Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

eghőkkentő tudományos felfedezésekről kap információt a közvélemény. A természettudományok fejlődése korunk egyik legjellegzetesebb vonása. Természettudósok — matematikusok, kémikusok és fizikusok — jelentik be kutatásuk eredményeit, s az emberiség sorsáért, jövőjéért érzett felelősséggel nyilatkoznak e felfedezések társadalmi hatásáról és következményeiről. Az élet jobbításának szándékával fáradozó többség — Nyugaton és Keleten egyaránt. — meggyőződéssel vallja, hogy így igazi „aranylónak" küszöbére érkeztünk. Érthető az Intellektuális közvéleményben a tudományos-technikai forradalom fantázia mozgató hatása. Természetesen nem szerencsés mindenik, hírt, közleményt talmud gyanánt kezelni. A Kortárs februári számában például Maróti Lajos körültekintően boncolgatja Marshall McLuhan torontói egyetemi tanár munkásságát. Ez a professzor — az angol irodalom tanára — 1962-ben már azt jósolta The Gutenberg Galaxy (A Gutenberg-galaxis) című könyvében, hogy a technika fejlődése folytán a harmadik evezredben az írás, a nyomtatott betű kimegy a divatból, vele együtt a nyomtatásban terjesztett kultúra is. Helyüket átadják az elektromos áramköröknek, mint korszerű gondolatközvetítőknek. Az ellentmondásos nyugati kritikák — amelyek McLuhan professzor munkásságát érik — feltételezik, hogy az évtized legjelesebb gondolkodója, más kritikák meg közönséges kóklerként emlegetik. Ar igazság eldöntése nem a mi feladatunk. Annyi azonban bizonyos, hogy a tudomány és technika forradalmának korát kezdik komolyan venni, különösen a technikailag fejlett országokban. Ebben a mozgékony szférában jócskán elférnek kóklerek is. Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjainak — többrészes nyugatnémet tévé-játék — a technikai branirjait, a képzelet szárnyalását nem kókler módon, hanem tudatosan befogták egy megrekedt, jobban mondva regresszív életfelfogás szolgálatába és a virtuozitással határos ügyességű terjesztésébe. Azt sugallják ugyanis — igen izgalmas előadásban —, hogy az emberiség elpusztul a harmadik évezredben (ha nem atombombától, ekkor) a kozmikus erők mozgásában (Super-Nova). De nem is kár érte, mert a tudomány a tenger fenekére kényszerül és akkor sem lesz másképpen, mint tegnap és ma; az ismert német katonai drill falanszterizálódik, s a kulturált „szórakozás" továbbra is a whisky vagyis a pálinka marad. Ez az életérzés nem azonos a marxistók jövőről alkotott felfogásával, sokkal inkább a mai nyugati életérzés önkényes kivetítése a harmadik évezredre, amely kegyetlen és sivár lesz, megfosztva minden apró emberi örömöktől. A világban zajló tudományos-technikai lázongást nem lehet gondolkodás nélküli hozsannával fogadni, esetleg jósgándékkal üdvözölnénk szédületesen nagy horderejű tudományos felfedezéseket, s szélhámos szemfényvesztéseket. Mindkettőre volt (és lesz) példa, szenzációvadászatra hajlamos nyugati hírközlő szervek részéről. Indokolt nagyon komolyan odafigyelni Marx György elméleti fizikus kitűnő tudományos esszéjére, amelyet az Üj írás januári számában — Gyorsuló idő — címmel — tett közzé és azután a televízió képernyőjére került tudósok vitájában » hangot adott esszébeli fejtegetésének. A magyar tudós is — tudományos eredményeket fölsorakoztatva — írja, hogy az emberiség most a természettudományok forradalmának idejét éli, s a felgyorsult fejlődés alapján a tudományos felfedezések egy része évtizednyi idő után szinte elavul, mert olyan rohamosan bővül a tudományos megismerés és felismerés. Az élet sürgető igénye, hogy a tudomány eredményei gyorsabban szívódjanak fel a termelési technikában, mert jelenleg a technikának 30—35 évenkénti kicserélődése lassú ahhoz, hogy az emberiség életszínvonal-fejlesztő törekvéseit kielégítse a termelés. A tudományos forradalom anynyira felszaporítja az emberiség hasznára szolgáló