Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

fl barátom kalap- ///és Endre " javai kezdődött... Hetyke, zöld vadászkalap. Illik a barátomhoz, ő is ilyen hetyke, komoly, fiatal férfi. Szívesen hallgat, de ha megszólal, a szava azonnal kemény, hangos, támadó. TEGNAP SZÉP HÚZÁS VOLT Néhányszor láttam a kalapját ten, soha nem mindenütt lila petytyek a fűben: a kakas-mandikó lila virága Előrehajolok, tépek egy lila mandikót — majd kérek a szállodában egy borítékot, két papírlap között a vérébe fagyasztom, elküldöm neki. Hívnám, hadd érezzem a Pes- Csitri — sárga szőrű ma- Csörgés, rezzenés, roppanás, leheletét. De amire elérné a néz- gyar vizslánk — büszkén, gő- reccsenő, alig mozduló ág. És hívás már régen elfolyt ez a tem meg figyelmesebben. Itt, gösen lohol előre. A kislány- fütty, cinkesurrogás, a haris „ ,.„ ' . . _„„ _ „„nH a vidéki városban — ahol nak velünk kell beérnie. furcsa lármája. S minden perc' a mostam Perc> a csena" negyedik napja vendégeske- Még néhány lépés — és' bokron, minden égtáj felől ri- del> a vággyal, a szárnylebbedem — csak viszontlátom. De most előttünk a szelíden gó! Minden pillanatban ők. nést leső, égretekintő várakoa kalap itt belémbök. Otthon emelkedő hegyoldal. Alig Nem nyugszanak, izgatottan zással Megpillantjuk az első van, hangosabb, támadóbb. karnyújtásnyi közelben egy helyezkednek. Már jó bokrot .. A főtéri kávéház üvegab- sötétedő folt: a keserűi er- találtak éjszakára, s még cslUagot- Mar narmat' otoc lakánál ülünk. Barátom maga dő. jobbat keresnek. Nyugtalamellé ejtette kalapját az — Igazuk volt — morogja a nul vitatkoznak, édes ízekkel egyik székre. Hivalkodó ka- barátom. fecsegnek, felszárnyalnak a lap. Addig villogtatja érmeit, Csitri gazdája mondott fák közé és azonnal lebukjelvényeit, amíg nézegetni igazat. Vizet és sarat ígért er- nak- Halk, lopózkodó neszek kezdem őket. Nyolc-tíz va- re az esti sétára és a víz támadnak. Még mindig a ridászérem is fénylik rajta. Az- itt pocsog a hegyoldal sárga gók. Az Idősebbje néha na- ha húzással a fák koronája, a után mindenféle fémbolond- fűcsomói alatt, a sár a kes- gyokat sikkant, de a többi tisztások mélysége fölött fi' Büszke sralonkatoll És keny erdei úton vár ránk. A nem riad meg ettől az ostoba Gyanútlanul szólnak is> pisz. egy élő, lelegzo, igazi home- félcipőnkre nézünk kapkodástól. Ugy futkosnak, rő is — igen, hőmérő. Olyan — Majd csak megleszünk röpdösnek, mint elkésett ve- szegve, hosszan, megmakakicsi, mint hőmérők közt egy valahogy! télők egy nagy, lassúdó szö- csodva egyetlen betűt ismécsecsemő. De mindent tud — — De majd visszafelé! — vőszéken. Gyors fordulatok- telnek: „cccc", azután egy pontosan mutatja, ha künn az komorul el barátom. kai, alacsonyan röpülnek, méiyebb ó"_ba fordul a kiárnyékos erdőszélen hűvö- - „ „;„_„ a- ügyetlenül, vakon s mégis ..., , " sebb lehelet éri. kermeeriük a tócsaréat Sze tigyesen' ílogy tud3ák be£e" ****** Cigarettázunk, a feketén- Hd fa^s, metog sréi csap magukat a sötétbe az Villámgyors mozdulat - a ket Isszuk — titokban a ka- oldalba ágak suruJébe! üsy pattan- barátom oldalt fordult, már ISL^S^ Tízpercnyi ... kapaszkodó J* ^^ » a PU is látunk. — Most indulnak — mondjuk egészen áhítatosan. Indulnak a szalonkák. Egymást keresik, elszállnak puAndrássy Lajos: MOSZKVAI ANZIKSZ Prágából — honnan májusban egy képet küldtem neked — Itt küldöttség járt: jöttek, tárgyaltak s mentek. Sem az érkezők közt, s a távozók közt sem találtam Gt már, barátomat, kivel a Moldva partján egymásra néztünk s fénylő ablakokra ... S tegnap ment el egy más küldöttség: népes komoly csoport szorított jobbot itt a néma és Ismeretlen Katonának sírját bevilágító örök mécsnél: MOSZKVA, Budapest, Varsó, Szófia és Berlin, Közöttük