Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

Pedagógusok továbbképzése A Pedagógusok Szakszervezete országos központjának elnöksége nemrégiben tárgyalta a nevelők ideológiai továbbképzésének helyzetét, s e témát vitatta meg legutóbbi ülésén a szakszervezet Szeged városi bizottsága is. Szabó G. Lászlóné továbbképzési felügyelő beszámolója alapján. Az elmúlt tanévben az ideológiai képzés hat szakosított tanfolyamát szervezték meg. Ezek keretében a egyéb politikai képzésben a szegedi nevelőknek mintegy 35 százaléka, több mint ötszázan vettek részt. A szakosított tanfolyamokon megvitatták a különböző ideológiai témák pedagógiai vonatkozásait, az oktatás során alkalmazható módszereket. Az év végi záródolgozatok közül több olyan jól sikerült, hogy a művelődési osztály díjazta is őket. Kiemelkedő volt a Vallás és erkölcs című téma megvitatása. Az elmúlt év értékelésével egyidőben megkezdődött az új évfolyamok szervezése. Hol a gázművek nyeresége? Nem mindennapi esetről írtak szerkesztőségünkbe a DÉGAZ szegedi üzemenek dolgozói. Elmúlt az esztendő első fele, s még ma sem kapták meg a múlt esztendő alapján őket jogosan megillető nyereségrészesedést. Valóban furcsa eset, szinte egyedülálló a szegedi gyárak történetében. De lássuk a tényeket, elsősorban a levelet. „Sérelmezzük!" „Az üzem közel háromszáz dolgozója sérelmezi, hogy még a mai napig sem kapta meg az 1967-es esztendő eredményei alapján őket megillető nyereségrészesedést ... Nem tartjuk elfogadhatónak a tröszt vezetőinek eljárását, hogy a vállalatnál elkövetett adminisztrációs hiba miatt visszatartják a részesedést. Az üzem létszámának legalább nyolcvan százaléka fizikai munkás, aki nem tehet a mulasztásról és jogtalannak tartjuk eljárásukat... " Többen is aláírták a levelet. Elhamarkodottan nem lehet pálcát törni a vezetők eljárásán, de annyi bizonyos, hogy júliusban már ki kellene osztani a nyereségrészesedést, hiszen lassan már az Bírósági ítéletek DÉZSMÁLTÁK A SZALÁMIGYÁR RAKTÁRÁT Karsai János és Felker László íelsőgödi, illetve budapesti lakosok, mint a felvonószerelő vállalat alkalmazottai kiküldetésben dolgoztak a szegedi szalamigyarban. Javítottak a liftet. Szabadon jártak a gyár területén, a szalámi raktárba is szabad bejárásuk volt. Egy alkalommal négy, egy másik esetben pedig hat rúd exportra gyártott szalámit tulajdonítottak el, amelyet ki akartak vinni a gyárból. Az ellenőrzés azonban ebben megakadályozta őket. A szegedi megyei bíróság a társadalmi tulajdon elleni folytatólagosan és társtettességben elkövetett lopás miatt Felkert, mint visszaeső bűnöst jogerősen 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelyet börtönben köteles letölteni. Kötelezték arra is, hogy korábban más bűncselekmény miatt kapott, de akkor próbaidőre felfüggesztett négyhónapi szabadságvesztését is letöltse. Társát, Karsai Jánost — ugyancsak jogerősen — háromhónapi szabadságvesztésre ítélték, szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyre. Mindkettőjüket kötelezték kártérítésre. Négy rúd szalámit ugyanis a tettenérés előtt elfogyasztottak. VÁRÓTERMI TOLVAJ Lopás miatt került a vadlottak padjára Pesti György. 