Délmagyarország, 1968. augusztus (58. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

DÉR ISTVÁN HARMADIK KORSZAKA Hat vagy hét éve történt, •nem emlékszem már pontosan. A presszóban, ahová az ebéd utáni feketére beugrottam, egyetlen ismerős, Papp Lajos üldögélt. Vas- 0Zeket a képeket. Egy falusi lomban, a képek mondani kos kéziratcsomó fölé ha- parasztudvar düledező desz- valójában. Dér István ma jolva lapozgatott: készülő kakerítése Dér képein úgy sodik korszakának képei tettség érzése mindennapjaink élményévé vált. Altalános élménnyé, mindenki élményévé. A másik kép, a Piéta is ugyanezt a tiltakozást hordozza. Csak a veszélyeztetettségnek egy másik, hogy kötetének anyagát rendez- jelent meg, mint egy oszlop- belül maradtak a népélet Jt gette. A kéziratlapokat en is sor valami cöröe éDÜleten- , ...... . , lapotaban. Ezen a kepen mar végigfutottam. A versek jó- fehéiímés r£^Le£elkedő P™tamatikájan. A modern, meghalt egy ember, egy térrészét már ismertein. Meg- monumentalitással. S mégis 1,131 vilá6 legfeljebb tár- fj( 0tt fekszik monumentálisleptek viszont az ilusztrá- e különös stilizáció ellenére, tárgyaiban bukkan fel, ha sa rajzolt anyja ölében. S ciofc. Stilizált nők és fér- képei nem lendültek át va- egyáltalán felbukkant eze- miiyen furcsa hogy minden fiak mozogtak ezeken a ke- iami mesterkélt modorosság- , , . r . ., ' ' suicm, ""sy ményen komponált tusraj- ^ ha^em maradtak ken * képeken" Dfér f**? addlgl Pieta ábrázolással zolcon, mesterséges, majd- népinek és alföldinek. szerette a paraszti eletnek szemben az anya ezen a kéhogynem laboratóriumi kör- A fiatal festő első sike- szinte jelképpé vált időtlen pen nem hajlik védőn halott nyezetben, mindamellett va- reit ezekkel a képeivel tárgyait, a gémeskutat, a fja fölé s kezét sem gyeriurni egészen erőteljes élet- aratta. Sikerei nem jelen- düledez6 kerítéseket, a ka- mekét védve emeli fel. A túrókra akasztott köcsögöket, takozón kissé oldalra emelt mint a mai élet eszközeit, és torzítottan hatalmassá nöFalun ma már több a gép, mint a ló. Dér ezt, és ami veit kéz már nemcsak a halott férfit védelmezi, hanem ebből következik, nem volt általános tiltakozás ez a vihajlandó tudomásul venni, lág rossz hatásai, ártalmai Ebben volt és van bizonyos ellen. Az élők tiltakozása, ellentmondás, de én most mindenkié. nem ezt akarom hangsúlyozA gazdagodás kettős. A ni, hanem azt, hogy a festő moderT1 vUág ilyen festői mennyire vonzódott az em- megfogalmazásából szükségbert élet régebbi állapotai- szerűen következett a hátához. Mind mostanáig úgy rozottan humanista látszott, a modern világ, a 20. század hidegen hagyja. magatartás is. A rossz elleni küzdelem, az emberért való harc A változás, a harmadik vállalásának elszántsága. Ezt korszak nyitánya éppen látjuk az új képeken. azért fontos, mert ezrei a Mostanában sokat vitatmai világgal kapcsolatos: koznak a vásárhelyi iskoláDér új képeibe ennek tar talmai szűrődtek be. Elég egy pillantást vetni az illusztrációként között két képre, hogy rájöjjünk, ról. E viták lényege, hogy ennek az iskolának a festői nehezen tudnak