Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

Dér Endre FELÍCIA TITKA Ahogyan már megírtam, dr. Bartók Felícia egy kórház igazgatónője. A csonttébések népes tábora tartozik hozzá — és még. ami útközben akad... Reggel halkor elindul a közeli városból a kórház felé. A Széchenyi téren pontban negyed hétkor megáll az autóbusz. mely csak az ó kedvéért nyitja ki ilyenkor ajtóit Felícia megáll a diákokkal zsúfolásig megtelt autóbuszban, és beszélgetni kezd az álldolgáló pedagógusokkal: — Mért nem ültök le? — Hová? — Hogy-hogy hová? .. 1 ötvenen felül vagy, nem? Nézz körül! Tizenévesek ülnek helyetted... Ügy tudom, viszeresek a lábaid ... Kedvesem — szól a legközelebb ülő diákhoz —, legyen szíves, adja át a helyét... Nos, foglalj helyet! — ülteti le pedagógusismerősét Felícia. Közben arra gondol: úgy lehet ez a vele egykorú nő — ez a pedagógus — aki biztosan atomfizikát, s a tudomány legkorszerűbb eredményeit tanítja az iskolában, arra már nem fordít gondot, hogy a diákok lelkébe egy kis előzékenységet. vagy akár tiszteletet plántáljon az idősebbek Iránt... Felícia furakodni kezd. Hiába, aki le akar szállni, annak a reggeli órákban furakodnia kelL Valamit motyog is, lehet, hogy olyasmit: „Szabad?" A hátsó ajtónál megszólal egy suhanc: (Valószínűen ő is csupán atomfizikát tanul az iskolában...) — Mit morog az öreg csaj? ! — Semmi hézag, öregem, csak le akarok szállni — mondja Felícia, és visszaült az „atomfizikusnak", aki némává dermed a fidélís hangtól... A kórházban már nagy Izgalommal várják: Zsurna Laci és Ferka Sanyi meg akarnak szökni! Felícia mindig táplált magában valaminő lázadást, ezért nem akarta egykönnyen visszafojtani a fiúk lázadását sem. Most a garázs mögé bújt, onnan nézte, hogyan másznak ki a konyha ablakán a fiúk (az ajtón is kijöhettek volna). Zsurna Laci gipszbe bújtatott lábával remekül át tudott mászni a kórház kerítésén. Ferka Sanyi mindenben segítette. Ferka Sanyi csak két hete jött ki a kórházba. Látszólag mindent a legnagyobb fegyelemmel hajtott végre, és senki mással nem tárgyalt, csak Zsurna Lacival. Talán azért, mert Zsurna Laci állami gondozott volt, az ő szülei pedig már tavaly elváltak, és azóta hol az egyikhez, hol a másikhoz vetődik... Felícia megfigyelte, hogy Szfireg felé indulnak. Zsurna Laci sántikált — na nem baj. Használni ugyan nem fog neki a gyaloglás, de szükséges... (Felícia is mindig drágán fizetett mindenfajta „lázadásáért"). Mikor hetet ütött a rendelőben a nagy óra. Felícia feH-ette a telefonkagylót és a szóregi rendőrőrsre telefonált — Nagy apukát kérem! — Igy mondta, mivel niesszekörnyék gyerekeit kezelgette már vagy huszonöt éve, s Nagy apuka gyereke is egykori páciensei közé tartozott — Jó napot, Nagy apuka! Nagyon kérem. üljön bele egy dzsippbe és jöjjenek a kórház felé. Az országúton két pizsamás fiúnk „menekül". Az egyiknek a lábán gipsz van. a másik karonfogva viszi a gipszeset... Nem telt bele fél óra, s Nagy apuka dudáló rendőrautóval hozta a két szököttet. Ünnepélyesen kifejtette nekik: le vannak tartóztatva. Mivel azonban ápolásra szorulnak, tekintsék úgy a kórházi ágyat, mint cellát Tehát az ágyból kiszáilniok nem szabad. A két fogoly derekasan állta a kiszabott büntetést. Olyannyira, hogy hajlandók se voltak az ágyból kiszállni, mondván, hogy a rájuk kiszabott büntetést el kell szenvedniük. Enne ke az lett a vége, hogy három