Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

ZO BORI LÁSZLÓ ASSZONYOK A művésznek a Horváth Mihály utcai képtárban ma délben megnyíló kiállításáról ősz Ferenc SZAKÍTÁS Ma szakítok Gizivel. Két egyenesen a fodrásztól jön. — Csak? éve járunk együtt. Szép sze- Kínos! — Fáj. Nagyon fáj! relcm volt. de kihűlt, célta- — Nagyon jó, hogy felhív- — Talán azt akarod monlan lenne tovább kínlódni, tál. Én is szerettem volna dani, hogy szeretsz? Délután négyre hívtam a neked valami fontosat mon- — Igenis, szeretlek — halmegszokott presszónkba. Je- dani — kezdi. lom a saját hangom és egyet leztem, hogy nagyon fontosat — Tessék, mondd — intek értek vele Vem szabad elennkarok neki mondani. Gon- hidegen. gedni Gizit Nem teheti meg, dosan megfogalmaztam ma- — Te szóltál elóbb — ud- hogy dobjon. Itt csak én szagamban mondandómat: variaskodik. kíthatok. — Nézd Gizi. én nagyon — Mégis, te vagy a nó — — Szeretst? — kérdezi újszerettelek, de vége. Szép mondom ra és nevet szerelmünkhöz nem érzem — Nézd Plsri, én nagyon — Nem tudok nélküled élméltónak a .hazudoz.ist. Vál- szerettelek, de vége. • Szép ni. junk el most. amikor még szerelmünkhöz nem éreznem — Én ostoba — mondja. — nem keseredett meg min- M éltónak x .ha'. ic!):»st . Én is szeretlek de egy idő den .,. Gizi át é i szdvzg'-'-.et óta úgy érzem, nogy te már Igen, így jó lesz. Gizi njil- trió ndja! L 'a 'öl eres -.kedik nem vagy a régi, hogy rám ván rendez egy kisebb Jele- az agyamra. Ez nem lel et untál. A'ért. akartam én szanetet, egy ideig sírdogál, az- igaz! Kiadia . z ui-T.Vit. Ne- kitani, mert tudom, hogy tán majd megvigasztalódik. Kern. aki így szereltem, aki olyan jó vagy és Inkább kínKívánom neki, hogy így le- sosem bónzjtlam és r n Hg lódnál velem, mlnihopy meggyen. Mindeneseire könyör- hűséges voltam hozzá. bánts. Egész d- '.után, rr.íg kételen leszek és kténnyel nem — Ugye msti h.u.igsznl — szültem hozzád, úgy éreztem, tántorítanak el eredeti szán- réz rám és m gsltr.jg ,i;a a éppen ma akarod ezt megdé'romtól. Gizi ezúttal ponton pedig látszott rajta. kezem. Volt, — Nem hogy Csalt . tv «••• • harapsz >m. ÚJ VERSEK Somoskól Lajos TÉLMENNYEGZŐ Mikor lakodalomban Halason, tükör előtt a menyasszony, most készült, talpig csipkében, boltok kirakatüvegében, az utca arcát nézegeti, höfodrait rendezgeti, tetszik-e majd. mint magának, a vőlegény éjszakának? Megjött a tél mennyegzővel, szélfújta hókeringővel. Hideg; ég, föld, s mégis mintha virágszirom eső hullna. Megyek, szembe hóesésnek, szembe: az öregedésnek. S mondogatom, mint a szél: — szép lesz az is, mint e tél. Tisztává sepri a tájat, tejüveggé a faágat, s leszek üveg magam ts, átlátszó a szívem is. Megjött a tél mennyegzővel, szélfújta hókeringővel .. S megyek, szembe: hóesésne'szembe: az öregedésnek. BényelJózsef SZAVAK HITE Még Nap az arcom. Holdja van: nagyszemű lányom és fiam. Ha az üresség elborít, kiásnak apró ujjaik. Tudom, nincs senki, senki rég, U felém hajtaná fülét, ki néhány estén legalább visszhangként mondana tóvá* de legalább értük, nekik, mondani kell még valamit. Holnapra megnőnek, tudom, más tükröződik arcukon. tanár, barát, vagy szerető, kifoszt, kegyetlen az idő. Magányos ember csak dadog. Akkor már megnémulhatok. mondani... — Képz-iődsz! — Akx >r m't akartál mordan!. Ml az h fontos" — Sió al... Majtl megmondom . . — Most mondd meg Vagy megbánt 1 táluk? — .Ven. . Dehogy* — Akt, ir mondd. Ha szeretsz. me {mondod . — H t... Meg akarom kérni a kezel: — r> drags — sikolt és már a ny i.vai joan • sn — örökké egriét lógunk élni' Viss' iszereztem Giz't. Győztem. Cs- k tudnám, niért nem i'iluc örülni. BL Parlagin HÍVAT A FŐNÖK! — Hívat a főnöki... Megyek. Dehogy ját. Mi az, megint sírnék?... — Elkésel — rohanok! a munkából, hallod-e?! Már fél nyolc! — Maga az? — keresztül szúr