Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

Szoujet tüdős talalBcozőia szegedi Iröklcal Idén a város tsz-eiben A TIT vendégeként ha­zánkban tartózkodó V. V Gyementyev kandidátus, a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézet docense szombaton délután a Magyar írók Szö­vetsége Dél-magyarországi Csoportjának tagjaival és Szeged irodalmi életének más képviselőivel találkozott a Tiszatáj szerkesztőségében. A megbeszélésen többek kö­zött jelen volt Forgó Pál, a megyei pártbizottság munka­társa, Mocsár Gábor József Attila-díjas, az írócsoport titkára, Andrássy Lajos, a Tiszatáj főszerkesztője. V. V. Gyementyev ma, va­sárnap délelőtt 11 órai kez­dettel a TIT irodalmi sza­badegyetemének keretében Majakovszkij költészetéről tart előadást a Somogyi Könyvtár emeleti olvasóter­mében. Szegeden kívül még Nyíregyházán és Budapesten ismétli meg előadását V. V. Gyementyev. Rendetlenségből rendet! Huszonötmilliós beruházási program Végre az idén tavasszal rendbe hozták az Odessza lakónegyeden átvezető Csa­nádi utcát. Autósztrádát per­sze most sem csináltak be­lőle, de az is szép, hogy két oldalát végigárkolták, s ren­des útpadkát alakítottak ki mellette. A szokásos sárten­gernek egyelőre befellegzett. De csak egyelőre. Először is csak az ÁBC-óruház felőli oldalon tették ki a megáll­ni tilos táblákét, s ezért a másik oldalon — ott, ahol a presszó és a bisztró is van — máris betaposták a jár­művek az új árok oldalát. Itt is szűkség volna tehát a megállást, parkírozást korlá­tozó rendelkezésre. Parkíro­zóhely a közvetlen közelben úgyis van elegendő, bár a belvárosban lenne annyi! Ha futná egy kis termőföld meg fűmag, nem ártana, ha az útpadkára ráterítenék és be­vetnék, már csak azért is, hogy jobban belesimuljon ez a rész is a lakónegyed ál­talános képébe, meg azért is, hogy megkösse a port, a sarat A forgalom igen nagy a Csanádi utcán, ennyi „ked­vezmény" kijárna az erre la­kóknak. Annak Idején az ABC­áruház neonfeliratot kapott, s ki tudja miért, egy nagy bádogtáblát is kihelyeztek elé, ezzel a szöveggel: Alta­lános Beszerzési Centrum. Ez a badar szöveg, csakúgy, mint a tábla akkor is feles­leges volt, de most még in­kább az, miután a környék minden lakója jól tudja, hogy mi kapható ebben a boitban és mi nem. Inkább kivilágítanák esténként a neonfeliratot! Mert erről idő­közben teljesen leszoktak. Az előbb az Odessza la­kótelep általános képéről volt szó. Kár, hogy jelenleg nemcsak a gyep. a virág­ágy, a parkszerűség adja az általános képet, hanem a rengeteg szemét, széttört pad. gondozatlan háztájék is. Ez az, aminek a rendbehozásá­hoz igazán még pénz sem kell, csak jószándék. A fü­vet mindenütt végig kellene gereblyéztetni — ezt már egyszer javasoltuk is —, a padokat megcsináltatni. A jó erőben levő huligánok el­len úgysem véd, ha „műem­lékké" nyilvánítjuk rongálá­saikat Fehér Kálmán Szeged szövetkezeti gazda­ságai messzemenően kihasz­nálják a gazdasági irányítás adta új lehetőségeket. Töb­bek között azt. hogy az ál­lattenyésztés fejlesztését elő­segítő beruházásoknak a 70 százalékát az állam viseli. Ennek megfelelően az össze­sített tervek alapján 25 