Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

A katona fekszik tovább a Gulay István pokrócon. Feje alá gyűrte a ' hátizsákot, mellette ott a ku lacs. Jópofa fiú. Tizedes. Időnként lecsavarja a kulacs kupakját, iszik a friss, hideg forrásvízből, utána cuppant egyet. Nagyot szív a cigarettájából. Forgatja a nyelve alatt a füstöt, aztán kedvvel kifújja. Ügy tesz, mintha dőzsölne, pedig tisztában van a helyzetével. Nevet saját magán. Nem messze megroppan az avar, a fák közül futva bukdácsol hozzá az erdész kisfia. Zöld borosüveget hoz. — Na, öcsi, rendes srác vagy te! A kisfiú komolyan áll előtte, hátul összekulcsolja a kezét. Azt mondja. — Be van rúgva apuka. Aztán vár, nézi a katonát BARÁTOM, A KATONA Aztán azt kérdezi: — Most meg van elégedve? „Jól érzi magát a katona". Ebből lesz egy szép mondat..: — Folytassa csak — nevetek. — Mit folytassak? Nincs folytatni valóm — mondja — Bor? — Az — vágja rá, de valami tréfás fény csalinkázik a szemében. — Pálinka? — kérdem. — Az — mondja. — Vagy sör, mi? — Az hát. Nem látok bele az üvegbe. Pedig megpróbálok belekuk- megint. kantani, de hiába, az üveg — Miért? hasában sötét van, mint egy — Mert szerződéses munrsihoeó meeií lefödött" nagy cápa-gyomorban. Megszago- kaviszonyom volt a civil 3 ^ orfL^dasand^t a lom- Mi a fene lehet ez? életben. Még nem járt le a szemmel, s oda-odasandit a gzámba löttylntek két_há_ szer2Ődés, amikor bevonulrom korttyal... Pfuj! tam. Már jócskán húztam a — Tej — mondom kiáb- felmosórongyot a körletben, rándultan. amikor elküldték a munkaA katona nevet. könyvemet, mert lejárt a — Nem szereti? szerződésem. Most nemsoká— Nem. ra leszerelek, s nincs amit Fogja az üveget és egyhaj- folytassak. tásra kiissza a tartalmát — A parancsnokai tudnak — Nesze, komám! — erről? mondja a kisfiúnak. Aztán, — Nem. Van azoknak épmintha én ott sem lennék, pen elég bajuk. Meg különmagához húzza a gyereket, ben is, amit tudok, szeretek — Ide figyelj, öregem — néz kiharcolni magam, Harcolós rá barátságosan. — Nekem típus vagyok. - És mit mondott, amikor J* van,««" vagány lamentál hozzá? f,amSzegeden, mint te. Héthónapos — kacag. —. De engem ő sohasem lát részegen. Mondd meg ezt apádgéppisztolyra. Látszik, szeretné legalább megsimogatni, de tart is tőle. A katona felkönyököl, kiveszi az üvegből az összehajtogatott újságpapírdugót, és csóválja a fejét: — Hej, Feri! — mondja. — Latod Ilyen az élet Sose tudja az ember, hogy mikor rúg be. Roppant észen kell lenni. Hát akkor ezt ki adta? — kérdi és szájához emeli az üveget. — Anyukám, a nateletölodamentél hozzá? — Semmit. Fogta gyobbik csöbört és tötte az üveget. _ . .. ,, , , -Vagány fickó vagy, perec hoLV 'ne® iSl^' magam- ~ Hitetlen mondom! — jelenti ki a ka- ££££ hogy ne lgyék> mert lehet a képem, mert magya— De most rosszkedvű! — szólok hirtelen. A katona is elvigyorodik. — Nehogy azt higyje! — nyugtat meg. — Csuda jól DÉR ISTVÁN ÜLDÖGÉLŐ tona, megtörölve kézfejével a szóját. Aztán felém nyújtja az üveget. — Igyon. A IFI,*. rázni kezdi: — Mi bajom ~ anjru' - van, kérdem én ebben a pill^f Nem lanatban? Itt fekszem az kámre aPU" erdó széIén' Jó szeptemberi — Ejha! — vakarja fejét a ld° Gombó Pál katona. — Akkor ne mondj semmit. — Jól érzi magát? — kérdem tőle. A KROKODILOK ORSZÁGA van, és nézzen körül, milyen szép minden! Pihenő van. Tele a hasam, elbabrálgatok gondolatban minden kis hülyeséggel... Most „, ... , , mondja meg. mi a fene ba~™ézze> ** éKzné jom legyen? magát?. 