kapcsolatot teremteni a mai világgal. Nos, Dér István — talán nem arról van szó, hogy Dér nem túlzóm el a képek jeúj képeit telefestette a mai lentőségét — megtalálta a világ tárgyaival. Ilyesminek megoldás egyik lehetőségét, a képeken nyoma sincs, a régihez kötődő kifejezésAnnyira, hogy első látásra a beli apparátus felhasználását Pleta szerűséggel. A rajzok mo- t éktelen vállver ege tések dern eredetisége rokonsren- voltak. Nevét gyorsan megismerte a szakma és a nagyközönség. Dér tekintélyes művésszé vált. Ha egy kicsivel Igénytelenebb, megélete végéig elfesteget a sajátos modorban, amelyet a maga ves hagyománytisztelettel olvadt össze. Tehetséges ember művei. — Ki csinálta? — Dér Pista. Akkor hallottam először eIegszik ennyivel s ezt a nevet Aztán rövidesen . _ 7 megismertem magát a művészt is; éppen akkor fejezte be itt Szegeden a tanár- számára kialakított képző főiskolát. Később még ... „ ^ dolgoztunk is együtt. Dér De "SF latszik. Dér Istrajzolt a Délmagyarnak, sőt ván nyugtalan művé szálkát kritikákat is írt. De azután, Képein a monumentalitás tetóntve, hogy egyre több- elmozdíthatetlan. Düledező szór szerepelt a tárlatokon, , ... .,.„,..., s önmagáról végül is még- kerítésfalairól látjuk, hogy sem Írhatott, ezt a tevékeny- nem akarnak és nem is fogségét abbahagyta. nak összedőlni. Szilárdan, rrS^ÖMuTlmutt -^thatalanu, "Inak a régi újságiróklubban. Ké- laba'kon, szinte mint az pei ismét megleptek de más- időtlenség képviselői. Maga Harangszó ktppf"- n^ntt,-® raj zok. Jel - a művész azonban nem képek a ^ hang egyszerű a modern világ ábrázolására, lottójuknak nem lettvol- ilyep , megingathatatlanul és változatlan folytatásának Nem esetlen megoldás ez na festói egyénisége. ügy mozdulatlan. Alig telt el tűnnek. Hol van akkor a is Tz e!ső ie^líétl^ komponált, mint minden néhány év, s Ismét u) utak- változás? Ott, hogy ereknek "ü™ eredmény 'mert eredeti kezdő, aki még nem találta ro lépett a képeíkllek legfőbb, legfon- mert újabb lépés előre. Dér' István új képeinek ez a legfontosabb tanulsága. meg saját hangját. Hogyan •• lehet hogy, aki olyan eredeti Nemrégiben a Sajtóház t°sabb mondanivalója a tilrajzokat produkált, ilyen klubjának vezetősége össze- iakozás az ember fenyegegyenge munkákat ad ki a h(vta a ^g^ művészeket: tettsége és kiszolgáUatottN<££rte£em állnak üresen a klub fa- °*0a ellen. Dér második De nem sokat töprenghet- ^ rendezzenek a festők korszakának képein a világ, tem rajta. Nagyon rövid idő egy .kis házi bemutató- ha nem is idillnek, de mintelt el, talán csak egy esz- kiállítást. Majdnem mind- denképpen mozdulatlannak tend6- s , DfLr úlJzelű ké: egyik meghívott jelentkezett időtlennek látszott Fi- _ . . . SÍ? £££££ amely képekkel. Dér István is ho- géljük meg viszont ezzel htvan számomra a művész első, »>tt kettőt. De egészen más- szemben a Harangszó ízgajellegtelen, kezdő, korszakát féléket, mint amilyenket ed- tott nyugtalanságát Már a felváltotta a másodikkal, az djg ittunk tőle. címadás is sajátos: a képen önmagát megtalált kiforrott nincs harang. A cím itt tiltehetség korszakával, vala- Azt hiszem, ettől