napokban — véleményünk szerint is— jogos ellenvetéseiknek. Tekintsük most át mégegyszer, de minden bizony, . , .. „, _ .. . . . . . j nyal nem utoljára, ahelyze(laruk mind magasabbra emelik a Tarjan-telepi víztorony | építményét. Űj, jól bevált módszert alkalmaznak, az úgy- j nevezett csuszózsaluzást . . , Maradjon, ne maradjon? Olvasóink, levélíróink, alig néhány kivételtől eltekintve, belenyugodtak abba, hogy a hidat fel kell újítani, elhitték (hiszen ennek egyedül a szakemberek a megmondhatói), hogy a régi Eiffel—Feketeházy híd megmaradt vasszerkezete „kimerült", rászorul a cserére. Ez ellen tehát alig akadt kifogás. Azt is belátták, hogy a villamosközlekedés ilyen nagyarányú építkezés idején nem tartható fenn. A villamos végleges megszüntetése ellen azonban már szinte egy emberként emeltek szól. Az egyik, bár gyérebben elhangzó ellenvetés, hogy a szépen fejlődő újszegedi városrész közlekedését megfojtják a villamos megszüntetésével, mert a villamost, mint tömegközlekedési eszközt, az autóbusz — különösen belső városi közlekedésben — sohasem képes pótolni. Sok munkás, diák, hivatalnok lakik a Tiszán Somogyi Károlyué felvitelei Folytatódnak az úgynevezett szerkezet-falazási és belsőválaszfalazás, villany-, vízvezetőkszerelés stb. munkálatok. KépUnkön: A lakott és hamarosan beköltözhető házak ma már éppúgy hozzátartoznak a tarjáni panorámához, mint a most születő épületek illetékes állami, társadalmi szervek é.ipen e jelenségek okainak és helyes irányú megoldásának feltárásán is fár idoznak. Nem azért van ez így, mert valaki kitalálta, ezt az élet teremtette meg. Ifjúsági mozgalmunknak is sukkal komolyabban kell számolnia ezekkel a jelenségekkel. * Látható, hogy nem a politizáló fiatalok körébe vágó társadalmi kérdések boncolgatása a témája ennek az írásnak. De nem lehet ezzel úgy foglalkozni, hogy ne érintenénk ifjúságpolitikánk néhány időszerű vonását. Szinte általános, hogy amikor ifjúságról beszélünk, akkor, sajnos, minden fiatalt egy kalapba teszünk, pedig ahogyan a társadalom nem egységes, ifjúságunk sem egységes szociális kategória. Elnagyolt és valószínűtlen .kezelési mód az, amely elföldi azokat a társadalmi osztály- és rétegproblémákat, amelyek családokhoz, tehát a fiatalokhoz is kötődnek. A társadalmi osztályszövetség és nemzeti egységtörekvésünk nem zárja ki a meglevő osztály- és rétegkülönbségeket, ellentéteket és ellentmondásokat, amelyek egyébként léteznek. A napi politikában egészen gyakori megfogalmazás például; a parasztsag egészségügyi helyzetével való foglalkozás: a munkásosztály életkörülményeit vizsgáló munka elvégzése: az értelmiség világnézeti magatartására vonatkozó megállam'tások stb. Az ifjúság esetében pedig gyakori a „globális" fogalomhasználat és megítélés, pedig valamennyi társadalmi réteghez tartozik fiatal, s ezek magukon hordják saját osztályuk, rétegük általános vonásait is, igen nagymértekben. A munkásfiatalnak (ipari tanulónak vagy segédmunkásnak) más természetű az élettel szemben támasztott igénye és vágya, mint a nyolc általánosból, kikerült falusi gyereknek, aki a termelőszövetkezetbe készül és a „föld körül" látja boldogulását. Más, egyéni életfelfogást és célt alakít ki az a parasztfiú, aki értelmiségi pályán fejezi be tanulmányait, és mint orvos, vegyész, vagy agrárközgazdász jut az életbe. E kiemelt egyedek egy társadalmi osztály, réteg sajátos politikai, anyagi-etikai stb. vonásait is megtestesítik még akkor is, hogyha politikai felkészültségük, műveltségük elismerésre méltó. Ezért szükséges ifjúságpolitikánkban jobban és érzékletesebben figyelembe venni társadalmi osztályviszonyaink sajátos jegyeit. Ennek nincsen semmi köze az egységes ifjúsági szervezet szükségességét korábban politikai oppozíció talaján vitatott felfogáshoz. Nem ifjúsági rétegszervezet igényéről van szó; az egységes ifjúsági szervezet, a KISZ jobban érzékelje hazánk társadalompolitikai