Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

Kadar János elvtárs beszede (Folytatás az 1. oldalról.) gek sorsának jobbrafordulásáért. Az ország súlyos problémái katasztrófálissá váltak, amikor a kapitaíislák 1914-ben világháborúba taszították a népeket. A háborús esztendők szenvedése, milliók pusztulása, százmilKók nélkülözése késztette a népeket arra, hogy dacolva minden terrorral harcbaszálljanak a háborús kormányok eltávolításáért. A II. Internacionálé árulása, a szociáldemokrácia csődje következtében vezetés nélkül maradt munkástömegek, a népek keresték az utat és a módot, hogyan vessenek véget a háborúnak, hogyan döntsék meg a háborút szülő kapitalista rendszert, hogyan vegyék saját kezükbe sorsuk irányítását. S e nagy kérdésekre adott választ 1917 novemberében az orosz szocialista forradalom. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatalmas csapást mért a kapitalizmusra az imperialista háború valamennyi támogatójára és erősebbé tette a szocialista eszmék befolyását, mint valaha is volt. Magyarország proletárjai határtalan lelkesedéssel üdvözölték orosz testvéreiket, akiknek győzelme az imperialista háború gyors befejezésének és egy új világ megszületésének reményével töltötte el őket. Példájuk nyomán fokozták harcukat a baloldali erők, nálunk is megmozdultak a széles tömegek. Ez megmutatkozott az 1918 januári és júniusi általános sztrájkban, a pécsi katonalázadásban, az ország különböző területén fellobbant katonai zendülésekben. A háborús kormány és a monarchia megdöntése, Magyarország nemzeti függetlenségének kivívása volt a célja az október 29-i általános sztrájknak, az október 30-1 nagy tüntetésnek, és az október 31-re kibontakozott fegyveres felkelésnek, amely végül is elérte célját. Ezt követően 1918. november 16án kikiáltják a köztársaságot. A munkásosztály vezetésével a nép megdöntötte a monarchiát, megteremtette a köztársaságot, kivívta az ország függetlenségét. Ezzel azonban az osztályharc nagy kérdései, a dolgozók alapvető problémái még nem oldódtak meg. A polgári demokratikus forradalom győzött, a nép követeléseit azonban már csak a szocialista forradalom elégíthette ki. Ehhez pedig olyan politikai vezető erő kellett, amelyben megvan a képesség a munkásosztály és a tömegek harcának vezetésére, amely megmutatja a felszabaduláshoz vezető utat. Az 1918-as év forradalmi harcaiban érlelődött, formálódott a magyar proletariátus új, forradalmi pártja. Formális megalakulás! aktusa az 1918. november 24-1 budai tanácskozás volt. ötven évvel ezelőtt a magyar munkásosztály, népünk legjobb fiai találtak egymásra a Kommunisták Magyarországi Pártjában. Ott voltak a pártalapítók között a baloldali szociáldemokraták legjobb képviselői. A forradalmi szocialisták számos vezetője, közöttük volt Kun Béla, az oroszországi magyar internacionalisták legkiemelkedőbb vezetője, a párt első elnöke, Szamuely Tibor, Vántus Károly, Pór Ernő, Jancsik Ferenc, Münnich Ferenc. Népünk büszke lehet első munkásparaszt államunkra Kedves Elvtársakt A megfelelő történelmi időpontban, Lenin eszméit, a bolsevik párt példáját követve, a magyar munkásmozgalom legjobb erőiből, a magyar valóság szülötteként így jött létre 1918 őszén a magyar munkásosztály kommunista pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom harci osztaga. Azokban az ötven év előtti novemberi napokban sorsdöntő kérdések kerültek a politikai küzdelem előterébe. Ezek: befeieződjék-e a forradalom, megőrizve a kapitalista rendet, vagy folytatódjék a harc a kizsákmányoló osztályok ellen, n nagybirtokok elkobzásáért, a bankok, a gyárak, a tanyák köztulajdonba vételéért; be kell-e érni egy polgári köztársasággal, s a nép elégedjen meg a jóvő szép ígéreteivel, vagy in+g kell teremteni a szocialista Tanácsköztársaságot. A kommunista párt választ adott n történelmi kérdésre. Megindította és kibontakoztat! a a hnöcot a proletár