Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

Forint, dinár, turizmus Ésszerű intézkedés a valutabeváltási kötelezettség Lapunkban közösük, hogy Bletékes magyar hatóságok 1968. március 4-i hatállyal a jugoszláv—magyar határátkelő helyeken valutabeváltási kötelezettséget írnak elő jugoszláv állampolgárok részére. A beváltás összege személyenként és utazásonként 50 dinár, vagy annak megfelelő konvertibilis valuta (illetve jugoszláv klíring-dollárra szóló bankcsekk). Ez a beváltási öszszeg alsó határa. Az előírások pontosan szabályozzák, hogy a rendelet alapján hogyan járjanak el pénzügyi szerveink. Pontosan szabályozott az is, hogy milyen esetekben történhetnek ettől eltérő eljárások. A rendelkezés szerint a valutabeváltási kötelezettség alól mentesek azok a jugoszláv állampolgárok, akik szolgálati vagy diplomata útlevéllel utaznak, továbbá a magyar és a jugoszláv utazási irodák közötti megállapodás alapján szervezett egyéni és csoportos utazásban résztvevők; a magyar—jugoszláv kishatárforgalmi egyezmény által rendszeresített határátlépési engedéllyel beutazók, egy évben egyszer, első beutazásuk alkalmával; a jugoszláv közlekedési eszközökön szolgálatot teljesítő személyzet; a szülővel, vagy kísérővel utazók; a szülő vagy kísérő útiokmányában szereplő 16 éven aluli gyermek; a vasúton, vagy hajón átmenő menetjeggyel utazók. Azonnali fizetőképesség Az átkelőhelyeken felkészültek e rendelkezés zavartalan végrehajtására. Az intézkedés magyar és jugoszláv érdekeknek egyaránt megfelel. A mi érdekünk az, hogy a határon átlépő turista, rokonlátogató ne kényszerüljön illegális pénz- (forint) szerzésre. Biztosítjuk számukra azt a lehetőséget -— s ez egyben kötelezettség is —, hogy azonnal fizetőkész legyen, rendelkezzen magyar pénzzel a hazánk területére belépő jugoszláv állampolgár. (A világ bármely országában az a gyakorlat, hogy pénzbeváltás útján jutnak az adott állam vásárlásra használható pénzneméhez. Ez a normális és természetes rendje a nemzetközi turistamozgalomban is kialakult viszonyoknak.) Segítünk azzal, hogy ne kelljen bankokat, pénzbeváltókat keresnie az átlépőnek Szegeden vagy más városban. Ezt a felesleges járkálást e rendelkezés most már kiküszöböli. Övjuk saját lakosságunkat is attól, hogy pénzzavarba kerülő jugoszláviai ismerősök, rokonok esetleges forinthiányát valutakiajánlással kényszerüljön megoldani. Ugyanis a valutakiajánlást — mint illegális, szabálytalan pénzmanipulációt — szigorú büntetéssel sújtja az állam. A turisták, ismerősök, barátok ellátogatnak szórakozóhelyekre, színházakba, mozikba. képtárakba — s nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokra —, vásárolnak különböző apróságokat az otthoniaknak, s e helyeken forinttal kell fizetniök; a hivatalos árfolyamon vásárolt forinttal! Ezt segíti elő ez az ésszerű intézkedés. (Kár, hogy nem korábban lépett életbe, néhányan egyéni kellemetlenségektől mentesültek volna. Forintkiajánlási manipuláció miatti felelősségrevonásokra gondolunk.) Hátrány a seftelőknek A jugoszláv érdekeknek is megfelel ez az intézkedés, mert elősegíti a kölcsönös előnyökön alapuló turizmus fejlődését, a határmenti lakosság egymásközti közlekedésének kedvezőbb formáját biztosítja. Szolgálja közös elvünket, hogy egymás életét jobban megismerhessük és rokonok, barátok, ismerősök számára ne legyen gond a kölcsönös látogatás anyagi rendezetlensége. Azok részére, akik Jugoszlávia festői tájaira vágyódnak, s azok, akik Szegedet, Budapestet szeretnék megismerni — kölcsönösen előnyös helyzetet teremtett ez az intézkedés. Hátrányos következményekkel jár viszont a magyar