Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

?élpi»oplból „Toulose Lautrec meghívást kap egy kétes értékű festőtől. Laut­rec többszöri kérésre meglátogat­ja a festőt, illetve a műtermében végignézi a képeket. A festő izga­tottan kérdezi: „Nos, Mester, mi a véleménye képeimről?" Lautrec röviden válaszol: „Adjon kölcsön húsz frankot!" (Anekdota.) A műterem világos és tágas. A palettán a kép alapanyaga: vak kereten vászon. A művész, miután észreveszi, hogy én is észrevettem, odalép és megragadja — Jó mi? — vigyorog. — Gatyát sem szabnak különb anyagból. Ezt hozták, mert hozott anyagból is dol­gozom. Tudja, így kevesebb vele a gond. A megrendelő hozza a vász­nat és a vak keretet, én meg adom a festéket. Így egy húszassal olcsób­ban számolom. A falon kép. Első látásra úgy vé­lem, spenót tükörtojással... — Á! A naplemente! — mondja a művész. — Kedves kompozícióm, a múltkor a „Louvre" anyagbeszer­zője járt nálam, meg akarta vá­sárolni, de nem adtam eh Hiába! Kédves képem. A falon tejesköcsögök csüngenek alá. Egyik oldalon négy, a másikon is négy. De összesen csak hat agyag­köcsög volt, s így két műanyag te­jeskanna is került közéjük. Adni kell a szimetriára! ­— Ez egyébként hobbym —mond­ja a festő. Szeretem a gyűjtemé­nyeket. Van már három Bach-lcor­szakbeli cimbalomverőm' is. Ritka darabok. Aztán hirtelen átvált: — Művészélet, nehéz élet. — ösz­szeszaladnak a festő homlokán a ráncok, de ő csak mosolyog. — Már úgy értem, küzdelmes élet. Tudja, nem mindegy, mit csinál az ember. Mindig azt kell festeni, ami kur­rens. Volt idő, amikor az angyalok mentek glóriával, aztán jöttek az őzikék... Most? Leginkább a felis­merhetetlen alkotások mennek a piacon. Szerencsére ebbe a műfajba alaposan bedolgoztam magam. Szó­val ismerni kell a keresletet és a kínálatot. Igen. Piackutatást végzek rendszeresen. Nélküle nincs művé­szet —. Értem a kérdését.! Hogy min dolgozom jelenleg? Nehéz válaszol­nom, ugyanis annyi a megrendelés. Különösen külföldről. A British „A vak kalifa" című képet sürgeti. Nem bírom energiával, mert most éppen egy étlapon' dolgozom. Nagyon igénybe vesz. Négy vázlatot készí­tettem. Elvittem az étterem vezető­jének, rieki tetszett is, de a főpin­cér azt kifogásolta, hogy a sült pisztráng farka nem negyvenöt fo­kos szögben áll, hanem vízszintesen a fejével. Ahhoz, hogy elkészüljek vele, most újabb művészi átlénye­gülés szükséges. Mivel változik a pisztráng farkának szöge, az egész kompozíciót újra kell csinálni. Ter­mészetesen így a sült csirke lehor­gasztott fővel nem eshet ugyanabba a dőlési szögbe, amelyben a papri­káskrumpli kanyarodik a főzőkol­básszal. Ez viszont azt jelenti, hogy a főszakácsot sem rajzolhatom fél­profilból, hanem szuperplánba kell fognom ... A művész felesége gőzölgő kávét hoz, és leteszi az asztalra. A színe nem barnásfekete, hanem cinóber­vörös... Itt, ezen sem csodálkozom! VINCZE GYÖRGY Ördögi • a o ES B El ein Szívátültetés a Szovjetunióban Leningrádban végrehajtották az első szovjet szív­átültetést. Az operációt a Kirov katonaorvosi akadémia 'egyik klinikáján végezték el, november 4-én. Egy 25 éves nő kapott új szívet. Sem az ő nevét, sem a dono­rét nem közölték. * A páciens súlyos dekompenzált szívbajban szenve­dett, élete veszélyben forgott' és ezért sürgős műtétre volt szüksége. A műtéti javaslatot Molcsanov profesz­szor, orvos altábornagy, a Szovjetunió fegyveres erőinek fő belgyógyásza írta alá. Az operációt Visnyevszkij or­vos vezérezredes, a fegyveres erők fősebésze irányította, s abban összesen 35 személy — köztük több professzor — vett részt: Az első szovjet szívátültetési műtét rendben folyt le. Mindamellett a'kiadott jelentés megállapítja, hogy a pá­ciens korábbi súlyos állapota — tüdőbetegség, valamint a máj és más szervek jelentős elváltozása — kedvezőt­lenül befolyásolja áz orvosi' prognózist. a- Bemutató a színházban. 