Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

Tabi László LELKES ISTVÁN VESZEKEDŐ GÉMEK MINDENT EL LEHET INTÉZNI Vincze András BRETLI VAGY NEM? Iza a bretlin dalolt, rend- link fráter volt, 6 meg sze- Később a rendőrség is szerint a Teréz körúti desz- relmes. Súlyos fertőzése megjelent, mert az ifjú nem káikon, a negyvenes évek ele- volt. A férj továbbra is lo- akart távozni és súlyosan Jén, amikor az 6 könnyűsége pott, kimaradt, s egy napon megverte az asszonyt A laes tehetségtelensége nem is Iza bretlibell gyönyörű bun- kók heves tanúsítgatása közolyan nagyon látszott az ál- dáját eladta. Na, mondaná a ben elcipelték az ifjút S talános idegességben. Hiá- nyájas olvasó, most aztán ottmaradt néhány bútor könyoztak a pezsgős vacsorák, végre elmúlt a szerelem. De- zött- Mindegy, fiam, mondta meg a jó dalok. Iza átbukdá- hogy múlt el, a nők nagyon a tavaszi levegőbe, majd vecsolt 11 háborún, a bretli kiszámíthatatlanok. Iza nagy szel holmit, fő, hogy te élve meghalt de Iza élt. Sőt ma keservesen visszavette a bun- megúsztad. De a tavaszra már 52 éves és a szabászat- dát és — bezárta ajtaját. Az gyanakodva nézett ahogy beban dolgozik. Kétszer elvált, ifjú két hétig nem jelentke- Integetett virágos ágakkal, molett, nem szsép nő. De a zett. Iza már lefogyott ter- _ Na-na, egy ablakkal toszeine barna, tele érdekes mészetesen egyre jobban vabb- többé nem ejtesz csapapró aranylángocskákkal. várta haza. Végre meg is dabaSzereti a jó étkezéseket, a érkezett A fiú ismerte a }?* ~ mondaná az olvasó, színházat, mozit van magnó- nőket. miféle história volt ez? Ja, néha belednlol az újuló Megjött egy lánnyal. Be is A^kuplIkbTn nincs tavaszba, rekedtes hangon mutatta. _ A barátnőm. Ki- tó tanács. felvüágos tós rnekel egy reg. kupiét, kezé- csit vigyorgott. A lány kö- ^szatartós féltés tör- xtl "ion rendeben vastag vajaskenyer. zömbösen nézte meg Izát tórete folvámán sem fordun za" ünnepség Félre a léhasaggal - amtt ;i/,an szemügyre vette a la- 0 maga úszott a hul á- fénypontja az ükuno? a bretli szó okozott bennem kást . , ;a kim lánvóval való _ Iza problémázik (ez mi- T/ . . m . .., .... . mokon, körülötte hánykód- ™£ lyen szó? bretli vagy nem?). 'farért bretliről de Uk 8 közömbös hullámok, s volt S itt kezdődött szóval azon problémázik Iza, £ eUsáp~dt> eszébe sem hideg 8zemű madarak 8U" a bibb Másnap reghogy még nem öreg és ha jutott dalokra gondolnl Na_ hantak el felette. Azaz va- gélre hasogatni kezrJ^u L^S Ryon megrázta az eset. Miért lójában annyit törődtek éle- « oldalam, és Harmadszor is megpróbálja ,, . , ... , / 7 életemben először el- ferjhezmenést. Vagy zárja llyen rossz nozzfl a Ilu? • — — Tegnap délelőtt fel kellett mennem az Első Magyar Utolsó Művek szervezési főosztályára, hogy ott Bluha kartárssal közöljem: a szóban forgó paraffint nem tudjuk szállítani. Fel is mentem, bekopogtattam Bluha ajtaján, s minek utána bemutatkoztam, így szóltam: — Azért jöttem, kedves Bluha ... Amikor ideértem, kinyílt az ajtó, s egy idősebb úr jött be ingujjban. Ügyet sem vetve rám, odahajolt Bluha kollégám füléhez és valamit pusmogott. Bluha elgondolkozva hallgatta, bólogatott, majd leemelte a telefonkagylót, és négy jegyet rendelt a mozi matinéjára. Az ingujjas ezután eltávozott. Bluha úr pedig újra hozzám fordult. Megszólaltam: — Szóval azért jöttem kedves ... Éppen itt tartottam, amikor egy fiatalember jött be mellényben. Rám se hederítve, félrehívta Bluha kartársat a másik sarokba, s ott heves kézmozdulatok kíséretében valamit magyarázott neki. Bluha úr erre kivett a fiókjából egy