Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

Új gyár­óriás Szombaton Székesfehérvá­rott felavatták a Fémmun­kás Vállalat alumínium nyí­lászáró szerkezeteket készítő új gyárát. Az ünnepségen megjelent Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter is, aki avatóbeszé­dében rámutatott, hogy Szé­kesfehérvár új üzeme Euró­pában a legnagyobb, világ­viszonylatban pedig a máso­dik alumínium nyílászáró szerkezeteket készítő gyár. Építését 1966 novemberében kezdték meg a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai az olasz Feal cég szakembereinek irányításá­val. A költségek elérték a 122 millió forintot A leg­korszerűbb célgépekkel fel­szerelt gyár évente 400 000 négyzetméter alumínium nyí­lászáró szerkezetet készít. Büréf®if között... A KISZ Csongrád megyei küldöttségének odesszai útjáról Az ötven évvel ezelőtt megalakult Komszomol ju­bileumi ünnepségeire három­tagú küldöttséget hívott meg az Odessza megyei és váro­si Komszomol-bizottság Csongrád megyéből. A Sze­ged szovjet testvérvárosában járt delegáció útjáról, az Odesszában eltöltött napok tapasztalatairól Hevér Lász­ló, a küldöttség tagja, a KISZ Szeged városi bizott­ságának titkára tájékoztatta munkatársunkat: — A testvérváros ezúttal is a hagyományos szeretettel, az igaz barátoknak kijáró me­legséggel fogadta a Magyar­országról érkezett ifjúsági vezetőket — mondotta He­vér László. — Bárhol jár­tunk, mindenütt a barátság számos jelével találkoztunk. A különös megbecsülést leg­inkább talán az odesszai Operaházban megrendezett jubileumi Komszomol-ün­nepségen tapasztaltuk, ahol Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára, delegációnk vezetője az elnökségben képviselhet­te fiatalságunkat, s ahol mind felszólalását, mind pedig az általa átadott — a KISZ és a Komszomol jelvényeivel dí­szített — zászlót nagy-nagy örömmel fogadták. Külön öröm volt ezen az ünnepsé­Hol lehet reggelizni a városban? — Kérek egy reggelit. Mondjuk, tejeskávét, briós­sal. A nagyállomás közelé­ben levő Gyöngyvirág esz­presszóba állítottam be dél­előtt tíz óra tájban ezzel a kívánsággal. Sajnos, nincs. Minden reggel két liter kakaót ké­szítünk, mert ennyit elhor­danak tőlünk a sarki fod­rászüzlet dolgozói. — Nem is tartanak tejet vagy tejes italt? — Nem, vevőink nem igénylik. IC'lépek az utcára: a gyorsvonattal érkezett mint­egy 30 tagú diákcsoport kí­sérője. a tanár éppen egy járókelőtől érdeklődik: — Hol van olyan hely, ahol reggelizhetnénk, uzson­názhatnánk? — A Boszorkánykonyhá­ban, bent van a város kö­zepén. „Palackozott bor kapható A következő megálló Új­szegeden. a csinos, új Ibolya eszpresszó. Kirakatában ha­talmas plakát hirdeti, hogy itt palackozott bor kiskeres­kedelmi áron vásárolható. — Téli szalámit adhatok reggelire. Esetleg átszaladok az ÁBC áruházba tejért, péksüteményért — udvarias­kodik az eladó. — Talán nem tudnák hol hűteni a tejet? — Kitűnő hűtőberendezé­sünk van. De kérem, itt senki nem szokott reggelizni. Pedig nagy a nemzetközi autósforgalom az eszpresszó előtti útvonalon Románia felé és vissza. A József Attila sugárúti Kedves eszpresszóban, a pe­tőfitelepi Muskátli-ban is azt a választ kapjuk, náluk senki nem reggelizik, uzson­názik. A Szabadság téren levő Marika eszpresszóban üres a hűtőszekrény, hideg­melegvizet adó vilannyboj­ler is van, mégis arra hivat­kozik a boltvezető, hogy a KÖJÁL nem adott engedélyt tejes regelik készítésére, tá­rolására. Pálinkás emberek tántorognak az asztalok kö­zött, sűrű füstfelhöben. A Korzó másodosztályú presszó a Kárász utcában, itt is lehet már reggelit kapni. Igaz, az árlapon