'A Lev Tolsztoj regénye nyo­mán színpadra írt Háború és békét mutatja be a Sze­gedi Nemzeti Színház prózai társulata ma, csütörtökön este 7 órakor a színházban. A darabot Angyal Mária rendezte, s főbb szerepeiben Pagonyi Nándor, Jászai László, Horesnyi László és Molnár Piroska lép színpad­ra; A díszleteket Székely László, a jelmezeket Takács Katalin tervezte. A kísérőze­nét Csala Benedek kompo­nálta. — Naptárak az új évre. A szekszárdi nyomdában — hazánk „naptár gyárában" — 860 000 zsebnaptárt, 150 000 határidő naplót és 40 000 szí­nes falinaptárt készítenek az új évre. Hetvenezer évköny­vet és 80 000 asztali naptárt is rendeltek a különböző vállalatok általában reklám­célokra. Az utóbbiak 8 nyel­ven „beszélnek". — Előadás a lucernamag­fogásról. A Magyar Agrár­tudományi Egyesület Csong­rád megyei Csoportja no­vember 8-án, pénteken dél­előtt tíz órakor Szegeden, az MTESZ helyiségében elő­adást rendez. Mind a vita­indító, mind a korreferá­tum megtartására jugoszláv szakembereket hívtak meg. Piaci árak A szokásosnál valamivel nagyobb volt szerdán a sze­gedi piacokon az árufelho­zatal. s ennek megfelelően alakultak az árak- fehérká­poszta 1.50—2, zöldpaprika 4—5. burgonya 3—4. sárga­répa 2,50—3. fokhagyma 24 —28, szőlő 9—12, kelkáposzta 2—3. paradicsom 3—4. gyö­kér 4—5, vöröshagyma 2—3, alma 3—6. körte 4—8. ba­romfi 27—29 forint kilogram­monként. A tojás darabja 1,80—2 forint volt. — Szovjet Olmdelegácló érkezett Budapestre. Kedden a késő éjszakai órákban szovjet filmdelegáció érke­zett Budapestre a Kortár­saink című új szovjet filrn­alkotás bemutatójára. A kül­döttséget Julij Rajzman, a film rendezője vezeti. A de­legáció tagjaként érkezett Budapestre a Kortárséin k című film három főszerep­lője, Igor Vlagyimirov, Nyi­kolaj Plotnyikov és Anto­nyina Makszimova. «— Színházi vitafórum. No­vemberben hét alkalommal rendezi meg a gyakorlatban már jól bevált színházi vita­fórumait a Színházművészeti Szövetség. A társulatok egy­egy bemutató után neves rendezők, írók, kritikusok, vagy esztéták vezetésével elemzik a darab színrevite­lének problémáit, a szerep­lők és a rendező munkáját, továbbá az előadás sikerével kapcsolatos egyéb feladato­kat. Ebben a hónapban ilyen ankét követi Szegeden az Ez fantasztikus, Miskol­con a Bernarda háza, Bé­késcsabán a Csongor és Tünde, Debrecenben a Mac­bird, Kaposvárott a Manda basa, avagy a fátyol titkai, Veszprémben a Szerelmem Elektra, az Állami Déryné Színházban pedig a Liliom bemutatóját. •— A Postamúzeum eredeti dokumentumok, eszközök és fényképek felhasználásával rendezett kiállítást, articly megemlékezik a postások részvételéről, harcairól, meg­próbáltatásairól az lSlb-as polgári és az 1919-es prole­tár forradalomban. A kiállí­tást szerdán délelőtt Pozso­nyi Vilmos, a pöstavezér­igazgatóság pártbizottságá­nak titkára ünnepélyesen' nyitotta meg. — Drégely László festő­művész alkotásaiból nyílik kíállítás holnap, november 8-án, pénteken délután 5 árakor a Képcsarnok Kárász utcai boltjában. Megnyitó beszédet mond Bálint Endre festőművész. — Ifjúsági könyvtárklub. A Tisza-parti Gimnázium­ban tegnap, szerdán délután alakult meg az ifjúsági könyvtárklub. Az ünnepélyes keretek között megalakult szervezet á jövőben heten: ként három alkalommal tart­ja majd foglalkozásait. — A Sebestyén vonósné­gyes koncertje. Az idei bu­dapesti nemzetközi zenei verseny díjnyertes együtte­se. a Sebestyén vonósné­gyes ad koncertet a filhar­mónia C kamarabérleti soro­zatában holnap, péntek este 8 órai kezdettel a Tisza Szál­ló nagytermében. Műsoron Kodály. Dvorak és Beetho­ven quartettjei szerepelnek. OLVASÓINKHOZ! Lapunk legközelebbi száma az ünnep után, november 9-én, szombaton reggel a szokott időben jelenik meg ismét, — Irodalmunk külföldi fordítóinak nemzetközi kon­ferenciája. Fontos kulturális esemény lesz november vé­gén, 18. .