Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

KÉPZŐMŰVÉSZETI CSAK FORINTÉRT! ÚJDONSÁGOK Természetesen: képzőművészeti könyvújdonságok. A Corvina Kiadó a karácsonyi könyvpiacra oly bőségben és változatosságban bocsátott ki képzőművészeti tárgyú érdekességeket, hogy egyenkénti számbavételük és mérlegelésük felülmúlja lehetőségeinket. Epp ezért alább csokorba kötve számolunk be néhány képzőművészeti könyvújdonságról. Elsősorban természetesen azokról, amelyek valami miatt a járatlanabbak, a művészetek ezen ágazataival most vagy nemrégen ismerkedők — tehát az olvasók többsége — számára fontos. Ilyen szempontból elsőnek az angol WilHam Gaunt Festészetről, grafikáról című könyvecskéjét említhetjük. A könyv — mint a szerző írja nz előszóban — egyszerű választ próbál adni arra a kérdésre, hogyan nézzük a képeket, ezenfelül kielégítő leírást szeretne nyújtani a festők és grafikusok által használt sokféle anyagról, a festészet műhelytitkairól. Ennek megfelelően a majdnem hetven — részben színes — reprodukcióval Illusztrált 100 oldalas könyvecske áttekinti a festészeti, grafikai eljárásokat, a képzőművészet korszakait, a művészek témáit és műfajait, külön fejezetben tárgyalva a modern festészet irányzatait. A lebilincselően olvasmányos művet szakszótár és a legismertebb festők életrajzi lexikont egészíti ki A .Műrészét kiskönyvtára című sorozat két új könyvvel gazdagodott. Az egyik Bodnár Éva tanulmánya, ötven — közöttük sok színes — kép és jó egynehány rajz segítségével a múlt század egyik nagy francia festőjét, az elsősortan költői tájképeiről ismert művészt, Jean-Baptlste-Camille Corof-t mutatja be. A lendületes tanulmány részletesen elemzi Corct életművét, pályájának szakaszait, összefoglalja munkásságának művészettörténeti jelentőségét, rámutatva többek között arra. hogy „Corot életműve a francia művészet évszázadok óta oly fontos műfajának, a tájképfestésnek egyik legszebb fejezetét alkotja." A sorozat másik újdonsága Dévényi Iván tanulmánya Tthanui Lajosról, a magyar avantgard egyik legjelentősebb alakjáról. A művész nevét nálunk nagyon kevesen ismerik, munkásságát nyilván még sokkal kevesebben. Pedig eredeti hangú, nagytehetségű művész volt, aki anélkül tudott a magyar avantgard élvonalába kerülni, hogy közben elszakadt volna a valóságtól. Mint Dévényi tanulmánya iámulat, a század eleji magyar festészetnek ez az izgalmas alakja abból a szellemi fellendülésből bontakozott kl, mely ezt az évtizedet meghatározta. Tihanyi előbb a Nyolcak csoportjához tartozott — ez a Kernstok Károly vezette társaság az Iskolás ábrázolásmóddá! szembenálló bátrabb, frissebb látásmód érvényesítéséért harcolt — s vált ennek a közösségnek egyik legnagyobb hatású alkoto.iává. Később Kassák Lajos körül tömörült úgynevezett aktivistákhoz csatlakozott. Azután külföldre került, és életének legjelentősebb szakaszát a tescők városában. Párizsban töltötte. Ott ls halt meg, 1938-ban. Gyászszertartásán Karolyi Mihály mondott beszédek Dévényi tanulmánya az első olyan magyar nyelvú munka amely az eredeti tehetségű festő munkásságának egészét átfogja. Párizsban már jelent meg róla VASÁRNAPI KÖNYVSZEMLE könyv, összefoglaló kiállításon azonban még ott sem mutatták be müveit. Azt hiszem, a "is.: test ég azt kívánná, hogy legalább ebben ne várjuk a franciák kezdeményezését: ideje lenne Tihanyi képeit egy magyarországi kiállításon bemutatni Nem tudom, a Van Gopft-albumok sorában hányadik T. W. Earp és Fhiltfi James most megjelent összeállítása; nem az első, és nem is a második. Van Gogh azonban annyira népszerű festő — különösen és elsősorban az ifjúság korében —, hogy megjelenésének szükségességét