Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

r Uj útszakasz Az óév utolsó munkanap­ján, szombaton atadták a forgalomnak a 4-es számú otszágos főközlekedési út ú j­fehértói szakaszát Az új út­szakasz építésére 12,5 millió forintot költöttek, s azt az eredeti határidó előtt egy évvel adták át rendeltetésé­nek. Munka a város alatt Az épülő fögyíiitőcsaiorn i átszeli Szegedet Szépen fejlődnek a hármasikrek Szépen fejlődnek a Deb­receni Orvostudományi Egye­tem szülészeti klinikáján a hajdúsági leány-hármasikrek Mint hírül adtuk, december 14-én Rubos Józsefné, a Hajdú-Bihar megyei Fülöp község lakosa három kis­lánynak adott életet Ru­bosné háztartásbeli, férje pedig segédmunkás és ahol laknak, azon a tanyarészen nincs villany. A TITÁSZ dolgozói vál­lalták, hogy elvezetiic há­zukba a villanyt. Más kelle­mes meglepetés is érte őket: szombaton küldöttség ke­reste fel a Debreceni Orvos­tudományi Egyetem szülé­szeti klinikáján a hármas, ikrek édesanyját, s a Hajdú­Bihar megyei tanács végre­hajtó bizottsága nevében öt­ezer forintos betétkényvet nyújtottak át a hármasikrek részére. A Nótanács képvi­selője újévi ajándékcsomag­gal lepte meg az újszülötte­ket Egy város közművesítése szába torkollik, majd a gyá- tése is a Vértanúk terétől a korszerűségének íokmérőjé- lai átemelő szivattyúműig gyálai átemelőig, amely hez tartozik a csapadék-, ta- vezet. Ezekkel a vizekkel te- szennwíztisztító berendezés­laj- és szennyvizek elveze- hát boldogulunk már eszten- 'árosfll A nagyszabású tésének megoldása is. Sze- dók óta. sel párosUL A nagyszabású ged e tekintetben az utóbbi Többször írtunk lapunk- munkával jelenleg a Vérta­években annyit fejlődött ban a móravárosi— rókusi fő- núk terénél egy osztómű és mint azelőtt évtizedeken át gyűjtőcsatorna építéséről, csatornaszakasz építésénél sem. Hirtelen záporok Mó- amely több éves program tartanak, közvetlenül a Gó­raváros, Rókus és Felsővá- keretében valósul meg. Hogy . , ,, ... ros egyes területeit úgy ezzel a „csendes" munkával lya utcána1' Az eddlg befek" megáztatták azelőtt, hogy a hol tartanak már, erről ér- tettt milliók a Szegedi Víz­gyerekek az utcákon tek- deklődtünk. Az elnevezés, és Csatornamű Vállalat épít­nőkbe ülve csónakáztak az hogy „csendes", találó is ad- tetésében éppen ezért csak úttestet járdákat borító, láb- dig amíg a szakaszokon a részmunkát tükröznek. A szárig éro vízben. Az ugy- kubikosok dolgoznak. Ami­nevezett periódusos nedves kor azonban zsaluznak, majd esztendőkben pedig a talaj- a betonkeverő gépek mun­víz szorongatta a városré- kálkodnak, annál zajosabb a szeket. Hogy erről a tényről munkahely, mert a nagymé­már múlt időben beszél he- retű, 190—270 centiméter át­tünk, az nagy anyagi ráfor- mérőjű körszelvényeket kije­dításába került a Szeged lölt helyükre ágyazzák, azaz hez a városrészek? Egyrészt megyei jogú városi tanács- a helyszínen gyártják. E fő- úgy, hogy a régi csatorna­nak. Ehhez természetesen gyűjtő elnevezése viszont rendszereket tehermentesíti erejükhöz mérten hozzájá- úgy pontos, hogy a munká- másrészt . kül_* nvi._ati' rultak a kerületi tanácsok is. val a Vértanúk terétől Ró- masreszt a kulsö nyugati kuson túlra, az északi vá- lpan ovezet szennyvize is az rosrészig érnek majd, a Jó- új főcsatornába torkollik zsef Attila és a Csongrádi majd egy mellékágról. A A vizeket elvezető, már sugárutak közötti területre, meglevő vagy építés alatt ahol a tervek szerint 5 ezer álló csatornarendszerekről lakásos új lakótelep épül a beszélgettünk Tóth Józseffel, következő években, a Szeged m. j. városi tanács kivitelező a Kelet-magyar­országi Vízépítő Vállalat A főgyűjtő csatorna tehát átszeli Szegedet a föld alatt. S hogyan kapcsolódnak eh­A tizennyolcadik zárszámadás Fodor stván, a szegedi Ha- leveleket, közben intézke­ladás Termelőszövetkezet dik. Gyakorlatiasan, meg­einöke 1950-ben vállalta fontoltan adja tanácsait, tiszteégét. Nagy idő. Köny- — Volt ez másként is. Jól nyebb, nehezebb esztendők- emdéksizem, egyszer Rakon­keL Sokat lehetne beszélni czai Mihály éjjeliőr bejött róla. hozzám. S mondta: Pista, A major helvén semmi se gyere, fejd meg a teheneket, volt Földek. Akkor vettek Berúgott a tehenesz. egy górét az „Ifjú Gárdá- tehettem? Fejtem Mit tói". Felépítették, alá hízó­nak valókat tettek, ősszel meg „beköltözhettek". Egy tehénnel fordultak az új esz­tendőre. — Megmondom azt is, mi­lyen tehénnel. A papoktól került hozzánk. Jó tehén volt. csak egy kicsit koros. Szűken és bőven Az évek nem