Délmagyarország, 1968. június (58. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
SZABÓ IVÁN PÁRKÁK A XI. MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS ANYAGÁBÓL Mocsár Gábor KINEK AZ ÜNNEPE A z idén, mint más évek- "M' 7 y^V jr i-TTtt ben is, többfelé jár- 1/ I 1 I I J tam az ünnepi könyv- W B j fl m 'L él A.... 1 í'i orr ~ Odesszai költők héten s ráadásul most úgy alakult a helyzet, hogy változatos „terepen" mozoghattam: nagyváros (Szeged), Ebből kiindulva: tarsadalmi kisváros (Gyula), falu (Sar- gondjainkra, napjaink izgalkad), üzem (a rnakói mező- mas kérdéseire. Politikára. szélráSfvelődésí h*áz (Sreged. T—da!om irod*Iom VÍ" Mihálytelek) egyaránt szere- szonyára. A legfontosabbra pelt a programban. Igen sok tehát. Szerintem ugyanis ez mondanivalóm volna, de csak a fontos> nem a személyes néhány gondolatot jegyzek .. fel, még az élmények mele- ProcluKcio. gével a fejemben, érzéseim- Ha csak nagyjából felsőben* rolom, milyen dolgokról, ha Nem tudom, hogy az lile- úgy tetszik témákról beszéltékesek, akik majd a minden gettünk, már abból kiderül, Sján^geznX^lon — volt a találkozások milyen összképet formálnak légköre, hangulata. Gyulán az idei könyvhétről, (annyit a határon túli magyar iromáris tudunk, hogy aránylag dalom, magyarság helyzete, jól sikerült), nem ismerem Sarkadon a mai szocialista mas írok tapasztalatait, de , , ha a magaméi alapján álta- irodalom es a tarsadalom lánosíthatok, azt mondha- viszonya, Makón, a gépgyártom: ha a régiekkel hasonlí- ban a falusi, paraszti ifjúság tom, szinte nem lehetett rá- i arba áramiásával járó ismerni az idei talalkozókra. . . .... . . Üj és más volt a hangulatuk, tarsadalmi es emberi gondok, arculatuk — és a tartalmuk továbbá az ingázó munkásis. Nem verejtékezve, ügyet- tömegek életkörülményei, lenül összecsalogatott, nagy- Mihályteleken a paraszti részt erdektelen közönség Iván Rjadcsenko: a sószagú levegő kékje, a csillámos tengeri térség — hullamhátan ring a dalom .., A VITORLA Ki tudja, tudnék-e lenni egyszer csak a legegyszerűbb vitorla is? Lentről könnyűnek látja az ember: hasas vitorla csak előre visz. De segits neki: mássz a magasba, s húzd a kötelet, hogy beléfeszülj, s ha imbolyog is a hajó tatja azért te csak húzd rendületlenül. Főnnel s szélcsönddel kél viadalra a fővitorla: az első helyen, s egyre dagadva — ez diadalmat — messzire s mindig előre megyeri. JevgenylJ Bandurenko: HAZAI KÉP A tél elolvadt és újra a tengerre szólit a tavasz, s ütemes csobbanásokban halászokkal varsát ragadva fogásra megyek. Gyermekkorom: maga a táj, előtt kellett az írónak prosorsváltás emberi, erkölcsi GROTESZK Talán az aszálytól vagy tán a hidegtől múlt ki a szegeny ponty? Nem. De [éhendöglött: félt, hogy a kukacban fondorul elrejtve horog van. S nem akart horogra akadni. Volodimir Hetyman: ALMA Fényzamatú alma pihen a kezemben, a ládába rakom: ott érjen tovább. Friss fenyőtűvel is szépen behintettem: híven megőrizze piros-önmagát. tgy ér a tajgába, hóbirodalomba, s ha melegre bújva előveszi ott az északi testvér, roppanót harapva izlel egy almányi kis déli napot. FERENCZ GYÖZO FORDÍTÁSAI gyelted. Hosszan mentünk így. aztán éreztem, hogy fecsegésem illetlen, rádnéztem, és nagyon szerettelek. Akkor még sokáig mentünk a parton, csak a cipőnk kopogott és a folyó motyogott. Egyszercsak megláttál egy békát az úton, odaszaladtál és kezedbe vetted. Nevettél és becézni kezdted, sajnálkodtál, hogy miért ilyen csúnya. Én a gátnak dőltem, úgy néztelek távolról. Aztán odajöttél hozzám. Az öregember ismét öntött Kezét combjára tette, kicsit sóhajtott, öszszehúzta szemét, és kinézett az ablakon. Valahová. A nénike a poharat nézte, az üvegen a címkét. Keze kulcsoltan ült ölében. Közöttük virított a sárga virág, lankadtan. Aztán az öregember sután koccintott, nyelt, és kiitta a poharat. A nénike csak belekortyolt, és visszatette az asztalra. Egyszer majd mindent elmesélek neked. Mindent, amit történik, amiről talán még nem is tudok, hogy miért így történik — talán mert a levelek zöldek, az ég valószínűtlenül kék, és ezt a kék színt adnám neked, mert tud változni, és tud adni, mert az ember felnéz rá, és nevetni szeretne. — A kocsmában odajött hozzám egy férfi, rumot hozott és cigaretta logott a szájából. Tüzet kért, beszélgetni kezdtünk, én sört ittam korsóval, ö csak rumot, kalapja félrecsúszott a fején, feltűrt inge niiatt láttam karján a tetoválást: szeretlek Gizi. Sohasem vette ki szájából a cigarettát, csak hunyorgott és grimaszokat vágott, a rumot egyszerre gurította le. Azt mondta — a számlat ö fizeti: én katona vagyok, a zsold úgyis rövid. Sok pénze volt, láttam. Ültünk és beszélgettünk a zajban, nyeltük a füstöt, éreztük izzadni hónalj unkán. — „Mit akar fiatalember? — Nem hinni kell, hanem élni! — De majd kigyógyul maga ebből a naiv szemléletből. Nem buta maga!" — ezt mondta. Így váltunk el. Az öregember kiöntötte az utolsó cseppett is az 'üvegekből, kicsit sóhajtott, csöndesen a markába köhögött, végigsimított arcán. A nénika az asztalt nézte, kulcsolt keze ölében ült. Az öregember levette szemüvegét, majd visszatette, kimeredt görcsösen az ablakon, aztán vissza, körül a többiek felé a cukrászdában. Sután koccintott, nyelt, felemelte poharát és kiitta. A nénike csak belekortyolt, a maradékot szótlanul az öregember elé tolta. Az öregember a nénikére nézett, felemelte a poharat, megitta, nyelt még egyet. Közöttük világított a hűvösben a fonnyadt sárga virág. — Vasárnap jönnek a lányok, édesanyák — megiatogatni fiukat, szerelmüket, szeretőjüket. Kis csomagot hoznak és maguk mosolygó frissességét.. Ölelkeznek, ülnek a füvön a nap dukálnia magát. Az a sok ér- problémái kerültek szóba — telmes fiatal! Pár évvel ez- többek között. Mert annyi előtt az általános iskolai fel- mindenről beszélgettünk sóséit terelgették be idős pe- _ . . dagógusok író-látásra, 8' most azonban eljöttek maguk Még szinte zsong a fejem a fiatal pedagógusok is. a az élményektől, így hát rentanult és tanuló, dolgozó fia- dezetlenül sorolom, mikre talok is. A legnagyobb öröm emlékszem: a párizsi eseméőket ott látni, ahol fontos nyek; a nyugati értelmiség és dolgokról van szó. A mi- a marxizmus viszonya; lehályteleki találkozó időpont- het-e a mai író olyan módon ja egybeesett a Manchester vátesz és próféta, mint Ady United—Benfica mérkőzés és Petőfi volt; a vietnami közvetítésével — és pótszé- nép szabadságharca; miért keket kellett behozni a mű- nem ismerjük jobban a velödési ház tágas helyisé- szomszéd népek irodalmát gébe, a pótszékeken fiatalok ~ és csak ezek utan követis ültek férfiak is akiket kezhetnéilek az írókhoz szeis ültek, férfiak is, akiket mélyes éllel iranyitott kérdé_ pedig — tudom magamról — sek egy-egy munkájával, nagyon erősen vonzhatott a életútjával, írói módszerével pompás mérkőzés. A makói kapcsolatban, mezőgazdasági gépgyárban a Nos, nem helytöltés végett pár év alatt szinte semmiből soroltam fel a találkozók temegteremtett fiatal, ám an- mabkaiát. Amikor a magam .. . ., .. .... számara így sorra vettem, nal tevékenyebben mukodő eljutottam egy felismerésüzemi könyvtár barátai — hez. Nem biztos, hogy fedi a mint mondták — még csak pontos igazságot. de nem most kezdik az ilyenfajta ta- jarhat messze tóle. Azért .,„ ,, , .. ' . . írom le, hogy az olvasó maga lálkozók szervezései, s maris „ feiülbirálhassa: igazam milyen tartalmasan 1 Mert van-e? Nos, úgy érzem: a mégis csak ez a legfontosabb: felsorolt tematikaban, az ola tartalom. Erről annyit vasók által feltett kérdésekmondhatok: a valóban ünne- J^j®kÍYÍn!á«: ÖSZ' tonzes nyilvánul meg. Az az pélyes hangulatban eljövő, igény, hogy az irodalom, az itt-ott elfogódott olvasók és író legyen közelebb a társaaz írók találkozása egyha- dalom mai gondjaihoz, forr , dúljon a ma emberének vamar fontos, felelossegteljes lós,güs problémól felé, le_ és ami nagyon lenyeges, ben- gyen társadalmibb, közélesőséges és őszinte eszmecse- tibb. Válaszoljon a ma emberévé alakult, nem is az író rének kérdéseire, töprengévagy az írók személyére ?eir®: fogalmazza meg a vi.. ...... , . lagot a maga eszközeivel. osszegezodott a figyelem, ha- Figyeljen a d„]gokra — a nem magára az irodalomra, faluról, a földtói elfelé ballagó legénykétől a nagyvilág gpBBHBHBHHUB mélységesen bonyolult jelentőségeiig próbáljon eligazodni és eligazítani. Nem új igény ez, s a magyar irodafelé fordulva, süteményt esznek és lomban nagy és nemes hanevetnek, mesélnek otthonról, a na- gyornán.va van az irodalom pókról, hetekről, a munkáról, sze- ilyenfajta felfogásának, mi relmükről, a szomszédról, ismerősről, az oka, hogy mégis, most és oly szívesen isszák magukba inon- mintha hangosabban és ködataikat. En, szolgálatban vagyok, és vetelődzőbben fogalmazódna mindezt látom. És érzem, hogy kék a meg az olvasók részéről ls? tavasz és zöld az illat — s nincs tenyeremben szőke fejed ... — Vasárnap próbáltam meg győzni kis barátnőmet, a három éves Nellit, hogy ne szemeteljen. Ügy látszik rossz módszereim vannak, végül is a szemelet nekem kellett összeszedni. Érdekes, még sohasem kérte, hogy meséljek neki, így nem kell kitalálnom semmit. Kis fekete morc szemével nagyon tündéri. És kis ravasz! n' •em áltatom magam, jól tudóin, hogy nem minden olvasó ezt várja az irodalomtól és nem is ilyen irodalmat szeret. S az is igaz, hogy nem mindegyik író vállalja ezt a fajta író-szerepet — tegyük hozzá, hogy a kritika egy része is egy elképzelt, inúvön kívüli esztétizálás jegyében Az öregember végigsimított arcán, szívesen le is beszéli az íróa nénikére nézett. Felálltak. Előre- kat erről a szerepvállalásról, ment a nénike, észrevétlenül köszönt, módszerről, magatartásról, az öregember is. Kiléptek az utcára. Még azt is megjegyzem, az öregember hunyorított. Elindullak hogv a könyvárusi statisztiegymás mellett, az árnyékban. Va- ka látványos siker-adatai, a sarnap délután volt. sokat emlegetett átlagolvasói . . _ __ igény mintha ellentmondana - Ritkán maganyra vágyom. Egy- ennek a másfajta^ szintén o]_ szerű, póz es emberek nélküli terme- vas6i igenynek^ azonban keny hangulatra. Olyanra, amelyre a megsem lehet véletleri) hogy szerelmesek vágynák - sötét szobára az idej