nem kell különösebben Indokolni. Nemcsak azért, mert biztosan elkel — kedvcsinálónak: a kötet 11 nagyméretű színes reprodukciót közöl —, hanem azért is, mert a bevezető tanulmány és az összes képelemzés egyaránt tömör elmelyült és színvonalas közérthetőséggel, élvezetes stílusban megírt munka Nem újdonságuk. hanem az a vonzó tulajdonságuk teszi tehát ezeket az írásokat figyelemre méltóan értékessé, hogy Van Gogh és a festészet legmélyebb titkairól eleven szemléletességgel beszélnek: a kezdő művészetbarátnak sem okozhatnak semmiféle nehézséget. Az újdonságok között a legnagyobb formátumú — s nemcsak alakban — Castiglione László Görög művészei című hatalmas könyve. Tulajdonképpen nem is igazi újdonság: második kiadásban jelent meg most De nem változatlan utánnyomásról van szó. A szerző kibővítette, átdolgozta művét Ez a második kiadás azonban mégis szenzáció. Mindenekelőtt abban az értelemben, hogy magas példányszámú és nem is olcsó könyv — a második kiadás ára 125 torint — mind egy szálig elfogyott Ez ugyanis nemcsalt azt jelenti, hogy a könyv jó, hanem -• s a mi szempontunkból most ez a fontosabfc —, hogy a képzőművészetek iránti érdeklődés egyre fokozódik, s ennek ezerféle más jelén felül az is bizonyítéka, hogy lám, a szakkönyvek iránt is milyen kiemelkedő figyelem nyilvánul meg A könyv ezt a felfokozott érdeklődést teljes mértékben megérdemli. Hatalmas tényanyaga, kitűnő fényképei, amelyek szinte önmagukban is teljes képet adnak a görögök művészetéről, továbbá elemzéseinek mélysége és hajlékonysága, valamint az a kiindulópont, hogy a szerző sokak — mindenki — számára hozzáférhetővé akarja tenni a görögök művészetét: ezek e nagy munka legfőbb érdemei. Amikor a könyv első kiadását láttam, még azt hittem, jó Ideig nem lesz szükség hasonló tárgyú munkára. Alig telt el azonban néhány év, bebizonyosodott, hogy a kulturális forradalom egyik legnagyszerűbb új vonása — a képzőművészetek iránti rohamosan növekvő érdeklődés — gyorsabban bontakozik ki, mint gondolnánk. A könyvkiadásnak — szerencsére — ez az érdeklődés nem okoz meglepetést. Újdonságai azt bizonyítják, tökéletesen tisztában van azzal, mit várnak tőle könyvben, tanulmányban, képes kiadványban a képzőművészetek iránt érdeklődő olvasók. ö. La. G

ondterhelten róttam a nagy nyugat-európai főváros utcáit. Azon töprengtem, hogyan költhetném el a pénzemet a legelőnyösebben. Hirtelen álmélkodva torpantam —-eg egy fényes üzlet előtt. A cégtáblán ez állt: „MAGYARTU. RISZT". A kirakatban elhelyezett feliratokbót kitudódott, hogy az üzletben csak forintért árusítanak, sőt, a helybeliek oda még a lábukat sem tehetik be. A csodálkozást büszkeség váltotta fel honfiúi keblemben. Benyitottam a boltba. Bűbájos és udvarias elárusítók sereglettek körém. Izekre tört magyarsággal, diszkréten érdeklődtek: nem tévedés-e? Igazán magyar forintom van? Fölényesen Igent Intettem és körülnéztem a boltban. Elvégre jól meg kell nézni, hová teszi az ember a valutát Az egyik pulton palackok sorakoztak. Olvastam a címkét: Galgamácsai pecsenyebor. Az egyik mosolygós elárusítónőhöz fordultam: „Bitté sehr, megmondaná Mademoiselle — kérdeztem kifogástalan angolsággal —, mi a vicc abban, hogy én a forintomért Galgamácsai pecsenyebort vegyek maguktól? — Nézze, Memsahib, erre rá van írva: „MAGYAItTURISZT". Mindössze háromannyiba kerül mint ottnon maguknál. — És ezek? Bambi, Narancsital, Birslé... — Pompás üdítő italok, Mister, behozhatatlan előnyben vannak például a Coca-Colával, a Pepsicolával vagy az Afri-colával szemben. Ez utóbbiak ugyanis csak jégbe hűtve fogyaszthatók, míg a magyar üdítő italokat akár langyosan is Ihatja. — Jé, maguk