Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

Kártérítés Érdekes perben ítélkezett a miskolci járásbíróság. Az Észak-magyarországi Hor­gász Egyesület, amelynek te­rületéhez tartozik a Sajó is, kártérítési keresetet indított a sajóbábonyi Észak-magyar­országi Vegyiművek, a ka­zincbarcikai Borsodi Vegyi­kombinát, valamint az ózdi kohászati üzemek ellen, mert az üzemek olyan ipari szennyvizet engednek a fo­lyóba, amely a halállományt pusztítja. A bíróság a há­rom borsodi üzemet 240 000 forint megfizetésére kötelez­te, öt évre visszamenően, s így a kártalanítás összege eléri az 1 200 000 forintot. Szakács­sikerek A londoni Hilton-szálló nemzetközi éttermében vé­get ért a háromhetes ma­gyar étel-ital fesztivál, ame­lyen vezető budapesti sza­kácsművészek mellett Laka­tos György cigányzenekara is részt vett A Hilton étterme estéről estére zsúfolásig meg­telt, s az igazgatóság hetek­kel meg akarta hosszabbíta­ni a fesztivált, de erre a magyar résztvevők otthoni elfoglaltsága miatt nem volt mód. A rendezők véleménye szerint a magyar fesztivái minden eddigi hasonló ren­dezvénynél nagyobb sikert aratott MaeiBc ca leüt®! Színes polietilénből — Szakítópróba — teherautókkal Új olasz gép — Svájcba és Nigériába is Nem is láttam még olyan hosszú és keskeny üzem­csarnokot. mint a szegedi kötélgyárét, ötszáztizennégy méter hosszú. Roppant egy­szerű építmény: kívülről, a Tolbuhin sugárút felőli ol­dala nem magasabb egy normális kerítésnél. Ez az oldal téglából van, min­den többi része fából, a bel­ső oldala is. Sőt, valamikor nem is volt oldala az udvar felől... — Télen a szél befújta a havat — mondja Molnár László segédművezető, aki szívesen kalauzol végig az óriás tekepályának , beillő műhelyben. — Gyakran úgy kezdtük a munkát, hogy ha­vat lapátoltunk. Már 1902-ben... — Mióta dolgozik itt? — kérdem a fiatalos megjele­nésű embertől. — Huszonkét éve. Ke­rékhajtóként kezdtem. Ak­koriban minden gyerek úgy kezdte. Ma már nincs ilyen munka. — Nehéz volt? — Az. — öreg ez a gyár? — Elég idős már. Apám jobban tudná, ötven eszten­dőt dolgozott ebben a csar­nokban. Kilencszázkettőben már készítettek kötelet ezen a helyen. Szép, fehér színű perion anyag fut a végtelenbe. Há­rom szálból áll össze egy pászma — így mondják —, s három pászmából lesz a kilenc ágú kötél. Vastag és nagyon erős. A honvédség rendelte mentékötélnek. A sarokban színes műanyagkö­telet látok. Polietilénből ké­szítették. —- Ez nem ázik át, víz­hatlan, úszik a víz tetején — mondja kísérőm magya­rázatképpen, s büszkeség van a hangjában. Eszembe jut erről. hogy valamikor ázott a kötél, nem csak a gyárban, hanem oda­haza is. Apám áztatta a la­vórban. Ijesztgettek vele, de néha oda is csaptak. Azóta I nem is szeretem a köteleket. Szíj helyett is A nagy és vastag kötelek talán hasznosabbak. Segít­ségükkel hajók vethetnek horgonyt a tengeren, vagy parthoz köthetik tatjukat. Érdekes, hogy itt a kötél­gyárban transzmissziós meg­oldású a gépek mozgása. Szíj helyett kötelek hajtják a kerekeket is. Erős és vas­tag kenderkötelek. — Milyen erős? — muta­tok a karikába csavart vas­tag perion kötelekre. — Nem is tudnám hirtelen megmondani — válaszol za­vartan a segédművezető. — Pesten végzik a szakítópró­bákat. Aztán példázódunik. Azt mondja Molnár László, hogy két erős teherautó háttal egymásnak elindulhatna el­lenkező irányba, de ezt a kötelet nem tudnák elszakí­tani. Az erősebbik kocsi el­húzná a gyengébbet,' de a kötél maradna. A munkások többsége fér­fi. Általában idősebbek. Ne­hezen kapnak új munka­erőt. Télen hideg ez a kes­keny hosszú hodály. Egy azonban biztos: aki itt ki­húz egy telet, megmarad hűségesen a kötélgyártó üzemben, mint Báló Jani Pesti esték Neruda költői játékának európai ősbemutatója Az előadás plakátja vilá­gosan és félreérthetetlenül közli, hogy Pablo Neruda Joaquin Murieta tündöklése és bukása