Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-08 / 32. szám

Budapest a figyelem központjában 0 Moszkva (MTI) Borisz Leontyev, az APN kommentátora szerdai cikkében rámutatott, hogy jelenleg Budapest áll a nemzetközi kommunista mozgalom figyelmének központjában. Egymás után érkeznek a táviratok a kommunista és munkáspártok elhatározásáról, hogy résztvesznek a februári találkozón. A Szovjetunió, Lengyelország, NagyBritannia, Olaszország, majdnem valamennyi európai ország, az Egyesült Államok, számos latin-amerikai ország, majdnem az egész Ázsia és majdnem az egész Afrika képviselve lesz Budapesten. Eljönnek uralmon levő kommunista pártok és olyan pártok, amelyek a kapitalista „demokrácia" feltételei között tevékenykednek. Eljönnek az üldözött, a betiltott pártok, mint például a Német Kommunista Párt, a Görög KP, vagy a Dél-afrikai Köztársaság Kommunista Pártjának képviselői. A közelgő találkozó jelentősége szinte napról napra növekszik. A jövőért vívott harc formáinak sokrétűségét ma legjobban a győztes szocializmus országai példázzák. Az európai szocialista országok testvériesen együttműködnek, segítik egymást. De mindegyik szuverén és minden párt, amely fiatal államát igazgatja, önállóan dönti el mind a belső fejlődés, mind pedig a külpolitika főbb problémáit Napjainkban csak egyetlen párt — a Kínai Kommunista Párt — támaszt igényt a hegemóniára a kommunista munkásmozgalomban, csak ez a párt hirdeti magát „tévedhetetlennek", csak ő akar „központ" lenni, ő akarja gyakorolni a „világhatalmat". Azok a pártok, amelyek Budapesten összeülnek, hogy kidolgozzák a kommunista és munkáspártok közelgő nemzetközi tanácskozásának programját, magukénak vallják a valódi egység, az elvi egység eszméit. Húszéves a koreai néphadsereg Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepli a harcokban edzett, hős koreai néphadsereg, amely az amerikai agresszorok és csatlósaik ellen vívott hároméves háborúban (1950 június— 1953 július) történelmi jelentőségű győzelmeket aratott és kikényszerítette a fegyverszüneti egyezmény megkötését. A Koreai" Népi Demokratikus Köztársaság fegyveres ereje azóta is harci készenlétben áll, hogv meghiúsítsa a Dél-Koreát megszálló amerikaiak és bábjaik provokációit. A koreai nép szüntelenül messzemenően gondoskodik hedseregéről: rendszeresen a legkorszerűbb fegyverekkel szereli fel az egyes fegyvernemeket és legjobb fialt küldte soraiba, akik gazdag harci tapasztalatokkal rendelkeznek. A hadászatilag és harcászatilag kitűnően képzett tábornoki- és tisztikar ütőképes alakulatokat hozott létre, amelyek vissza tudnak verni minden imperialista mesterkedést. A legfrissebb példa erre a „megfeneklett" Pueblo kémhajó világszerte nagy visszhangot keltett esete is. Ezt a rendkívüli gyors jáfatú amerikai kémhajót, amely behatolt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felségvizeire, elfogták a koreai néphadsereg hadihajói és személyzetét fogságba ejtették. A hazai határok sérthetetlenségén éberen vigyázó KNDK tengerészei — miként a többi fegyvernem harcosai — ismételten nagyszerűen vizsgáztak éberségből és harci készenlétből és nagyfokú manőverezőképességről tettek tanúságot Szívből köszöntjük a megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő koreai néphadsereget, Az IKP kongresszusa 0 Patna (TASZSZ) Az indiai Patna városában, Bihar állam közigazgatási székhelyén szerdán megkezdte munkáját az Indiai Kommunista Párt VIII. kongresszusa. A kongreszszuson az indiai kommunisták különböző szervezeteinek mintegy nyolcszáz küldötte vesz részt. Jelen vannak a kortgreszszuson a testvéri kommunista és munkáspártok delegációi is. A CSAP KB elnökségi ülése 0 Prága (MTI) A CSKP KB