és jugoszláv csempészek, seftelők, feketekereskedők számára. Többször szóvá tettük lapunkban azt az ízléstelenséget, amit különböző városokban és községekben lakó feketézők tesznek; leszólítanak jugoszláv turistákat és megkérdezik, hogy „Van-e eladó holmijuk". Gyakran olyan furcsa helyzet alakult ki néhány városunk központjában, hogy a sétáló tömegek kénytelenek voltak kisebbfajta „perzsavásárokat" kerülgetni. Olasz ballon, tisztaszesz, kötött- és nylonholmi adás-vétele körüli alkudozások csődülete tette ízléstelenné városaink központjait és községeinket a turistaforgalom fő szezonjában Jugoszláv testvérlapjaink is gyakran szóvá tették rrrir a bővítendő turizmus mögött meghúzódó batyuzást, csempészést. A Magyar Szó február 24-i számában S. T. aláírással közölt cikk kemény, elítélő hangsúllyal ír erről a kérdésről: ne hunyjunk szentet u hivatásosan csempésző ^tisztességes polgárok« felett, akik úgy elszaporodtak az utóbbi néhány évben, hogy nemzetközi bonyodalmakat okoznak és szégyent hoznak mindnyájunk fejére. Ez a csempészfajta körutat tesz, három-négy országhatáron át kereskedik, és már jól fejlett nemzetközi valuta- és áruérték-ismeretre tesz szert..." S a cikk a továbbiakban példákkal illusztrálja megállapításait. Ezek közül egyet idézünk: „... a csehszlovák határon, Bécs és Pozsony között egyetlen szombati napon 780 jugoszláv utast vizsgáltak át tüzetesen. Közülük csak negyvennél nem találtak dugárut". Intézkedésünk tehát egyazon módon szó! a jugoszláv és a magyar ..magáncsempészek" ellen, a becsületes, tisztességes turisták védelmében. A többség érdekében Igen, a csempészés ellen is szól ez az intézkedés, helyesebben normalizálja a valutaátváltási viszonyokat, ami minden országban természetszerűleg megfelelő rendeletek és keretek között zajlik. De a turizmus bővítésének és fejlesztésének is eszköze, mert ezáltal elhatárolódnak jobban a valóban turizmus céljából Jugoszláviába, illetve Magyarországra utazók azoktól, akik a két nép barátságát, barátkozását egyéni nyerészkedés céljára akarják kihasználni. Elveink védelméről van szó, amelyet nem rendelhetünk alá semminek sem. S ahol elveink sérelmét látjuk, ott természetesen fellépünk, így áll ez jelen esetben is, amikor tisztességes tíz- és százezreket védelmezünk néhány tucat nyerészkedő csempész érdekeivel szemben. Ezért mondjuk, hogy a két nép barátságát, egészséges törekvéseit szolgáló intézkedés ez, amely minden bizonnyal meghozza a kívánt eredményt: elősegíti a turizmus erőteljesebb fejlődését a két ország között. „Kié" a törmelék ? Gregus Béla, Teréz utca 15. szám alatti olvasónk szerkesztőségünkhöz fordult kérdésével: a lakóknak, vagy az ilettékes házkezelőségnek kell-e elhordatni cserépkályha-csere után a régi kályha törmelékét. Tóth Sándor, a III. kerületi házkezelőség vezetője elmondotta. hogy kályhás részlegük mellett még három vállalat kályhaépíttetőit foglalkoztatják, A megállapodás szerint minden esetben a kivitelező kötelessége a régi kályha maradványát elhordatni. Sajnos, a velük szerződésben levő kályhás részlegek ezt sok esetben elmulasztják. Csak akkor tudnak az új kályhák berakásáról, amikor megküldik nekik a számlát. Ebben az esetben Ls ez történhetett. Panaszosunk esetében a házkezelőség vezetője gyors intézkedést Ígért a törmelék elhordására. Hogy a szegfű? f. j. Hunyadi János sugárúti olvasónk szegfűt vásárolt a Jókai utcai virágüzletben. Szóvá teszi, hogy egy szál szegfűt — némi díszítőnövény hozzáadásával — 14 forintért kapott. Panaszát továbbítottuk az ÁKF Csongrád megyei Felügyelőségéhez, s az ügyben vizsgálatot kértünk. A szegfű ára a