Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-17 / 89. szám

KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Washington továbbra sem változtatott azon az időhúzó taktikáján, amelyet a vietnami előzetes tárgyalások színhelyének kérdésében folytat Johnson, aki a Martin Luther King halála után kialakult helyzetben elhalasztotta hawaii tárgyalásait, most elutazott Honoluluba, hogy ott katonai parancsnokaival és a dél-koreai diktátorral tárgyaljon. Honoluluban Johnson végleg elvetette Varsót és Pnom Penh-et, a VDK által javasolt tárgyalási színhelyeket Az amerikai elnök képmutató nyilatkozatban fejezte ki sajnálkozását a „kárba vesző" idő miatt Holott világszerte magában az amerikai fővárosban is egyre többen Ítélik el nyíltan az amerikai kormányzatot, amely semmibe veszi saját korábbi „bárhol, bármikor"-nyilatkozatait a tárgyalásokról. Nemcsak a hanoi Nhan Dan és a Pravda teszi egyértelműen a Johnson kormányt felelőssé az előkészítő tárgyalások halogatása miatt, hanem a befolyásos Washington Post publicistája is arról ir, hogy Washington magatartása „kétségeket támaszt" az amerikai álláspont őszintesége iránt. S hogy e kétségek mennyire jogosak, azt a VDK déli területei elleni felettébb heves amerikai bombatámadások tanúsítják. Sőt, amint a VDK távirati irodája, a VNA jelentette: az amerikai légierő ismét bombázott a 20. szélességi foktól északra fekvő területeket. E bombázások sok áldozatot követeltek a polgári lakosság köréből is. Ugyanakkor egyre hevesebbé válik a légiháború Észak-Vietnam déli részében, a 17. és 20. szélességi fok között — ismerik el az amerikaiak. Az amerikai katonai szóvivő kedden elmondotta, hogy az Egyesült Államok légiereje négy gépet vesztett hétfőn ebben a térségben. Két F—105 típusú lökhajlásos gépet Dong Hoi körzetében talált el a VDK lcgelhárilá&ának tüze: a két gép lezuhant, bár az egyiket pilótája még ki tudta vezetni az észak-vietnami légitérből. Két Phantom típusú gép összeütközött a levegőben és ennek következtében pusztult el. Nguyen Hoa, a VDK Uj Delhi-i főkonzulja hétfőn látogatást tett T. N. Kaul indiai külügyi államtitkárnál és kifejtette kormánya álláspontját azzal az indiai javaslattal kapcsolatban, hogy legyen Uj Delhi a vietnami—amerikai érintkezés színhelye. Az észak-vietnami diplomata közölte, hogy a kérdést még tanulmányozzák. A dél-vietnami kormány javaisolta, hogy mielőtt bármiféle tárgyalásra kerülne sor az Egyesült Államok és Vietnami Demokratikus Köztársasag képviselői között, tartsanak „csúcsértekezletet" a dél-vietnami rendszert, fegyveresen támogató országok részvételével. A saigoni hatóságok javaslatukról máris értesítették az Egyesült Államokat és a csatlós országokat is. Egyelőre a dél-vietnami bábkormányt támogató országok közül egyik sem válaszolt a saigoni kezdeményezésre. A diktátorok uralma Papandreu nyilatkozata Tito Mongóliában 0 Ulánbátor (TASZSZ) Kedden megkezdődtek a tárgyalások Ulánbátorban a mongol és a jugoszláv pártás kormányküldöttség között. A mongol küldöttséget Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a jugoszláv küldöttséget Tito elnök, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke vezeti. A Szovjetunió külkereskedelme 0 Moszkva (MTI) hogy a szovjet külkereskeKülföldi és szovjet újság- delem három irányban tevéírók előtt emlékezett meg kenykedik: a szocialista, a kedden Moszkvában Nyiko- fejlődő és az iparilag fejlett laj Patolicsev külkereske- kapitalista országok irányádelmi miniszter a szovjet ba. Mint kijelentette: a szovkülkereskedelem államosítá- jet külkereskedelmi forgásának közelgő ötvenedik év- lom több mint kétharmada fordulójáról. Ebből az alka- jut a szocialista országokra, lomból a miniszter vázolta A Szovjetunió fő kereskea