Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiMniiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii null I Olvasni jó! A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár új kiadványai „Az évek száma véges, a könyvek száma végtelen* — idézik a könyvtárosok gyakorta Kölcseyt. S hogy a sok kínálkozó olvasnivaló közül kiki a neki leginkább megfelelőt választhassa, arra szolgálnak az olvasasi tanácsadók, ajánló bibliográfiák. Ennek utolérhetetlen szorgalmú műhelye hazánkban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. A közelmúltban megjelent értékes kiadványokkal szolgálja most ls az olvasói érdeklődést. A szocialista brigádok számára Vészi Éva Olvasni jó! címmel közös tokban tiz olvasótervet készített, összesen mintegy ötven könyv részletes ismertetésével, ajánlásával. Szépirodalmi es ismeretterjesztő művek egyaránt szerepelnek a gyarmatok eletéről, a nemzetköziségről, a szerelemről, az ifjúság életéről, az emberi munkáról, a munkásmozgalom hőseiről, érdekes utazásokról, a legújabb humoros irodalomról, a hazaszeretetről és az emberiség jövendőjének távlatáról. Ötletes, ügyes, rövidre fogott ízelítők, megbízható tájékoztatók ezek a kis füzetek. Két terjedelmes kötetben foglalta össze Ecsedy Andorné és Gálinczky Éva (Elbert János közreműködésével) Gorkijtól — napjainkig a szovjet irodalom több mint 80 alkotójának írói arcképét Életrajzuk vázlata, fényképük, magyarul hozzáférhető főbb műveik elemzése és egyéb műveik bibliográfiája található itt e nélkülözhetetlen kézikönyvben. (Kár, hogy a róluk szóló irodalom és névmutató nem található.) Ugyancsak a forradalmi jubileum jegyében jelent meg Mitru Ibolya bibliográfiai kalauza. A Ssovjetunió története címmel. Időrendben adja a régi Oroszország, majd a Szovjetunió történetének eseményeit 1966-ig, s mindenütt a rávonatkozó magyar nyelvű irodalmat. A végén a Szovjetunió tagállamainak statisztikai adatait kapjuk. Itt névmutató is megkönnyíti a használatot Ugyanolyan kézikönyv értékű, mint az előbbi. Az Írói arcképvázlatok sorozat 7. számaként Vaspöri István „az elsüllyedt irodalom" Nyolc magyar mártír költőjének életművét ébreszti. Berkó Sándor, Fenyő László, Knopp Imre. Lukács László, Pásztor Béla, Salamon Ernő. Vető Miklós, Zsigmond Ede életéről. munkásságáról kapunk képekkel gazdagított tájékoztatást Latin-Amerika irodalma címmel az ajánló bibliográfia legkitűnőbb mestere, Tóbiás Áron nyújtja | egy olyan földrész magyarul hozzáférhető irodalmában eligazító iránytűjét, amelyről irodalomtörténeti összefoglalás eddig nem született. Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Ecuador, Guatemala, Haiti, Kuba, Mexikó és Venezuela legkitűnőbb költői, írói kerülnek közel hozzánk e lapokon műveik, köztük az 1967. évi Nobel-díj kitüntetettje, a maya-indián származású guatemalai Miguel Asturias is. A kötet végén • róluk szóló hazai irodalmat találjuk. Tóbiás Aron, ás általában a Szabó Ervin Könyvtár. mindig fölismeri a legidőszerűbb igényeket a könyvkiadás vagy a kutatás hézagait s kitűnő érzékkel elégíti ki s szükségleteket, tölti ki a hiányokat. Ezért a szó legszorosabb értelmében hézagpótlók ezek a kiadványok. Könyves László Mohácsi Regő Ferenc rajza György Ferenc Képes könyv felnőtteknek Birka Az emberek nem tudom mért vannak oly fennen: hogy felöltözhessenek, levetkeztetnek engem. Híres vagyok minden háziállat között, úgy keresnek, hogy még a túróm is „körözött". (Ám az, aki az „aranygyapjat" leírta, minek