Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

VASARHAPI lilllllllllllllillllllllllllllllllllIhllllHIIIIÍHIIIllllllt könyvszemle Ez SzDP az ellenforradalmi parlamentben Serfőző Lajos könyve A srocializmus teljes felépítésén dolgozó népünk és munkásosztályunk számára egyáltalán nem közömbös, hogy történészeink a múlt küzdelmeit, pozitívumait és negatívumait egyaránt, a lehető legrészletesebben, a valóságnak megfelelően feltárják és kózkincscsé tegyék. Nem kivétel ez alól a magyar történelem egyik legsötétebb, negyedszázadig tartó korszaka sem. A Horthy-fasizmus történetének feldolgozása az utóbbi években örvendetesen meggyorsult. A magyar munkásmozgalomnak a Tanácsköztársaság leverését követő nehéz küzdelmeiről az elmúlt hetekben két jelentős munka jelent meg: A magyar forradalmi munkásmozgalom történeté nek 2. kötete és A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a parlamentben, 1922—1926. Az utóbbi nuinka szerzője Serfőző Laj^s, a József Attila Tudományegyetem docense., Az ellenforradalmi rendszer lényegének és a forradalmi munkásmozgalom akkori objektív állapotának megismerése szempontjából rendkívül fontos időszak volt 1922—1926. Ebben a szakaszban stabilizálódott a Horthy-fasizmus, ért véget Európa-szerte a forradalmi fellendülés, szerveződött újjá a magyar kommunista mozgalom, és nem utolsósorban: ekkor jutott parlamenti képviselethez az SzDP. Ami nem sikerült az SzDP-nek 1890 és 1917 közötti években, vagy akár 1920-ban, az sikerült 1922-ben. Ennek a sikernek a belés külpolitikai okaira, összefüggéseire mutat rá Serfőző Lajos monográfiájának első oldalain. A már korábban többször elemzett, rosszemlékű Bethlen—Peyer paktum szerepének vizsgálatával indítja a szerző a téma tárgyalását. Nagy érdeme a munkának, hogy ebben a viszonylag ismert kérdésben is tud újat mondani. Kimutatja, hogy még a jobboldali szociáldemokrata vezetők között sem volt egyetértés a paktumot illetően. A kommunisták pedig ezt a nyilvánvaló árulást tükröző paktumot a jobboldali vezetők leleplezésére használták fel. összekapcsolva ezt azzal, hogy a paktumot elítélők és a centristák felé együttműködési javaslatot tettek a polgári demokratikus célkitűzések megvalósítása érdekében. Nem volt egyetértés az SzDP vezetésén belül abban a fontos kérdésben sem, hogy a párt részt vegyen-e a parlamenti választásokon, éljen-e azzal a lehetőséggel, hogy képviselőkét juttassón az ellenforradalmi rendszer parlamentjébe. A 150 tagú pártválasztmány csak 11 órás vita után döntött a részvétel mellett. A helyes "döntés indítékait *ok*>ldulúnn elemzi ós bírálja a szerző. Különösön tanulságos az SzDP választási programjának vizsgálata. Ez a program azt mutatta, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők azonossági jelet tettek a klasszikus polgári demokráciának megfelelő parlamentarizmus és a Horthy-fasizmus parlamenti rendszere koze. Túlzott reményeket tápláltak az árnyék-parlamenttel kapcsolatban. A választások kimenetele (az SzDP az összes szavazatok több mint 15 százalékát, Budapesten közel 40 százalékát megszerezte) nemcsak azt mutatta, hogy feltétlenül helyes volt a részvétel, de azt is, hogy „a munkásság, a dolgozó tömegek két éven át mesterségesen elfojtott politikai tettvágya most, a választási rendelet által biztosított szűk résen át, felszínre tört és hatalmas arányú érdeklődéssé, aktivitássá nőtt". A monopolhelyzetben levő SzDP parlamentbe való bekerülése rendkívül jelentős volt — ha korlátozott mertékben is, de fontos harci fórumhoz, lehetőséghez jutott a munkásosztály, a dolgozó tömegek legális pártja —, de abból eredően, hogy a párt vezetése a jobboldaliak irányítása alatt állt, azzal a negatívummal járt, hogv minden más munkát a parlamenti harcnak rendeltek alá. A KMP is felismerte a megnövekedett lehetőséget, és helyesen arra törekedett, hogy az Sz0l > -b,?n mCiilüYŐ é1 lgnzékkg1 összefogva rász.oritsák a parlamenti frnkcirtt a munknsérdekek képvisele.tcrc. Természetesen a jobboldali vezetőkből álló SzDP parlamenti frakció csak nagyon következetlenül képviselte a tömegek érdekeit. A parlamenti