ceruzát, meghegyezte, és átadta a mellényesnek, aki ezután elment. — Nos, parancsoljon — rrlondta ekkor Bluha kartárs. — Egyszóval azért jöttem .,. Most nyílt az ajtó, és bejött rajta egy hölgy fehér vászonköpenyben, két cukrászsüteménnyel. Bluha kartárs megette a két süteményt, majd „Köszönjük Csöpike!" felkiáltással (miközben a hölgy eltávozott) hozzám fordult. — Kérem — mondtam —, azt a paraffint ... Most két fiatalember lépett a szobába, házikabát volt rajtuk és egy könyvet hoztak. Félrehívták Bluha kartársat, és felolvastak neki húsz oldalt, miközben mindhárman harsányan kacagtak. Végül is a két fiatalember eltávozott, és Bluha kartárs odajött hozzám. — Szóval — mondtam —, azt a paraffint ... Ekkor belépett egy idős bácsi házisapkával a fején és papuccsal a lábán. Egv sakkfeladványt hozott magával, amit Bluha kartárs segítségével félóra alatt megfejtett Ezenközben én kimentem az előszobába, ahol tizenkét ember üldögélt tetőtől talpig rendesen felöltözve. Bluha kartársra vártak. Még nem tudták, hogy Bluha kartárshoz utcai ruhában hiába akarnak bejutni. Bementem a félreeső helyre, alsónadrágra vetkőztem, s újra benyitottam Bluha kartárshoz. Éppen egy utcai ruhás alak akart beszélni vele. Oda sem néztem, ellenben felültem az íróasztalra. — Kérlek — mondtam neki — a Paraffin Elosztó Vállalat nem tudja szállítani a paraffint. — Rendben — mondta ő, és elmesélt négy mulatságos anedotát. Ezután megosztotta velem az uzsonnáját, és kézcsókját küldte a feleségemnek . Mert aki pimasz, azt kirúgják. De aki nagyon pimasz, azt kebelbelinek nézik. A százötvenedik G< Kemoklidze születésnapoKORTÖRTÉNET a ferjhezmenést Vagy zárja ""'öi^^té'^gát a"íánr- ^ ** enlbe4rek',a bará* határoztam, hogy őrbe élete virágos boltját és „ "f5™^8 ™1 a tok, a munkatársak, és az yoshoz megyek tii?.*p IH a »V)!»lt a A ntílc/M* t-ó tv* IrneiiK Amikor rám került tÜTrófán V^^T^lh* ba« 18 kedvesnek,*"a egész nagyvilág - mint a Tréfán kívül. Iza beleha- w jt vék feneke dalokban a szerző a bána- a sor, beléptem a barodott egy tizen ki lene- y> , . ., . . rendelőbe A beleyóéves fiúba, egy atlétába, ^aben "agy- 0 tos 68 kegyetlen szerelembe gyerekorvos egy ald szőke, bátor és már négy- Snv wt^J^ esett kiscseléddeL Ámbár ott fyztal mögött szer fizette érte a cehhet az hírwvolt Elke^^dve néha el6fordult egy kis li- gélt és írt írogatott •Adám ho! vagy?" nevű rájuk ' monádés szánalom. Hát, tisz- valamit Körülbelül bizonyára utoljára m« összeszedtem Hajlandó nehéz helyzet elé állit engem? Egész héten a maga betegségeinek a históriáját kellene írogatnom, vagyis a kórtorténetét, pedig ntár most is alig érzem a kezem a rengeteg Írástól. Meddig imám le egy százötven eszu , T.fc4( „,„„ _„ tendős matuzsálem.™, — Hol van az elö- —Tehát meg gyer- , _ ,„ írva, b?gy születés- mekkorában. És ké- a>' boT^Ssz^gondoln' napon feltétlenül ki sóbb? kell rúgni a hám- __ ötven évig ku- — Miben lehetek a ból? tyabajom sem volt, segítségére? — kér— A többiek a lu- csak a századik szü- aeztérn megértően, dasok... Ok biztat- )etésnapi ünnepségen _ Tudja — szólt tak. Azt hitték " * - •• • • • - — szer fizette érte a cehhet az ^'"htaT'uvoTt néha előfordult egy kis li- gélt és íri irogatott tamboV""lelkelT*hogy Í^J^JÍJÍ^ könyörögv? men-Adám hol vagy?" nevű ÍSJfö< Elkeseredve ^^ Hát> tisz. Valamit. Körülbelül Anyára utotiare ^.