Délmagyarország, 1968. október (58. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-27 / 253. szám

Andrássy Lajos versei HITEMET ELOSZTOM Földgömb. Egy-világ. Világrészek: három, öt, hat... S a négy világtáj. Mélyben, tudat alatt még osztódik: lehérek, sárgák, feketék ... Műveltek, s a torzók, tolvajok, bárók, királyok, fegyencek; emigránsok és disszidensek; NOK. s nők; trógerok. séfek ... Kerek-egy-világ ez! Hősök szárnyalnak s buknak — bunkerekben bátrak remegnek — s nagyszájú svihákok fügét mutatnak minden vésznek — mígnem saját bőrüket lyuggatja a bomba raffinált módon repesztett darabja! Kerek világ: őserdők vadjakénti törvénytisztelők százszínű alakja formálja, nyúzza, épiti s faragja saját képére — s megdöbben ha benne tükörre lel, magát találja szemben belétekintve! — S felüvölt a kéjtől a másik énje Néróként lebegve lángok fölött! — Miként lehetne szebbé jobbik-magunknak kívántabbá tenni ezt a kerekded földgolyót? Mi kéne, miféle varázslat, csók, vagy művi kényszer, milyen dogmával, eszmével, igével, sámáni tűzzel átégetni — mint a bomló anyagból időtálló formát éget ki. kínnal, művében a mester?! Kerek világ! Es mennyi szögletében foszlik, osztódik, épít s ront az erkölcs kinek-kinek a szerzett-jog-szerinti arcát mutatva, ideált teremtve... Olyan erőssé hitem hogy' tehetne, hogy bizton tudjam: győzni fog a jobbik mielőtt ez a Glóbusz szertehullna? Teszem naponta dolgomat — s ha este a csillagok közt már magam vagyok csak: mint az akinek széthullott a teste t csak gondolat már: járhatatlan úton, minden valóság-köd fölött lebegve varázsigéket mormolok, s magamból hitem elhintem, s termését keresve megfeszülök mint tűz-égett pupillám .. . Reggel lemosdom, öltözök és járom tovább az utam. Másként hogy is bírnám? HAJNALI SÉTA A TISZA-PARTON Zörgő levelek s vacogó víz között, a parton Te, ki elsuhantál mint borközi-álom: kiket büvölgettél szép melledre éjjel? Szemed alatt a mély árkokból látom! Vénusz lehettél egykor, s mint a mámor szemedre szállt a köd, magad-feledve s eltékozoltad friss tüzét a szidnak konyakos gőzökben a bőröd is levetve. Nézlek — s míg vérem ifjúvá serényül vénusz-testedet érezném karomban, ám zizzen lenn egy tört levél a porban, szemembe napfény szúr, hús szél motozza arcom: — s bőröd alól a bankók vére lobban. CS. PATAJ MIHÁLY ALSÓVAROS Alexandru Sahia A KARDNYELŐ HALALA Á lötyögő kere- Percek alatt odacsődült az Egyik napon olyan falu- A szürke 16 idegesen he­kű, szakadt egész falu. És a látványos- ban állt meg, ahol scliasem gyezni kezdte a fülét ernyőjű ekhós ságra végtelenül éhes kö- járt azelőtt. Ezért aztán hi- A bűvész ekkor jobbjában szekér poros zönség előtt Gherlas meg- hetetlenül sok falusi gyűlt magasra tartotta a három országutakon kezdte bűvészmutatványait, össze az előadására. Hallót- kardot [gy szólt: vánszorgott Egy szék volt a színpadja, tak már más falubeliektől egyik faluból Fölállt rá, poharat evett, a bűvész csodatetteiről, ösz- — Ezek a kardok azok. a másikba Nagy szürke ló sokszínű szalagot, gyűrűt, to- szeszaladtak hát, hogy ők Fogjátok meg. Vizsgáljatok húzta, a szeme örökké foly- jást, pénzt húzott ki az or- is lássák. meg. Negyven év óta du­dogált. bordái kiálltak. Egy- rából. Varázspálcájának in- Gherl ü