Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

LCdi Ferenc VÉRZŐ VIETNAM A köznapokba ágyait híreken alszunk el este, s reggel úgy kelünk, hogy nem törtek ránk, s úgy vagyunk jelen, mint használati tárgyaink velünk; s ha úgy igaz, nem követtünk el bűnt, míg áthajóztunk álmaink taván. Nyugalmas éjünk jo napokra kel s gondunk sincs annyi, ami láncra ver. Csüggünk a mellen tejesen, a mán. Megszoktuk már, hogy nem itt ugat fel a gépágyú és nem hull bomba ránk. Üszkös sebeink csak elmúltak, el, legfeljebb múltunk rossz idegje ráng és semmiségért félre áll a szánk. Fogalmunk más a messzi, csúf halálról, nem úgy, mint annak, kire lesben áll a dzsungelekben, s fönt, mint gépmadár. Ki naponta tud halni, élni lángol Vérző Vietnam délen, északon, két test, egy lélek lőporfüst alatt és nem kisebb a harc: a tét a hon, nemcsak, hogy pusztán megvédd önmagad, míg hajnalod ragyogva fölszakad. Világcsodát t>éí ámuló világ, mert nem bírnak a hódítók veled —, míg ki nem hűlnek mind a fegyverek, egyik nép fogja át a másikát. Bosszúra bosszú, vérre vér a szó, csapjanak össze bár a tengerek. Az ember földi lény, nem Mars-lakó, és géniusz, ha alkot és szeret, de aljasul, ha állattá lehet, mint annijlszor, ha nagyságától szédül Igába törhet, hódit csillagot, míg sajátján a létezés vacog, mely köddé, porrá szétszóródhat végül Borotvaélen táncoló világ, kis próba-tér csak Vietnam, szegény. Ma ott, holnapra máshol vérzik át a Föld, ha öklünk nem elég kemény őrködni itt, a népek tengerén. A dzsungelekből fergeteg ered, fölkelnek falvak, üszkös városok, és Amerika verve tántorog — értünk is szólnak ott a fegyverek! CSAK BEAT? A helyzet annyira nem veszélyes, hogy ne kísérelhetném meg holmi aszfaltról lecsípett morbid bevezetni. Az üres amennyiben harmoniarend- a válaszokon, amit egyik szerére gondolt — már pedig enektanár ismerősöm néhány ezt is hozzátette — van ben- indiszkrét kérdésére kapott viccel ne valami Nem csupán iskolája tanulóitól. Az insarki azért, mert a beat fejlódé- diszkréció is csupán akkor presszó félhomályában társ- sének punctum saliense a derült ki, mikor feltette a talanul szürcsölgeti forró fe- hangerősség minden elvisel- kérdést: kiket tartotok a ketéjét egy ráncosbórű, kl- hető inger fölé hajszolása, s huszadik század legjelentővénhedt zsebmetsző, mikor a zenekarok számára első- sebb zeneszerzőinek. A leírt a boltba az imént beunatko- rendű szempontok a méreg' zott huligán lezser csípőtar- MflH^H tással elébetolakszik. Egy darabig csak nézi, nézi, majd szólás, tökéletesítés jelent, madiknak Dobos Attila, de valahol hátul elvétve szerepelt még a kartonokon Kodály Zoltán és Gershwin neve. Pedig hát a megkérdezettek maguk is tudják, itt „valami válaszok alapján kialakult a drága hangfalak beszerzése sorrend, melynek élére Szöés nem a zenei-technikai esi- rényi Levente került, harfanyarul odaszellemeskedik: Elég, ha a napjainkban elkávézgatunk, kávézgatunk, a burjánzott úgynevezett saját szerzemények garmadában gyártott kommersz termékeiszót re gondolunk. Egy időben kap — esetleg imigyen rep- divatos és helyes volt, ha né- nem stimmel". A probléma likázik a sértett: beat-ezünk, hány külföldről importált si- ezek után úgy vetődik fel: beat-ezünk, a koncerttermek kerszám több-kevesebb si- vajon káros-e a zeneművékerrel átvett feldolgozása szettel, irodalommal. temetők meg üresek... Tegyük fel, hogy a kegyetlen viccre — ha ilyenkor meg üresek? egyálJómagam tudniillik éppen után egy-egy amatőr vagy talán az élettel Igazán csak egy s hivatásos gitártrupp saját most ismerkedő fiatal láNem termékeivel is előhozakodott nyoknak, fiúknak a beat iránBizonyságául annak, hogy ti feltétlen, közkedvelt melódiák ide. erről bátorkodnék mással előhozakodni, mintha