Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

TifoGobbi Pesten II nappalok sem egyformák Tito Gobbi, a világhírű olasz baritonista háromnapos vendégszereplést vállalt Budapesten. Az 52 éves énekes fellépése zenei, színházi „ csemegének" számít minden alkalommal. Művészete a magyar közönség számára is igen ismert, nemcsak kapós lemezeiről, hanem elsősorban. a nagy olasz operafilmekből. Képünkön Tito Gobbi élénken magyaráz valamit a pesti utcán. A kereskedelem ügyvitele A belkereskedelmi miniszter utasítást adott ki a belkereskedelem ügyvitelének átszervezéséről. A vállalatok és a boltok vezetőinek mindennap foglalkozniok, dolgoznóok kell számos olyan fogalommal — mint például árközlés, árdokumentáció, árjelzés, fogyasztói áras számla stb. —, amelyek eddig nem érintették tevékenységüket. (MTI) A bürokrata — Gyorsabban fesse! Sietek! Egy ruhaipari vállalat műhelyterme általában zsúfoltnak tűnik, így a Szegedi Ruhagyáré is. Kis méretűek a gépek — tehát sok elfér egy közepes nagyságú teremben is —, s mindegyik mellett van valaki. Érdekes, nagy figyelmet és pontosságot igénylő munka a varrás. A gépek tűje gyorsabban jár, mint a másodpercmutató. Figyelem a kettes terem szalagját. Hatvan asszonynak vagy lánynak kellene most is dolgozni, de csak negyvenkilencen vannak a gépek között. Ezért mindenki „nyüzsög", a hiányzókat az ittlévök helyettesítik. Ilyen a munka természete, sajátossága. A szalag hatvan munkása közül tizenöten brigádba szerveződtek másfél évvel ezelőtt. Naplójuk fedőlapjára Ságvári Endre nevét írták. A kollektíva tagjai asszonyok, egyetlen férfi van közöttük, a művezető. Gondolom, ő is csak tiszteletből, szeretetből került a brigádba, mivel rendes, hozzáértő és igazságos vezetőnek tartja mindenki. Mint a jó család... A brigád vezetőjét Stefko'vics Pálnénak hívják, mellette dolgozik Németh Ferencné és Bende Béláné. Tíz-tizeriöt éve ülnek a varrógép mellett, bár egyikük sem tartozik még az idősebb korosztályba. Sok gondolat átfutott fejemben, amíg a brigád tagjait néztem és velük beszélgettem. Miért csak tizenöten vannak, s miért nem mind a hatvanan? Jó-e ez nekik így, vagy nem jó? — Egyszer már elnyertük a címet is — mondja Bendéné. Némethné a beszédesebb. — Azóta már hárman jöttek, s jelenleg is vanrak, akik hozzánk igyekeznek. — Szaporodunk, mint a jó család — mondja a brigádvezető. Dolgaikon, munkájukon meditálgatok magamban. Többet akamak-e, mint a szalag „szürke" embere? S ha igen, akkor ez a többet akarás miben nyilvánul meg. A termelési százaléPiszkos gázpalackok Rossz vásárlás Többszörösen panaszkodik Szilágyi Sándomé, Újszeged, Töltés utca 23. szám alatti olvasónk az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat 19. számú boltjára, amely a Bérkert utcában van. „Vásároltam fél kiló kenyeret, amely csak 40 dkg volt, de fél kilóért fizettem. A reklamációra az eladónő közölte, hogy ők is méretlenül kapják a kenyeret. Másnap „jobban" jártam, mert 1 kg helyett 94 dkgot kaptam. Vásároltam ugyanakkor 4 csomag negro cukorkát is. Szerencsémre ebből a kedvenc cukorkából nem volt több az üzletben. Otthon a fiaimtól tudtam meg, hogy a dupláját fizettették érte. Február 3-án átküldtem a fiamat ugyanebbe az üzletbe élő halat vásárolni. A 16 forint értékű halat még csak meg sem lehetett tisztítani, mert annyira állott volt, hogy a kés alatt szétment