Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

KGST­tanácskozás Minszkben Bulgária. Ma­gyarország, az NDK, Len­gyelország, Románia, a Szov­jetunió és Csehszlovákia képviselőjének részvételével négynapos ülést tartott a KGST atomenergiaügyi ál­landó bizottsága. Az ülésen megfigyelőként részt vett Kuba és Jugoszlávia küldöt­te is. A bizottság tanulmá­nyozta a tudományos kuta­tás és együttműködés prob­lémáit a reaktortechnikában, az atomenergetikában, a nuk­leáris műszergyártásban, a sugárveszély elleni védeke­zésben és a radioaktív izo­tópok felhasználásában. Mai lépcsőházak Hétfőtől péntekig A tudós­világ elismerése Három évre szóló tanács­kozási tervet fogadott el a Magyar Tudományos Akadé­mia Elnöksége. 1969—1971 között 75 tudományos ta­nácskozást rendeznek Ma­gyarországon. A hazai tudo­mány külföldi elismerését jelzi, hogy tizenhét tanács­kozást nemzetközi tudomá­nyos szervezetek rendeznek hazánkban, ötvennégyet pe­dig külföldi részvevőkkel tartanak. Az 1969-ben megrende­zendő huszonöt nagy jelen­tőségű tudóstalálkozóra több mint négyezer külföldi je­lentkezőt várnak. A jövő évi programok közül kiemelke­dik még az IUPAC Makro­molekuláris Szimpózium, amelyre ezer külföldi tudós érkezik. Még sokkal több a régi la­kóház, mint az újonnan épí­tett. Ennek megfelelően sok a kopott, a sötét lépcsőház. Néhol még az egykori társa­dalmi megkülönböztetés jelét hordozza az egészen szűkre szabott, mellékudvarra nyíló Ezt ma éppúgy mindenki hasz­nálja, mint a főlépcsőt, amely annakidején az urak privilé­giuma volt. A legszívesebben itt rendetlenkedő gyerekek nem is ismerik már eredeti rendeltetését. Világosak, virágosak A húsz év óta épült lakó­házak lépcsőterei a társadal­mi változásokat is mutatják. A szúfolt bérkaszárnyák he­lyett épült állami házak la­kásai világosabbak, jobban elosztottak, ennek megfelelő­en a lépcsőházakba is több napfényt engedett be a mo­dern építészet. Volt ugyan egy időszak, az ötvenes évek elején, amikor helytelen gaz­dasági meggondolásokból csökkent értékű lakások épültek, s ekkor összeszűkül­tek, szürkébbé váltak a lép­csőházak is. Szegeden zömé­ben az utóbbi tíz évben épültek új lakóházak, s ezek­ben már a lakók érdekének szempontjai érvényesültek: a legtöbb helyen világosak, a fordulókban virágok, dísznö­vények elhelyezésére is al­kalmasak a lépcsőházak. Persze még nem minden új házban olyan esupaüveg, csupafény a lépcsőház, mint a képen látható, tavaly elké­szült Lenin körúti épületben. Sőt, akad, éppen a pár hó­napja elkészültek között a 30—40 évvel ezelőtti lép­csőházakra emlékeztető szűk és sötét, csak villannyal vilá­gosítható lépcsőházú épület is. Ilyen a Bécsi körút 16,'b számú nyolcemeletes szövet­kezeti ház. Ki tudja, miért? Az építészeti szemponto­kon tűi is sok kérdés kap­csolódik a lépcsőházakhoz. A szerkesztőségbe, a kerületi tanácsok igazgatási osztályai­ra sok panasz érkezik a lép­csőházakban játszó gyerekek, a kitett bútorok, az ott tar­tott kutyák, a felgyülemlő szemét miatt. A panaszok lé­nyege, hogy kié végered­ményben a lépcsőház. Ki ille­tékes ott rendet tartani, s minden lakó érdekének fi­gyelembevételével intézked­ni. A lakások kirakata piac Nagy felhozatal, olcsóbb árak Hosszú hónapok gyenge piacai után a tegnapira a vásárlók nem panaszkodhat­tak. Volt bőven áru, úgy látszik, az utóbbi hetek eső­zéseinek kedvező hatása most kezd megmutatkozni a kertészetekben. A zöldfélék bősége mellett egyre több a friss gyümölcs, ezek között is sláger a szatymazi ősziba­rack. Míg szerdán csak mu­tatóban volt a szegedi táj kedvelt