a tekln- — Nagymama — kiáltok utána a fürtetévei — Maga mert engem kritizálni, dőszobából —, az öregek szerint melyik mivel nem hagyom önállóan tevékeny- álom szokott leginkább beteljesedni? Az kedni a beosztottjaimat! Vegye tudomá- első, vagy a második? sul, hogy mehet, amerre lót! — Olyat — Mikor melyik — hangzik a diplor csap öklével az asztalra, hogy majdnem matikus válasz. széthasad. (Nem az ökle. hanem az asztal). .. Alig kezdek bele a munkámba ami— Szenya. Szenyuska! Miért bőgsz? — kor megszólal asztalomon a telefon. Hivat hallom a nagymamám hangját. — Li- a Főnök. „Ahá! — gondolom. — Kezdődércnyomás kínoz, vagy mifene?... Nem dik!" gondolod, hogy ideje felkelni? — Szóval — fogad mosolyogva a Főnök — Semmi baj — törlöm a könnyeimet _ gondolkoztam a mngn kritikai meg—, csak egyszerűen bőgők egy kicsit iegyzésein és sok mindenben egvetórjek Furcsa álom volt. — elmélkedek ma- a véleményével. Jói van. szabad kezet gamban. — Nem vagyok babonás, de va- adok magának, megengedem, hogv önállami lóg a levegőben!. . lóan dolgozzék, hogy kibontakoztathassa ...Milyen vésztjóslónak tűnik a csend!., képességeit De... azért lássa be. hogy — Hívat a Főnök! — szól hirtelen va- maga még elég fiatal mérnök, s rászorul laki a hátam mögött, s én már — szágul- az idősebbek segítségére. Beosztok hát doki maga mellé négv főmérnököt, három cso— Maga az?! — gúnyos mosollyal fo- nortvezető mérnököt, két laboratóriumvegad. s rámförmed: — Maga mert engem zetőt és egv igazgatót, azaz — magamat kritizálni, hogy beosztottjaimat nem en- „Na — viltan fel bennem —. mo-t fog gedem kibontakozni?! Hallatlan! Itt van- ma'd az asztalra csapni, és én felébrenak az asztalomon a legújabb tervezési dek.. .*• feladatok. Tessék, magára bízom vala- De nem csa nőtt. mennyit! Csuoán magára. Oldja meg egy- — No. miért halinat? — néz rám csotől-egytg — önállóan!... dálkozva. — Menjen csak, és dolgozzék — Szenya. Szenyuskám... Mi van ve- önállóan! led? — hallom ismét a nagymama hang- Fordította: Baraté Rozália SÁNDORKÁT PROTEZSÁLOM Bizony egykomám, vagy húsz esztendeje — Otthon a ház körül. Amikor befejezőnem láttuk egymást. dött neki az iskola, otthon maradt. — Igen, messzi földre vetődtem innét, — Mit jelent az, hogy „befejeződött neki sokáig Pesten dolgoztam, míg most aztán az iskola"? Leérettségizett? hazajöttem. _ A, érettségi... Nem az érettségi a — Lásd, a gyerekkori cimborák közül fontos, hanem az érettség. Azt pedig az te vitted legtöbbre. élet adja. Meg aztán, ha még nem emlí— Nono. tettem volna, Sándorka már a másodikból — Ügy ám, most a fél szülővárosod a te kimaradt. Mindannyian fgy láttuk jól ^Nerem^f körömalja gyáram slnes, d adtad * «nÉn 82 6U8m gyárában Vagyok - Nem való az neki, Miska. Tudod, igazgató. olyan esetlen a fogása. Nincs kézügyessége. — Ügy értem én is, hisz* az egyre _ a szorgalom sok mindent pótolhat, megy. Emlékszel-e, Miska, milyen jó ko- _ Hamar ellustul, ha olvasmit esinálmák voltunk mi ketten? összetartottunk tatnak vele, amihez nincs ked\e. De egy jóban-rosszban. rendes állásban sokra vihetné! — Leginkább a rosszban, te kópéi Sok — Milyen lenne ez? ősz hajszál sarjadt kl miattunk a tanárok — Hát... valami hivatal a gyárban. Vahalántékán! lami íróasztal. — Te igen jó fiú voltál, Miska. Mindig — Ezt a Snádorka találta ki? hallgattál rám. — Ördögöt, még ezt is nekem kellett. — Igaz, te voltál a kolompos, én ls utá- mivel ftincs annák még maréhoz való nad mentem. esze De a kezed alatt maid kivirul. — De vajon most ls hallgatsz-e rám? — Eszerint protekciót kérsz a Sándorká— Attól függ, mit ajánlsz nekem. — Én a Sándorkát — Miféle Sándorkát? — Az egyetlen fiamat. — Vagy úgy. És mekkora a fiú? nak? — Mattunk közt szólva, azt. — De mondd öregem, hogyan gondolod? Ha egvszer ez a Sándorka nem tanult, nem pkos. nem