Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

Egy hét a világpolitikában Moszkva és Washington állt a héten a figyelem fókuszában. a legfontosabb eseményeket a két szupernagyhatalom fővárosából jelentették. Ünnep Maszkvában Az immár hagyományos Vörös téri díszszemlén és felvonuláson a szovjet nép egyszerre adott hírt a békés építő munka új eredményeiről, valamint árról a páratlan haditechnikáról.- amelylyel képes megvédelmezni a szocializmus vívmányait. Az ünnep alkalmából elmondott beszédeket — Mazurov felszólalását és Grecsko marsall szavait — annál nagyobb érdeklődés várta,hiszen az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén a külpolitikai kérdéseket is megvitatta. A nyilatkozatok alaphangja továbbra is az a realitásokon nyugvó, magabiztos józanság volt. November hetedikét természetesen az egész világon megünnepelték, jól tükrözte ez a nap a Szovjetunió növekvő nemzetközi tekintélyét. Korunk bonyolultságát mutatja viszont, hogy a szomszédos Csehszlovákiában a hivatalos megemlékezésekre néhány provokáció vetett árnyékot. Ez ucal arra is, hogy milyen komoly erőfeszítésekre van szükség Prágában a szocializmus következetes hívei részéről. A 37-ik elnök Washingtonra a szoros elnökválasztási küzdelem vetítette a reflektort. Végülisa köztársaságpárti Nixon lett az elnök, akinek politikai feltámadását csodával határosnak tartják. Pedig ennek a csodának egyszerű a magyarázata: a johnsoni politika olyan mérvű népszerűtlenséget ért el. hogy szinte tálcán kínálta a győzelmét az ellenzéknek. — Talán ez az egész elnökválasztási kampány leginkább feljegyzésre méltó mozzanata. Négy esztendővel ezelőtt Johnson az amerikai történelem legnagyobb arányú győzelmét aratta. Ám e viszonylag rövid idő alatt felélte és elpazarolta minden erkölcsi tartalékát. Nixon most az eddigi legkeservesebb választási sikert mondhatja magáénak. Olyan körülmények között kell kormányoznia. amikor sem a szenátusban, sem a képviselőházban nincs többsége. Ha tehát Johnson így elmálasztotta korábbi tömegbázisát, Nixont méginikább fenyegetheti a veszély, hogy kicsúszik lába alól a talaj. Nyilván erre utalnak azok a hírek is, hogy Nixon „koalíciós kormányt" szeretne létrehozni, sőt esetleg magát Humphrey-t is bevonná a kormányba. A személyi kombinációkon tűi az a lényeg, miként tud szembenézni a harminchetedik elnök e felgyülemlett problémacsomaggal. A vietnami háború befejezése; az atomleszerelés; a faji kérdés és ehhez kapcsolódóan a nagyvárosok, a bűnözés és a szegénység ügye; a dollár válsága — tennivaló akadna elég. Ha Nixon választási győzelme nehéz volt, az igazán nehéz időszak csak most következik. gyes tárgyalás. A közvetlen indok a saigoni rendszer makacskodása volt. Régi igazság azonban, hogy a farok sohasem szokta csóválni a kutyát. A Thieu-csoport azért ment bele az időhúzásba, mert az elnökválasztások eredményét várta. Azt reméli, hogy az új adminisztráció, a Pentagon vezetőinek nyomására, ismét merevebb álláspontot foglal el a vietnami háború ügyében. A kör visszavezetett tehát az Egyesült Államokba. Amennyiben az amerikaiak valóban komoly szándékkal kívánnak tárgyalni, könnyen megregulázhatják engedetlen szövetségesüket. Annál is inkább, mert a VDK és a DNFF hármasban is hajlandó tárgyalni az Egyesült Államokkal. A színfalak mögött az érintkezés nem szakadt meg, a hírek szerint az elmúlt napokban is folyt bizonyos amerikai-vietnami párbeszéd Párizsban. Az igazi tárgyalások előfeltétele' azonban, hogy Washington kibúvók és hátsó gondolatok nélküi kész legyen azokra. Pofon a kancellárnak A sok bonyolult fejlemény között, az elmúlt hét Kiesinger kancellárnak pofon-egyszerű volt. Szó szerint értendő: Beata Klarsfeld asszony nyilvánosan megszégyenítette a Nyugat-Berlinben megtartott CDU-kongresszuson. Ez természetesen csupán egy