Délmagyarország, 1968. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

LCdi Ferenc VÉRZŐ VIETNAM A köznapokba ágyait híreken alszunk el este, s reggel úgy kelünk, hogy nem törtek ránk, s úgy vagyunk jelen, mint használati tárgyaink velünk; s ha úgy igaz, nem követtünk el bűnt, míg áthajóztunk álmaink taván. Nyugalmas éjünk jo napokra kel s gondunk sincs annyi, ami láncra ver. Csüggünk a mellen tejesen, a mán. Megszoktuk már, hogy nem itt ugat fel a gépágyú és nem hull bomba ránk. Üszkös sebeink csak elmúltak, el, legfeljebb múltunk rossz idegje ráng és semmiségért félre áll a szánk. Fogalmunk más a messzi, csúf halálról, nem úgy, mint annak, kire lesben áll a dzsungelekben, s fönt, mint gépmadár. Ki naponta tud halni, élni lángol Vérző Vietnam délen, északon, két test, egy lélek lőporfüst alatt és nem kisebb a harc: a tét a hon, nemcsak, hogy pusztán megvédd önmagad, míg hajnalod ragyogva fölszakad. Világcsodát t>éí ámuló világ, mert nem bírnak a hódítók veled —, míg ki nem hűlnek mind a fegyverek, egyik nép fogja át a másikát. Bosszúra bosszú, vérre vér a szó, csapjanak össze bár a tengerek. Az ember földi lény, nem Mars-lakó, és géniusz, ha alkot és szeret, de aljasul, ha állattá lehet, mint annijlszor, ha nagyságától szédül Igába törhet, hódit csillagot, míg sajátján a létezés vacog, mely köddé, porrá szétszóródhat végül Borotvaélen táncoló világ, kis próba-tér csak Vietnam, szegény. Ma ott, holnapra máshol vérzik át a Föld, ha öklünk nem elég kemény őrködni itt, a népek tengerén. A dzsungelekből fergeteg ered, fölkelnek falvak, üszkös városok, és Amerika verve tántorog — értünk is szólnak ott a fegyverek! CSAK BEAT? A helyzet annyira nem veszélyes, hogy ne kísérel­hetném meg holmi aszfalt­ról lecsípett morbid bevezetni. Az üres amennyiben harmoniarend- a válaszokon, amit egyik szerére gondolt — már pedig enektanár ismerősöm néhány ezt is hozzátette — van ben- indiszkrét kérdésére kapott viccel ne valami Nem csupán iskolája tanulóitól. Az in­sarki azért, mert a beat fejlódé- diszkréció is csupán akkor presszó félhomályában társ- sének punctum saliense a derült ki, mikor feltette a talanul szürcsölgeti forró fe- hangerősség minden elvisel- kérdést: kiket tartotok a ketéjét egy ráncosbórű, kl- hető inger fölé hajszolása, s huszadik század legjelentő­vénhedt zsebmetsző, mikor a zenekarok számára első- sebb zeneszerzőinek. A leírt a boltba az imént beunatko- rendű szempontok a méreg' zott huligán lezser csípőtar- MflH^H tással elébetolakszik. Egy darabig csak nézi, nézi, majd szólás, tökéletesítés jelent, madiknak Dobos Attila, de valahol hátul elvétve szere­pelt még a kartonokon Ko­dály Zoltán és Gershwin neve. Pedig hát a megkérdezettek maguk is tudják, itt „valami válaszok alapján kialakult a drága hangfalak beszerzése sorrend, melynek élére Szö­és nem a zenei-technikai esi- rényi Levente került, har­fanyarul odaszellemeskedik: Elég, ha a napjainkban el­kávézgatunk, kávézgatunk, a burjánzott úgynevezett saját szerzemények garmadában gyártott kommersz termékei­szót re gondolunk. Egy időben kap — esetleg imigyen rep- divatos és helyes volt, ha né- nem stimmel". A probléma likázik a sértett: beat-ezünk, hány külföldről importált si- ezek után úgy vetődik fel: beat-ezünk, a koncerttermek kerszám több-kevesebb si- vajon káros-e a zeneművé­kerrel átvett feldolgozása szettel, irodalommal. temetők meg üresek... Te­gyük fel, hogy a kegyetlen viccre — ha ilyenkor meg üresek? egyál­Jómagam tudniillik éppen után egy-egy amatőr vagy talán az élettel Igazán csak egy s hivatásos gitártrupp saját most ismerkedő fiatal lá­Nem termékeivel is előhozakodott nyoknak, fiúknak a beat irán­Bizonyságául annak, hogy ti feltétlen, közkedvelt melódiák ide. erről bátorkodnék mással előhozakodni, mintha a