Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

Andrássy Lajos PORTRÉNK ÍGY ÉPÜL Portrém: nyers kő, még formálgatják az évek, győzelmes rohamok közt, fájdalmas nagy verések. Sebek s mosolyok fölött e lassan s némán mélyülő ránc nem méla dallam: egyre forróbban gyorsuló tánc, i örvénylő, habzó orkán vijjogó hangjegye! — Mint világló bólyák lelke a messzi nyílt vízen kint, sokszor egyetlen jelként: — lm út a biztos révbe! vagy: — Elkerülni-út! — Hát, e jelt is igy tekintsd te utódom, kiben mindent magamból újraszültem mi bennem jó vagy rossz volt, vagy amit annak hittem, s becsüld magadban, mint én dacosan megbecsültem! Formálgatják a portrém: tőlem-emberek, — ámbár néha szeplőket fújnak dühösen vissza rá már, — s egy folyóirat, itt e napfényes Tisza-tájon í'.i Márt azt szeretném néha: jobban ez sose fájjon, ez a plasztikus műtét! — Azért még dalaimban mint vízhordó leányok ajkán volt, ma is úgy van jelen a munka, álom, szerelem s úgy a búság, örökös bú, nem sírás, s nem mint a szomorúság, csak mint a kávé-mákony, bagófüst, dac: kesernyés, vagy mint a gyógyszer-émely. Furfangos egy teremtés az ember! Hátha költő, még kétszer-úgy talányos: mindenki érti, véli, — s mindenki önmagához máricskéli, mint rőfös üzletekben a vásznat, a költő izzik, éget, s fájdalmainktól fázhat, szüzen-pörére tépik, bőréből csontra fosztják, s: — Csak ennyi volna mégis...? ! — kútjait felkotorják görcsös botokkal, s zúgják: — Ez hát a tiszta forrás! ? I Vesédig váj a körmük, t foltod az újraoltás! Köpnek. — £> amikor csendben éjjelre visszabújnak párnák közébe: csókot csikarva el-elbúgnak két sort a versből, — ékezethiánnyal... S a költő? Marad költő: négyszemközt önmagával. Formálják portrém lassacskán az évek, nem is csak évek, évezredek élnek arcom mögött a csontban, bőröm alatt, a szívben s nem csak fehéren izzó, s nem is fekete minden amint a festő foltos palettájáról érnek színekből újabb színek, úgy festi át az élet újra a múltam. — S immár lá játok-e: jövőm is: mindenkié, ki érti, vagy értem szinte úgy hisz jövőnkben, bárha rejtve, titoknyi száz alakban: aranyban, vasban, kőben, vérben és szórt salakban volnánk jelen ma még, — és ős-humusz-kötötten! Portrénk igy épül, együtt. — S csak zúgjanak köröttem. Tüztincokból, mint költő, talán, ha kimaradtam: kamasz-lárvából mára — látjátok — kiszakadtam. HEMINGWAY Hetven éves lenne, ha súlyos betegsége elől nem menekül öngyilkosságba Emest Hemingway. Egyéniségére és életművére emlékezve mondhatjuk: neve és néhány legjobb regénye, talán mint egy történelmi korszak jelképe is, fennmarad az Időben. Egy vagy talán két nemzedék olvasóinak emlékezetében Magyarországon is a világirodalom legnagyobbjai között áll. N Hemingway az első világháború utáni években, az úgynevezett „elveszett nemzedek" szószólójaként tűnt fel. 1929-ben jelent meg első nagysikerű regénye, a Búcsú a fegyverektől. Tárgya az első világháború, célja a háború gonoszságának hű bemutatása. • A harmincas években afrikai vadászélményei és spanyol bikaviadalok Ihletik a novellaírót. Az évtized vége felé azonban Hemingway figyelme ismét a társadalmi kérdések felé fordul. Ez időben rokonszenvezett leginkább a szocialista eszmékkel, öntudatos antifasiszta. A spanyol polgárháborúban önkéntesként harcol a köztársaságiak oldalán. Élményeinek foglalata az 1940ben megjelent Akiért a harang szól című regénye, a Két, szerzőit tekintve sze- tort ülő szegénylegényektől fogható harcosa, reneszánsz nemzetközt antifasiszta irogedi vonatkozású könyv ke- kapja, s ahogyan