mil­lió 156 ezer forintot képvi­selő beruházási programot szándékoznak megvalósítani 1968-ban. Ebből — teljes megvalósulás esetén — több mint 10 millió forintot kép­visel az új beruházási sza­bályok alapján járó állami ártámogatás. A közös termelőeszközök és az együttes vagyon gya­rapításában most * Felszabadulás Tsz gaz­dái vállalkoztak a legna­gyobb feladatra. Beruházásokra — főleg épít­kezésre és a géppark növe­lésére — együttesen 14 mil­lió 382 ezer forint kiadást terveztek. Többek között tel­jesen befejezik az új korsze­rű sertéstenyésztelep építé­sét. E telepen évente mint­egy 2 ezer sertést hizlalnak majd. Az épületek nagyobb részt készen állnak, az idén azonban fel kell még építeni egy 230 férőhelyes kocaszál­lást és egy 250 férőhelyes süldőnevelő épületet. E két munkára közel 2 millió fo­rintot fordítanak. A kőolajipari kutatások miatt évek óta vajúdó új te­henészeti tenyésztelep építé­se is megkezdődik az idén a Felszabadulás Tsz-ben. Elöl­járójában egy darab 200 fé­rőhelyes Istálló készül el 3 millió 200 ezer forint költ­séggel. A tsz építkezéseihez 4,35 millió forint ártámoga­tást biztosít a népgazdaság. Űj gépek vásárlására 3 mil­lió forintot tervezték a tsz gazdái. Többek között nagy lépést szándékoznak tenni az idén a kukaricatermesztés komplex gépesítésében. Ed­dig ugyanis a kukorica be­takarítása rengeteg időt, fá­radságot jelentő kézi mun­kával történt. Az idén elő­> szőr két csőtörő kombájnt is munkába állítanak. A gép­vásárlásokkal járó kiadások­nak mintegy felét a már ko­rábban felhalmozott amor­tizációs alapból fedezik, összesen 490 ezer forintot pedig az idei gazdálkodási terv álapján új tenyészálla­tok vásárlására fordítanak. Elkészült a Móra Ferenc Tsz termálvizes zöldség­hajtató telepének beruházá­si programja is. Eszerint a szövetkezeti csi­benevelő üzem közelében 10 ezer négyzetméter alapterü­letű üvegház komplexum és mintegy 40—50 ezer négyzet­méter felületű altalajfűtéses hollandágy-telep építése kez­dődik meg az idén. Ezek mellett a Móra Ferenc Tsz gazdái jelentős összeget for­dítanak korábbi beruházá­sok teljes befejezésére, járu­lékos létesítmények biztosí­tására. Az Űj Élet Tsz közössége ugyancsak a leg­nehezebb munkák gépesíté­sében akar az idén előrejut­ni. Többek között borsófejtó gépet vásárolnak. A járulé­kos beruházásaik között sze­repel egy borospince építé­se, nagyobb hídmérleg vá­sárlása. A Haladás Tsz gazdái szarvasmarha-tenyészetüket akarják korszerűsíteni egy növendékmarha-istálló fel­építésével. Csökkentett mirelit árak A Hűtőipari Országos Vál­lalat a kereskedelemmel egyetértésben többféle mély­hűtött termék — befőtt, zöldségféle — árát 10—50 százalékkal ideiglenesen le­szállította. Szombattól egye­bek között a mirelit vegyes gyümölcsbefőttet 6 helyett 3 forintért, a gyalult uborkát 7 helyett 3,50 forintért, a karfiolt 15,40 helyett 7.70 forintért, a zöldbabot 10.90 helyett 9,80 forintért, a körte­befőttet 5,60 helyett 3,90 forintért, az őszibarack-be­főttet 7 helyett 4,90 forintért árusítják az élelmiszerüzle­tek. Az árengedményt az tette lehetővé, hogy a hűtőipar az idény végén még nagyobb árukészlettel rendelkezik. Az