egyik Prága is? — Szememre az éjjel könnyebb álom szállt, de árnyak viaskodtak még körülem... A város nyugodt és érett, megfontolt. S a lelkem velük nyugodtabb! — Szólít most a munka, búcsúzni kell, de jó hogy munka közben tudom: itt éber s bátor szívek égnek, s vigyáznak rátok, könnyebb álmotokra. Moszkva, 1968. VIII. 28. alattomosan rámtekeredik a tá harmadik tisztáson vagy: nulyen jó volna egy megáUunk. Formás, komoly DUVÖS erdószel leheletét érez- • , TT„riiSk niánlntták" luujcuíciraraci íiciciciu ni. Hallgatni, hogyan ropog legjobban. Ezt az egész esti a szalonka hangja! A puska- , . , . ha, egyetlen, eltéveszthetetlen Ezeket a mozgolódásokat, .... , , . , , , „ füttyengetéseket szeretem szárnylebbenés — és a hang, Magyar László ... ,.„,., mondja barátom. Körülné' a száraz fu és a lehullott le- . tt vél a cipőm alatt. Egy friss tegnap negy snefí hullt rügyet szakítani, beleharapni — megborzongni a keserű, erős, biztató íztől Felnézni a a homállyal. Mindketten hesötétedő égre, várni a titok- lyezkedünk erdőt. cső hirtelen lángot vet, tomKörülnézek. A színeit ls pa dörrenés, s mire a visszÉppen egyszerre értünk ide aXta?£er- hang remegni kezdene' a fe" Mindketten he- tyánfák még rőtbarna) ^va- kete madár mar le is hullt es KivaiasztoK lyi száraz ievélruhában áll- valamelyik fa koronájába. De A VEREB zatos, puha suhogást... ^hStöm, rldobom a"ka- A töIgyek k°zöttük ször" Csitri, a kitűnő Csitri hiába A pincér kinyitotta a szé- tott csőrében a vergődő leles ablakot, hogy kibocsássa gyecskével. Már azt hitte, a megsűrűsödött levegőt, mert hogy kiért a szabadba, amia feketéző, csevegő vendé- kor hegyes csőre nekikocMegérintem a barátom S kék és csupaszok - de mi- kprpsi karjót. Halkan mondom, hogy "lafat?Í? r,á"1°k. A lyen kemény szürkeség ez, keresi" a többiek ne hallják. barátom valamivel távolabb mint az ég ólomfödele! A - Levágta magát. 11 - Van itt fegyvered? helyezkedik el, fegyverébe f- világ08ságra a magasság Tehát becsapott a ravasz. Sek homloka már fényesed- cant az ablak kemény ÜvegGőgösen felveti a fejét: becsúsztatja a töltényéét, a f lé & g. 'feketékS Mi! b"**?ott ni kezdett a verejtéktől. A falának. A váratlan ütközés - Hogyne volna. fár halkan kattan, Csitri ott 8 1 "" Tovább varunk. füstös leveg6vel együtt ki. elkábította, félig eszméletleMert ő is csak vendég a laPul a földon. lyen eles' tlszta Kep' ue mar Két szalonkapar nagy ív- surrant a kávé, a cukor, a nül esett le egy márványkisvárosban. Kis bérelt szo- S körülöttünk, hogy szól ez az álomba mártott tájak for- béri elkerüli a tisztást, csak tejszínhab és a sütemények asztalra, bába húzódik, ha be-bejön a fiatal erdő! Mennyi hang rósága és puhasága is leb- szerelmes hangjukat halljuk, illatkeveréke is a napfényes Nem értette a dolgot, hifaluról. Nem szeret idegen- felesel benne a homállyal! ben benne... A fűbe nézek, várlmk , n™ uniuk el utcára- az áttüzesedett asz- szen nem látott semmiféle ben megszállni, kell hát egy Varunk, s nem unjuK ei. fal(. fölé A falon sütkérező akadalyt maga előtt, ez a Ülök a sötétben, s nem ki- legyek fölfigyeltek rá, és el- semmi mégis alaposan fejbe ilyen kis szoba. De nem ma radna-e idegen vacok ez a zug, ha nem lógna benne legalább két vadászfegyver? Van, hogyne volna hát fegyvere. S már érti is, miért kérdem. — Szalonkázni szeretnél? Akár indulhatunk is. Két éjszaka nem aludt De most friss és megelevenedetti — Azt mondják, tegnap szép húzós volt. Négy napja vannak itt a szálláscsinálók. Gyere Elköszönünk a társaságtól. — Hová? — Csak egy kis sétára .1 Ütközben — jó baráttol, kölesönképpen — vizsla is akad. Fél hat Párás, szürke alkonyodás. Hosszú külvárosi utcán vágunk át. — Kutya!... Kutya!..' — kiáltja egy kislány. Kapu