komoly zene — vagy teenager szótárból: klasszik-mjuzik — rászorul- vaey oda, mégsem na azoknak érdeklődésére, üdvözítő az után-* akik gltárhabarodottan is kialakítani — macskanyávogásnak. tücsök- "em ' ' zenének aposztrofálják a klasszikusok művészetét de kizárólagos ra­jongás. Egyáltalán kell-e, s egyedül mitól félteni őket hiszen üdvözítő az utánzás. Sikerült elég egy pillantás a nagyvi­most már lágba: a beat mindenfelé feltétlenül amatőr amolyan divatos életérzése a együtteseinkre gondolok — kamaszkor határán stagnáló, a műfaj hazai termékeinek a felnőtti komolyságtól még tény, és való: az Ifjúság ze- piacát A „tanuljunk köny- vissza-visszarettenő iíjűság­nyen-gyorsan beat-zenét ír- nak. Miért kell óvni a je-je ni" mozgalomnak olyan kon- kultusztót mikor az angol junktúrája támadt, hogy fiatalok például egészen jól több jellegzetesen saját stí- megvannak a show-buslness lusú szerzőegyéniséget ter- sokkal eruptivebb recsegő­nei érdeklődésének Iránya valahol megnyomorodott. Nem akarok én itt lélek­harangot kongatni napjaink slágeréről, a beat-ről. Létjo­üvöltő hatásától, vagy ma­gosul tsága már pusztán azért melt ki rnagából. sem vonható kétségbe — leg- A mozgalom azonban bizo- soknak kifejezetten tetszik a alabbis ma még nem -, mert nyög felfutási időszak óta hippi-szelidseg angyali pesz­a könnyű műfajhoz tartozik. Pusztán annak az ugyan­szimizmusa? Sietve Igyekszem leszögez­valahogy stagnál. Oka érthe­^ tő: három-négy sakkfigurá­csak szórakoztatózenészek va? többféle mattot lehet ad- ni, véleményem szerint nem házatáján emlegetett, vé­leménynek szeretnék leg­alább szólásszabadságot biz­tosítani, mely elég kategori­kusan úgy fogalmazott a beat-ről: primitív zene. S ni, de számtalant aligha, káros a beat. sőt a hozzánőtt Mindez természetes, szót sem egzisztenciális különcködé­érdemelne, örökérvényű hiszen a műfaj sekben — hosszú haj, mini­természetéből szoknya, farmernasztró stb. következik; a dallam besző- — sem találok kivetnivalót, kik az ember fejébe, napokig Mindaddig, míg a józan ész dúdolja, morzsolgatja fogai és erkölcs határán belül kü­között, aztán egyszerre meg- löncködik. Hanem az arányo­unja és kiköpi. Hát nem fur- kon érdemes lenne igazítani csa, ha egy generáció zenei Itt van például az If­nevelésének, művészetízlésé- júsági Magazin, a fiatalok vek meghatározójává válik? sajtókenyere. Hasábjain meg­Mert pontosan arról van szó, találni mindazt, ami a beat­hogy a beat népszerűsége korosztályt amúgyis foglal­éppen a teenager korosztály koztatja, de sokszor oly zenei ízlését tarolja le. Nem egészségtelen agyonmagya­is olyan régen még arra vol- rázgatásokkal túlzsúfolva, tunk büszkék, hogy Kodály hogy lassacskán más — fia­hagyatékónak ápolásaként tatokkal kapcsolatos — tizenéveseink ismerik a kot- anyag csak függeléknyi tát tudnak szolmizálni, elfő- vagy annyi szerephez sem gndják, hellyel-közzel Isme- jut. Nem a folyóirat igyek­rik, szeretik a komoly zene szik kézben tartani olva­nagy értékelt; ma pedig ab- sóinak ízlésformálását, ha­ban brillíroznak, hogy tudják nem fordítva: elúszik a beat­Cliff Richárd legújabb szá- muzsika magára kényszerí­mát. angolul (tájszólásban), tett folyondárjában. Az ifjú­magyarul (fordításban), szö- ság igényeinek színesebb tá­vegestül, dallamostul, 6zőrős- lalását érzés- és hangulatvi­tü], bőröstül, betéve Sőt, lágának, romantikájának, ér­életrajzi adatokkal pontosan leírják a Rolling Stones, a Beatles, az Animals vagy deklődésének, fantáziájának értő-okosabb gondja viselé­sét, pereljük tőle. És minden­HÉZSŐ FERENC KÁRTYAPARTI más együttes pályafutását, kitől, akit illet. Elvégre le­ismerik valamennyi tagjá- hetőségeink a fiatalság má­nak hobbyját, kedvenc va- vészeti intelligenciájának csorájához szervírozott csa- formálására talán sohasem lámádé