4X _ Nevetünk. Zavarba jövők. — Nem tudom — habogok. — Semmi — mondom, — Másképpen, mint maga. — Semmid — ismétli — De — Ki így, ki úgy — mond- maga nem ezért jótt ide, haja ő. — Én, ha van lehetőség nem riportért. Hát kérdezzen, rá, jól akarom érezni maga- majd válaszolok, ahogy tuA krokodilok Svente ookezrévr! egriek Áldozatni » divatnak. Angol zoológusok Lanulraán.vnzzAk az etióp kormány megbízásából a krokodilok életmódját, hogy npertall* telepeknn megkezdhessék a krokodiltenyészlésl. Nlnes messze az Ido, amikor a krokodilokat állattenyésztési kiállításokon fogják bemutatni és érmekkel díjazni. készítették elő. A Demokratikus Szövetség ugyanis kiküldött egy állattenyésztőkdok. — Nincs szükség rá — mondom. — Már megvan az anyag a riporthoz. — Meg? — csodálkozik). — Igen. — De a nevemet nem mon(Azlja A közvélemény ellenakciója akkor kezdődött, amikor hazánkban a krokodilok szama — becslés szerint — elérte a nyolcszázezret Hol voltak már akkor azok az (dók, amikor még a maszekok és kisipari szövetkezetek hiába kérték, hogy a fővárosi tanács engedje át krokodiltenyésztésre a Városligeti tavat, és kénytelenek voltak eldugott községek termelőszövetkezeteivel krokodiltenyésztési szerződést kötni! Azóta sok víz folyt le a Tiszán, és ebben a vízben immár nyüzsögtek a krokodllusok, amelyeknek Ősei úgy vonszolták oda magukat a Hortobágy krokodilmocsarálról. A gyávábbak ugyan még mindig elkerített fürdőhelyeken fürödtek, de a bátrabbak, köztük kisgyerekek is. ostorukat vidáman pattogtatva terelgették a krokodilcsordákat. A krokodilbór világexportjának nyolcvan százalékát a Kroktmpex bonyolította le, és a hazai húsfogyasztás 40 százaléka is krokodilhús volt Az első ellenhangokra az Állami Krokodiltenyészeti Főigazgatóság vezetője így válaszolt: — Legyünk büszkék rá, hogy fejlett krokodiltenyészettur rendelkező ipari ország vagyunk! De a közvélemény nehezen volt immár jelszavakkal irányítható. — Unjuk a krokodilhúst! — kiáltozták a hosszú szoknyás fiatalok — és tüntetőleg múanyngrlpőkben sétáltak végig a Váci utcán, megbotránkoztatva vele a konzervatívokat. Egyes hivatalos szervek ls aggályokat kezdtek hangoztatni. „Olyan nagymérvű — mutatták kl — a krokodilpásztorok és a krokodilszakácsok külföldi munkavállalása. hogy ez immár akadályozza az atomipar munkaerő utánpótlását Ezen túlmenően a hazatérők olyan öszszegeket hoznak magukkal, hogy az feszültséget teremt az életszínvonalban." I Afrika 8 í I » o d n y aj Egyszóval felbolydult a közvélemény és ki tudja, hová vezetnek a dolgok, ha a Demokratikus Szövetség nem szervez egy országos szimpóziumot, amelyen a vélemények szabadon csaptak össze. — A kiút — mondották — a borjú! Borjúbőr cipőket akarunk hordani, borjúhúst akarunk enni. Ám legyen, bizonyos mérvű krokodiltenyésztést folytassunk exportcélokra, de gondoljunk a hazai igényekre is, amelyek immár megváltoztak. Le a konzervatívokkal! Vesszen a krokodil, éljen a borjú! És nem vették észre, hogy ezzel mozgalmuk romlását a — Miért? — Ezt nem tudom. Irtózom a nevemtől, ha ki van betege mat. Akarom, érti? Persze ezzel maga nem sokra megy. Magának riport kell, ugye? Hát kérdezzen, én válaszolok. — Nem kérdezek. Folytassa csak.. i — Mit folytassak? Nincs