Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

ME. £ iSSSSS© DÉR ISTVÁN ESTE ÜJ VERSEK Polner Zoltán CSELÉDLÁNYOK Ha mást nem tudnék hazám rólad dicsérnélek, dicsérnélek: kegyelmeséket szolgálni nem küldöd lányaid többé. Az akácfürtü kis tanyákról istenem, hogy elsiettek. Otthon többnek jutott kenyér, ie sirvafakadtak a dűlők. Még hallom őket énekelni halkan, fájdalmasan olykor. Szétfröccsen a felmosó víz és sötét kapualj: az ünnep. Szép szájukon a lúg iszapja vízszintesek, mint a lépcsők. Ja), hogy elherdálták őket, akik mindent elherdáltak. Kutka Eszter MIKORRA ÉSZREVETTÜK Mikorra észrevettük már egy idegen baljós égbolt borult föléje mikorra észrevettük: már elfogyott a szusszc szavai csöndbe vesztek léptei csöndbe vesztek mikorra észrevettük már nem segített rajta szerelem óvó karja már más utakra tévedt idegen feszes tájra mikorra észrevettük már recsegett a csontja koponyája beroppant sikolya is elfoszlott s piros ruháját hulló fekete korom födte mikorra észrevettük. Vigyázz a védtelenre! E

ztán csak toronyiránt megyünk, tökön, paszúlyon át. Az országúton megint elkaphatnak bennünket — mondta mellette baktató társának Pista, amint kétnapi fogság után sikerült meglépniük a menetből, amely Székesfehérvár felé tartott 1944 decemberében. A dunántúli dombokon hátuk mögött hagyták a frontot, amely egyre húzódott nyugatabbra. — Toronyiránt? Hülye vagy! Majd megint betévedünk egy aknamezőre, mint a múltkor — ellenkezett Ferkó, akin csak a göncei voltak: nagykabát zakó, pantalló, bakancs, amiket napok óta nem vetett le. A hátizsákját eldobta, amikor aknatűzben menekültek ki egy majorból, ahol a németek elől húzódtak meg. Egyikük sem volt még 18 éves. Mint leventéket. sokadmagukkal együtt csalták, vitték el őket a Tisza melletti városból. Aztán magukra hagyták oktatóik, akiket szintén becsapott a magyar hadvezetőség. A gyerekekkel együtt páncélöklöt akartak a kezükbe nyomni, hogy gödörbe ásva magukat, lődözzék ki a T— 34-eseket S ahány tank, annyiszor öt hold földet ígértek érte. — Az aknamezők a tankokra vannak beállítva... — Meg a mi lábunkra. — Amazok sem robbantak feL — Nem...? De megizzadtál te is. mire visszahaladtunk a lábnyomunkon a hóban. — Tényleg melegünk volt Hát akkor repüld át a Dunát te beszari! Vagy tudsz valahol egy hidat amit épségben hagytak volna azok a rohadt fasiszták? — De igényes lettel. Megtenné egy rossz ladik, vagy két szál derekas fenyő is, hogy átevickéljünk a túlsó partra. — Egyik sem érne semmit Odanézz! — mutatott Pista az előttük hömpölygő Dunára, mikor felértek egy magaslatra — Zajlik... Mit akarsz te a derekas fenyőiddel? — Bevárunk egy nagy jégtáblát és azon kelünk át — tromfolt a hátborzongató ötlettel Ferkó. — Hogy aztán átevezzünk szépen a túlvilágra, mi? Most hülyülsz meg, amikor eddig megúsztuk? — Mondj okosabbat ha tudsz! — Majd mondok, ha közelebb látom a vizet. A surrogó jégtáblák sorra elhúztak mellettük, gyorsabban, amint ők szedték a lábukat a parton. Bukdácsoltak a fagyos göröngyökben és a partra torlódott havas jégdarabokban. Fájt bele a lábuk, és a szél is megkereste göncükön a bejáratot, bár a kabátjukat begyűrték a nadrágszárba. A pantallót is elkötöttek madzaggal a bakancs fölött, s ugyanúgy a kabát ujját is a csuklónál. A micisapkát is addig húzták a fülükre, nyakukba. amíg a varrásnál foszladozni kezdett. — Olyanok vagyunk, mint a madárijesztők — törte meg a csendet Pista, aki nagykabát híján magán szorongatta a hátizsákját, amelyben a hazulról elvitt egyetlen rend ünneplőjét d- lépjenek be! Aztán semmi — Ha kitollászkodták mapelte fél országon át mocorgás, billegés, mert lei- gukat, odaülhetnek az asz— Csakhogy a madárijesz- borulunk, vagy összenyom tálhoz — pattogott a vénaszlők