a Idái- takozást fieveimeztelést iemelyik vásárhelyi tárlaton lítástól számithatjuk a fia- Okozást, figyelmezte lést jeÖkrös László Nemes György EVIKE KÉRDEZ FOGFÁJÁS — Anyu, fáj a fogam. — Mutasd, melyik. — Itt. Ez itt, hátul. Tejfog. — Mért mondod, hogy tejfog? Hiszen nincs is másfajta fogad. — Mert a tejfog helyére nő egy rendes fog. A ti fogatok helyére nem nő másik fog. Csak műfog, amit a doktor bácsi csinál. Mint neked ott, oldalt. — Nagyon fel van vágva a nyelved. Nem is tudom, mért diskurálok veled. — Mert fáj a fogam. Egy anyukának ilyenkor segítenie kell a gyerekén. — Es mit segíthetek rajtad? — Holnap reggel elviszel a doktor bácsihoz. És akkor én addig hányzok az oviban. A gyerekek csodálni fognak, hogy fogorvosnál voltam. Es akkor te is csúsztathatsz. — Rendben van. Holnap reggel elviszlek a fogorvoshoz .., — Fogat is kell mosni, ha fáj? — Fogat mindenképpen kell mosni. — Anyu, adjál egy fél Kalmopyrint. — Minek neked a Kalmopyrin? — Hát fáj a fogam. — Jó. Mosd meg a fogadat, vetkőzz le egyedül, ahogy egy nagylányhoz illik, s mielőtt lefekszel, megkapod a Kalmopyrint. — Tudod, mért kell nekem a Kalmopyrin? — Mert fáj a fogad, mondtad. — Szeretném, ha éjszaka te is meg apu ls tudnátok aludni... _ RÚZS ÉS PÚDER — Anyu! Mért ruzsozod a szádat és mért púderozod be az arcodat? — Mért? Az embernek szüksége van rá, mielőtt elmegy. — Apu nem ember? — Miket beszélsz, Évlke? — Apu mért nem ruzsozza be a száját és mért nem púderezi be az arcát? — Megbolondultál? Férfiak nem használnak rúzst meg púdert. — Mért? — Férfiaknak nincs szükségük rá. — Csak a nőknek van szükségük rá? — Természetesen. — És mért? — Hát, hogy szebbek legyenek. — Es a férfiak nem akarnak szebbek lenni? — Azt hiszem, nem ... — Én is szebb lennék, ha kirúzsoznám magam? — Te így is szép vagy, mert kicsi vagy. — Te is szép voltál, amikor kicsi voltál? — Azt hiszem, persze ... — És mikor lettél csúnya? — Most már elég volt! Hagyd abba! — Anyu ... te mondtad, hogy aki kicsi, az szép, és csak a nőknek kell rúzs meg púder, hogy szebbek legyenek. — Figyelj ide, Éviké. Én nem azt mondtam, hogy a nők csúnyák. Én csak azt mondtam, hogy ha berúzsozzák a szájukat, és kipúderezik az arcukat, szebbek lesznek. Érted? A szép nők is szebbek lesznek. — Akkor te szép vagy, ugye? És még szebb akarsz lenni... — Hát... — Mondd, anyu, Margit néni szebb mint te? — Honnan veszed ezt? — Én azt hittem, hogy valaki annál szebb, minél több rúzst tesz a szájára és minél több púdert az arcára... — Hallatlan! Még, hogy Margit néni szebb..: SZIVAR TEMETÉSE láttam. Különös címe volt: U1 művész harmadik korlent: a harangszó nemcsak Idill, mint tudjuk, árvizek, tüzek és jégeső elé is harangozni szoktak. S ezt a fikö" gyelmeztetést mondja-sugallja a kép ls. A nyújtott nyakú, felemelt fejű libák szinSSSSLn egy' £$££ * feketére barnult, megálla- Ha e két képet — illusztpíthatatlan korú, fehér in- rációként mindkettőt ges férfi üldögélt a tarlón, ....... ... , kezében egy darab kenyér- ZÓ,Juk ~ Dér István ko" rel Az ing világító fehér- rábbi műveivel összehasonsége, az alak vastagon