egyetlen tejes készítmény sem szere­pel. Hasonló a helyzet a Bécsi körúton levő Anna presszóban is. Legtöbben a Virág cukrászdában reg­geliznek, amelynek kialakult régi vevőköre van. A Hun­gária cukrászda, a Búbos, a Béke, a már említett Bo­szorkánykonyha, a Napsugár és az Expressz szintén egész nap árusít reggelit és uzson­nát. A két tej ivó pedig már nem is győzi sokszor a for­galmat. Nem ellenőrizték Amikor szeptember 25-én ! megjelent a belkereskedelmi miniszter utasítása, hogy az állami és szövetkezeti cuk­rászdák, bisztrók, eszpresszók egész nyitvatartási idejük alatt kötelesek reggelit és uzsonnát kiszolgálni, a ven­déglátó vállalat erről érte­sítette az üzletek vezetőit. De nem ellenőrizte a végre­hajtást. — Miért nem hirdetik plakátokon? — kérdeztük több helyen. — Még nem kaptunk pro­paganda anyagot — volt a válasz. Holott az utasítás azt is előírja, hogy reklámozni kell a reggeli italokat. Mindenütt szabad A városi tanács kereske­delmi osztálya mind a 19 szegedi üzletet ellenőrizte október végén, hogy az ok­tóber I-től elrendelt utasí­tásnak hogyan tettek eleget. Tizenkét helyen nem hajtot­ták végre (a Korzóban is az ellenőrzés után vezették be a reggeliztetést). A kerületi tanácsok KÖJÁL csoportjai egyetlen üzletben sem tilt­ják el a tejesitalok készíté­sét, árusítását, ahol az egész­ségügyi feltételek megvan­nak. Hűtőszekrény, hideg­melegvíz viszont szinte min­denütt van. Ahol nincs, ott a vállalatnak gondoskodnia kell ezekről. K. J. gen azt is látni, hogy az öt­ven év előtti idők veterán harcosait milyen megbecsü­léssel övezi a szovjet fiatal­ság. Köszöntésük éppen kere­setlenségével volt igazán megható... — A másik jubileumi ün­nepségen — melyet* az Ukrán Színházban rendeztek meg, s amelyen ugyancsak alkal­munk volt képviselni Csong­rád megye és Szeged ifjúsá­gát, ugyanezt tapasztaltuk. Az itt megtartott felszólalá­som utáni forró taps szintén hosszan köszöntötte a mi fia­taljainkat. — Végezetül a delegációnk látogatása során megszüle­tett — a kölcsönös barátsá­got tovább mélyítő — meg­állapodásokról szeretnék szól­ni. Többek között megegyez­tünk abban, hogy a kommu­nista ifjúsági mozgalom megalakulásának 50.' évfor­dulója alkalmából december­ben megrendezésre kerülő ünnepségre Komszomol-dele­gáció érkezik Csongrád me­gyébe Odesszából. Tárgyal­tunk újabb Barátság-vonatok kölcsönös indításáról is, va­lamint arról, hogy úttörők, illetve pionírok cseretáboro­zását is megszervezzük. Én, mint Szeged KISZ-eseinek képviselője 9 szegedi KISZ­szervezet címét adtam át azoknak az odesszai baráta­inknak, akik városunk fia­taljaival szeretnék felvenni a kapcsolatot. Ez a tény is jól mutatja, hogy Szeged és Odessza barátsága már va­lóban a tömegek barátságává szélesedik. A. L. Szeged - olaj - vegyipar Jubileum lUiuö Ktsz-ben Jubileumot ültek tegnap este a Tisza Szálló nagyter­mében a Szegedi Nívó Fa­ipari és Játékkészítő Ktsz dolgozói. Húszesztendős im­már ez a kisipari szövetke­zet is. Halmi Imre elnök ünnepi beszédében elmondotta, szép fejlődésre tekinthet vissza a szövetkezet. A termelési ér­ték 23-szorosára nőtt két év­tized alatt; idén már a 375 munkás várhatóan 33 millió 880 ezer forintos értéket ter­mel meg, ennek jelentős há­nyada export. Mintegy 200 féle termékük között nagy­számban szerepelnek plüss­mackók, fajátékok, különféle fakellékek. Csongrádon, Vá­sárhelyen is működnek rész­legeik. A jövő perspektívája is biztató: új telepük 1970 végére felépül, s ezzel to­vábbi fejlődés lehetősége nyí­lik meg. A szövetkezetiek ez alka­lommal emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulójá­nak jelentőségéről. A jubliáló ktsz-ben 15-en kapták meg a Kiváló dolgo­zó jelvényt, illetve okieve­let. Közel 70 ezer forint ju­talmat osztottak ki a mun­kában élen járó tagok között. szállítmány wmM i 1 Pl Sij?