kis közjáték volt, — sokkal inkább figyelemreméltó, hogy a legerősebb nyugatnémet kormánypárt egy magasvasút-megállónyira az NDK államhatárától, az önálló politikai egységnek számító Nyugat-Berlinben tartotta tanácskozását. Ez a tény önmagában is felért egy súlyos provokációval, amit csak tetézett a megbeszélések tartalElmaradt tárgyalás Washington árnyéka borult a héten Párizsra: elmaradt a szerdára tervezett néKözel-Kelet New Yorkban a Biztonsági Tanács két ülését halasztották el a héten. Az ENSZpalota folyosóin ugyanakkor felfokozott tempójú diplomáciai tevékenység folyt: ismét a közeikeleti válság szerepelt napirenden. A jelek azt mutatják, hogy az ENSZ-főtitkár közvetítő megbízottjának, Jarring svéd diplomatának tevékenysége egyelőre zsákutcába jutott Izraeli részről ugyan elhangzottak olyan kijelentések, hogy új tervet dolgoztak ki, de egyelőre nem hangzottak el reális javaslatok: az arab országok változatlanul hajlandók a politikai megoldásra, de érthető türelmetlenséggel szemlélik a huzavonát, Riad egyiptomi és Riafi jordániai külügyminiszter hat héten keresztül tartózkodott az ENSZ székhelyén, az esetleges konstruktív tárgyalások reményében. Pénteki elutazásuk New Yorkból ennek a lehetőségnek legalábbis átmeneti meghiúsulását mutatja. RÉTI ERVIN Nixon —Humphrey találkozó # Washington (Reuter) Fowler amerikai pénzügyminiszter és Katzenbach külügyminiszter-helyettes pénteken este benyújtotta lemondását. Hírügynökségi jelentések szerint Johnson elnök a lemondást elfogadta. A hírügynökségek rámutatnak, hogy a két politikus távozása a szokásokhoz híven történik és a közeljövőben sorra leköszönnek majd a Johnson-kormány tagjai. Pénteken Floridában találkozott a két vetélytárs, az 5-én elnökké választott Nixon és ellenfele,. Humphrey alelnök. Nixon tréfásan megjegyezte: „Te már mehetsz pihenni, én meg most kezdek munkába". A repülőtéren a két politikus félórás, rendkívül szívélyes beszélgetést folytatott és megállapodott abban, hogy a jövőben együttműködik. Humphrey-t elkísérte Muskie is, a demokrata párt volt alelnökjelöltje. A megbeszélés után Nixon újságíróknak kijelentette, hogy Humphrey „igen jó, személyes barátja" és örömmel veszi, hogy az alelnöktől támogatást, tanácsokat kaphat. A következő években Nixon többször is igénybe akarja venni Humphrey tanácsát, elsősorban külpolitikai vonatkozásban. Mindketten feladatuknak tartják, hogy fáradozzanak a nemzeti egység helyreállításán. A Reuter közlése szerint Nixon a közeljövőben találkozni fog Johnson elnökkel is és behatóan megvitatja vele a vietnami kérdést. Nixonhoz közelálló körök szerint az új elnök legfőbb feladatának tekinti vietnami irányvonalának kialakítását, kormánya tagjainak kinevezését és költségvetési politikájának megformálását A döntések nyilvánosságra hozatala december 5-e után várható. Pártkongresszus Lengyelországban O Varsó (MTI) Varsóban, a Kultúra és Tudomány Palotájában hétfőn összeül a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongreszszusa — sorrendben az ötödik, 1948 december óta, amikor a szociáldemokrata és a munkáspárt egyesítő kongresszusa véget vetett a lengyel munkásmozgalom hoszszú megosztottságának. A kongresszust kiemelkedő történelmi évfordulók övezik: ezekben a napokban és hetekben ünneplik ugyanis Lengyelország függetlensége visszanyerésének és a Lengyel Kommunista Párt megalakulásának 50. a Lengyel Egyesült Munkáspárt létrejöttének a 20. évfordulóját. Most 25 esztendeje hogy a Lengyel Munkáspárt közzétette híres programnyilatkozatát Szovjet pártküidSttség utazott Varsába e Moszkva (TASZSZ) A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szombaton Varsóba utazott a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, hogy részt vegyen a LEMP V. kongresszusán. A küldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezeti. A