Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

_ .. . SEMMI SEKESO Még itt jársz e földön, még semmi sem Késő; egy nap jó emlékkel vigyen, Hogy nem rosszul használtad itt időd: Több vagy, mint mikor lábad idejött Ha nem gondoltál rá, tedd ezután, Szörnyű, későn bánkódni volt hibán — 5 még nem késő. Míg fürgén mozgasz itt, Hát tedd rendbe, barátom, dolgaid; Mert száll az élet, fogy a fürgeség, Még minden itt: éld, küzdve, tűrve még, Es itt még annyi nagyra alkalom. Jaj, ha fecsérled, nincsen irgalom. Mulasztás kínja jön csak, bűntudat, Hogy megmutasd, ki vagy, ez itt utad; Talán csak ez: hát álld, mint állhatod, Okulva, míg rejtélyét itt lakod, A nyüzsgő mindent, ami itt van, éld, Mi kint — s benned a lázt, a szenvedélyt S mit hoznak bőven kis és nagy csaták, Am másnak tett, neked tárgy e világ, S amit megérsz, mi sújt vagy lelkesít, Mert miért élsz valóban: verseid. Versbe rótt élet: hát ezt jól csináld, Erőid fogd, vezesd avagy ziláld. Fő, hogy jól ird meg, mi izzít, betölt, Tartam: az élet, — tartalom: a föld, S e szörnyű-szép létben mi megragad — S mely mindennél több még: mit hordsz magad. De mondj ki mindent, míg időd van itt; Más szánt, épít, te írd meg álmaid, Almoknak nyelvén egy nagyobb valót. Mit írsz, jól: él — (ki él, holnap halott) — Versbe-mentett élet. Csak jól csináld. így hívd porondra az időt, halált Hetven esztendeje, 1898. április 22-én született Fodor József Kossuth-díjas kóltó, számos ismert verseskötet (Országutak énekei. Szertelen ünnep) és tanulmány-, portrékötet (A történelem sodrában, Emlékek a hőskorszakból) szerzője. TUDÓS TIHAMÉR NAPLÓJÁBÓL Január 5. tem néhány dolgot, ami ta- más a technológia, más az Na ez az év is jól kezdő- Ián elmozdítja készülő fel- üzemszervezés, az én javasdik Ma rettenetesen letoltak terjesztésemet a holtpontról, lataim meg mind az emlekegy területi értekezleten. Azt könyvsarok-gyártásból índulmondták: „Tudós elvtárs, ha Február 28. ki-, De ki gondolhatta az új mechanizmusban is Ecészc„ iói meEV a mun- y°,lna'. hoF egy másik valígy fognak gazdálkodni, rá- kaEgN^onként lejárok az lalat * »Syanebber fizetik a nyakkendőjüket is Sembe,P & Ut mindtg°meg- a hazban? Istenem> m0St mi (itt persze intimebb ruha- figyelek vaiamj érdekeset. leSZ' darabot neveztek meg). eMd- Már nem u vágyom 0lyan július 3. dig akarnak meg állami ta- patkányfogóim Klárika ezzel a borítékmogatasbol elni? És eppen ri látom idehaza is , , ' • r, eev ilven vállalat amelvnek r ®.y lat.°T\ iaenaza s kai nem muszáj volt anyegy ilyen ydiiaiay, ameiyne* nehany erdekes proble- nvira siptni„ Nem ls merem gazgatója kis híján a koz- vánalatomról is f , . merem PorHoí-iei tudománvok kan- ' sajat va íaiaromroi is felbontani, pedig tudom, mi gazdasagi tuaomanyoK Kan egeszen epkezlab ertekezest van i„nri„ *, eimozdítádidátusa! Mikor is vedi meg uhptnp .