vegyi összetételét, kínáltak ennyire gazdag vá­facér hajtincseinek mosási lasztékot, mint ma. Csak él­dátumát, saját szabójának ni kell vele... titkos telefonszámát. satöbbL .... . , , Ki lepődne meg ezekután NlkOlenyi IStvan BAJOR Bajor Giziről seólva akarva-akaratlun meg­sért az ember valakit. Vagy az előző emléke­zők legenda-kozmetiká­aóit. Vagy a színházról táplált téveszmék dédel­getett várait. A 75 éve született Ba­jor Gizi már régóta nem a nagy magyar színész­nők egyike, ö „a" SZÍ­NÉSZNŐ, így, csupa nagybetűvel. Jó néhány képe mosó­dik egymásra: Bajor a nagyasszony, a nagy nő. A humanista művész. A jótékonysági hölgy. A kultúrlény. Az ellenáll­hatatlanul szellemes, já­tékos teremtés. Az utol­érhetetlen tragika. Mindegyik kép javí­tott, kendőzött változat Együtt pedig szándékos legendateremtés. A kivételes képességű színésznő még el sem végezte a Színművészeti Akadémiát és a Nemzeti Színház máris szerződ­tette, hogy majdnem negyven évig vezetőmű­vésze. sztárja, a közön­ség, a rendezőik és a szerzők dédelgetett ked­vence legyen. Varázsos hangjával, virtuóz ké­pességeivel, megjelené­sének törékeny ideges­ségével nem csupán a nagy klasszikus szere­pekben volt kiemelkedő, mint Ib6en Nórájában, Lope de Vega A ker­tész kutyájában vagy a halála előtt megalkotott színészi remekműben, Schiller Ármány és szerelem című tragédiá­jának Lady-Jeként, ha­nem rövidéletű siker­darabokba táplálta bele tehetségét, arrtlfc csak tőle és csak miatta fény­lettek Mégsem elsősorban a nagy színésznő játéká­nak részletes leírásai, elemzései maradtak ránk, hanem főleg szép jelzők, szóvirágok. A jóakaratú szépítések el­takarják nagyságát Pe­dig Bajor Gizinek, a nagy színésznőnek ran­gos hely© van színját­szásunk történetében. Szépítés és szépelgés nélkül. m. a p. Vincié András BIRKA Síkság, kövér gyep, rajta hosszú birka­akol, középen nagy nyáj, egy kutya, bot, a botot fogja egy ember és süt a nap. Raj­zolok. A természet visszaadja erőimet, tá­gasság, levegő, csend, és érzem a dolgok összefüggéseit. Együtt forgok az idővel, ér­zem, most tudom is, hogy együtt vagyunk, ember vagyok, szárnyaim vannak, elfelej­tettem bűneimet. Tiszte vagyok. Az emberek mindent összezavarnak. Lusták, irigyek, haragvók, hatalmaskodók. Itt kint megfontoltak, ősi titkok tudói. Sok mindent tud a föld népe (amit senki sem fr össze). Már az, aki itt született, ezt csi­nálta, a föld dolgait. Nagyobb gepezet a föld a legnagyobb mehanikánál, és élő, érzékeny, aki nem ismeri természetét, gazt arat és férget szaporít. Nagy állami autó húz át a tájon, meg­áll az akolnál, két testes, energikus férfi száll ki, bemennek. A juhász kicsit oda­néz, aztán könyökét jobban ráteszi a bot kampójára. A kutya feláll, ránéz, a ju­hász semmit se tesz, innen nem látom, a fűzfa árnyékából, lehet, hogy a szemével csippentett. A kutya körülfutja a nyájat, újra és harmadszor is. lafcsan messzebb tereli a birkákat, új sávon legelnek, a juhász ötven lépést utánuk megy, meg­áll. A két férfi kijön az épületből, beszáll­nak a kocsiba, az autó lassan herseg a fűben, majd megáll a juhásznál. Nincse­nek már messze tőtem. Tisztán hallom a rövid párbeszédet — Maga öreg kezdettől fogva itt van, mindent kivizsgáltunk, ismerjük a maga dolgait is. A juhász néz rájuk, most látom, hogy öregember, kis karimájú, hegyes kalapja van, szálegyenes dereka, és nem szól sem­mit. A kutya figyel, áll előtte, nézi. Az egyik energikus városi ember ideges. Nem keresünk magán semmit. Nem erről van szó. Magának tudni kell, hogy miért apad a nyáj, már fele annyi sincs, mint tavaly. Holott a terv szerint a lét­szám elérte a megadottat. — Ingerülten hagyja abba a cifra beszédet, rászól az öregre. — Hová lettek a birkák? A juhász nézi őket, tisztességgel mond­ja. — Itt vannak, mind. — Ami maradt, igen. Itt