Csehszlovák KP KB Elnöksége ülése O Prága (MTI) A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának Elnöksége Alexander Dubceknek, a Központi Bizottság első titkárának elnöklésével pénteken ülést tartott. Az ülésen megvitatták a Központi Bizottság november 14-re összehívott plénuma elé terjesztendő beszámoló tervezetét. Megtárgyalták azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja a normalizálás további menetének biztosítása, a párt egységének és vezető szerepének megszilárdítása. Az elnökség újból megállapította, hogy a tömegtájékoztatásra ' nagy felelősség hárul a normalizálás további menetéért, és hangsúlyozta, hogy a tömegtájékoztatásnak tevékenyén támogatnia kell ezt a folyamatot. Az elnökség elhatározta, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt küldöttséggel képviselteti magát a Lengyel Egyesült Munkáspárt hétfőn megnyíló V. kongresszusán. A küldöttséget Jozef Lenart, a Központi Bizottság elnökségének póttagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Thieu fogadta Bunkert # Saigon (MTI) Nguyen Van Thieu délvietnami elnök szombaton — november elseje, a VDK elleni amerikai bombatámadások beszüntetése óta első ízben — fogadta Bunkert, az Egyesült Államok saigoni nagykövetét. A saigoni rezsim egyik magasrangú tisztviselője kijelentette: Thieu és Bunker megbeszélésén „valószínűleg" a „kétoldalú béketárgyalásokról" előterjesztett saigoni javaslat szerepelt. Thieu ugyanis pénteken indítványozta, hogy a párizsi tárgyalásokon csak két küldöttség, a saigoni rendszer és a VDK küldöttsége vegyen részt Világifjúsági Nap A hatalmas termen, a londoni Albert Halion nem lehetett meghatottság nélkül véginézni, öt kontinens ifjúságának küldöttei álltak és zúgták az Eric Connor, trinidadi néger énekes által mondott fogadalmat: „Esküszünk hogy az egész világon megteremtjük a különböző fajú, szinü, nemzetiségű fiatalok egységét és eltüntetjük a fasizmus minden maradványát a Földön..." A naptár 1945. november tizedikét mutatott. Szerte a világon hozzákezdtek a romeltakarításhoz. Nemcsak a náci barbárság által romoadöntött utcákon. A fejekben, a szívekben is. Huszonhárom esztendeje, ezen a felejthetetlen napon alakult meg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, amely ma — immár több mint százmilliós taglétszámával — a világ egyik legnagyobb tömegszervezete. Ez a nap azóta a Világifjúság Napja. A több mint két évtizedes küzdelemben gazdag tapasztalatokat szerzett a demokratikus ifjúság. Kilenc nagyszerű világifjúsági találkozó, antikolonialista szeminárium Guinea fővárosában, az európai fiatalok vitája kontinensünk problémáiról Varsóban — ilyen és ehhez hasonló állomások jelzik az eddig megtett utat A tavalyi Világifjúsági Nap főtémája Vietnam volt Az ideié is az. De az első nagy eredményben, a VDK elleni bombázások megszüntetésének kikényszerítésében ott volt az ifjúság áldozatos harca is. Vietnam — és minden haladó erő a Földön — számíthat a világ ifjúságára. VASÁRNAP, 1968. NOVEMBER 10. Tóth Béla: 14 rikkancs Egy szegedi újságárus félszázados emlékei újságokról, szerkesztőkről, történelemről —S!f Oö" Még azon a héten másJU, sjk darab ís színre került. Címe: Mindnyájunknak el kell menni. „A fővárosi színházak azt a nagy érzést, ami közös mindnyájunknak. alkalmi darabokkal kívánják szolgálni a háború ideje alatt. Mindegyik színház előhozakodott a maga alkalmi darabjával és ezekkel qstromolják a vidék színházak is a közönség érdeklődését. A Vígszínház. Hegedűs Gyula és Faragó Gyuja darabját, a Mindnyájunknak el kell menni-t. prezentálta, amely hat képből áll, s mindegyik a mostani idő hangulatát hozza elénk. Az utolsó kép a győztes jövőt mutatja. Minden, ami az alkalmi darabban történik, szívünk szerint való, csak az nem. hogy a színház nézőtere üres maradt. Ügy látszik