elnöksége február 6-án foglalkozott a decemberi és januári plénumon elhangzott javaslatokkal és a hozott határozatok megvalósításával. Az elnökséget Alexander Dubcek első titkár tájékoztatta a szovjet vezetőkkel, valamint Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával folytatott tanácskozásáról. Az elnökség jóváhagyta a februári események 20. évfordulója alkalmából sorra kerülő ünnepi rendezvényekre vonatkozó javaslatokat KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ ir Dél-Vietnamban változatlan hevességgel tombol, immár másfél hete, az indokínai háború történetének legnagyobb ütközete. A hivatalos washingtoni nyilatkozatokat, amelyek a visszafoglalt és megtartott városnegyedekkel hivalkodnak, egyfajta hivatalos optimizmus jellemzi. Ezek szántszándékkal elhomályosítják azt a sarkigazságot, amely olyan régi, mint maga a partizán hadviselés: az ilyen háborúban soha sem a terület megtartása az elsődlegesen fontos, hanem az, hogy erősítsék a lakosság ellenállását, megir.gassák a szembenálló fél hitét a győzelem lehetőségében és hogv pusztítsák az ellenséget. Ebből a szempontból — s ezt nyugodtan elmondhatjuk — a dél-vietnami hazafiak offenzívája feltétlenül eredményes. Még az amerikai sajtó is általában éles hangon bírál-' ja az amerikai vezetők indokolatlan optimizmusát és a valóságnak meg nem felelő kijelentéseit. A saigoni harcokról beszámolva például több kommentár megemlítette, hogy a harcok még mindig folytatódnak, holott Bunker nagykövet és Westmoreland egy héttel ezelőtt azt mondotta, hogy a dél-vietnami főváros „biztonságos" és a szabadságharcosok offenzíváját „visszaverték". James Reston a New York Timesben szerdán megemlíti: a kormány minden nyilatkozatában azt hangoztatja, hogy „közelebb van a győzelemhez". A cikkíró éles hangon ítéli el, hogy az Egyesült Államok az állítólagos „győzelem" fejében lényegében a korlátlan vérontást és Vietnam teljes szétrombolását is indokoltnak tartja. Mint Londonban és Washingtonban bejelentették, Wilson brit miniszterelnök szerda este Washingtonba utazott és csütörtökön este Johnson elnökkel találkozik. A megbeszéléseken várhatóan nagy helyet foglalnak el azok a problémák, amelyekben a két fél álláspontja eltér. Különösen heves viták várhatók annak kapcsán, miként javítsák meg az angol katonai költségvetés megnyirbálása következtében kialakult feszült angol—amerikai viszonyt, A magasszintű megbeszélések szempontjából nem éppen a legjobb előjelet jelentik azok az amerikai külügyminisztériumi nyilatkozatok, amelyek szerint Nagy-Britannia saját érdekeit a „közös védelmi érdekek" elé helyezi, s ezzel — úgymond — akadályozza az egységes nyugati katonapolitikát Tito és Nasszer tárgyalásai 0 Kairó (Tanjug) Kairóban szerdán befejeződtek a tárgyalások Tito és Nasszer elnök, valamint munkatársaik között. A két óra hosszat tartó záróülésen főleg a közel-keleti problémáról volt szó. Nasszer elnök — egyebek között — hangsúlyozta, az Egyesült Arab Köztársaság hajlandó a válság politikai megoldását kutatni. Az eszmecsere során egyiptomi részről elhangzott az a megállapítás, hogy Kairó és az arab országok többségének viszonya javul, ami . kétségkívül biztató jel az arab egység megvalósítására Irányuló törekvésekben. Tito elnök — előreláthatólag — ma, csütörtökön utazik haza Belgrádba. Lemondott a belga kormány 0 Brüsszel (MTI) A belga kabinet szerdán leirtott rendkívüli ülése után Van Den Boeynants miniszterelnök a képviselőház ülésén bejelentette kormányának lemondását. A kormányválságot az idézte elő, hogy a vallon és flamand nemzetiségű keresztény-szocialista miniszterek nem tudtak egyetértésie jutni a leuveni egyetem francia tagozatának sorsára vonatkozóan. A .flamand nemzetiségű miniszterek azt követelték, hogy a kormány viláigosan szögezze le: el fogja távolítani a flamand lakta városiból a leuveni egyetem francia tagozatát. A vallon nemzetiségű keresztény-szocialista kormánytagok és az őket támogató liberális miniszterek viszont az egyetem nagy múltjára és a kitelepítéssel járó óriási költségekre (mintegy 140 millió dollár) hivatkozva elleneztek a francia tagozat kitelepítését Leuvenból. A miniszterelnök az alsóházban elhangzott bejelentése után nyomban a királyi palotába hajtatott és benyújtotta lemondását Baudouin királynak. A király a lemondást elfogadta. Moszkvai élmények 2. fl mauzóleumban Metróval 20—25 perc alatt a város bármely részéből a Vörös térre juthatunk, s ha a Manyczsnaja térről a Lenin-múzeum és a Történeti múzeum vörös épületóriásai közölt felsétálunk, elénk tárul a világ egyik legnevezetesebb tere, a Vörös tér. Arra nem panaszkodhatok, hogy .egyedül vagyok. Nyüzsög a tömeg a GUM felőli oldalon, feketéllik a Vaszilij Blazsonnij templom talapzata körül, és a tér domborúsága folytán szinte eltakarja az egyébként nem törpe Lenin-mauzóleumot. Jó lenne oda bejutni... Közelebb érve nyilvánvaló, hogy ez nem is olyan egyszerű. Még csak fél órája nyitották meg a mauzóleumot, de bizony nem látom a tér végén sem a sor végét. .Rendezett kettős sorokban, percenként néhány lépést előre haladva, rendezők irányításával áramlik a kegyelet és tisztelet csendjébe merült látogatók sora; sokuk kezében friss virág. — Elvtárs, hol lehetne a sorba beállni? Látom az arcokon, milyen naívságot kérdeztem A rendőr mielőtt még szólna, nagyot kanyarít jobb karjával a levegőben. — Ma is van annyi látogató, mint szokott; menjen csak vissza a tér aljába, ott forduljon balra, és az Alexander-kertben, valahol a Kreml túlsó oldalán kezdődhet a sor. Megyek, megyek ... Nem vagyok rest, számolok. 800— 900 méter, métereknként 4 ember, az annyi mint.:. az bizony 3—3 és fél ezer ember. Végigjárni 2 óra, tehát kb. hétezren látogatják Lenint naponta. Nagy szám, de nagy az ország és nagy a népesség, s a távoli köztársaságok lakói életükben csak 1—2 alkalommal juthatnak el Moszkvába. Nem mennek el anélkül, hogy kegyeletüket le ne rónák a legnagyobb szovjet lángelme előtt. Az Ismeretlen Katona sírjánál örökmécs fáklyája nyaldossa a vörös márvány urna széiét... Először ide, a névtelen hősök és tömegek emlékművére kerülnek csokrok. Hosszan kígyózik a sor, míg a mauzóleumhoz érünk. Előttem alacsony, mongolos formájú, időtől és küzdelemtől barázdált arcú házaspár A lányukat látogatták, aki a moszkvai Konzervatórium hallgatója. "Burjátok, a távoli Bajkál szülöttei. — Talán még elérjük az expresszt. Ha nem, hát jó lesz holnap is. Akad még a városban látnivaló... Nyomukban lépkedek Ieíelé a homályos kriptába. Falai fekete márványból, benne itt-ott azúrkék csilla nású turmalinkristályok villannak fel. A ravatal... Lenin. Vlagyimir Iljics Lenin. Látni kell, ismerni kell művét; a szavak itt hatékonyságukat vesztik. Néhány lépcső a szabadba visz. Teljes csendben jutunk el a Kreml faláig, ahol a legnevesebb szovjet államférfiak és katonák emléktáblái mellett 19-es magyar hős sírját is csokrok borítják. A sor végén Malinovszkij marsall. Komarov; a gyász magasra tornyozza a virágot. A sor felszakadozik, sokan a tér szemléletébe merülnek, vagy éppen fényképeznek, háttérben a Vaszilij Blazsonnijjal (mert ugye kell a „dokument", hogy itt jártunk, láttuk, átéreztük); mások a Kreml kapuja felé irányozzák lépteiket. Az ünnepélyes hangulat lassan oldódóban van. Társként szegődöm burját ismerőseim mellé, együtt sétálunk be a várba. A kapu mellett a Szpasszkij-bástya. a „moszkvai BigBen". Éjféli