vannak. — Az ideges városi ember kiugrik a kocsiból, gesztikulál. — Hetven darab hiányzik. Az elnök is elösmeri... Beszéljen nyugod­tan. Kötelessége is. — Nézi merően a Ju­hászt, az csak álL A másik kiszól: — Hagyd, inkább ... A juhász int a kutyának, az farára ül. Nincs semmi baj. A juhász előrelép. — Kérőm. Vasárnap hajnalban átadom hiánytalanul, amit hétfőn átveszek, azt mindég átadom hiánytalanul, kérőm. Az energikus érti, miről beszél a ju­hász. Vasárnap tűnnek el a birkák, az öreg hűséges ember, nem kétséges. A birkákat leírták, ilyen cím alatt — vendéglátás — tudja ő, tudja a másik is. Tudja a juhász is. De hogy lehetne szer­dán elvinni két birkát, hogyan... Ezért vannak itt Tudja a juhász is. Nem új trükk ez. De csak hagyja őket izgulni, vörösödni, mes­terkedni, pattogni. Bújjanak csak ki a zsákból, megérdemlik, hogy kl is mond­ják. Komolyan néz rájuk, tisztelettel, az energikus visszamászik a kocsiba, oldalba­löki társát. — Azt a kettőt ott a szélen, kampózza cl. Elvisszük — mondja halkan a szelí­debb városi és mosolyog. Egy húszast vesz elő, nyújtja. A juhász ránéz, tisztelettel nyúl érte, majd botjával a nyáj bal szélé­re mutat, fütyül, valami nagyon éles han­gon. Erre a puli nekiront a gyepnek, irány a két kiszemelt birka. Várnak, a két városi nyakát forgatja, látják, hogy a bolond kutya már elsza­kította őket a többitől, de csak kergeti, ugatja őket kifelé, már messze járnak. Az energikus káromkodik. — Ilyen dög kutyája van? A híres pu­li. Jól megtanította. Begyújtja a motort. — Gyerünk, öreg, lépjen be. — Engödclmet. A többi világgá megy. Valakinek itt köll maradni. Hamar meg­lesz a két állat. A kutya már messze jár, előtte ugrál, futkároz mind messzebb a nádas felé, a két áldozati birka. A szelídebbik autós rá­szól társára. — Ugorj ki, mi elmegyünk az állatok után. öt perc múlva itt va­gyunk. A juhász nyújtja a botot, ez is furcsa, odaadja a botját. Ügy érzem, hogy tré­fál velük. Ugyan mi lesz ebből? Az energikus kiugrik, újra a gyepen áll, elkapja a botot, rákiált az öregre. — A kutyát hívja vissza, érti? Aztán siessetek — szól be a társához. Az autó elmegy, majd jön a kutya, de valami táncos kedvvel, furcsa! Be-bekap a nyájba, átvágtat rajta, szétzilálja. Az­tán odafut az új juhászhoz, áll, néz ré okosan, parancsra vár. Vagy már meg­kapta az előbb az öregjétől? A városi juhász idegesen bámul a nyáj­ra, ezek szétmennek, ha nem tesz vala­mit. Rendhez szokott ember, íróasztalán csuda nagy rend van, az iratokat is pre­cízen átvizsgálja, soha gyűlésről el nem marad. És hű ember. Hű hivatalához, ami mindig papírhoz köti, ahol a rend a lelke mindennek. S most itt a szeme láttára, sőt, az ő negatív segédletével, szétzüllik ez a csorda. Mérgesen bámul a kis kutyára, az okosan néz, vár. — Na, majd fütyülök neked — mond­ja találomra a bürokrata. — Hosszút fü­tyül, és int előre. — Eredj, szétmentek a birkáid, nem lá­tod? — Humoros fény villan szemében, ránéz a kampós botra, mosolyog. „Ha ezt a gyerekek látnák, meg az osztályon .. A kutya elvágtat, a nyáj összeszorul, keríti őket, majd hátul kaffog, kapkod, megindul a buta állatok serege a juhász felé, már elől vágtatnak, körülfollya a nyáj, derékig benne van. A kutya szalad­gál, ördög tudja mit csinál, de az állatok kábán megállnak. Állnak és áll a bü­rokrata, szintén bután, összepréselik a büdös birkák. — A kutya mindenit a sok dögnek — háborodik fel — veri a puha gyapjakat, puffog a bot, de a bürokrata nem vérszom­jas, abbahagyja, sajnálja őket. Ki kell in­nen kászolódni, neki is indul, gázol, de a nyáj. mintha ö lenne az új szamai-, vele mennek. Ha tízet elhagy, másik húsz ke­rül eiéje. Ezt nem érti. Dühbe jönj vag­dalkozik a bottal, már nem nézi, hogy hova üt Ekkor a kutya oldalról szétfejti

Next

/
Thumbnails
Contents