forradalomért, a SzovjetOroszországgal szövetséges Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáért. A párt megalakulását követő hónapokban a harc kiéleződött. A koalíciós polgáriszociáldemokrata kormányzat Idején a forradalmi tömegekkel szemben mind nyíltabb burzsoá-diktatúra érvényesült 1919 februárjában nagyszabású kommunistaellene.s provokáció zajlott le, és rendőri hajsza indult Üldözték a szovjetbarát megnyilvánulásokat. A forradalmi folyamatot azonban már nem voltak képesek feltartóztatni. Négy hónappal a kommunista párt megalakulása után eljött 1919. március 21-ének történelmi napja, az a nap, amelyen győzött a proletár forradalom, kikáltottálc a Magyar Tanácsköztársaságot. A történelemben ritkán adódik, hogy egy párt közvetlen forradalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon. Négy hónap múlva megünnepeljük a Tanácsköztársaság kikiáltásának fél évszázados jubileumát Méltatni fogjuk létrejöttének. társadalomátalakító munkájának és forradalmi honvédő háborújának, küzdelmének nagy hazai, nemzetközi es történelmi jelentőségét A Magyar Tanácsköztársaságot 1919 augusztusában a hazai ellenforradalmúrok által behívott külső imperialista erők, az antant-csapatok fegyveres beavatkozásával és túlerejével leverték. Visszaállították a kapitalistaföldesúri rendet s a fehér terror rémuralmával, negyedszázados kegyetlen elnyomással álltak bosszút amiért a magyar proletariátus kezébe vette a hatalmat segítette a szomszéd országok proletariátusának harcát és megzavarta az imoeria'isték szovjetellenes felvonulását hadjáratát. A Tanácsköztársaságnak még az emlékét Is Igyekeztek befeketíteni. De a Magyar Tanácsköztársaság a történelem fényében tisztán áll. Pártunk. munkásosztályunk, népünk büszke lehet első munkás-paraszt államunkra, s arra, hogy ma megvalósul az, amiért elődeink 50 évvel ezelőtt sikraszálltak. ziával, a reakcióval, a fasizmussal szemben harcolva, h jobboldali szociáldemokraták, a peyeristák bomlasztó tevékenysége ellen küzdve 1948-ban újból egyesítették erőiket, helyreállíthatták u munkásosztály egységét, ismét megteremthették egységes forradalmi pártját. Ennek köszönhető, hogy ma. a marxizmus—leninizmus alapján egyesült, egységes párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezeti népünk harcát és emlékezhet meg saját ünnepeként az 1918-as kommunista pártalapításról. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! A Tanácsköztársaság leverése után a brutális elnyomatás, a féktelen terror negyedszázados, sötét korszaka nehezedett pártunkra, népünkre. Mártírok és hősök sírjai jelzik pártunk történelmi útját. Sokan estek el, áldozták életüket a kommunizmusért, a nép szabadságáért. 1919-ben Szamuely Tibor, Korvin Ottó, László Jenő, Kerekes Árpad és sokan mások; 1932-ben Sallai Imre és Fürst Sándor. A spanyol polgárháborúban sok harcostársával együtt Zalka Máté, Zsinkó Vilmos és Sebes György esett el a magyar szabadságért, a népek szabadságáért. A második világháború éveiben Rózsa Ferenc, Schönherz Zoltán, Kilián György, Kulich Gyula, Ságvári Endre, Pataki István és a párt, a haza sok más hű fia halt hősi halált. 1956-ban, amikor ismét fegyvert kellett fogni a munkáshatalom és a szocializmus védelmében, az elesettek között Mező Imrét, Kalamár Józsefet, Kállai Évát, Biksza Miklóst, Sziklai Sándort Asztalos Jánost veszítettük el. Szomorúan emlékezünk azokra az elvtársainkra — Rajk Lászlóra, Szőnyi Tiborra. Szalai Andrásra, Riesz Istvánra. Pálffy Györgyre, Sólyom Lászlóra és másokra — akik életükben az eszme, a munkásosztály hű harcosai voltak és a személyi kultusznak estek áldozatul. Jelölt és jeltelen sírok százaiban, ezreiben nyugszanak azok a kommunisták, harcostársaink, akiknek azért kellett meghalniok, mert haladó eszméket hirdetve küzdöttek a szocializmusért, a munkásosztály, a nép szabadságáért. Az áldozat azonban nem volt hiábavaló, mert éj a