gyümölcséből, tegnap már a piacokon és üzletek­ben egyaránt sokat kínáltak belőle — pár nap alatt je­lentősen csökkent áron. A legszebb őszibarackot a MÉK Marx téri, nagyon ízléses új pavilonjában árulták. Több ezer élő csirke és tyúk volt a piacokon és az üzletekben. A termelőszövet­kezetekből százszámra szál­lították a rántani és papri­kásnak valókat, legtöbbet hozott a szegedi Móra Fe­renc Tsz — amely több he­lven is árusított — és a sándorfalvi Üj Élet Tsz, amely ezentúl vasárnapon és a szerdai piacon is árusít A kedvező baromfifelhozatal­nak köszönhető, hogy a már megmerevedettnek hitt árak is lejjebb mentek. Voltak standok, amelyeken 31, má­sutt 30 forintos kilónkénti áron kelt a vágni való csir­ke, de a termelőszövetkeze­tek 29 forintért árusították. Tejtermék: túró, tejföl, sajt is elegendő volt, s jól­esett a vásárló szemének, hogy az elárusító soron vé­gig vasalt fehér köténybe öltözött eladók kínáltak az eddigieknél már higiéniku­sabban csomagolt áraikat. Ügy látszik azonban, hogy a piaci rend megteremtésére tett intézkedések főleg a Marx térre összpontosultak, mert a Szent István téren még nem lehet kedvező vál­tozásokat tapasztalni. Pedig, ha kisebb is ez a piac, az ide szokott vásárlók ugyan­csak igénylik a rendet és a tisztaságot. Ez könnyen el­érhető, hiszen mindkét piac gazdája, fenntartója ugyan­az a városi szolgáltató üzem. Ai áru megnevezés® (1 kg) Ara/forint Ai áru megnevezés® (1 kg) -tói -lg Zöldborsó 8.— Zöldbab ».— 19 CJburgonys S — 4 — Kelkáposzta S.— 4 — Fejeskáposzta í.— S— Paradicsom SO.— ­Cseresznye IL­t».— Meggy L­8.— Málna IK.— 18.— őszibarack 8.— 12 Sárgabarack 5.— T.— Földieper 5.­10.— S agni való csirke i M­31.— Kakas i ­Nyilvánvaló, hogy akár­hányan laknak egy házban, nem csak használatra, hanem a rend, a tisztaság fenntartá­sára is köze van a lépcső­házhoz minden lakónak. S ahol egymással is, a házfel­ügyelővel is megértésben él­nek együtt az emberek, ott nem is lehet hibát találni. Sajnos, gyakoribb az ellen­kező eset. Ilyenkor aztán az intézkedő házfelügyelő sem tetszik egyeseknek, s nem egyszer tapasztaltuk, hogy pont azok panaszkodtak a házfelügyelőre, akik előző magatartásukkal megsértet­ték az együttélés szabályait. Így még az egyébként igyek­vő házfelügyelő is belefárad a békesség, a rend, a tiszta­ság őrzésébe — ami feladata, s elhanyagolja a munkáját Az egy házban lakóknak közös érdekük, hogy a lép­csőház ne legyen játszótér, ne legyen felesleges holmik raktára, házi állatok tartóz­kodási helye és szemétgyűj­tő. Ha ismeretlen ember lép be egy ház kapuján, a lép­csőház állapotán lemérheti, rendszerető emberek lak­nak-e ott. Mindenki kényes lakása belső rendjére, tiszta­ságára, de sokan nem gon­dolnak rá, hogy lakásuk a kapunál kezdődik, a házon belül hozzájuk vezető lép­Somogyl Károlyné felvétele csők, folyosók úgy minősül­nek, mint az üzletek kiraka­tai. A lift nem játék A lépcsőházak tartozékai a liftek is. A lakók egészség­ügyi érdekét szolgálja az az építési rendelet, hogy minden olyan új házba, amely négy emeletnél magasabb, liftet kell szerelni. A lift használa­ta szintén közös. Valamikor csak a házfelügyelő kezelhet­te, ma a házban lakóknak kulcsuk van hozzá, tetszés szerint használhatják. Ter­mészetesen az előírásoknak megfelelően. Sok a panasz a liftek gyakori meghibásodása miatt is. Statisztikai adatok szerint a liftállások 85 száza­lékát helytelen kezelés, a gyermekeknek megengedett felelőtlen játszadozás okozza. Pedig a lift meghibásodásá­ból nem csupán az következ­het, hogy napokon, heteken át gyalog kell megbirkózni