Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

Polner Zoltán EGYETLEN HANGSZER Zene, zene: életem. Tajtékzó fejsze, tűz-öröm. Éjszakákat hasigat a fény. Gyönyörködöm a hajnalokban. Arcom levegőbe röpített szilánkjai a horizonton parázslanak. Hová sodortok zöldár [mezők, habos akácok, suhogó [esőktől rozsdás utak. Hová sodorsz [karbidfény hegedűk foszló , dallama? Az utcák kezéből éjfélre kicsusszan a villamos sikos hala. Vagyok napjaim sebesült harcosa, kinek homlokát fehér kötés fedi. Lobogva ragyognak rajta pisztonok és dobok haragos vércseppjei. Milyen napsütés zuhog litt, hogy megvirradnak a kezek? Szavaid szeretem vakmerő emlékezet, szavaid a földről ahonnan vétetik a kő, és a madár és halálos örökségem: a jóvátehetetlen szerelem, amely az éggel szemközt [örökké lángban áll. Villanó, bonckés zene: szétdúlsz, kiforgatsz. Csontomon nyüzsgő öröm osztozik. (Testem mér elhagyom Az évek felhasított gyomrából gőzölögve fordulnak ki nyaraim: áttűnik rajtuk a végtelen hullámverése, legendák és látványok ősi ámulata. Zene, zöld habarcs zene: kösd meg szememben az eget, őrizz meg zene, mint (elsüllyedt lértetemet a folyó iszapja. 1 K

i icsi szoba. Napfényes, világos, modem. Az ab:ák előtt nagy festőállvány, rajta Krisztus-kép. A szoba nagy obi >ik része állványokkal tele. Az állványokon festmények sokasága. Jobbra a falo.i nagyszabású kép — egy széparcú nőt ábrázol. Balra, a falon szintén nagyméretű kép, melyen ugyanaz a széparcú nő látható karosszékben. Az ablak előtt, a festőállvány mellett kis, kerek asztal; rajta szanaszét festékek, zoknik, könyvek, hamutartók hevernek egymás Dér Endre CSAK ATOM az életemből, nélküled mit Nem tudok engem mindig a jóra, most tál. De én tudom, mert én kezdeni. Ha ki sem birnám az életet. — én kifosztottalak, megfestem a Krisztus-képet. — Nem tudtam én magá- — Mindenem maga volt. elmegyek a Mátrába. Tudod, nak semmit se adni. Még Csodáltam az erejét, szerethogy megszerettem ezt a gyereket se szültem... tem a képeket, amiket fesKrisztus-fejet? A te arcodat — Magadat teremtetted tett, én teljesebb életet éllátom benne. Majd sajnálni mindig újjá. Engem vará- tem mindenkinél, fogom ha elviszik. Mert ez zsoltál újjá, hogy megérthes- — Érezned kellett élősdi a kép hozzám tartozik, ez a sem magam, hogy külön vi- voltomat. Mert olyan az em- • lágot tudjak kialakítani ma- ber. Ha nem tud felülkeregamnak. És mi lett a vége? kedni dolgokon, kialakít makép te is vagy. — Édesem! Édesemet mintetején. Az időtlenség hever denki szereti, itt mindenütt — egymás te- ... , ,„_ „Anpn tejére dobott holmik alakA * , - , , dag voltál és én milyen kolA takarítónő reggel be- dus vagyok. Kell, hogy felcsempészett a lakás egyetlen Jálkozzunk' Kell! Csak ez A te világodat keresem. Az volt az igazi! A te erős lelked átvilágít a síron. — Ne sírjon édesem, fáj az nekem. — Nem tudok nem sfrni. Nyolcvan éves vagyok már. vázájába két szál virágot. Az ^artTaTennem a lelket. Hogy £Ltóbblenne ha felkészül utcán, kis útszéli kertből sza- £ ir*a a Biblia?; „Én, Esdrás, kffJobb lenne, hafelkeszul kitott két szál dáliát ~ O ; rt vi v* n rr Vnacrván naEÍV . . - ' kitott két szál dáliát. játék a Sionnak hegyén nagy Esteledik. Az öregember sereget, kit meg nem számmegáll az egyik festmény lálhatok vala, kik mindnyóelőtt; hangtalanul