Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

Ténagy Sándor LEGYEN MÁR VÉGE Legyen már vége ha este van, legyen sötét, ha reggel: koccanjanak a fény üvegpoharai. Legyen ez már az utolsó, az ősz tájképén a végső vonás. Sártól, haragtól bemaszatolt föld: arcunkon titkolt pusztulás. Nem baj, ha üres a kezem, ha hihetem is, hogy üres. Nem kell a bőség látszata! Ez már úgyis csak megszégyenítő ját" a szerelem vénasszonyok-nyara. Legyen már vége, legyek már végre szabad Ha belebuktam, viselhessem — mint köznapi ruhát — mosolyodat, pironkodásomat. él kettőt mutatott a kocsi órája. A strandon egyedül ő állt. Lassan visszanyerte nyugalmát. Próbaképpen rátette kezét a volánra, s megelégedetten nyugtázta: már nem reszket. De azért homloka még izzadt volt az átélt izgalmaktól, s bal kezével feltolta feje tetejére a tányérsapkát. majd az egyenzubbony három felső gombját is kinyitotta. Meleg pára tört fel alóla a melléről. Kilépett a kocsiból. Hűvöses szellő csapta arcon. Délnyugat felől az ég ólján villámlott sűrű egymásutánban. Zivatar lesz, állapította meg. Lemossa a betont. Körüljárt a kocsin, s gépies mozdulattal meg is nyomkodta a gumikat. A bal elsőn fekete szennycsomó. Ellépett a keréktől. A fekete ruhás, kalapos ekkor lépett a kocsihoz. — Szabad? — Igen. Tessék beszállni! Két oldalról egyszerre nyitották az ajtót és léptek be a kocsiba. — Hova megyünk, kérem? Zavart csend után mintha bizonytalánul mondta volna az utas rettenetesen mély hangján. — Egyelőre ... ©erünk a T 83-as útra ... Aztán majd szólok. Jó egyórás út lesz. Csak arra kérem, ú© menjen, aho© a kocsi bírja. Indult — Ha kell, százon felül is me©. Kiértek a belvárosból. Kertes házak között suhantak. Szembe algi-alig találkoztak valakivel is. Fájni kezdett a feje. Frontátvonulás. S vele az eső, ami tisztára mos mindent. Persze, hisz hajnal óta nem aludt. Aho© letelt a műszak, nem mehetett Fiatalokról fiataloknak — egészet, bár a következő ol- haza, mert az a bolond Kasza elmetea tűzte maga elé a Koz- dalak is naiv, szinte le- szette az e©ik ujjat. Vidács meg a mosz-könyvek szerkesztősége ányszobás romatikával tel- szülészeten toporog, az otodik lányt sorozatuk megkezdésének jesek -, de így rögtön ké- várja; mert amilyen pechje van ennek idején. A Kozmosz-könyvek telkedni kezdek. az embernek, az otodik se lesz fiu. jellegzetes emblémájukkal f , , , , ... Az anyósa hetet szült, s csak a ket azóta beilleszkedtek a köny- fgy lapozgatok tovább, s utolso sikerült fiúnak Igy aztan az vesbolti kirakat megszokott amlko,t; 'f^szem a könyvet, eligazító kérésére a kocsin maradt, képébe. Az elmúlt hetekben gondolkodóba esem: ilyen-e Harapott va amit s kezdte elo rol. pedig olyan kötetet jelentet- valóban a mai ifrusag, ilyen Bar aludt volna el a volán mellett... tek meg, mely az említett « fudáh^oskodó, ilyen viUámfények erősödtek és megjelszót - némi szójátékkal « növekedtek. M«t már orezáguti fényA nyárfasor elfo©ott • mögéjük szaladt. E©ideig eper, majd hoszszan rezgőnyár suhant feléjük. Koronájuk e©re erőteljesebben hintázott: kezdett feltámadni a szél. Talán még öt-tíz