árleszállítástól a forgalom növekedését, s ennek nyomán a következő szezon elejéig az amúgy is szűkös hűtő­raktártér felszabadulását várják. Lesz-e jegük a háztartásoknak? TABLOTEBOLY Hogy érthetőbb legyen, ír­juk le mégegyszer, egy szol­gálatkész kötőjellel kettévá­lasztva a címben olvasható szót: tabló-téboly. Sőt, hogy a téma még világosabb le­gyen, meg is magyarázzuk: a végzős diákok tablóiról lesz az alábbiakban szó, a tablók készítése — mondjuk így •—, formai megvalósítása körül tapasztalható, széltében-hosz­szában dagadozó káoszról. A tabló — mint olyan — rendeltetése eredetileg az volt, hogy a középiskolát be­fejező diákok és volt taná­raik arcképét névaláírások­kal ellátva az utókor számára megőrizze. A tablók — mint olyanok — ezt a nemes célt higgadt, méltósággal teli for­májukkal is hangsúlyozták: általában szabályos négyszög álakban, jobbára sötétre pá­colt fából készültek, az isko­la, a tanári kar és a diákok nevét pedig sötét festékkel írott, tetszetős formájú be­tűk mutatták. Ez volt a múlt! A közelmúlt viszont mái­nem egészen ezt mutatta tablófronton. A közelmúlt­ban — úgy három-négy-öt éve — valami megmagyaráz­hatatlan rebellió tört ki a tablókészitők között:, s a ko­rabban oly méltóságteljes formák egyszerre megbomol­tak. A szabályos négyszög, mintha pofonütöttek volna, megbillent, az eddig oly büszke derékszögek sovány hegyesszögekké, puffadt tompaszögekké változtak, és a komoly, fegyelmezett betű­sorok alól is kifutott a biztos talaj, s hol az ég, hol pedig a föld felé kezdtek menetel­ni. A forma forradalma aztán visszahatott az anyagra is. A sötétre pácolt fát gyors ütemben váltották fel a mű­anyagok, amelyek többnyire együttesen álltak össze egy tablóformájú valamivé. Jelenleg — ha meg tet­szettek figyelni — már ott tartunk, hogy hagyományos értelemben vett tabló jófor­mán már sehol sem látható. Van fényképeket tartó hab­szivacs amőba, van iskolák nevével díszített kovácsolt­vas váz, minden van, csak éppen az alkalom ünnepé­lyességét megőrző, az emlé­kekot méltósággal felidéző tabló nincs. És ha ezek a habszivacs amőbák. kovácsoltvas vázak szépek lennének! De nem azok! Álmodernségükkel, megjátszott nagyvonalúsá­gukkal, alpári zsenialitásuk­kal mindennek, csak ízléses­nek, szépérzetet keltőnek nem mondhatók. Ráadásul ezek a tabló ürü­gyén készült szerkezetek többnyire jóval drágábbak i.s, mint rútul megtagadott elődeik. Elkészítésük nem egyszer súlyos ezrekbe kerül, s e súlyos ezrek összegyűj­tés a diákoknak nem kis gon­dot okoz. Aligha tévedünk, ha eb­ben a tablótébolyban a provincializmus sajátos meg­nyilvánulását véljük felfe­dezni, egy olyan öncélú ma­gamutogatást, amelynek semmi de semmi értelme nincs. Ami pedig konkrétan a Kárász utca kirakataiban díszelgő tablókat illeti, azok formabontási, álmodernkedé­si versenyét feltétlenül a Móra Ferenc Ipari Szakkö­zépiskola vázrendszere nyer­né, amely a bútorüzlet egyik üvegtáblája mögül borzolgat­ja az épebb ízlésű járókelők idegeit. A nemes vetélkedő második, illetve harmadik helyére feltehetőleg a Mérey utcai Közgazdasági Techni­kum — csupán néhány nagy­betűvel szignált — léckollek­ciója