a komoly zene — vagy teenager szótárból: klasszik-mjuzik — rászorul- vaey oda, mégsem na azoknak érdeklődésére, üdvözítő az után-* akik gltárhabarodottan is kialakítani — macskanyávogásnak. tücsök- "em ' ' zenének aposztrofálják a klasszikusok művészetét de kizárólagos rajongás. Egyáltalán kell-e, s egyedül mitól félteni őket hiszen üdvözítő az utánzás. Sikerült elég egy pillantás a nagyvimost már lágba: a beat mindenfelé feltétlenül amatőr amolyan divatos életérzése a együtteseinkre gondolok — kamaszkor határán stagnáló, a műfaj hazai termékeinek a felnőtti komolyságtól még tény, és való: az Ifjúság ze- piacát A „tanuljunk köny- vissza-visszarettenő iíjűságnyen-gyorsan beat-zenét ír- nak. Miért kell óvni a je-je ni" mozgalomnak olyan kon- kultusztót mikor az angol junktúrája támadt, hogy fiatalok például egészen jól több jellegzetesen saját stí- megvannak a show-buslness lusú szerzőegyéniséget ter- sokkal eruptivebb recsegőnei érdeklődésének Iránya valahol megnyomorodott. Nem akarok én itt lélekharangot kongatni napjaink slágeréről, a beat-ről. Létjoüvöltő hatásától, vagy magosul tsága már pusztán azért melt ki rnagából. sem vonható kétségbe — leg- A mozgalom azonban bizo- soknak kifejezetten tetszik a alabbis ma még nem -, mert nyög felfutási időszak óta hippi-szelidseg angyali pesza könnyű műfajhoz tartozik. Pusztán annak az ugyanszimizmusa? Sietve Igyekszem leszögezvalahogy stagnál. Oka érthe^ tő: három-négy sakkfigurácsak szórakoztatózenészek va? többféle mattot lehet ad- ni, véleményem szerint nem házatáján emlegetett, véleménynek szeretnék legalább szólásszabadságot biztosítani, mely elég kategorikusan úgy fogalmazott a beat-ről: primitív zene. S ni, de számtalant aligha, káros a beat. sőt a hozzánőtt Mindez természetes, szót sem egzisztenciális különcködéérdemelne, örökérvényű hiszen a műfaj sekben — hosszú haj, minitermészetéből szoknya, farmernasztró stb. következik; a dallam besző- — sem találok kivetnivalót, kik az ember fejébe, napokig Mindaddig, míg a józan ész dúdolja, morzsolgatja fogai és erkölcs határán belül küközött, aztán egyszerre meg- löncködik. Hanem az arányounja és kiköpi. Hát nem fur- kon érdemes lenne igazítani csa, ha egy generáció zenei Itt van például az Ifnevelésének, művészetízlésé- júsági Magazin, a fiatalok vek meghatározójává válik? sajtókenyere. Hasábjain megMert pontosan arról van szó, találni mindazt, ami a beathogy a beat népszerűsége korosztályt amúgyis foglaléppen a teenager korosztály koztatja, de sokszor oly zenei ízlését tarolja le. Nem egészségtelen agyonmagyais olyan régen még arra vol- rázgatásokkal túlzsúfolva, tunk büszkék, hogy Kodály hogy lassacskán más — fiahagyatékónak ápolásaként tatokkal kapcsolatos — tizenéveseink ismerik a kot- anyag csak függeléknyi tát tudnak szolmizálni, elfő- vagy annyi szerephez sem gndják, hellyel-közzel Isme- jut. Nem a folyóirat igyekrik, szeretik a komoly zene szik kézben tartani olvanagy értékelt; ma pedig ab- sóinak ízlésformálását, haban brillíroznak, hogy tudják nem fordítva: elúszik a beatCliff Richárd legújabb szá- muzsika magára kényszerímát. angolul (tájszólásban), tett folyondárjában. Az ifjúmagyarul (fordításban), szö- ság igényeinek színesebb távegestül, dallamostul, 6zőrős- lalását érzés- és hangulatvitü], bőröstül, betéve Sőt, lágának, romantikájának, éréletrajzi adatokkal pontosan leírják a Rolling Stones, a Beatles, az Animals vagy deklődésének, fantáziájának értő-okosabb gondja viselését, pereljük tőle. És mindenHÉZSŐ FERENC KÁRTYAPARTI más együttes pályafutását, kitől, akit illet. Elvégre leismerik valamennyi tagjá- hetőségeink a fiatalság mának hobbyját, kedvenc va- vészeti intelligenciájának csorájához szervírozott csa- formálására talán