Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

Ha este vitéz Ma, vasárnap este Kaesóh Pongrác népszerű daljátéka, a János vitéz kerül a Dóm előtti színpad közönsége elé. Jobboldali képünkön: jelenet az előadásból. A szerelmes francia királykisasszony (Dunszt Mária) és a győzedelmes János vitéz (Palcső Sándor) kettőse. A falu csősza A kalap kajla, a bot görbe, a szűr rongyos — csőszmundér. A léptek is csőszléptek — lassúak, billegők, egymásba kaszálók. Csak a tekintet nem csősztekintet, mert akárhogy is nézzük, Alfonzónak. nem csőszarca van... Igen, Alfonzónak! A kajla kalap alól ugyanis az ő műveszprofilja villan elő. Ő viseli a rongyos szűrt, s ő forgatja a görbe botot is: ezeken a félig őszi estéken ő próbálja a szabadtéri játékok János vitéz-e leadásának csószszerepét. De Alfonzónak nem ez az első szegedi próbája, — Hogy is volt? — Mentem az utcán, 1945ben, Szegeden. Meglátott kedves színészbarátom, Káldor Jenő. Odajött hozzám, s azt mondta, menjek, játszszam velük, már dolgozik a színház. Mentem. Először a Mosoly országában volt egy tánckettősöm Szikszai Vikivel — minden előadáson ismételnünk kellett. Aztán még a Hamletben is játszottam, én voltam Gildenstern ... Sikerem volt! — Miért ment fel mégis Pestre? — Mert megtudtam, hogy él a feleségem ... Alfonzó később sem lett hűtlen Szegedhez. Volt itt önálló estje, s vendégszerepelt itt máskor is. Szereti Szegedet. — Olyan, mint Verona — mondja, míg az apró szemű, október végi eső elől a díszletfalak kunyhója alá húzódik. — Tizenkét évig éltem külföldön, én aztán tudom, hogy milyen szép ez a város. A szabadtéri játékok meghívása mégis váratlanul érte. Még ágyban feküdt, amikor egy kora reggel rácsöngetett Tari János. Először azt hitte, valaki heccből hívja, s le is csapta a telefonkagylót Csak a második csöngetés után tisztázódott, hogy tényleg egy „igazi" meghívásról van szó. — Tetszik a szerep? — Nagyon izgat! Én nem egy agyonrészegedett ágrólszakadtnak, hanem egy csavaros eszű, okos parasztnak akarom megformálni az én csőszömet. Olyan figurának, akit a szegénysége kényszerit rá, hogy okos legyen. — Az okos csősz csőszmundérját, csőszlépteit hétezren nézik majd Szegeden. Játszott már ekkora publikum előtt? — Hétszer ekkora előtt is! Rigában egyszer 35 ezer ember előtt léptem fel... — Hogyan kell 35 ezer embernek játszani? — Ahogy egynek, pontoBefejeződött a szakszervezeti táncfesztivál onzo san úgyl Nincs közönség, csak a rivaldáig számít a világ! — Csősz-Alfonzó a „múltkoriban" átszerződött az Operettszínházhoz. Miért hagyta ott mégis a Nagymező utcát? — Abban a színházban ahány színész játszik, anynyi stílust láthat a közönség. Ez sem tetszett! Az meg különösképpen nem, hogy az Operettben kifejezetten sztárkultusz van. Néhány tag számít csupán, a többiek mintha nem is lennének. A társulat a fontos, anélkül nem lehet színházat csinálni! — S jelenlegi „munkahelye", a Vidám Színpad? Ott van társulat? — Nagyon jól együtt vagyunk! Igen jó kezekben van a színház. A vezetés „odafigyel" arra, amit csinál, s igyekszik mindenre frissen reagálni. Különben is, a kabaréban ez a legfontosabb, a friss reagálás. Nem lehet elválasztani ezt a műfajt a napi politikától, mindenre rezonálni kell. A nevetés igen jó szelep — feloldja a feszültséget. — Tehát a magyar politikai kabaré... — ... jó úton halad. Tetszik a Mikroszkóp Színpad folyton változó műsora is, éppen a frisseségéért, s azt hiszem nálunk is jól alakulnak a dolgok. — Még egy kérdés: mit csinál szabad idejében Szegeden? — Pihenek, sétálok! Nemcsak a négy előadásra, de tizennégy teljes napra jöttem ide. Örülök, ha az utcán felismernek az emberek, s mégHa a magyar táncokról, a hazai együttesek csütörtök esti műsoráról azt írtuk: halnyabbra sikerült a tavalyinál — a tárgyilagosság megkívánja, hogy a szakszervezeti néptáncfesztivál második napi programjának értékeléséhez erről a mérlegről induljunk. Az elmúlt évi seregszemléhez történő igazítástól, összevetéstől. Mert péntek este az újszegedi szabadtéri színpadon a külföldi vendégegyüttesek produkciói visszabillentették, kiigazították a fesztivál színvonalának passzív mérlegnyelvét. Hogy a Népek táncai címmel összeállított műsor tartalmilag gazdagabbá, színesebbé