Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

Szeged bolygói 14. Deszk Régi falu. A Szegedről Makóra igyekvő országút szeli ketté, s ez megszabja Deszk jellegét is. A középületek ide csoportosulnak, pár méterrel odább már kis utcák, vizes árkokkal, keskeny járdákkal, kisebb-nagyobb portákkal találhatók. A közigazgatási terület 9280 hold, s erre 2903 lakos jut. A belterületen 840 ház, 17 utcában, míg a határban 35 tanya van. A takarékban 7—8 millió forintot tartanak, 15 személyautó, 60 nagymotor, 322 telvízió és 596 rádió mutatja, elmúlt a hajdani szegénység. Évente 16—20 új ház épül. De csinosodik a többi is, áldoznak, költenek rá a falusiak. Altalános kép; tanácsháza, két templom, négy iskola, két óvoda, gyógyszertár, egészségház, TBC-gyógyintézet. két tsz, Táncsis és Kossuth, posta, takarékpénztár, művelődési ház, vasútállomás, mozi, cukrászda, kisvendéglő, törpevízmü, öt bolt, könyvtár, tűzoltószertár, orvosi rendelő és kocsma. Kilenc kisiparos boldogul a faluban. Kétnyelvűség A falu mezőgazdasági Jellegű. Igaz az ipar még mindig hódit, Szegedre 210-en járnak be naponta. Megfelelő a közlekedés. Néhányan a városból járnak a gyógyintézetbe, tanárnők, gondozónők, orvosok, de számuk elenyésző. Lassan-lassan a mezőgazdaság visszahívja a fiatalokat. Nem panaszkodnak akik újra a földet, a határt választották. Egy család. Kilenc éves házasok. Egy gyermekük van, a férfi Szegeden dolgozott, az asszony a háztartást vezette, es a kertben dolgozott. Kilencvenezer forintot raktak össze, most vágnak neki a házépítésnek. Néhány hónapja megvált a várostól a férj, termelőszövetkezetben helyezkedett el, mint alkalmazott. Jobban járt. Kisebb a töredelem, a bevétel meg nagyobb. Kétnyelvű falu. Jó néhány évvel ezelőtt többszór viszálykodtak az emberek, olykor elő-eló került a bicska. Ma már nincs ilyen. Gyakran megy szerb fiúhoz a magyar lány. Nem tesznek különbséget még az idősebbek sem. Más vidék mint a homok. A hagyományos kultúrák: kukorica-kalászos, burgonya. A felszabadulás előtt nagy területen hódított a dinnye, ma inkább a fűszerpaprika. Az átszervezés óta foglalkoznak vele. Makóról „átjött" a hagyma is. A portákon látszik a naturális termesztésre való törekvés; kukorica, burgonya, mák, hagyma. Nincsen fólia, s az intenzív zöldségtermesztés kimerül a salátában. Az meg nem mindig vált be. Az idén sem. így aztán sok kint marad a földön, nem hozta meg a várt hasznot. Monokultúra A kerítésekre kiírják: krumpli, kukorica, burgonya van eladó. Ezt mutatják a telkek, a bőven mért porták. Hosszú . évek óta csak a salátát termesztik, pedig a város közel esik, nagy a felvevő piaca, s meghálálná, ha bátrabban kísérleteznek más intenzív, a háztájiban, a kertekben megtermelhető zöldségfélékkel, primőrökkel. Am, a jól jövedelmező Intenzív kultúrákhoz nagyobb szakmai műveltség, szakmai intelligencia is kell. Ettől viszont egy kicsit idegenkednek a deszkiek. A fekete föld megtermi azt, amit a homok. Sőt, primőrtermesztésre is nagyon kedvező, alkalmas. A bátorság és a szorgalom haszonnal járna itt is. Változik a falu arculata. Néhány éve törpevízművet kapott, járdákat, villanyt a lakosság. Kicsi a községfejlesztési alap, évente összesen 210 ezer forint, igy aztán meg kell alaposan nézni, hova kerül a forint Négy esztendeig gyűjtögették össze, amit a főutca járdájára költöttek. Igaz az is, nemcsak pénzzel, hanem társadalmi munkával, gondoskodással, Válaszolnak az illetékesek Vasgyűjtés Lapunk május 21-1 számában az Olvasóink írják rovatban szóvá tettük egy olvasónk levele alapján, hogy a vasgyűjtést mostanában elhanyagolják. Cikkünkre válaszolt Beck Sándor, a