Délmagyarország, 1968. szeptember (58. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

Dolgosok és „okosok" Mi minden készül el úgy, hogy nem ismerjük meg az ötletet adót, a terv készítőjét, a megvalósítás anyagi és szervezési gondjaiban közreműködőt! Nem azt, aki mindezt fizetésért, bérért csinálja, hanem az úgynevezett szellemi társadalmi munkást Kevesen tudják, hogv a közért önzetlenül tevékenykedők között nemcsak a házuk elótt árkot ásók, a járdakészítők, a virágot ültetők, a játszótéri játékokat készítők, az iskolás gyermekük tantermét ki festők vannak sokan és érdemelnek elismerést. Pedig nem egy társasház sok tízezer forintot érö tervezését, terek, parkok, középületek elkészítésének megszervezését, a munkákhoz szükséges — sokszor anyagi —lehetőségek biztosítását olyan nyugdíjas, va© aktív mérnökök, jogászok, közgazdászok. e©éb szakemberek végzik, akik ezért e© fillért sem kapnak. El sem fogadnák. Annál inkább tiszteletet és elismerést érdemelnek! S ez azért is hangsúlyozandó, mert mostanában akadnak a kész dolgokat mustrálgató, rosszmájú emberek. A ráérők. a mindenhez utólag értők, a semmilyen közmunkában spontán részt nem vevők: a kibicek kéretlen fitymálásai sértik a névtelen társadalmi munkásokat is. Miért van márványból a díszivókút; miért nem a tér másik oldalára tették a vízmedencét; miért hintákat szereltek fel a parkban, ahol kézilabdapálya kellett volna; miért rózsával ültették be a folyóparti sétányt bukszus bokrok helyett? Nem, nem arról van szó, ho© ha valami másként sikerül, mint kellett volna, hallgassuk el a kifogásokat. Ha valami rossz, a közízlésnek és a közérdeknek nem megfelelő, azt bírálni kell, ho© a hiba ne ismétlődjék. De a kákán csomót keresőkkel nem értünk e©et! Mert ezek az emberek, akiknek száma u©an kevés, akkor is ócsárolnák a létesítményeket, ha azok pontosan ellenkező helyen, formában készültek volna el. És e közben azoknak szegik kedvét, akik e©éb munkájuk mellett a város szépítéséért, a köz gazdagításáért legjobb tudásuk szerint, önzetlenül dolgoznak. Pedig elsősorban dicséret és köszönet illeti őket Kondorost János Zrínyl-emiékiinnspségek Zrínyi Miklós várkapitány zászlótartójának, Juranics Lőrincnek e© kései leszármazottja 1833-ban alapítványt tett a szigetvári hősök halála napjának — szeptember 7-nek — a megünneplésére. 1878-ban állították fel Szigetvár főterén Zrínyi Miklós oroszlános emlékművét — az első Zrínyi-emléket Magyarországon. 1963-ban a Zrínyi-emlékünnepségeket felvették a Baranyai vasárnapok rendezvénysorozatába. Az első Zrínyi-emléknap 135., az emlékmű felállításának 90. és a Zrínyi-ünnepségek hivatalossá tételének 5. évfordulója alkalmából szombaton nagyszabású rendezvénysorozat kezdődött Szigetvárott. Zászlódíszbe öltöztek az utcák és a terek; a városi tanács székházában a tanulóifjúság hazafias neveléséről tanácskoztak. Ezzel e© időben a Zrínyi-vár külső parkjában úttörő honvédelmi versenyt rendeztek. Délután II. Szulejmán szultán e©kori dzsámijában megnyitották Martyn Ferenc pécsi festőművész kiállítását; amelyen 35 képből álló sorozat látható a dicső kuruckorróL Áho! mindig villámlik ív-sugárzás. Valami különös, vibráló ragyogás, szikrázás. Erős, szinte szúró, hirtelen változó fényesség. Kékes vakító tűz, egyik pillanatban felcsap, a másikban kilobban. Itt, ebben a műhelyben mindig villámlik. Mintha miniatűr égiháborúk villognának a vasból való spa- • nyolfalak között, amikkel e©-e© hegesztő munkapadját „árnyékolják". Vízutánpótlás Az utóbbi napokban lehullott csapadék a Dunának nem sok vízutánpótlást adott. Péntektől szombatig Bécsnél mindösseze 32 centiméterrel áradt a folyó, s ez a kis emelkedés a jelenleg még végig apadó magv-ar szakaszon már csak 1—2 centiméteres áradást jelent. A hazai mellékfolyók közül a Körösök víz©újtó területe kapta a legtöbb csapadékot, s az esőzés 1—2 méteres áradást indított el. A Fekete-Körös duzzadt meg a legjobban, s í© a péntekről-szombatra virradó éjjel a folyó alsó szakaszán elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el. Az áradás azonban még az éjjel tetőzött Antnál 532 centiméteres vízszinttel, s a délelőtti jelentés már 10 centiméteres apadást jelzett / Á naptevékenység alakulása Mert az ivsugárzás — mintha csak ebben is hasonlítani akarna a villámhoz —, amilyen szép, éppolyan veszélyes is lehet. Ezért vannak lovagi tornák hőseire emlékeztetően beöltözve a műhelybeliek a Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz-ben. Az ő sisakjuk a hegesztőpajzs — takarja az arcot védi a szemet az ívsugárzás káros hatásaitól. Me©annak a maga törvényei, biztonsági előírásai a hegesztésnek, S ho© ezek mennyire szükségesek, hamarosan magam is tapasztalom. Néhány perces itttartózkodás, nézelődés után már mintha valami érdességet éreznék a szembogaramban. Érdemes elfogadni az oltalmul kínált hegesztőpajzsot Enélkül bizony alig lehetne követni az izAz év végére érkezik el a naptevékenység mostani maximuma; az előjelek szerint azonban nem egészen galmas műveleteket: ho©an forrad össze egyik acéldarab a másikkal, ho©an lesz a különálló alkatrészekből e©etlen — és most már oszthatalan — egész. És ez a hegesztés óriási jelentősége. Ma az ipari termelésben kulcshelyzetet foglal el; nélmok a naptevékenység alakú- I küJe szinte elképzelhetetlen lásához igazodva a maximum a gépek, berendezések és felé közeledő időszakban vi- ! sok-sok termek előállítása, szonylag e©enletesen szok- I törött, kopott alkatrészek, ú©, aho©an a tudósok előre tak növekedni, majd a csúcs j üzemképtelen masinák megkiszámitották. Ez meglepetésként érte a magyar kutatókat, köztük az Országos Meteorológiai Intézetnek azokat a munkatársait is, akik dr. Flórián Endre osztályvezető irányításával a rövid rádióhullámok terjedési viszonyait i©ekeznek előre kiszámítani. __ A naptevékenység erősségét az ú©nevezett napfoltszámmal szokás jelezni, amelyben e©szeresen szerepel az e©es napfoltok száma és tízszeresen a napfolt»» elérése után u©ancsak ! javítása. e©-enletesen csökkennek. Jogosnak látszott a feltevés, ho© most közepes erősségű lesz a naptevékenység a maximum idején. Ezzel szemben ma már biztosra vehető, ho© a napfoltszám decemberben is alig haladja majd meg a 110-et. A meglepetések ezzel nem fejeződtek be: a szokott e©enletes növekedés helyett most egészen szeszélyesen váltakoznak a nullát alig meghaladó és a 100-at is megközelítő napSomogyl Károlyné felvételei Szikrázik az elektromos ív, akár a csillagszóró. Farkas Béla és Gajda István hegesztés közben Villamosívet húzunk" csoportoké. A napfoltszá- foltszámok. A brigádvezető, Farkas Béla arca elé emeli a fémpajzsot. í© teszek én is: pillanatra minden elsötétedik. A pár méterre álló hegesztődinamó testéből azonban gondolat©orsan repül az áram, va© 260 amperes erővel. — Az ember csak odaüti, de meg is rántja; abban a pillanatban kezd a vas ömleni. ömlik is a hegesztőpálca varázsütésére; szikrázik, villog A két pólus, a fémdarab meg az