Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

„Távozzék az udvaron át!" ^A Minőségi Cipőgyár Széchenyi téri boltjába azért megyünk, hogy cipót vásároljunk, nem pedig azért, hogy az üzletvezető „különszobára" cipelje a vevőket és bemutassa minősíthetetlenül drasztikus szókincsét" — írta szerkesztőségünknek, az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnek és még más szervnek is megküldött panaszlevelében Cs. Lászlóné, szegedi olvasónk. Utólag rekonstruáltuk a történteket az ÁKF képviselőjének. a vásárló, az őt kiszolgáló eladó, Tóth Sándorné és Pásztor Jenő üzletvezető jelenlétében. — A panaszkönyvbe beírtam a nevem, lakcímem — ismételte meg a vásárló. — Ekkor az üzletvezető kitépte a kezemből a panaszkönyvet, amelynek első lapja kihasadt Utána beinvitált a raktárban levő irodába. Azt hittem, bocsánatot akar kérni az eladó és a maga nevében. Tévedtem. Becsukta az ajtót és nyomdafestéket nem túró hangon támadt rám. — Ez kérem, nem igaz — tiltakozott Pászor Jenő. A vásárló ezután megismételte, a szemébe mondta az üzletvezetőnek mindanynyiunk jelenlétében a nem éppen hízelgő szóáradatot, amely határozott állítása szerint elhangzott a becsukott ajté mögött. Az eladónő a könnyeivel küszködött, mintha miatta történtek volna az előzmények. A többi eladó úgy volt szolidáris, hogy azt mondták, nem láttak nem hallottak semmit a főnökük és a vásárló szóváltásából. — A raktárból csak a sötét udvaron át távozhattam — folytatta Cs. Lászlóné. — Vásárlás közben kézi szatyorommal letettem két virágcserepet az üzletben. Azt utánam hozták, s bezárták mögöttem a raktárajtót. A sötét udvarból kibotorkálva visszajutottam a tér felől az üzletbe és beszóltam: Úgy látszik, aki itt a panaszkönyvet kéri, azt kilökik hátul az udvarra. — Ez így történt? — kérdeztük. — fffV — felelte Tóthné. Annál is inkább úgy volt, mert előzőleg Fürtön Ferencné helyettes üzletvezető is megmutatta az utat, ahol Cs. Lászlóné távozott. Pénzéért a vevő bármely szaküzletben — a MINO pedig igazán az — kereshet, válogathat, felpróbálhat akár tizenöt pár cipőt is, amíg egynél megállapodik. Cs. hászlónéval szemben minderről megfeledkeztek. Miután önérzetében megsértették, jogosan kérte a panaszkönyvet, amely immár megcsonkított mivoltában nagyon is bizonyít. — Ha megsértettem volna, úgy most bocsánatot kérek — követte meg előttünk a vásárlót az üzletvezető. — Nincs önnek lelkiismerete, ha azok után elégségesnek tartja a bocsánatkérést — mondta halkan az egyébként is csöndes beszédű Cs. Lászlóné, akit előző nap a lakásáról gépkocsival vitettek ki a Római körúti cipőgyárba és az igazgató elbeszélgetett vele. Felajánlották, hogy ott válasszon cipőt a sajnálatos eset után. Nem választott Mikor velünk járt az üzletben, akkor talált, tudtak adni neki megfelelőt. S ezúttal nem az udvaron át távozott. Lődi Ferene Nyereményautók Az Országos Takarékpénztár november 19-én Budapesten, a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság székházában rendezi a gépkocsinyereménybetétkönyvek 30. sorsolását. A vidéki nyereményeket délelőtt 11 órai, a fővárosiakat délután 17 órai kezdettel sorsolják. A húzáson ezúttal 317 gépkocsi talál gazdára. A sorsoláson a július 