frakció tevékeriységevel való elégedetlenséget jelezte a párt 1922 decomtterébán tartott ktyigresszusa ls. ahol a 250 Jcüldött kittül •>8-nria* ollen/ék által beter jesztett új vezetőségi listáraeszavaztak. Tény azonbán. hogy az SzDP vezetése és a parlamenti frakció minden jobboldalisága és megalkuvása ellenére i.s a legbaloldalibb, a legharcnsabb parlamenti ellenfele volt a Horthy-fasizmusnak. Serfőző könyvének éppen az az egyik nagy érdeme, hogy ezt nagy tényanyagra támaszkodva bizonyítja, árnyaltan és ennek megfelelően objektívan ábrázolja a nagyon ellentmondásos SzDP-t. A könyv az 1926-os választásokig követi nyomon az SzDP parlamenti tevékenységét. Az 1926-os választásokon 1922-höz képest nagymennyiségű szavazatot vesztett — tíz képviselővel kevesebb került a parlamentbe — az SzDP. Ennek okaira, és olyan'fontos kérdésekre is, mint a jobboldali vezetők tartós befolyásának okai, a nem egészen sikeres parlamenti szereplés elfogadtatása a párt tagjaival stb. szintén választ kapunk. Végül külön is megemlítjük a szerző választékos, színes, a nehez kérdésekét is könnyen érthetővé tevő slilusát, ami növeli a könyv értékét. Serfőző Lajos müve feltétlen jelentós hozzájárulás ahhoz, hogy reálisan ítéljük meg a korábban, főleg 1956 előtt sommásan és alapvetően csak negatívan értékelt Szociáldemokrata Pártot. Egyben segítséget nyújt ahhoz is, hogy fontos ismereteket nyerjünk a magyar munkásmozgalom 1922—1926 közötti harcairól. Propagandistáink is minden blzonnval eredményesen felhasználhatják munkájukban ezt a könyvet. (Megjelent az Akadémiai Kiadó gondozásában.) RACZ JÁNOS ínsfVi V/nkler László materem űi y G. Szabó László Kodály ravatala Kikelt a vetés A percért a perc tizedéért a másodpercekért, amíg szemükbe ivódhat a kép múló virágok bemázolt lombok sialagosan meredő tornya alatt korhadni-pyalult deszkák rétege mögött a foszlani-szánt posztó redöitöl fedve a bomlani-inríult megfaradt [sejt-szöveten túl a múlhatatlan a sohsem-porladó ami ott csattog szolmizáló kisiskolások repdeső kedvében [mikrobarázdák pórusaiban szerte az éneklő nép szívében egy jobbra törő világ emlékezetében — jönnek it percért a perc tizedéért a másodpercekért amíg eléjük villan-hat a kép jönnek vonulnak ezrek tízezrek karokon szatyor de az se baj ha bezár a közért ha lekésik a filmet a randevút topognak türelmesen nem tolong senkisem pedig még órákat állhat a percért tt pere tizedéért hogy lássa — most semmi se fontos csak ez s a késő délutáni fényben a Duna habjaiból Tedeumot zengenek Budavár tornyai kora tavaszban telt kalászok tengere ring vonul a sokaság e sokaság ma lélek t lélek s szabad nép tesz csuda •'''tokai tízezrek jöttek el felidézni mi bennük múlhatatlan Beért a vetés Tánagy Sándor Utazás Köd Srbocai: fák, mibe dőltök, hová suhantok? Hová viszel, gyorsvonat-idő? Mit akarsz elhagyni és utolérni? Váltok esuklasai, mellkas döccenésez. milyen megállóhely érkezését jelzitek? Mennydörgő mozdony, csak szaladj. Távolság kendője, integess. Egyszer majd. mint üdvözlőlapot, földobjuk emlékeinket — Elöl: magány, háttérben: szerelem. „Üdvözlet a messzi távolbóW Csak a cim hiányzik. Es az aláirás. A. Agrejavili Protekció Gija csüggedten csukta össze Az elméleti mechanizmus című tankönyvet. „Űristen1 — gondolta —, hat meg lehet ennyi mindent tanulni?! Ki kellene találni valamit..." — Apa — fordult az édesapjához, — nem ismered te véletlenül Gabunyljt? — Salva Ivanovicsot? — Azt a professzort. — Hát Salva professzort! — derült fel az apa arca, — Én eddig mindössze annyit tudtam róla, hogy csak a hozzá beosztott pincéreket tudja egreciroztatni, s mas tudományhoz nem ért. Gija feltárcsázott egy számot, megérdeklődte az elméleti mechanizmus professzorának nevét. — Georgijnak hívják. Georgij Gabunyin — mondta aztán az apjának. — Ismered? ... — Georgij?... Nem ismerem. Salva Ivanovicsot ismerem. de Georgijt nem..; De hat miért kérdezed? Talán ö fog vizsgáztatni? — I-i-igen ... _ sóhajtotta keservesen Gija. Másnap felkeresték Salva Ivanovicsot, s eléje tárták a tényeket Mire az elővett egy cédulát, s a következőket körmölte rá: „Nyikoloz. hallgasd meg ezt a két embert A rokonaim". Nyikoloz Gabunylj meghallgatta őket. s 6 is írt egy cédulát: „Vano, hallgasd meg ezt a rokon-gyereket!" Vano csupa fül volt, s már frta is a cetlit: „Kedves Georgij! Hallgasd meg ezt a fiút Rokonom". Georgij — a professzor — valóban meghallgatta Giját, s ő is irt — a fiú indexébe — egy hatalmas egyest Fordította: Krecsmáry László Bubori Magda MIÉRT? Merengve járok, céltalangondolatomban benne van a képe. Miért van ez? Ha alszom, róla álmodom, beszélek vele, s fáj nagyon a szivem. Miért van ez? Valami itt benn elszorul, kalimpál a szivem vadul, ha itt van. Miért van ez? Nikolinéhség Éjféltájban észrevettem. hogy elfogyott a pipadohányom,. Átkutattam az íróasztalom fiókjót, beletúrtam néhány régi dohánytasakba, de még egy pipára valót sem tudtam összeszedni. Mitévő legyek? Olvastam valahol, hogy eg.yes őserdei indián törzsek kukoricalevelet szívnak dohány helyett. De honnan vegyek késő éjszaka kukoricalevelet? Most már bántam, hogy annak idején, mikor erősen propagálták, nem ültettem négyzetes kukoricát. Milyen jól jönne most! De legalább égy cigarettám lenne! Egyetlenegy. Átvizsgáltam minden öltönyömet, zakómat, de hiába. Sehol semmi, és még milyen hosszú az éjszaka! Visszaültem az asztalomhoz és elkeseredetten tovább írtam, de a humoros elbeszélésem hősei — mintha csak bosszantani akarlak volna — állandóan dohányoztak és fújták a füstöt az orrom alá. Honnan vegyek egy cigit? Csöngessek be a szomszéd lakásba, hogy: „Jo éjszákét, szomszéd! Nincs véletlenül egy cigarettája?" Aztán eszembe jutott, hogy a második emeleten lakik egy mérnök, aki pipázik. Mi lenne, ha bemázolnám az arcomat különböző színű festékekkel, és a hónom alatt egy hustugo barddal beállitanek hozza: „Udv, törzsfőnök! Azért jöttem, hogy ássuk el a csatabárdot, és szívjunk el egy békepipát! Vagy legalább adjon egy'kif pipadohányt." Ez sem jó ötlet. Lehet, hogy a pasasnak nincs humorérzéke, és nem kedveli az indián történeteket. Rettenetes éhség gyötört, nikotinéhség. Ügy ereztem, ha egy órán belül nem szerzek egy cigarettát, vagy egy kis dohányt, nikotinéhenhalok. Nem volt mas hátra, éjnek évadján fel kellett öltöznöm és ki kellett mennem az éjszakába. Ezen az istenverte környéken azonban még egy vacak vendéglő sincs nyitva. Mindegy. Elindultam. Futva. Aztán lelassítottam a lépteimet és arra gondoltam: lemondok a dohányzásról, a pipáról és a cigarettáról is. Igen. itt a soha vissza nem térő alkalom. Az órámra néztem, hogy megjegyezzem ezt a történelmi időpontot. Hajnali háromnegyed egy. S akkor feltűnt előttem, a kis köpcös férfi. Körülbelül húsz méterrel ment előttem, kacsázó léptekkel, jókedvűen. fütyörészve. Megpillantottam és máris tudtam, hogyan fogok cigarettát szerezni. Megközelítettem és a fülébe súgtam; — Ne nézzen hátra! A kis köpcös rémülten neaett ram. — Ml... miért., i ml tőrtént?! — Egy szakállas őrült követ minket ... Öriási kés van a kezében!, t. — Szentisten! — Most már ketten vagyunk. Nem történhet semmi baj. de ne nézzen hátra! Elmegyünk a következő utcasarokig aztán balra befordulunk. Hallja a lépteit? — Nem hallok semmit. — Ne nézzen hátra! Azt hiszem, megállt. Csak semmi pánik! A következő saroknál balra be! — Szólni kéne egy rendőrnek.;. — Hol van ilyenkor rendőr? Midőn elértük a sarkot villámgyorsan befordultunk és a falhoz tapadva. riadtan hallgatóztunk. — Követ minket? — kérdezte vacogva a kis köpcös. — Én nem hallok semmit... — Pszt! Maradjon csendben! Hosszú ideig mozdulatlanul füleltünk. aztán suttogva azt mondtam: — Nagy, fekete szakálla van és egy fél méteres konyhakést szorongat a mancsában ... — Pokoli helyzet. .. — Ne veszítsük el a fejünket! — bátorítottam a társamat. — Gyújtsunk rá és gondolkozzunk. Talán eszünkbe jut, hogyan lehetne lerázni az üldözőnket... Elővette a cigarettáját és remegő kézzel felém nyújtotta. Végre! Mohón kivettem egy cigit, rágyújtottam és elégedetten nagyot slukkoltam belőle. A kis köpcös a falhoz tapadva, feszült figyelemmel hallgatózott... MIKES GYÖRGY 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1968. február 25.