párt, győzött az eszme, győzött a nép: szabad földön épül a szocialista Magyarország! A párt soha nem adta fel a küzdelmet: dacolva minden elnyomással és üldöztetéssel, a legnehezebb időkben, a legsúlyosabb körülmények között is folytatta harcát. Elmondhatjuk, hogy a párt 5(1 éves fennállásának egész időszaka alatt, az elnyomatás és a szabadság viszonyai között, békében és háborúban, mindig, mindenhol és minden körülmények között szakadatlanul harcolt a dolgozók mindennapi érdekeiért és hirdette a kommunizmus eszméit. A Horthy-korszak 25 évén át a párt illegalitásban dolgozott. A munka folytonosságát a párt tagjainak önzetlensége, hősies áldozatkészsége biztosította. Az illegális kommunista part vezette a harcot, szervezte a proletariátust, a szegényparasztság, az értelmiség legöntudatosabb képviselőit. A húszas évek közepén létrehozta a legális Magyarországi Szocialista Munkáspártot, a féllegális szakszervezeti ellenzéket, s a szociáldemokrata párt szervezeteiben és főleg a szakszervezetekben dolgozva, a baloldali szociáldemokratákkal együtt a tömegsztrájkok egész sorát szervezte meg. Űj lendületet adott a harcnak a Kommunista Internacionálé 7. kongresszusa nyomán hazánkban is megerősödő munkásegység, és kibontakozó népfrontmozgalom a fasizmussal és a háború fenyegető veszélyével szemben. Az antifasiszta mozgalomhoz a forradalmi munkásokon, a baloldali elemeken kívül a háború időszakában olyan hazafiak . is csatlakoztak, akik más világnézetűek voltak, de megértették, hogy ha nem cselekszünk, a fasizmus és rabló háborúja pusztulásba sodorja, végveszélybe dönti nemzetünket. A kommunista párt kezdeményezte, vezette a történelmi emlékbizottságot, az 1942. március 15-1 háborúellenes tömegtüntetési a hazafias erőket összefogó magyar frontol a Gömbös-szobor felrobbantását, az illegális fegyveres akciókat, a partizáncsoportok harcait. Az emigrációban élő magyar kommunisták a Szovjetunióban a hadsereg soráiban. Európa maid minden országának ellenálási szervezeteiben, a szovjet, a francia, a belga, a szlovák, a jugoszláv partizánok soraiban küldöttek a fasiszták ellen, a népek szabadságáért. A második világháború idején is a kommunista párt volt a vezető ereje a nemzet legjobbjait átfogó küzdelemnek, amelynél célja a háborúból való kilépés, a független, szabad és demokratikus Magyarország megteremtése volt. Ezt a harcot népünk saját erejével nem tudta győzelemre vinni. lat. az osztályellenség, a kelésbe torkolltak. Súlyos nemzetközi imperializmus veszélybe került munkás oszbekapcsolódása és aktív te- tályunk hatalma, rendszevékenysége nyomán az 1956 rünk, népünk minden szooktóberi ellenforradalmi fel- cialista vívmánya. Pártunk fő irányvonala változatlan Szabadságunkat a Szovjetunió hősi harca hozta el. A magyar pé'da Az első magyar szocialista forradalom tapasztalatai a magyar és a nemzetközi munkásosztály maiadandó eszmei fegyvereivé váltak. A Magyar Tanácsköztársaság bebizonyította, hogy a proletár forradalom, a proletárdiktatúra nem speciálisan „orosz jelenség'', hanem követhető és követendő példa más országok munkássága számara. A magyar példa már akkor bizonyította, hogy egy ország munkásosztályának győzelme csak a maftclsta—leninista elmélettel felfegyverzett, az osztállyal, a tömegekkel összeforrott párt, a forradalmi élcsapat vezetésével vívható kl. A proletárdiktatúra bukása után. az ellenforradalom felülkerekedásével a munkáság politikai egysége megbomlott. De élt tovább az egység gondolata. Évtizedek teltek el addig, amíg a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták a burzsoaKedves Elvtársak! A magyar népnek a szabadságot a Szovjetunió hadserege. annak hősi és áldozatos harca hozta el. Megverte és kiűzte hazánkból a végsőkig ellenálló hitlerfasiszta megszállókat és a velük életre-halálra szövetkezett horthyfasiszta magyar reakció erőit. Magyarország felszabadult. visszanyerte