31-ig váltott, s október 31-én még érvényben volt gépkocsinyeremény-betétkönyvek vesznek részt. Milyen igazolást adhatnak a lakóbizottságok7 A közelmúltban módosították, a lakóbizottságokról szóló tanácsrendeletek végrehajtási utasítását. A módosítás újra szabályozza, hogy a lakóbizottságok milyen igazolásokat adhatnak ki a hozzájuk tartozó lakósok számára. Eszerint Szegeden mintegy húszféle igazolás aláírására jogosultak a lakóbizottságok, közöttük például a házastársi együttélés és különélés különböző eseteiben szülő eltartásról, a táppénz, a betegbiztosítási jogosultság megítéléséhez, egyes utazási kedvezmények megállapításához, biztosítási ügyekben. A módosítás 1969. január 1 én lép életbe. a szegedi Nyilt levél amatőr színjátszásról Lesz lépcsőkorlát Harasztovics Józsefné (Gutenberg utca 21.) olvasónk lakásába lépcsőn kell feljárni, s mivel a korlát hiányzik, olvasónk leesett és karját törte. Kérte, hofy szereljenek korlátot a lépcsőhöz, mert idős, szédül és fél, hogy az esős, havas idő beáll távaJ megismétlődhet balesete. A* I. kerületi házkezelőségen bejelentését tudomásul vették, s megígérték, hogy a kért Icpcsőkorlátot még ebben a hónapban felszereltetik. Van jegyes tej Miklós Józsefné (Kandó Kálmán utca 55.) több anya nevében panaszolja levelében, hogy Ságváritelepen az önkiszolgáló élelmiszerboltban — bár kiírták, hogy 6—8 óra között kapható jegyes tej — a legtöbbször még 7 óra után sem tud tejet vásárolni. Reggelenként kétszer, háromszor is el kell szaladnia a boltba, mire tejhez jut A tejüzem és az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat arról tájékoztatott, hogy az említett boltban ezentúl reggel 6-tól 9 óráig állandóan lehet jegyes tejet vásárolni, s a szállítással az üzem eddig sem késett, mert nyitásra a megrendelt tejet átadta a boltnak. Folytatják a javításokat Acs József (Veresács utca 11.) olvasónk lakásában parkettáztatott az ingatlankezelő. E munka elvégzése után merült fel, hogy ajtócserére és az esőcsatornák javítására is szükség van. A harmadik negyedév végére ezeket a munkákat is megígérték levélírónknak a házkezelőségen. Ennek ellenére nem végezték el. A IIL kerületi házkezelőségen közölték, hogy az ajtó elkészült, azt a napokban kicserélik a régivel. A csatorna hibáiról azonban nem tudtak, de most, olvasónk levele alapján annak munkáit is előjegyzésbe vették. K

edves Barátom! Megleptél, kellemesen leptél meg, bizalmaddal, s leveled tartalma megéri. hogy válaszoljak rá. Azt írod, a szépen induló szegedi irodalmi színpad-mozgalom az utóbbi hónapokra zsákutcába jutott Gyanítod, tanácstalanság ez, elbizonytalanodás, hogy merre tovább, hol keressék az előbbrejutás lehetőségeit, vagy pusztán arról van szó: a törzstagok .kiöregedtek", nincs utánpótlás. Esetleg az eddig oly szimpátiával előrukkolt közönségük is megcsappant talán? Kérdéseidre szerencsés pillanatban válaszolhatok: minap hallatott magáról ismét a KISZÖV irodalmi színpada — SzofoJdesz: Oidipusz királyát mutatták be a Szegedi Játékszínben —, s nagy fába vágta fejszéjét a Balázs Béla színpad is: zenéstudományos-irodalmi összeállításra készüL A példa azonban sajnos, csak kivétel. Kivétel, mely a lassan megszokottat, a