a magas emeletek lépcsőivel, hanem balesetet is okozhat az elrontott lift. A lépcsőházaknak ma ls van, s ezután is lesz roman­tikája. Falun a kiskapuig, városban a lépcsőházig kíséri a lányt az udvarlója. S mint ott, itt is tart a búcsúzkodás félórákon át. Nem zavarhat ez senkit. De még ezt a ro­mantikát is csak tiszta, vilá­gos, csendes lépcsőházban lehet igazinak tekinteni. K. J. K evesebbet dolgozni és mégis ugyanannyit? Hogy le­het ez? — kérdezték annak idején a tamáskodók. Mint azóta kiderült, a munkaidő csökkentése reá­lis, lehetséges és előnyös dolog. Bebizonyosodott ez a gya­korlat és tapasztalat műhelyeiben, a január 1. óta rövidí­tett munkaidővel dolgozó — s eredményesen dolgozó — sze­gedi üzemekben is. Ami azonban a tamáskodókat illeti, ők rosszul fogalmazták meg a kérdést. Ugyanis nincs itt semmiféle fából-vaskarika. A „keve­sebb" jelző csak az órák számbeli csökkenésének szól, s nem a munkálkodás kevesbedését tükrözi. Nem is lehetne ez másként, hiszen a IX. pártkongresszus határozatának be­tűje és szelleme egyaránt így diktálja. Nem lehet terme­léskiesés a szabadszombatos üzemekben, s nem következhet be keresetcsökkenés sem. Hiszen akkor, amit a vámon nyernek, a réven veszítenék el az érdekeltek. Márpedig a párt felelősségteljes és megfontolt határozata a munkások érdekében született, számukra kíván kedvezményeket, szebb, emberibb életet biztosítani. Mondják errre némely szkeptikusok: akkor viszont „hajtani kell". Sokan valóban csak ebben, az intenzívebb, lendületesebb munkában látják a rövidített munkahét lehe­tőségét. Nem vitás, hogy a nagyobb igyekezetben, a 480 perc jobb kihasználásában is számottevő tartalékok rejle­nek. Azt kérdeztem például egy női brigád tagjaitól: ha én volnék az üzemvezetőjük, s hétfőn műszakkezdéskor ezt mondanám: „Tessék, ennyi meg ennyi az a teljesítmény, amit a gyár következő héten elvár a brigádtól. Viszont, ha előbb végeznek, előbb ér véget a munkahét is." Én csak azt a kérdést kockáztattam meg, ez esetben szombaton hány órával indulnának korábban haza? A válasz meggyőzően hangzott: „akkor mi szombaton már be se jönnénk. Már pénteken elkészülnénk az utolsó munkadarabokkal is." Félre ne értse valaki: ezt a példát nem arra szánom, hogy bizonyítsam: pusztán az intenzitás növelésével is meg lehet teremteni a szabad szombat lehetőségét. Azt viszont megállapíthatjuk: nagyon sok elveszett percet lehet még megtakarítani a munkapadok, gépek világában. Ezt a dol­gozók is látják, s ha az „érdemes jobban igyekezni" gondo­lat tudatosodik bennük, ha van, ami serkentse, ösztönözze őket, akkor sok-sok további munkaóra gyűjthető még a megtakarítás rovatba. Mert olyan ez az egész, mint a kiadás-bevétel könyve­lése. A leendő szabadszombatos üzemekben, így a ruha­gyárban, bútorgyárban, öntödében, s a kőolaj termelőknél is arra törekszenek ezekben a hetekben, hogy egyensúlyt te­remtsenek az egyenlet két oldalán. S erre készülnek a nyomdában, a szőrmegyárban, a jutagyárban is. A le nem dolgozott órák száma sokezerre rúg egy esztendő alatt a munkaidő rövidítésével, a 44 órás szorgalomnak viszont ma­radéktalanul pótolni kell minden kieső percet. Saját érdekük is ez a dolgozóknak. Egy munkásnő — gyakorló háziasszony, két gyerek anyja — elmondotta, hogy neki bizony gyakorlatilag nincsenek vasárnapjai. Elmegy az ünnep a takarítással, mosással, főzéssel. S most várja a júliust, s gondolom sok dolgozó nő számol vele együtt így: a szabad szombaton elvégzem a háziasszonyi teendőket, s utána lesz egy igazán szabad vasárnapom. Megyénkben a munkások 54 