a közönség nem tud megbirkózni ezekkel az új darabokkal, mást várna a színháztól, rendes cselekmenyű darabokat. Mindent el kell követni az érdeklődés felköltése érdekében. mert nagyon kínos ez a részvétlenség. Pedig óriási előnye a darabnak. hogy kerek egész, noha hatásos jelenetek, hazafias dalok, táncok, knplék ékesítik cselekményét, valamint izgalmas házi kalandok is sorra kerülnek. Nagyhatású a második felvonás álomjelenete, amelyben egy csomó pazar tabló keretében a diadalmas szövetségesek együttműködése, győzelme láható. Főbb szerepekben: Gömört, Matány, Bánki, Déri. Szilágyt, Galetta. Szegő. Sümegi. A Mindenkinek el kell menni című darabra mindenkinek el kell menni!" Néhány napon belül levették színről ezeket a darabokat, megbuktak, nem mindenki, senki sem ment megnézni. Hanem az én apám, besorozása után harmadnapra, kis faládányi egyet-mással a kezében bevonult. Neki el kellett menni. Este már tudtuk egy közös hadseregbeli cukkszführertől, hogy ide a Cserepes sori barakktáborba. Látogatási idő vasárnap délután, váltás fehérneművel. En már másnap elkocogtam arra, úgy jó ebéd után, hogy szétszórtam a lapokat. Reméltem, meglátom apámat, ha messziről is. Persze, sok apát láttam, csak a sajátomat nem. Később tudtam meg, hogy a kiképzésre ide bevonultak egyik féle délelőtt megy a gyakorlótérre, másik fele tovább építi a téli barakkokat. Hát én az építésre itthonmaradottak tömegeit láttam. Egy helyütt oszlopokat ástak be, másutt a ieásott oszlopokra már a deszkafalakat kalapálták rá, harmadikon a fedélszéket ákom-bákomozták össze, negyediken kátrány papírral födték, gőzölgő, meleg szurokkal szigetelték a tetőt Apámat formázó mozgó járőr állt elém. — Mit figyelsz, te kölök? — Csak apámat nézdögélném. — Hogy híjják? — Ahogy éngöm. Tandari Pétörnek. — Nem ismerőm. Mikor vonult? — Tegnap. — Nem is ismerhetöm. Hunnét gyütt? — Innét Szögedébül. — Nem vélök rá, pedig röszkei vagyok. — Az lehet. — No, állj odébb, mert gyün a járőrführer, oszt fülön kapja, aki itt tálja a száját, mert sok mán mögén a kém. Odébb álltam. Míg hazamásztam, százszor visszanéztem, hiszen jószerével, ha az Alföldi utca. meg a Rákóczi utca sarkáról einézök a Cserepes sor felé, odalátok a barakktáborra, s apám ls láthatja onnét a házunk gerincét is, hiszen nem lehet tpbb a távolság köztünk, mint ezer méter, és nem eresztik haza az úristennek se. Hát nem szomorú ez a vaksi katonai szigor? Vasárnap délben kilencen sorakoztunk fel a látására. A barakktábor nem volt bekerítve, szuronyos katonák kordonja vette körül, a látogatókat az utakon beengedték a szemétlerakó helyek kijelölt sancer partjáig, ott ledekkolhattunk. A szemét itt-ott talán öngyulladástól füstölgött, mert nemcsak az utcai hulladék, de a hadikórházak kidobált szörnyű véres kötései is ott éktelenkedtek a kültelki kubikgödrökben. A törésekről leszedett koszos gipszek az emberi végtagok vonalait követő borzalmas romhalmazokat mutatták. Itt vendégeskedtünk százával, ezrével a bevonultakkal. Apám már várt bennünket a Cserepes sori első szuronyos őrnél. Barnacsikos jövő-menő ruhája meg volt rajta tépve, mintha sasok rugdalták volna meg. Katonai holmi csak a sapka volt a fején, az is csupa kátrány. Soványkásan derengett arcán egy kis szokatlan mosoly. Közénk telepedett, s mi Szétterítettük a lópokróc abroszt, s mint a legfényesebb vendéglőben, rátálalt anyánk. Gölödin levest, csirkepaprikást nokedlivel. Csak apámnak. mi ettünk otthon elindulásunk előtt. Hanem hoztunk Dreher Haggenmacher söröket, amit anyámmal szép csöndeskésen megiszogattak. — Péntökön hozzatok ki tiszta alsót, szombaton nagygyakorlatra mögyünk. Az lösz az egzámen. Utánavalósi hétön fölőtöztetnek, itt a nagyfejűek azt is tudják, melyik frontra mögyünk. De előtte tán két napra elengednek haza még mögiátni bennötöket. (Folytatjuk)