rendesen sovány állapotot igazolja. Ámbátor az igazsághoz tartozik még: az irodalmi színpadok tagjai általában diákok, nekik a szezon csak szeptember után kezdődik. Az utóbbi években — bizonyára figyelemmel kísérted — amolyan koncepcióprotokolláris szöveget a tudósításokba: vezércikket ritkábban és alaposabbat, izgalmasabb témákról; ne írjunk meg mindenféle kis „hasfájást"; esetleg mellőzzük a heti rádióműsort (jóllehet ezt is olvasóink kérésére vezettük be) stb., stb... Tanulságos — blabla A vezércikk ... Erről mindig anekdota jut eszünkbe. A kezdő újságíró megkérdezi: „Melyik az?" „Hát amit nem olvasnak!" — vágja rá a szerkesztőségi veterán. Persze, más a tapasztalat. A kérdőívek szerint igenis széles olvasóközönségük van. Legtöbben elégedettek is ezzel a műfajjal. Nálunk is elégedettebbek. De nemcsak úgy minősítik, hogy „tanulságos" — úgyis, hogy „blabla". S nem zárkózunk el egyik ítélet elől sem. Ezt a műfajt sikerült megrontani a magyar sajtóban, pedig nagyon jeles hagyományai vannak. Tekintélyét nehéz visszaállítani. Szeretnénk., ha nemcsak a helye lenne meg a Dél-Magyarországban, hanem a rangja is. Ha ott kezdenék olvasni az újságot, mert ott mindig valami igen fontos társadalmi kérdésről esnék szó, gazdag gondolatisággal, merész mondandóval és jeles tollal! Az első elhatározás már megvan, nekirugaszkodások is — megpróbáljuk ezt. a rangos műfajt legjobb hagyományai szerint, művelni. A Dél-Magyarország sokat óiról. Érzékenyek vagyunk a lakosság panaszaira. fajdalmaira. Most újabb bátorítást kaptunk száz meg száz olvasónktól. „Bátran, csak bátran, és fölfelé is!" — ez a summája. Nem személyeket szoktunk válogatni, hanem hibákat. De ez már szinte megkövesedett hit. hogy „fölfelé" nincs bírálat. Fölfelé mindig sokat „sejtetnek" bizonyos „élőújságok". Higgyék el nekünk, senki nem fogja a kezünket, a tollúnkat, s csak egy a követelmény minden bíráló írással szemben: igaz legyen, hiteles legyen! Szemünkre vetnek aránytalanságokat. Kis bünügy — mégis hosszabb cikk; nagyobb „medve" — mégis pár sor. Pedig nem válogatjuk itt sem a szereplőket. Egyik sem kedvesebb. Az efféle arányosítás azonban mindenképpen indokolt. Kezdőbetűket pedig nem elnézésből szoktunk írni. Törvény rendeli úgy, hogy a 18 éven aluliakat még akkor is csak monogrammal emlegethetjük a bűnügyi krónikában, ha országra szóló bűntett terheli őket tünk a közönség számban eléggé erős csoportjaival. Szegedről és a tájról! Lehúzták? Megnézzük! A közvéleménykutatás során beigazolódott, hogy nem viccmesterek kreálták ezt a szólást filmkritikai, művészetpolitikai rovatunkról: „Ha a Dél-Magyarország lehúzta — megnézzük! Akkor az jó lesz!" Erre valami alapot adhattunk, mert most komoly szóval is megjött a kifogások özöne. Hogy túl szigorú a mérce, fanyalgó a kritika, teljesen egyéni ízlések diktálják stb. Kovács Lászlóné írja Mihálytelekről: »--.az elmarasztaló kritikákat igen éles tollal írják" — Császár Ágnes, Szeged: „A jó filmről rossz, a rossz filmről jó kritikák jelennek meg". — Dombi György, Szeged: „Sohasem volt eddig, hogy valamely problematikus film megtekintése után egyező véleményen lettem volna a lappal" stb., stb. Nem lennénk igazságosak munkatársainkkal, ha