Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

Tévé- raj o n g ó Mit kellene feltalálni? Tudományos technikai távprognózis A tudományos-technikai sz? ezenkívül is bővében Telefonálni? Kizárólag vi­íorradalofn győzelmesen ha- vannak már speciális és ki- deo-telefonnal fogunk majd lad előre világszerte. S va- tűnő gyógyszerek. (Tessék? annak idején, tehát látjuk is, jon milyenek a távlatok? Hogy az influenza ellen akivel elcsevegünk. ..Mit lehet és mit kellene van-e? Nem tudni; bár az Mondanunk sem kell ta­feltalálni a következő 20 év- „immunizálás minden beteg- ián. hogy a háztartás mai ben?" — erre a körkérdésre rég ellen" kitétel ilyesmivel villamosítását és automatizá­— Az orvos utasította. A S+em ka PtkatürSl* hogy naponta egy órát sétáljon! válaszolt nemrégiben egy sor külföldi műszaki-tudo­mányos lap szerkesztősége a Műszaki Éle't. hasábjain. Ha belenézünk abba a színes kaleidoszkópba, amit a 20 esztendő utánra SZóló távprognózis jelent, egész sor tudományos és technikai szenzáción akad meg a sze­münk. Például: íme, itt a rákszérum, az a csodafegy­ver, amivel térdre kénysze­ríthetjük az emberiség egyik legádázabb ellenségét. Per­is kecsegtet.) Új helyzetben — Tovább keressük az üj mechanizmus feladatainak végrehajtását legjobban elő­segítő módszereket a párt­munkában — állapította meg Balassy Sándor, a Ken­derfnnő és Szövőipari Válla­lat pártbizottságának titká­ra. Hozzátette azonban, hogy ez cseppet sem egyszerű. Szavai mögött a nagyvál­lalati politizálás, az élet és a munka sokféle gondja, ba­ja érzódik. Cselekvő közreműködés Az üj mechanizmus új helyzetet hozott a gazdálko­dásban — új helyzetben kell végezni a pártmunkát. Vilá­gos, hogy a gyári pártbizott­ság és a párt-alapszerveze­tek működési területük leg­főbb politikai irányító tes­tületei, De hogyan segítse­nek? Nem kell, nem is sza­bad átvenniök a gazdaság­vezetés dolgait, viszont a gazdálkodás eredményessé­gét a pártmunka eszközei­vel előre kell vinniök. Mi­ben és hogyan jelentkezik ez? Nincsenek kötelező terv­mutatók, előírások. Vállalati termelési programot, tervet azonban készíteni kell. S ami a gyári pártmunkában új és mindenütt követésre méltó, hogy a vállalati párt­szervek részt vettek a tervek kialakításában. A tavaly kez­dett piackutatás után kiraj­zolódtak az igények, s az is, hogy mire képes a vállalat. A gyári pártbizottság decem­berben foglalkozott a felké­szüléssel az új mechanizmus­ra. Ezek után „állt össze" a vállalat idei termelési terve, ami több a tavalyinál. A fo­noda 7,5 százalékkal gyárt többet, az export aránya itt 11 százalékkal nő. A szövet­gyártás 8,5 százalékkal emel­kedik, ezen belül exportra 17,2 százalékkal küldenek több árut. Idén a nagyválla­lat összes tervezett árbevé­tele 1 milliárd 83 millió fo­rint, és 51 millió forint nye­reségre számítanak. A gyári pártbizottság — a gazdasági vezetők bevonásá­val és velük nem egyszer vitában közös álláspontra jutva — irányelvekben rög­zítette a gazdaságszervező és gazdaságpolitikai munka fö teendőit 19fí8-ra. Nem regisztráltak tehát, hanem a gazdálkodás emberi, politi­kai vonatkozásainak alapján kezdeményeztek. Egyik fő elv volt és maradt, hogy meglegyen a népgazdasági, a vállalati és az egyéni ér­dek összhangja. A gyári pártbizottság elő­remutató állásfoglalása a vállalati gazdálkodás, élet minden lényeges kérdését átfogja. Néhányat közülük: a vállalatnál az utóbbi évek­ben többszáz millió forint értékű beruházásokkal