váljék a tavalyinál — egyik fontos körülménye: idén már négy küliödi együttest láttunk. Az NDK-ból érkezett hajerswerdai házgyárépítő kombinát táncosai és a romániai savinesti műanyaggyár együttese önálló „blokkműsort" adott, míg a szovjet udmurt autonom köztársaság izsevszki gépgyárának táncegyüttese, meg az újvidéki Svetozar Markovié Kultúregyesület tánccsoportja külön számokat válogatott a repertoárjából. A német együttes ötletes fogáskombinációkra koreografált bajor táncszvitje, a foglalkozás jellegzetes pillanatait, jellegzetes eszközökkel, csáklyákkal megelevenítő bányásztánc és az ugyancsak tematikus igényű, a favágók ritmikus mozgását tánclépésekbe rendező-formáló Thüringiai rőzsegyűjtők — a tevékeny, szorgalmas ember munkaszeretetét fogalmazták meg. A moldvai nép dalait, táncait szedte csokorba a román együttes — azt a vibrálóan érzékeny, feszes ritmussal lélegző folklór-gyűjteményt, mely „zenévé és tánccá alakította a Csalhó örökkévalóságát és a Beszterce rohanó áradatát." Sodró lendületű, lebírhatatlan Részlet az udmurti táncok műsorából erejű: fenséges kompozícióvá. A szovjet együttes udmurti csengettyűs tánca kocogós-kelletős „eszközös", uráli táncuk a vasárnap délutáni sétából táncra perdülő falusi kolhozistákat idézte — Mojszejevékre emlékeztető csipkés-tarajos saszszélépésekkel, csoszogós törpejárással ékítve. Nagy sikert aratott az újvidéki csoport fergeteges férfitánca, a sumadijai és Morava menti szokásokat tömör, zárt sorokra igazító kartánc, meg a Vranjéből ellesett törökös hangvételű városi és cigánytáncok komótos előadása. A fesztiválon hagyomány, hogy záróprogramként neves fővárosi együttesek tartanak szakmai bemutatót a szegedi színházban. A rendszerint zártkörű, táncosoknak, szakembereknek egyaránt hasznos tapasztalatokkal, tanulságokkal szolgáló randevú immár harmadik éve enged bepillantást az együttesek műhelytitkaiba. A bemutatott produkciók a már elsajátított, magukénak fogadott népi kifejező eszközök birtokában, újszerű: korszerű fogalmazásban, merészen szólnak a máról. És természetesen a ma emberéhez — szinkronban a modern művészetek tájékozódási érzékenységével. Ezúttal a műsor fő vonalát a Bartók zenéjére készült kompozíciók alkották. Közülük is kitűnt az F—dúr rondó aszszimetrikus térformáival, kompozíciós beállásaival (Vasas táncegyüttes), a finom hangvételű Három csikmegyei népdal zenére lélegző, vele harmonikusan azonosuló lánytánca (Építők Vadrózsák együttes) valamint az Angoli Borbála balladisztikusan tömör előadásmódja (VDSZ Bartók Béla együttes.) A néptáncfesztivál befejező aktusaként a Szakszervezetek Megyei Tanácsa tegnap este fogadta a külföldi és a hazai tánccsoportok vezetőit és a néprajzi filmszemle rendezőit. Dr. Németh Lajos, az SZMT mb. vezető titkára mondott köszönetet a két rangos szegedi nyári rendezvény közreműködőinek és emlékplakettet nyújtott át valamennyi szereplő együttesnek. N. I. Folklór-filmek szemléje A nagy játék egy kisebbet, a kisebb egy még kisebbet szült. Kezdetben volt a szabadtéri a maga tízezreknek szóló, négy teljes héten át tartó műsorával, aztán „mellészerveződött" a szakszerveiobban örülök ha eev-eev zeti táncegyüttesek ezreknek joDDan oruioK, na egy egy szóló> háromnapos programérdekesebb figurával találkozom. Én már régen tudom: közel kell menni az emberekhez, nézni kell őket, hallgatni kell rájuk. S azt hiszem, ez nemcsak a színészek számára hasznos „elfoglaltság" ... Akácz László Hegkezdődtek az Áida próbái Mikó András rendező irányításával pénteken este megkezdődtek Verdi Aida című operájának próbái a szabadtéri játékok színpadán. A színpadon elhelyezett hatalmas emelvényrendszer pénteken este, az első próbán egyelőre még csak a vázlatát, a „csontvázát" mutatta Varga Mátyás monumentális díszlettervének, de a próba céljaira természetszerűleg még ebben a befejezetlen állapotban is alkalmas volt. Az első próbán a statisztéria, az énekkar és a balettkar, valamint a szegedi szólisták dolgoztak, zongorakísérettel és Szaíay Miklós karigazgató vezényletével. Hagyományos szokás szerint nem zenei próba folyt, hanem a „járásokat" tanultagyakorolta a statiszták tömege és a kórus. Nagyon előrehaladott állapotú produkciót mutatott be viszont a