nyílik, a kislány egy kisfiút szólongat Ténagy Sándor CSAK A KO CSIKOROG Hová tegyem a kezemet, ha nem érinthet mást a világból, csak levegőt, csak követ Hová tegyem a fejemet, gondolataimat, akármerre nézek, nem vagy sehol Ha villámlik, csak az ég vakító-fényes, nem a te tested, nem a homlokom. S minden így marad — csak a levegő folyik el ujjaim között, mint a hajad, s ha megérintenélek, csak a kő csikorog. mel nem szabad gyanútlanul, szabadon, feltártan megmutatkozni. A szerelem olyan ritka villanás: csak irigységet és gyülöltséget kelt Ha Elfordult tőlem, aznap nem ls szóltunk. A moziból semmi se lett. Jött az artézi kútra Tercsi. Vihettem a teli kannákat. Pije másnap levelet írt a lánynak. Elolvastam és meglobogtattam. Fülig pirosodott Többet nem szólt hozzám, mással sem barátkozott meg, egyedül járt, külön húzódott. Tercsit nagyon megkedveltem. Fekete haja volt nem szégyellősködött. Esténként jött a piactérre, hozta a tejet. Kék zománcú kannában hordta. A fák alól lestem. A tejcsarnokban kidűtötte, s indult az artézi kútra. Meghajtottam a kereket. — Viszem — mondtam. Mezítláb mentünk a betonon. A mozi előtt égett a villany, a kirakatok is világítottak. A templom előtt jártunk. — Bemegyünk? — Nem. — Félsz? — tettem le a kannát a járdára. —- Anyám megver, ha megtudja. — Nem tudja meg. — Biztos? — Biztos. Felmentünk a lépcsőkön. Nyikorgott a vaskapu. A fák alá álltunk. Megpusziltam. — Elviszlek a moziba — mondtam később az utcán. — Mikor? — Vasárnap. — Ügysem engednek. — Szökjél el. — Jó — mondta. Kiöltözködtem alaposan. Fekete rövidnadrágban, ggy nagy kockás ingben szaladtam a kanálisig. Leültem a fűre, vártam, de nem jött Haragudtam. — Téged se viszlek többször moziba — hajtogattam. A tejcsarnokhoz eljárogattam. Jó tehenük lehetett — Hol csavarogsz te esténként? — kérdezte anyám. — Vizet vittem a tanító úrnak. — Na, nézd csak, a mi kannánk meg mindig üres. — Hozok én — szaladtam el a kútra. Este sokáig súroltam a lábamat A lavórból ki is löttyent a víz. Anyám nem állhatta. — Talán lakodalomba készülsz? — Oda. — Kiébe? Nem mondanád meg? — A magaméba. Csend lett egy ideig. Anyám elgondolkozva ült az asztalnál, aztán előkereste a tűt meg a cérnát. Varrta az ingemet. — Korai még, nem gondolod? — Úgyis megnősülök — mondtam határozottan —, nekem nem parancsol. — Te tudod — mosolygott —, ha már ennyire vagytok. Meglepődtem én nagyon. Azt hittem, most aztán lesz nemulass. De semmi. Micsoda dolog az a házasság? Anyám még csak nem is szó! ellene. Később kérdezte: — Kit is veszel el akkor? — Tercsit. Nagy Tercsit. A kanálisnál laknak Másnap aztán meggondoltam: hiába lestem a lányt, nem jött. öccsét küldték a tejcsarnokba. Az iskolában találkoztunk. Szaladtam a csengővel végig a fiú- meg a lányfolyosón. Szüne4 lett. Kijött az udvarra. — Most már nem is veszlek feleségül mondtam mérgesen. — Nem baj. akkor legalább nem kapok ki. — A templomkertbe se viszlek. — Tényleg nem viszel? — Azt várhatod. — És a moziba' vánok sem magamnak, sem a indultak az illatforrások Irá- kólintotta. Kábulata csak barátomnak vadászszerencsét, nyába. pillanatokig tartott Gyorsan . . __ A veréb egy közeli fán magahoz tert, es ujbol nekide a szalonkáknak se meg- mt A mfly árnyékból fi_ repült az üvegnek. Most már menekülést Részvét nélkül gyelte a legyeket Nem volt keményebb volt az ütés, benézek fel a magasba. Régóta túlságosan éhes, hiszen lerázkódott pici agyveleje tudom- semmilyen szerelem- ilyenkor dúsan terített asz- A félelem, az életösztön tal a kövezet Nyár van, az most is hamar magához téég bőségesen gondoskodik az rítette. Felröppent újból, de utcák madarairól. De azért most más irányba indult a a légy, az mégis más. szemközti világosság felé. És Ínyencfalat, ebéd