szovjet külkereskedelem delmi partnerei közé sorolta félévszázados fejlődését, Magyarországot, az NDK-t, majd válaszolt az újságírók Lengyelországot, Bulgáriát, kérdéseire. Kubát és Romániát. AláhúzPatolicsev hangoztatta, ta, hogy a Szovjetunió külkereskedelmi forgalma legBiafra elismeréséről 0 Dar es Salaam (MTI) afrikai országok ls esatlaKelet-afrikai politikai kö- koznak magadják Biafrárokben senkit sem ért váratlanul Tanzánia elhatáro- 0311 a diplomáciai elismezása, hogy hivatalosan elis- rést Dar es Salaamben meri Biafrát A tanzániai olyan véleményt is hallani, hogy esetleg a Kínai Néprát. kormány álláspontja kezdettől fogva az volt hogy „Bi- , afra nem Katanga, és k°zUrsa3ag 15 eUsmeri Bifií" Ojukwu nem Csőmbe". Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy a közelmúltban járt Dar es SaLaamban dr. Azikiwe volt nigériai elnök, aki hosszas tárgyalásokat folytatott Nyerere elnökkel Biafra megbízásából. Azikiwe hasonló megbeszéléseket folytatott Kenyában, Ugandában és Zambiában ls. Ebből egyesek arra következtetnek, hogy Tanzánia után Zambia ismeri el másodiknak Biafrát Afrikai politikai és diplomáciai megfigyelők azt sem tartják kizártnak, hogy Kenya és Uganda is Tanzánia nyomdokába lép. Figyelembe véve Párizs és Biafra jó kapcsolatát, könnyen lehetséges, hogy egyes francia nyelvű jobban a KGST tagországaival fejlődik. A fejlődő országok viszonylatában a Szovjetunió nagyobb kereskedelmi partnerként említette Indiát, az EAK-ot Afganisztánt, valamint Iránt A fejlett kapitalista országokkal kialakult normális gazdasági kapcsolatokról szólva rámutatott hogy a Szovjetunió külkereskedelmi kapcsolatai legsikeresebben Finnországgal, Angliával. Japánnal, Franciaországgal, valamint Olaszországgal bontakoznak ki. nek uralmát". 0 Moszkva (TASZSZ) Befejezésül Papandreu Andreasz Papandreu, a hangsúlyozza: „MeggyőződéGörög Felszabadi tási Mozga- ser"' ^ lom elnevezésű szervezet ve- a diktátorok bunos klikkjézetője fogadta Gevorgjant « Trud-nak. a szovjet szakszervezetek lapjának new yorki tudósítóját. Az emigrációban élő görög politikus a szovjet újságírónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a hatalmon levő diktátorok klikkjének egyedüli támasza az Egyesült Államok és néhány NATOorszáfi. Az amerikai kor Uj szovjet marsallok A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Szovjetunió marsallja címet adományozta Pavel Batyickij és Pjotr Ikosevoi hadseregtábornokoknak. Ez a legmagasabb katonai rang a Szovjetunióban. Párbeszéd 0 Genf (MTI) • problémák, s kiderült, hogy 0 _ Az Egyházak Világtanácsa noha az ellentétek mélyenmány nagy segítséget nyújt rendezésében április 8 és 11 szántóak. „bizonyos szinten a görög diktátoroknak. Teszi között tartották Genfben a nem feltétlenül kibékíthetet„Keresztények és marxisták lenek". párbeszéde" elnevezésű ta- A közlemény hangoztatja: nácskozást, amelyen egyházi „A tanácskozás keresztény és személyiségek és marxista marxista résztvevőinek többvilágnézetű filozófusok vet- sége egyetértett abban, hogy tek részt. az imperialista hatalmak és A tanácskozásról kiadott a velük szövetségben álló közlemény megállapítja, hogy nemzeti oligarchiák által világosan kirajzolódtak gyakorolt gazdasági, kulturámindazok a nézetek és té- lis, politikai és katonai elnyezők. amelyek a marxis- nyomás embertelen, s csak tákat és a keresztényeket el- úgy lehet felvenni ellene a választják egymástól, illetve harcot, ha szolidaritást válamelyek mindkettőjüknél lalunk az elnyomott népek közösek. Sióba kerültek gaz- nemzeti felszabadítási hardasági, szociális és politikai cával". ezt tekintet nélkül arra, hogy a junta Görögországban véres rezsimet vezetett be. Körülbelül 30 000 hazafit hurcoltak börtönbe. Papandreu, aki