meg- lítjuk, első megállapításunk le hallhatóan hangos gágohuzott korvonalai, a buza- mindenekelőtt az lehet, hogy cása valami naev-naev ve tábla különös sárgasága . . .... ' gasa Vdlaml nagj-nagy vesemmiben sem emlékezte- a korszakváltás nem !eltu~ Mélyre figyelmezteti a kép tett Dér korábbi képeire. A művész szín- é« for- bal sarkában békésen alvó Nem is akartam elhinni, mavilága alig módosult, a embert. A veszély konkrét ^állítások jöt- TTaZl C<mŰpt?MPén tálé" tartalma nÍnCS megneVeZVe' tek és Dér István hasonló te semmlt. a Pietán ^lan de hát » mi korunk, a 20. szellemű-stílusú képekkel többet, de ilyen tekintetben század, nem szűkölködik jelentkezett. Mindegyiken itt sincs szó szakadásról, 180 [yenekben• háború fasizmus dominált ez a fehér, fekete, fokos fordulatról. koncentrációs tábor, atomégősárga színvilág, a nép ' eletéből vett tematika, s bl- Valamiben mégis egészen bomba. Az ember veszelyezzonyos monumentalitás, va- újszerűek ezek a képek. tetettségét és kiszolgáltatottSSK^r?-?Sl Hogy pontosan miben? a mai világ óriási mérsorstragédiákhoz vitte közel Egyszerűen szxSlva a torta- tékben fokozta. A fenyegeSzivar barna volt és kutya. Olyan féldaxli-félfoxi, nem rövid- és nem hosszúszőrű és mindent tudott, amit egy városi kutyának tudnia illik. Tudott szolgálni, elhozta a gazdája papucsát, a vendégeket szaguk szerint rangsorolta és csak éppenhogy nem beszéli velük. Tudta, hogy aszszonya lusta sétáltatni, ez okból nyöszörögni kell, hogy a szegény kis kutyának is vannak „emberi" dolgai, melyek néha halaszthatatlanok. Gazdái gyermektelenek voltak és Szivar töltötte be az űrt, amiben pár gyerek szépen elfért volna. Szivar családtag lett. Bizonyos időben tért nyugovóra, bizonyos időben ébredt és megkövetette, hogy ilyenkor mindenki ébren legyen. Ha a háziak lustálkodtak, Szivar erélyesen ugatott, amit gazdái ébresztésnek véltek, holott csak a reggelit követette. — Szivar a legjobb vekker — mondta gazdája és csodálatos történeteket mesélt kutyájáról a hivatalban kollégáinak, akik unták már Szivart gazdájával együtt, mert nem tudták, hogy minden ember költö egy kicsit, még ha számvevő is ... Közben eljárt az idő. Szivar tízéves lett, majd tizenegy, ami kutyasorban már majdnem aggastyánt jelent, és egy napon nem hagyta ott kosarát, és nem vett tudomást az állatorvosról se, aki pedig körülrajongta a beteget, sőt — biztonság okáért — az asszonykát is. Aztán orvosságot irt, melyet Szivar utálatosnak és feleslegesnek minősített, mert bölcsen tudta — amit a háziak elfelejtettek már —, hogy a földi időnek és a sonkacsülköknek immáron befellegzett. Kinyújtózkodott és azt már nem is hallotta, amikor asszonya sírva telefonált urának, hogy Szivar élete elfüstölgött, azaz a fűbe harapott, ami azonban nem teljesen helyes kifejezés, mert Szivar csak akkor harapott a fűbe, amikor emésztése nem volt rendben. A gyász rászakadt a lakásra. Az aszszony csendesen járt, amint egy halottasháznál illik és suttogva beszélte meg urával, hogy az elhunytnak miként adjále meg a végtisztességet. Mert a szemeteskocsi ellen — nagyon érthetően — min-