•': van benne, AZ eimozaita a disszertációját?" - „Ösz letletne lrnl" som. Szigorú megrovassal elején" _ felelem. - „És __, . _ ha egy kis szerencsem van, miről szól?" - „A korszerű Március 9. a munkakönyvembe való beüzemszervezés szerepe a pat- Felmerült néhány költse- jegyzes nelkul. Most mi lesz kányfogók csappantyújánál gesebb kísérlet elvégzésének velem? Másfél mázsás felehasznált rugózat amortizá- szükségessége. Keretet kér- segemmel es három neveletciójának lassításában". — tem az iparágazata fölöttes len (a szó mindkét értelmé„Tudja mit? Hagyja egye- hatóságtól. Háromtagú bi- ben) gyermekemmel? lőre a patkány fogókat In- zottság szállt ki. Nagyon kább kíméljük megazamor- meg voltak elégedve a muntizációcsökkentés elhanyago- kámmal, az elképzeléseimlásával kétszáz évenként egy mel. Pártolólag fogják felpatkány életét, de nekünk a terjeszteni kérésemet, negyedév végéig dolgozzon ki egy javaslatot arról, ho- Március 18. . ,, , ... .. , gyan tehető a vállalatuk ren- A {ölöUes hatóság a Wrt Patkanyfogok! Visszaterek táhUl«á Külfinhen meanéz- i ..... "al°sal? a Ke" hozzájuk, visszaterek az igaheti matór megnéz- kere dupláját adta, sőt azt zj kutatómunkához, visszatért SÍÍt" pá. kedves pat- is k°zolte' h<fy ™rls íel" rek a disszertációmhoz. Mint kányfogóm Pá vaskos kö- vehetcrr- — elolegkeppen — kandidátus, majd csak megtelek, amelyekét kutatótár- a nagF horderejű újításai- élek valahogy! Poíner Zoltán Július 4. ö, én szamár. Hogyerre nem gondoltam tegnap! Hát mégsem vagyok én elveszelt ember. A patkányfogók, azok a kedves, drága Március 3L Nagy művem kész. Itt van, saim a csappantyúrugók mért járó ésszerűsítési díj amortizációjának problémái- huszonöt százalékát. Ma nem ról összeírtak Pedig meny- ls frok többet _ sictek nyivel könnyebb szaz ilyen munkából csinálni egy száz- Pénzért, mert meg meggonegyediket, mint teljesen lég- dolják. bői kapni egy olyan üzemszervezési rendszert, amely jövedelmezővé teszi a vállalatot! három boldogan mosolygó, Január 29. piros dossziéba csomagolva. Kemény munkában telnek Vigye csak, Klárika, vigye a a napjaim. Verejtékem csöp- postára, adja fel minél hapenként hullik a fehér pa- marabb> hadd 0ivassák az pírra, és ott összekeveredve iparágazati főhatóságnál, a a töltő tollamból kifröccsent főigazgatóságon, a minisztétintacseppekkel, valami egé- riumban. És jegyezze meg, szen modern és egészen nemsokára ez lesz a címem: absztrakt rajzolatot alkot. >Tudós Tihamér> a szocia_ Bar inkább mentem volna Hgta mtmka hőse." festőnek! Május 22. Balla László A KÉK AUTÓBUSZ Az isten mutatóujjánál térdelnek a templomok. Most avatják szentté az inkvizítor századokat, most avatják szentté az üdvözítő szegénységet. De a zsoltárokat túlharsogja a menet, az ének, a század. Ez a menet: az öklöké Ez az ének: az öklöké Ez a század: az öklöké az öklök a forradalomé! Es beszakad az éj tűzfala: a világ küszöbe előtt a füves szavannákon piros fáklyák lobognak és egy hatalmas kék autóbusz cipeli szájában a nyershús holdat. Február 1. Ma nagyon jó ötletem támadt. Lementem az üzembe. Egészen érdekes volt, csak a fülemet bántotta a nagy lárma. Nem is tudtam, hogy ilyen zajos vállalatnak vagyok az igazgatója. Erről sohasem referált se a helyettesem, se a főmérnök. Viszont megfigyelbútorok, az asszony szüleit is kiszolgálták már egy vaságy kivételével. Ezt akkor vették, mikor jött a kislány. Később mindkét gyerek megfért benne. Amint fölforrt a víz, elmosogatott, majd lemosdott a teknőben. Sötétkék szövetszoknyát vett, meg egy kabátot, amit a térje egyenruhájából alakított magára, mikor az embert elbocsátották a postáról. Alighogy elkészült, ismét felberregett a motor. „Panaszos elmondása szerint ezután bement