31. eves, Szeged, Szivárvány utca 52. szám alatti lakos, büntetett előeletu. Egy alkalommal a rókusi állomás utasellátójában italozott, miközben magahoz vett egy aktatáskát, amelyet egy utas pár pillanatra a padon hagyott Az aktatáskában kevés érteket képviselő holmik voltak. Még aznap a rendőrség leleplezte a lopott taskával. Mint visszaeső bűnöst vonta felelősségre Pesti Győrgyöt, a szegedi megyei bíróság és jogerősen héthónapi szabadságvesztésre, szigorított börtönre ítélte. Mint alkoholistát pedig kötelezte elvonőkezelésre. TIZENNYOLC EVE KÓBOROL Rácz György 68 éves foglalkozásnélküli, többszörösen büntetett előéletű ideiglenesen lakott Szegeden, a Debreceni utca 30. szám alatt. Börtönből való szabadulása után akart itt megtelepedni. Munkát nem keresett, szociális segélyt vett fel az egyik kerületi tanácstól, a pénzt azonban gyorsan elköltötte italra. Megleste, hogy a Csongrádi sugárúton és a Vasút utcában nem minden ház ajtaját zárják be rendszeresen. Alkalmas időpontban két házba is beosont és a baromfi ólakat fosztogatta. Tizenhat tyúkot tulajdonított el, amelyet a piacon értékesített. Bevált módszerével ezután számos szegedi házból vitt el baromfit. Rácz György, mint a bíróság megállapította, 18 éve él külön feleségétől és gyermekeitől. Se rokona, se ismerőse. Rendszerint csavargásból és alkalmi tolvajlásból tartotta fenn magát. Különféle bűncselekmények, főleg lopás és sikkasztás miatt eddig mintegy 10 évet töltött börtönben. A szegedi járásbíróság most jogerősen kétévi szabadságvesztésre ítélte, amelyet szigorított börtönben kell letöltenie. ideit is számlálgatják az emberek. A nyereségrészesedésnek éppen az az ösztönző ereje, hogy nem utólag ismerik meg annak mennyiségét, hanem menetközben is tudják mire számíthatak. Egyébként zsákba-macska az egész, találgatások és ígérgetések színvonalára süllyed a fontos anyagi ösztönző ereje. A levél kapcsán a legilletékesebb vezetőt, a vállalat főkönyvelőjét kérdeztem meg, hogy mi az igazság a nyereségtészesedes ügyében. Nem tudott pontos felvilágosítást adni. Konkrétabban kérdeztem: — Fizettek már nyereségrészesedést? — Még nem. — Később fizetnek? — Talán, de én ennél többet nem mondhatok, szíveskedjen az igazgató elvtárshoz fordulni felvilágosításért, mivel ő tagja a trösztigazgató-tanácsának is. — ön a főkönyvelő, valami közelebbit csak tud. — Az az igazság, hogy egy mulasztást kell megszüntetnünk. — Milyen mulasztást? — A leltárral kapcsolatos, de hangsúlyoznám, hogy forduljon az igazgató elvtárshoz. Nem értettem meg a főkönyvelő titkolózását, de végül is megfogadtam a tanácsát és a vállalat igazgatójához, Szekeres Istvánhoz fordultam felvilágosításért. sokan dolgozhatnak, hogy helyrehozzák a mulasztást. De kérdés, kik mulasztottak és egyáltalán felelősségre vonták-e őket? — ön biztosan tudja, hogy kik követték el ezt a hibát? — kérdeztem az igazgatót. — Tudni tudjuk, — mondta. — S felelősségre is vonták őket? — Igen. Áthelyezés, szigorú megrovás és ehhez hasonló fegyelmi büntetéseket szabtunk ki. — Igazuk van a dolgozóknak, hogy sérelmezik a nyereségrészesedés visszatartását? A válasz egy kissé vontatott, de igazat ad az igazgató, s mégegyszer hangsúlyozza, hogy ő megpróbált kivételt kérni a tröszt vezetőitől, de sikertelenül. Nemstimmelt a leltár A beszélgetés kissé nehézkesen indult, de Szekeres István igazgató közölte, hogy eddig nem tudták kifizetni a nyereségrészesedést, az előbb emiitett adminisztrációs hiba miatt. — S mikor tudják végül is kifizetni? — Azt én sem tudnám megmondani. A vezérigazgató letiltotta. — Miért tiltotta le? — A leltár miatt. _ •> — Nem volt megfelelő az átárazási munkánk. — S mikor pótolják? Pótolják egyáltalán? — Igen. A vezérigazgatótól határidőt kaptunk, s ha megleszünk a munkával, akkor ellenőrzik és egyenesbe jutunk. Elmondta az igazgató, hogy ők is sokat jártak a vezérigazgatói irodába, hogy előlegezzék meg a nyereséget, hogy a dolgozók