nézi, majd jan énekkel az Urat dicsémegerednek a könnyei. A ké- rik vala. Kik között vala egy pen a nőalak mintha meg- magas ifjú, ki a többit mind elevenedne. felülhaladja vala, kik minHányszor megígérte, denkinek fejére koronákat hogy én az ilyesmit nem szeretem. Én egy pillanat alatt akarok elmúlni. Csak arra kérlek, hogy figyelmeztess, és te gyere értem. Feltétlenül találkoznunk kell! Hiszen és mindent elmulasztottam! Te feláldoztad magának egy filozófiát, amely igazolja önmagát. Egocentrikus lesz az ember, és tudod mit jelent ez? Hiszen neked tudnod kell. Elveszti az emberségét. Te engem csak úgy tudtál megmenteni, hogy feláldoztad magadat Ügy tettél, mintha minden csak értem volna. A nap, a hold, a virág, mindenki, a többi ember is. Csak értem, egyedül értem! Rettenetes! Mindenki megkeresi ma— De ebben nincs megnyugvás! Éppen azért, mert szerettél, az nem lehet, hogy ezután ne találkozzunk! Mondd, hogy találkozni fogunk! Láthatod, a könyvekben sincs bizonyosság. Akkor hát miben hittél, miben?! — Szerettem magát.. Énbennem maga volt a bizonyosság ... Ügy szerettem, hogy én magában éltem ... Nő voltam, aki szeret, és akit szeretnek. — Utoljára a templomba is magaddal vittél! — Meg akartam tartani magamnak... és olyan gyenge voltam ... csak a szerelmem, a szerelme éltetett. Én nagyon sokat éltem. Köszönöm magának... az életemet ... — Csak így ne beszélnél! Tudod, hogy ebbe őrülök bele! Ha most jóvá tehetném, most már tudnám, hogyan kell élnem. Élhetnél te az ölökké valóságnak, csak méghogy nem sír, édesem! — fi- tészen vala, és annál inkább gad és'én ^^^ ánat, hagygyelmezteti a Kép. magasztaltatok vala: en pe- tom Ez a legszörnyűbb. gyelmezteti a Kép. — Nem tehetek róla, nem tehetek róla! Teljesen kifoszlottnak érzem magam a megsemmisülés előtt. Megrepedt az élet. Te ezt nem érted. Ó. ha mégegyszer valamit megérthetnél! Lehet, hogy nem is én vagyok itt. Egyáltalán nem az vagyok, aki voltam ... — Szerettem magát, édesem. A vénember felzokog. — Mindig ilyen szépen beszéltél velem. Mindig! Mérhetetlenül gazdag voltál. Csak most tudom igazán, hogy én koldús maradtam nélküled. Felfoghatatlan, hidd el. Tudom, hogy vagy — és mégsem létezel. Elővettem a Bibliádat, figyeld csak, mindjárt felolvasok belőle. Az akarom, hogy úgy tudjak hinni, mint te. Erőt adna nekem most a hit... De nincs bizonyosság! Hogy magasztaltatok vala. en pe- tera Ez a legszörnyűbb. dig csudálom vala. Akkoron Hagytalak elpusztulni, mikor megkéroek egy angyaliamon- nekem egyedüi csalc te gának azt az utat, ahol biztonságban élhet. Biztonság egyszer elhetnek en a pillanélkül nincs boldogság. natnak! Nem látod, hogy Neked ez könnyen ment. dék: Kicsodák ezek, Uram? Ki felelvén énnekem, monda: ezek azok, kik a halandó ruhát levetvén, halhatatlant öltöztetnek fel; és az istennek nevéről vallást tévén. mostan koronáztatnak meg és vészik a jutalmat. Ismét mondék egy Angyalnak: Kicsoda amaz ifjú, ki a koronákat fejekbe tészi, és a kezekbe pálmákat ád? Ki felelvén, monda énnekem: az az istennek fia, kiről az voltál. A barátom, az anyám, a nővérem — mindenem. — Nagyon beteg volDe miért? Erre felelj, miért?! Neked könnyen ment. Te gazdag voltál, te mindig csak adtál és soha, semmit nem kértéi. De hogy csináltad?! Itt vergődők naphosző életében vallás tettenek. S nom és