a műút melletti szanatóriumba, hogy látleletet vetessen. Ott nem fogadták, a városba tanácsolták. A rendelőben egy doktornő megnézte, de a nevét se kérdezte, mert nem volt 70 forintja a látleletre. Visszament a tsz-elnökhöz, pénzsegítséget kér látleletre meg elutazni az anyjához. Jelen volt Tápai mezőgazdász is. Az elnök azt mondta, hogy nem vonhat le a keresetből bírósági döntés nélkül. Csak egyet tehet: kiadja Takácsnak a 70 forintot, attól vegye át. Mikor az irodából kijött, a férje követte, s azt mondta: ha még egyszer elmegy a tsz-be vagy valamilyen hivatalos helyre, nem megveri, hanem agyonveri. Tanú nincs rá. Sas Márton brigádvezető tanyáján átvette a 70 forintot. Az éjszakát Savanyáéknál töltötte s reggel fölkereste a gyámhatóságot: csináljanak valamit, hogy a természetbeni juttatásokat ne kapja meg a férja. Itt is azt mondták: majd ha a bíróság dönt." • — Abban segítsenek, hogy a bíróság döntéséig se adják ki a férjem járandóságából, ami az én munkám meg a két gyerek után megillet, mert elissza! A részes után ami jár, meg a gyerekek fejadagját! Mint a leckét, úgy mondja. Vékony, gesztenyebarna asszony. Lehet, hogy valamikor szép is volt. Bal szeme körül féltenyérnyi véraláfutás. Sötétkék szoknyája kifakult, kabátja egyenruhaszerű. Lehet. hogy valamikor takaros is volt. Egyik kezében a cekkerrel, a másik kezébe kapaszkodó öt év körüli kislánnyal esetlenül áll az ajtóban. — A másik gyerek? — Anyám neveli. Folyton betegeskedik, korán született, akkor is megvert a férjem. — Fordult emiatt valahova? — Így még nem vert meg. — összeszólalkoztak? — Volt rá okom. Biztosan hiányzott a fejadagból és csak ő adhatta el. — Miből gondolja? — Volt miből berúgnia! — Hány éves házasok? — Hét. — És most gondol válásra? — ... amikor jött ez a kislány ... Komlón vájár volt az ura. Lakást kaptak, bútorra spóroltak, nem sok kellett volna hozzá. Előbb csak szombat-vasárnap, aztán már minden este mehetnékje támadt. „Laci, nem lesz ez jó!" — mondta neki. „Ki hívott, maradj itthon!" — felelte. Mielőtt lebetegedett, az anyja hazahozta. Alighogy megjött a gyerek, beállított az ember is. Minden pénz elment. Hiányzott is, persze, fölmondták neki. Három nap, három éjjel sírt, aztán arra gondolt: hova menjen egyedül a gyerekkel? S még jobb is így, mint ha valakivel összeállt volna az ember! — ... aztán már így ment: egyik helyről a másikra! Sehol se tudott legyökerezni Közben megjött a fiú is. Gyakran veszekedtünk, azt mondta: mindennek az az oka, hogy az anyámnál lakunk. Ezért kerestem én ezt a tsz-t neki. Tanyát is kaptunk állami tartalékból. Gondoltam: most majd spórolunk, összegyűlik egy kis pénz. Még tán építeni is tudunk a város szélén! — Magát nem hibáztatja semmiben? — Nem is tudom ... talán kezdetben kellett volna másképp? Tétován áll az ajtóban, más is jönne be, de elállja a gyerekkel meg a cekkerrel az egész bejáratot. Be nem lép. Vállat von, sóhajt, aztán elsodródik. Maga sem tudja, merre. Ma megdicsértek a területi értekezleten. Azt mondták: „Tessék, elvtársak, van kihez igazodni! Tudós Tihamér nem várja, hogy megoldják helyette a vállalat problémáit Maga dolgozta ki a jövedelmező termelés egész tudományos rendszerét. Néhány nap múlva befejezzük tervezetének tanulmányozását, azután visszaküldjük