maiságát. Ez az egyik kulcskérdése annak, hogy a KISZ még befolyásosabb, nagyobb politikai hatást gyakorló tényező legyen. * Az ifjúsági mozgalom megítélésében ma sokféle nézet uralkodik. Közülük kiemelkedik egy, amely azt teszi szóvá, hogy az ifjúság részere biztosított szellemi és anyagi invesztáció szétszórtsága, elforgácsoltsága miatt nem hozza meg a kívánt eredményt Ebben figyelemre méltó igazságok lehetnek. Ugyanis a KISZ-nek nincsenek meg azok az anyagi eszközei, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a fiatalok sokoldalú és széles körű érdeklődését. igényét kielégítse. A nevelésnek csak egy vékonyka kis eszköze a KISZ-taggyűlés, az ifjúsági munkamozgalmak, s különböző versenyvállalások, amelyek a KISZ keretében zajlanak. Sok egyéb tényezőre lenne szükség ahhoz, hogy a fiatalok szinte egész életmozgásukban e szervhez kötődjenek. De másutt van a sportolási lehetőség és ennek anyagi bázisa; megint máshol a honvédelmi képzés és ennek anyagi bázisa; megint máshoi a szellemi vetélkedést lehetőség es ennek anyagi bázisa... Lehetne a sort tovább mondani. Érthető, nog, így a KISZ nincs abban a helyzetben, hogy elveneDDé, sokoldalúbbá tegye az ifjúsági mozgalmat, hiszer. befolyása csak néhány síkon érinti az ifjúságot, és annak is csak egy részét Lehetséges, hogy ez a vélemény nem mindenben állja meg a helyéi de figyelemfelhívó szándékát annyira szükséges tiszteletben tartani, hogy most, amikor ifjúságunk életét, jövőjét meghatározó kérdések kerülnek napirendre, ez az elgondolás is vizsgálat alá kerüljön. * Különböző jellegű és természetű kérdések ezek. De valamennyi élő, mai probléma. Kitérni előlük nem lehet. Nálunk rend és nyugalom van. A magyar ifjúság felelősségteljesen dolgozik, tanul, készül az életre. Elfogadja és támogatja a szocialista társadalmi rendet, segíti napi feladatainK megoldását még akkor is, ha ezt igen sok — gyakran élettapasztalat hiányából eredő — bírálattal is illeti Mindez nem kisebbítheti megoldásra váró feladatainkat, amelyek az ifjú ság esetében is összefüggnek azzal az új helyzettel, hogy a szocializmu.építése sok megoldandó gondot, prob lémát teremt, amelyekhez másként nyúlunk, mint a korábbi évek dolgaihoz. Ez vonatkozik ifjúsági munkánkra is. Ezért kerül napirendre e kérdés a párt Központi Bizottságában. KOVÁCS JÁNOS túl, s két városrész szerves összetartozását, akárcsak Budapesten, egyedül a villamos képes tökéletesen biztosítani. Ha most, az építkezés alatt szüneteltetik is az 5-ös járatot, sínéit semmi esetre sem szabad felszedni, a villamos sorsáról szóló döntést legalábbis a híd átépítésének végéig el kellene halasztani. Méregdrága közlekedés A másik, s teljesen egybehangzó ellenvetés, nem a villamos érdekében, hanem az autóbusz menetdíjak miatt hangzik el. Nyilvánvaló, nem mindegy, mennyit költ egy-egy dolgozó ember, család, havonta közlekedésre. Akinek eddig 25 forintjaba került a villamosbérlet, annak ezután (csak az 50 forintos egy vonalas autóbuszbérletet véve figyelembe) legkevesebb 75 forintjába. Ez bizony nagyon nagy különbség! A diákok és a nyugdíjasok számára talan még ennél is súlyosabb a drágulás: 15 forint helyett 40—45-öt kell majd fizetniük. S tekintve, hogy egy családban rendszerint több a dolgozó, a tanuló, a nyugdíjas, a családi költségvetés közlekedési kiadásai 200—300 százalékkal is emelkedhetnek. Felesleges csűrni-csavarni: ennek az intézkedésnek életszínvonal csökkenés a következménye. Többen (amellett, hogy ők is drágalják az autóbuszmenetjegy és bérlet arát), a 6-os busz tervezett útvonalát kifogásolják. Mint ismeretes, eredetileg a 6-os a Széchenyi térig közlekedett volna. A közelmúltban született döntés arról, hogy a Marx térig jár majd. Akik tehát ezt kérték, azok kívánsága teljesült. Más javaslatok szerint a Rókusi állomásig, esetleg a lemezgyárig vagy Kiskundorozsmáig, ismét mások szerint két útvonalon:' az egyik a jelenleg tervezettel