^^uszadtöra .s- Jen maganorvoshoa presszóban. Ez a szerelem _ telt olvasó, itt a nagy ta- 4°—50 Perc telt el> ünneplem a születés- magam olyan helyzet, amit. senkise Aml ezutan történt, nem «• mjre végül pontot naDomat s illő hogy tudna _ is olyan kulónós. csak a szo- nusag. „„ , .1 " napomat, s mo, nogy _ w közmegelégedésre tett irománya végé- eláztassam magam. vagyok megfizetni a felm®— Egy pillanat — rülő költségeket... nézett rám tágra Nyilalló oldalamat megoldani. Ezen aztán lehet Mámára. Ugyanis s most egy ké6eJ oknyo- re. Megkönnyebbül- _ Nn Mikor ixyimno oiaaiamat remekül problémázni. (Mégis ^USm^nabogy f^egta^ mozó történészre hagyom ve felsóhajtott és volt Tegelötzör be- nyílt szemmel a bel" támogatva mentem a ^ ~ riterteTlányt - S lí ezt a breUit, Izaval, es min- m!fZO'alt= , . teg? fLTffro ^ "It^N dalban, amit Iza eléne- tartett ef Iza bel li denteni k0rUnk af>rÓ emberl kelne az üzemi kultúrotthon- bokra tört_ de a láJlvaav>ra-t cselekedeteinek hátterét AbPersze Nagy Knare aki szedte holm>iat és ban a korban már nem lesznem él, és a kultúrotthon eimenb J nem bretli és efféle dalok sem teremnek. Az úszó megverte — Én kérem csak dves is maga most? ben arra gondoltam, . .. . J . arra amlekszem' hoev — Százötven — fe- ml lesz> ha betöltöm — Tetszik tudni — ar"» emiekszem nogy m kétszázadlk mondtam Hiedelme- valamelyik szuletta- leltem, és eléje tar életóvemet?, ^ sen -, tegnap szü- napi hacacaré utón lga prakszis akkor már letésnapi ünnepség gyengélkedtem vala- zolványomat. { a kórtörté. nek szerelmek és botlások, volt nálunk, s ma melyest Néhány perctgdöb- netem viszont addj Izát aklcor már a szív és az ész már úgy szúr az ol- — És aztán? '— b-ten 7'X" £ ts csak nyúlik, e^ dalam, hogy na! — Amikor negy- fem^ doktor ur, nyúllk á * ^ mSJfa^úhí ^vuTladt^Skkefküs1;1: f a.™Z8a; —^áégi'líis^ia - ven esztendőve." Tz- majd így szólt DerSr túlreo^i kbdö»t érzékeivel, szerelmes, szalat is gePl uton állltJak csóválta a fejét szem- előtt ünnepeltük a - Tisztában van Fordította r elte a reális életet, ezért ezt hamis illúzióival. Olyan volt elő. (Az új bretlit?) rehányóan a doktor, születésem napját. azzal, hogy milyen BARATÉ ROZÁLIA a mondatot csak önmagának az éIeíe' mi"t eg-v bretlin elmondta. A fiú nem dolgo- bangz^tragikus kis nő olcsó BHnBMHHHHDMnMnHHHMHHHHMHHHHHBHMHI zott mert — egyszerűen nem daIa" , RaJött- b°Sy , sohasem dolgozott Üszni szeretett Jó ®zt.. akarta< a bretli tévedés ' • , . ;>;• • . • • " • ; • alakja volt Különben üres ™l „ . . ^ , , volt belül, szerette a pénzt, , Az ^ mepzokott képel szeretett enni, inni, aludni. ^sz®fí:a??dtak Iza körüla jó lakást kedvelte - Izát A„ házbeIlek arfa furamód pedig nem. De azért 6 is a a szabászatban aprealitósok embere volt el- ró tűket szurkáltak bele a vette Izát feltűnés nélkül. koUcRan,5k' kedves hangon. Sokáig nem sejtették a ház szeretettel, mór ahogy a nők lakói, hogy a feljáró bozon- szokták ezt csinálni. A latos ifjú — a jogos férj. De kás és a fizetés most naaztón kiderült és nem kö- gyon fontos lett számára, szón tek Izának. A szabóság- fontos lett az ls. hogy visz Ördögb Szilveszter CRESCENDO — Azt álmodtam kedves, hogy tavasz van, fehér lovakon nyargalunk a szabadban és a szél sodorja hajad, ban nem vetették meg Izát, szanyerje például a postás nevetünk, és minden kék és zöld, még de csodálkoztak a f i ú n. Hát régi, barátságos mosolyát a lovak ^unnek^ ilyenek a nők. Iza belül csupa seb lett A baj nem Itt keletkezett S ekkor váratlanul — egy hanem a fizetésdézsmálás- reggel — ránézett a melletnál. Ezt nem bírta Iza. Ren- te horkoló fiúra. Idegesen des volt 6, csak szerelmes szemlélte, nevetségesnek és lett — ez volt minden hi.bá- kiábrándítónak találta. Pilja. Ki tehet ilyesmiről? Gá- lanatok alatt felkelt tudta, zolás, vagy ilyesmi ez, min- hogy