Ezek a jelenségek csak véletlenek lennének?" Olvasónk panaszát tolmácsoltuk az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat ellenőrzési csoportjának. Matinék Pál csoportvezető ígéretet tett, hogy sürgősen kivizsgálják a panaszt és olvasónkat kártalanítják. „A propán-bután gázpalack cseréjekor illendő, hogy mindenki tiszta palackért tisztát kapjon vissza" — írja szerkesztőségünknek Kovács Mihály, a szegedi 2-es postahivatal dolgozója. „Február 5-én voltam gázpalackot cserélni a telepen. Az üres gázpalackot tisztán adtam be. Erre különös gonddal ügyeltem még odahaza. S mi történt? Olyan teli palackot kaptam, amelynek a külseje annyira piszkos volt, hogy szinte szégyellettem elvinni. Korábban úgy tájékozódtam, hogy januártól kezdve a cseretelepen csak tisztán beadott palackot fogadnak el, következésképpen ugyanilyen palackot kapnak vissza a fogyasztók". Szombati András, a töltőtelep vezetője a panasszal kapcsolatban azt válaszolta, hogy sajnos a követelményeknek nem tudnak eleget tenni. Az mindenesetre jó lenne, ha a fogyasztói; tisztán vinnék vissza cserélésre a propán-bután gázpalackot. Sok esetben előfordul, hogy a palack külsején rajta van szinte az egész heti étlap is. Ahány ház annyi szokás. A cserére vitt gázpalackok külleme minden esetben vall arra is, hogy ki mennyire szereti a tisztaságot. Naponta 5—6 ezer palackot cserélnek ki. Szegeden 11 ezer előfizető van, s mintegy 130—140 ezer palackot szállítanak cserére a környező megyékbe. A palackok tisztántartására még nincse apparátusunk. Az is hiba, hogy a kiadásnál sem követeli meg mindig a raktáros, hogy a fogyasztók tiszta palackot adjanak vissza. kokban, vagy esetleg másban is? Mások-e valamiben, mint a többiek. De kérdés: másnak kell-e egyáltalán lenniük? Matatják szép külsejű és beisejű naplójukat. Tavaly elvitték a dol umeniumot Pestre egy Iparági 1 állításra. Erre ma is büszkék valamennyien. A füzetben sok mindenféle: a tavalyi vállalás, képeslapok a nyaraló, utazgató társaktól. Valóban szép ez a napló. — A vállalás? — néz kérrtoji Stefkovicsné. — Jo minőség, rendes besegítés, munkafegyelem és a többi dolog: szeminárium, beteglátogatás, törődés a tőrsakkal... — A rövidebb munkaidőre való áttérés — szól közbe Némethné. — Az lenne a lényegesebb, az a szabadszombat. Mint egy falat kenyér, olyan jól jönne! — Eredmény? Egyszerre mondják mind a hárman: — A mi szalagunknál vezették be próbaképpen. Haladunk a szabadszombat felé... Jó terméket! Érthetően örülnek a megtiszteltetésnek és a bizalomnak. A termelés mennyisége és a minőség sem változott. Hacsak nem a jobbik oldal felé. Azt mondjál;, „öiimeózást" folytatnak. — Visszaadjuk a hibás darabot, hogy ne fusson, tovább. Valaki hármójuk közül megjegyzi: — Mindennap van gond is, küszködés is. Gyakran ltalla ni, hogy a munka olyan, mint két egyforma tojás. Mindennap egyforma. Nem így van, a nappaloki sem egyformák. Ma is tizenegyen hiányoznak, s mindennap hiányoznak néhányan. — Pénzben látják-e a segítség hasznát? — Igen — mondja a brigádvezető —, a mai napon körülbelül 14 százalékkal magasabb a kereset. Nemcsak a brigád tagjaié, hanem a szalag mellett mindenkié. Visszatérnek a munkára, ők is csak meditálhatnak. — Kifele nem oly látványos. az igaz, talán természetes is, ahogyan végezzük. A zakón gombok vannak, a nadrágnak két száta van ..., de itt a gépek