felfedezéseket, hogy alkalmazásuk folytán lehetséges a termelési technika kicserélődését 30—35 év alá szorítani. Ezáltal — és csakis ezáltal lehet — fejlett technikával rendelkező társadalmakban kitűzött életszintet elérni. Ez a körülmény magával hozza iskolai képzésrendszerünk lényeges fejlesztésének és módosításának szükségességét, hogy a lexikális ismeretek (gyorsan avulttá váló adathalmazok) helyett a gyerek gondolkodási készségének fejlesztésére tegyük a hangsúlyt, mert munkaképes évtizedeiben, az ezredforduló idején a termelési technika legr'óhh "szer, de inkább kétszer kicserélődik. A mai gyereknek tehát felnőtt koia. egyszer, vagy kétszer kell mesterségét újra tanulni. Az elméleti fizikus esszéjében megidéz Nobel-díjas kiválóságokat az USA-tól a Szovjetunióig, komoly, nagyhírű személyiségeket, akiknek véleményére adni kell. Hivatkozási helyet kapnak hazai tudósok és közgazdászok. Utal a szerző a párt IX. kongresszusának megállapítására, mintegy bizonyítva, hogy a tudományos forradal-mat és az ebből származó gyakorlati feladatokat jól érzékeli a magyar pártvezetés. „A tudományos-technikai forradalomnak jelentős politikai és társadalmi következményei vannak, s e kérdések vizsgálata is aktuális feladat." (A IX. kongresszus határozatából.) Nem tekinthető véletlennek, hogy a kormány egyik elnökhelyettese a tudomány és a termelési technika fejlesztésével foglalkozik. Hatalmon levő marxista párt igen érzékeny a tudomány és ennek gyakorlati hasznosítása iránt Különösen most, hogy a második világháborút követő harmadtk évtizedben a gyakorlat számára kínálkozó tudományos felfedezések ilyen „fantasztikus" méretéket öltöttek. Ennek az érzékeny figyelemnek kézzelfogható bizonyítéka most a gazdaság új irányítási rendszere, amely legalább anyrtyit hoz a tudomány érvényesüléseben és a társa dalom anyagi körülményeinek javításában. mint a gazdaság effektív fejlesztésében, (ez utóbbinak alakulása behatárolja az előző kettő fejlődését. A kölcsönhatások el vi tathatatlan ok.) övefi a társadalom irányításáért felelős politikai vezetés biztonságát, ha a tudományos életben dolgozók támogatják. A támogatásnak fő vonulata ezen a területen a különböző tudományágak fejlesztésében, pr odúk ti tatásában kei-esendő elsősorban, mert hiszen ez mazását megoldani. Az Igaz. hogy a fejlett technikával bíró országokban a technika kicserélődik egy dolgos emberöltő alatt, de ez nem egészen érvényes az alig indult államokban. Mert hiszen, például nálunk olyan sok mindent kellett kicserélni, hogy megoldandó dolgainknak még csak a felénél tartunk, miközben a tudományostechnikai forradalom újabb és újabb eredményeket produkál. Most már nem olyan egyszerű az új technika beállítása, nem lehet megtenni — mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt —, hogy valahol korszerűtlenné minősített technikát állítunk be azon a címen, hogy „ez itt még újként hat". (Vidéken sem lehet hosszú ideig járni ezt az utat, mert gazdaságtalan termelést szül az ilyesmi.) S számunkra a nemzetközileg élesedő gazdasági és kereskedelmi verseny is figyelmeztető. A realitások józanító hatásúak. A nemzett jövedelem felhasználása körültekintő mérlegelést igényel, mert nekünk úgySiklós János A szellem szárnyán mr mm M <m m es a földen a legfontosabb. A tudományos szellem szárnyalása számunkra — népünk számára — éppen olyan fontos, mint a kenyérgabona megtermelése, vagy a tervezett másfél évtizedes lakásépítési program megvalósítása. Mivel ilyen nagy horderejű a tudományok fejlesztése és a felfedezések sürgős gyakorlati hasznosítása, érthető, hogy a tudományos tevékenység ösztönzése a politikai — párt és állami — veaetés részéről a legerőteljesebb. Abban a nagyméretű küzdelemben, amely két ellentétes irányban fejlődő világrendszer — a kapitalizmus és a szocializmus — között folyik — a hatvanas évek elejétől különqsen — nagy jelentőségre tett