több mint félévet töltött az athéni Averoff-börtönben. elmondja, hogy cellájában egész nap hallotta a megkínzott emberek lélekbemarkoló kiél tozásait A hóhérok például Hvégoési jeleneteket rendeztek. Az áldozatnak bekötik a szemét ée viszik a vesztőhelyre; csak az utolsó pillanatban tudja meg, hogy kivégezése elmarad. A börtönben vannak olyan cellák le, amelyekben nagyon éles fénnyel világítanak az áldozatok szemébe és ugyanekkor szüntelenül és fültépően csengő szól. Ez a fajta kínzás gyakran nagyon rövid idő alatt az őrületbe kergeti a rabokat. A katonai junta igyekszik eltüntetni gonosztetteinek nyomait. Ezért a hóhérok éjszakánkint a tengerbe dobják áldozataik tetemét. OEL-MAGYARORS/AG Husszein körutazásén 0 Bagdad (MTI) jelentette, hogy tökéletes néHússzein jordániai király ^azonosság nyilvánult meg héttőn hivatalos látogatásra a *et államfő kozutt. Irakba érkezett és tanácsko- Az As Sahab szerint a , • , , i-iii meleg fogadtatas, amelyben zott Aref iraki elnökkel. Husszein jordániai király réHusszein és Aref megbe- szesült, hangsúlyozta azt a széleseit jellemezve Talhuni teljes katonai, anyagi és erjordaniai miniszterelnök ki- kölcsi támogatást, amelyet J Irak Jordániának nyújtani szándékozik. - <J» Kuwuit (TASZSZ) SZERDA, Husszein körutazása során 1968. ÁPRILIS 17. kedden Bagdadból Kuwaitba - - átázott NDK—NSZK tengeri incidens 0 Berlin (MTI) Húsvét vasárnap a nyugatnémet flotta két tengeralattjáró elhárító hadihajója, azzal az ürüggyel, hogy egy vízben úszó embert akart kimenteni, megközelítette NDK „Voelkerfreundschaft" nevű személyszállítóhajóját, amely Kubából hazatérőben, kiszabott nyílt tengeri útvonalon Rostock felé haladt. A „Najade" nevű hadihajó a provokatív megközelítési manőver során összeütközött az NDK hajójával. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nevében, Ottó Winzer külügyminiszter erélyes hangú jegyzékben tiltakozott a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterénél, Willy Brandt-nál a nyugatnémet hadihajók jogtalan és provokatív akciója miatt, amelyek a „Voelkerfreundschaft" 700 utasának életét veszélyeztették. • iih •irmiimbmwmmiffm EGY MÍTOSZ Jírí Milyen erős az amerikai haderő? A napokban Stopban Liireai feltűnést kellő cikket ír a a E p o c a című lapban. A polgári lap szokatlanul tárgyilagosan, hideg logikával számol le egy mítosszal — nevezetesen azzal, amely szerint az amerikai liaderő a világ legerősebb hadserege. A szerző nyilvánvalóan ért a hadtudományokhoz, mert elemzése rendkívül szakértő. Érdemes írását ismertetni, hogy lássuk: miként Ítélkeznek a nyugatiak, közöttük egyre gyakrabban a szövetségesek Is az amerikai haderőről. Ez a legenda még akkor született amikor az amerikai haderő tulajdonképpen egyetlen valóban nagy erőpróbát sem állt ki. Már a második világháborúban is „mindent az anyaggal értek el". Az USA már a koreai háború idején sem tudta megvédelmezni „a világ legjobb hadseregének" mítoszát, — irja a szerző, — mert az amerikai hadsereg főleg problémákból állt. Mihelyt a koreai háborúban résztvevő amerikai katonák megtudták, hogy a „bedilizésért" és feszült helyzetekben a parancs megtagadásáért nem büntetés, hanem pszichiáteri kezelés következik, rengeteg szimulálás fordult elő. Ha fogságba kerültek, rendszerint feladták összetartozásukat cserbenhagyták egymást, hogy ezzel valamit elérjenek a maguk számára legyőzőiknél. Ez a teljesen az anyagra támaszkodó hadvezetés minden inkább, mint az önbizalom jele. Az amerikai haderő ugyanis egyre nagyobb mértékben alkalmazza a B—52-es óriásbombázókat Vietnamban, ami már a hagyományos háborúskodás vltima ratioját jelenti. Gránátvetőkkel szemben veti be ezeket a hatalmas gépeket, ami maximális beismerése annak, hogy