és 26. között Buda­pesten, a magyar irodalom külföldi fordítóinak nemzet­közi konferenciája, amelyre a Magyar Írók Szövetségé­nek rendezésében, a Magyar Pen Club. és a Kulturális Kapcsolatok Intézete közre­működésével kerül spr. Ven­dégek érkeznek a konferen­ciára a Szovjetunióból, Ro­mániából,' Bulgáriából. Len­gyelországból, az NDK-ból és Jugoszláviából. Angliából. Svájcból, az NSZK-ból és Finnországból. Az esemény színhelye a Magyar Tudo­mányos Akadémia d isi terme lesz. — A kisfilmek kedvelőinek sorozat második része kez­dődik holnap, pénteken este 6 órai kezdettel az újszegedi November 7. művelődési otthonban. Szelesi Zoltán művészettörténész beszél Derkovits és Csontváry mű­vészetéről, s a két neves festő életéről készült filme­ket mutatják be. Közlemény <x) A Szabadság zenéje cím­mel Szécsl József tanár tart elő­adást ma este 6 órakor a Pos­tás Művelődési Házban. Előadás közben hanglemezek, utána film­vetítés. , S. 82 854 A SZEVAFÉM, a Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz teg­nap, szerdán, az Októberi Forradalom köszöntésével egybekötve ünnepelte meg két évtizedes fennállásának jubileumát is a Hungária Szállóban. A hajdani kis va­sas szövetkezet különösen az elmúlt években fejlődött so­kat, s jelenleg Szeged legna­gyobb gépgyártó vasas üze­me lett. Fejlődésükről, éle­tükről szép kivitelű, tartal­mas és képekkel illusztrált ismertető füzetet adtak ki a jubileum alkalmával. /A közel 600 dolgozó ebben az esztendőben már 113 mil­liós értéket termel. Érdemes szembeállítani a húsz évvel ezelőtti produktummal: az mindössze 356 ezer forint ér­tékű áru volt. Csupán a kül­földi országokba 55 millió fo­rint értékű terméket szállíta­nak, elsősorban élelmiszer­ipari gépeket, berendezése­ket. A tegnapi ünnepi gyűlé­sen -a szövetkezet elnöke, Véber Ferenc, mondott be­szédet, majd több alapító tagnak nyújtott át elismerő oklevelet, jutalmat, s ugyan­csak többen megkapták a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt is. A kormányozható léghajó titokzatos magyar feltalálója Ezernyolcszázhuszonnyolc­ban Rumy Károly György, a jogtudomány professzo­ra, író, népdalgyűjtő, köz­gazdász, aki nagy hozzáér­téssel írt köteteket latinul és németül a lóetetésről, a hor­vátországi flóráról, a ma­gyar nyelvtanról és irodal­munk történetéről, levelet írt londoni barátjának, John Bowringnak, a magyar köl­tészet első angol nyelvű an­thológiája kiadójának. Bow­ring gazdag, befolyásos ban­kár volt és Rumy nagysza­bású üzleti terv támogatásá­ra akarta megnyerni: hoz­zon össze egy pénzcsoportot egy korszakalkotó magyar találmány kiaknázására. A találmány a. kormányozható léghajó volt. A feltalálóról csak annyit írt Rumy, hogy az jó barát­ja, Müller, de küldött raj­zokat, számításokat, ame­lyeknek kidolgozásában ma­ga is részt vett. Már csak a prototípust kellett volna megépíteni, de ahhoz sem Müllernek, sem Rumynak nem volt pénze. A pénzt Bowringnak kellett volna előteremteni. De az angol bankár —» ahogy ma mondanák — nem „harapott" a tervbe. Miután szakértőkkel megvitatta a1 magyar ajánlatot, közölte Rumyval, hogy hasonló ter­vek hiú kísérleteknek bizo­nyultak. A milánói Bonnelle­nek, aki már felépítette lég­gömbjét, 5000 fontot aján­lottak, ha azzal Londbnba repül, de már az indulásnál kudarcot vallott. Egy heidel­bergl professzor sem járt jobban. „A levegő nem nyújt elegendő ellenállást, ami le­hetővé tenné a léggömb irá­nyítását — írta Bowring, és hozzátette, hogy „az angol tudósok szerint a kormá­nyozható léghajó ötlete meg­valósíthatatlan", Müller alig- " ha találhat olyanra, aki kí­sérleteihez anyagi segítséget nyújt, „de ha tervét mégis megvalósítaná, azzal vagyont szerezhetne Angliában". ' Az angol tudósok rosszul jósoltak: fél évszázaddal ké­sőbb Santos Dumontnak si­került megvalósítani a kor­mányozható léghajót. A ti­tokzatos magyar feltaláló Müllernek pedig még neve is ismeretlen maradt. Verseny a csúcsforgalomban Üzemi könyvterjesztés A Művelődésügyi Minisz­térium