elektródafogó közt létrejött az ív. „Villaa sugárzás, éppú©, mint a tűző napon, csak persze sokkal hamarabb. Tüzes szikrák közt töltik munkás napjaikat a brigádtagok: Hudák Tibor, Sánta Lászlók Juhász István, Csikós László meg Arnold András. mosívet húzunk" — í© Hosszú bőrkötény, hosszúszá. vő falat nélkül. Sok évezredes sors ez uram. Mindig középszerűség vezeti a világot, mert a bölcs nem olyan bölcs, ho© ne mondja azt, „nem tudom". Látja kérem, ezt soha nem szabad mondani, mindig csak azt, hogy „tudom". Aki ezt jól tudja, mindig boldogul, mert ezek vannak közöttünk többségben. Csakhogy én a „tudomokat" mellbevágóan teszem az asztalra. Húsz esztendőnyi megfeszített, idegtépő munkával: joggal állok ki most azzal, hogy „én tudom". — Az is baj, hogy nincsen errefelé buszjárat — folytatja most a szódás — talán az segítene valamit. Igaz. azt mondjak a buszosok, hogy a teknőben mosdokon még a busz sem segítene. Gondoltam, liogy majd az ötnapos munkahét. Akkor, csak jobban lejárnának. De ki győzi ezt kivárni, amig mindenki öl napot dolgozik! Olyan sokara lesz az. hogy én addig elballagok erről a világról. Lehet, hogy a jövő héten szólok a főnökségnek: zárjuk be ezt a csehót, aztán jövő tavaszra majd meglátjuk. Nem is nagyon van más választásom. Három napja vett a feleségem egy kiló húst. Megcsinálta fasírozottnak. Hát azt hiszi, hiányzik belőle egy darab? Dobhatom a szemétre. — Mindez titok — hajol egészen közel a zseni a másikhoz —, beszélni nem szabad. Én önt nem ismerem, soha senkivel nem beszéltem erről, magam sem értem egészen ezt a mostani közlékenységemet. Minden beszéd fecsegés tények nélkül, én nem tartozom a fecsegők igen népes táborába. Végtelenül lesújtana, ha ön indiszkréciót követne el. Majd hallani fog rólam. Nemcsak itthon, egész Európában. — Pedig hirdettem az éttermet a helyi újságokban is — kesereg a szódás. — Olyan szép az kérem, hogy elillene még Rómában is. Frissen sült hurkakolbász, több fajta bor. meg röviddalok. Nem olyan az enyém, mint a többi vízparti csapszék, ahol még egy rendes terített asztal sincs. Azok azt hiszik, hogy a romantika a piszokban, meg az elhanyagoltságban van... De mit tudnak ezek a kereskedésből kérem ... gyűljön a haszon, aztán semmi befektetés. Hát nincsen egy csónakmólójuk, egy tisztességes útjuk. Én a betérőket előzékenyen fogadom és megadom a vendégnek járó tiszteletet. — Tíz nap alatt megcsináltam a városrendezési tervet — sí mit ja vállon a zseni a topogó szódást. — Ez semmiség. De mindenki elálmélkodott a pontos, precíz munkámon. Várom, ho© fölkérjenek egy nagyobb lelegzetű feladatra; a város távlati fejlesztési tervének kidolgozására. Elvállalom. Nem kérek pénzt illőre. Majd amikor elfogadták, akkor nyújtom be a számlát. Lesz hozzá elég biztonságos erkölcsi alapom. Tudja kérem, ezek mellékes, bagatell munkák az én fő dolgaim mellett. — Hüj, az áldóját — horkan föl a szódás —, igen elbeszélgettem az időt. A feleségem meg szegény, ott vár a vendéglőben. Nem bírja bezárni egyedül a vaspántos ajtót. Elindulok már. — Arra vi©ázni kell, hogy a papagáj először csak egy szót tanuljon meg egyet, egészen tízig. Utána lehet kezdeni az összefüggő strófák tanítását. Ha megterhelik, a©hártya gyulladást köp. — Igazán jól beszélgettünk — nyújtja kezét a szódás —, legyen szerencsénk máskor is. — Engedje meg, ho© bemutatkozzam: dr. Lenderhender. — Örvendek: Rohonyi Pál vagyok, s igazán mondom, ilyen jót már régen diskuráltam. — Ja bocsánat — lép vissza