sertéshúst Is árusítanak? — Voila, signor, ha ebből vásárol, mondhatom, nem akármire költi a valutáját! Ezek ugyanis abszolúte magyaros sertések; nincs májuk. — Aha. — Máj nélküli sertés, szenyor, gondolja meg, ilyen nincs másutt a világon! Valamit keres, uram? — Igen, cigarettát... de elfogyott Adhatna egy doboz Marlborót? — Marlborót? Hová gondol, uram? Ne szórja a pénzét! Nálunk a valódi forintjáért Fecskét is kaphat. Parancsoljon. Ez különlegesség: hogy szeleljen, rendkívüli szívóhatást kell rá gyakorolni, miáltal az ön drága tüdeje olyan erős lesz, akár egy kovácsfújtató. Mindöszsze húsz forint egy doboz. — Na de Fraulein, ex ná'unk otthon csak 4.40! — Persze, vámmentesen. — Hát ezek? Ezek magyar zsilettpengék. — Ügy van. Sir, ugyancsak magyar különlegességek. Emlékezzék. a ml hazai pengéink éleit megszámozzák, 1-től 8ig, vagyis előírják a vevőnek, hogy melyik élét használja. A magyar zsiletten egy fia számozás sincs, azt használja a kedves vevő, amelyiket óhajtja. — Ní csak, még cipőpasztát ls... — Rámutatnék Mylord, a magyar cipőpaszta előnyeire. A mi hazai cipőpasztás dobozaink csak egy kallantyú elfordításával nyithatók. viszont a kiváló magyar cipópaszta dobozát akár szekercével Ls i elnyithatja, ha óhajtja. — Várjon csak, kedvesem, ezek az apró ajándéktárgyak nagyon érdekelnek. — Ezek remek dolgok, mein Herr, ajánlhatom például ezt a magyar bicskát. Tessék. A gyerek még kicsi és elvágja vele a kezét? Ezzel ugyan nem, ez, mint mondottam, magyar bicska, pengéje olvasztott lavórból készül. De tessék talán egy nagyszerű gyermekjátékot. Csak forintért! Különleges minőség, sokszoros öröm. — Hogyan érti ezt, szenyorita? — Kérem, bármelyiket választja, egyik sem tart másfél óránál tovább, ezért ön kénytelen újabb játékkal meglepni szeretett kisdedeit. Hát van nagyobb öröm egy új játékszernél? H. J. HÉZSŐ FERENC TÁJ NEM TÖRTÉNIK SEMMI Két macska sündörög a levélajtó előtt Kormos, a fiatalabb, unottan nyávog egyet, aztán puha léptekkel megkerüli az ólat meg a fészert. Ott is nyávog néhányat, várja, hogy legalább valamelyik tyúk visszakárál. Üres a fészer alja, nincsen benne aprójószág, a tojótyúkok is elkerültek Innen. Néhány kas fürészpor maradt ott, meg a kerti szerszámok rendetlen összevisszaságban; ásó, gereblye, lapát, meszelő egymásra vetve. A fűrészporos tartály meg a tömőfa a fészer előtt hever, a kerítésajtó elbillent oldalra, valaki olyan indulatosan nyitotta, hogy letört a felső zsanér. Az udvart belepte a diólevél, szárazan csörög a macska léptei alatt Hátul, az üstház mellett a káposztasavanyító dézsa, félrebillenve, mint borosember fején a kalap. A macska fölugrik az üstház szélére, onnan a dézsa tetejére, aztán nézegeti, szaglássza, mivel nem ért!, hogy másszor ilyenkor már teli volt taposva káposztával. A kerten durva paréj, dudva ül, szüret és takarás nélkül maradt, futószőlő őzbarna venyigéi zizegnek a hegyes decemberi szélben. A levélajtón nagy vaslakat feszül; belül, az előszobában régi ruhásszekrény húzódik a falhoz, mellette fogas, néhány téli holmit aggattak rá Alatta meg félretaposott sarkú szandál, meg félcipő. Piciny szürke szőnyeg visz a konyhába, ajtaja nyitva maradt. csak egy vászonfüggöny lóg a szemöldökfán húzott pertllről, elfödi a konyhát. Rendetlenség van itt ls. Alig lehet belépni; elfogja az utat egy kétágú nagy kerti létra, néhány hokedli áll a tűzhely előtt. A kredenc tetején rossz kalapok, pipák, néhány pakli dohány, meg szivar. Az asztalon ruhanemű, kötött kabát, fürdőköpeny, ingek, jódtinktúra-szagüak. A szakajtóban morzsolt kukorica, kevés zabbal keverve, tetején füleveszett pléhbögre. A konyha túlzó felén egy zöld