nem éhesek soha, nem bennünket a jég — adta ki szony hangja, mint a csicsfáznak és nem rágja őket a az utasítást a kiskabátos. A kás őrmesteré. A fiúkat nem tetű, mint minket. két kosár hús többet nyo- kellett kétszer invitálni. Az — Most fáznak velünk mott tán négyőjük súlyánál asztal alatt Pista megrúgta együtt, nincs kedvük zabálni, is, mert ugyancsak megült a Ferkó lábát, jelezve, hogy mert nem mocorognak. Én ladik. A széje három-négy felséges krumplilevest kanaviszont ennék valamit, ha centire állt a víztükörtől, a laznak, ha „meztelenül", füsvolna mit Megtenné a szá- jégtáblák viszont fenyege- tölt hús nélkül is, viszont razkenyér is. Vagy mit szól- tőén torlódtak, magasodtak, nagy szelet kenyeret kaptak nál egy tányér forró krump- — Ha megbuggyannánk, hozzá, de csak a felét majlileveshez, mellé sok kenyér- maguk ugorjanak ki és ka- szólták be. rel? Ilyen degeszre enném paszkodjanak a ladik fará- — Az istállóban megalhatmagam, ni! — mutatott Pis- ba — mordult fenyegetően nak, de világossal elhordjak ta korgó gyomrára. az alacsonyabb, aki az öl- magukat! — rendelkezett az — Hülye ábránd. Meleg töny ruhát a combja közé „őrmesterné". — Egy öreg málé nem kéne valamelyik fogta, míg társa evezett, bö- cirkuszos ló lesz a hálotártehén farától? ködte a jégtáblákat L5di Ferenc HÁLÁTLANSÁG suk. Ügy nagyták itt a németek, a mi két deresünket pedig elvitték. — Jó lesz ott nekünk, nagyon is — hálálkodtak a fiúk, amiért nem kellett tovább menniük az est beálltával. Szedelőzködtek kifelé. Az öreg előttük kopogott a fakrumpában, aztán rájuk csukta az ajtót Ferkó a fal felé húzódva hamar elaludt Pista egy darabig hallgatta, hogy a cirkuszos ló milyen ütemesen harapdálja a takarmánytököt Aztán tetvészkedni kezdett a sötétben. A ló egyszercsak abbahagyta a tök ropogtatását, Pista pedig - Eltájoltad magad, krv - Ugorjanak maguk, ne- "^"w^H^nm^f,^1. mám. Még az se maradt itt, künk hideg a víz, elszoktunk S^ÍÍÍZ iajgatósár! ahogy én a fasisztak pre- a - S^JteSTWKten cizitasat ismerem. Ha lelök- kedett Pista, miközben meg- taDOCatta kt ' aUót _ ték a hidakat majd itthagy- ragadta a ladik alján a ™ az «tót' a™ ják a marhákat? Még az csáklya nyelét Nem emelte ^et rajuk zart az örefr anyaföldet is elhordták vol- meg, csak rajta tartotta a csoszogod bújt ki na alólunk. tenyeret hogy bármelyik s * * " ™ - Pszt! Ne mozogj! Han- pillanatban ráfeszüljenek "ágyb6k "JL?™1 lovat gokat hallok előttünk - rán- gémberedett ujjai. Ezt a ®z\dta \ >™at> totta le Ferkó egy bokor mozdulatot nem vethettek el ^Menienek SfeTa mögé Pistát a révészek. A tekintetük ösz- k - Csakugyan - nyitotta szevillant mint a kések pen- k°"yaaba- Ma d ta™ek ma" szét a bokrot Pista. - Két géje. Egyik szemükkel Pista guk filztofefaSkkötni ipse cipel valamit a part kezére figyeltek, a másikkal . , , hántotta ma felé. Ott egy ladik is a jé- a jégtáblákat mércsikélték, a bántotta ma s- ssrus.te" - gs^r&fite — Adjon isten, emberek! megszabaduljanak. — köszöntek rájuk szinte Attól fogva csak a jégmuegyszerre. Azok megijedhet- zsika sírta magát a vízen, s tek, mert lehajították cipe- a két ember konokul hall— Akarta a rosseb — jajgatott Pista, miközben elterült a földeskonyhába terínélkül elköpte a lámpát és bebújt a másik ágyba. A fiúk is elcsendesedtek, viszont a bogaraik akkor a megtévesztés és csábítás minden elképzelhető eszközét arra, hogy biztosítsa a maga uralmát az ízlés — és ezzel a gondolkodás — felett A tömegízlés, mint mozdíthatatlan reakciós tömb — közönséges mumus, amelyet minden józan ítéletű ember, mint ködösítést, mint misztifikációt leleplezhet. Ebből persze nem jelentéktelen kötelezettségek következnek azokra az intézményekre és emberekre, akiknek a kezébe le van téve a tömegkultúra