mint máskor, l°™kuleJm'cslotam be^h^ kedvúen baktatott a tíz da- tesére két fehér galamb t , , meckezte benklt 56111 csaLptam De ®.ona­rabból toldozott hámban. Mi- röppent fel csámpás kalap- ™ft'LL'^f a árasztok Becsületes ember vagyok. hail Gherlasé volt a sze- jából. kér. Mihail Gherlas bűvész. Parasztok utolérhetetlen szó­mutatványait a parasztok feje fölött. Mióta ezt a vi- És odanyújtotta a kardo­A parasztok odáig voltak déket rója, sehol sem fogad- kat a közönségnek. rakoztatója. az elragadtatástól. Zajosan ta akkora lelkesedés, mint tapsoltak, ordítottak, ahogy itt. Eszébe jutottak régi di­De rá sem hallgattak. Ahogy megejelent a falu a torkukból kifért: „Hogy csősége nagy pillanatai a Senki sem nyúlt a kardo­utcácskáin, villámgyorsan volt, hogy volt!". „Jól van, nyugati nagyvárosok cirkusz- kért. Ott suhogtak azok a híre futamodott, hogy meg- Gherlas, éljen Gherlas.. érkezett Alvégről, felvégről Az el6adág rendszerint a elekszakadva rohant az uj- három kaj.d ,enyelésével jongo gyermekhad a szeker végződött Ez volt a műsor utan, míg csak az meg nem fényponttá. áUt a falu közepén levő fo- lenyP°nl.'a­gadó előtt. porondján... De végül csakis fejek fölött érintetlenül, a sorrakövetkező bűvészmu­tatványokra gondolt. — Nem érdekelnek a te .... . kardjaid! — mondta a hety­A falusi közönség mar J , , előre lelkesen csattogtatta a ke csendőr. — Azt kovetel­Feszült csend lett, amikor tenyerét Kiabáltak: jük, hogy nyeld le az én kar­Éljen Gherlas! Éljen d°mat. Akkor hiszünk ne­ked! « -• _ „.., , kihúzta a kardokat övéből Az oreg Mihail Gherlas s megcsillogtatta a napfény- Gherlas! kibujt oz ekhós szekerbol. ben Űjra kitört a tombolás. — Ügy is van! Nyeld le a Magas, görnyedt ember volt, Mikor megvillogtatta a arca csupa ránc. Nemezka- A közönség borzongva les- napfényben a három kardot, lapját tisztelettel megemel- te a bűvész minden mozdu- egetverő lelkesedésbe tört ki ... , , . te, meghajolt. Köszönt. latát. a tömeg. A kardok eltűntek csendőr őrmester ur karü­-,.„... .... , a bűvész torkában. Menny- ját! Te csaló! Elszeded a A kölykök örömükben Eloszor is fölemelte a kar- v™ y . .. , . egyszerre ordították: dókat és megsuhogtatta a dorgott a Ups- pénzünkét, semmiért! parasztok feje fölött. Majd De ekkor hirtelen egy re- Annyi évtized dicsőségét egyiket a másik után a tor- kedt hang ordította túl a gyalázzák meg ezek örökre? A Művész szelíden mosoly- k«rdot is leeresztette retten- _ ,á bűvész hazu Kirántanák alÓla a talajt ­gott. Óvatosan siklott ke- toen kitatott száján, kitárt dik „em igazi kardok azok Annyi bámulatot keltett resztül a gyerekseregen, ne- kaiokka e'°,r6hajdl,t- °^yan Nyelje le az én kardomat! három kardját az övébe dug­astsssí nvés6lyma- 2tt'f to ^ akarja, hogy higgyünk ta. Elsápadt És remegő kéz­rék szénát kotort elő, s míg maradt a levegőben néhány neM" zel kezébe vette az őrmes­Isten hozott, Gherlas. Lássuk a kardokat. Mutasd! kába dugta. Mikor az utolsó tömeget? odaadta a lovának, megsi­mogatta a dülledt és cse­pegés szemű állatot. A né­zőközönség gyülekezni kez­dett hat gyerek után bizonyára van rá oka, hivatalosan, kórházban elvégzik azt, amit valami javasasszony elfuserálna. De még az egészet ls meg lehet előzni. A cigányasszony arca felderül: — Ugye. mondtam én! Én a hatodlkat se akartam. Isten bocsássa meg nekem, de Rafael nagyon erősködött: ha már jön, jöjjön, mondta. És nem neki volt igaza? Azóta felemelték a családi segélyt. Minő okos volt az én uram. De most már talán elég volna. És igaz, hogy kórházba fe­küdhetnék? — Igaz. — Es odahoznák az ágyhoz a reggelit meg az ebédet. — Igen! — Mint egy nagyságát, úgy tartaná­nak ... — Hirtelen tovább folytatja gon­dolatait. — Mert nem félek én ám az orvosoktól. A múltkor is jött egy olyan szép, piroskeresztes fehér ótó, és kihir­dették a hangszórón, hogy rákszűrés lesz. aki asszony jelentkezzék. Tetszik tudni, hogy milyen kevesen jöttek el. Buták ezek az asszonyok. Azt hiszik, hogy fizetni kell. Jól . lemosdottam, felvettem a legszebb alsóm és elmentem. Én ugyan nem aka­rok ilyen csúf betegségben meghalni, ami­lyen az anyámat is elvitte. De nem un­tatom én ezzel a nagyságát? Zsuzsa ráteszi a sovány, kedves arcú asszony karjára a kezét, és mosolyogva biztatja: — Nem. dehogy untat. Sőt, nagyon ér­dekel, amit mond. — Beadattam én a gyerekeknek, mind a hatnak ezt a bénulás elleni micsodát is, mert én tudom, hogy az orvosok jó em­berek. Minő drága ember ez a mi orvo­sunk is. Nem tetszik véletlenül ismerni? Zsuzsa csak megrázza a fejét. — Valamelyik este kinyúlt az én drá­gám, a Vica meg a Sára, a legnagyobb meg a legkisebb. Kinyúltak, így, ahogy mondom. Sok zöld szilvát ehettek a ha­szontalanok, dehát ki tud mindig a sar­kukban lenni? Már éjjel három is volt, amikor hallom, hogy nyögnek keservesen. Most mit csináljunk? — kérdem sírva az én Rafaelemtől. Vedd a kicsit, mondja ő, én majd a nagyot, oszt megyünk a doktor úrhoz. Ilyenkor, sötét éjszaka? Ilyenkor, mondja, jó ember az. Megyünk ls, becsön­getünk. A doktor meg csak nyitja az ajtót, mintha nem éjjel, hanem harmatos reg­gel volna, és csak mosolyog, egy rossz szava sincs, hogy ilyenkor zargatjuk. Le­fekteti a két árvát a hencserre, s azt mondja, ne féljen, Némethné lelkem, be­adunk egy injekciót, s mindjárt kutyabajuk lesz. Ügy is tett. Mikor visszük haza Vicát meg a Sárát, már útközben elaludtak a pillanatig, mint a keresztre- — Ügy is van! Nyelje le ter kardját. Tétován meg­feszített. „2 őrmester úr kardját. Ne suhogtatta a levegőben. De A parasztok a mutatvány zsebelje be a pénzünket ez a kard nem csillant meg végén aprópénzt dobáltak hiába. Csal. Becsap bennün- a napsütésben. Szutykos volt. bűvös kalapjába. Ki-ki tet- ket ez a Gherlas. zsíros, Gherlas a kabátja szése szerint... Tombolva üvöltözött a fel- ujjával törölt egyet rajta. ... Nem ilyen életet élt zúdult paraszttömeg. A csendőr kihívóan neve­Gherlas valaha. Tizenegy A falu csendőrőrmestere tett- A tömeg kétkedően vá­évvel ezelőtt még a világ pökhendien keresztülfurako- rakozott legnagyobb bűvészeivel vete- dott a tömegen, s a bűvész A bűvész a székre lépett, kedett. Egész Európában is- elé állt. Mintha szédülés környékez­merték a nevét. Cirkusz- és No, Mihail Gherlas, ha né- De azért csak megfogta varietéigazgatók, bűvész- azt akarod, hogy higgyünk a kardot két ujjal és lassan impresszáriók, mesébe illő neked — nyeld le az én kar- a szájába csúsztatta. Félig tiszteletdíjakat ajánlottak dómat. Ne a te drótjaidat, lenyomta, majd gyorsan