el nem mondanánk, hogy olvasóink egyrészének viszont ugyanezekért vagy más indítékokból éppen hogy tetszenek ezek az írások. A többség azonban megvétózza őket a kérdőíveken. Most akkor mire szánjuk magunkat? Mondjunk le az igényességről? Rendeljük alá mű vésze tkriti kai meggyőződésünket a közönségigénynek? Inkább affelé próbálkozunk, hogy kinyilatkoztatások, summás ítélkezések helyett alaposabb legyen az elemzés, az esztétikai érvelés. Hiszen az mégsem nyugtat meg bennünket, hogy ebben a műfajban így szembekerülMiröl olvasnának szívesen? — ezt is megkérdeztük. Berkesi és Szilvási, krimi. útleírás, gazdasági mechanizmus, ifjúság, kémhistóriák, tudomány, művészet, lakáselosztás, vezetők élete, Vietnam, a szomszéd országok, az űrhajózás... — se vége, se hossza a fölsorolásnak. De legtöbbször Szeged és a Szeged környéki táj múltja, jelene, jövője szerepel a kívánságlistán. És nem féltékeny az olvasótábor zömét képviselő szegedi előfizetői gárda: nagyon érdeklődik a környék iránt is. Szívesen fogadna még több riportot a járás községeiről, a megye többi városáról. Sokan dicsérőleg emlegetik a Szeged bolygói című sorozatunkat, legalább ennyien a mostani folytatásos, történelmi riportsorozatunkat, a Rikkancs-ot. Azzal biztatnak bennünket az olvasók, hogy „nem kell röstellni az egészséges lokálpatriotizmust". De hiszen ezen eddig sem kaphattak rajta bennünket: Szeged és a táj hagyományainak megbecsülése, ápolása és megismertetése, a helyi jövő egyengetése szívesen vállalt és mindig szem előtt tartott feladatunk. Meg fogjuk találni a módját, hogy ennek a hagyománynak eleggé nem publikált értékeit munkaprogramunkba iktassuk es állandóan napirenden tartsuk ezután is a jövőbepillantást. Reggelig lehetne írni s mondani, hány meg hány kérdést adott a munkához olvasótáborunk, s mennyi segítséget és biztatást. Az lesz, az lehet szerkesztőségünk igazi köszönete a fáradságért, hogy nemcsak hogy valamennyi választ gondosan átolvassunk, de az ismétlődő hibákat korrigáljuk, a többször kért témákat folyamatosan feldolgozzuk. vita zajlott a népművelésben, a sajtó hasábjaira is ragadt át belőle: mi legyen az amatőr irodalmi színpadok rendeltetése a kulturális élet felerősödött áramkörében. A színház, a televízió, a film, a rádió egyre kérlelhetetlenebbül szorította küszöbre az üzemek, művelődési otthonok vagy más, nagyobb közösséget számláló intézmények „saját kiállítású", öntevékeny művészeti csoportjait. Még a városoktól távolabb eső községekben is. Ahol egyetlen kapcsolásra beszökik a szobába valamely fővárosi színházból televízióra vett előadás, ahová, ha változékony ritmussal, de mégiscsak eljutnak a nagyobb városok tájoló színházai — ott vajon kíváncsiak-e arra, hogy a tsz kultúrfelelőse milyen Hamlet a színpadon, vagy a traktoros brigád vezető menyasszonya jó Melindát játszik-e a vőlegény-Bánk oldalán. Ismétlem, az utóbbi években erről vitatkoztak, s jnem csekély ellenvetések kereszttüzében általában leszögezték; az amatőrmozgalom egyfelől elvesztette korábbi létjogosultságát, ugyanakkor új, eddig nem próbált, vagy csak tartózkodva kóstolgatott lehetőségeket kapott a pódiumon. Irodalmi színpaddá, verselök, prózamondók dobogójává alakult; társadalmi ünnepek, brigádösszejövetelek, névadók, üzemi, vállalati, iskolai társas megmozdulások műsort adó, kulturált szórakozást — egyszersmind művelődést — garantáló öntevékeny csoportjává. S

