Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

Korszerűsödő téglagyár A szegedi I. számú tég­lagyárat — amint erről la­punkban korábban már hírt adtunk — több tízmillió fo­rint befektetéssel korszerű­sítik, illetve teljesen újjá­építik. Az új üzem újjáépí­tése megfelelő ütemű, s még az idén — a terv szerint — elvégzik az építőipari fel­adatokat. Képünkön az újjá­épülő téglagyár már elké­szült anyagtároló-színének vázszerkezete. Somogyi Károlyné félvétele KORA REGGEL Érdekesek a kora reggelek, tálnál. Egy zerge kalapos gyámoltalanul. Megakad tor­A járókelőkön nem lehet férfi leadta a blokkját és kán a falat. — Visszaadjam? megállapítani, hogy mennek- vár. Az egyik nő önmagát — mutat a tányérra. Felét e, vagy éppen jönnek. Fizi- nézi a tükörben. Megigazít már bekebelezte. Megegyez­miska kérdése az egész. Aki egy tincset a zsíros fürtök nek. Ráfizet kettőötvenet, a munkahelyére igyekszik, az közül. A férfinek szól a kiál- A hosszúhajúak elmennek, álmosnak és fáradtnak lát- tás: — Három tojásból rán- Összeölelkezve. Gyűröttek, a szik. Aki a „Jégből" jön, az totta! ruhájuk is. A diákok is el­is álmosnak és fáradtnak Ügyetlenül viszi a tálcán mennek. Valószínű Sván látszik. Magam se tudom, a piros paprikával meghin- jár az eszük és nem a fizika hogy éppen megyek-e, vagy tett sárga lepényt. Az éltes tételeken. Sportszatyorban jövök. Vagyok. nők tekintete kaján mosoly- hordják a „cuccot". A „Jég" bezárt, az első lyal kíséri a produkciót, villamosok elindultak, az Vagy a rántottát? Az ablak utolsó verebek is elröppen- mögött frissítik az edények tek a platánokról. A levelek tartalmát. A tűzhelyen sis­ugyanúgy hullanak mint es- tereg az apróra vágott sza­' te Állok a tejivó előtt. Egy lonna A túrÓ6CSUSzára szór. fiu is ott áll, atfogja egy . ,,,, .,, , leánynak a nyakát. Egyfor- nak t*1010 kanalká­ma hosszú a hajuk. Azt hi- val. szem. ők éppen jönnek. Elém teszik a három deci , , ,,, , , , - Fázom, - kényeskedik kakaót A kmi szivós Élieli Ienne a szakálluk, akkor se. a leány. Nem is csodálkozom .... ' .... .., ' , A másikat izgatja a dolog, rajta sütés. Ket diák ul az aszta­Fogynak a kannák. Az üreseket a folyosóra rakják ki. A két éltes nő, a tükör alatt, azon vitatkozik, hogy becsületes emberek-e a sza­kállas férfiak. A zsíros hajú azt mondja, hogy neki ugyan nem kellenének, ha aranyból rajta. — Mindjárt Iszunk meleg lomhoz. Valószínű albérlők kakaót. — vigasztalja a fiú, lehetnek. Félliter tejet isz­s megcsókolja a száját hosz- xiak, három zsömlével. Egy szan. Ezen sem csodálkozom. „„ ­Öt óra múlt tíz perccel. ÉVa nevu osztálytársukról Eepregetik a Korzót. Elfordul beszelgetnek. aki felhúzza a egy csuklós á központi meg- szoknyáját a padban, s KÖZ­álló felé. Villogó lámpa jelzi, ben „halvány dunsztja sincs" hogy jobbra kanyarodik. a fizikához. Kiröhögte az Mosolygok. Próbálna balra egész osztály legutóbb. kanyarodni; Meghozták a tejet. Kan­tiákban. De sokat kibírnak Aki a kávét főzd, otthagy­ja a gépet Egy pohár tejjel tér vissza és leteszi a sis­czek a kannák! Majd vesze- tergő masina elé. Sötétszem­kednek: a tejivó terjedel- üveges férfi túróscsuszát rries asszonysága és a tejes­ember. Azon folyik a vita, hogy tizenhat vagy tizenhét kannát vittek-e be a kocsi­ról. Sn nem számoltam. Az eszik állva, a gép mellett. A tej is az övé. Valószínű a kávéfőzőnö is. Civakodnak. Valaki elvitte a három tojásból készített a fiatal pár se számolta, rántottát, pedig csak kettő­Nem is látták. Eltakarta őket bői járt volna neki. Felcse­rélték. a hajuk, köralakban. Hat óra. Nyit a tejivó. — Megisszuk és megyünk —, mondja a hosszú söré­nyes fiú. — Nem lehet még —, fa­nyalog a lány — nyolckor megy el a főbérlő. — Macs­ka módjára hozzásimul a fiúhoz, aki gyűrött tízeseket kapar elő a zsebéből. — Három deci kakaó, egy kifli. Kattan a pénztárgép. A százasból nem tudnak visz­szaadni. — Tessék várni —, mondja a pénztárosnő tartózkodóan. Félre állok, várok. Szaporodunk. Tízen állnak a pénztár előtt, hatan a ki­szolgáló ablaknál. Az ügye­sebbjei előnyt nyernek Egyik az ablak előtti, a má­sik a pénztár előtti sorba áll A blokkot késibb átadja tár­sának, aki „megközelítette' az ablakot. Összeszaporodott az apró­pénz. A presszógépnél van a sor vége. Beállok. Sistereg a kávéfőző is. A hosszúha­júak megkapták a meleg kakaót. Most gyűröttnek lát­szik az arcuk is, akár a tíze­sek. Talán a kakaó kisimítja valamelyest őket. Lehet. Két éltesebb nő hideg te­jet iszik a tükör alatti asz­— Mit csináljak? — kérdi Látszik a tekintetén. Kilépek az utcára. Sokan állnak a gedói villamosnál. A csemege is kinyitott. A hátsó bejárathoz gördül egy C rendszámú Volga-kombi. A tetején nyolc, a hátsó ülé­sen nyolc, az első kettő lá­da alma. Egy hang melőllem: — Üj mechanizmus. — Min­denesetre az áru szép és friss. Azt hiszem Irigyek vagyunk, vagy keveseljük a fizetésünk? A villamosok egyre gyor­sabbak. A Korzóról összeko­torják a leveleket. Reggel van. Ki tudja mostmár, hogy ki megy és ki jön. Csak járókelők vannak. Ilyen a város kora reggel. S milyen jó, hogy ilyen. Gazdagh István Volt Jobb? Nem! Jő tapasztalatok az élelmiszer-ellátásban A kiskereskedelem — önálllóbb árubeszerzésekkel, a választék bővítésével s nem utolsósorban a kínálat mód­szereinek magasabb kultúrájával — már tavaly is ké­szült az új mechanizmusra. 1967-ben Szegeden ennek kö­vetkeztében több mint 15 százalékkal nőtt az áruforga­lom az előző évihez képest. Az idei — tehát a gazdaság­irányítás reformjának bevezetése óta eltelt — első nyolc hónap tapasztalatai azt igazolják, hogy hasznos volt a ta­valyi előrelátás. A kiskereskedelemben 9,5 százalékkal többet forgalmaztak, mint tavaly a hasonló időszakban s ez a fejlődési ütem meghaladja az országos növekedés át­lagát. Mindez Szeged gyors fejlődésével, a lakosság szá­mának emelkedésével a több szektorú kereskedelem meg­valósulásával, így a választékosabb árukínálattal függ ösz­sze. A kiskereskedelem egészé­re vonatkozó adatok még többet mondanak, ha figye­lembe vesszük, hogy az élei­helybeliek igényének kielégí­téséről. Kedvező volt idén a vá­gott és élőbaromfi ellátás. A miszerellátást nehezítette központi és a helyi áruala­a májustól augusztus végéig pókból 34 százalékkal többet tartó aszályos időszak, ezál- hoztak forgalomba, mint ta­súiya kicsi s készítési okok miatt hamar elvesztik fris­sességüket. Állandóan sokfajta és nagymennyiségű szeszesital van az élelmiszerboltokban és a vendéglátó helyeken, de a sör még mindig kevés. Bár az év első felében mintegy hatezer hektoliterrel több sört hoztak forgalomba Sze­geden, mint tavaly — s ez 11 százalékos emelkedést je­lent — a nyáron mégis gya­kori volt a sörhiány. Egy idő óta változott is a fogyasztók igénye, mert szívesebben vá­sárolnak palackozott sört, mint csapoltat, s éppen a palackos sör a legkevesebb. A legalapvetőbb élelmisze­rek ellátásának biztosítása tehát általában sikerrel járt tal a vártnál kevesebb és valy. Ezáltal stabilizálódtak, az új mechanizmus első nyolc drágább zöldség és gyümölcs került piacra. Ezekben a cikkekben sem volt azonban számottevő hiány, elsősorban azért, mert a MÉK az or­szág más vidékeiről is szál­lított s azért is, mert a föld­s a tavalyihoz képest csök­kentek is a szabadpiaci árak. Hasonlóan emelkedett és szabályozólag hatott . a szabadpiaci árakra a tejipari vállalat jól