szuverenitását, s népünk előtt megnyflt a társadalmi haladás lehetősége. A felszabadulás időpontjában a negyedszázados illegalitásba kényszeritett kommunista párt volt az egyetlen szervezett erő, amely azonnal talpraállt, programot adott az ország újjáépítésére és az egész magyar társadalom forradalmi átalakítására. A kommunisták vezetésével, a nép áldozatos munkája nyomán ejtűntek a háborús romok s lett magyar újjászületés. A háborús vereség kábulatából magához tért reakció elleni további harcot a kommunista—szociáldemokrata égységbizottságok, a baloldali blokk, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front keretében tömörült, s a harcban összekovácsolódott baloldali erők vívták. A reakció elleni, a munkáshatalom kivívásaért folytatott harcban jött létre Ismét a magyar munkásosztály politikai egysége. forradalmi, marxistaleninista pártja. 1948-at joggal nevezzük a fordulat évének, mert pártunk vezetésével a munkásosztály, a dolgozó tömegek támogatásával másodszor is győzött hazánkban a forradalom. Köztulajdonba kerültek a döntő termelési eszközök, megkezdődött a szocializmus építése. A munkásosztály hatalmának. a népi demokratikus rendszer győzelmének kivívását követő évek a lendületes szocialista építés évei voltak. A munka korszakos eredményeket hozott. Az ország iparosodott, lendületesen fejlődő szocialista országgá vált. Ezeket az eredményeket népünk a párt vezetésével érte eL Ugyanezen idő alatt a párt vezetésében azonban komoly hibák is jelentkeztek, majd elhatalmasodtak, s növekvő mértékben eltorzították a szocialista viszonyainkat, szétrombolták a párt és a munkásosztály, a párt és a tömegek egészséges kapcsolatát. Ezek a súlyos hibák 1953-tól nyílt politikai válságot okoztak, s végül is a revizionista áramKedves Elvtársak! Az 1956 őszi súlyos helyzetben ismét a magyar kommunisták, újjászerveződött pártunk mutatta meg a kivezető utat. Pártunk gyökeresen szakítva az előző vezetés hibáival, megszüntetve a torzulásokat, a munkásosztályra, a népre támaszkodva, a Szovjetunió segítségével a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom támogatását élvezve vezette és vitte győzelemre a harcot Helyreállt és megerősödött hazánkban a munkáosztály hatalma, a Magyar Népköztársaság törvényes, szocialista rendje, és rövid időn belül megteremtődött a szocializmus további építésének minden szükséges feltétele. Fejlődésünk immár 12 éve töretlen. Azóta végbement a mezőgazdaság szocialista átszervezése, befejeződött a szocialista társadalom alapjainak lerakása és a szocialista társadalom teljes felépítésének szakaszába léptünk. Ipari termelésünk 1957 óta két és félszeresére növekedett; létrejött, megszilárdult, s termelését —• ugyancsak az 1957. évihez képest — mintegy negyedével növelte a szocialista mezőgazdaság. Növekedett és bővült a magyar tudomány munkájának bázisa és hatékonysága. Fejlődött közoktatásunk minden fokon és területen, mérhető jelentős eredmények vannak a kultúra területén. Fejlődött, erősödött " társadalmunk szocialista közgondolkodása és egysége. Ez kifejeződik különösen abban, hogy népünk teljes egyetértéssel elfogadta a párt 9. kongresszusának előremutató nagy célkitűzéseit, támogatja azokat és eredményesen dolgozik valóra váltásukon. Pártunk mindenkor a helyzet reális értékelésére törekszik. Közállapotainkat nem kívánjuk idealizálni, mégis, állíthatjuk, hogy a párt politikája helyes és bevált. Állíthatjuk, hogy helyesen döntött sorrendben most már három, a 7., a 8 és a 9. pártkongresszus, amikor pártunk fő irányvonalán nem változtatott, azt megerősítette. Ez megfelel a tömegek óhajának, inert ha van ma Magyarországon egy, a nép legszélesebb körét átfogó egyetemes kívánság, az éppen az, hogy a párt haladjon tovább következetesen azon az úton, amelyen az elmúlt évtizedben járt. S kijelenthetjük, hogy továbbra is azon az úton fog járni! Kedves Elvtársak! Ma, amikor