mellett mégis más. Ezt csak érzékelni és látni lehet Feljegyzem a kereseteket: 1600—1700 forint havonta, de a szalag átlaga is meghaladja az 1500-at Aztán mégegyszer megkérdem: van-e valami eltérés a brigád munkája és a szalag többi dolgozóinak munkája, élete között Jóból is megárt a sok „Házunkban — írják levelükben a Kossuth Lajos sugárút 5. számú ház lakói — a volt MEGA helyén Birka-csárda nyílt, ahol a megnyitás óta lángost sütnek. Helyzetünk azóta mind elviselhetetlenebbé vált, mert az igen erős sült zsiradék szaga — tekintettel a zárt udvarra — átjárja lakásainkat a zárt ajtók és ablakok mellett is. Szellőztetni nem tudunk. A zsírszag beveszi magát a bútorokba, a zárt szekrénybe, ruhákba Nincs kifogásunk, hogy a Birkacsárdában. lángost áruljanak, de azt olyan helyen süssék, ahol nem tesznek ki családokat ilyen kényelmetlen helyzetnek." Szóltunk a panaszról dr. Vetró Jánosnak, a Szegedi KÖJÁL igazgató-föorvosának, aki hangsúlyozta, hogy az égett olaj szaga kibírhatatlanná válik olyan környezetben, ahol az udvar zárt. A Birka-csárdának nem fő tevékenysége, csak mellékprofilja a lángos árusítása. A panaszt a KÖJÁL mielőbb kivizsgálja, hogy a ház lakóinak panaszát orvosolják. Gondolkodnak egy pillanatig. — Van. Mi mégis egy kollektívában vagyunk, munka után is tartozunk valahova. Megbeszéljük dolgainkat, a jót is, meg aroszszat is. Bendéné mondja: — Most nincsenek nagy évfordulók, vagy kampányok, de éppúgy dolgozunk, igyekszünk, mintha lennének. Az új mechanizmus szellemében... — Hogy értik ezt? — Jó terméket kell készíteni, hogy híre menjen, hogy szívesen vásárolják a szegedi gyár öltönyeit. A brigád meg a háború Kenek, tömör és igaz vélemény. Jól értik feladatukat. — Maguk is szívesen megveszik az itt készült ruhát? — Nyugodt lélekkel. Még keresem is — mondja Bendéné —, mert tudom, hogy ml varrtuk, s becsületesen dolgoztunk rajta. Minden daraben. Munka után, a gyáron kívül együtt vannak-e? Sok mindent elmondanak. Beteglátogatás: régi társuk, Bózsóné beteg. Öt látogatják, pedig még nem is tagja a borigádnak. — A kis védencünkről is... — mondja szerényen Stefkovicsné. Az intézetből patronálnak egy kisfiút Molnár Jancsit, örömmel mondogatják: — Anyukának hív minket — Azt mondta, ha megnősül, akkor is felkeres — így Némethné. A munkán túl is vannak gondok. A brigádvezető két kisgyermekével a szülei egyszobás szolgálati lakásában lakik Zákányszék-alsón. Onnan jár be mindennap vonattal... — Meg szaladva — toldják meg — De még egyetlen alkalommal sem késett, vagy hiányzott. Gyűjtögeti a pénzét egy szövetkezeti lakásra. Érdekli őket a politika is. Igaz, minden brigádtag jár szemináriumra. Érdeklődtem tőlük, hogy túl a magánügyeken, mi bosszantja őket legjobban. Alighanem újból egyszerre válaszoltak: — Az, hogy háború van. Még akkor is, ha messze van innen. A munkában nem lehet sokat beszélgetni. Visszahajolnak a gépek fölé. A gépe!; tűje gyorsabban jár, mint a másodpercmutató. Nagv figyelmet és pontosságot követel a varrás. S ez a kis kollektíva tud dolgozni: pontosan és szépen. Gazdagh István Jó január a kohászatban A január 1-én alakult Magyar Vas- és Acélipari Egyesüléshez befutottak az első jelentések a vaskohászat eredményeiről. Eszerint ez év januárjában 142 ezer tonna nyersvasat, 236 ezer tonna acélt és 149 ezer tonna hengereltárut gyáráott a magyar ipar. Nyersvasból