szervezett áru­biztosítása. A még korszerűt­művesszövetkezet, az élelmi- len üzemi körülmények elle­szerkiskereskedelmi vállalat és a városellátó szövetkezet csökkentette saját hasznát s külön premizálta a boltokat, illetve eladókat, ha növelik a zöldség és gyümölcsforgal­mat. Más élelmiszerekből a ke­reskedelem még inkább biz­tosítani tudta az ellátást. A tőkehús és a húskészítmény az idén már elegendő volt. S nére is 5 százalékkal több tejet adtak át az üzleteknek, a vaj forgalma 25, a sajtoké pedig 53 százalékkal volt na­gyobb a tavalyinál. E készít­mények forgalmának növe­kedéséhez az is hozzájárult, hogy csökkentették az ára­kat, illetve javították a mi­nőséget. hónapjában. Az élelmiszer­kereskedelemben eredeti mó­don törekednek a beszerzé­sekre és az áruk ajánlására.' A kereskedők többsége él az önállóság lehetőségeivel, hogy például „csak nálam kapható" cikkeket is besze­rezzen s minél több fogyasz­tót nyerjen meg boltjának.' Jól számítanak, akik tudják, hogy ezen az úton kell ha­ladni. A még megmaradt hi­bák, a közben keletkező hiányosságok megszüntetése mellett a figyelmesebb ki­szolgálás, a nyitvatartási idők jobb meghatározása, a higié­ből 8 százalékkal több fo­ez nagy eredmény, ha visz- gyott, mint tavaly. Mégsem szaemlékszünk, hogy 1966- egyértelmű a fogyasztók elé­ban s még 1967 első felében gedettsége elsősorban a 3 fo­is gyakori volt a sorbanállás rintos kenyér minősége miatt a húsboltok előtt Idén nyolc s azért, mert ebből a kenyér­hónap alatt több mint 7 szá- fajtából nem gyártanak ele­zalékkal emelkedett a hús és a húskészítmények forgalma az előző évhez képest s eb­ben lényeges az a változás, hogy a helyi árualapból való ellátás megháromszorozódott. Állami gazdaságoktól, terme­lőszövetkezetektől, egyéb ter­melőktől 1850 mázsa húst, húskészítményt, szalonnát és hurkaféleséget vásároltak, Il­letve hoztak forgalomba sa­ját boltjaikban; Még mindig nincs elég csemegeszalámi és gyulai kolbász. Pedig idén 35 szá­zalékkal több csemegeszalá­mit hoznak forgalomba a boltokban, mint tavaly. Ezekből az úgynevezett szá­raz árukból főként az ide­genforgalmi szezon idején mutatkoztak hiányok, mert a Szegedre érkező vagy itt át­haladó turisták nagyobb té­teleket is vásároltak. A ta­pasztalatok figyelembe véte­lével szervezettebb elosztás­sal kellene gondoskodni a ^Kenyérből ^ péksütemény- niai követelmények szigorítá sa — s leginkább olcsó árak kialakítása teremti meg az állandó, biztos vevőkört. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy mindez még a mostani tárgyi és személyi adottságok mellett is meg­valósítható. K. J. gendőt. Sok a kifogás az el­len, hogy a péksütemények Ml, FÉRFIAK jöttél tod, így beleteszem a kulcsot gozik. Mikor jön haza édes­— Édesapa! Miért értem? — Hol a sapkád? — Nem tudom. — Ahol ni! Vedd csak fel! — Hol van édesanya? — Jézusom! Mitől lett ez ilyen koszos? Mit csináltatok vele? Na gyerünk! Indíts, előre! — így behajtjuk egy ki­csit a szélét és akkor röpül. — Szép dolog! így vigyá­zol a ruhádra. Most nézd meg, csupa piszok. — Hol van édesanya? — Eladtam, kisfiam! — Ah! Nem is igaz! — Már miért ne lenne igaz? — Tudom hol van! Ott­hon! — Majd meglátod, ha ha­zaértünk. — Akkor hol van? — Mondom: eladtam. — Ne bolondozz! Mindig hülyéskedsz! — Hogy beszélsz! — Aki nevet, az nem adta el! — Emlékszel, a motort is eladtam. — Édesapa, én hagy nyis­sam ki az ajtót... Na lá­a nya? — Ha nem hiszel nekem, akkor mit kérdezgetsz? — És mit csinálunk a pénzzel? Vegyél nekem nya­lókát! — Veszünk rajta egy új édesanyát. Jó lesz? — Jó! — Es milyet vegyünk? — Hát szebbet. — Miért, neked édesanya nem volt elég szép? — De... Ugye nem adtad el? — Hagyjuk