sohasem lámádé vegyi összetételét, kínáltak ennyire gazdag váfacér hajtincseinek mosási lasztékot, mint ma. Csak éldátumát, saját szabójának ni kell vele... titkos telefonszámát. satöbbL .... . , , Ki lepődne meg ezekután NlkOlenyi IStvan BAJOR Bajor Giziről seólva akarva-akaratlun megsért az ember valakit. Vagy az előző emlékezők legenda-kozmetikáaóit. Vagy a színházról táplált téveszmék dédelgetett várait. A 75 éve született Bajor Gizi már régóta nem a nagy magyar színésznők egyike, ö „a" SZÍNÉSZNŐ, így, csupa nagybetűvel. Jó néhány képe mosódik egymásra: Bajor a nagyasszony, a nagy nő. A humanista művész. A jótékonysági hölgy. A kultúrlény. Az ellenállhatatlanul szellemes, játékos teremtés. Az utolérhetetlen tragika. Mindegyik kép javított, kendőzött változat Együtt pedig szándékos legendateremtés. A kivételes képességű színésznő még el sem végezte a Színművészeti Akadémiát és a Nemzeti Színház máris szerződtette, hogy majdnem negyven évig vezetőművésze. sztárja, a közönség, a rendezőik és a szerzők dédelgetett kedvence legyen. Varázsos hangjával, virtuóz képességeivel, megjelenésének törékeny idegességével nem csupán a nagy klasszikus szerepekben volt kiemelkedő, mint Ib6en Nórájában, Lope de Vega A kertész kutyájában vagy a halála előtt megalkotott színészi remekműben, Schiller Ármány és szerelem című tragédiájának Lady-Jeként, hanem rövidéletű sikerdarabokba táplálta bele tehetségét, arrtlfc csak tőle és csak miatta fénylettek Mégsem elsősorban a nagy színésznő játékának részletes leírásai, elemzései maradtak ránk, hanem főleg szép jelzők, szóvirágok. A jóakaratú szépítések eltakarják nagyságát Pedig Bajor Gizinek, a nagy színésznőnek rangos hely© van színjátszásunk történetében. Szépítés és szépelgés nélkül. m. a p. Vincié András BIRKA Síkság, kövér gyep, rajta hosszú birkaakol, középen nagy nyáj, egy kutya, bot, a botot fogja egy ember és süt a nap. Rajzolok. A természet visszaadja erőimet, tágasság, levegő, csend, és érzem a dolgok összefüggéseit. Együtt forgok az idővel, érzem, most tudom is, hogy együtt vagyunk, ember vagyok, szárnyaim vannak, elfelejtettem bűneimet. Tiszte vagyok. Az emberek mindent összezavarnak. Lusták, irigyek, haragvók, hatalmaskodók. Itt kint megfontoltak, ősi titkok tudói. Sok mindent tud a föld népe (amit senki sem fr össze). Már az, aki itt született, ezt csinálta, a föld dolgait. Nagyobb gepezet a föld a legnagyobb mehanikánál, és élő, érzékeny, aki nem ismeri természetét, gazt arat és férget szaporít. Nagy állami autó húz át a tájon, megáll az akolnál, két testes, energikus férfi száll ki, bemennek. A juhász kicsit odanéz, aztán könyökét jobban ráteszi a bot kampójára. A kutya feláll, ránéz, a juhász semmit se tesz, innen nem látom, a fűzfa árnyékából, lehet, hogy a szemével csippentett. A kutya körülfutja a nyájat, újra és harmadszor is. lafcsan messzebb tereli a birkákat, új sávon legelnek, a juhász ötven lépést utánuk megy, megáll. A két férfi kijön az épületből, beszállnak a kocsiba, az autó lassan herseg a fűben, majd megáll a juhásznál. Nincsenek már messze tőtem. Tisztán hallom a rövid párbeszédet — Maga öreg kezdettől fogva itt van, mindent kivizsgáltunk, ismerjük a maga dolgait is. A juhász néz rájuk, most látom, hogy öregember, kis karimájú, hegyes kalapja van, szálegyenes dereka, és nem szól semmit. A kutya figyel, áll előtte, nézi. Az egyik energikus városi ember ideges. Nem keresünk magán semmit. Nem erről van szó. Magának tudni kell, hogy miért apad a nyáj, már fele annyi sincs, mint tavaly. Holott a terv szerint a létszám elérte a megadottat. — Ingerülten hagyja abba a cifra beszédet, rászól az öregre. — Hová lettek a birkák? A juhász nézi őket, tisztességgel mondja. — Itt vannak, mind. — Ami