nevezzem másnak: kerge birka.) Oroszlán Gyermekeim, év csak annyit mondhatok, nagyon aggaszt, hogy a királyotok vagyok. Nyugodtabban él ma bármely majom. Felségjel-sörény" S e bojt a farkamon? Egyre forróbb a homok, s világos ma, hogy rossz világ jar a királyokra .., Tyúk Hogy én egy buta tyúk vagyok, azt mondják, holott rxiphosszat töröm a fejem, no lásd, nem bírván elvetni a nagy kérdés gondját: Mi volt előbb? A tyúk, vagy a tojás? Szélvédő, kackiás babával Csendesen, igénytelenül, szerényen éldegélt, egyszerűen öltözködött. Amikor nőhöz szólt, lesütötte a szemét, hangja tétován csendült; minden pillanatban fékezésre kész: ha nem érdekes, amit mond, akkor tüstént abbahagyható legyen. Azután autót vett... Gépkocsit, négy igazi kerékkel, sebességváltóval, a szélvédő mögött fityegő kackias babával és virágtartóval a szereLvényfalon. Ha elképzelhető, hogy valaha regen, Apolló, Zeus és Lefó fia, a ragyogó szellemiség isteni megszemélyesítője, az eszményi férfi, gépkocsijával bonyolította szent hivatásával járó útjait, akkor ilyenformán foglalhatta el magasztos közlekedési eszközét. Finom kezében meg-megcsörren a slusszkulcs, mialatt réveteg, röpülésnek is beillő lépésekkel megközelíti. Ábrázatán borongó tűnődés játszik, amikor kinyitja az ajtót és úgv csapja be maga ,mögött, mintha isteni apukája egy kiadós mennykövet pottyantana örömébein. Dorombolni kezd a motor. A gyengéden tartott kormánykerék fölött szórakozott, szép ferfiarc fluoreszkál. Picit fanyar a szájtartása, megszokta és egy cseppet unja a nők bámulatát. De ha mégis kedve szottyan egy-egy földi kalandócskára, akkor lépésre csillapítja a nehezen zabolázható. vad motort.. Lecsavarja az ablakot, megrezzen a pillája, és a várható gyönyörűségektől remegő térdekkel botladozó asszony, vagv leány megbűvölten kaparász a kilincsen, hogy mielőbb mellécsücsülhessen. De ezek az aranyos asszonyok és leányok — akik szépségesek ugyan, de fantáziájuk nehezen szakad el a földi rögtől —, nehezen szédülnek bele az olimposzí hangulatokba, Ez lehet az oka annak, hogy a kaparászás a legtöbb esetben óhaj marad csupán. A tűsarkú cipőbe bújtatott karcsú lábak meg sem torpannak. Nem ujjong fel a szív, nem bódul el a fej, a pompás burokban tanyázó praktikus lélek megismerhetetlen, érzéketlen marad. Ha csak érzéketlen maradna! A legtöbb esetben azonban meg is szólalnak az ajkak, amelyeknek csókra kellene hasadniok. És miket mondanak! Reggel, a néptelen utcán haladva megpillantotta a lassan imbolygó ifjú leányt. Szép volt az istenadta és olyan árva. Megesett rajta a szíve, autóját a járda mellé kormányozta és megállt. Kinyitotta az ajtót — csak be kellett lépnie a boldogtalannak. Ám az felvetette nefeljcskék színét és udvariasan elmosolyogva szólt: — Köszönöm szépen, nagyon sietek. Nem ez az egyetlen leány képviselte a mai nők érthetetlen magatartását. Talán ugyanazon a napon történt — ez már délután esett —, hogy egv feltűnően csinos es mgerlöen karcsú asszonyon akadt, meg az autólovag pillantása. Kitárta előtte is az ajtót, olvan mozdulattal, amelynek csakis a nagv lélek rajzolhatja meg lendület es görbéjét. A hölgy is megállt. Zöld volt a szeme, olyan nagv és mélv, mint az Indiaióceán a trópusi nyár kellős közepén. Nem mosolygott. Titkos, mély örvényeket sejtető lágy hangon mondotta: — Nagyon meghat a figyelmessége. Köszönöm. De nem ülök a kocsijába. Nagyon fáradt vagyok. A harmadik amolyan hetyke fruska ... Ez már késő este történt. A