leáldozik a egyéniség, aki a korabeli ha- dalom egvik ieeszebb alkotá rült napokban a könyvesből- magyar szabadsag csillaga, , , .. , , , , oaiom egyiK legszeDD aiKotatok kirakataiba. Az egykori úgy veszti el szerepét, külde- zal elmaradottság felszámoszegedl újságíró. Takács Ti- tését; hogy mindig a legmél- tasara ösztönözve úgy tekint bor népszerű történelmi tár- tóbb oldalára kerüljön. A az erdélyi Bethlen Gábor P^/eeényeinek - közvet- historikus környezetből két független nemzeti monarchllenül a Thököly harcaiból türelmetlen vitéz parviadala ... , _ , .... merítő Kaftános fejedelem- vonul elő: a mámoros ku- ájara- mint nagy Ehetőségnek — folytatásaként a Rá- rucságtól labancságra vete- re- ..Szepsi Csombor Márton kóczl szabadságharc histó- medett Ocskay László, az teológiával megterhelt régi rikus anyagát dolgozta fel árulás -, és a szerényebb irodalmunk egyik legszebb Ezüstkard címen. A Gondo- vitézi tetteivel végig a ma- ... . ... . . . „ lat Kiadó 14 ezer 400 pél- gyar szabadság oldalán har- vllagl konyvet hagyta ránk . dányban bocsátotta az ér- coló Jávorka Adám. a hü- — írja Kovács Sándor Iván, sikertilt Hemingway-mú Andeklődők rendelkezésére. A ség katonájának párharca. S ám ahhoz, hogy az Európimásik könyv — kicsit élet- a hű-Jávorka éppen az ca varietas közkinccsé vólmú. A József Attila Tudo- áruló-Ocskay foglyul ejtésé- ... . . . mányegyetem magyar Iroda- vei válik bősz-türelmetlenné, JeK' meg nagy munKa var a lomtörténeti intézetében ké- kerekedik egykori vitézi pél- szorgalmas szerzőkre. Szepszült, s az intézet fiatal ta- daképe, ám áruló voltában si Csombor életművét mai nársegédének, Kovács Sán- ellenlábasa fölé. „nyelvezetre", a ma türeldor Ivánnak, a régi magyar A történet kifejezetten áz " ,,„„ „,„„',,„. prózai emlékek elhivatott ifjúsági regény cselekmé- meUen olvasóinak kedvére kutatójának, gondosan rész- nyesség-igényével számol, s átdolgozni; anakronisztikuletezó, bevezető monográfiá- számítása nem téves: az san felhasználni, amit három val, bőséges jegyzetanyaggal Ezüstkard bizonyára bekerül és fél évszázada egy türelellátott kiadványa Szepsi az iskolai tananyag ajánlott meUen maevar türelmesen Csombor Márton összes mű- olvasmányai közé. S bár melIen nlagjar türelmesen relről. Az Akadémiai Kiadó gyakorlati Íráskészséggel te- meglátott a nagyvilagban. gondozásában, nomen est remtett helyzeteinek, a dráKÉT „SZEGEDI" KÖNYVRŐL sa. A második világháborúban haditudósítóként vesz részt a fasiszta koalíció elleni harcban. Párizs felszabadulásakor az elsők között vonul kedves városába. A háború utáni regénye, A folyón át a fak közé, talán a legkevésbé Kürti András CSALÁDI ÜGY Egy napon Suháng Jenő bekopogott az üzemvezetőjéhez. — Családi ügy — mondta. — A feleségem gyengélkedik, fájlalja a hátát, úgy áll a dolog, hogy talán hosszabb ideig nem is mehet munkába. Két kiskorú gyerekünk is van. Kérem, hogy súlyos családi körülményeimre való tekintettel emeljék fel a fizetésemet. Az üzemvezető együttérzőn bólintott, intézkedett, Suháng fizetését felemelték. Aztán eltelt egy kis idő. * Egy napon Suháng Jenő félre hívta a szakszervezeti bizalmit — Családi ügy — mondta. — Tudod, hogy az asszony beteg, Peti meg Jolánka most vannak növésben, szakad le róluk a ruha, a cipő és olyan étvágyuk van, hogy felfalnák a világot. Kérlek, hogy nehéz családi helyzetem miatt utaltass ki valami segélyt. A szakszervezeti bizalmi megértőn hallgatta végig Suháng panaszát és elintézte, hogy gyorssegélyt utaljanak ki neki. Aztán eltelt egy kis idő. * Egy