azonosan, a másik viszont az Oskola utca—Somogyi utca— Tolbuhin sugárút—Nagykörút—Marx tér útvonalon közlekedjen, hogy az ezen a részen lakókat is bekapcsolja a forgalomba. Az ellenvetések, panaszok, javaslatok negyedik csoportja a december 20-án bevezetett újszegedi körforgalommal kapcsolatosak. Akad, aki „kegyetlen" intézkedésnek nevezi, különösen a Népkert-sor felől lakók méltatlankodnak, mondván, hogy nekik most hazafelé menet meg kell kerülniük a fél Odessza-lakónegyedet és az egész ligetet. Nem szabad belenyugodni Amint az elmondottakból is látható, nagy a felháborodás, az ellenkezés. S ezt észre nem venni, sőt, figyelembe nem venni igen felelőtlen dolog lenne. Mindenki kedvére ugyan nem lehet tenni (még a rádió közkedvelt műsorában sem), de a többség véleményét feltétlenül tudomásul kell venniük az illetékeseknek, akár vág a korábban kidolgozott koncepcióba, akár nem Ez ténykérdés, mi több: politika. A híd felújítására, a villamosjárat mesrszíinteiesere való felkészülést a lesna zvobb jóindulattal sem nevezhetjük átgondoltnak megfontoltnak. Tgaz, hogy a hivatalos szervek már hónapok óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de nem érdemi szempontból. Erre utal többek között, hogy a munkák megkezdésének pontos ideje csak most, decemberben vált véglegessé, hogy néhány héttel február 1. előtt még vita témája volt közöttük az új autóbusz útvonalának vezetése is. A város közlekedési tanulmányterve szerint (melyet beledolgoztak az általános rendezési tervbe is), Szegeden a villamos, mint alapvető tömegközlekedési eszköz, megpiarad. Ahol arra lehetőség van, ott az egyvágányú vonalakat kétvágányúvá alakítják (pl. a 2-es villamosét), ahol azonban erre nincs mód, ott megszüntetik. Az 5-ös ebbe az utóbbi kategóriába tartozik, ezért is döntöttek úgy, hogy a híd felújításával egyidőben végérvényesen leállítják. Ez tehát az a koncepció, melyet most olyan következetesen hajtották végre, hogy egy egész városrész felzúdult ellene. Máris kisebb lett volna a súrolódási felület, ha legalább a hídrenoválás másfél éve alatt vilamostarifával közlekedtetik a villamospótló autóbuszokat. Ezt ugyan kérte a tanács, a« miután a KPM és az Anyagés Arhivatal elzárkózott előle, tovább nem forszírozták. Pedig talán még most sem lenne késő harcolni a méltányosabb autóbusz-tarifáért! Érdemes lenne akar miniszterhelyettesi vagy miniszteri székig elmenni az újszegedieknek, az egész város lakossága érdekében, hogy a híd felújítása ne a dolgozó emberek, családok ezreit sújtsa, hogy ne nekik kelljen megfizetni a „hídvámot". . * Ut az ismereti lenbe A díjszabás rendezésének kívánsága mellett szinte mellékesnek tűnik, hogy hol járjon a 6 -os autóbusz. Ez a Marx téri megoldás jónak látszik, bár máris van néhány gyenge pontja. Az AKÖV-nek nincs annyi autóbusza, amennyi ehhez a 6 kilométeres útvonalhoz kellene, hogy csúcsidőben 5, máskor 10 percenként közlekedjenek a kocsik. Kissé hatásvadászóan fogalmazva a helyzetet: út ez az ismeretlenbe, esetleg: „halálugrás" a magasból Az utóbbi hasonlat már csak azért is találó, mert az Attila utca és a Nagy Jenő utca is beleesik az útvonalba, és köztudomású, hogy mindkettő rendkívül szűk és forgalmas, ráadásul igen veszélyes útkereszteződésnek (Lenin körút, Bajcsy-Zsilinszky utca) szabdalják át. A villamos megszüntetésének utolsó érvét is elveszíti az, aki rossz, használhatatlan autóbuszt állít helyette forgalomba. Legalább elfogadható legyen Mindent egybevetve: az újszegedi közlekedést, a villamos megszüntetését, az autóbuszjárat bevezetését a jelenlegi formában sem a lakosságnak, sem a hivatalos szerveknek nem szabad végleg eldöntöttnek tekinteni. Üiabb és úiabb vizsgálatok, tárgyatások. s nem utolsósorban intézte'' tees !<• llenek még ahhoz hogv ez a sokakat ér;nt5 ós a-kakat foe'alkoztató kérdés legalábbis elfogadhatóan rendeződjék. Fehér Kálmán VASÁRNAP, 1969. JANUÁR 26. DÉL-MAGYARORSZÁG^3