kor­szerűsítették a gépparkot. Ezért — hívja fel a figyel­met az állásfoglalás — biz­tosítani kell, hogy a nyere­ségtömeg növekedése meg­haladja a termelési érték emelkedesének ütemét. Azt jelenti ez. hogy még jobban ki kell használni a korsze­rűsítések nyújtotta lehetősé­geket. Az állásfoglalásban a nehéz fizikai munka további csökkentése, a szociális kö­rülmények javítása, a ko­rábbinál jobb anyagi ösztön­zés. a később majd napirend­re kerülő r.iunkaidőcsökken­tés hogyanja, a minőségja­vulás, anyagtakarékosság, a gyártmánvfejlesztés iránya, a társadalmi tulajdon védelme is szerepel. Az állásfoglalás alapján készült el a nagyvállalat kompler műszaki intézkedési terve. Ebben üzemegysegen­ként részletesen összefoglal­ták a termelés, a termelé­kenység és a gazdaságosság növelésének teendőit. Végre­hajtását a gyári pártbizott­ság és a 11 pártalapszérve­zet a termelés pártellenőr­zésének részeként figyelem­mel kiséri. sági vezetésnek, hanem egy közös célért kell dolgozv.íuk. Ennek nem mond ellent, hogy a fontos döntéseket meg kell előznie a vitának. A szocialista jellemvonások rr r. r Jobb információk A kölcsönös információk a gyári pártszervek között, „felülről lefelé" és fordítva, javultak. Tovább kell azon­ban tökéletesíteni, mert a konkrét politizáláshoz, felvi­lágosító munkához nélkülöz­hetetlen. A gazdasági vezetők és a pártszervek kapcsolata, együttműködése sokrétű, köl­csönösen informálják egy­mást, véleményt cserélnek. A gyári pártbizottság titkárá­val folytatott beszélgetés ide­jén Tóth László vezérigaz­gató is felkereste a pártbi­zottsági titkárt, hogy egy­egy fontosabb ügyet meg­beszéljenek. Máskor Balas­sy Sándor megy a vezérigaz­gatóhoz, ha egy-egy fontos kérdés megbeszélést kíván. Itt kell megjegyezni, hogy egyik-másik párt-alapszervé­zetben akad néhány olyan párttag, aki nem érti eléggé a termelés pártellenőrzésé­nek tartalmát. Ebből fakad, hogy olykor a gazdaságveze­tő feladatkörébe tartozó ügyekben „reklamálnak". A párt-alapszervezet nem „po­litikai ellenpólusa" a gazda­erositese A gyári pártbizottság a feladatok jó végrehajtásáért alapvetőnek tartja a szocia­lista jellemvonások erősíté­sét a dolgozó emberekben. Egyszerűsíteni ezt sem lehet. Sok összetevő: felvilágosi­tás, tanulás, részvétel a szo­cialista brigádmozgalomban, tájékozottság, vita, türelem stb. kell hozzá. — A szocialista jellemvo­nások gazdagítását — mon­dotta Balassy Sándor — ele­venebben, sokoldalúbban akarjuk végezni. Azon igyek­szünk, hogy á párt-alapszer­vezetek hatékonyabbá te­gyék politikai tevékenysé­günket. Hogyan? Egyebek között úgy, hogy legyen minden párttagnak megbízatása, s az alapszervezetek működési te­rületük problémáival mindig a kellő időben foglalkozza­nak. A gyári pártbizottság végrehajtóbizottsága a párt­alapszervezeteknek ehhez módszereket is kíván adni. M. S. Legyen „összkomfort" a Földön I — mondják a tudó­sok és feltalálók ma. Kalei­doszkópunk azt mutatja: ime, a fáradozás sikerrel jár! Megoldódott az energia termelése ellenőrzött atom­magfúzió által, vagyis bé­kés célokra alkalmazzák a termonukleáris energiát („Csak annyi energiát a ki­vitelben ... !") Nézzük csak tovább. Lám, az éhség réme is eltűnt a tengeri fauna teljes birtok­bavétele, meg az olcsó szin­tetikus fehérje előállítása törölte az élők sorából. A prognózis szerint metánból készül majd! óvatos becs­lések szerint 10 tonna fe­hérjéhez 40 tonnányi föld­gáz szükséges. A mai autó viselt dolgai — éktelen lármaja meg a végeérhetetlen olajfüst — hovatovább elviselhetetlenek lesznek főleg a nagyváro­sokban. „Levegőben lóg", úgymond, az elektromos gép­kocsi megszerkesztése. 