lényegileg nem képvisel elegendő belső erőt e kemény háború megvívására. •S ho-gy ennek a haderőnek milyen csekély a belső tartása, az megmutatkozik, mihelyt valamilyen okból anyagi fölénye egy bizonyos szint alá süllyed, vagy a harcok bizonyos szakaszaiban az anyag egymagában nem elegendő. A DNFF tisztjei elmondták a szerzőnek, hogy ha az amerikai szárazföldi verők egv-egy csatában 5:1 arányban fölényben vannak, akkor sincs kilátásuk győzelemre, ha nem részesülnek légi támogatásban. A repülés szempontjából kedvezőtlen napokon pedig az amerikai katonák mindent elkövetnek, nehogy találkozzanak az ellenséggel. Az amerikaiak önmagukról adott bizonyítványa is sokat mondott. A múlt év végén kiszivárgott, hogy a Con Thien támaszpontért folytatott harcokban még a tengerészgyalogosok soraiban is — kiket pedig a legkeményebb katonáknak tartanak! — az erődítmény védői a legkisebb sérülési is sebesülésként jelentették, három sebesülés után ugyanis hazaküldték a katonákat. Tizenkilenc nap alatt 70 tengerészgyalogos „kvalifikáltatta" magát hazautazásra. Ez a tavalyi eszi most nagyban ismétlődik Khe Salin-nál. Különösen azért, mert a teljes fölény védőpajzsának hangozta tása szükséglété az amerikai kotorni. Erv amerikai t enRerősaRyaloiroa a vietnami harcok során egy katolikus templom oltára előtt keresett fedezéket nak. Megszokták, hogy hadianyag korlátlanul áll rendelkezésükre, s maguk is úgy számolgatják, hogy az amerikaiak minden elesett ellenfelére 25 ezer lövés gyalogsági muníció jut Szokásuk viszont, hogy a halott ellenfelek objektíve megállapított számát megháromszorozzák — s így már 75 ezer tölténnyel kell számolni. Minthogy azonban a szabadságharcosok halottai leginkább a napalm támadások következtében vesztik életüket, a 75 ezer lövés túlnyomó része „félelemlövés". A teljes anyagi fölény kényszere egyedül azok belső gyengeségében keresendő, akikre e kényszer nehezedik. Ebből önként adódik a kérdés: min alapszik ez a belső gyengeség? S tulajdonképpen a válaszok minősítik igazán ezt a hadsereget. A szerző szerint a hadsereg minősége katonáinak azon képességétől függ, hogy miként birkóznak meg a két leghatalmasabb emberi reflexszel: az ellenség elkerülésére irányuló reflex-szel és minden nehézség elhárításánalt reflexével. Az amerikai hadsereg a majdnem töretlen „ellenség" elkerülésére irányutó kényszer alatt áll. Majdnem minden véres munkát a nehéz fegyverekre bíz, hogy távol maradhasson az ellenségtől. Megbízható becslések szerint a Vietnamban tartózkodó félmillió amerikaiból 22—25 ezret soroltak frontcsapatokba. Az amerikai katonák háromnegyed része rendszeresen nyugtatókat, kábítószereket szed, s nincs a világnak még egy katonája, akit ilyen luxussal szereltek volna fel és aki ezért oly csekély ellenszolgáltatást nyújtana, mint az amerikai. Különböző források szerint az USA egyegy harcoló katonájára minimálisan négy, maximalisan 25 ellátó katona jut. S hogy mennyire elkeseredett helyzetben van ez a haderő, kitűnik a vietnami vállalkozás költségeiből is. A háború napi költségei ma már körülbelül 70 millió dollárt tesznek ki, de egyúttal megtépázták Amerika egy másik tőkéjét is: morális vonzóerejét. Hiszen vezető amerikai teológu^-k jeles csoportja fogalmazott így vádiratában: az amerikaiak „megszegtek majdnem minden megegyezést, s mindazokat a mércéket, amelyeket az emberi tisztesség háborús időben magelé állit". Mindezek együttesen nemcsak azt bizonyítják, hogy mesterségesen kreált mítosz volt az amerikai hadsereg erejének korábbi felbecsülése, hanem azt is, hogy ez az anyagi erő ezzel a morállal, ezzel a céllal sohasem lehet eredményes olyan hadsereggel, olyan ellenséggel szemben, amely valóban erkölcsös célokért, hazájáért, megmaradásáért küzd.