utáni cse- óvatosabb volt Idejében mege. megérezte az előtte megsűNaev volt a hőséé de rűsödő levegőt, gyorsan gyanútlan: el kell pusztulnia Jg^ ^ d_f irányt változtatott és a tüga ráfogott fegyverektől Hát egye fene> ^ a hízott le_ göny rézrúdjára repült Kis húzódjanak be a szalonkáink gyecskét amelyik éppen fzíve, „dob°g°t,^„lr;a3 d is a legmélyebb, legsötétebb most surrant be a kávéház miai„l „, „A homályába, csak elkapjuk. *nne" lndu3t aztóa magányba. Bújjanak el, ne ,7 , .. ,, más világosságok felé, de jöjjenek soha elő. * Elengeate _ hat a vékony mindig üvegbe ütközött Né_ , . „ ágat «L beröppent a legy ha lecsúszott a sima üveg. M ár ^ ' ti^ro ?gyeSfP el & k?pta lapon, amint tehetetlenül ' 1 indulnunk kell haza. belül, de aztán megijedt az verde'ste riadt szárnyaival a Ma este okos szerelmesek ul- ismeretlen, szokatlan hely- láthatatlan tek a keserűi erdőn. Meg- tői a félhomálytól, az ide- akadaIyt menekültek. Még egyszer na- geJl.f23?0,a furcsB.lárT A vendégek persze fölfi.„ mától, és éles kanyarodással • ,-,,11 „ gyot, mélyet lélegzek az erdő visszafordult Renült a fénv gyeltek, ra'. Elbalt a zslbon" . ... . ... visszaiorauu. nepuna ieny, éás, a kávéspoharakban megázott szenaillatabol. a világosság felé, előrenyuj- ál]t a kavargató mokkás nál Az egyik pincér gyorsan 1'IWiUlMiBSa^^MSjiaillgMWMi1 UIM-SEHSSi^MlalB^^^B letette a kassza üveglapjára a gőzölgő duplát és úgy figyelte a madár vergődését. — Szegényke... — mondta hangosan a testes anyagbeszerző —, nem találja és érthetetlen — Oda se. Velem aztán nem jössz. — Nem is mennék. Hogy megint megverjenek? _ Közeledett a vizsga. A piactéren ahol tyű- fcrŰtat^Segíteii'kellMá'ííjta kokat, tojást meg minden mást árultak, hosszú _ t tt , . m _ csíkokat húztunk mészporból. Tornaünnepélyre ke!lene fogni és 6 készülődtünk. Magasan hordtam a fejem, engem A óvatosan aztán senki nem előz meg. Hencegtem Tercsi- közeiedett fej£je a ve_ nek eleget réb ijedten menekült Azt — A nyul se érne utói hitte> hogy bántani akarják. — És ha nem te leszel az első? Rémületében elfelejtette az — Kiesődért előbb SZerzett tapasztalato— Más. Valaki más kat és nagy erővel repült az — Lehagyok mindenkit úgyis lehagyok. ablaküvegnek A fák árnyékába húzódtak szüleink. Fekete Rszmél°tlenül huUt a d. klott-gatyában tornáztunk. Aztán futottunk. Na- jdra násl megelőzött. Tercsi hangosan nevetett. Hatan ,s nyúltak után — Mit vigyorogsz? - intettem felé de k fogta el A venElbigyesztette a száját. Vállat rándította. Mel- dégek k6zü, sokan fölugrot„ leje mentem. tak karosszékeikből és kö— Szajhős - mondta. - Nem is tudsz te réje sereglettek. Simogatták, futni Hazudós vagy. sajnálgatták nagyon. — Te meg pisis — rántottam egyet a haján. A meleg gyerekmarokOdaszaladt a mamájához A tejet se hordta. ban ,a!tóan magához tért Szeptemberben újra kezdődött az iskola Az madár KátyoIos szemmel né. első szünetben Pije kihajolt az ablakon a lany zett körül Menekülni akart ts mellette. Megint együtt jártak. Boldog volt de az uj1ak szigorüan fogták 1 fiu. Nevettek. — Elszeressem a Tercsit? — kérdeztem nagyképűen. — Szeresd — mondták a többiek — Olyan nvafogós A templomkertbe se mer bejönni. Ezen nevettünk. Pije pedig kivirult. Hűségesen kopogott a lány villámgyorsan eltűnt a mellett. Esténként a tejhordásból is hazakísérte, tetők fölött. — Bolond ez. Még elkopik a lába — gúnyolódtam. De nem nevettünk. Azon a napon tudtuk meg, gránát szakította le a lábát. Talált gránát. Pedig akkor, akkor már vége volt a háborúnak. — Kiviszem és elengedem — jelentette be a trafikosgyerek. A nyitott ajtó elé vitte és előretartotta kitárt tenyerén. A kis madár felröppent és házMindenki boldogan nézett utána. Kis szürke veréb volt Madárproletár.