bői, állatorvosokból, kiberne- folytatni valóm. Én el tudom dom meg —néz rám. — Utátikusokból, szociológusok- szórakoztatni magamat, ha lom nyomtatásban látni ból és tsz-elnökökből álló van rá lehetőségem, még nevemet, tudományos vizsgálóbizott- ilyenkor, gyakorlaton is. ságot, amely hosszas és min- Szeretek, kérem, jól élni. denirányú kutatás és felmé- Tudom, mi a kötelességem, rés után a következő záró- a feladatom, azt elvégzem a nyomtatva. Napokig közleményt bocsátotta közre: legjobb tudásom szerint — vagyok a dolognak. azért kaptam ezt a két csillagot is —, de én nem keseredek meg itt a hadseregnél. Az a baj, hogy némelyek úgy látnak hozzá a katonáskodáshoz, hogy előre megromlik a közérzetük. Keresik-kutatják, ml a rossz benmeddőnek ne rájuk nézve, s amikor felengedhetnének egy kicsit amikor lazíthatnának, akkor is gyötrik magukat. — Szóval, jól érzi magát. — Ejnye! — néz rám hir- kis srác. telen méreggel, de rögtön — Semmi — mondom, megenyhül. — Most momen- — Semmi mondja a katán jól — mondja. tona — Világos! — Hazánkban a borjú húsának és bőrének biológiai termelése nem megvalósítható. Ilyenirányú hagyományaink nincsenek. Ilyenirányú kísérleteink a felszabadulást követő huszonöt esztendő alatt — nem véletlenül — teljesen bizonyultak! Ez előtt a jelentés előtt letették a fegyvert a borjúpártiak, mert nem lehetett nem belátni: könnyebb Magyarországon krokodilt tenyészteni, mint borjút. könyörgőn néz nem Idegesen, rám. — Jő — mondom lesz név. Látszik rajta, hogy megkönnyebbül. — Rendes srác vagy — tegez le. — Te ls — mondom. Magához húzza a kisfiút. — Van valami probléma, öcsi? — kérdi tőle. Semmi — vigyorog a Jurlj Rlhter CSAKIS A TÁVIRATOK... Sokan úgy tartják, hogy az ember sorsát veleszületett tulajdonságai határozzák meg. Esetleg még a jól megválasztott foglalkozás. Vagy végső és „legroszszabb" esetben egy sikeres házasság. En nem tudom, hogy ez kinél miként van, de az én személyes sorsomat mindig a táviratok határozták meg. Azzal kezdődött, hogy a nyáron a Fekete-tenger partján üdültem. Amikor a visszautazásomig már csak két nap maradt, kiderült, hogy a visszafelé induló járaton erre a napra jegyet már egyáltalán nem lehet kapni. Ekkor jutott eszembe egy ragyogó, mentő ötlet. Azonnal felhívtam telefonon az otthoniakat, és másnap már a kezemben volt a szükséges távirat: „A gyerek torkán lecsúszott 38 kopejka. A helyzet súlyos. Repülj azonnal! Feleséged". Mondanom sem kell, hogy így kaptam jegyet a legközelebbi járatra. Amikor hűtőszekrényre volt szükségem, akkor kaptam egy táviratot Rosztovból a következő szöveggel: „A nagynénénk súlyos betegségére való tekintettel az orvos erósitó ételeket Irt fel. de ezek tárolása csakis a finn gyártmányú hűtőszekrény azonnal megvásárlásával valósítható meg. Intézkedj azonnali Vitya". A lakásprobléma h azonnal megoldódott, amint egyik kebelbarátom, Zsenya turistaútlevéllel külföldre utazott. Elutazása után hamarosan kaptam egy idegen nyelvű táviratot: „Családommal együtt a Ti városotokba készülünk utazni. A prospektuson szállodát nem találok. A Te kedves vendégszeretetedben bízom. Külföldi barátod, Jack". Én csodálkoztam a legjobban, de a távirat megtette a magáét. Es hogy ez a kis írásom megjelenik? A tisztelt Szerkesztőség kapott egy táviratot Konotop városából, melynek szövege: .rAnyád nincs jól. Egyre csak azt hajtogatja, hogy csakis