szabad árformába tartozik. A keresletkínálat hatására az árat szabadon — jelen esetben a Jókai utcai virágüzletet fenntartó Haladás Tsz állapítja meg. Ennek betartása viszont kötelező az üzletre. Januárban és februárban a virágüzlet egy szál szegfűt 12 forintos áron kapott a kertészettől. A szegfűt szálanként — díszítőnövénnyel együtt — 14 forintért árusították. A hiba az volt, hogy a vásárlóval nem közölték előre, hogy a 12 forintos szegfű a díszítőnövénnyel együtt 2 forinttal többe kerül. Az ÁKF azt is megállapította, hogy nem kettő, hanem csak egy forint értékű díszítőnövényt adtak a szegfűhöz. Szögvas a kenyérben Süttő László (Retek utca 46.) kenyeret vásárolt a József Attila sugárúton az 56os élelmiszerüzletben. A kenyér felvágásakor megdöbbent, mert abban, mint írja: „Valóságos MÉH-telepet találtam. A finom fehér kenyér 6 centiméter hosszú, fél centiméter átmérőjű szögvasat tartalmazott. Ügy vélem, rajtam kívül más vásárlók sem szeretik a szögvassal tűzdelt kenyeret". A sajnálatos jelenségről értesítették a Szegedi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatot, központjukat és a kenyeret sütő Szegedi Sütőipari Vállalatot. Megkérték a vevő címét, hogy levélben kérjen tőle elnézést a sütőipari vállalat. Elnézést kért a sütőipari vállalat az üzlet vezetőjétől is, aki arról tájékoztat bennünket, hogy hosszú hónapok óta semmilyen panasz nem merült fel üzletében a kenyér minősége miatt. A sütőipari vállalat ígérte, hogy a kenyérsütés technológiáját a jövőben szigorúbban ellenőrizteti. Egy csök és más semmi Bemutató a Kamaraszínházban Ne tessék hinni a darab címének. A cselekményéből világosan kiderül, hogy azt a bizonyos csók után következő más semmit, amelyet a cím és a nagy sláger oly könnyed kézlegyintéssel intéz el, némely szereplők nagyonis forszírozzák. De finoman, ízlésesen. rokonszenves humorral, elegáns ön- és köziróniával forszíroznak: Versényi Ida szellemes rendezésének ez legfőbb jellemzője. E sajátos stíllel harmonizáló ügyes ötlet volt — Székely László kitűnő díszleteinek segítségével is — a szecessziós atmoszféra megteremtése. Ezt a hangulatot fokozta-variálta Imre Zoltán ironikus koreográfiája, melynek csúcsára a közönségsikert tekintve is a remek Chaplin-paródia került Az elnyűhetetlen Eisemcnn-slágerekre és Halász Imre mozgalmas, fordulatos, néhol kissé képtelen librettójára épült, előadás művészei jó kedvvel, otthonosan mozogtak a produkció sajátos légkörében. A pálmát ezúttal a három férfi főszereplőnek ítélnénk. Fejfej mellett a most ls rokonszenvesen kedves Király Leventének, a markáns humorú Szabó Kálmánnak és a szorosan mögöttük haladó Kovács Gyulának. Demjén Gyöngyvér, a Príma Dcmna szép volt. s hozzá még naiv és kiismerhetetlen is, kivéve azt a bizonyos más semmit, amely őrá egyébként — egy ideig legalább — tényleg vonatkozott. Falvay Klára Tecája kedves, Szendrey Hona Tonija szellemes. Görög Mara Robicseknéja színes, eleven alakítás. Marosi Károly Robicsekje hasonlóan karakterisztikus. Kormos Lajos Bíró-ja rokonszenvesen mulatságos. A három pletykás nő. Bányász Ilona, Eötvös Erzsi és Némethy Margit derűs perceket szerzett a közönségnek. Zádori Istvánt és Mezey Károlyt két epizódszerepben láttuk. ö. L. gyakrabban egy-egy színdarab, vagy még gyakrabban film megnézése. De itt a jelentősebb eszköz a múveszeti igény tekintetében a televízió Legtöbb szó itt esik a televízió műsorpolitikájáról. Főként világnézet, politikai igények alapján megfogalmazva és kevesbé a művészi esztétikai értékkategóriákba bonyolódva. S még egyet: itt a társadalmi vaióságismeret jelent biztosabb támpontot