fásláda, rajta vödrök, vizeskannák, üresek, s a tűzhely fölött egy újságajándékozta naptár: 1968. Erős, vastag cirmos a másik macska. Ügy mutatja, hogy kölykedzeni készül. Megkarmolássza a kert felöli ajtót, .vakarja körmével, aztán odadörgölődzik, de nem nyávog. Szótalanul kérné a bebocsátást. Hiába, az ajtó itt sem nyílik. Belül pedig zöld cseréptányérok hevernek a földön; a macskák edényei ezek. Üresek, szárazak. Egy hokedlin nagy fehér lavór áll, nincsen benne víz, fölötte, a falra szögelt szappantartóban repedezett mosdószappan maradt. Odébb meg, négy hosszú lábra erősítve a gázrezsó, mellette üres butánpalack. Innen nyílik a spájzajtó, meg a lommal, tüzelővel, szerszámmal rakott szoba. A spájz megrakva szalonnával, ami még a tavalyi vágásból maradt, a polcokon befőttek; cseresznye, meggy, barack, szilva, paradicsom, uborka, paprika. Néhány üvegen vignetta fehérlik, rá van írva: cukor nélkül. Biztosan diabetikus beteg számára. Nincsen lecsukva a padlásfeljáró, homályba vész a tető, nincs is alatta más, csak dió, kiteregették száradni. Egymás mellé telepszik a két macska, az utcára nyíló ablak keskeny betonpárkányára. Ügy lesködnek, figyelnek be a nylon csipkefüggöny mögé. mintha látnának is valamit. Ez a tisztaszoba. Az ablak mellett kéloldalon bevetett ágy, tornyosra pakolva, frissen mosott, ropogósra keményített hófehér takaróval borítva, középen az ablak alatt egy bordó huzatú heverő, előtte pici téglánví asztalka meg két szék. Az ágyak végében szekrények, az egyikben férfiholmik; öltönyök, felöltők, szépen vasait ingek, a másikban ruhák, szoknyák, kosztümök, fehérnemük. A szemben levő falnál, az ajtó mellett fehér színű komód, tetején rádió, odébb a íürészporoskályha, s a frissen sikált padlón kis méretű, olcsó szőnyegek: szürke, zöld, bordó, kopottak, elhasználtak. A falakon képek helyezkednek el, aszimmetrikusan, úgy látszik, találomra helyezték el őket. Az egyik képen nyolcan vannak, apa, anya, három fiú, három leány, s a kép sarkában, a rámába csúsztatva még egy kép; ez a negyedik leány fényképe Óvódások, nagyobbacska gyerekek rámába foglalt képei körbe-sorba a falakon. A nagy családi kép fölött egy Madonna- vagy Mária-kép: az anya gyermekéveL Lehet, hogy olcsó bazári szentkép. Hideg kéksége jól érvényesül a fehér falon, s az ijesztő tisztaságban, amit döbbenetessé tesz a csontig hasító hideg. Itt még nem égett tűz, hideg a fűrészporos bádoglemeze, megsűrűsödik a lehelet Félelmetessé növekszik a csönd, a tiszta, hideg csönd. Mértani pontossággal — létező harmónia ez. Beteges tisztaság, hófehér ragyogás, ami valami légiesen elvontat, már nem is emberit fejez ki. A csönd és a tisztaság, itt már nem az élő, eleven élet tükröződése; az élet beszél, zörög, hangot ad; az ember eszik, iszik, szemetel, dohányzik ... Itt meg ijesztően más. minden az ellenkezője; csönd és kék, fehér hótisztaság. A képekről néző személyek valamennyien komolyak és komorak, ruhájuk is sötét, valamennyié sötét; gyermekek és középkorúak, és öregek a képeken. Az egymásból sarjadó élet ellentéte és találkozása; a szakadatlan megújulás és pusztulás, megújulás és újra pusztulás, és újra megújulás... ez látszik így a négy falon. Miért nem nevetnek? Csak a Madonna arcán villan finom, méltóságos derű, amint a gyermek nézéséből fölpillant A többiek szomorúak, fáradtak, vagy riadtak öregek és félénkek ... nem lehet megfejteni már semmit. Sárga színű éjjeliszekrények állnak az ágyak mögött (nem mellett). Rézfogantyús fiókok, azokban orvosságasüvegek, gyógyszerek és iratok, levelek Féltett iratok és őrzött levelek. Most a sötétedő szobában ezek elmattulnak, értéktelenek, semmirevalók. Meggémbered-