újra a régi, szabad, denkit elérhet. Az élet túl nincs láza; nincs semmi baj. rövid, jött rá Iza az igazi- „Nem vagyok bretli nő, ságra — miért ne éljen még hanem 53 éves dolgozó nő. egy kicsit boldogan? Boldog- Ezt az alakot pedig ki nem talnn lett. Megletette már a állom. Majdnem tönkretett. Vékony, görbült hátú, szikkadt, sátoivaj úszót, do alig várta Tisztára őrült voltam. Cso- padt volt a nénike, gyer haja kendő a/, ágyba a férjet Utálta dalom, hogy eddig nem rö- fíf csavarva koptét retikülje eres át, x latszo kezeben. Félénk volt es suta, magát, sírt, reménykedett, nogtek ki nyilvánosán, vu- vigyázva ült a székre az asztalhoz, fogadkozott, még a templom- tem magammal, mint egy ahol sárga virág virított lankadtón. ba is elment Hiába, a fiú ölebet Pfuj." Az öregember magas volt barna esi— Te bele mersz nyúlni a lángba? látod én nem félek a gyufa lángjától! Látod: pedig az ujjam a tűzben van egy pillanatra! Te bele mersz nyúlni a lángba? — Csacsi vagy, kisgyermek még, kedves. A hajad szőke, mint a selypítő kissrácé, szemed csillog, mint az első randevún — gyermek vagy, az én anyám iiyen idős korában már a bátyámat hordta magában — s te csak még mosolyogni tudsz. A nénike jött előre, suttogva köszönt az öregember mögüle intett, hogy üljön le hatul egy asztal mellé a csöndes sarokba, ő vesz valamit kos öltönyben, fehér hajjal és simára borotváitan, kis bajússzal, erős szemüveggel. Még egyszer a néinike után nézett két üveg sört kért suttogva, fizetett és a sarok felé indult Csak cipője nyikorgott öregesen. — Februárban éreztem, hogy gyűlölöm a fiúkat, mindenkit és mindent — a katonaruhát, az elmúlt telet és napokat, a hideget, bitang szelet, magamat Untam már Szamóca bikkfakemény fejét és bika nyakát Jeti ürge-üres tekintetét, Fux foghíjas arcát és miértjeit Elefi perverzségét és trehányságát, Linder niotyogását és tudálékosságát, Taló nagy fejét és harácsolását, Giovanni üres meséit és hátborzongató vihogását, Laci komoly, hallgatag csöndjét. Narancs lelkiismeretességét, Dzsibó görbe lábait és loncsos kezét, Samu következetességét és cigarettafüstbe burkolt bölcs nyugalmát. .. Februárban nagyon fájt. hogy távol vagy, februárban egyedül voltam, úgy mocorgott az idő csupán, mintha meggémberedett volna a bitang hideg széltől. — Most május van ugye és nemsoká Itt a nyár... Szúr a szakállad, de jó erezni ... Mondd, te szereted a szüléidét? Az öregember öntött, alacsonyan, nem habzott, A nénike nézte, összeszorított szája körül ráncok sorakoztak ridegen, alig észrevehető szőrszálak látszottak. Csak nézte a poharat, a virágot, az üveget, a címkét, keze kulcsoltan ült ölében. Az öregember megfogta poharát, végigsimított arcán, ügyetlenül összekoccintotta a másikkal, megemelte és félig kiitta. A nénike csak belekortyolt, nyelvével óvatosan letörölte ajkát Így ültek szemben, az asztal két oldalán, közöttük a rikító sárga virág, lankad tan. — Figyeled: mióta terhesnek éreztem magam, mikor leülök ösztönösen a lábam közé teszem a kezem. Így. Furcsa. Látod, még most is, a küret után három héttel. Ronda és undorító. Le kell szoknom róla. Ugye? — Mikor eljöttünk a többiektől és andalogtunk a folyó mellett, te nem szóltál semmit. Belémkaroltál, ma3d megfogtad a kezem. En sokat ittam, vermutot meg sört, is ricsajoztam, táncoltam, nevettem — te ültél a magnó mellett, és engem néztél. A langyos csöndben ott a parton, éreztem az agyamban dobogó szeszt, hadonásztam és össze-visszabeszéltem mindenről — visszhangzott rekedt hangom a fák alatt. Te nem szóltál, csak fogtad a kezem, lépéseinket íi-