szert a tudomány. A társadalmi össztermelés sietősebb fejlesztése a tudományok elért és alkalmazható eredményeivel függ össze. A két világrend küzdelmének végső kimenetelében az ember életkörülményeinek, életszínvonalának alakulása lényeges szerepet játszik. A mi hazánk az elmúlt negyed században nagy pályát futott meg ipari, mezőgazdasági termelés tekintetében, és tudományos életünk kedvező alakulásában. Ezektől függően az életviszonyok javulásában is. Ha azt nézzük, hogy honnan indultunk el, akkor büszkeséggel állhatunk ország, világ előtt. De ha az igényeket vesszük célba — mint ahogyan célba is vettük —, ahová el akarunk jutni: a tudomány, techrika fejlettségében előttünk járó nemzetek elé, akkor erőfeszítéseinket most szükséges megtízszerezni. Nekünk sokat mond az, hogy három évtizede még „balkáni elmaradottak" volt a nevünk Európában, de ettől nem hatódik meg a tudományos-technikai forradalom és az a „szédületes" erőfeszítés, amely ezeknek az eredményeknek a gyakorlati alkalmazása érdekében történik. Nagy szerencsénk és támaszunk, hogv a Szovietunióval, a szocialista tábor országaival közösen lépünk a tudományos tevékenység fejlesztésében és a felfedezések gyakorlati alkalmazásának meggyorsításában. A

mikor ilyen, sürgető és a tudós felelősségétől feszülő írásokat, megnyilatkozásokat olvasunk, szinte akaratunkon kívül is eszünkbe jut; az illúziók és realitások kívánatos összeméri cskélése. A közvélemény formálása, megbarátkoztatása sok-sok új jelenséggel tudományos propagandánkra vár, erre nélkülözhetetlenül nagy szükségünk van. Hellyel-közzel még a „rádöbbentés" erejével fellépő ismeretközlésre is. Különösen vezető munkakörökben működő személyeknél. De legalább ilyen értékű erény az is, ha józan mértéktartásra törekszünk. A szélesre nyitott kontraszt — hazai valóságunk és a tudományos-technikai forradalom felfedezései közötti aránytalanság — akaratlanul Ls zavart idéz eló az emberekben. S ezáltal esetleg önm^unk oktalan kritikusaivá lehetünk. (Mas természetű kérdésekben már voltunk azok.) Naponta találkozom azokkal a munkásemberekkel. akik kitűnő technikával bánnak, s azokkal is, akik ötvenesztendős technikával dolgoznak. (A szegedi ládagyár szalagfűrészei negyven esztendeje futnak, s régen nem tartoznak a körszerű. automata fűrészekhez, de nincsen pénzük másikra. A vasöntöde kokillái sem változtak az utóbbi fél évszázadban, pedig az automata öntőgépek már működnek.) Nem azért van ez így, mert nem volna érzékünk az új, korszerű technika iránt; sajnos, nincsen olyan nagymértékű anyazi erőnk, hogy kicserélhettük volna mindazt, ami már régen kicserélendő. A tudományos-technikai forradalom eredményeinek szellemi megteremtése nehéz, de semmivel sem könnyebb ezeknek az eredményeknek gyakorlati alkai•zólván egyszerre kellett mindent elkezdeni 1945 után. Iparunk — európai méretekkel nézve — nem volt számottevő. Ha Csongrád megyét vesszük figyelembe, itt az iparosítás a felszabadulást követő 23. évben is tart, s a jelek szerint meg hosszú ideig nem fejeződik be. De hasonló értelemben szólhatunk hazánk legtöbb megyéjéről. Nekünk iparteremtéssel kellett foglalkozni és egyben próbálkozni azzal, hogy a tudományos-technikai forradalom felfedezéseiből hasznosítani tudjuk mindazt, amit anyagi lehetőségünk megenged. Rossz, korszerűtlen mezőgazdaságot örököltünk. Alig ismerték a gépeket, műtrágyát, s közben az elmúlt két évtized űj és űj termelési eljárásokat, agrotechnikai felfedezéseket hozott, amelyeket felhasználni kötelességünk. A mi leckénk úgy szólt, hogy legyőzni az elmaradást és felhasználni mindazt, ami anyagi erőnkből telik „szegényes" viszonyaink között. A lófogatú eke kiszorult, helyébe korszerű munkaeszközök kerültek: traktorvontatásü eke, fürgébben mozgó és célszerűbb földmegmunkáló eszközök stb. Divatjamúlt ziháló gőzgép volt a szérűkben, helyére aratógépek, kombájnok