és a Tisza-parti Gim­názium IV b osztályának tablójellegű készítménye ke­rülne. (A további helyezések mérlegelésére hely hiányában nem vállalkozunk.) Végezetül egy tanács: jobb lenne, ha a feledésre és poro­sodásra ítélt amőbák, vázak és egyéb kollekciók helyett egy sokkal korszerűbb meg­örökítő eszközre fordítanák a nehezen összegyűlt ezreket, ha — manapság ez már min­den osztály számára megold­ható — filmre vennék a bú­csúzó diákok tanáraikat és önmagukat. Ifjúságunknak — egy minden formai bra­vúr nélkül, minimális költ­séggel elkészített tabló mel­lett — a leghűségesebb a legkönnyebben kezelhető, s egyáltalán, az emlékeket leg­hitelesebben felidéző tanúja lenne a drágának semmiképp sem nevezhető celluloid A. L. Akármilyen furcsán hang­zik, a jégszekrények elsza­porodása a háztartásokban nem oldotta meg Szegeden a jégellátással kapcsolatos ré­gi problémát, amely évről évre mindig előtérbe kerül nyaranta. Akik eddig hús, tej és tejtermékek hűtésére nem használtak jeget, de még jégszekrénnyel nem rendelkeznek, azok mint új igénylők kopogtatnak jégért a melegebb idők beálltával a nyár végéig. S azok az élelmiszerüzletek, éttermek és cukrászdák, amelyek többnyire rendelkeznek elektromos hűtőberendezés­sel, továbbra is igénylik a táblás jeget, s nemhogy ke­vesebbet, hanem egyre töb­bet. A MÉK-et, mint a leg­nagyobb jégfogyasztót e problémakörből nyugodtan kikapcsolhatjuk, mert szál­lításaihoz részben saját elő­állítású jeget hasreál fel, másrészt Miskolcról, Bajá­ról, Kecskemétről és egyéb helyekről szerzi be szükség­letét Korszerűtlen berendezések A szalámigyár vágóhídi jégüzeme, ha teljes kapaci­tással dolgozik, akkor há­rom műszak alatt mintegy 2000 tábla jeget termel. En­nek egy részét a saját hús­szállításaihoz használja fel, a felesleget pedig átadja a közületeknek, az élelmiszer­kiskereskedelmi vállalat­nak, a földművesszövetke­zeteknek, a vendéglátó vál­lalatnak és más partnerek­nek. A jégéllátásban tehát a lakosság nem támaszkod­hat a vágóhíd jégüzemére. Marad az egyetlen lehetőség, az Anna Gyógyvíz-, Üdítő­ital és Szikvízüzem, amely­nek jéggyártó berendezése éppen olyan korszerűtlen, mint a vágóhídé, ez is, az is bármikor „lerobbanhat". A szikvízüzem három mű­szakos üzemeléssel mintegy 1600 tábla jeget tud csak elő­állítani. Ellátja belőle az egészségügyi intézményeket, s ami marod azzal áll a la­kosság rendelkezésére. Az idén sem lesz több Az MSZMP Szeged váro­si bizottságának ipari osz­tálya kezdeményezte a .iegel­látással kapcsolatos problé­ma megoldását valamennyi érdekelt intézmény és üzem képviselőinek részvételével. Mind a szikvízüzem, mind pedig a vágóhídi jégüzem munkaerő-gondokkal küsz­ködik. de ennek a megszünte­tésével sem tudnak több je­get gyártani, mint tavaly. A szikvízüzem ugyan ma­kói telepéről naponta 200 tábla jeget a szegedi fogyasz­tók rendelkezésére tudna bo­csátani, ha azt „valaki" on­nan átszállítaná. Mindebből következik, hogy idén nyá­ron is probléma lesz a ház­tartásoknak a jég beszerzé­se, hiszen a gyártási lehető­ségek változatlanul korláto­zottak. Tervek Felmerült a kérdés, hogy érdemes-e Szegeden akkora kapacitású