hazai gondozása. Mert az előbbi elemzésből korántsem az következik, hogy a szocialista kultúra szolgálata egyenlő az igények tudomásulvételével Ezek számbavétele csak kiinduló pont lehet: a feladat az, hogy széles fronton érintkezve az igényekkel, lépésről lépésre, fokozatosan előbbre jussunk, emeljük az átlagos színvonalat. Ez rendkívül türelmes, nagyon átgondolt, nagyon rendszeres munkát követel. Gondoljunk csak a tévére, es annak népszerű műfajaira, mint a különféle kvíz-játékokra, a ki mit tudok, a fesztiválok, a folytatasos krimik, vagy kalandos filmek. Mi sem könnyebb, mint azokat rutinosan, a megszokott sablonokon belül maradva folytatni. De ilyen nehéz, alkalomról alkalomra új és tartalmosabb elemeket belevinni, gazdagabbá, színesebbé, vagy gondolkodtatóbbá tenni ezeket a formákat. S a másik oldalon: új és új módjait kell találni annak, hogy a kultúra magasabbrendű termékeit közelebb hozzuk az emberekhez, megteremtsük azokat a lépcsőfokokat, amelyeken feljebb tudnak lépni. Az ismeretterjesztés, a népszerűsítés terén elért minden kis vívmány — s ilyennel nem kevéssel dicsekedhet a magyar televízió is — többet ér, mint száz hangzatos kirohanás az állítólag megváltoztathatatlan tömegízlés ellen. s ugyanakkor rengeteget árt egy-egy indokolatlan engedmény, egy-egy műsor, amelyben felülkerekedik az opportunizmus, a közönség gyengéire spekuláló sikerhajhászás!... Ha mégis bizalommal tekintünk az eljövendőnk elé, az mindenekelőtt azon alapul, hogy kultúránk alkotói előtt mind világosabb: csak az az út lehet a miénk, amelyen járva a szocialista, magasrendű eszmeiséghez a tömegekkel együtt lehet eljutni. kedésük tárgyát, egy kétfü- gatott A Duna közepén jár- ^..f Az .í^,szó les nagykosarat, amely szí- tak, amikor a kiskabatos felnültig volt hússal. ordított: — Hát maguk mifélék és — Ránk jön a jég! Ide a hova tartanak? — jött meg csáklyával! a hangja az alacsonyabb- — Nyugi, nyugi, majd én kezdtek csak mozgolódni a nak, s támadóan csípőre tet- eltartom, Csak maga húzza melegben. Ferkó hol a hóna te a kezét meg azt az evezőt ne pisz- alól, hol a lábáról meg a — Magukra vártunk, hogy mogjon! — tartóztatta fel a gatyakorc alatt megbúvó eleútbaigazítsanak bennünket — csáklya hegyével Pista a la- venebbjeit söpörte marokba, válaszolta Ferkó. dikhoz verődő, alattomos s aztán csak úgy találomra — Ránk-e? — dobta rá a jégtáblát, amely sokkal na- dobálta az ágyak felé. nagykabátját a kosárra a gyobb volt, mint a többi. — Valamelyik csak kendmásik cipekedő, mintha rej- Szélességével átérte a ladik tekre kapaszkodik — kuncoteni akarta volna. hosszát A boruláshoz annyi gott magában, s a dobásokat — Szeretnénk átjutni a kellett volna, hogy a ladik addig ismételte, szaporázta, Dunán magukkal — mondta alá szoruljon a tábla vagy amíg nem kezdett kint vilanyomatékkal Ferkó. s egyre rásodorjon egy másik óriás- gosodnt a part jegére húzott ladikot ra. A halál ott ugrált a táb- Készülj, Pista! Lekésnézte, amelyben egy másik Iákon, fehéren. Neki szólt a sflk a vonatot hazafelé nagykosár is tetejezve volt jégmuzsika egyre vadabbul, ugrasztotta fel a barátját aki hússal. aldozatra várva. Partot érve Ferkó sok vakaródzásából — Ááát...? Osztán mijük előbb Ferkó ugrott ki. Tér- megsejtette, hogv miért kell van hozzá? — kérdezte a dig merült a pillédző jég nekik kivilágosodás előtt elkiskabátos. alá. Pista a kezében tartott menniük. — A két karunk. Majd csáklya nyelén dobta ki ma- a vonatot...? Arra azevezünk — szólalt meg Pis- gát, akárcsak a rúdugrók. tán várhatnak ítéletnapig — ta is. — Égjenek meg a ruhám- sipákolta álmosan a vénasz— Az kevés. Pénz kell ban, rühes feketézők! — SZOny. vagy valami más. Ingyen, is- csapta vissza rájuk a csák- " Elvinnénk az este megten nevében nem révészke- lyát, s azzal otthagyták őket hagyott kenyerünket — dünk. No, fogjad! — bökött és a jégtől terhes Dunát, mondta Ferkó a kosárra társát biztatva az amelytől nem messzi feke- , ' ., . ., , . alacsonyabb. téllett egy falu körvonala. 