kerültek. De a mezőgazdaság technikai ellátottságának viszonylagosságát mutatja, hogy az összkereső lakosság 35 százalékát még mindig leköti mezőgazdaságunk. Tudományos életünk fejlesztését a sürgető igények (a világméretű fejlődés) diktálták. s ez a ritmus most még gyorsabbá válik. Nagyobb invesztációt igényel a tudományos élet, mint korábban, ha nem akarunk elmaradni. Iskolákat építettünk, mert ezekből is kevés volt, s emellett megteremtettük a korábban ismeretlen népművelést A létminimum alatt élő lakosság életszintjét elfogadhatóvá tettük és az urbanizáció és a lakáshiány leküzdése érdekében nagyméretű lakásépítési program megvalósítását vettük tervbe és hajtjuk végre. Nem volt egyetlen olyan termelési és szociális ágazata sem hazánknak, amelyre ne kellett volna költeni az elmúlt két évtizedben. S ha így nézzük helyzetünket, akkor megértjük, hogy a tudományos-technikai forradalom hasznosítható vívmányait anyagi lehetőségeink szabta keretek között tudjuk realizálni. Aki ezt Magyarországon nem veszi figyelembe, illúziókat kerget. Aki pedig nem veszi figyelembe azt, hogy a tudományos-technikai forradalom korát éljük, az megreked és visszafele húzza a nemzet szekerét. Nem mellékes nálunk a munkaerő foglalkoztatása sem, hiszen szocialista hazában élünk. A gazdasági élet, extenzív fejlődési periódusa ugyan lezárult, de az intenzív, a tudományok és a termelési technika alapján működő fejlesztés még nem teremtett olyan helyzetet, amely a munkaerő felhasználásában már most nagyobb változtatásokra késztetne bennünket. Egyelőre a 44 órás munkahetek megteremtésénél is éppen a termelési-technikai kérdések megoldása jelenti az első leküzdendő akadályt. Nem lényegtelen ebből a szempontból .iskolapolitikánk és pedagógiai munkánk sem. Látogatom a tanyai és falusi iskolákat (és a városiakat is), ahol helyenként még — az előző esetekben — 4 —6 osztály foglalkozik egyszerre, az utóbbiaknál is bőséges létszámú tanulócsoportokban a lexikális tudás számonkérésére futja a pedagógus erejéből. A korszerű pedagógia eszközei még csak néhány iskolában adnak újszerű didaktikai lehetőséget a tanárok kezébe. S ebből a szempontból vizsgálatra szorul egész pedagógusképzésünk módszere és rendszere, amely nem mindenben felel már meg a formálódó új helyzet által támasztott igényeknek. Itt sem attól függ a változtatás, hogy van kedvünk vagy nincs — anyagi lehetőségeinktőt elsősorban. Persze pedagógiai módszerek tökéletesebbé formálásához kedvezőbb helyzetet teremt a demográfiai hullám levonulása. S ez esefben nemcsak anyagi természetű kérdések ezek. Fejlődésünk összefüggésekbe ágyazott állapotát egy időben két irányból szükséges megközelítenj. Elért eredmenyeink alapján a magyar változások évszázadot léptékűek. Más oldalról a tudományos» technikai torradalom produkciói kínaihoz• nak hasznositasra, újabb eredmények előállítását sürgeti az idő, s ez további nagy erőfeszítésekre ösztönöz. Az egyidejűség széjjelválasztása tehát nem lehet szerencses. Pedig nálunk a napi ügyekben, szakmákban serénykedőknél, a gyakorlat embereinél általában az elért eredmények fölötti „nyugalom", az elégedettség érzése az erősebb. S ez nem baj. Politikai szempontból nélkülözhetetlenül hasznos is. Baj akkor kezdődik, ha ez az elé^'ríetfc-' ség az újjal, a további erőfeszítésekre sarkalló tényezőkkel szemben érvényesül. (Sajnos a konzervatív erők hatása nem lényegtelen.) Viszont a gyakorlati élettől távolabb eső szférákban, a tudományos kutatás területein feltárulkoznak azok a lehetőségek és távlatok, amelyek az emberiség jövőjét mutatják. A felismerés feszítő erejétől hevítve — segíteni akaróan és igen őszintén — kutatók, tudósok elszakadhatnak a hazai realitásoktól. A felfedezéseket és találmányokat, a tudományos-technikai korszerűségeket látják, amelyek a gyakorlat számára kínáltatnak fel, s értetlenül állnak, ha a szükségletekben