*.^ *< f t * í; Ft ' Ili i* mtm mmm ss mm mm Stv * tk'J&Sí??j?. • "Ím " * * m i "Fái 1' Wí sM^wéÉ jí VV*; , ''fúúf'rftwSS''' Wip| L §! " i . - mm ki- .<í<j2r ms m? ffis* mm •ív..... .Mtm • * « Somogyi Károlyné felvétele S zegedet hullámvasútra ültette az olaj. Előbb felhor­gasztotta reményeinket, világvárosról álmodtunk, vegyipari kombinátról, gyógyszeripari alapanyag­gyártásról, műtrágya üzemről. Aztán letettünk mindenről és a vérmesebbek úgy szitkozódtak, hogy jobb lett volna, ha a szomszéd megyében találják az olajat, most meg, hogy egyre inkább úgy gondolkozunk: „mibe kerül — mit hoz?", úgy gondoljuk reális reményeink vannak. — E tömör össze­foglaló megfelelő egy baráti beszélgetés lezárásaként, de ér­vek nélkül nem sokat ér. Való igaz, hogy a tekintélyes algyői kőolaj- és földgáz­vágyon felfedezésekor a VEGYTERV előtanulmányokat ké­szített a szegedi vegyipari kombinát telepítéséről. Szerepelt ebben például egy földgáz alapú nitrogénműtrágya-gyár építése. Gazdaságossági számítások viszont egyértelműen ki­mutatták, hogy kifizetődőbb a Péti Nitrogénművek további bővítése, mert ott gazdaságos nagyságrendben oldható meg a termelés és ez a nagyobb szállítási költségeket is tudja ellensúlyozni. Maradt az olefinkémiai ipar megteremtése, a földgázból kinyert etán és propán feldolgozása elsősorban műanyagokká, polietilénné, polipropilénné, PVC-vé stb. A földgáz alapú gyártási eljárás minden másnál egyszerűbb, gazdaságosabb, így sok szakember Szegedre adta a voksát. Ma már, ha Szegeden akarnák megvalósítani ezt az üzemet, félre kellene tenni patriotizmusunkat és az ország érdeké­ben tiltakozni kellene. Bár az algyői fölgázvagyon európai viszonylatban is számottevő, a melléktermékként itt nyer­hető etilén nem teszi lehetővé olyan hatalmas gyár felépí­tését, amely a termelés nagyságrendje folytán gazdaságos, és amire a gyorsan növekvő hazai igények miatt — különö­sen, ha figyelembe vesszük a nemzetközi együttműködés bővülő lehetőségeit — szükség van. Ilyen nagy jelentőségű beruházás sorsáról csak az ország érdekelnek figyelembe­vételevel lehet dönteni, ez pedig, a szegedinél jóval na­gyobb, benzin atápon dolgozó üzem megvalósítása mellett szói. Akkor 1 át a városnak semmi : •vu.'nye sincs arra, l.cgy a* Oi-rzág második legnagyobb könnyűipari bázisa cím mellett a vegyiparnak is otthona legyen? Kéíagú a kérdés. Az egyik része a munkaerőhelyzet, amiben az utóbbi évek tervszerű vidéki ipartelepítési politi­kája, a beiyiipar jelentős fejlesztése alapvető változást ho­zott. Szegeden, de a megye nagyobbik részében is látszó­lagos munkaerőhiány mutatkozik. A Nyírségben, .Somogy­ban még mindig számottevő a munkaerő-felesleg. így eze­ken a helv eken a munkaalkalom biztosítása a nagy elván­dorlás az országosnál alacsonyabb életnívó rniatt nem esi ­pán gazdasági, hanem politikai kérdés is. Ahogy az iparnak ezek a fefcéi foltjai szűkülnek, úgy válik egyre inkább el­sődleges szemponttá a gazdaságosság az új üzemek ielepí­tésőriél. Sőt már ma is gondot okoz mindenütt egy lobfc száz munkást fcglalkoztató üzemhez a dolgozók biztosítása, épp I ezért nem lehet egyetérteni azokkal, akik egyetlen kézle­gyintéssel elintéznek, vagy elintézettnek vélnek minden sze­gedi vagy megyei ipartelepítési ügyet, mondván, hogy mun­kaerőhiány van. Már ma is, de az elkövetkező években különösen, nem lehet nagyobb beruházásról