perc, s alárohannak a viharnak. — Most beszéljen magáról! Furcsa kérés. Másfél évtizede vezet, de ezt még e©etlen vedége sem kérte tőle. — Magamról? ... Uram, nem értem a kérését. — Deho©nem érti! Csak nem akarja! — Ez ha hang már kopogott, mint e©szer a galambtojás na©ságú jég a kocsija tetején. — Az életéről! Remélem, érti, amire kérem. — Igenis ... értem ... — Miért kell az embernek ©ávának lenni élete lllllllllllllllllllllllllllllllllliMIIIIIIIIIII. Somfai László m m FIATALOK — FIATALOKNAK — bővítette. lehet. Csupán arról vein szó, ho© ú© látszik, a valóság Fiatalokról fiataloknak fia- megírásának mégiscsak megtalok. Ez a Ne féltsétek őket vannak a maga fortélyai, című, húsz elbeszélést tar- Megvan a maga kora is. talmazó könyv jeligéje. Más- Nem véletlen, ho© kivéteszóval a tizenéves írójelöltek les képességű írók is csupán első próbálkozása, hiszen idősebb korukban tértek olyanok kaptak benne he- vissza saját ifjúságuk meglyet, akik novellájuk meg- írásához, amikor már biztos írásának idején még be sem kézzel tudtak válogatni létöltötték a tizennyolcadik nyeges és lényegtelen között. hp1évet. A rádió „I© írunk mi" Ezek a novellák, tárcák la.P bl Jí^ pályázatának hét év óta hal- olyan fiatalok művei, akik süppedve a kabatba, s ő is az orszugmozódó anyagából válogatta azzal gondolják gazdagabbá, utat buvoUössze Hárs László, a kötet esetleg irodalmibbá tenni Kétoldalt jegenyesor. Szabályos tászerkesztője a legszínvona- írásaikat, ho© minden öt- volságra egymástól hetykén, de ellenlasabbaknak tartott íráso- letet és élményt belezsúfol- állhatatlanul böknek bele a fekete kat, ho© — mint előszavá- nak, ami csak kezük ü©ébe égbe. Az út lapos és nyíle©enes. ban mondja — „formájuk- akad. 1© lesznek szürkévé a pompás stráda. Két éve lett kész, kai, stílusukkal, hangvéte- figurák, színtelenné a hát- s azóta ©akran járt rajta. Igazi protér, naivvá a tragikum. fiélvezet itt vezeti. nyel surrantak, de egy-e© villámlás után másodpercekig vaksötét zuhant a szemére. A sebességmérő kilencven fölött ingott. — Megfelelő a sebesség, uram? — E©előre. Ki lehet ez a pasas' Valami úrféle. Sötét öltöny fölött sötét felöltő, kalükkel is valljanak e© korosztályról, és hozzászóljanak ahhoz a bizonyos kérdéshez, hogy milyenek is valójában a mai fiatalok. Bizonyosan akad majd — Rágyújt' — törte meg a hosszú köztük egy-kettő, aki kinő csendet az utas. ebből az irodalmi „Ki mit _ Hálásan köszönöm' _ Odanyúlt £ud. ad£a keretből. A sze- jobbjával a feléje nyújtott dobozhoz. A könyv érdekességét te- gedi ördogh Szilveszter aki- í-zokJatlanul hosszú, különös illatú hát nem elsősorban az iro- nek irodalmi palyafutasat ciearetta dalmiság adja — bár a pá- éppen ebben a városban kí- ^ Iyázó fiatalok közül jó né- sérhettük figyelemmel, ezek — E©iptomi. — Tüzet nyújtott hánynak nem is lehetne te- közé tartozik. Te ostoba ka- neki. hetségét kétségbe vonni ™asz című monologizáló no- JÓ1 mepfigyelte: parányi arany önh"gymdyen g>-óitó volt. A cigaretta édeskés cs vonásokkal dolgozik a korosztály önarcképén, mi az, hogy azt a bizonyos ifjúkori önarcképet lehet irodalmian •4. x • is megformálni. Sőt, azt is, amit hozza tud tenni a már hogy hitelesen csak ú© lena©on is konvencionálisnak het. tűnő „mai fiatalok" vitához. bódító illatú. — Finom. Ezen a napon már elég is lehetne. — Illet valamit mondani. — Negyvenet is elszívhattam. Dupla műszak. A kiforratlanságnak, a szerkezet e©enetlenségének, s a stílus nyerseségének ez az e©ik magyarázata. Ezek után ú© veszi az Hozzá hasonló tehetség Czele György, a Tim és Tom című „short story" szerzője, Cs. Nagy Ibolya, Várkonyi Péter és Kőváry Ernő Péter. A kötet címadó elbeszélését van? ember a kezébe a kötetet, egyébként a szegedi Vedres ho© a valósággal veti e©- Zsuzsa írta, s szerepel benbe. őszintén vallanak-e ezek ne a szintén szegedi szülea fiatalok, önvallomás-e ez tésű Szegedi Nagy Gábor is ^ost majd megtréfálja ezt az utast. _ , . . Valamikor ismert salakversenyzo volt, a husz elbeszeles, vagy csu- egy Gerelyes remineszcenci- arról híreg ho© a fordulóban sem pán a könyvélmények ésva- ákat ébresztő ökölvívó szto- vette le a gázt. itt hozta be a leglóságos élmények e©beolló- rival. gyorsabb motorok előnyét is. Mege tnksynr óév is tű- ál'i, az anyád, adok én neked sebeszasa. S sokszor ugy » ui A Ne féltsétek őket rfmű sé t, Ezt kérted Ment m- ^ mk, jogos a kerdes. Éppen — Különösen éjfél óta szív sokat, u©e? Éjfél óta? Oldalt nézne. De nem mer. Miért mondja ez az idegen, hogy éjfél óta? S honnan tudja, ho© í© A hosszú csendben lassan fel©orsította a kocsit. Az ideges kis mutató száztíz és száztizenöt között ugrált. a leggyengébb írások esetében jogos. A kötetnyitó írás e©ik elszólása szól e feltevés mellett többek között. Bonifert Mária a Ketten a III/A-ból című novellájának elején például arról a hősnő. belépve az osztályba „a szokásos jó reggelt után" dobja a padra a táskáját Ha szervuszt, vagy csaot, vagy szí át írna — elhinném az kötetet 5500 példányban je- hússzal is. Igen, igen, ma éjfélkor, lentette meg a kiadó. Annak. Aho© gondolatban idáig ért, bal aki könyvesboltok polcain keze megrándult mintha valami vagy bóklászik, ú© tűnik, nem valaki enyhén belelökött volna a kövolt túlzott ez a szám: me- nyökébe. Utána meg a bal mellélyik fiatalt ne érdekelné, mi- be ... Persze, a sok bagó! Mostanában lyen is ő valójában. Az ol- párszor apró kis szorításokat produvasó pedig, ha becsukja a kált a verkli. s u©anakkor kapkodkönyvet néhány tehetséges nia ke;iett a levegőt. Kutyabaja, neszerzőjére gondol, s í© vet vetett fel a felcser. E©kis kimerültszámot: mégis érdemes volt ^ Nem jár horgászni? Kár. Az jót V. M. tenne. OT PERCCEL ÉJFÉL ELŐTT e©-e© nemvárt helyzetében? Dehát í© igaz, ha e©szer tud bátor, nagyon bátor is lenni, miért ne lehessen máskor meg ©áva? Mert most az, akárho© van is. Kicsoda hát ez az ember, aki arra meri kényszeríteni, ho© szennyesét kiteregesse előtte? Rendőr, vizsgálóbíró, va© ki hát? — Mondja! Kicsit csillapította a kocsit, száz alá, s most mindkét keze reszketett. — Uram. ha lehetne... Mi az? Könyörögsz? Szégyelld magad! Hát ide jutottál! Te, aki konok és kíméletlen tudtál lenni, ha a sors úgy hozta. Te, aki mikor kellett, ki tudtad