cimű darabja, melyet nem sokkal a chi­lei ősbemutató után Euró­pában először a mozgékony Thália Színház vitt szín­padra, „zenés, táncos, köl­tői játék". Azaz: nem ára­ma. Legalábbis különös tehát némely bírálók eről­ködése, akik a hagyomá­nyos dramaturgia régi lö­vészárkaiból szórják a tü­zet erre a tradíciók nor­máival nem mérhető, nem skatulyázható alkotásra, és azt kérdik tőle számon, ami természeténél fogva nincs es nem is lehet benne: a drámát, a drámai intenzi­tást Pablo Neruda nem drá­mát írt Költői játékónak az a célja, hogy emléket állít­son Murietának, ennek a „tündöklő chilei haramiá­nak", aki — több mint száz esztendővel ezelőtt — tetté, cselekedetté, akcióvá fogal­mazta az USÁ-ba vándo­rolt honfitársainak jogos és tüzes elégedetlenségét A költő eszközeit — éppen ennélfogva — nem a drá­mából, hanem az epikából és a lírából választotta. Színpada legjobban Brecht epikus drámáira emlékez­tet. azzal a sajátos és lé­nyeges különbséggel, hogy Neruda nem Brecht intel­lektuális analíziseivel dol­gozik, hanem a líra érzel­mesebb. szenvedélyesebb anyagárai. Még játékának furcsa, szürrealista tarka­sága. néhol szinte triviális tobzodása is brechti. Zene, balett, sőt még jónéhány trükkös, bűvészmutatvány is hozzátartozik e stilizált köl­tői játék különös világá­hoz. Nem is beszélve olyan motívumokról, mint például a fekete jelmezű, cigarettá­zó es végig néma Halál sze­repeltetése. A cselekmény azt mond­ja el, hogyan került Joaqu­in Murieta, chilei szegény­ember társaival, ínég a múlt században, az arany­láz idején Valparaisóból Kaliforniába; hogyan dol­gozott es dolgoztak ott, ve­rejtékezve, kimerülve, éjt napallá teve; hogyan kerül­tek szembe az Uncle Sam jelmezében rájuk támadó Szélhámos úrral és barátai­val, a csuklyásokkal, akik üldözték és pusztították őket; s végül hogy mikép­pen vált Murieta — felesége gyalázatos megerőszakolása után — félelmetes hírű ban­ditává, haramiává. A Thália Színház vállal­kozása szerintem — szem­ben a fanyalgókkal — műsorpolitikai telitalálat. Nem arról van szó ugyanis, hogy a színház valamiféle romantikus betyárlegendát, amolyan chilei Rózsa Sán­dort akart bemutatni. Dél­Amerika mai problematiká­ja, mind erőteljesebb akci­ókban megnyilvánuló szem­bekerülése az Egyesült Ál­lamokkal, a világpolitika egyik legaktuálisabb és leg­izgalmasabb kérdése. A színház a Neruda-darab elő­adásával. a maga módján, ehhez szól hozzá. Hogy mivel? Egyetlen né­zőnek sem nehéz rájönni arra, hogy a költői játék­ban látott, több mint száz­éves konfliktus lényege a mai napig sem változott. Ha más formában is, mint annakidején, az Egyesült Államok ma is hóditóként, leigázóként, kizsákmányoló hatalomként lép fel Dél­Amerikában. Teljesen meg­változott viszont a másik oldal. Az elégedetlenség, a lázadás ma nem haramiá­kat, nem banditákat teremt a murietákból és a szegeny­emberekből, hanem a célt és a feladatokat egyaránt jól ismerő harcosokat, iga­zuk tudatában büszkén és okosan fellépő gerillákat, igazságos háborút viselő partizánokat. Sajnos viszont maga a Kazimir Károly rendezte előadás csakugyan nem elég egyenletes, nem eléggé ki­munkált. kidolgozott. A ba­lett, az ének előadása, a tö­megek mozgatása ingadozó­an bizonytalan. De néhány szép alakítás — mindenek­előtt Kozák András szenve­délyes Költője, Somogyvári Rudolf fölényes Szélhámos ura és Harsányi Gábor groteszk Bölcs Adalbertje — azért mégis méltó a vál­lalkozás színvonalóhoz. A többi főszerepben legjob­ban Mécs Károly (Murieta), Polónyi Gyöngyi (a felesé­ge), továbbá Szabó Gyula, Peti Sándor, Drahota And­rea és a vendégként köz­reműködő Felföldi Anikó tetszett. ökrös László bácsi és társai, Selyem Fe­renc, Sándor György, és ma­ga az üzemvezető is, Zöldi József. Fehér munka Selyem Feri bácsi mond­ja, hogy az apja is itt dol­gozott, s most már ő is ki­húzza azt a néhány évet a nyugdíjáig. Nézi