harangütéseihez igazodik a moszkvai idő. A Kreml? Más. Az ünnepélyesség itt is uralja a hangulatot, de egy-kettőre felvidítanak a frissen aranyozott, napfényben szikrázó hagymakupolák. Uszpenszkij, Blagovesenszkij, Arhangelszkij és még négy templom, valamennyi fölé a Nagy Iván harangtornya magasodik. Hej, értették a módját a tömérdek pénz elköltésének, a pazar külső és belső díszítéseknek, drága aranyozásnak! És a fényűző paloták! A cároknak volt pénze; mindenki tudja, hogy honnan. Költötték is. Ideillének a fiatal Lermontov sorai:... „Nem, nincs értelme írni a Kremlről; csipkés falairól, sötét átjáróiról, káprázatos palotáiról ... Látni kell, látni; érezni mindazt, amit a szívnek és a képzeletvilágnak adnak ..." Nem szándékozom magam Lermontovhoz mérni, de árért valamit mégis . . Talán idegenvezetőnk szavaiból: ' „... Fából épített erődítmény állt itt már a XII. század közepén. A mai kőfalak és bástyák építése 1485-ben kezdődött, a templomoké valamivel korábban. Mindez a tervező olasz mesterek technikai tudása mellett az orosz építőművészet gazdag hagyományalt és szépségét szemlélteti, hiszen hazánkfiai részt vállaltak a tervek elkészítésében, és persze a megvalósítás is rajtuk múlott." Vakító fehér falak és kőcsipkék, hatalmas tornyok és súlyosan csillogó aranykupolák illusztrálják szavait. Betértünk két épületbe is: a Fegyvertárba, ahol az egykori cári gazdaság mérhetetlen kincseit őrzik. Hallottam is később egyik barátomtól: — A magyar királyok minden pompájukban sem viseltek annyi ékszert, mint a legszegényebb cár lova. — No jó, véznább királyaink el sem bírták volna — így egy másik. A szenátus épületében is végigjártuk a helyiségeket, melyekben Lenin lakott, élt, dolgozott ... Kimerítő a muzeális objektumok hosszadalmas szemlélése. Átsétálok a Szverdlov téren, a Nagyszínház mellett föl a Petrovkán, majd átvágok a Gorkij utca felé. Feloldódom a tömegben, pihentetem a kavargásban fáradt szemem és agyam. Még szerencsém is van, mindjárt tovább is adhatom élményeimet, künynyitek magamon: a Gor*ij utcán jóformán mindig találkozom magyarokkal. Hogy rr.it csinálnak itt? Bevásárolnak, futkosnak, keresgélnek. Van, aki talál is. Például könyvet; szépet és olcsót, mindenfélét. Ebben a városban mindenki olvas; mi, magyarok sem vonjuk ki magunkat alóla. Halász Norbert wjtatwérnwwwmwwi Gromiko Bulgáriába utazik 0 Szófia (MTI) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Ivan Basev bolgár külügyminiszter meghívására február első felében látogatást tesz Bulgáriában. Gomulka Ostravában 0 Ostrava (CTK) A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására szerdán Ostravába érkezett W. Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Kíséretében van Zenon Kliszko, a LEMP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára. A lengyel vendégeket a repülőtéren Alexander Dubcek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és; Vladimír Koucky, a CSKP Központi Bizottságának titkára fogadták. A két testvérpárt első titkárai között tárgyalások kezdődtek. U Thant körútja 0 New York (MTI) U Thant ENSZ-főtitkár kedden este New Yorkból Genfbe utazott, majd innen rövid pihenő után tovább indult Űj-Delhibe, ahol részt vesz az ENSZ második nemzetközi kereskedelmi és fejlesztési értekezletén. Üj-Delhiből visszatérőben a főtitkár megáll Moszkvában és Londonban, hogy tanácskozzék Koszigin szovjet, illetve Wilson brit miniszterelnökkel. A két látogatás bejelentését megfigyelők úgy értékelik, hogy U Thant ismét megpróbál lehetőséget keresni a vietnami konfliktus rendezésére. A Szovjetunió és Nagy-Britannia a genfi egyezmény társelnökei. 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1968. február 8.