anélkül tár­gyalni, hogy ne számolnának reálisan a „munkaerő-kiter­melés" költségeivel, azzal az összeggel, amit a környező üzemekben kell a gépesítésre, korszerűsítésre fordítani, hogy szabad munkáskezeket nyerjenek. A másik kérdés a gazdaságosság. A szegedi gázprogram szerint a negyedik ötéves terv végén, az ötödik első éveiben mintegy évi 55 ezer tonna bután termelésére lesz lehetőség. Ennek szállítása oly bonyolult, hogy minden amellett szól: helyben valósítsák meg a műgumigyártást. És van még egy másik téma A kőolaj-kitermeléssel együtt mind nagyobb mennyiségben kerül felszínre kísérőgáz. Az idén 60—80, 1970-ben 230—340, 1975-ben 340—390 ezer köb­méter alacsony nyomású kísérőgázzal lehet számolni. A helyi igény ezzel szemben az előbbi időpontokban 45, 65, il­letve 140 ezer köbméter, vagyis egy része csak a lehetőség­nek. Márpedig a kísérőgázt csak helyben érdemes felhasz­nálni, mert ahhoz, hogy az országos hálózatba táplálhas­sák, 40—80 forintos előkészítési és 60—120 forintos kompri­málási költséggel kell számolni ezer köbméterenként, így országos érdeknek tekinthető a helyi felhasználás bővítése. Ütja ennek a nagyon vontatottan, sok vitával zajló mező­gazdasági gázhasznosítás is, de ezzel a legjobb eredmények mellett sem lehet megoldani a kérdést. Figyelemre méltó viszont, hogy Szeged város általános rendezési tervének tár­gyalásakor a Nehézipari Minisztérium bejelentette, gáztur­binás erőművet kíván ide telepíteni és ez feltehetően a kér­dés gazdaságos megoldását jelenti. Nem szabad még elfeledkezni arról sem. ha Szeged a nehézipar, és ezen belül a vegyipar meghonosításának gaz­daságos lehetőségeit kutatja, akkor mindig számításba ve­szi, hogy a város tekintélyes tudományos, kutatási, oktatási bázissal is rendelkezik, nem beszélve olyan korántsem mel­lékes körülményről, amit a vízellátás szempontjából a Ti­sza és a környék víz-földtani adottsága jelent. Pünlíösti Árpád Kevés mézet fogyasztunk, pedig köztudomású, hogy rendkívül egészséges, külö­nösen gyerekek számára hasznos táplálék. A hazánk­ban termesztett méz rendkí­vül kedvelt külföldön. Szá­mos országba exportálunk — még a távoli Japánba Is. Képünk Szegeden, a Méhész Szövetkezet Arany János ut­cai begyűjtőhelyén készült, ahonnan Budapestre, a köz­ponti begyűjtőtelepre szállít­ják az édes rakományt. Az idei aszályos, kedvezőtlen időjárás ellenére 40 ezer ki­logramm mézet pergettek a szegedi és környéki méhé­szek. Művelődés, szórakozás Mibálytelekea Szeptember közepén kezdő­dött meg az évad a mihály­telki Móricz Zsigmond mű­velődési házban. Mindjárt rangos rendezvénnyel, tánc­versennyel, amelyre messzebbi vidékekről, más megyékből is érkeztek vendégek és ver­senyzők. A folytatás sem marad el, heszen érdeklődést kiváltó kiállítást tekinthettek meg napról napra a mihálytele­kiek, ugyanis a hagyomá­nyoknak megfelelóen a szegedi képzőművészeti szak­kör fiataljai szobrokkal, olajfestményekkel, intarziák­kal szerepeltek. A fiatalok szívesen járnak a korszerű, minden igényt kielégítő művelődési hazLa, s ma már nemcsak szombat esténként táncolni, televízi­ózni, filmvetítést nézni, ha­nem ha ritkán is, házasságot kötni. Az őszi-téli napok igen gazdag programot ígérnek A bélyeggyűjtő szakkör meg­kezdte már munkáját, a Ta­nácsköztársaság évfordulójá­nak ünneplésére kiállítást ren­deznek majd a gyűjtött anyagból. November 5-én ün­nepi nagygyűlésen lép fel az irodalmi színpad. Szellemi vetélkedőre, klubestekre is készülődnek = mihályteleki fiatalok. VASÁRNAP, 1968. NOVEMBER 3. DÉL-MAGYARORSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents