Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

örmény kulturális napok Szombaton a barátság há­zában Kiss László, az MSZBT titkára sajtóértekez­leten ismertette az örmény kultúra napjainak program­ját. A tíznapos nagyszabású eseménysorozatra hétfőn kül­döttség érkezik hazánkba. A küldöttséggel együtt 24 tagú művészcsoport érkezik. Az örmény kultúra napjai­nak megnyitó ünnepsége kedden. 14-én este " árakor lesz a Madách Színházban. Kórus- és zongoraest j A Balázs Bé,a Stúdó kisfilmjei Magyar hét Nyugat­Berlinben Élénk érdeklődés mellett nyitották meg szombaton Nyugat-Berlinben a magyar hét kiállításait Délelőtt a charlottenburgi városházán Pethő Tibor, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöke a magyar kultúra és művelő­déspolitika néhány kérdésé­ről tájékoztatta a nyugat­berlini újságírókat. Mino reklámok! Én tudom ám, hogy mi az a BUBIV-bútor! Hát nem nézik a tévé, nem olvassák a lapok hirdetéseit? Na ugye? „A BUBIV-bútor már­ka^ vásároljon BUBIV-bü­tortr Az ember szépen el­megy a boltba, s egyszerűen így szól az eladóhoz: „Kérek egy garnitúra BUBÍV-bú­tort". Legfeljebb közben ki­törik a nyelve. (Ezt a be­kezdést bizonyítékul, tessék hangosan újraolvasni!) Na jó, hagyjuk. Nem min­denkinek van szüksége a Budapesti Bútoripari Válla­lat gyártmányaira. Van, aki­nek éppen cipő kell. Hogy milyet kér ? Természetesen MINO-cipőt Hát az meg mi­csoda? Márka. Minő márka? MTNO. Az a nő, aki vala­mit is ad magára, divatos extra, jó minőségű cipőben jár. a MINOségi Cipőgyár topánkéiban. Aki nem szereti a bóvlit, a BOV-tól vesz csirkét, a villanyoszlopra nálunk a DÉMÁSZ szerelője — kú­szik, és amit a Hódi köt, az a márka: HÖDIKÖT. Nincs szándékomban ide­gesíteni az olvasót, nem én ölök ezreket abba, hogy a tévében, rádióban, újságok­ban, plakátokon tegyem köz­kinccsé ezeket a csodaboga­rakat Én csak arra szeret­tem volna felhívni a figyel­met, hogy REttentően Kez­dőknek LAtszunk Még a REKLÁM tudományában. És sajnos nemcsak látszunk, kezdők is vagyunk. F. K. A filharmóniai évad sze­gedi eseménynaptárának összeállításakor immár ha­gyományosan kap helyet esztendőről esztendőre a Ta­nárképző Főiskola női kó­rusa. Kitűnő kvalitásairól nemcsak Szeged zenei ber­keiben beszélnek már évek óta. hanem országos szinten is jegyzik az együttest; bi­zonysága ennek tavalyi bu­dapesti koncertjük. S ha szabad így fogalmazni, ázsió­juk különösen az elmúlt év augusztusában megrendezett arezzói nemzetközi kórus­fesztivál óta emelkedett, ahol — mint lapunkban is megírtuk — a hazai énekka­ri kultúra követeiként arat­tak osztatlan elismerést. Pénteken este a Tisza Szál­ló nagytermében álltak is­mét közönség elé, s műso­rukban a barokk madrigál­irodalom gyöngyszemei mel­lett Bartók és Kodály kó­rusművei. Pászti Miklós Lorca költeményeire kompo­nált kitűnő madrigál-füzére, a Fekete lány, valamint egy bemutató szerepelt: Kalmár László Három leánykar cí­mű szerzeménye — Benei Zsuzsa verseire. A program megválasztása ízléses, a pro­dukció élményszerű volt. A vezénylő Kardos Pál évek szorgalmas munkájával olyan színvonalra hozta fel együttesét, hogy koncertének­léskor neki már csak hálás feladat jut: kezének minden mozdulatára. tekintetének rezdülésére a zene kívánt pasztelljei, harmóniai és dal­lamvonulatai áradnak szét. A kórus színskálája sotto voce-töl az egészségesen telt, diszkréten tömör fortéig annyi változatban, olyan plasztikusan bomlik ki, hogy ebben a közeglben a hallga­tóságnak és az előadóknak feltétlen közös, ritka él­ményt nyújt a szép muzsika, Á koncert másik fősze­replője Saendrey Imre, a főiskola zenei tanszékének zongoraművész-tanára volt, ám játéka elmaradt a vára­kozástól. Beethoven közis­mert Appassionata szonátája láthatóan még nincs kezé­ben, különösen a második tétel ritmuseltolódásai, né­hány memória-probléma za­vart és a hozzáállás, aho­gyan a technikailag nehe­zebb részek megoldására a dübörgő-kemény játék esz­közeihez nyúlt. Műsorának második darabja — Liszt: A Villa D'Este szökőkútjai — sokkal jobban sikerült, bi­zonyságául annak, hogy Szendrey Imre tehetsége in­kább a romantikus stílusban mozog otthonosan N. I. Az Art Kino előadássoro­zatában pénteken este a Ba­lázs Béla Stúdió új rövid­filmjeit vetítették a szege­di egyetemi filmklub közön­ségének. Kárpáti György Szirtaki. Gaál István Króni­ka, Elek Judit Meddig él az ember, Sára Sándor Vízke­reszt, és Kása Ferenc ön­gyilkosság című filmje sze­repelt a műsorban. A Szirtakiban Theodora­kisz zenéje szólal meg, a Tízéves az Egyetemi Alkotókör Tíz esztendővel ezelőtt, 1958 tavaszán Király István egyetemi tanár és Kiss La­jos adjunktus kezdeményezé­sére alkotókör szerveződött a szegedi tudományegyete­men. A Stílusgyakorlatok címmel meghirdetett kollégi­um rövid idő alatt másfajta szemináriummá vált mint a többi. A tudományegyetem hallgatóin kivül medikusok és főiskolások is részt vettek foglalkozásain, sőt többen olyan fiatal írók és költők, akik akkor már kikerültek az egyetem falai közül. Az egyetemi kollégiumnak in­dult Stílusgyakorlatok váro­si fórummá vált. Munkájá­ban többek között részt vett Papp Lajos, Bárdos Pál, Fe­nákel Judit, Dér Endre és hódi Ferenc is. A szeminárium előre meg­határozott program nélkül dolgozott, oly módon, hogy a fiatal írók-költők bemutatták műveiket, amelyeket aztán a résztvevők megvitattak. Az alkotókör irodalmi este­ket is rendezett, de törekvé­seik és munkásságuk ered­ményeit legjobban az ala­kulásuk után egy évvel, 1959­ben megjelent Szegedi fiata­lok című antológia foglalta össze. Az Egyetemi Alkotókör munkássága a hatvanas évek elején adakozóvá vált, de ta­valy szeptemberben kezdő­dött tanévben újjászervezték. Az újjászervezett alkotókör pénteken tartotta első fölol­vasó estjét az Ady téri egye­temen. A sajnos nagyon gyér érdeklődést kiváltó est beve­zetőjét dr. Kovács Sándor Iván adjunktus mondta el, áttekintve és értékelve az el­múlt tíz év történetét. Be­mutatta az alkotókörnek azo­kat a tagjait, akiknek a mű­vei az est műsorában szere­peltek. A rokonszenves ered­ménnyel bemutatkozó fiatal alkotók közül Gróf József. Szeleczki Klára, Székely Ákos, Székely István, Tandi Lajos, és Vass Imre versek­kel, Szabó Zsuzsa és Szuromi Pál novellákkal lépett fel. képek a zeneszerzőről és a napjainkban súlyos politikai problémákkal küszködő Gö­rögországról beszélnek. A Meddig él az ember érdekes, és tudjuk, hogy a cannes-i kisfilmek fesztiváljára az idén ezt a filmet hívták meg. A Krónika balladai hang­vételű és megrázó hatású tudósítás egy 70 év felé já­ró parasztasszonyról, akinek el kellett költöznie a falujá­ból, mert boszorkánysággal vádolta meg a falu szája — napjainkban. Sára Sándor beszélő ké­peivel, amelyek többségük­ben a tőle eddig megszokot­taknál is szebbek és beszé­desebbek, a tanyák életéből merített. Megdöbbentő erő­vel mutatja be, mit jelent az gyakorlatilag amit a film végén egy felirat is közöl, hogy Magyarország lakossá­gából minden tizedik ember tanyán él. Az öngyilkosság József Attila írása alapján készült, a költő gyerekkori öngyil­kossági kísérletét elevenili meg. Hangvételében megren­dítően vegyül a tragédia — a később mégis bekövetke­zett öngyilkosságé — azzal a derűvel és gyöngéd humor­ral, gyermeki játékossággal, amely szintén sajátja volt nagy költőnk egyéniségének és verseinek. A vetítés után a filmek rendezői, akik ebből az al­kalomból — Elek Judit ki­vételével — Szegedre láto­gattak, az egyetemi klubban megvitatták a bemutatott al­kotásokat a közönséggel. Cs, M. Pártoktatok találkozója Az MSZMP szegedi járási bizottsága az idén is meg­rendezte a községi pártokta­tók, a falusi marxista közép­iskolák előadóinak ünnepi találkozóját. Tegnap délelőtt a szegedi Tisza Szálló kon­certtermébe 160 propagan­dista jött össze. A kommunista eszmék fa­lusi magvetőit elsőként Csá­penszki István a járási párt­bizottság első titkára kö­szöntötte, majd Kiss István, a pártbizottság propaganda és művelődésügyi osztályá­nak vezetője foglalta össze az egyéves oktatói munka és a tanulás szép eredmé­nyeit. A tél folyamán össze­sen több mint ötezer falusa kommunista és pártonkívüli dolgozó tanult a különféle oktatási formákban. A ta­nulmányi fegyelem, a szemi­náriumokon való aktív rész­vétel most minden vonat­kozásban felülmúlja a ko­rábbi évek színvonalát Igen sok pártoktató is fel­szólalt. Többen kérték, hogy a marxista középiskolák ta­nulmányi színvonalát tovább kell emelni, alaposabb kom­munista műveltséget nyújtó tankönyveket kell szerkesz­teni. Később Csápenszki Ist­ván arról szólott, hogy az új 1968/69-es oktatási évben megkezdődik a községekben a magyar munkásmozgalom történetének széleskörű ta­nítása is. A találkozón 50 pártpro­pagandistát ajándékoztak meg értékes emléktárgyak­kal. Képernyő „Nyomoz" a technika A főváros határában — felborult motorkerékpárja mellett — holtan találtak egy férfit. A nyomzás meg­állapította, hogy egy teher­gépkocsi gázolta el. A kocsi vezetője — elmulasztva a kötelező segítségnyújtást —, zása segített az igazság ki­derítésében. A Belügyminisztérium bűnügyi technikai osztálya a modern laboratóriumok egész sorát foglalja magá­ban, valóságos tudományos intézet. Vezetői, beosztottjai továbbhajtott. Rövid idő között vannak orvosok, ve­Szegedi Ki mit tud? Két szegedi szólistának — a táncdalénekes Szendrei Lászlónak, a versmondó Szegvári Menyhértnek — és egy szegedi kamarakórusnak, a tanárképző főiskola sex­tettjének szurkoltunk a Ki mit tud? péntek esti har­madik elődöntőjét nézve. Jól szurkoltunk: mind a két szó­lista, mind pedig a leány­kórus továbbjutott a vetél­kedő középdöntőjébe. Illetlenség volna tehát most bírálatot írni a látott szegedi produkciókról. így csak jótanácsként jegyezzük Találékonyság meg, hogy Szendrei László­tól egyéniségéhez még job­ban illő dalokat szeretnénk hallani, Szegvári Menyhért­től viszont — ha lehet — egy kevésbé „mutatós", de lé­nyege szerint mélyebben át­élt, és gondosabban értelme­zett verset hallanánk szíve­sen. A főiskolás lányoknak nem mondhatunk egyebet, mint azt, hogy ezúttal is maradéktalanul tetszett mindkét produkciójuk. A Kardos Pált — énekkarveze­tőjüket — köszöntő „nem hivatalos" harmadik számu­kért még külön is hálásak vagyunk. A Ki mit tud? harmadik elődöntője egyébként meg­hozta az első szenzációt is a parodista Gálvölgyi János személyében. A fiatal nyom­dai fényképész magánszámát kamerán innen és kameran túl mindenki fékezhetetlen nevetéssel hallgatta. Apropó, „kamerán innen!" Már vártuk, hogy az elnök­lő Major Tamás átadja-e is­mét döntnöki székét Szinetár Miklósnak. Ha diszkrétebben is, mint a múltkor, de átad­ta. Ment pendlizni a Mik­roszkóp Színpadra. Őszintén szólva, nem tűnik valami szimpatikusnak ez az, elnöki sasszé! Olyan nagy nyilvá­nosság előtt, mint a televí­zióé. nem volna szabad csak „félállásban" zsürizrii. Kü­lönösen egy elnöknek' A. b. múlva a gyanúsított teher­gépkocsivezető kézrekerült. — Nem én