véleményalkotás esetén. A HIVATALNOKNÁL: államigazgatási tisztviselő, egyetemet végzett. Szívesen olvas, színházba és moziba is eljár. Van színházbérlete és megnéz minden bemutatott új darabot, amelyet Szegeden játszanak. Rendszeres nézője a televíziónak is. Két gyereke van, a felesége is dolgozik. Az is ugyanolyan művészetpártoló, mint a férj. ök elolvassák a mai írók könyveit, de nincsenek jó véleménnyel a mai irodalomról. Szívesebben fordulnak ma élő nyugati írókhoz. Könyvespolcukon láttam körülbelül két-háromszáz kötetet és ahogy futólag meg tudtam ítélni, ebből igen kevés a mai magyar. Pedig harmincöt-negyven közötti házaspár ez, vagyis gondolkodó életük mái" a szocializmusban kezdődött. Megkérdeztem, hogy látták-e a Csillagosok, katonák című filmet. Megnézték, de nem tetszett nekik, azt mondták, hogy befejezetlen, mondanivalójában ekletikus alkotás és ráadásul unalmas is. Hasonlóképpen nyilatkoztak A parancs című drámáról. Szerintük kiérlelellen, művészi megfogalmazás tekintetében kezdő író alkotása, amit nem lett volna szabad színpadra vinni. Határozottan megjegyeztél;, hogy ők nem reakciósok, de nem tudják elfogadni, hivatalból elfogadni azt, hogy mi a művészi és mi nem, mi a jó és mi a rossz alkotás. Ezt saját tapasztalatukra, értelmükre és ízlésükre bízzák. Mindjárt megvádolták a mai magyar irodalmat azzal, hogy sok jó mondanivaló gyenge közléssel kerül a közvélemény elé és művészi megjelenítő erő hiányában sajnos, leromlik a jó mondanivaló értélre is. Ezért inkább tartózkodnak attól, hogy kevés idejüket elfecséreljek Csodálatosképpen azonban eddig valamennyi Berkesi-regényt elolvastak, s mindenik alkalmas volt arra, hogy szórakozzanak rajta. EGY SZAKEMBERNÉL: irodalmat tanít, s érthető, hogy nagy hévvel beszél az ízlésvita jelentőségéről és a művészet valóban hallatlan erejéről, s az irodalom olvasásának jobbító, nemesítő hatásáról. Végigsorolja a különböző irodalmi korszakokat és ott is előveszi egy-egy korszak legnagyobbját és boncolgatja, kutatja, hogy lámcsak, még a ma számára Ls van mondanivalója, pedig azóta eltelt másfél-két évszázad. Szakszerűen beszél akár esztétikai, vagy filmkritikai témakör kerül szóba. Több klasszikus drámát igényel a színházak műsorában és érthetően több mai darabot. Rendkívül nagyrabeesüli Németh Lászlót. Felfogása, esztétikai nézőpontja marxista, de mint mondja, ő nem tézisek alapján közeledik egyetlen egy műhöz sem, hanem elolvasás után próbálja megalkotni véleményét. Mindjárt nyugtáztam módszerének célszerűségét, mert aki ma tézisek alapján kezd olvasni, az megállt 1952-nél. Viszont, aki nem tud szakember létére megfelelő esztétikai álláspontot kialakítani, nem tanulta meg jól a szakmáját. * Nyolc különböző embert kérdeztem meg, hogy valamilyen valóságos képem legyen arról: vajon az ízlésvita mit használ? Kivéve a megnyilatkozók közül kettőt, úgy vettem észre, hogy önmagában ez a vita nem sokat hoz számunkra. Nem lehet az ízlést elválasztani és külön kezelni a társadalom adott gazdasági, politikai, műveltségbeli állapotától, a különböző társadalmi rétegek anvagi viszonyaitól és törekvéseitől. Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert nálunk vannak emberek, akik hajlamosak figyelmen kívül hagyni ezeket a körülményeket, és esztétizálnak a levegőbe, s a társadalmi valóságtól nem zavartatják magukat. Ily módon alakul ki olyan helyzet, hogy hazánkban van néhány száz „vájt fülű", aki valóban érti, hogy mi a kultúra, művészet, és van egy nagy tömegmassza, amelyik nem ért semmit Tekintve, hogy ez nem igaz, szükséges szembeszállni az ilyen arisztokratikus felfogással. Abból a művészi igényből nem lehet kiindulni, hogy csak néhány száz ember részére alkotunk, a többinek meg jó lesz a „Piros bugyelláris" ls, mert ez. ellentétben áll társadalomművelő felfogásunkkal és tevékenységünkkel. S azért sem járható ez az út, mert nem választható ketté a kultúra olyképpen, hogy van elit- és tömegkultúra. A kultúra és a művészet így nem osztható! Azért sem lehet ilyenfajta felfogásokat szó nélkül hagyni, mert ha műsorpolitikánkban is érvényesül — sajnos, esetenként bizony-bizony érvényesül máris — akkor mi magunk teremtjük meg a felfogás szellemi alapját. S ezzel utat nyitunk a kultúra elsekélyesedéséhez és a kultúra arisztokratizmusához. Az sem lehet mérvadó, hogy a statisztikai kimutatások szerint nálunk mennyi könyv talál gazdára és mennyi a mozilátogatók száma stb. Ez csak egy adat. De az adatok mögé nézni nagyon fontos, mert a munkás és a paraszt ember e statisztikákban mint kultúrafogyasztó nem jelentkezik a kívánt mértékben. Megtévesztőek a nagy számok és ezért a velük való operálás sem szerencsés. Ezt egyébként a nyolc megkérdezett véleménye is tükrözi. Hát akkor most mit csináljunk? Nem lehet leegyszerűsített módon felelni. Erre választ csak igen alapos szociológiai vizsgálatok adhatnak, amelyek persze már elkezdődtek. Továbbá választ ad erre az a nemzedék is, amely ebben, s a következő évtizedben lép be, inert műveltségbeli állapota, társadalmi és kulturális érdeklődése lényegesen eltér az elődökétől. S végül választ ad erre a művészi kvalitásokban is gyarapodó honi művészet irodalomban, képzőművészetben és zenében egyaránt. S nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a következő években az anyagi javak előteremtésére kevesebb időt fordítanak majd az emberek, mint az elmúlt évtizedben. A hétórás és hatórás munkaidő, s az anyagi viszonyok javulása az ízlésben is szerepet játszik. h S. Zongoraest Spanyol zongoraművész, Rafael Orozco mutatkozott be péntek este a Tisza Szálló nagytermében. A művész Beethoven opus 90-es e-moll és Liszt: h-moll szonátáját játszotta, meg Chopin 24 prelűdjét, s további Chopinműveket ráadásként Azaz: kitűnő sikerrel. Röviden így summázná egy formális tudósítás a szegedi hangversenyélet legfrissebb eseményét. Röviden és hiányosan, mert a koncertteremben más is történt. Először az derült ki, hogy Rafael Orozco szokatlanul fiatal. Majdnem úgy írtam, szemtelenül gyerek még — összesen 22 éves —, s ez a kamaszkorból alig kinőtt ösztönös muzikalitás, ha Beethoven-játékát a zene mélységeivel szegényebbé is teszi, a brilliáns-romantikus művekhez — elsősorban virtuozitásával — valami utolérhetetlenül eredetit ad, magas hőfokú lobogást. Liszt h-moll szonátáját telivér mediterrán szenvedéllyel, bámulatos technikai készség birtokában zongorázta végig, amihez a Chopin-prelűdökben megtalálta a lírát, a poézist is, a romantikus stílus ábrándját, fantáziagazgazdagságát. Manuális figyelmét még túlságosan köti a zongora, a hangok tiszta rendjének következetes igyekezete, ám ha felszabadul a billentyű mágikus idézete alól — s erre az érlelő években ott a biztosíték —, színskálája cizelláltabb, plasztikusabb lesz, botor jóslatok nélkül hihetjük benne a jövő nemzedék nagy pianistáját. N. L Magyar hetek Hollandiában Amsterdamban március 5től 17-ig, Rotterdamban pedig március 19-től 31-ig tartanak a magyar hetek. Ebben az időszakban a két város Hilton-szállóinak legszebb éttermei magyar vendéglőkké alakulnak át, a bijenkorf áruházak pedig magyar ajándékcikkek, kézimunkák, élelmiszerek, szőnyegek árusítására rendezkednek be. A magyar hetek programjához szakmai napok is kapcsolódnak