ki­neki. Világvárosok házfalain Láttam már a vásáron ilyen rántotta. Kabátja ujjával jelent meg nagyított arcké- kóklert, mint te, az is po- megtörölte, és ismét nyelni pe, óriási falragaszokon hir- tyára szedte el az emberek- kezdte- A kard eltűnt a tor­dették föllépését. De Gherlas tői a pénzt. Elvégre én va- kában- Csak a markolata bohém volt. Ne gondolt rá, gyök a faluban a hatósági maradt kint, s a markolaton hogy egyszer majd megöreg- közeg. Nem engedem meg, egy sárga boJl lengedezett a szik. Teltek az évek, s ő fel- hogy becsapj bennünket. bűvész álla előtt, őrlődött. Elbetegesedett _ ügy -s van, Becsap Karját kitárta, mint a ke­Egy napon tudomásul kel- bennünket! Szégyentelen resztre feszített. És remegett. sebzett madár. Fölviharzott a taps. Ordi­vállunkon, s volt betegség, nincs. Na, — erre én délelőtt átszalajtom a nagyobbat lett vennie, hagy magányos, piszkos csepűrágó. Fuuuj!... mmt egy szárnyat verdeső a doktorhoz. Nemcsak azért, hogy lássa, öreg és szegény. Az orrából a tömeg fütyülni kezdett ™ÍtJ^VBlt VCle' ha"em- 'TfSy.fsy kicsit elővarázsolt pántlika meg a Fenyegetően közeledőt! Cher' megmutassam a szivem háláját össze- , , . rt "ycgeioen Kozeienett oner­szedtem egy kilónyi túrót, azt küldtem Vi- galambok nem éltettek mar lashoz. A bűvész elképedve tottak a Parasztok, mmt az cával. De jön a gyerek vissza a túróval. ámuló csodálkozást. Az elké- jártatta szemét a sokaság eszeveszettek. Édesanyám, azt üzeni a doktor bácsi, hogy nyeztetett külföldi közönség feje fölött. Ilyesmi még so- - Brávó! Mihail Gherlas! nem azért csinalta ő, amit csinált, hogy - • - - ­elfogadjon valamit. Ahol hat család van. jobban elké! az a kis túró, ezt üzente. Hát minő egy ember ez, s minő tisztes­ségben vagyok én. hogy így élhetek. Gyöngéden megsimogatja a kezében tar­tott új kartonruhát. Mikor az asszony elmegy, Zsuzsa újra leül a verandán: s kezébe veszi a köny­vet. De már egészen szürkül, nem látja a betűket. Bözsi ekkor döfi be orrával a könnyen iáró kerítésajtót. s elindul az istálló felé. Farka fürgén csapkod, hogy elhessegesse a farára telepedő legyeket Zsuzsa fölkel, mert ott akar lenni, mikor a házinéni keze alatt felhangzik az üres sajtár fenekén az első tejsugár dobolása. fintorogva nézte mutatva- hasem esett meg vele. Miért É1ien Mihail Gherlas! Éljen! nyalt. Flkerekedett hát. Ha- fütyülik ki? Hiszen a vá­zaJött- daskodók között egy sincsen. A mezővároskák meg a aki le tudná nyelni az ő nyomorúságos falvak lelke- kardjait. Az őrmesn- e tud­sen fogadták. Üjra a dicső- na megtenni, egészen bizo­ség fényében sütkérezhetett. nyosan "em. Olcsó dicsőség volt ez, nyo- Mi lenne, ha megkérdezné morúságos. nem sok pénzt tőlük? — gondolta. Föl­hozott. Érkezését nem hir- ajánlja nekik, fogják, tapo- mit- de csak tántorgott már dették falragaszok, szabad gassák meg a kardokat saját 68 egyetlen székből álló szín­ég alatt, rossz gebéje s ekhós kezükkel — s ha van mer- pada és a csendőrkard mel­szekere mellett dolgozott a szük, nyeljék le őket! Hogy lett összeesett. betevő falatért:.. felsülnének! 1934. Gherlas kétségbeesett moz­dulattal ragadta meg a mar­kolatot. Abban a pillanatban, ahogy kirántotta, vérhullám bugy­gyant ki a torkán. Még mondani akart vala-

Next

/
Thumbnails
Contents