Barkóczy Sándor vezette tánckar. Mozgalmas, lendületes balettet láthat majd az Aida szabadteri előadásának közönsége, tele érdekes meglepetésekkel, stílusos látnivalóval, többek között például egy érdekes „kígyótánccal". A külföldi szólisták, Maria Biesu, a moszkvai nagyszínház tagja (Aida), Pedov Lavirgen, a barcelonai opera művésze (Radames) és Peter Glosop, a londoni Covent Garden tagja (Amonasro) kedden érkéznek Szegedre. Az első főpróbára csütörtökön este kerül sor. ja, s most — ugyancsak háromnapos sorozatként — megszületett a néprajzi filmeket felvonultató vetítésfesztivál. Ahogy a legkisebb gyermeknek, úgy a legifjabb rendezvénynek is nagyon örülnek a fesztivál — vagy inkább szemle — életre hívói, s jogos örömük több okkal is magyarázható. A legfontosabb vidító ok: ilyen filmes esemény nemhogy nálunk, de még a környező országokban sem volt eleddig: a néprajzi filmszemle tehát hamisítatlan nóvumnak számít. A másik joggal örvendeztető „kázus": már az első pergetés-sorozatra igen sok film futott be; a harmadik pedig az, hogy a tényleg vászonra került munkák között nem egy — filmként, néprajzi dokumentumként egyaránt — kiváló akadt. Folytassuk ez utóbbiakkal, amelyek egyben a néprajzi filmek készítésének iskolapéldáiként is felfoghatók. Legfőbb erényük a választott témájukhoz való teljes hűség, az az alkotói „hozzáállás", amely elsőrendű kötelességének a feldolgozásra szánt néprajzi sajátosság lehető legtökéletesebb megörökítését tartotta. A teljes feltárást, a maximális tényanyaggal bíró dokumentációt Az elmúló valóságnak ezt a megható „begyűjtését" természetesen nem a kívülálló hideg érzéketlenségével végezték el a legjobb munkák alkotói, hanem filmjeikbe a búcsűzásnak — néha nem is kevés — nosztalgiáját is beloptak, mintegy tiszteletet adva így a hajdan oly ügyes ujjaikat ma már egyre nehezebben helyükre parancsoló öreg mestereknek. Ezek az öreg mesterek tűntek fel ugyanis a legtöbb szemle-filmen. A különös szerszámait már régen a padláson tartó kötélverő, a maga mintázta ingbe hajlongó kékfestő, a cifra botokat s még cifrább sótartókat faragó pásztor — egyszóval azoknak a kétkezi mesterségeknek a képviselői, amelyek éppen jelen éveinkben múlnak ki végképp több évszázados — vagy akár évezredes — szolgálatuk után. Az öreg kötélverón, kékfestőn, fafaragón kívül természetesen még sok egyéb mesterség, népművészeti ág képviselőjét is láthatták az érdeklődők — köztük a végre felfedezett s meg is örökített parasztfestőket — mégis a legtöbb örömet az egy iparág egy művelőjéről készült feldolgozások okozták. S nemcsak azért, hogy talán a legeslegutolsó pillanatban rögzítették celluloidra az eltűnő tárgyakat s a velük kihaló mozdulatokat, de azért is, mert ezek emberközpontú munkák éreztették meg a leginkább, hogy micsoda időt és erőt kívánó birkózással hódolt csak meg a ma már olyan könnyen szolgálatra kényszeríthető anyag. A filmszemle külsőségei persze nem voltak „fesztiváliak" — jövőre talán jobb lenne egy centrumhoz közelebb eső, s reprezentatívabb helyiségben megrendezni a vetítéssorozatot. Szeged legkisebb fesztiválja megtette a legfontosabb lépést: az elsőt. Elindult, hogy idősebb program-testvéreihez hasonlóan határainkon túl is ismert rendezvénnyé nőjön. Biztos indulása gyors haladást ígér... A. L. Odaítélték a díjakat A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK IGAZGATÓSÁGA AZ AIDAHOZ férfi statisztákat még felvesz! Jelentkezés: augusztus 5-én, a Dóm téren. hétfőn, délután 5 órakor Szombaton, a késő esti órákban fejeződött be az l. Országoos Néprajzi Filmszemle. A bemutatott filmek pályázatának eredményeit Jancsó Miklós filmrendező. a zsűri elnöke ismertette. A hivatásos filmesek első diját Lakatos Vince nyerte el, második Moldován Domokos lett. Az amatőrök közül ketten kaptak első díjat: a jászsági filmklub és dr. Németh VASÁRNAP, 196». AUGUSZTUS 4, András, szegedi amatőrfilmes, aki A pék cimű munkájával érdemelte ki az elismerést. Az amatőrök második díját Boglár Lajosnak ítélték oda. A filmszemle záróünnepségén vette át Lakatos Vince filmrendező a miskolci rövidfilm-fesztivál nemzetközi díját is, amelyet a nemzetközi CIDALC-szervezet adományozott neki Bocskoromon van egy szák című munkájáért.