zsen —, nem volna egy szál ©ufája? — Hogyne volna kérem — kedélyeskedett a másik és áncvájra rágyújtottak. Elgémberedett karokkal tápászkodtam talpra. Zsibbadt a balkezem, mintha ezer apró tű szúrná. Nem mertem mozdulni a beszélgetők lába mellett. Féltem, ho© frászt kapnak az ijedtségtől, még majd azt hiszik, valamilyen mérges vadkan szalad elő és megeszi őket vacsorára. Lépteik zaját elnyelte a Marosparti ártér csöndje, alakjukat körülfogta a fekete este. Beszélgetésük jó íze, szépsége-mélysége megmaradt, mert igazán jót beszélgettek. Fi©elmes, gangos magyaros módon. Attól tartottam- ho© reggelre elfelejtem. Zseblámpám ©öngélkedő fényénél már nem tudtam írni. Zsebre raktam a papírt., ceruzát, és elmentem a parti vendéglőbe. Fasírtot kértem. Készséggel rendelkezésemre állt a szódás felesége. — Éppen délután sütöttem, még majdcsak meleg. — Tudom — szóltam kedélyes hangsúllyal. Leültem a gázlámpa alá, a vendéglő közepére és írtam az esti párbeszédet. Közben megettem a kiló húsból készült fasírtot. — Mennyit fizetek? — kérdeztem a végén. — A fasírt 68 forint, a két na©fröccs ... — ízlett? — állt elében a szódás. — Na©on. Egészen friss, még majdcsak meleg volt. — Igen, mi a vendégért vagyunk uram, — Tudom. — Legyen szerencsénk máskor s. — Jövök. Szeretem a gebineseket és a meg nem értett zseniket, hiszen hemzseg tőlük a magyar vidék. Sejtem, ho© bolondnak néztek, Na, de annyi baj legyen. mondják a szakmabeliek, most ez az ív, illetve a keletkező 2400—2600 Celsiusfokos hő olvasztja, ömleszti a fémet. Tüzesen körbejár a hegesztőpálca. Aztán sötétség. Le lehet venni a pajzsot Kész ez is. A temezfalan újabb kréta vonás, ide húznak strigulát a hegesztők; darabbérben dolgoznak. S az olvadt fém már meg is dermedt, szilárd kötés lett belőle az eddig idegen felületek között. Sugarak A „szomszédban" magas, izmos férfi; Gajda István. Mint a brigádvezetőnek, neki is több szakmája van, a iakatossághoz is ért, a hegesztéshez- is. Éppen fogóval fordítja a felhevült' fémet, ho© a másik oldaláról is hegeszthesse. Üjabb tűzijáték. S közben e©re rövidül, kopik, folyékony fémcsöppekké válik az elektróda, úgy fo© eL mint a ceruzából a grafit. De sebaj, ezekből az acélceruzákból nyalábnyi áll készenlétben az asztalon. Az embernek, mint Gajda István mondja, itt is védekezni kell az ultraibolya sugarak ellen. A födetlen testrészt pipacspirosra égeti rú kesztyű, s lábvédő az e©enruháj uk. De ismertetőjelük a derekas helytállás is. Kasza László párttitkár és Bácskai Miklós művezető elmondja: fontos exportmunkát végeznek, ekealkatrésaeket hegesztenek a Lipcsei Mezőgazdasági Gép©ár részére. Ott izotópvizsgálattal is ellenőrzik a minőséget, s na© érdeme van a Farkas-brigádnak is abban, ho© mindeddig kifogástalannak találták. Mége©szer visszanézek a műhelyajtóból. A hegesztőpálcák, mint acél csillagszórók, egő szikrákkal szórják tele a levegőt, miközben betöltik émber-szabta hivatásukat; összeforrasztják azt, ami összetartozó. Nem tudom ho©an, hirtelen verssor is társul bennem ehhez a képhez: „Míg megvilágosul gyönyörű képességünk, a rend . Simái Mihály A burgonyát télire most VÁSÁROLJA MEG. Eladás egész nap. vasárnap ls. házhozszállítással ls. Tsz-lerakat. Petőfi Sándor sgt. 74. TÜZELÉSI CÉLRA fahulladék kapható láda és bútorlapléc gyártása mellől kocsinként W,— Ft-ért Az elszállításhoz kérünk kocsit hozni. Szegedi Falemezgyár. Szeged. Budapesti út 1. VASÁRNAP 1968. SZEPTEMBER .1 iííttíit-A JSí fBB GYARORSZÁÍ f 1