20 év múlva ez már közönséges lesz útjainkon. A hajtást már megoldották, a könnyű, s ugyanakkor nagy kapaci­tású áramforrások kifejlesz­tése viszont még hátra van 20 év múlva rendkívül jő tulajdonságú, tartós mű­anyagok állnak majd ren­delkezésünkre. Lesz olyan is. amelyik n^r lehetővé teszi a Jejnek és ötvözetek, ftyug­díiba küldését. Nő a repülés biztonsaga: sörtkt sem fog meglepődni, ha a repülőgé­pek függőlegesen szállnak majd le s fel a szeme előtt lását is ki lehet majd pipál­ni. 1975-re tervezik a tanító­gépek kiterjedt alkalmazá­sát. 1 Volt. aki kevesA-'te a kör­kérdés 20 éves terminusát, messzebbre tekintett előre. Eszerint 1990-ben különleges gépekkel hoznák felszínre a tengerek és oceánok mélyén rejlő kincseket. A 2000. évre teszik az emberi életkor 100 évre való kitolódását (Ez sokunknak épp jókor jönne!) Úgyszintén az élet létreho­zását mesterséges úton. Ek­korra jósolják az ember ter­mészetének befolyásolását kémiai és fiziológiai eszkö­zökkel. jellembeli és intel­lektuális tulajdonságainak, képességeinek céltudatos megváltoztatását. (Nem le­hetne egy kicsit hamarább?! Ez a Hlaváes olyan kibír­hatatlanul pimasz!) Az űr­hajózásban olyan közlekedé­si eszközöket ígérnek, ame­lyekkel át lehet rándulni a Holdra, de ha hosszabb „ki­menőt" kaptunk, esetleg messzebbre is. A Holdon egyébként ez idő tájt már olyan erőmüveket is láthat­nánk, amelyek a napener­giát villamos energiává ala­kítják a földlek számara. Az emberiség legfontosabb feladata, hogy a tudományos és technikai vívmányokat valamennyi ember hasznára és boldogulására aknázza ki. összeállította: Simái Mihály Blabla­versen y A blabla világrekord­ját késhegyig menő küz­delemben megdöntötték, de a versenyzők egyike kórházba került. A ba­seli Michael Jones „le­mezismeriető" elnyerte „a világ első csevegője" címét német kartársá­val, Jürgen Fischerrel szemben, aki 141 óra után feladta a versenyt és kórházba került. Mi­chael Jones 155 óra után hagyta abba a „blablázást". Az eddigi világrekord 135 óra volt Nyelv­ujitas Évek óta dolgozom egy hosszabb nyelvé­szeti tanulmányon, melynek célja részben nyelvünk gramatikai megújítása, részben szó­kincsünk gyarapítása. Hosszas kutatómunka eredményeként rájöt­tem. hogy radikális esz­közökkel kell nyelvünk reformálásán dolgozni, ha azt akarjuk, hogy egyre fejlődő tudomá­nyos életünk akadály­mentesen haladhasson előre. E kis közlemény dolgozatomnak új szóal­kotásaiból mutat be né­hányat Elöl állanak a régi — elavult — sza­vak, utánuk az általam alkotott — kőszerű meg­felelőjük: üres buksza — pénz­várra főnyeremény — vágy­nemű portré — lénykép ajándék retikül — kaptatáska kézírás — totlgozat körömfaragó szerszám — patabárd faltörő kos — (fűtő­test kályhafűtő — hideg­gyógyász erdész — fanonok figyelő ügyfél — les­peres pantheon — fejcsar­nok kaptár — lépviselö téli halász — léksze­rész szépítkezés — bájda­lom káposzta ápoló — kel­gyógyász szobafestő — kentes történész — kórvos Helyszűke miatt sza­vaim felsorolását sajnos nem folytathatom, bár tisztában vagyok min­den olvasóm szomjas ér­deklődésével. A. L. A. vízvallató A vízenjáró emberek legvénebbjeit el se lehetne zavarni a Tiszáról. Meg­halnának bánatukban. Közéjük tarto­zik az is, akit annyiszor megfigyel­tem már mozdulataiban, gondolkozá­sában. Sose