jéggyárat építeni három-négy millió forint be­ruházásával, amely 24 óra alatt mintegy 300 mázsa je­get tudna gyártani. Idény­jellegű üzem építésére ek­kora összeget kár lenne ál­dozni, viszont vannak adott lehetőségek, amelyeket ki le­hetne használni. A vágóhíd rekonstrukciójában szerepel egy korszerűbb jégüzem lé­tesítése is, amely a jelenle­ginél több jeget állit elő, vi­szont a többletre szüksége lesz az akkorra megnövek­vő szállítmányokhoz. A MÉK Ilona utcai telepién alkalmas tárolóhely kihasználása mel­lett új gép beállításával kí­nálkozik lehetőség a háztar­tási jég előállítására. A fel­ajánlott alkalommal feltét­lenül élnie kell mind a Csongrád megyei, mind pe­dig a Szeged megyei jogú városi tanácsnak. Egy má­sik megoldásként kínálkozik az Anna Gyógyvíz-, Üdítő­ital és Szikvízüzem jéggyár­tó részlegének bővítése a szükségletnek megfelelően. Mindkét lehetőség kihasz­nálásáról tervet készítenek, hogy majd a jobbik megol­dás mellett döntsenek és megoldják az évenként visz­szatérő jégellátási problé­mákat. L. F. Ujabb orvosi szakágak Az egészségügyi minisz­ternek az érdekelt társmi­niszterekkel és a SZOT-tal egyetértésben kiadott rende­lete szerint ezentúl az igaz­ságügyi orvostan ból, az igaz­ságügyi elmeorvostanból, az üzemorvostanból és a repü­lőorvostanból is meg lehet szerezni a szakorvosi képesí­tést. Így most már 34 orvo­si cím elnyerésének feltéte­le, hogy a jelölt megfelelő gyakorlat után sikeres szak­orvosi vizsgát tegyen. A rendelet hatályba lépé­sétől számított három hóna­pon belül előterjesztett ké­relemre „régi jogon" is, te­hát vizsga nélkül megkap­hatják a szakorvosi képesí­tést azok az orvosok, akik az illető szakágakban a rende­letben meghatározott idő óta dolgoznak és megvan az elő­írt képzettségük és gyakor­latuk. (MTI) Magyar csirke 1 fl SZOlidarítáS Bagdadban Szombaton Hungarocamion­karaván indult a Közel-Ke­letre. egy hűtőkocsi Tehe­ránba. kettő Bagdadba és ugyancsak kettő Ku wattba visz mélyhűtött magyar csir­két. A magyar teherautók Ju­goszlávián, Bulgárián, Tö­rökországon át jutnak a kö­zel-keleti úticéljaikhoz. Az áru átadása után két napig pihennek a gépkocsivezetők, majd indulnak vissza — de nem üres kocsival: haza­hozzák a Hungexpo-nak a teheráni magyar kiállításon bemutatott ipari termékeit. Az eddigi üzleti tárgyalá­sok azt ígérik, hogy a kö­vetkező hónapokban rend­szeresen járnak Hungaro­camion-karavánok Budapest és a Közel-Kelet között. VASÁRNAP, 1968. ÁPRILIS 21. jegyében A magyar ifjúság az idén is a szolidaritás jegyében ünnepli április 24-ét, a gyar­matosítás és újgyarmatosí­tas ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő ifjúság világnapját. Április 19-től 27-ig szerte az országban politikai demonstrációkat, nagygyűléseket, vietnami műszakokat, a hazánkban tanuló külföldi diákok rész­vételével baráti találkozókat rendeznek a KlSZ-alapszer­vezetek. úttörőcsapatok. Az ünnepségeken 42 nemzet fia­taljainak képviseletében több mint félezer ösztöndíjas vesz részt, köztük a hős vietnami nép hazánkban tanuló fia­taljai. A világnap előestéjén több város ifjúsága fáklyás fel­vonulást rendez.

Next

/
Thumbnails
Contents