valóban, ilyen minőségükben mindenfelé szívesen fogadták a kisebb együtteseket. Csakhogy az irodalmi színpadok házatáján azóta történt egy s más. A kibontakozásnak újabb fejezete kezdődött. Szegeden, az Egyetemi Színpad kísérletezett először rövidebb lélegzetű, modern darabok, egyfelvonásosak bemutatásával. Olyan művekkel, melyeknek problémavilága letagadhatatlanul mai, meg természetesen olyan magyar darabokkal, részletekkel. jelenetekkel, melyek a hivatásos színpadokra — éppen kísérleti jellegük miatt és anyagi okok miatt — nem juthattak el. S ha ehhez még hozzáveszszük, hogy a görög és a római klasszikusok évszázadokat túlélt mesterművei sem hiányoztak az amatőr színpadokról — már nagyjából körül is határoltuk gazdag műsorválasztékukat. Egykori színházpótló szerepük tehát szinház-kiegészitö lehetőségekben tért vissza. S ezzel éltek is a szegedi színpadok, hogy csak Arisztofanész: Felhők, Hubay: A Szfinx, Beckett: Utolsó tekercs, Ionesco: A király halódik, Illyés Gyula: Tűvétevők, Balzs Béla: A kékszakállú herceg vára, Mrozek: Piotr Ohey mártíromsága című darabjait. Jack London, Teenessee Williams egyfelvonásosait, Reed Tíz napjának dramatizált átdolgozását említsem. A sor korántsem teljes. Sőt, ezen túlmenően is vállalkoztak kifejezetten színházszerű, zenés összeállításokra, a hivatásos művészek kvalitásait igénylő programok bemutatására. Volt közönségük? Igen. Kacsingattak színházi babérokra? Szegeden aligha. Mégis nri biztosíthatta nekik a népszerűséget? És hol. miként jelölhetjük ki helyüket, jövőjüket például Szeged kulturális életében ? Az érdeklődés egyszerűen magyarázható: olyat csinálnak, amihez máshol nem lehet hozzájutni, és persze érdekesen, izgalmasan, a fiatalság lendületével. friss energiájával, üde közvetlenségével, botlásukban is, fogyatékos tudásukkal, halványabb képességeikkel is hitben, eltökélt szándákkal, lelkesen. Ráadásul a tagok valamennyien tartoznak munkaköri, iskolai kötelezettségeik révén valahova, ahannain barátok, ismerősök kíváncsi társaságát hozzák magukkal. A

másik kérdésre pedig a közeljövő adhat választ. Pillanatnyilag Szegeden négy amatőrszínpad működik: a Móra Ferenc művelődési otthonbeli Fiatalok Irodalmi Színpada, az Ifjúsági Ház Balázs Béla Színpada, a KISZÖV együttese és az Egyetemi Színpad (néhány kisebb jelentőség.) iskolai, üzemi házi-szín padot nem számítva). Körülbelül olyan gyakorisággal, mintha egy vagy két együttes . dolgozna. Tagjai sem törnek lándzsát kifejezetten valamelyik mellett, többüket hol az egyik, hol a másik előadásain fedezhetjük fel. Adott tehát a megoldás: az erök összefogásával egyetlen komoly irodalmi színpadot szervezni a városnak. S nii több, még újabb anyagi forrásokra sem szükséges apellálni. csak megértes, elhatározás kellene, elszakadni • szűk-belterjes érdekekhragaszkodástól! Ismétler csak megértés kellene. Cs* az új, a nagyobb lehetősége felismerése... Barátsággal üdvözöl Nikolcnyi István VASÁRNAP, 1968. NOVEMBER 17. DEL-MAGYARORSZÁG