megvalósításra, bevezetésre. Akkor nézzék majd meg azt a vállalatot! Bravó, Tudós elvtárs." Megvallom, nagyon boldog vagyok. Ki gondolta volna, ahhoz képest, amilyen pechesen ez az év kezdődött Június 1. Megkezdtem évi rendes szabadságomat Megérdemeltem. Kemény munka volt! Most egy hónapig nincs kádergond, nincs üzemszervezés, csak Fekete-tenger van, csak úszás, csónakázás. Liccsloccs! Július 1. Én már január 5-én tudtam, hogy ha év elején olyan kegyetlenül lepocskondiázzák az embert, annak nem lehet jó vége. Hát kérem: szabadságom alatt lejött egy bizottság — az előbbinél sokkal magasabb szintű — javaslatom utólagos kontrollálására, majd bevezetésének előkészítésére. A helyettesem kalauzolta le a tagokat az üzembe — és ekkor rettenetes dolog történt. Kisült, hogy én egy egész másik üzembe jártam a problémákat tanulmányozni, egész más üzembe vittem az első bizottságot, de a javaslataim ott sem használhatók, mert náluk pipaszurkálókat gyártanak, és nem emlékkönyvsarkakat, mint nálunk, és VÁLLALATI NYELVFÉLESÉG Ide-oda bandukoltam a társadalmi életben. Hirtelen egy ormótlan alak toppant elém. — Kicsoda maga — kérdeztem. — En a Vállalati és Közéleti Nyelv vagyok! — dörögte faragatlanul. Arcán ragyafoltok, a füle koszos, körmei hosszúra nőttek. Átható szag terjengett körülötte. — De hiszen maga romlott! — ráncoltam homlokom. — Viszont be vagyok ütemezve — vont vállat az alak. — No és maga kicsoda? Tudom, hogy vannak hiányosságaim, nem vagyok maradéktalan. Szókincsem illetőleg szűk a keresztmetszetem, abból nincsenek elfekvő készleteim. Ezek csak hiánycikként állnak rendelkezésemre. — Jaj, állnak rendelkezésemre... — Egyfelől mindegy, másfelöl úgyszintén. A szép és helyes vállalati, közéleti nyelv mostanság hiánycikként jelentkezik. — Nem hiánycikk, hanem hiányzó cikk! Ami pedig hiányzik, az nem jelentkezhet. — Elvben, kérem De gyakorlatilag a megoldatlan problémák is jelentkeznek, pedig hát ugye, ami megoldatlan, az nincs, és ami nincs, az nem is jelentkezhet. Es mégis jelentkezik. Ez, ami az én romlottságomat jelenti. — Mi az megint, hogy „jelenti"? — Micsoda okvetetlenkedés! Manapság már nem azt mondják: a kutya ugat, hanem azt, hogy ez a ricsaj a kutya csaholását jelenti. — Azt mondják — szólaltam meg töprengve —, maga valamikor épkézláb volt. — Hát... ez egy bonyolult probléma. Csupán egy problémás kérdést: azt tudja, milyen sokan tűzték ki célul, hogy idegen nyelveket sajátítanak el. Hát ki ér rá itt magyarul tanulni? Es ne felejtse el, hogy ez a mai vállalati nyelvféleség már diadalmaskodott. Azért ne aggódjon, és perspektívákban gondolkodom, és tudom, hogy jövöm lehatárolt, elmúlásomra a megfelelő időben sor kerül. — Borzalom... elmúlásra sor kerül? — Naponta olvashatja, hogy „a megboldogult temetésére szerdán kerül sor." — Mintha ez már régen be lett volna ütemezve, mintha mindenki ezt várta volna ... — Jói van, öreg fiú, maga fejlődőképes. Ügy tűnik, nem hiába tárgyalunk itten, ezen keresztül kezd engemet megérteni. — Ezen keresztül.., — Csak hátrább a mutatókkal, öreg fiú. Elvégre én, aki valaha dolgozó nö voltam, most már nöi dolgozó vagyok. — Még ez is? — szóltam, és faképnél hagytam. Es eltökéltem: kialakítom harcomat azért, hogy ennek a rémségnek felszámolását biztosítsam. Segítség! H. J.