maradt, igen. Itt vannak. — Az ideges városi ember kiugrik a kocsiból, gesztikulál. — Hetven darab hiányzik. Az elnök is elösmeri... Beszéljen nyugodtan. Kötelessége is. — Nézi merően a Juhászt, az csak álL A másik kiszól: — Hagyd, inkább ... A juhász int a kutyának, az farára ül. Nincs semmi baj. A juhász előrelép. — Kérőm. Vasárnap hajnalban átadom hiánytalanul, amit hétfőn átveszek, azt mindég átadom hiánytalanul, kérőm. Az energikus érti, miről beszél a juhász. Vasárnap tűnnek el a birkák, az öreg hűséges ember, nem kétséges. A birkákat leírták, ilyen cím alatt — vendéglátás — tudja ő, tudja a másik is. Tudja a juhász is. De hogy lehetne szerdán elvinni két birkát, hogyan... Ezért vannak itt Tudja a juhász is. Nem új trükk ez. De csak hagyja őket izgulni, vörösödni, mesterkedni, pattogni. Bújjanak csak ki a zsákból, megérdemlik, hogy kl is mondják. Komolyan néz rájuk, tisztelettel, az energikus visszamászik a kocsiba, oldalbalöki társát. — Azt a kettőt ott a szélen, kampózza cl. Elvisszük — mondja halkan a szelídebb városi és mosolyog. Egy húszast vesz elő, nyújtja. A juhász ránéz, tisztelettel nyúl érte, majd botjával a nyáj bal szélére mutat, fütyül, valami nagyon éles hangon. Erre a puli nekiront a gyepnek, irány a két kiszemelt birka. Várnak, a két városi nyakát forgatja, látják, hogy a bolond kutya már elszakította őket a többitől, de csak kergeti, ugatja őket kifelé, már messze járnak. Az energikus káromkodik. — Ilyen dög kutyája van? A híres puli. Jól megtanította. Begyújtja a motort. — Gyerünk, öreg, lépjen be. — Engödclmet. A többi világgá megy. Valakinek itt köll maradni. Hamar meglesz a két állat. A kutya már messze jár, előtte ugrál, futkároz mind messzebb a nádas felé, a két áldozati birka. A szelídebbik autós rászól társára. — Ugorj ki, mi elmegyünk az állatok után. öt perc múlva itt vagyunk. A juhász nyújtja a botot, ez is furcsa, odaadja a botját. Ügy érzem, hogy tréfál velük. Ugyan mi lesz ebből? Az energikus kiugrik, újra a gyepen áll, elkapja a botot, rákiált az öregre. — A kutyát hívja vissza, érti? Aztán siessetek — szól be a társához. Az autó elmegy, majd jön a kutya, de valami táncos kedvvel, furcsa! Be-bekap a nyájba, átvágtat rajta, szétzilálja. Aztán odafut az új juhászhoz, áll, néz ré okosan, parancsra vár. Vagy már megkapta az előbb az öregjétől? A városi juhász idegesen bámul a nyájra, ezek szétmennek, ha nem tesz valamit. Rendhez szokott ember, íróasztalán csuda nagy rend van, az iratokat is precízen átvizsgálja, soha gyűlésről el nem marad. És hű ember. Hű hivatalához, ami mindig papírhoz köti, ahol a rend a lelke mindennek. S most itt a szeme láttára, sőt, az ő negatív segédletével, szétzüllik ez a csorda. Mérgesen bámul a kis kutyára, az okosan néz, vár. — Na, majd fütyülök neked — mondja találomra a bürokrata. — Hosszút fütyül, és int előre. — Eredj, szétmentek a birkáid, nem látod? — Humoros fény villan szemében, ránéz a kampós botra, mosolyog. „Ha ezt a gyerekek látnák, meg az osztályon .. A kutya elvágtat, a nyáj összeszorul, keríti őket, majd hátul kaffog, kapkod, megindul a buta állatok serege a juhász felé, már elől vágtatnak, körülfollya a nyáj, derékig benne van. A kutya szaladgál, ördög tudja mit csinál, de az állatok kábán megállnak. Állnak és áll a bürokrata, szintén bután, összepréselik a büdös birkák. — A kutya mindenit a sok dögnek — háborodik fel — veri a puha gyapjakat, puffog a bot, de a bürokrata nem vérszomjas, abbahagyja, sajnálja őket. Ki kell innen kászolódni, neki is indul, gázol, de a nyáj. mintha ö lenne az új szamai-, vele mennek. Ha tízet elhagy, másik húsz kerül eiéje. Ezt nem érti. Dühbe jönj vagdalkozik a bottal, már nem nézi, hogy hova üt Ekkor a kutya oldalról szétfejti