napon Suháng Jenő felkereste az üzemi nőbizottság vezetőjét. — Családi ügy — mondta. — A feleségem beteg, csak lézeng szegényke a lakásban, két kis gyermekünket nem tudom egy fizetésből etetni, ruházni. Ráadásul most kikapcsolták a gázt és a villanyt, ülünk a sötétben, egyi kis meleg tehát sem fözEetünk magunknak. Ha nem kapunk valami segítséget, nem is tudom, mi lesz velünk. A nőbizottság vezetőjének könny szökött a szemébe, elszaladt, összeszedett, némi készpénzt, ruhát, élelmiszert és oda adta Suhángnak. Aztán eltelt egy kis idő. ét Egy napon Suháng Jenőt behívatta irodájába az üzemvezető. Ott volt a szakszervezeti .bizalmi és a nőbizottság vezetője is. — Ma délelőtt — kezdte az üzemvezető — meglátogattuk a maga családját, beszélgettünk a szomszédokkal, a házfelügyelővel és a lakóbizottság elnökével is. Mindnyájan megerősítették, hogy amiket maga nekünk elmondott, az kivétel nélkül megfelel a valóságnak. — A feleséged tényleg alig áll a lábán — vette át a szót a szakszervezeti bizalmi —, mert te naponta részegen jársz haza és mindig megvered. A gyerekeid valóban rongyosan járnak. Éheznek is, a szomszédok kegyelemkenyerén tengődnek, mert te jóformán semmi pénzt nem adsz haza, nem gondoskodsz az ellátásukról. — És az is igaz — fűzte hozzá a nőbizottság vezetője —, hogy a lakásban kikapcsolták a villanyt és a gázt. Maga ugyanis még azt a pénzt is elitta, amit tőlünk kapott, a ruhaneműt és az élelmiszert pedig a sarki kocsmában a szeretőjének ajándékozta, tanúk vannak rá. Ml a véleménye minderről? — Családi ügy — mosolygott rájuk szelíden Suháng Jenő — ehhez maguknak semmi közük. Én a gyárban elvégzem a munkámat, a privát életembe — amíg vér nem folyik — sem hivatalos szerveknek, sem társadalmi intézményeknek nincsen joguk beleszólni ... omen, 750 példányban került mai szituációknak belső, léforgalomba. Szándékosan lekfinom rajza az árnyalanem írtam olvasót, mivel az tok költői szépségével adós irodalomtörténettel hivatá- marad, az események leírásosan vagy műkedvelésből sának zamatos nyelvezete, a foglalkozók szúk asztaltár- kor levegőjének regény-hitesaságának méreteire szabott, les megidézése biztos néps Jó, ha ezt kielégíti — az szerűséget ígér fiatal olvasóiátlagolvasó kevesebbet kezd tóL vele. Pedig a munka nagy, a vállalkozás módszere tiszteletet érdemlően analitikus: • A ^kmabeliek szűk aszlejtett irodalmi hőskorunk kéta.érdeklődését palyázza egyik kiválóságának, jelleg- meg a teljesség igenyével zetes literátorának felfede- először készült Szepsi Csomzése. bor kötet, Kovács Sándor Iván és Kulcsár Péter közös munkája (Kulcsár Péter az ^ idegen nyelvű szövegeket fordította). Szepsi Csombor Takács Tibor ott kezdi Márton, az első magyar rikönyvét, ahol a Kaftanos p0rter. az Európában bontafejedelniet abbahagyta: a ni- koz6 kapitalizmusra csodálkomédiai török portan, Tho- kozói a vilag változásai után Nikolényi István nál nagyobb élményt szerzett híveinek Az öreg halász és a tenger című 1953ban megjelent kisregény, amelyért 1954-ben Hemingway Nobel-dijat is kapott. Hemingway, akit méltán sorolnak korunk legjelentősebb írói közé, az öreg halász történetében szembefordul a modern irodalom egy részét jellemző kiábrándult pesszimizmussal. SÜLI ANDRÁS TÉL •mi Konsztantyin Pausztovszki) MACSKA A KAZÁN ALATT Konsztantyin Pausztovszki], az Ismert szovjet (ró (1892—1968) közelmúlt halála alkalmából, tiszteletadásul Is, közöljük az alábbi elbeszélést. Kétségbeestünk. Nem tudtuk, hogyan csípjük el ezt a rőt dögöt. Kirabolt bennünket, minden