napig ágytálazták a szökötteket sőt etették is. Három napig bírták türelemmel és erővel — ápolónők és tanítók, amikor is Felícia megelégelte a dolgot. Ismét telefonált Nagy apukának, aki megint megjelent — teljes szigorával és méltóságával a kórházban. — Módositom a letartóztatás! parancsot! A börtönbüntetést a kórház egész területére kiterjesztem! Mivel jól viselték magukat, ennyivel enyhíteni igyekeztem helyzetükön ... A két tizennégy éves kamasz szájaszéle fölfelé görbült, s ezt Felícia jól látta. És mit tesz a sors! A barátság mindig ott fonódik szorosabbra. ahol barátságra rászorulók lapulnak... Zsurna Laci lábáról levették a gipszet, nemsokára elhagyta a kórházat. Ferka Sanyi pedig egymaga maradt — FelíciáváL Ki tudja honnan tudta meg Ferka Sanyi, hogy Felícia is ugyanolyan egyedül van, mint ö. Valószínűleg megérezte. — Nézz be a kicsikre, Sanyi — szólt be hozzá az egyik délelőtt Felícia. Sanyi a rendelő mellett ment be a kicsik szobájába. Látta, amint Felícia egymagában gubbasztva szívja a cigarettákat, egyiket a másik utón. Majd felveti a fejét, * Valamit bámul „Sír?" — hasít. Sanyiba R szánalom. Gyorsan benyit a kicsikhez: — Ne úgy fogd a villát! A jobb kezedbe fogd a kést, a bal kezedbe a villát!... Te meg ne csorgasd le magad, mit szólnál, ha engem igy látnál enni!... Ügy iparkodott csinálni mindent, ahogy Feliciától látta. „Talán nem is sírt — vigasztalta magát, — hisz Felícia néni biztosan nem is tud sírni: talán még annál is nagyobb baja van ..." S ettől fogvást Ferka Sanyi úgy érezte, Felíciának szüksége van reá. Ebből indult ki az „együvétartozás". Felícia már mindent tudott róla: hogy Ferka Sanyi a falu legjobb bokszol ója, dzsudózója, és azt is, hogy hatalmas farkaskutyája van, s ketten járják büszkén a környéket Teremtett lélek nem akad a faluban, aki lenézően merne róluk beszélni... Sanyi viszont azt tudta meg Felídáról, hogy bent lakik a városban, teljesen egyedül. Két éve halt meg az apja, és tavaly a férje is... Ferka Sanyi úgy gondolta: egyszer már megmondja, hogy Felícia ok nélkül boldogtalan. Hisz ő is mondhatná, hogy meghaltak a szülei, mert valójában nincsenek is... És hogy az ura meghalt? Hát — biztosan öreg volt már. Talán már ötven is lehetett ... Azért, úgy Igazából — nagyon ls tudta Ferka Sanyi, hogy rossz lehet Felíciának. Érezte: mind a ketten olyanok, mintha egy hosszúhosszú országúton vándorolnának, és senkivél nem találkoznának útközben ... Felícia tavasszal bútorfényesftőnek szerződtette le Sanyit, s gyógyultan útjára bocsátotta a fiút. Égy időre elszakadtak egymástól. Felíciának újabb gyerekei jöttek, újabbakat kellett gyógyítania, enni-inni tanítania. másokkal kellett beszélgetnie, más gyerekekkel épített ki baráti kapcsolatot Barátit és anyait egyszerre. S" bizonyosan ezért néztek a gyerekek rajongva Felfciára, aki az élet aprócska örömeinek érzékelésére és a szenvedések elviselésére egyaránt megtanította őket Anyjuk s barátjuk volt egvszerre. Tán csak ennyi volt Felícia titka.