mintegy 2000, acélból 27 000, hengereltáruból 8000 tonnával több készült, mint tavaly ilyenkor. Aradas A szatmári tájat átszelő Túr folyó áradása vasárnap este 542 centiméterrel Garbóiénál tetőzött A példátlan gyorsan, mindössze néhány óra alatt kialakult árhullám kedd reggelre, ugyancsak rekordsebességgel, 480 centiméterre süllyedt. Ez lehetővé tette, hogy a korábban elrendelt harmadfokú készültséget másodfokúra mérsékeljék. Mesterségünk címere Április 5-én kezdődik a Mesterségünk címere szocialista brigádvetélkedő a rádióban. Az elődöntőbe elsőként — április 5-én — a Duna Cipőgyár és a Pécsi Porcelángyár egy-egy brigádja kerül. 19-én, a Nagykőrösi Konzervgyár és a Csepel Motorkerékpárgyár, május 3-án a Dunai Vasmű és a Lenin Kohászati Művek, május 17-én a Dunai Cement- és Mészmű, valamint az egyesült Izzó, május 30-án a Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat, valamint a Tatabányai Szénbányászati Tröszt, június 14-én pedig a Kossuth Nyomda és a Debrecni Biogal Gyógyszerárugyár egyegy szocialista brigádja mérkőzik. A háromfordulós vetélkedő első díja 100 ezer forint, második díja 75 ezer, a harmadik díj pedig 50 ezer forint Tó a gázkát helyén Mint ismeretes, a hajdúsági földgázmezőn 1961 augusztusában a 36-os fúrásnál, amikor már 1361 méter mélységben járt a fúró, a feltörő gáz lángralobbant, a gáztömegek levegőbe emelték a fúróberendezést, tűzfüggöny keletkezett és a lángoszlopok néha elérték a 200 méteres magasságot is. A napokig tartó erős gázfeltörés úgy működött, mint egy tűzhányó. Végül úgy aludt ki, hogy a feltörő gazzal együtt sok vlz is felszínre került, ez visszafolyt a kráter mélységébe és eliszaposította a gáz forrását. A kráterperem legmagasabb részei hat méterrel emelkednek a környező terepszint fölé. A kráter belsejét víz tölti ki. A tó területe jelenleg 7120 négyzetméter. A nagyhegyes! krátertó legmélyebb pontja 9,31 méter. Kétszeres sértés A csomagoláson sok múlik — mondogatjuk gyakran, nem egyszer átvitt értelemben is. De úgylátszik, még mindig vannak hiányosságok ezen a téren. Kinéz magának az ember a BÚTORÉRT szegedi áruházában két jóformáju, mutatós széket. A szék amolyan könnyű alkalma tossag, titulusa „szoboszlói ülőke". Három van közszemlén, ezek közül a kékre és a zöldre esvén a választás, közelebbről is szemügyre veszi az ember: no milyenek? „Ejnye, de kár. hogy ez le van ütve, amaz meg horzsolt. Nemcsak ott: itt is. Sőt, emitt is!" Hát ez elég baj. Azaz, hogy sebaj, csak le kell ballagni a raktárba — reménykedik á vevő. Ám ott is csak egy sor szék átvizsgálása után akadhat rá az igazira. Mégcsak nem is a hibátlan igazira, hanem csak olyanra, ami nem túl feltűnően horzsolt-dörzsölt. Vajon hol csomagolhatták ezeket a székeket szállítás előtt, mért nem ügyeltek jobban a kiás berakásnál, elhelyezésnél? S főként — morfondírozik a vevő — miért nem volt szigorúbb az átvétel? De aztán ő se szigorú — igaz, nem jól teszi, de mit tehetne? — ahogyan a kereskedelem átvette, ö is megvesz'- a kereskedőtől. ö az egyetlen láncszem a láncolatban, akinek nincs más választása. Egy bizonyos: a többieknek volna. S kell is hogy legyen. Elkelne a keményebb — vagy akár a ..dörzsöltebb"? — ellenőrzés, hogy ne ilyen alaposan „megsértett" darabok érkezzenek a vásárlóhoz. Ez ugyanis az ő .számára is sértés. S. M. Szombat, 1968. február 5. DÉL-MAGYARORSZÁG 3