éjjel. Olyan ügyesen bújt el, hogy egyikünknek sem sikerült meglátnia. köly Imre virágmezei házá- szimpatikus mohósággal ki- Csak egy hét múlva derült ban. Az ex-fejedelem útjara váncsiskodó hazankfia 1620- végre-valahára —, hogy a m; bocsátja az ezüstkurdot, egy- ban ,rt Europica kori sikereinek fegyverét. A varietasával az első magyar útikönytovábbiakban ez a kard jelképpé válik — bár az ese- vet adta az olvasó kezebe. menyek füzérében lépten- Sőt másik munkája, az Udnyomon a maga tárgyias va- vaTl schola az első rendsze- Csórónak neveztük el. macskának tépett fülei vannak és, hogy hosszú farkából is hiányzik egy dai-ab. Ilyen volt ez a macska. Ezért, no meg különösen villogó szemei miatt Mindent lopott: halat, tejfölt, vajat, kenyeret Sót egyszer a kamrálóságában is jelen van - a erkölcstan, amit magya_ hadlsikertól. a szerencse for- — gandóságától minduntalan rul fogalmaztak. Európa ko- ban szétszabdalt egy konzervdobozt, jelzéseket nyerve a hazasze- nok „csavargója" Szenei amelyikben a gilisztákat tartottuk, retet, a kurucsag, a magyar- Molnár Albert nyomdokain Nern ette meg, de a szétrombolt dohűség szimbóluma lesz. Fé- ... . „ .. „,.,„„„,. boz köré odasereglettek a tyúkok és nyét Rákóczi függetlenségi haladva a magyar Pol§aio- felfalt4k egész gliisztakészletünket. harcaitól, kuruc csatáktól, a sodás Apácai Csere János- s mikorra elérkezett a tetemrehíínegfutamitott labancokon hoz, Tótfalusi Kis Miklóshoz vás ideje, a tyúkok kinn feküdtek a napon és nyögtek. M' körülöttük ténferegtünk— átkozódva — no de a halászatnak már befellegzett. Majd egy hónapba is beletellett, amíg a rőt macska nyomára akadtunk. A falusi gyerekek segítettek nekünk. Egy szép napon lélekszakadva vágtattak be hozzánk, hogy Csóró hajnalban átviharzott e veteményesen fogai közt egy sügércs hordócskával. Lerohantunk a pincébe és felfedeztük, hogy a kis hordó bizony eltűnt. Ez már nem is tolvajlás volt, hanem rablás. Rablás fényes nappal. Megesküdtünk, hogy elfogjuk a macskát, meglakol gaztetteiért. Rajta is kaptuk, még aznap reggel. Az asztalról elcsent egy jó darab májashurkát és felmászott vele egy nyírfára. Elkezdtük rázni a fát. Csóró elejtette a nurkát és ez éppen Ruvim fejobubjára esett. A macska fentről méregetett bennünket vad szemeivel és fenyegetően borzonkodott. De nem volt számára menekvés és kétségbeesett lépésre szánta el magát. Félelmetes fújással levetette magát a nyirfáról, a földre vágódott, felpattant mint egy gumilabda és hajrá a ház felé. A mi házunk meglehetősen ktesi volt Elhagyott isten háta mögötti kert közepén állt Éjszakánként mindig felébresztett bennünket a vadalmák koppanása, amint az ágakról a deszka tetőre potyogtak. A házikóban horgászszerszámok, sörétek, almák, száraz levelek hevertek szerteszéjjel. Csak háltunk benne. Egész nap, kora reggeltől késő estig a megszámlálhatatlanul sok patakban meg tavacskában halásztunk, tábortüzeket gyújtottunk a partmenti csalitosban. Hogy a nagytóhoz érjünk, apró ösvényt kellett kitaposnunk a magas, dús fűben. A virágok pártakoronái fejünk felett himbálóztak, sárga virágporral szórták be vállunkat. Estefelé értünk haza, fáradtan, napégetten, vadrózsáktól összeszuikáJva cipeltük haza az ezüstszínű halak csomóit és minden alkalommal a rőt kandúr kalandozásairól szóló történetek fogadtak bennünket. No, de végül is rajtavesztett. Bemászott a kazán egyik búvólyukába, a ház alá. Innen pedig nem volt más kiút. A nyílást elzártuk egy halászhálóval és vártunk. De a kandúr csak nem jött. Mérgesen fújt, mint valami