ne szenvedjenek hátrányt az adminisztráció hibáiért. Szigorú rendelkezés van azonban arra, hogy ilyen hiba esetében egy fillért sem szabad kifizetni. Nem tehettek semmit. A vezetőség tehát sérelmezte, de semmit sem tehetett a rendelkezés ellenére. Most N/it a gyulai várszínház A hatszáz éves gyulai vár öregtornyában július 5-én este 9 órakor dördülnek meg iden először a várágyuk, hirdetve a gyulai varszínház újabb évadjanak kezdetét Ez alkalommal Madách Imre Csak végnapjai cimú soha be nem mutatott történelmi drámaját tűzték műsorra. A drámát, melyet a szerző ifjúkorában irt, Keresztúr y Dezső József Attila-díjas író formálta át a ma színpadára, avatott munkája során elmélyítve annak alapkonfliktusát, mely a régihez bukásáig ragaszkodó Csák Máté, és az új törekvéseket képviselő uralkodó, Károly Róbert között bontakozik ki. Az előadást Miszlay István, a Békés megyei Jókai Színház főrendezője, a gyulai várszínház művészeti vezetője rendezi, és abban neves budapesti, valamint vidéki színművészek kaptak szerepeket. Csák Mátét Iványi József Jászai-díjas, a Pécsi Nemzeti Színház művésze, Róbert Károlyt szintén pécsi színész, Bánffy György Jászai-dijas alakítja. A további szerepeket Tyll Attila, Szcrsén Gyula, Fülöp Viktor, Gellei Kornél, Horkai János a Nemzeti Színház művészei, St.efanik Irén és Seoboszlay Sándor a békéscsabai, Demjén Gyöngyvér a szegedi, és Dőry Virág a budapesti József Attila színház művésze kapta. A várszínház második bemutatója július 30-án lesz, ekkor Dómján Edittel, Koló Flóriánnal és Lőte Attilával a főbb szerepekben Goldoni A fogadósné című vígjátékát láthatják a várszínház vendégei. S. E. Sajnálatos eset Eddig a történet. Sajnálatos, hogy egyáltalán előfordulhatott ilyen. Különösen azért, mert az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok nagyobb önállósága precízebb, jobb munkát követel. A nyereséges gazdálkodás elősegítése csak a teljes nyíltsággal lehetséges. A dolgozóknak pontosan tudniuk kell, hogy mire számíthatnak. Már most, a félév elteltével ismertetni kellene, hogy eddig így dolgoztunk, ilyen és ilyen eredményt értünk el, egy-egy ember ennyi és ennyi részesedést kaphat, ha ... Ha a következő félév is éppen ilyen lesz, akkor ennek a duplájára lehet számítani. A nyerség, mint ösztönző erő, akkor érhet el eredményt, s csak akkor számíthatunk sikerére, ha mindenki pontosan tudja az őt megillető részt, és persze azt is, hogy neki mit kell tennie a plusz érdekében. Viszont, ha olyan körülményeket teremtenek, mint a gázműveknél, akkor ez negatívan hat. Valószínű ez az eset egyedülálló marad a vállalat történetében is, s a mostani példa csupán egyszeri kisiklásnak tekinthető. De az ilyen kisiklásért a vezetőségnek vállalnia kell a felelősséget. Gazdagh István Idegenforgalom ^eq^ivodék „Szegeden ön a mi vendégünk..." — hirdeti sz Idegenforgalmi Hivatal plakátja, s jóleső érzessel olvassa még a helybeli is az efféle megkapó propagandát. „A szegedi IBUSZ változatlanul előzekenyen áll az utazóközönség rendelkezésére" — mondju egy hathasábos hirdetés az újságban. Tudjuk, hogy rövidesen boltot nyit a Volán — az autóközlekedési vállalat jegyirodája —, és arról eddig még nem is adtunk hírt, hogy készül már u Kígyó utcában az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda üzlethelyisége. Tavaly még csak az IBUSZ-ban lehetett jegyet váltani. Külföldi autóbuszjáratra még ott sem, ki kellett menni érte a Marx téri pályaudvarra, szombaton délután pedig az állomásokon adtak csak vasúti jegyeket. Nem is fordult nagyot