lefekszem. Ma sem keltem fel időben. Nagyon ellustultam. Későn fekszem, tam már, és idősebb is mint szat, és^ahelyett, hogy festemaga, édesem, de mindent ""' * köszönök.., — Még te köszönsz! A lábad szeretném megcsókolni, mosnálak mint anya a gyerekét. főznék rád, etetnélek, csak ' mégegyszer itt lehetnél, csak mégegyszer megértenél . Meg kell mosakodaz angyal meghagyá énnekem: menj el, mondd meg az én népemnek, minémű és mely csudálatos dolgait láttad az Úristennek—" Na. Kész. Ennyi van mindössze a Bibliában. És az Újszövetségben még ennyi sincs ... ha te mondanál nékem ilyent, elhinném... nem mondom, amíg olvasom, elí°gafhaltál el mjndent andalít..', öregember vaHogyan gyok már. Látod, nincs ben én — valót akarok! Egész nap arra várok, hogy majd éjjel... elmondod a titkot, hogy hol vagy? Mit csinálsz? A filozófusok se tudnak többet..: Tornáznom kell. nem a lejemmel a padlót érinteni... Magas a vérahogy írva van?! csináltad azt. hogy minden yoltál, a mindenem voltál.. és most sehol sem vagy ... ? Figyeld csak, mindjárt eló: keresem. „Sok királyokat oerettük elvesztettem: Fáraót az ő szolgáival, és minden ő megvertem". Bor- ^L^..-. e?n^Á-?em? EF népet azért Tudod-e, hogy már fannr? a1' ,hogy a másik merem a fejemmel a fennmaradjon? Nem érted soha, hogy tulajdonképpen egy nemlétező istenről beszél a biblia neked? Egy irodalmi mu — a kor ízlésének és igenyenek megfelelően írva Te szegény lélek, ilyen istenben hinni és bizakodni benne... Egy kitalált, kegyetlen istenben... DŐlgozEzt a képet meg. rendelesre csinálom. Tudod csak azért vállaltam el, mert te nagyon szeretted a Kriszhogy veled lehessek, éjjel mindig téged várlak és úgy ébredek, mint akinek már nem is kell a nappal. Pedig festeni fogok. Kell, hogy fessek, érted?!. Álombeli színeket találtam. Viziókat. Látod, akaratlanul is újító lettem. Lefestem, ahogy a hajnal dereng, ahogy megreped az élet — mikor lehull a nék, csak ezen gondolkozom. Talán azért, mert hittél? Beszélj! Hittél valamiben. Egy istenben, aki neked szerető atyád, nekem az oltalmazom ... De hát láthatod, nincs nekem oltalmazom, mert az a szerető atya teljesen kifosztott. A koldus kap alamizsnát, de én nem kapok! Dióbélen élek, meg mézet eszek. Azt mondom, rászoktam a hideg ételre, jobb így a vérnyomásomnak. Pedig csak veled akarok lenni. Monnd, hogy építsem föl újra a te világodat? Hiszen testileg még erősnek érzem magam. Ez még erőt ad. Ha felépítem magamnak azt a világot, ha úgy élek, ahogy te minden csak egy pillanatig tart? És ha megreped a világ, akkor megreped az ember lelke is. Ezt a gyönyörű lakást is azon a napon kaptam, amikor meghaltál. Legalább idehozhattalak volna. Legalább könnyebbek lehettek volna a napjaid. Ha csókolhattalak volna minden pillanatban, ha csak érted éltem volna minden percben ... de hát — eltűnt az életünk. Megbocsátasz? Felelj! Ne azt mondd, hogy szeretsz. Nem fájt, hogy önző voltam, hogy kemény, akaratos, kérlelhetetlen, zsarnok? Felelj! Azt mondd, hogy fájt! Azt akarom hallani, hogy fájt; akkor tudnám, hogy még élsz és még valamit jóvátehetek. — Nagyon szerettük mi ne semmi bizonyosság. Szép gyümölcs — mikor hinni mese. Nagyon szép mese. De akar egy öregember. Tudod, hogy találjalak, így kényte len voltam kiemelni magam a többiek közül. De így se jó. Mikor bemegyek a