7" E1 a ,,ÍEaet' kld°btam — Nincs semmink, amit - Hagyd őket a francba. mar a -Tl u ^ adhatnánk - lépett közelebb Szedd inkább a lábod, mert nek ^hol ha megéheznek Pista, hogy segítsen a cipe- rögtön ránk esteledik és ~ az kedőknek nem eresztenek be sehová - öregember pedig kikiserte al— Hagyja csak! — rival- pörölt Pistára Ferkó. Pista kalmi vendegeit tak rá. - Arany is jó lesz, ráhagyta, csak a szélső há- . ~ ?em rossz assz0"y 83 ha van - szűrte foga közt zaknál válaszolt: én felesegem - szabadkoa szót a kiskabátos. - Dehogynem. Itt szol- zott ~> csak atto1 hogyT — Az sincs, hanem van gálják fel a krumplilevest, ha masnak ad akkor neki egy öltöny ruha, eddig két- méghozzá fehér ruhás iá- ne™. n?arad. b°lnaPra. ,Meg szer volt rajtam - dobta le nyok. Nem hiszed? No, gye- a ®unka.t slratJa allandoan; a hátizsákját Pista, mert re! - nyitott a legszélső há- Az. ls kato.na valahol ha el amazok nagyon iparkodtak, zak egyikébe. meg. Ó nek, ad-e valaki egy lökődték a ladikot a vízre. Nehéz fakrumpákban egy yer — No nézzük azt a gú- öregember csoszogott át az ~~ Vagy így verik ki a nyát.! — kapta ki Pista ke- udvaron, s a kapunyitásra hazból< mlnt maguk minket, zéből a hátizsákot a zömök fordult hátra. A gangról a LovaI rúgatják agyon, mint termetű, s előkotorta, majd felesége hamarabb szóval ér- ma8uk csinálták volna vevizsgálódva tengette maga te a jövevényeket: Iern — méltatlankodott Pista, elé a galambszürke öltönyt — Menjenek csak, isten hí- s u8y tett- mintha nem lal— Esetleg, ha jobb nincs — révei! Nincs nekünk se ke- na az oreg bucsuzkodasra bólintott a kiskabátosra, az nyerünk, se fekhelyünk ide- nyujtott kezét. — Jó embcpedig vissza: geneknek. rek maguk, tatam — tette — Egyikük átkelését kifut- — Nézze, édesanyám, le- hozza megenyhülten —. csak fagy a lába az öcsémnek. Be- a haboru vadította el az emleesett a Dunába — muta- be'-eket egymástól, tott Ferkó lábára Pista. — Gyalog, sántikálva találtak ját feljebb Pista, miközben Engedje legalább, hogy meg- rá az útra, amelyen visszalábát a ladik farára tette. A szárítkozzon. néztek a falura, mint a bibpillanat olyan feszes volt, — De csak addig — eny- Uaiak Szodomára, Gomorára. túlfeszített húr. A hült meg a vénasszony és A Í£>lu nem vetett lángot, ja — vette oda félvállról. — Ne alkudozzon, kettőnkért is sok! — emelte hangmint TMHHHBHHHgHHWWHP^^^^^^^^H csöndet meg kellett törni, előre ment a konyhába. A nem verte kénköves eső. A vagy ölre menni. A ladik rakottsparhelt melle teleDed- hazak . kéményei csendesen nem mehetett el, csak mind- tek és szárítkoztak, melegedannyiukkal, vagy vér folyik, tek, mint az ázott verebek. — Lentebb is van rév, — Bogaruk van-e? — ütött ami olcsóbb, próbálják meg rájuk kérdésével a vénaszott — tért volna ki Pista szony, aki tányért tartott a keményebb hangja elől a zö- sparhelt fölé és levest memökebb. regetett az öregének. — Nekünk ez is megteszi, — Sose volt, olyat legfeljebb visszajönnek a ko- nem is láttunk sarakért pipáltak, két hétre rá, hogy a háború már arra elvonult — Uszod — olvasták a fiúk a heiységjelző táblán a falu nevét. Hát akkor gyerünk honfoglalásra, haza! Nekem kezdődik a tanítás az iskohazudta Iában, téged meg várnak a meg ment közelebb a szemrebbenés nélkül Ferkó. gépek, szerszámok a műladikhoz Ferkó is. pedig érezte, hogy igencsak helyben — tette hozzá Pista — Egy utat sem tudnak mozgolódnak a tetűk a me- és ütemesen sántikált húzta kifizetni, hát még kettőt. No, legben. a lábát hazáig.