pártunk 50 évvel ezelőtti megalapítására emlékezünk mi, kommunisták,. s velünk együtt az egész ország, egyben a történelmi út tapasztalatait és tanulságait is összegezzük, s ezt is csak' teljes nyíltsággal tehetjük. Amikor mai egészséges közállapotainkról szólunk, nem tehetjük meg, hogy ne vessünk legalább egy pillantást a párt. az ország 12 évvel ezelőtti helyzetére; hogy ne mutassunk rá világosan arra, milyen úton és módon sikerült gyökeresen megváltoztatni hazánkban u helyzetet. Tizenkét évvel ezelőtt pártunk sem eszmeileg, sem politikailag, sem szervezetileg nem volt egységes és ütőképes. A tömegekben nagy volt az eszmei zavar; az országban anarchikus viszonyok uralkodtak. De az országban akkor is százezerszámra voltak az eszméhez, a munkásosztályhoz hű kommunisták, a szocializmushoz, a rendszerhez hű becsületes munkások, parasztok értelmiségiek, akik felismerték a súlyos helyzetet, a párt vezetésével összefogtak, tömörültek és nekiláttak a nehéz és nagy feladatok megoldásához. A párt nem talált kl elvileg semmi újat, egyszerűen visszatért a leninizmus forrásaihoz és azokból meritcti A pártéletben helyreállítót tuk a lenini normákat, a kollektív vezetést, a demokratikus centralizmust A pár és a munkásosztály, a párt és a tömegek között helyre állítottuk a Lenin által meg követelt viszonyt, a kölcsönös bizalmat, a mindennapi, eleven kapcsolatokat Az. ideológia, a politika, a gazdaság, a kultúra alapvető kérdéseinek lenini megközelítését választotta pártunk Betartotta azt a szabályt, hogy minden kérdés eldöntéséhez sokoldalú vizsgálat mérlegelés szükséges. A tömegek meggyőzéséhez figyelmesség, állhatatosság és végtelen türelem kell, de ez nem lehet uszálypolitika — mert az elveket illetően alku nincs. A legjobb politika az elvi politika! A párt kétfrontos harcot hirdetett meg, és folytat mind a mai napig. Egyidejűleg harcolt a dogmatízmus, szekta rianizmus. az álbal oldaliság. valamint a revizionizmus, a jobboldaliság, a rekaciós osztályellenség, az ellenforradalmi elemek ellen. A harc Irányát és súlypontját mindig a helyzet pontos megítélése dönti el. Egy adott időpontban, egy adott pártban, és nemzetközileg is, egyszer a jobboldali, máskor a szektás veszély lehet nagyobb. A párt feladata a helyzetet helyesen felismerni. Tapasztalatunk megerősíti, hogy mindig az az elhajlás válik idővel fő veszélylyé, amelyik ellen nem folyik megalkuvás néküli harc, amelynek engedményeket teszünk, pártunknak azt a felismerését is fontosnak tartjuk, hogy sem a dogmatikus, szektás elhajlás ellen nem lehet eredményesen harcolni jobboldali revizionista pozícióból; sem a revizionista irányzat ellen nem lehet sikerrel harcolni álbaloldali szektás alapról. Tapasztalataink szerint csak a marxista—leninista elvek talaján lehet eredményesen harcolni mindenféle, akár jobb, akár baloldali elhajlás ellen. Tizenkét évvel ezelőtt mindkét elhajlással szemben fel kellett vennünk az éles küzdelmet. Így harcolunk azóta is, és ezeken az elvi alapokon fogunk harcolni ezután is. Ezért, és ebben az értelemben nevezzük eszmei harcunkat kétfrontosnak. A hatalom nálunk — munkáshatalom Kedves Elvtársak! A kommunista és munkáspártok ereje eszméjük igazságában. nemzetközi összefogásukban, a proletár internacionalizmusban van. Mi az internacionalizmus próbakövének tekintettük mindig, s tekintjük ma ls a világ első munkás-paraszt államához, a szocializmus, a kommunizmus úttörőjéhez, a Szovjetuntóhoz való viszonyt. Az elmúlt két évtizedben pártunk sokat foglalkozott a szocializmus építésének törvényszerűségeivel, azok helyes értelmezésével, s alkalmazásával. A szocialista társadalom felépítése elengedhetetlen feltételének tartjuk, s ezért pártunk kötelességének tekintjük, hogy a magyar viszonyokra helyesen alkalmazzuk a szocializmus építésének általános, közös, nemzetközi törvényszerűségeit Ugyanígy alapvető kö(Folytata* a 3. oldalon.)