templomba, letérdelek. Ekkor érzem azt, hogy megrepedt az mit festek le? Zenét, harmóniát, csendet és éjszakát. Téged ismétellek örökké. Nézd meg ezeket a képekét. Nézd ezt itt, ez is te vagy, minden te vagy. Itthagytál, és most felépítlek magamnak. Ez a fa is te vagy, na101 enniem... magas a ver- P'on .sajnállak, szegénykém, ... - m . nyomásom és többször ész- hogy úgy meghajlasz. Gonosz elet. Le kellene festenem. A feheTTogy elítóS. De voltam hozzád. Ne tagadd, nagy uresseget, ami bennem ez a derékmozgás, ez nagyon legalább ints, igen, mondd: jót tesz. Most a lábizmok gonosz voltai, onzo voltaL jönnek, egy, kettő... tudod, — Édesem, szerettem manem merek tv-t venni. Saj- gát. Én voltam a szerencsés, nálom az időt rá. Mindig azt mert én csak boldogságot hiszem, nem lehetnék annyit ismertem. Ne szenvedjen, véled. Hogy elmúlt az idő. édesem. élsz — beszélj hát!... Higy- egymást, édesem. Feküdjön jek az istenben? Minden reg- le és küszüljön a gyűjteméfod ereslek°o'tt ^ Tudom, így csak eltávolo- — Jo éjszakát, remélem dom tőled, de értsd meg, így találkozunk. (Felhúzza a faa törvényszerű. Meg kell, liórát, amely keteygni kezd: „csak atom ... csak atom... csak atom".) Azt a világot építem fel magamnak, ígérem neked, ami a tiéd volt.. • csak lenne bizonyosság! (A falióra monoton hangon felel: „csak atom van . . Negyven, ötven, hatvan év! Hatvan évig éltünk együtt. Milyen fiatal voltál, milyen szép! Nem szabad lett volna tus-képeket. Ezzel a dombos hagynom, hogy megoperálháttérrel rendelték. Ha ki- janak. De én csak jót akarfizetik érte egyben a pénzt, tam. Látod, nem ismernél el tudok menni a Mátrába, iám. Nem merek emberek Ki kell kapcsolódnom. Él- elé kerülni. Csak magamról menyekre van szükségem, tudok beszélni, a magányosVidámságra. Vidámságra?! Ságomról, és mindig könyHallod, mit beszélek? Tudod nyezem. Én nem tudom milyen idegenek az emberek már nekem? A húgom is idegen. hallod? Nem érdekel a sorsuk, és senkit nem érdekel az én sorsom. Kikoptam férfiasan elviselni a fájdalmakat Mennyivel erösebb voltál te mindig! Erős voltál és gyengéd, neveltél engem. Ha te nem neveltél volna feléről és Lajos elérzekenyülésére, áradozására, amit a membránba suttog. Semmi hívás, semmi tárcsázás. — Nagyon rejti, szita alatt tartja új szerzeményét — állapítoták meg a kollégák. — No, de ennyire lestrapálni magát! Ez már több mint diszkréció — mondta Kolonkai Ödön, amikor Lajos valamiért átment a másik osztályra. — Hű, de nagy balhé lesz ebből otthon, ha egyszer a neje megtud valamit — kuncogott Létai, a doktorjelölt gyakornok. Addig sutyorogtak Lajos mögött, amíg a főnöke fülét is megütötte. — Micike — szólt ki titkárnőjének —, kéretem Derék Lajos kartársat. — Fáradjon be, a főnök kéreti — csicseregte Lajos elé állva Micike. — Ó, pardon. — Juj, ez az én lábam volt, Lajoska — próbált kedélyes lenni a titkárnő, mert Lajos révetegségében rálépett a körömcipőjére. — Mafla kandúr — sziszegte utána Micike, amint Lajos után becsukódott a párnázott ajtó. — Mi van magával, fiam? — tért a kérdésre egyből Zsemberi Kornél. — Velem? Semmi, semmi, kérem — nézett végig magán Lajos. — Valami lát•zik talán rajtam? orvoshoz mint — Intelligens ember rögtön fordul, ha beteg. — De kérem, az én egészségem .. a makk. — Akkor meg más van a dologban. Nézze, a magánügye az öné, de