azóta a világ, s rövidesen négy helyre mehetünk jegyekért. Remélhetőleg ezután már a hét minden napján s mindenféle jegy kapható lesz valamelyikben! lövütköző A vendég, különösen ha turista, mindent megfigyel, mindent észrevesz. S mivel pénzt ad ki, a legapróbb hibák is felbosszantják. Nem eleg neki, ha jó ételt, italt szolgálnak fel asztalára, megköveteli, hogy precízen vezetett étlapot adjanak kezébe, s ha történetesen külföldi, az idegen nyelven is eligazítsa a választékban. Kényes az abrosz és a szalvéta tisztaságára, mi több: szereti, ha a mosdóban nemcsak jól működő csap van, hanem szappan és törülköző is. Az se baj, ha ez is tiszta, de még szívesebben törli kezét papírtörülközőbe, mert az a leghigiénikusabb. Szikszól Béla olvasónk arra hívta fel a figyelmet levelében, hogy a szegedi vendéglök, cukrászdák terítékei, s különösen a mellékhelyiségek nagyon sokszor nem felelnek meg a vendéglátás alapkövetelményeinek: „Tudom — írja —, hogy a nagy forgalomban nehéz fenntartani a rendet, de az is igaz, hogy manapság kevés már az udvarias szó: az udvariasság fogalmához ezek az apróságok is hozzátartoznak. Cqész évben Most, amikor az idegenforgalmi főszezon kezdeténél tartunk, különösen találó Kispusztai Dénes olvasónk észrevétele: „Azt tapasztalom, hogy az ország közvéleménye előtt Szeged csupán a szabadtéri játékok, a nagy nyári rendezvények révén vonult be a vendégfogadó városok sorába, azt már nem igen hallani, olvashatni sehol, hogy Szeged tulajdonképpen már évek óta az ország idegenforgalmának egyik legjelentősebb bázisa, hiszen a Balkán félsziget országaiba tartó Közép-, sőt Nyugat-Európából érkező, illetve oda utazó külföldiek mind megfordulnak, s többnyire meg is állnak itt." Természetesen az nem baj, ha a Szegedi Ünnepi Heteket ma már mindenki számon tartja az országban. Mi több: ez nagyszerű. Azt hiszem, annak, hogy Szeged egész éves idegenforgalmát nem veszik anynyira figyelembe, mi is okai vagyunk némileg. Ha másban nem, abban, hogy túlságosan sok átutazót hagyunk anélkül továbbmenni Szegedről, hogy legalább egy napot itt töltene, megismerné a várost, cs továbbvinné hírét. Éppen az ünnepi hetek, a szabadtéri játékok révén juthat Szeged olyan idegenforgalmi tapasztalatokhoz és talán majd anyagi eszközökhöz is, hogy elfoglalja méltó helyét az ország legelismertebb vendégfogadó városai között. Fehér Kálmán Tutajbontás — Rajta! — int Felföldi János gyufagyári munkás. A motor nekifohászkodik az emberderóknyi hasáboknak es néhány másodperc múlva már a parton pihen a messziről jött nyárfa, A lebéklyózott „kötésekben" még 180 köbméter anyag van, a tutajok egy héttel ezelőtt érkeztek Szegedre Abadszalók mellől. — Minden nap hetvennyolcvan köbmétert csörlózünk W a vízből- Alacsony a Tisza. most hoeaszabb acélköteleket használunkLent ketten bontják a tutajokat. Méteres, áttételes ecélfogó tépj el á S?oros vasdrőtot, egy gumicsizmás ember csákjával terelgeti a rönköket a csúszdához. Szemre lassú ütemre mozognak, de ha valaki sokáig nézi őket, rájön, hogy a sekély, köves mederben vigyázni kell minden mozdulatra. Somoevi Károlyrté felvétele Ujabb rakömányt hoz az acélsodrony, megerkezik a sárga damskocsi • Összeszokott rakodóbrigád szolgálja ki á trénkocsikat: pegyen varrnák, ketten „ölelik" a hasábot, egy kezeli a derűt, egy igazítja a horgát. — Rajta! Csattogva Indul a csörlő újbó). Megtelik a plető, a kocsis nekivág az útnak. Hamarosan zéngő fűrészek szabják miiliő gyuíaszállá az abádszalóki nyárfát. M. I. CSÜTÖRTÖK, 1968. JÚLIUS 4. ÜEL-MAGYAROmAtí^