kocsitulajdonos, amikor meglátta az andalgó és szenvelgő kisasszonykit, lassított, es közben csavarta lefelé az ablakot. Mire lecsavarta, maris hallatszott a járdáról, hegyesen, hamisan: — Ne gyötrődjön miattam öregem! Nem vagyok faradt, nem sietek es. nem unatkozom. Ugrott a kocsi, olyan hirtelen taposott rá a gazpedálra ... HAJDUSKA ISTVAN ÍV most az egyszer olvasd eí, amit froü néked, kedves öcsém, mert igen meleg kutyaszorítóban van a te sógorod, Rákászi Gábor. Nem szokásom a levélírás, de most rávisz a szükség, mivel hogy támogatás kéne. Máma tudod szívesen veszik, ha erős embert látnak valakinek a háta mögött. A szerint pászítják vele a szót Kezdem ott, hogy Julianna nagynénédnek, szegény szeretett feleségemnek halála óta nagy fordulatot tett az én életem szekere. Őneki, szegény nagynénédnek, jó volt hogy növénytermesztésben voltam, hogy annyit vittem haza, amennyi jutott. Nagy szám volt nekem mindig, te ezt tudod, nem hagytam én magam sosem. De két éve olyan elnökünk sikeredett, ez a Molnár Péter, meg a többi fejes is, hogy máma nem veszik figyelembe az ember szólását, hanem csak a teljesítmény, a szent tel-je-sít-mény, amiatt hajszolják a téesz-lagságot. No már most, énnekem, hogy hatvanesztendős elmúltam, még nem hűlt ki egcszen a vérem, nem tudom, érkezett-e hozzád híradás, de nem bírtam en azt a csendességet odahaza a mi kis öreg házunkban, s találtam egy testben, lélekben akkurátos asszonyfélét, név szerint Pikó Terézt, ismered te is bizonyosan, a Malomzugban van háza, kertje, ő maga pedig iparengedélyes varrónő, hát beengedett, magához, lévén ö is árván a világban, mivel az ura, Fütaki Gergely, a molnár, ahogy mondani szokás felénk, elment deszkát átülni Földvárra. Na tudod. ezzel a lépéssel buktam én belé a forgoba, Mert a szegény nagyn nédnél olyan háztartás volt, hogy az en szavam szentírásnak számított, nem hiába voltam sokfelé megforduló, beszédértő ember. Minden úgy történt, ahogy akartam. De most, ecsém, kezdem megtanulni a mórest. No, férfiember vagy bizodalmam van hozzád, elárulom néked, ez a Pikó Teréz nem hiába olyan fürge, barna, pöttöm asszony, de megismert az engem, Varga Imre Egy kis családi miegymás már megbocsáss, a dunyha alatt is, meg a haz körül is egyaránt, utána járt á Jóreménység téesznél is, mennyi egység néz ki az osztáskor. S egyszer ahogy vasárnap délelőtt hazakeveredtem a kaszinózásból, maga elé állított, és kiosztotta a lapot. Hogy én őneki addig kellek, amíg keresek magamra, ő engem nem tart el, neki olyan ember nem kell, aki csak a száját jártatja a téeszben, hanem inkább csak, aki a kezét. És ne talicskával vigyem haza a járandóságot, hanem teherautó hozza. Ilyen formán ... Hát ebből megértettem, öcsém, hogy megtűrt személy lettem Pikó Teréznél. Es a következő héten gyorsan beálltam éjjeli őrnek a téeszünkhöz. Mert ám nem olyan a mi Jóreménységünk. mint ötvenegy táján volt, amikor először eljöttél közénk. Áaá. rá sem ismernél. Kell már a magabíró éjjeliőr, mert például most építenek egy nagy sertésfarmot a Föaljdülön, víztoronnyal, mifene, attól nyugatra, a Gyúri dűlőn nagy gépszíneket húznak fel, az öreg, sárgára meszelt iskola mellett épül az állatrrvosi lakás, aztán a növényes agronómusngk is egy fürdőszobás házikó. Szóval mennykő nagy építkezés. tengernyi anyag, hát idekerültem éjjelicsősznek, mint kiderült: Pikó Teréz javallatára. Hogy és milyen suskussal, nem árulták el, csak faktum. Es most ütött be a huszonkettő, akarom mondani a — fuccs! Amikor már belejöttem, a negyedik hónapban. Az egyik vasárnap reggelre ugyanis eltűnt a malacrészlegből hat olyan darabonként harminc kilós süldőcske. Reggel azonnal jelentettem en, sót amikor az elnök odaautózott Takács Imrével, az állattenyésztési felelősünkkel, meg is neveztem is, merre kell irányítani a rendőrségi közegek figyelmét. Tudod, feltűnt nekem, már előzőleg, hogy Farkas Géza és négytagú brigádja nagyon sokáig elpiszmog esténként az öltözködéssel, ugy páváskodnak a tisztálkodással, mintha bálba mennének, s nem a cigánynegyedbe, haza. Meg aztán, nem értettem: miből futja nekik félcipőre, rendes sötét öltönyre, kerékpárra, miegyéb. Nézzék csak meg őket sürgősen, amíg van valami a malacokból, mert aaok képesek megenni, most vasárnap délre mindet, mert olyanok azok ... Es akkor, képzeld. Molnár Péter, az a hosszú, mázsás elnökünk a szemem közé nézett: — Aztán honnan veszi maga, Rákászi bácsi, hogy azok a cigányok voltak a tettesek? Miért mindjárt azokat gyanúsítja maga? És egyáltalán, hogy a csudába nem vette észre, amikor a malacokat vitték? Hat álmából felvert malac, azt hiszi, nem visítja ki a tüdejét? Ugyan, mért nem hallotta ezt maga? Megmondom én a szemébe. Mert maga, Rákászi bácsi — aludt... Ezért máris fegyelmi bizottság elé állítom magát, És most megnézzük a cigányokat. De előre megmondom, ha maga rágalmazott, Rákászi bácsi, akkor másodjára is fegyelmi elé állítom. De elébb felteszek egy mentő kérdést. Ha úgy felel, akkor ... Mondja, szombaton este nem nyalta meg véletlenül egv kicsit az üveg száját? Természetesen tiltakoztam ez ellen a ragalmazas ellen. Erre beültünk a kocsiba, s elvitt Molnár Péter a cigányokhoz. Te, azok cserepes, feher házakban laknak, úgy mint mas, s mindjárt kiderült: az éjjel lakodalomban muzsikáltak reggelig, mind az öten, még papírjuk is van a kiközvetítőtől ... Akkor mar biztos voltam, hogy Molnár Péter szerfelett, megmérgesedett ram. Egy kukkot se szólott. Benyomott csak az autóba, s kivitt a Levelesbe. Ez olyan mostani földmüvesszóvetkezeti csárda a téeszünk könyvelóségével szemközt. És megfogta Gellennek, a boltvezetőnek a kabátfeombját. — Nem tudja, Gellén úr, véletlenül kivel koccintott az este Rákászi bácsi? ... Gellénben volt becsület, nem név szerint sorolta fel, csak azt mondta, hogy az egyik húzta a ballábát, a hosszúnak kopasz volt a feje, s hiányzott elölről három foga. Velünk volt egy rendőrtörzs, az már tudta is. kik ezek. Taliga Pál é.s Péntek Matyi voltak, a piacról ismertem őket, olyan napszámba járó emberek manapsag is. Szégyellem most magam, öcsém, de ahogy elvittek hozzájuk, a pecsenye már a vájlingban volt, két malacé, a többi szerencsére az ólban röfögött. Ennyiből is. látnivaló, hogy nem nekem való mesterség az éjjeli bakterság. De hát mihez kezdjek hatvanesztendős fejjel, mondd? Pikó Teréz egy hétig adott ennem, de tegnap hazaköltöztetett a régi házamba. Most adjam ezt el a fejem fölül? Akkor hol állok meg? Ezért fordulok hozzád, öcsém, mert a te szavadnak súlya van: ekkora méltánytalanság után ne hagyj el engem. Érdemes ember vagyok én azért, tettem én egyet és mást. Valami kis csendes zugba dugass be engem, annyit én megérdemlek. Lehet más községben is. Állami gazdaság, vagy valami telep. És ne verd öcsém, nagy dobra ezt. El tudod te ezt simán intézni. Szép csendesen. minek kössük az orrára a sok szájjártaió pasasnak?! Szóval magunk között, családiasan ... Vasára** 1988. január 88. DÍL-MA6YARORSZÁ9 7 ) 4