volna dobni is azt a cédát. Te, aki ú© kicsináltad a paliját, ho© két hétig nem mert emberek elé kerülni. S most környörögsz ennek a vadidegen embernek éjjel ne©ed háromkor! Tovább lassít. Nyolcvan, hatvan, ötven, negyven. — Mit csinál?! — Megállok. — Megőrült! — Én nem. Valami zavar van a ... — füllenti. — Semmi zavar nincs. Csak félelem van. Magában. — Ezt rettenetes tár©ilagosan mondja. A hideg szavak kopognak a fején. a©án. De azért hirtelen fékez és megáll. — Ne téfáljon, ember! Induljon csak szépen! Tíz percünk van még. Akkorra oda kell érnünk. — Dehát hova? Erre felejen, kérem! — Maga valóban sokat szívott ma. Ideges. Higgadjon le, és kezdje! Megkérem. a színtiszta igazságot, önmaga előtt nem hazudhat, u©e? Indulnak. A motor e©enletesen duruzsol, s ú© gyorsulnak, ho© öröm érezni ezt a fokozódó vágtatást. — Hét évig semmi .baj nem volt... — kezdi halkan, megadó belenyugvással. — Na látja. Me© ez. Gyújtson rá még egyre1. Most már szabad. A füstöt na©on mélyre szívja, s az mintha a ©ómra mélyéről jönne viszsza. S minden szippantással oldódik benne a görcs. E©szerre könnyű lesz minden, és vall, vall, aho© eddig senki másnak. Mi történhet? Ne©edóra múlva kiteszi valahol, s us©i vissza. Soha életében nem akad vele össze. Lehet, meg sem ismerné, még az arcát sem látta. — Kimért, eseménytelen élet. A ©erek né©éves. E©szer az asszony elment vele a vízre, s míg a kicsi a part közelében lubickolt, ő e© bokor hűsében olvasott. E©szer aztán eltűnt szeme elől a kisfiú, örökre .. . Az utas mintha megmozdult volna, ezt érezte, de nem nézett oldalt. Nem tudott. Az emlékezés a torkát fojtogatta. E© nyúl bukdácsolt előtte a fényben, "akár éjfélkor amaz. Nehezen sikerült kikerülnie. — Miért nem ütötte el? — kopogott fenyegetően a basszus. Felhördült. — De uram!... — Folytassa! Előttük a szélvédő üvegére néhány kövér csepp csapódott. — Ettől fo©a pokol volt az élet. Hát lehetett volna másként? ön mit tett volna? Amikor kiszabadult, mert leültették, teljesen új lény forgolódott a lakásban. Pedig én meg sem ütöttem. Ü© néztem rá, akár az ablaküvegre. Ettől kezdve nem tudtam közeledni hozzá. Az á©ban is köztünk éreztem az elvesztett kisfiút. Pedig ő kívánt volna helyette másikat. De én megtartóztattam magam. — Odahaza. U©e? Mert azért volt valakije, akihez eljárt. — Ezt honnan veszi? — Aztán megadja magát. — Hát volt. Persze Nem va©ok vénember. — Válni is akart. Ejnye, ez gondolatolvasó? — Ezt is tudja? Kis szünet után gordonkázott föl a magabiztos hang. — Én mindent tudok. Fölöttük nagyot csattant az ég, és rázudult a zápor. — Uram. meddig me©ünk még? — Ez majdnem könyörgés volt megint. — Még pár perc, és célhoz értünk. — Na jó. Akkor ©erünk. Ezt a pár percet még kibírjuk. — Ezt mindenki kibírja. Már tócsában surrantak a gumik. — Aztán e©szer rájöttem, ho© amíg én munkában járok ... — E© fiatalember befészSS5+I3S16 kelte magát az ágyába. Ejnye! Fél kézzel eleresztette a volánt, és fürkészve oldalt nézett. Talán most látta meg az arcot először, mióta jönnek. Az valószínűtlenül hosszú volt, keskeny és rettenetesen sápadt. Mint a halott. Ebben