a fehér perlonkötelet, s nosztalgiku­sán megjegyzi, hogy régen is volt „fehér munka". — Fehérítettük a kender­kötelet, az angolok úgy kí­vánták. Áztattuk vízben, az­tán klórban. Szép volt az, igazán príma volt. Társa, Sándor György is meséli a régi időket. Kérdem tőle, hogy rokona-e a volt híres futbalista: a Csikar, Sándor Károly. Nem roko­nok, de az ő famíliája is ki­terjedt, s ha úgy összejönné­nek, „nagy tál szilvásgom­bóc" elfogyna uzsonnára — mosolyognak Gyuri bácsi megjegyzésén. Persze van itt kontraszt is. Nemrégiben megérkezett egv olasz kötél gyártógép a SíMA-cégtől. A munkások tréfásan „síminek" becézik a fürge és ügyes masinát. A munkaterem nem nagy, ta­lán tízszer hat méteres, s a két részből álló gép kényel­mesen elfér benne. Nyolc­milliméter vastagságú köte­let sodor a SIMA-gép és két munkás irányításával nyolc óra alatt ötezer méter az eredmény. Az öreg munká­sok csodájára járnak a ter­melékeny szerkezetnek. A raktárban szép rend van. Van itt mindenféle és fajta kötél: a kévekötő zsi­nórtól a haiókö télig. Cím­kézik a készárut A takaros kötőfékeket a svájci gazdák tehenei viselik majd, de van olyan csomag is, ame­lyet a távoli Nigériában várnak. Búcsúzóul megkérdem Se­lyem Ferencét, hogy mennyi kötelet gyártott életében. — Hajaj — néz rám cso­dálkozva — ki tudná azt összeszámolni? Naponta ti­zenhárom-tizennégyezer mé­tert. Néhányszor körülérné ezt a golyóbist. Igen, Nem is ártana en­nek a golyóbisnak, ha jól megkötöznék, nehogy szét­essen egyszer. Gazdagh István Jegszönt egy privilégium Lapunkban korábban több­ször is szóvá tettük, hogy a DÉGÁZ Szegeden nem elég gyorsan tud eleget tenni megrendelői kérésének, mi­vel a gázkészülélvek besze­relését. a gázkészülékek meg­hibásodásának javítását egye­dül és kiváltságosán a DE­GAZ szerelői végezhették. A gázszolgáltatásba bekapcsolt előfizetők száma azonban mind nagyobbra növekedett az évek során, különösen az elmúlt esztendőkben, s ez a folyamat napjainkban is tart Érthető, hogy a lakosság szolgáltatásában mind nehe­zebb problémák hárultak a DÉGÁZ-ra. Privilégiumát részben mór korábban megosztotta egy szerződés alapján a Csong­rád megyei Építőipari' Vál­lalattal és más építőválla­latokkal, hogy az újonnan épült házakban a gázbesze­reléssel kapcsolatos munká­kat elvégezhetik saját sze­relőikkel, csupán a bekötés­kor, a munka átvételekor tart műszaki vizsgálatot a DÉGÁZ. hogy a beszerelés minden tekintetben szaksze­rű legyen. Maradt azonban továbbra is a fogyasztói igény kielégí­tésének megoldása. Sok ol­vasónk tette ezt szóvá az utóbbi időben is. Újabban Csányi Ferenc Madách utca 9/b szám alatti lakos írta le­velében: „A gáz bevezetésé­vel kapcsolatos berendezési munkák egy részét át kel­lene engednie a DÉGÁZ­nak szakipari vállalatoknak és kisiparosoknak, természe­tesen megfelelő előzetes és utólagos ellenőrzés mellett Jótállási alapon az elromlott készülékek javítását arány­lag kevés kifogás mellett a DÉGAZ végzi. Sok készülék jótállása azonban már lejárt, s ez folyamatos. Azt jelenti, hogy ezután a tulajdonos költségén javítanak. A kar­bantartáshoz azonban nem­csak szerelő, hanem pótal­katrész is szükséges. Ez a kérdés tisztázatlan és máris sok a panasz." A sok éves probléma, a DÉGÁZ privilégiuma, mint értesültünk, e tekintetben is megszűnőben van. Árvái Jó­zsef, a Szeged megyei jogú városi tanács vb elnökhelyet­tese arról tájékoztat bennün­ket, hogy a probléma meg­oldása miatt megkeresték az Országos Gázipari Trösztöt Bencze László vezérigazgató­helyettes arról informálta a tanácsot, hogy Szegeden a jövőben azok a kisiparosok is végezhetnek gázbeszere­lést gázkészülék-javítást akiknek erről szakképesítésük van. Természetesen az álta­luk végzett munkát mindig követi a hatósági átvétel. Hogy ilyen munkát végez­hessenek a szakiparosok, ar­ra engedélyt kell kérniük az illetékes kerületi