könyvhéten az* al,8y - amelyben csöndes egyedül nyílik a ]am felfogott olvasói le b.mbó, csirába hajt a mag - ne za- valóban erőteljesen jelentkevarja senki, mert valam, születni in- ^ A/ lenne az Qka hogy az idei könyvhéten több tár— Menned kell. Nemsoká indul a sadalmi igényű könyv jelent ronat. Csókoli mpq msj mint máskor? Gyulán és Sarkadon Molnár Gézával és Bede Annával hármasban, Mihályteleken Benjámin Lászlóval kettesben ültünk az asztal mögött, mely felé az olvasói figyelem irányult. Olyan író mindegyik, aki írásban és szóban is programszerűen és elkötelezetten közösségi tartalmakat fejez ki, nyilván ennek is része volt abban, hogy a nekünk szegzett kérdések is elsősorban társadalmiak, közéleti vonatkozásúak voltak. De ha szabad ismét következtetést levonnom: nem hiszem, hogy bárhol és bárkiktől nem ugyanezekre a kérdésekre vártak volna szívesen választ az olvasók. Az elefántcsonttorony tövében is elhangzanak ma már ezek a kérdések. Az olvasók „nyomása" is, meg a kor belső igénye is errefelé taszigáljaterelgeti a torony szélirányjelzőjét. Egyre nehezebb ma már kitérni az ilyen barátságos, de határozott „nyomások" elől. S ez az igény — úgy érzem — a jövőben csak fokozódni fog. Mire alapozom ezt a véleményemet? Nem csupán a könyvheti tapasztalatokra hivatkozom : más utakon-módokon is arra a következtetésre jutottam, hogy nálunk, akár négy-öt évhez viszonyítva is, szinte szemmel láthatóan megnőtt az emberek érdeklődése a társadalmi, emberi, morális problémák Iránt. Nem először mondom, de most le is írom: öröm látni, hogy mily sok okos, frissfejű. önálló ítéletre, gondolkodásra képes ember van mindenfelé, amerre az Író a dolgok iránt érdeklődni eljut. Eddig is itt voltak, köztünk voltak — de hol voltak? Most érne be a művelődési, kulturális forradalom vetése? Az új gazdasági mechanizmus önállóságra, új logika elsajátítására ösztönző szelei frissítenék az agyakat? Avagy a nagyvilágban, az amerikai néger gettóktól Párizson, Prágán, Kaitón, az újjászülető Afrikán, Pekingen, Vietnamon át Budapestig — mindenütt — végighullámzó új és töprengésre késztető jelenségek hatnak a gondolkodás élénkülésében? Valószínű, hogy minden együtt hat — és ez a felélénkülés az ideológiai és morális, társadalmi és emberi problémák iránti fokozott figyelem „csapódott ki" a könyvheti találkozókon. Tanulságos és megtisztelő valóban: az emberek az Irodalomtól is várják, elvárják, hogy töprengéseikre, kérdéseikre választ adjon. Nemes igény, fontos igény, az irodalomnak jól össze kell szednie magát, ha ki akarja elégíteni. V égezetül felelni kell a cini ben feltett kérdésre: kinek az ünnepe volt az idei könyvhét? Egyik helyen ugyanis az üdvözlő szavak szerint az olvasók ünnepe, másik üdvözlő szerint az írók ünnepe, kié hát végül is? Azt hiszem, íróké is, olvasóké is, de mégis, leginkább annak az irodalomnak az ünnepe volt, amelyik ezekből a találkozókból meggyőződhetett róla: jó úton jár. Ez az elkötelezett, a társadalmi, közösségi és egyéni, benső emberi dolgokat együtt lató, feltáró irodalom ösztönzést és biztatást kapott az olvasókól, az olvasók legtudatosabb, legdinamikusabb elemeitől — s minthogy az ilyen olvasók hordozzák magukban a jövőt, ez azt ls jelenti, hogy a hozzá közel álló, vele együtt kibontakozó irodalomé a jövő. Közös ünnepünk volt a könyvhét, közösek lesznek a belőle bizonyára gazdagon fakadó eredmények is.