„ Andrássy Lajos ANZIKSZ NOVOSZIBIRSZKBŐL Egy város, melynek alkotója él még... élhetne még! — hisz háromnegyed század ma emberköltő-kor, nem városállaméi S itt félmillió kortárs dolgozik még: apák, nagyapák, unokák. S a földben e sziklás-véres földben, (mely virágot s zöld ligeteket ringat szeptemberben alig faragott bölcsőjében) hősök még ki sem égett szivei nyugosznak, alapitóké, s védőké! Itt Kolcsak vérengző, dúló sáskáhadja irtott harcost, csecsemőt, békés polgárt, — s nőket! — akiktől élünk, s akik haltak értünk! Itt könny és vérnek szentelt folyamában fürdött meg ember, föld, virág, — s betonba álmodta álmát, építette múltját a nemr-felejtő utókor! — Az ősök népes sorában apáim is vívtak s vérük a földben, s lüktető szívekben itt él ma is: igy másik otthonom lett Novoszibirszki Az utak messze nyúlnak és távolságok nincsenek e tájon miket beérni nem lehetne mégis. Messziről jöttem csöppnyi kis hazámból s az első perctől itthon voltam én is. Novosziblrszk, 1988. IX. Z. VAN-E HIÁNYCIKK? Bizony Isten nem tudom, mindig minden van. Hiánymiért írnak a lapok hiány- cikkek tehát nincsenek, cikkekről? Ilyenek tulajdon- Azazhogy vannak. De csak képpen nincsenek. azért nern kapható nálunk Mire alapozom ezt a fel- időnként ez vagy az, hogy a tevésemet? A saját tapaszta- kedves vevó — miközben lelataimra. Egyszer ugyanis, járja a lábát a különböző amikor illetékes helyen szó- üzletekben — csak azt lássa, vá tettem, hogy miért nincs a*™ nincs. Mert ilyenkor ez vagy az, a következő vá- csak azt: látja. Ha nem lenLaszt kaptam: — Miért csak azt látja, ami nincs? Miért nem veszi észre azt is, ami van? Tehát, ha valaki elmegy MUNHALOV HALLGATJÁK A VILÁGOT — Nocsak. — Attól félnék mindig, hogy belevágódik és kettétörik a penge. — Apád még nem mutatta meg? — Nem. Mosolygott és átadta a kaszát Beállította a kacsot tartó jobbkezemet, s meghatározta azt is, mennyire kell behajlítanom a balt — Most próbáld, fiú — mondta. Suhintottam kettőt vagy hármat. — Ö. hát megy ez — nevetett Józsi bácsi. — Megy ez fiam, csak csináljad. Jött mellettem és magyarózott. A két tehén kiállt a rendnek, s ették a vágott füvet. Arvágytam, bárcsak sose lenne vége ennek a ddarabnak, s addig tartana a rend, míg aeletesen megtanulok kaszálni. De akkor lovasszekérrel vágtatott arra a • üdosztó bizottság egyik tagja és nagy hangon kiabálta: — Józsi, a szomszéd falu bement a városba. Elperlik a földet Azonnal gyere. — A szentségit — mondta Józsi bácsi és r;ár szaladt is a szekérhez. A föld végén rdult csak vissza és azt mondta: ha van dvem, csak csináljam A teheneket kös-sem jg, s rakjak eléjük füvet, míg csak bírnak ini. t>ecldotta a derekáról a fentért is a fenőoveL, s a vizeskanna mellé állította. Elmentek, én meg ottmaradtam. A kaszával, a Józsi bácsi tarisznyájávai, az ő ivóvizével, s a gyönyörű-füvű rétjével. Kell ennél nagyobb boldogság? Kihajtottam a rendet, a teheneket megkötöttem. dúrtam eléjük füvet eleget, derekamra kötöttem a fentért, s visszafordultam, hogy új rendbe kezdjek. Kínlódtam? Nagyon sokat kínlódtam. Belevágtam a kasza hegyét a földbe? Bele és nem egyszer. De a penge egyszer sem tőrt eL Mire végeztem a hat-hétszáz öles földdarabbal, megtanultam a magam kínlódása árán mindazt, amit ehhez a tudományhoz tudni kell. Addig le nem ültem és meg nem pihentem. Ételhez nem nyúltam. Csak a teheneket vittem el egyszer a kútra, hogy igyanak. Aztán folytattam a munlcát. Délutánba hajlott jócskán a nap, mire végignézhettem a rendek során. Ha valahol álló fűszál maradt, visszatértem és lesuhintottam. Senki nem mondhatta arra a munkára, hogy nem gyakorlott kéz fogta itten a kaszát Az első rendek nem voltak még ugyan szabályosak, nem voltak nyílegyenesek, de végül már minden tiszta volt és