Kiadói Főigazgató­sága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa kulturá­lis, agitációs propaganda és sportosztálya az elmúlt év­ben irányelveket jelentelett meg az üzemi könyvterjesz­tés munkájának megjavítá­sáról; A kiadvány kimond­ja, hogy az üzemi könyv­terjesztés a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat fel­adata. Ennek a szervnek kell szervezni és irá­nyítani az üzemek könyv­ellátását az' illetékes szak­szervezeti szervek támoga­tásával. A korábban ki­mondott döntés tudatosítá­sát szolgáló újabb felhívás — amely a közelmúltban; je­lent meg — részletesen szól az üzemi könyvterjesztés feladatairól. Kimondja töb­bek között, hogy a szak-, szervezeti szervek fontos kulturális feladatnak te­kintsék a könyvolvasást. A szakszervezeti bizottságok és a Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat • illetékesei kö­zösen válasszák ki. az arra alkalmas személyt a könyv-' terjesztői munkára, s elle­nőrizzék is annak tevékeny­ségét. Igen fontos az a megállapítás is, amely a különféle könyvügynökök zavaró tevékenységére vo­natkozik, s kimondja: a szakszervezeti szervek aka­dályozzák meg a vállalati munkafegyelmet' sértő ügy­nöki ténykedést. Párizs ravasz patkányai A hadjáratot hónapokon keresztül készítették elő, mert komoly ellenséggel kellett szembeszállni. Most pedig több tucat francia rendőrtechnikus és egyéb se­géderő megindította a nagy támadást 300 ezer patkány ellen. Ezek a patkányok Pá­rizs csarnokaiban vidáman élték eddigi világukat. „Nyolc évszázad legnagyobb akciójára" azért van szükség, mert a vásárcsarnokokat jö­vőre lassanként áthelyezik Párizs városának peremére és a rendőrprefektúra attól tart, hogy a váratlanul éle­lem nélkül maradó állatok a környező lakónegyedekbe törnek be. „Tudnunk kell ugyanis, — mondotta Lucienne Corre­Surts professzorasszony, a párizsi járványügyi intézet vezetője —, hogy ezek az ál­latok rendkívül intelligen­sek." A „Párizs gyomrából" élő patkányfajta a XVIII. szá­zadban vándorolt be Ázsiából Európába. Felül barná'sszür­ke, lent szürkésfehér, rövid­fülű és hosszú á farka, kö­rülbelül 25 centiméter nagy­ságú. A tudósok ezt a pat­kányt „vándorpatkánynak" nevezték el. A vándorpat­kány elűzte az addig Párizs­ban élő fekete patkányt vi­dékre és beköltözött a Szajna menti Fények Városának 1980 kilométer hosszú csator­narendszerébe. A nagy szürkéspatkány fantasztikus ügyességre tett szert. „Tapasztaltuk például — írta Corre-Hurts profesz­szorasszony a „Liaison" című rendőrújságban —, hogy az egyik patkány óvatosan egy tyúktojásra lépett, megfogta és aztán anélkül, hogy a TO­jást elengedte volna a hátá­ra vetette magát. Erre több patkány előjött és a patkányt a tojással együtt búvóhelyük­re húzták, ami rendkívül szo­katlan élelemszállítási mód." „Egy másik alkalommal — írta a továbbiakban a pro­fesszorasszony — egy intézet főnöke elcsodálkozott azon, hogy az étkezési olajat tar­talmazó üvegek az intézet konyhájában félig üresek. Végül felfedezte, hogy egy patkány egy másik patkány hátára állt és a farkát be­dugta az olajat tartalmazó üvegbe, majd olajjal átitatva kihúzta onnét." A patkányok szokásainak tanulmányozásakor kiderült azonban az is, hogy ezek az állatok zsákmányt keresve mindig ugyanazokon az útvo­nalakon haladnak át. Ezeket a patkányvonulási utvonala­kat felderítették és méreggel szórták be. Ez a vegyianyag azonban annyira erős viszke­tést okoz a patkányok lábán, vagy a szőrénél, hogy az ál­latok óhatatlanul megnyalják a mérgezett részt és ebbe be­lepusztulnak. A párizsi vásárcsarnokok 300 eZer földalatt élő dézsmá­lója elleni küzdelem még tá­volról sem ért véget a csar­noki patkányok elleni harc­cal. A párizsi l'Aurore című lap szerint Párizs területén összesen 4 mililó patkány él. L'Aurore: „Minden egyes pá­rizsira egy patkány jut". CSÜTÖRTÖK, 1968. NOVEMBER 7. DÉL-MAGYARORSZÁG 11

Next

/
Thumbnails
Contents