szeretném, ha kevesebbet kujtorogna el éjjel a családjától. — Éééén? .., Éjjel? — dadogta Lajoska —, hiszen ki sem mozdultam otthonról, odaszegezett a tévéhez az olimpia. Két hete emiatt haragszik a feleségem. — Az olimpia? Maga késő éjszakáig végignézett minden közvetítést? — Végig. Aztán bekapcsoltam a rádiót a hajnali eseményekre. — Nahát! Ha lenne egy tizenegyedik aranyérem, azt maga érdemelné, kollega. — Nem kell nekem semmi, csak egy vetett ágy, kétszer húszonnégy órával. — Kedves kollegám, óhaja nagyon is reális. Menjen most haza és majd lecsúsztatja. Én szeretem magam körül az egészséges embereket. Lajosnak előállt a szolsálati kocsi, s a lépcsőn a kollegák sorfala közt hagyta el az épületet. — Micsoda férfi! Micsoda hős! — suttogták utána hajadon kolleganői. Lődi Ferenc — Az öregember kikopik az életéből. Elveszítjük minden jótulajdonságunkat. És a bölcsesség? Csak rigolyák. Nem találom a zoiknim, a cipőm, egy félóráig keresem ezt, egy félóráig azt, közben elátkozom a takarítónőt. Te még nem vetted soha észre, hogy a társaságban az öregek mennyire magukra maradnak?! — Mert ők maguk akarják úgy, édesem. — Nem ők akarják! Az öregek kibirhatatlanok! Az öregek idegenek! Az öregnek Idegen a saját gyereke, a testvére, a barátja. Teljesen leépülünk, és én bosszúból, kétségbeesésből — nap mint nap tornázom, hogy friss maradjak. Egyesek szerint a virágoknak is lelkük van. Nem akarok lefeküdni. Ma vagyok nyolcvan éves, és ez a virág is... Ez a lélek is egyazon csillagrendszernek a lehellete... és él. Látod, ő él. Megfogom a szirmát és beletemetem az arcomat. Él. Él! ... Ha te is láthatnád .;. Frissek a szirmai, élet van bennük. Dehát nekem az elmúlásra kell már gondolnom. Pedig megfogadtam. hogy csak éjjel — ha veled lehetek. Ügy akarok elmúlni, hogy csak te légy velem ... tudod mennyit tapasztaltam, mióta ... nem vagy velem?! Nagyon szerencsétlenek az emberek. Mindenki ki akar emelkedni a tömegből, egymás fölé akarunk kerülni, de ezt nem lehet. Egymás mellett élünk és nem egymás fölött. Minden embernek az kell. hogy többre tudja magát értékelni másoknál. Tudod, ez milyen szomorú dolog?! Te nem tudhatod, mert te gazdag volarra les, hogy történjék már valami. Csodát várok. És nem atom ... atom".) történik semmi, mert te nem _ Atom vagy itt. De hát hol vagy?! Erre felelj! Mivé lettél? Lélekké, aki vándorol és állandóan fejlődik...? Mert, ha van bennünk egy külön lélek, amely halhatatlan, akkor a lélek kiteljesedése a halál után be kell, hogy következzen! — Nagyon magát. szerettem... van szép is benne... atom ..., ha meghalunk, minden tovább él! Minden! Hallod ezt? Ha elalszom, legyél velem. Csak arra kérlek, hogy néha azután is lássalak! („Csak atom van..." — ketyegi az óra — „Csakatom, csak-atom.") Solymos Ida versei JELKÉP Habár magáról fontosat egy bekezdésnyit nem közölt lehetne csíknyi lombozat szemem elé ablaknyi zöld a hetvenkétórás hetek ragacsos gázlói kőzött lehetne kéz mely átvezet angyal maszkjába öltözött jelkép kimarjult partokon fontosról pontos hírhozó bizonyosság és irgalom halántékomra lőtt golyó FINTOR Hűs szelek ha fújdogálnak mécsvilágnál permeteznek bolha hint a holdra árnyat ostobácskák törvénykeznek Vállra fölfirkált közérdem aszkétát is megnevettet Fogyó árnyként úgy kisérj el mint papok a halott lelket