Csongrád-Békés megyei Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat áruforgalmi osztályának vezetője. „Mindazon községekben, ahol vállalatunknak nincs átvevőhelye, a tanulóifjúság segítségével június 29-ig bezáróan vasgyűjtő napokat rendezünk, a többi között Zsombón is. Ez alkalommal olvasójukat a panaszlevelet író Rácz Ferenc zsombói lakost is felkeressük, hogy a vashulladékot tőle átvegyük". Áz ABC-áruház neonja Rendetlenségből rendet címmel szóvátettük lapunk április 21-1 számában, hogy az Odessza lakótelep ÁBC áruházának neonfelirata este nem világit A Szegedi Élelniiszerktskereskedelml Vállalat igazgatójának válaszát ezzel kapcsolatban közzé lettük lapunk április 30-i számában. A válasz szerint a neon világítási berendezésen szerelők dolgoznak és majd sürgetik a tábla elkészítését a Magyar Hirdető Vállalatnál. A Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat válaszára küldött most tájékoztatást a Magyar Hirdető vidéki osztályának vezetője, dr. Szentes Ferenc. A többi között írja: „Az Odessza lakónegyedben lévő tábla bérletét a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat ez év január elsejével megszüntette. A bejelentés után szegedi kirendeltségünk a táblát alapszínnel lefestette. A tábla 16 négyzetméter nagyságú, vaslábakon áll és nem szerelhető le. Kirendeltségünk a táblát bérbeadta a Bútorértékesitő Vállalat áruházának. A tábla festése azóta elkészült A Szegedi Élelmíszerkiskeresk edeimi Vállalat a tábla eltávolítását nem rendelte meg, csupán egy levelet küldött kirendeltségünknek. amelyben — a megjelent cikk kapcsán — megismétli a bérlemény megszün tetését". 456 DEL-MAGYARORSZÁG VASÁRNAP, 1968. JÜNIUS 16. szebbé, csinosabbá válhatnának az országúttól távol eső utak, utacskák. A két termelőszövetkezetben leginkább asszonyok dolgoznak. Kevés az olyan család, ahonnét valaki ne keresne az iparban. Így aztán beosztással nemcsak magukra költhetnek, hanem gyerekeikre is sokat áldozhatnak. Mindenki taníttatni akarja fiát, lányát, hogy több legyen mit szülei. Együttes erővel Pósa Lajos 77 esztendős, nyugdíjas, 1938 óta él a faluban. Ezt mondja: — Nehezen szerettem meg Itt, hiszen a tápéi rétről kerültünk ide a feleségemmel együtt. Nagyon szegények voltunk valamennyien akkoriban. Ha kitavaszodott, hajnalban 2—3 órakor elindultunk napszámba, be gyalog Szegedre. Vittük a kapát. Más se lehetett látni végig az országúton csak a csupa rongyos, szegény embert. Kevésnek sikerült a falubeli nagygazdáknál munkát vállalni. Ez volt. A falu két templomból, néhány házból állt. Bizony a nagy szegénységbe össze-összeverekedtek az emberek. — Mi is a feleségemmel semmi nélkül kezdtük az életet, még egy árva kanalunk sem volt. Sok idő telt el, míg valamire jutottunk. 1944. október 24-én alapítottuk meg a kommunista pártot, s azóta kitartunk, a feleségemmel együtt, elvünk mellett. Igaz, nehéz idők jártak 1956ban, az ellenforradalom idején. Megkérdezték többen is, nem fél Pósáné? De mitől féltünk volna? ! Akkor ismét elsőként léptünk a partba. Csakhogy lassan-lassan kiöregszünk. És kevés az olyan fiatal, aki átvegye a helyünket... Tán nem is segítjük eléggé őket közénk. A közösségi élet, a társadalmi élet Deszken sem kifogástalan. Legnagyobb ünnep itt az októberi búcsú. Szívesen elfeledkeznek arról az emberek, hogy a társadalomnak is tartoznak amiért lehetővé tette a gyors anyagi előrehaladást, boldogulást — Felelősek vagyunk a fiatalokért. Zászlóvivők kellenek, mert csak így léphet tovább a falu. Pósa Lajos és felesége rendszersen eljár a pártszervezetbe. Szeretettel foglalkoznak a fiatalokkal. S a falu jövője ezen múlik. Ha megtaláláják és segítik a zászlóvivőket, akkor könynyebb lesz az élet Deszken is, gyorsabban erősödnek meg a szövetkezetek és a közösség alkotóerjével még szebbé válik az élet. Sz. Lukáes Imre Bukarest is rendez nemzetközi vásárokat 1970-ben tartják az elsőt, majd kétévenként, később évenként ismétlik meg „Metrós" katonák A román kormány úgy határozott, hogy Bukarestben is rendeznek nemzetközi vásárt. Az első nemzetközi vásárt 1970-ben tartják a román fővárosban. 