tett felesleges mozdula­tot Megszűrte a szót is, amit kimon­dott hogy ne legyen sallangja. — Olvan ez a Tisza, mint az asz­szony. Lelke van — mondta egyszer cigarettasodrás közben. Egyszer adja magát, kínálja, máskor meg kéreti. Bántam is én az öreg mondókáját. Lestem, hol fogja a jó halat, kecse­gét, márnát harcsát, hogy odaves­sek én is. — Kár most az időért, úgyse fog, annál inkább majd holnap — mond­ta. Holnap is víz lesz a Tisza, még holnapután is, ugyanígy folyik el, Csak az öreg el akar tanácsolni a szerszámai mellől, nehogy ellessem a titkait. — gondoltam magamban, s tovább áztattam a zsinórt már csak azért is. Aznap semmit, másnap sza­tyorra való kecsegét akasztottam sor­ra. — Na ugye. mondtam én — kö­szönt rám dél felé. — Mára ad.ia már magát a víz. Most aztán cirógatni, szeretgetni kell ám' — Es holnap? Holnap milyen lesz a víz? — Pár napig most be nem telik az odaadással, aztán megállapszik me­gint egy darabig. Többet nem mondott jószántából, én meg nem vallattam. Pár nap alatt amíg a szabadságom tartott, úgysem tanulhattam meg mindazt, amit ő egy életen át összegyűjtött a Tiszáról, a szeszélyes asszony szerel­méről. Két fiát is a vízre szánta, talán már akkor, amikor még pelenkások voltak. Amikor katonasor előtt áll­tak is, az öreg parancsolt nekik. A szava szent volt előttük. Azt tették a vízen, a szerszámok kezelésében, amit ő mondott. Elég volt inteni a szemé­vel, hogy mikor mit kell csinálni. Nekik minden titkot elárult a Tiszá­ról, másoknak csak példálódzóit fe­lőle. Aki a vízen s a vízből él, an­nak minden évszakban, éjjel és nap­pal ismernie kell a változásokat, mert másképpen éhen hal. A sodródó ára­dásban. a sistergő örvényben is tud­nia kell, hol jár a hal a fűz-bokrok alatt. Amikor pedig aszályával ráte­lepszik a vízre a nyár, kintebb, vagy beljebb, a part alatt vagy a meder­ben, és milyen mélységbe keli ke­resni az étvágyát vesztett fehérhúsú halat. A katonasor után szárnyukra bo­csátotta fiait a kisöreg. — Menjetek, boldoguljatok a ma­gatok ereiéből! Én majdcsak megle­szek ezután is — vált el tőlük a ví­zen, s azzal ellökte Ladikját a part­tól. A esalád. az otthon — az más. Ott olyan szorosan összetartoznak, mint azelőtt, lakjanak bár külön ház­ban, koaztoljanak külön konyhán. Amikor aztán útban volt az unoka, érkezésén csüggött a tekintetével, szí­ve dobbanásával a kisöreg, miközben ő egyre csak kisebbedett, s mind jobban az inakra feszült széltől-víztől cser­zett bőre. Hogy a kisnunokáért-e, avagy már ilyen az ember természete ősidőktől fogva, tény, hogy még jobban nekive­selkedett a munkának. Ügy megval­latta a vizet hálóval, varsával, horog­gal, hogy elég volt felvontatni a hal­tartó bárkákat Gyálaréttől Szegedig. De megérte. A halak minden egyes pikkelye esengő forintokká, zizegő százasokká változott. — Apám, tartson velünk a vízen is! — hívták a fiai, és azóta is hivják minden napkeltekor. — Csak menjetek, eriggyetek! — hárította el. Csak olyankor ül velük egv ladikba, amikor nem boldogul a nyavalyás vízimotorral. — Hogy a fene a gazdáját! Csak rángatom, cibáltatja magát, de nem indul. Valahogy rossz a gyújtása — sopánkodik ilyenkor, pedig nincs an­nak a motornak semmi baja. A fiai ilyenkor összenéznek, de nem szólnak semmit. Mindketten hallgatnak arról, hogy kisebb motor kell már a fogyó­erejű kéznek. — Ugye, ígv igaz ez, kedves Pintér Gyurka bácsi? Lodi Ferenc 4 osl'ma g yarorsza • Vuanup, 1968. február 11

Next

/
Thumbnails
Contents