üeves. nem cznrgos Húsz esztendős. Szép szál gyerek. — Na do édes pevbomám. ha az a frveVedd ide a gyárba. Jól jársz vele. Sándor- rek oi-os örves *znr«»os is volna, mi a ka Igen belevaló gyerek. fenének kéne neki protekció...? — Hol dolgozik most? H- J. Gazdagh István DÉLUTÁNI FUVAR Gyerekkorom óta ismertem ezt a kenyérgyárat. Toldi József árukihordót és Bandi nevű lovát is. Érdekes ember volt az öreg Józsi, a Bandi meg érdekes ló volt Rászántam a délutánom, hogy a kocsi nyomába szegődjem. Nekitámasztottam a hátam a szemben levő ház falának és figyeltem a rakodást A kenyérgyár árukiadónője dühöngött és párosával dobálta a vekniket a kocsin álló takarítónőnek, aki elég szakszerűen rakta a féderes spediter platójára. A kiadó hangosan számolt: tíz, tizenkettő, tizennégy... A takarítónő hangosan ismételte a számokat s ha kisebb szünet akadt, akkor hangosan szidta a kocsist, aki békésen aludt és nagyokat fújt a bakon. Leheletében megfürödtek a muslincák. Mindig kövldinkát ivott A zabostarlsznyát is az asszonyok akasztották a ló nyakába, amelyet kenyérrel töltött meg az öreg a délelőtti fuvarok Idején, amikor még józan volt A lóban egyébként Jobban megbíztak, mint Józsi bácsiban. Okos ló volt a Bandi, a feje ls Jóval nagyobbra nőtt a normálisnál. Bár a kocsisok azt mondták, azért olyan nagy a feje, mert sok kenyeret eszik, nem pedig azért, mert okosabb lenne a többi négylábúnál. Gondolom volt ebben a megjegyzésben egy kis irigység ls, esetleg rosszindulat. Az asszonyok befejezték a rakodást Három mázsa húsz kiló kenyeret raktak Toldi József kocsijára. Ennyi volt annak a nyolc üzletnek a rendelése, amelyek az utolsó járatba estek és a peremkerületben székeltek. A takarítónő leterítette ponyvával a rakományt majd a kenyerestarisznyát a kocsis lábához csapta. Az öreg meg sem rezdült csak valamivel hangosabban horkolt, mint rakodás közben. Felkerült a lóra a fejző is, maid az asszonyka széttárt karjával kérdezte a kiadótól, hogy mi legyen a további teendő. A kiadó ugyancsak szó nélkül, egy kézlegyintéssel jelezte válaszát. Érthették egymást így is. mert az utcán levő menyecske egy vékonyka vesszővel rácsapott a Bandi hátsajá.ra, ezzel útjára Indította a délutáni fuvart Elindultam magam is a kocsi után, kíváncsi voltam a további feileményekre. Józsi bácsi tovább aludt a bakon. Vajon merre megy a Bandi? Cserben hagyja-e részeges gazdáiét, vagy helyt áll helyette ebben a járatban? őszintén megvallva sok jót hallottam már erről a nacvfe'ű lóról, de egyszerűen nem akartam elhinni. A sarkon, — elég forgalmas útkereszteződés volt — megállt a ló és várakozott egv keveset. Amikor „tiszta" volt az úttest, akkor kikanvarodott. maga után vonva a könnvű féderes sneditert E°észen a 1árda mellé húzódva haladt a sugárúton a város külse'e felé. Űgv. ahnpvan azt a közlekedés szabálvai eiőfriák. a lassú jármű húzód'nn az út szólére és enped'e a pvnr-nkkan hn'*dáVnt. \ harmadik sarkon fordult jobbra, a mellékutcába. Nem számo'tam nnakssa de k«rülheiíil a tlzpd'k ká-yKan vo't a fűszerüzlet Az üzlet előtt öt asszony ácsorgott, a Imm-ere, kocsi felé fürkésztek. ma'd hallottam Is amint monrUók; _ vá"ro |tt a To'd< ká-sl, de már meolnf ráe-pa mo-t nls*rik a haVon. Valaki kö-Ok'lk rn-Tk-i. telte az e'ökh mnnd«ttai-nt az fl~'°t fpiá faart,,v*1*—t—ö a boltvezetővel t,,dattóV ti tóaré1!/.qt. Közben a Bandi e-í—en a lá-da 57Ó'ó| a plftalaaaH ós halc-Al —rintncím a boltka veze*ő tAalara-— ra— de i'tov kocv a köna"ű ás fAaa+^q snedtter-ok a kózpaaTATApe mpsen e«<»tt a tí-i-cor tPaa„i,.e a, fűszeres isme-k már a dAk,TA„> VaroV me—t noip Is T'all^. vette Tázs! tláaflU bnppm kús" öa-nk veknit, a vevők csaré-'Anaánnk felhasználásával kiszadott a oonwn alól és a pult mögötti halványzöld színű pnlo—p -pkntt, Az öreget nem tudták álmában