voltam — sza­badkozott a rendőrségen a gyanúsított. — A szóbanfor­gó estén másik útvonalon jártam a kocsimmal. Lakkszemcsék Bár ezt az állítását tanúk­kal igazolta, a rendőrség letartóztatta a gyanúsított gépkocsivezetőt Időközben ugyanis az Országos Rendőr­gyéseek, mérnökök, jogászok, írás- és nyomszakértők, a szakmák légkiválóbbjai. Újszülött — dobozban A balatoni műút és a Pé­terhegyi út melletti grundon papírdobozt találtak újév napján. A kekszes dobozban rongyokba csavart halott csecsemő volt. A rendőror­vos véleménye szerint az főkapitányság bűnügyi tech- élveszületett, erős, életképes fiúcska még élt, ' amikor a dobozba tették. Széleskörű nyomozás in­dult a lelketlen anya felku­tatására. Egyetlen kiindulási pont volt: a doboz. Vizsgál­ák. milyen jelek és nyomok maradtak rajta. Érdekes jel­re bukantak: a dobozban valaki valahonnan csomagot küldött, de a posta jelzését és a címet lavakarták róla. A főkapitányságon a leg­modernebb kriminaltechnika nikai osztálya különféle vizsgálatokat végzett a te­herautón. A bal első kerék­tárcsán a motorkerékpár el­ső kerék futófelületének le­nyomata látszott. Az áldozat mellett fél lencse nagyságú, zöldesbarna lakkszemcsét ta­láltak, ugyanolyan rétegzé­sűt. mint a teherautó lak­kozása. A baloldali sárvédőn levő párhuzamos benyomó­dások méretei megfeleltek az elhunyt motoros bőrmel­lénye zippzárfogazatának. A gyanúsított gépkocsive­zető a bizonyítékok súlya alatt beismerte, hogy ő gá­zolt, és csak azért ment át a másik útvonalra, hogy alibit szerezzen. — Ahhoz, hogy ezeket a terhelő adatokat szintén ész­revétlen jelekből megállapít­hattuk, egész sereg kiváló szakemberre és speciális mű­ezekböl a jelekből próbáltak következtetni. Lehet — mondták —. hogy a csoma­got egy Aranka nevű leány kapta — nem volt kétséges, hogy leányanya a tettes, aki egy „udvar" végű uUrában lakik, feltehetően azon a körnvéken ahol a csomagot találták. Keresték tehát az „udvar" végű utcákat s ott azokat a házakat, amelyeknek száma 4-gyel végződik. A lakók közül pedig elsősorban azo­kat a fiatal nőket, akik vi­dékről csomagot kaphattak. Egyheti nyomozás után ösz­szeszűkült a kör. A szálak végül is L. Aranka XI. Nád­udvar utca 14. szám alatti lakoshoz vezettek. A lány­nak van egy nővére Pince­helyen. aki időnkint csoma­got küld neki Pestre. Az infravörös sugár Az egyik laboratóriumban személyi igazolványt vizsgál­nak. A kép csinos nőt áb­rázol. Az avatatlannak úgy tűnik, hogy a hölgy fiatal, hiszen az igazolványban ez áll; született 1932. április 5­én. Ám amikor az igazol­ványt egy mikroszkópszerű eszközeivel sikerült megálla- , ­pítani az egykori címzés né- lencsebe teszik, majd infra­nány betűjét: a csomagot V?,ros ^Sarakkal átvilágít­egy „.. hely "-Ível végződő í™' a lencse azt tanúsítja, faluban vagy városban ad- ^ a cslnos lany tíz évvel ták fel: a címzett pedte wSfiatalítaUa magát, vagyis olyan nevű pesti utcában la- ?z ,I9-2"es évszámot líri2-re kik, amelynek utolsó három '^„j8: t betűje VÁR és hátulról az Mmdebbo1 látnivaló, hogy ötödik betűje U A házszám a nyomozó" munka ma már a jelekből feltehetően 4-gyel Ef? annyira a Sherlocs. „ végződik. A címzett szemé- SwT^V' Iagikán- sokkal in­szierre volt szükség — mond- lyéról annyit derítettek ki „f a technika vívmányain ta Ladvánszky Károly ezre- hogy keresztneve két utolsó p " des, a Belügyminisztérium betűje KA. A nyomozók Kőszeg" F közlekedési csoportfőnöke A spektrofotometria. a kro­matográfia, a mikroszkópia és a mikroolvadásmérő, a színes fényképezés és a faj­súlytnérés együttes alkalma­VASÁRNAP, 1968. MÁJUS 12. DÉL-MAGYARORSZÁG \

Next

/
Thumbnails
Contents