tanácsoktól. l. f. A Pillangókisasszony felújítása Puccini remekének pénte­ki előadása őszinte sikert aratott. A siker tényezői: a Szegedi Nemzeti Színház együttesének jól felépített, a legapróbb részletekig ki­dolgozott zenei és színpadi munkája, a rendezés bátor lendülete és egyenesvonalú fokozása, ami Versényi Ida hagyománytisztelő, de az eddiginél emberibb, meg­Odnoposoff kamaraestje Másodszor járt nálunk Riccardo Odnoposoff bécsi hegedűművész. Péntek este a Tisza-szálló nagytermé­ben zsúfolt nézőtér csodál­hatta egészen kivételes ze­nei tehetségét. Partnerével, Eduárd Mrazekkel a kama­rairodalom három népszerű darabját: Veracini (e-moll szonáta), Prokofjev (II. szo­náta) és Beethoven (Kreut­zer szonáta) műveit szólal­tatta meg, programja má­sodik részében pedig Bach ugyancsak közismert E-dúr szólószonátáját mutatta be. Odnoposoff kivételes egyé­niség, s ha hasonlítani akarjuk valakihez, talán Dá­vid Ojsztrah nemes veretű, energikus, immanens él­ményanyagból fakadó játé­kára emlékezhet: az 1937-es brüsszeli zenei versenyen például megosztva nyertek első díjat. Művészetét a klasszikus iskolázottságú, tökéletes mesterségbeli tu­dáson túl magas hőfokú koncentráltság, szigorú igé­nyesség, hangszerének a művek szelleméhez igazodó példás fegyelme jellemzi. A muzsika belső törvényeinek tiszteletéből fakadóan úgy építi fel zenei gondolatait, hogy szüntelen azonosulást, eggyé-lényegülést keres az esztétikus rendszeredet, tisz­ta eszközű előadásmód és a hangszer lehetőségei között. A művekből valami egye­temes, örök zenei érték ki­érzésére törekszik, kerüli az esetlegességet, hogy a for­ma rakoncátlan öncélúsága akár egyetlen pillanatra is megkísértse. (Talán ezzel magyarázható a Prokofjev szonáta számunkra kissé szokatlan értelmezése.) A koncertre — régi és kö­vetkezetes figyelmessége a filharmóniának — most se iilt be tájékozatlanul a pub­likum: a pénztárnál mű­sorfüzetet árultak. Az Od­noposoffról szóló tájékozta­tóból idézünk: „Zenei ős­erdő birtokosa, amely mes­teri technikai tudással és a szellemi kultúra legmaga­sabb fokával társul. (Egy zürichi kritikából)". A mel­lékmondattal nem vitatko­zunk. Az őserdőről viszont — úgy látszik — tévesek az ismereteink . . . N. -I. győzőbb hangvételű jellem­ábrázolásaiból ered. Vaszy Viktor vezénylése, drámai feszültséget, lírai bájt, igazi költőiséget (a da­rabban oly sokszor tapasz­talt érzelmes egzotikum nélkül) kapcsolt egybe szug­gesztív hatással. A méltán népszerű opera 130-ik sze­gedi színpadravitelének dísz­lettervezője, Sándor Lajos felfrissítette a színpadot: a korszerű játékhoz igazodott lérben és színben. Külön elismerés illeti az énekesek jól egybehangolt, tiszta szö­vegmondását.. A címszerep­ben Karikó Teréz a törékeny lány szívéi, és emberségét mind hajlékony hangjá­nak egyre gazdagabb árnya­lataival, mind játékának póztalaiiságával hozta közel a hallgatósághoz. Második felvonásbeli áriáját meg­ismételtették. Bársonyos me­leg mezzójával megérdemelt sikert aratott Lengyel Ildi­kó Suzukija. A tengerész­tiszt szerepében Vadas Kiss László hőstenorjának fé­nyére figyeltünk fel. Meg­jelenése és hangkultúrája erre a szerepkörre predesz­tinálják. Pinkerton mellett igazi férfiasságot hangsúlyo­zott Gyimesi Kálmán kon­zulja, amikor a léhább ba­rát lelkiismeretét igyekezett ébren tartani. Hangban és zeneileg hibátlan volt, s az előadás egyik biztos táma­sza. A kisebb szerepekben is csupa új erőt felvonultató darab sokat ígérő, hangilag és szerepformálásban egy­aránt meglepő énekesét is­mertük meg Juhász József­ben. Halmi László, Szabady István és Vígh Irén jól egé­szítették ki az együttest. A női kar kamarakórusi létszá­mával hibátlanul alkalmaz­kodott a címszereplőhöz. A forró sikerű előadásról felvétel készült a rádió szá­mára. Szatmári Géza Vasárnap. 1968. február 18. DfL-MAGYARORSZAG 5

Next

/
Thumbnails
Contents