az állítaná talpra, ha a te kis írásod megjelenne. Apád". Fordította.: SIgér Imre Galambos Lajos KÖNNYŰ KICSI Mikor kezdték leigényke-számba vermi ná- féle ügyekben hetenként háromszor is meglunk a fiúgyermeket? Csakis akkor, ha meg szaladták a várost, tudta már markolni a kasza nyelét Addig kívül volt a küszöbön, nem volt beleszólása semmibe. S már itt volt az anyafű kaszálásának ideNekem mind ez ideig apám a kaszáját oda nem adta. Remek szerszám volt az, hetvenötos nagyságú, tisztán és gondozottan feküdi a padláson egész télen át, pengéje száraz sárga szalmába bújtatva. Olykor megkíséreltük mi már a forgatását, tavaly például, amikor apám nem látta, tengeri-csalamádét akartunk vágni vele, de a nővérem akkor is kivette a kezemből; úgy gondolta, 6 erősebb hozzá; s aztán mi lett? Mint a valódi férfi, meg akarta fenni a pengét, s a kezét úgy elvágta, hogy a vére méteres sugárhan freccsent kl. S még titkolózni kellett apám előtt, nehogy megtudja. mit műveltünk a kaszával. Ám ez az év a rendes munkán kívül más gondokat is hozott a férfiaknak. A földosztáson ugyan túl voltunk, de valami vita keveredett a szomszéd faluval egy olyan földdarabért, amelynek hovatartozását nem tudták eldönteni. Ebben az ügyben, meg a birtoklevelek ügyében és ki tudna még elmondani, mije. Az asszonyok sóhajtoztak, mi lesz itten a munkával, ha a férfiak mindegyre csak a közügyekben szaladgálnak? Ki fogja itt elvégezni az elvégzendőket? Hisz a paraszti munkának ilyenkor már nagyon megvan a sorja, nem lehet halogatni egyiket sem, mert akkor egyszerre csak a nyakunkba szakad az egész, s nem fogunk belőle kilábolni, míg csak az új hó meg nem érkezik. Mondottam, majd én levágom az anyafüvet. — Te? — nézett rám apám. — S mivel? — Kaszával. — Kinek a kaszájával? — Magunknak dolgozok, hát nyilván a miénkével. Apám élesen nézett rám. — Nekünk nincs kaszánk, — mondta —, cEak nekem van. S az nagyon más dolog, igaz-e? Nagyon elszomorodtam; nyilvánvaló volt. immár, hogy nem tart legénvnek. Pedig hallottam már olyan esetet is, hogy valakik tizenhat esztendős korukban megnősültek. — Hát akikor holnap me#nt csak vigyem a teheneket legelni? — Vigyed. — Mi lesz a fűvel? — Majd vasárnap levágom. Édesmama pedig fölnézett akkor nagyon: — Vasárnap? És csend lett Mert ő a vasárnapok ünnepében hitt hiába, hogy apám egészen más ünnepekben. Otthon az anyám szaván kívül Ilyen dolgokban más szó nem lehetett — Majd levágom — mondta apám —, holdfényesek az éjszakák, hát majd levágom. ígyhát vihettem reggel legeltetni a teheneket Kezes jószágok voltak, de kinek volt ilyenkor kedve velük törődni? Elmondtam én magamban az éhes hasukat mindennek. Minek élnek? Minek vannak? Csak azért, hogy az ilyen nagylegény napjait tönkretegyék? Elkeseredésemben száraz falevelet göngyöltem kukorica-csuhéba és azt szívtam. Láttam a mi földünk közelében, a Slmondülőben, hogy föld-szomszédunk. Fari kas Józsi bácsi már kaszál. Jó kaszás hírében állott mint apám. S jó kaszája volt. hírlett szüntelen az is. Annyira vágytam a kezembe venni, hogy azzal sem törődtem, merre bóklásznak körülöttem a tehenek. Mire kihajtott egy rendet, odaértem én is melléje. , — Gondolatban — mondtam Józsi bácsinak —. tudom én már ennek a kaszálásnak minden módját. Csak az nem világos, hogyan kell tartania az embernek a kezét, hogy a kasza hegye bele ne vágódjon a földbe.