az ijesztő arcban csak a szem volt hatalmas, kerek, merev, de élesen villogó. Reszketni kezdett. Ki ez, és hova viszi. Mert nem ő viszi azt, hanem megfordítva. Tovább! — parancsolta a lárvaarc. — De hiszen úgyi tudja..: Maga mindent tud ... Aztán meg minden megcsendesedett. Mint a víz tükre, ha a hajó elhaladt. Krisztinka fi©elmes lett hozzám, a kedvembe járt. S én . . . én őrült, beleestem a csapdába. Elég volt a pokolból. Miért ne élhetnék emberi életet? Szabadnapon kell nekem a kocsma meg a pálinka? Amikor otthon meleg vacsora vár és Krisztinka friss mosolya? A kis halott arca lassan tovaúszott, elsüllyedt, s emléke kedvessé vált. Azon kapom magam, ho© rámosolygok az aszszonyra. Egy este oda is fekszem melléje... Képzelje, ekkor odadörgöli az orra he©ét, s arra kér, nyugodtan hallgassam végig. S utána szabadon döntsünk. Jól van, mondom én, már nincs bennem harag, beszélj bátran. De igazán nem haragszom meg? Haragszik a fene. És könnyes szemmel, de asszonyi büszkeséggel böki ki, ho© ©ereket vár. Tőle.., Az anyád hétszentségit, ugrok ki az á©ból. Elönt az epe. Ne csodálja. Elkaptam. Sikogatott. A zajban nem hallottam, ho© motor állt meg a ház előtt. S aki rajta jött. kivágta az ajtót, és rámvetette magát... Uram, nézze meg a markom, ha én ezzel valakinek istenigazában odavágok... Nem sok dulakodás után jobbnak látta kereket oldani. De az arcát jól megnéztem, s ezer közül is felismerem. — Fel is ismerte! — Fel hát... Mert képzelje, ma e© kisebb társaságot vittem a Csibe bárba. Ahogy visszaülök a kocsiba, látom ám. ho© e© kissé imbolygó alak lép ki az ajtón. — A maga embere! — Az ... A szentségedet, mondom én magamban, hát megint a szemem elé kerültél? Lépnék ki a kocsiból, de ő, mintha csak érezné, mi vár rá, hirtelen be©újtja a motort, és elfüstölög. — Maga meg utána. — Mi mást tehettem volna? Mindenki ezt teszi, nemcsak én. — Vacog a foga. A kocsi százhússzal száguld a viharban. A basszus szólal meg. de mintha az ő saját hangján beszélne. Minden szóra külön hangsúly nehezedik, s zuhog, zuhog a fejére. — Maga meg utána. A motoros tudja, a kocsi őt követi, ugrásra készen, mint a leopárd. Rákapcsol. Ha utoléri, vége. Ez itt most élet-halálharc. Maga meg utána. Aztán az országút. Egyre néptelenebb. Véletlenül a kocsi órájára néz. Tizenkettő lesz öt perc múlva. — Ha©ja abba. ha©ja abba, könyörgöm! Kicsoda maga. ho© mindent tud?! — A hangja sírósra válik. — Nem tehetek róla, hig©e el, nem tehetek róla! — És maga hajszolja. Amaz a fénybe szorult nyúl ... És öt perc múlva az országúton utoléri. A kocsi alig érzi az ütést, csak a fara billen meg kissé. Hátra se néz, hiába is nézne, a sötét mindent elnyel. Uramisten! Az ördög ül mellette? Bal kezével átnyúl a jobb fölött, megragadja a felöltőt, maga felé fordítja utasa arcát. Aztán felordít és elereszti. kabátba bújva a fekete kalap alatt nem ember ül. Csontvázfej vi©orog rá. A halál... És most őrült ©orsasággal e© fa rohan feléje. Még hallja a csattanást, aztán vaksötét lesz. Hajnalban találnak rá az összetört kocsira az árokban. A holttá zúzott sofőrön kívül senki sincs a roncsok között