nemes. Megérkezett napszállat előtt Józsi bácsi és végigtekintett a földjén. Nem mondott se jót, se rosszat Csak annyit kérdezett: — Elfáradtál-e? — Nem. — Na, majd mire hazaérsz — mondta, — addigra érezni fogod a kínt. — Milyen kínt? — Majd m(egty4o& fianv nének hiánycikkek, akkor nem látná azt, ami nincs. Ez eddig világos, nem? Az ipar és a kereskedelem mindent megtesz a fogyasz, , , . . _ , tóért a fogyasztó azonban vásárolni és netán éppen az, többet is tehetne. Ha valaki amit venni akar, nincsen, Csak azt látja egy üzletben, akkor ingerült lesz, feldühö- vagy áruházban, ami nincs dik és csak azt látja a gaz- _ midőn hiába keres valadag árukészlettel rendelkező mit —, akkor legalább sokat üzletben, vagy áruházban, lásson belőle, és ne feledami nincs. kezzék meg a minőségről sem. A mennyiség ugyanis Namármost nem minden. A minőség is Azok az emberek pedig, fonto8! « minőségűnek lás... . . .,, sa azt, ami nincsen, ha már akik nem azt kerestek, ami látja> és lehetőleg tetszetős éppen nincs, azok azt lát- csomagolásban, ják, ami van, mert ők nem sajnoSi most már fee ke„ ingerülnek, nem dühösek, fejeznem a cikket... RohaKövetkezésképpen: nálunk nok vásárolni... Tegnap délután kerestem valamit MIM HimMBM—M—BMM— egy áruházban és láttam, hogy nincs. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve Mint két felfújt duda, olyan volt a két te- volt Az eladónő megpróbált hén, amikor hazahajtottam őket. Akkor este rábeszélni valami másra és jól tejeltek. Én leültem a tornác földjére, úgy nagyon kedvesen elibém tett vartam a vacsorat „„., . . „ . — Iszol egy kis tejet? — kérdezte anyám, egy csomó á™1. de én csak amikor megfejt 321 láttam, ami nincs, és azt De akkor egyszerre már nem kívántaim mondtam, hogy abból kérek semmit Mozdulni sem kívántam. Sem lefe- kettőt, vagy tudja mit adküdni, sem fent lenni, de még pillantani sem. Semmit nem kívántam. — Mi van veled? Hazajött apám és hallottam, hogy a pitvarban súgdolóznak. Már elhírlett akkor, micsoda munkát végeztem én a Józsi bácsi földjén. De nem éreztem örömet a dicséretre, csak ültem és bámultam a könnyű kicsi estét. — Mi van hát veled? — jött ki újra anyám. Én édesapámra néztem és azt mondtam: — Holnap belekezdek a miénkbe. S ő nem tiltotta meg. Ölmos kezembe vettem reggel a kaszát, s mentem. S láttam, a házakból hozzám hasonló korú, ifjú legénykék mennek a földekre az apjuk helyett. Mint a férfiak, már úgy haladtunk, csöndes beszédben és nem falevelet, igazi dohányt szívtunk. Éreztük, elmúlt az az idő, amikor kívül voltunk a küszöbön. Már rajta álltunk. Az eddigiek öregebbek lettek, s átadták nekünk a szerszámot. Két. hónapia körülbelül, hogy talalkoztam újra Fazikas Józsi bácsival. FeJhozódott ugyan ennek a kaszálásnak a története, de én bolond fejjel, elfeledtem megkérdezni tőle, vajon nem bánta-e meg. hogy akkor átadta nekem a kaszát? jon egy fél tucatot Az eladónő hosszan rámnézett — láttam, hogy elsápadt —, majd jóságos türelmes hangon azt mondta: — Sajnos, abból most nem adhatok, mert ettől a perctől kezdve leltározunk ... Tessék holnap jönni, vagy holnapután... Remélem, nem fogják azt mondani nekem, hogy van, amikor a saját szememmel láttam, hogy nincs. Én az ilyesmit azonnal észreveszem. sőt — állítólag —csak azt látom, ami nincs. Ütközben még beugrom egy ideggyógyászhoz. A feleségem azt mondta, nem árt ha megvizsgáltatom magam