1970 után kétévenként, majd később évenként megismétlődő nemzetköri vásár színhelye lesz Bukarest. Az 1970-es első bukaresti nemzetközi vásár a román gépgyártó ipar termékeit, szerszámgépeit, az elektronikai és elektrotechnikai ipar termékeit, valamint a kötiynyűipar számára készülő felszereléseket mutatja be. Sörínség Ismeretes, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség védnökséget vállalt a budapesti metró építése felett A fő cél: a földalatti gyorsvasút építési határidejének lerövidítése. A munkálatokba a katonafiatalok is bekapcsolódtak. Nagyobb részük felszíni munkálatokban, egy számottevő részlegük pedig a föld alatti munkahelyeken kapcsolódott be az építkezésbe. A résztvevő katonafiatalok többsége kiképzési szünnapokon, társadalmi munkában járul hozzá az építkezés mielőbbi befejezéséhez. Árverés — IfiS-fean Mohó alkuszok, s közönyös kíváncsiak képét idézi fel a szó, s a lecsapódó kalapács emlékekből feltámasztott zajába többnyire gyereksírás is vegyül.., Itt, ezen az árverésen az apja kezét ráncigáló kisgyerek magyarázatot követel: miért, hova hozták őt? S az ajtón beleskelődő egyetemisták is figyelő tekintettel hallgatják egy tudálékos társuk magyarázatát a szabályokról. Sötétruhás férfiak csoportosulnak a színpad előtt, a Bizományi Áruház tisztviselői. Nyolcszáz széket számoltam meg a nagy teremben, s alig akadt közöttük gazdátlan. Minden széken egy kis jelzőtárcsa, s a színpad közepén magas emelvény, mikrofonnal — ez a kikiáltó helye — s mindjárt előtte nagybetűs tábla jelzi, hogy ott a pénztár. Fiókjai még üresek. — Milyen bevételt várnak? — kérdezem az egyik feketeruhást — Több mint egymilliót — mondja magabiztosan. Öltönye rendes, de cipője egészen kopott, így csepp kétségem sincs afelől, hogy nem az ő zsebébe vándorol ez a fél öttalálatosra való. — Nézze meg ezt a társaságot — mutat a zsúfolásig telt széksorokra. — Legalább hárommillió forint lapul a zsebekben. Jól öltözött férfiakat és nőket látok, no de manapság ez már aligha mond valamit. Kevés az ismerős arc, néhány festő, egy egyetemi tanár és egy színésznő neve kerülhetne az „ott voltak még" listára. Valami csillogás, vibrálás árad a közönség soraiból, aztán röjövök, mi ez: rengeteg a szemüveg, azokról verődik vissza a beáradó délutáni fény. A mai árverésekre többnyire szemüveges férfiak járnak. Aztán egyik pillanatról a másikra elhalkul a zsivaj. Javakorbeli férfi lép az emelvényre, s ni-ni, valóban egy kis kalapácsot visz magával, ö a kikiáltó, de helyette hangszórók harsognak. Így jelenti be, hogy megkezdődik a 18-as sorszámmal jelölt művészeti képaukció. — Hát tessék, hölgyeim és uraim — mondja a kalapácsos ember néhány üdvözlő szó után. — Íme az l-es számú kép, Aba Nóvák Vilmos: Artisták című festménye, kikiáltási ár 3500, ki ad érte többet? Magasra emelik a képet, amit reflektor világit meg, de arra senki sem figyel, mert a terem több pontján a magasba emelkednek akis tárcsák. — Háromezer-hatszáz, háromezer-nyolcszáz, négyezer — hallatszik a kikáltó hangja, csak ő beszél, a vevők csak jeleznek. Aztán hétezerötszáz, nyolcezer, kilencezer, s már két tábla van a magasban, az egyik itt