ezt. a — Édesapa! És, hogy fog­— Hát majd meglátod, ha ják hívni az új édesanyát? nem hiszel nekem. No, vesd — Honnan tudjam azt még gyorsan a cipőd is! Hol a pa- most. pucscd? — Hát aki veszi, annak — És, hogy adtad el, édes- tudni kell. apa? — Majd megvesszük, haza — Hogy, hogy, hogy? Hát hozzuk és megkérdezzük tő­eladtaml ' le, hogy hívják. — De hogyan? Nem érted! — Hát ezt se tudod. Hogyan? — Hát... nehezen. Alkud­tak, de aztán csak elvitték. — Elvitték? — Ühm! Kérsz kompótot? — Ügy elvitték, mint a motort? Pénzét adtak érte? — Igen. — Nem hiszem. Biztos dol­— A másikkal próbáld! — Hagyd! Hát tudom én! Tessék! ... Édesanya! Haza­jöttünk ... Hol van édes­anya? Alszik? — Hát nézd meg a másik szobában is, ha nem hiszel nekem. — Tudom hol van. Dolgo­zik! — Lehet, hogy dolgozik, de én eladtam. — Áh! Pestre ment! Majd meglátod, reggel mikor fel­ébredünk, ö is itthon lesz. Itt fog aludni mellettem az ágyban — Nem. Na menjél szépen játszani. Nekem még van egy kis dolgom. — Zsolt! Mit csinálsz, kis­fiam!? ... Te sírsz!? — .. .Mi. .hl, .ér ad . .at.. tad el é .Ae. .sanyát? P. A. Műszaki könyvtarat Szegeden! Felesleges számokra, sta- sem kielégítő! Mégpedig tisztikai adatokra hivatkoz- azért nem, mert aligha van ni — mindenki tudja, mi- olyan mérnök, vagy techni­lyen sok új ipari létesít- kus, aki elegendő pénzt tud ménnyel gyarapodott az szánni a nyomdákból sza­utóbbi években Szeged. Épp- kadatlanul érkező kiadvá­így azt sem kell különféle nyokra, és hasonlóképp, az kimutatásokkal bizonygatni, üzemi könyvtáros vásárlási hogy az új születésű gyárak, kerete is véges: jó ha a üzemek jóvoltából mennyire legkeresettebb, legfontosabb megsokasodott a város mű- meg tudja vásá" szaki társadalma. Mérnökök, °Éppen ezért: nagy szükség technikusok egész hada se- volna Szegeden egy — o reglett hozzánk, és érkezik város műszaki társadalmát szívesen látott vendég- igényeihez illően kiszolgáló ként, örömmel „adoptált" — műszaki könyvtárral polgártársként — ma is. Egy olyan könyv- és folyó­A műszaklak érkezte fe- iratgyűjteményre, amely el­letti örömünk azonban ko- sősorban a város legnépe­rántsem maradéktalan. Gon- sebb mérnök- és technikus­dot okoz elhelyezésük, gondot csoportjainak — az „olajo­képességeik, tudásuk szerin- soknak", a textileseknek, a ti munkába állításuk, s „gumisoknak" — szellemi gondot megszerzett képzett- szükségleteihez igazodva áll­ségük további pallérozása is. na össze, de amely terrné­Ahhoz ugyanis, hogy mun- szetesen minden más szak­kájukat a tőlük várt szin- ma művelőinek is rendelke­ten és mértékben végezzék, zésére állna, napról napra való tanulásra, Az ötlet felvetője, az tájékozódásra van szüksé- egyik szakkönyveket is áru­gük. Szakmájuk újabb s sító — könyvesboltunk veze-' újabb ismereteinek szaka- tője mondta: szinte naponta datlan feldolgozására... kénytelen elküldeni olyan S itt jön írásunk témaadó vevőket, akik valami rit­gondolata: hol tudnak a kábban felbukkanó műszaki munka után kutatnak. A létesítendő — s remél­jük, létesülő — könyvtár minden könyvszerzési gond­ját megoldaná az iparban tájékoztatná, frissen megjelent szakköny­vekhez, folyóiratokhoz hoz­zájutni mérnökeink, tech­nikusaink? Hol van alkal­muk, hogy az őket érdek­lő szakmunkákba belelapoz- dolgozóknak; zanak? segítené őket. Mondhatja valaki, otthon, ügy hisszük, megfontolás­a bizonyára meglevő ma- ra méltó, amiről szót ejtet­gánkönytárukban, vagy tünk. Az ügyhöz illő izga­munkahelyük — ugyancsak lommal várjuk: a műszaki minden bizonnyal meglevő könyvtár dolgában törté­— üzemi könyvtárában. nik-e valami. E válasz azonban félig A, L. CSÜTÖRTÖK, 1968. NOVEMBER 7.

Next

/
Thumbnails
Contents