fuldokló gyakorlat nem nyúl értük azonnal. A legtöbb esetben nem a joszándéh hiányzik, hanem anyagi korlátokkal kell számolni, amelyek között a hazai gyakorlat működik. Ily módon alakul ki indokolatlan feszültség a közvéleményben. Sürgetik a tudományos-technikai eredmények felhasználását, míg adott helyen az anyagi akadályok nem küzdhetők le 1968ban, vagy 1970-ben sem. A Szegedi Kibernetikai Intézet számológépének állandó működtetése iránti igény jogos. De a szükséges technikai adottságok még hiányoznak a szegedi ipar adminisztrációjában. Nem arról van szó, hogy valaki, vagy valakik nem akarják alkalmzni, hanem a feltételek hiánya zárja ki a folyamatos felhasználást. Ebből a példából nem a feltalálások hiábavalóságára lehet következtetni. Ellenkezőleg: a hasznosítás lehetőségeinek bátrabb keresésére ösztönöz egy-egy ilyen példa! S

zükséges szólni a tudománypolitika szerepéről. E fejtegetésekből is kiderült tálán, hogy előre tervezés nélkül, fejlesztési koncepciók híján a tudományos kutatótevékenység anarchikussa 'és önóélúvá válhat. Milyen támpontok, hazai ffcgódzók találhatók a tudománypolitika számára? A tudományostechnikai forradalom világszintet jelentő eredményei, es a kutatási tevekenység fő irányai: a hazai gazdásági, társadalmi, szellemi élet szükségletei, s a gazdaság teherbíró képességének Vizsgálata, hogy a meglevő anyagiakból mennyi fordítható e terület fejlesztesere; tudományos apparátusunk kvalitásai és a tudományos ágazatok technikai ellátottsága; a hazai — és a KGST-ben a nemzetközi kooperáció alapján kialakult — igények sürgősségi sorrendjének bíátösftása; a " különböző kutatótevékenység és a felhasználó gyakorlat összhangjának megformálása stb. (A tudományos kutatótevékenység arányos fejlesztése — anyagi lehetőségeink és a rangsorolt szükségletek alapján — éppen olyan fontos, mint a gazdaság arányos fejlesztése. Az egyensúlyzavar növeli a meddőséget itt is. úgy. mint a gazdaságban.) Remélem elég érzékletessé vált. hogy egyegy kutatóműhely izolált szemlélete vakvágányra viheti a jószándékú, segítőkész embert is. ha nem vizsgálja komolyan egyéni tevékenységének, produkciójának szerepék helyét, több, nagyobb összefüggésben. Sajnos, tudományos életünkben számosan járnak saját gyártmányú vakvágányon. A helyes irányba állítás a tudománypolitika feladata. Eddig a természettudományok által elért eredményekről, a termelési-technikai forradalom világméretű kitágulásáról volt szó. Ne vonjon le az olvasó olyan konzekvenciát ebből, hogv a társadalomtudományoknak a harmadik ezredforduló felé menetelő emberiség számára nincsen különösebb jelentősége. Az anyagi javak előállításában a természettudományos, technikai fejlődés elsődleges, de az élet egészét tekintve — természet- és társadalomtudományok közé — nem lehet rangsort állítani. Az utóbbi évtizedben a természettudományok viharos fejlődést produ káltak a társadalomtudományok ettől — hazai ismeretekre támaszkodva irom le — elmaradtak. Pedig a tudomárorastechnikai forradalom társadalmi hatásának vizsgálata, s megfelelő következtetések levonása ugyanolyan jelentőséggel bír az emberiség jövője, szocialista eszménk gyarapítása szempontjából, mint az életszínvonalat segítő technikai fejlődés. A szembetűnő elmaradásnak csökkentése egyik lényeges feladatunk. A szellem szárnyalása és a realitások érzékelése látszólag különböző, de mégis összetartozó kérdés. Éppen a honi realitások jó érzékelése ad eröt, szellemi es lelki inspirációt tudósoknak, kutatóknak, akiket születésük, munkásságuk és haláluk e hazához köt. Ehhez a jó úton járó szocialista nemzethez: ehhez az igyekvő, szorgalmas, dolgos néphez. A hazai valóság múltjának jelenének ismerete, jövőjének elképzelése emeli ki a szellem emberét szakmája kereteiből és teszi felelőssé országos méretekben a tudományos-technikai forradalomért, s eredményeinek gyakorlati hasznosításáért