százaléka nő; félszázezer azoknak a száma, akiket ilyen vonatkozásban is előnyösen érint majd a mun­kaidő rövidítése. N em szorul külön bizonyításra, hogy az előkészítés, majd a megvalósítás nagyarányú, gondos munkát feltételez. Az egész közösség részéről. A gazdasági vezetőknek és középvezetőknek éppoly aktívan kell részt­venni a kimunkálásban, mint a mozgalmi szerveknek, a párt és szakszervezet vezetőinek. Mivel közös érdek, közös ügy is a rövidített munkahét bevezetése. „Sok kis perc sokra megy" — hallottam egy idevágó tanácskozáson, de ezek összegyűjtéséhez bizony igen sok ember energiája is kell a mostani időszakban. Fegyelmezettebb, igyekvőbb munka, fokozott gépesítés, az újítómozgalom fölpezsdítése, jobb technológiai sorrend kialakítása, precízebb munkaszervezés, a hozzáértés növelése — íme a források. Mind-mind elérhe­tő közelből kínálják az időnyerés lehetőségeit. Élni kell ve­le; körültekintően, megfontoltan, előrelátóan és főként: em­berségesen, sohasem feledve, hogy elsősorban az ember, a dolgozó érdekében kerül sor ilyen nagy változásokra. Mert nagy változás ez, s ha távlatokban nézzük, vilá­gossá válik az is, hogy nemcsak gyárkapun belüli kihatá­sai lesznek. Természetes, hogy jobb az egyéni közérzet a ki­sebb közösségre, onnan pedig a társadalom egészére is át­sugárzik. Ezért kell most az indulásnál jól alapozni min­den üzemben, minden műhelyben, hogy a jó kezdetet már fél sikerként lehessen elkönyvelni. SIMÁI MIHAL.Y Algyőn az „olajcentrum a A több mint 3 milliárd forint értékű olajprogram keretében épülő, ideiglenes olajipari ipartelep építése je­lentós eseményéhez érkezett. Elkészült a munkásszállás, az ideiglenes műhelyek, la­boratóriumok egy része. Tegnap, szombaton a Nagy­Békéscsaba jubileuma Az újratelepítesének 250. és várossá nyilvánításának 50. évfordulóját ünneplő Bé­késcsaba a kettős jubileum alkalmából szombaton dél­előtt a Jókai Színházban emlékülést rendeztek. A dísz­elnökségben helyet foglalt többek között Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Békés megye és a város párt- és tanácsi vezetői, valamint a jugoszláviai testvérváros — Zrenjanin — küldöttsége. A város történetét, ötvenötezer lakosának mai életét Uhljár Mihály vb-elnök ismertette, majd kitüntetéseket adtak át. alföldi Kőolaj- és Földgáz­termelő Vallalat szegedi üze­me az új, algyői épületekbe költözött. A hét elején kez­dődött költözés során több­milliós értékeket mozgattak meg az üzem dolgozói, szállí­tási szakemberei. Tegnap az utolsó részleg, a raktár is majdnem teljes egészében befejezte a „honfoglalást". A Szeged környéki olaj­termelésben — az 1969 ja­nuár elsején megkezdődő rendszeres olajtermelési programban — nagy segítsé­get jelent az új ideiglenes ipartelep, a „centrum". A regi Moszkvai körúti helyi­ségekben nagy volt a zsú­foltság, csak különösen nagy nehézségek árán dolgoztak a szállítási, valamint gépészeti résztegek. Az új munkahe­lyen tágas műhelyekben mindezt sokkal előnyösebb feltételek között vegezhetik el. Nagy segítseget jelent a dolgozóknak, hogy az ipar­telephez és irodákhoz elké­szült a megfelelő, mintegy két kilométer hoss/uságú jó minőségű aszfaltozott bekö­tőút, igy a nehezebb teher­gépkocsik, vontatók es spe­ciális gepjárművek is bizton­ságoson közlekedhetnek. A tervek szerint az algyői új munkahelyekre a jövő hé­ten hétfőtől az AKOV új já­rata. valamint a vállalat gép­kocsijai szállítják a dolgozó­kat, s ugyancsak a jövő hé­ten megkezdődik az üzemi étkeztetés is. M. 1. VASÁRNAP, 1968. JÜNIUS 16. OFL-MAGYARGRSZAG 3

Next

/
Thumbnails
Contents