elöl, gazdáját nem látom, csak azt, hogy tárcsája meg-megremeg. Kilencezer-ötszáz, tízezer, a másik tárcsa mereven magaslik kl a tömegből, aztán tizenkétezernél egyedül marad, a remegő kéz lehullt „Először, másodszor, tizenAggályos beszélgetés fültanúja voltam a villamoson. Akartam, nem akartam, hallani kellett, ahogy három fiatal — egy rövidhajú lány meg két hosszú sörényű ifjú — megbszélte a bankett, feltehetőleg egy érettségi bankett részleteit. Aggodalom csendült a lány hangjából. Ennyi meg ennyi pénz gyűlt össze — lehet, hogy két-, d? inkább négyezer forintot mondott — és jaj, hát ki fogja azt mind meginni majd, ha a poharazásra kerül a sor. __ Hozzatok csajt, Érett fejek le is, te is — biztatta a fiúkat, akik a csajhozataltól szemlátomást nem is idegenkedtek. De azt is nagy hangon bizonygatták, hogy segítségre azért semmi szükség, ők majd megisszák a magukét, „csak semmi majré." — Szűnj meg már — így az egyik dalia —. ha én egyszer odatűzöm magam az asztalhoz, jöhetnek azok az üvegek szép sorjában. — Elvégre nem vagyunk dedósok — nyilvánult meg a másik. Aztán bizonyos hábékról, a nagy „trinkelésekről" kezdtek el cseverészni, de ezektől a részletektől már megszabadított a következő megálló, ahol leszálltam. Azért tovább viszhangzott bennem a hetvenkedés. Nem akarok bankettrontó lenni, kitűnő dolog az. emléknek is kedves, de csak jó emléknek. Kár lenne rossz emlékűvé tenni, kár lenne virtuskodásból „kikészülni" ezeknek a fiúknak, s hasonló korú társaiknak az ünnepi és egyszeri eseményen. A tökrészegség ugyanis nem a felnőtté válás kritériuma. A részeg fővel kódorgás, ordítozás, netán garázdálkodás ugyancsak nem az. Nem ártana, ha erre is gondolnának a bankett-szervezők, a résztvevő diákok. Annál inkább, mert az ilyen korlátot nem ismerő hetvenkedésekről van már néhány nem éppen kellemes tapasztalatuk a szegedieknek. S. M. kétezer, senki többet harmadszor'" A kalapács alig hallhatóan lecsap, s „tessék uram, az öné a kép, igen az öné, ott jobbra, hátul". A tizenkétezres árat megillető tiszteletteljes csendpillanat után, a kikiáltó már a következő képet kínálja. — Jó kis ár — mondja az ismerős tisztviselő, s elégedetten jegyzi az összeget Itt senki sem vitatkozik arról, hogy megér-e ennyit ez a kép. Az Árhivatalt se zavarja a licit, csak az vesz, aki akar, csak az vesz, akinek elég pénze van. Most már kíváncsi vagyok, kié is ez a pénz? Az eladásra kínált képeket a Bizományi veszi át többnyire magánemberektől, némi adó levonása után tehát az összeg a képtulajdonosoké. Itt vannak ők is a teremben, s reménykedve szurkolnak, toronyárakról álmodoznak. Közben egy fiatal lány halad el előttem, kezében nagy köteg pénz, a Bizományi alkalmazottja ő is, és a pénztárhoz igyekszik. Az „Artisták" új tulajdonosa tehát már fizetett sőt közben már tíz másik kép is gazdára talált Olajozottan, szabályosan folyik minden. Aztán a 30-as számú képnél látványos botrány tör ki. Már lecsapott a kalapács, amikor hátulról valaki kőzbekiabált: — Ide nem nézett, én ls tartottam! — Nem tartotta, hölgyem — mondja a kikiáltó. Folytatná tovább, de nem tudja folyta tni. — Igen, tartotta — áll fel hátul két férfi is. Már tapsol az egész terem, zaj, kiabálás. — Biztos a képtulajdonos barátai — hallom. — így akarnak magasabb árat Tíz percig tart a lárma, de a kikiáltó következetes marad, így végül ő győz. Mire elhangzik az utolsó kalapácsütés, a pénztárfiókok megteltek, a képeket csomagolják, viszik a tulajdonosok. ök a győztesek, de vesztest nem látok, mert mindenki elégedetten távozik, csak a ruhatárosnő szomorú, mert jó idő volt, mindössze két kabátot őrzött Benedek B. István