mindig egy­formán fizettek. A föld se hálálta meg a munkát. Volt, amikor bőven termett, volt Mivel gyarapodnak Ez a zárszámadás az em­beré is. A tizennyolcadik. Elindulni a szövetkezettel, a semmivel, s eljutni a meg­becsüléséig. a megerősödé­sig. Nagy út. A szegedi Ha­ladás Termelőszövetkezet­nek még nem volt mérleg­hiánya. Igaz. jártak nehe­zebb esztendők, amikor 12 forintot ért egy munkaegy­amikor szűkösebbre sikerült ség. Év végén visszafelé tar­építési és közlekedési osz­tályának vezetőjével. Arról tájékoztatott, hogy a zápor­és talajvizek most máraka­E hosszú szakasz zárt fő­gyűjtő csatornájának elké­dálytalanul leszaladnak azon . . ,, a nyílt szelvényű, sok kilo- szltese 132 milhi íonntba Vértanúk terénél tartó mun­kákkal egy időben ugyanis folyik a Dorozsmai úti és az E 5-ös út elágazásánál egy vízátemelő mű életre hívása a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében. méter amely hosszú csatornán, a Szabadkai úttól a kerül. S hozzá jön majd 47 millió forintból egy úgyne­város határán levő Holt-Ti- vezett alsó szakasz megépf­Egyfelé mentek — egyikük nem ért haza A halálos baleset újra- Mögötte 40 kilométeres még városi világítással játszása a helyszínen ugyan- óránkénti sebességgel és vá- észlelni kellett volna, olyan sötétben zajlik le, rosi világítással Ambrus mint amilyenben valóban Ignác vezeti á kocsit A +rnnilr„e megtörtént. Hirtelen egy szándékosan n llCJglKUS — Ha már írni akar róla, „belejátszó" és szembejövő ..// .i legalább nevek nélkül tegye gépjármű reflektora felcsa- p///C7/1QlDCJn — mond'x még a kocsiban pódó fénycsóvájába kerül, mint Kosóczki is akkor. A hirtelen „vakság"-gal ezúttal meglehet állni féktávolságon belül. Az újrajátezás sike­rült, de az ismétlés ezúttal a meggyőződést, az elérhető pontosságot szolgálja. is Kosóczki, aki értem jött a szerkesztőséghez, és az ügy­védjét, dr. Kovács Bélát vette volna fel útközben. — Amit ebből vállalnia kell, azt úgysem lehet el­tussolni — mondtam és te­kintetemmel tovább mered­tem az útra. Eszembe jutott, a a . i hogy az áldozat munkahe- /VlO/uHem lyén olyasmiről beszéltek, , , , , ,. , hogy a hatóságok el akarják UÍQDD QlQOZQt kenni J* felelnsséí»et A?t is ' kenni a felelősséget. Azt is hangoztatták, hogy megbol­dogult munkatársuk nagyon is jól ismerte a KRESZ-t Az ügyvéd, ala szintén ve­zet gépkocsit, taxival hama­rabb kiért a tett színhelyé­re, mint mi. Miközben mindenki visz­szamegy a helyére, a felsza­A szemtanúk, a kerékpár­jával a másik oldalon gyalo­gosan haladó Katona La­josné. Homok utca 10. és a Kosóczki mellett a kocsiban utazó és szintén gépkocsive­zető Kiss Miklós, Palánki sor 9. szám alatti lakosok is gépbe mondták vallomásu­kat. A kocsi csattanását a kerékpárral jól hallotta Ka­tonáné, aztán látta a szomo­rú következményt is. A tragikus pillanatban Kiss Miklós ugyanazt élte át, A „ fekete úttest badult „terepre" behajt egy mint Kosóczki, aki nem kez­kerékpáros. Hátán fél kéz- dó gépkocsivezető. Három­zel egy nagy kosarat fog százezer kilométer van mö­Kerékpárján hátsó világítás götte baleset nélkül, most nincs, csak első, amelynek a mégis vétkes: látásához mér­fényét nem érzékeli egy ten gyorsabban haladt, s Az E—5-ös úton, közvet­lenül a vágóhíd előtt, a vá­ros határán jóval belül épp olyan gyér a lámpák fénye, mint akkor, amikor permet­szerűen nedves volt a le­vegő. nem ködös, de valami szitált Két lámpa között épp olyan „fekete" az út­test, mint amikor a 35 éves Magyari Gyula kerékpáro­zott az estében, hogy haza­érjen ságvári telepi lakásé- párra este ra, a Bódi Vera utca 32. nélkül, szám alá. Hiába igyekezett, sosem ért többet haza. Ha- • , 111 Iáira csapta Wartburg ko- JO SZeiTieKKel csijával Kosóczki János, aki mögötte haladó gépkocsi ve­zetője. Akik ezt látjuk, szin­te meghűl bennünk a vér. A kerékpáros hajszál híján ússza meg hogy elüssék. A lámpák alatt ugyanis elő­ször minket látott a gép­kocsi vezetője, s azért lett óvatos. Csak az utolsó pil­lanatban tudta elkerülni a kerékpárost, aki szólintga­tásunkra is úgy hajtott, mint aki se lát se hall. Ha tudta volna, hogy mit és miért játszanak újra, talán gyalog ballag a jár­dán haza és nem ül kerék­hátsó világítás ezzel életét. kioltotta egy ember Lődi Ferenc Ha majd ott tartunk, hogy az új főgyűjtő csatorna meg­kezdi szerepét s az alsó sza­kasz kiépítése még várat magára, akkor a nehezén már túljutunk. A Vértanúk terénél épülő osztómű ugyan­is már végig tudja majd működtetni az új főgyűjtő csatornát, mert a lefutó vi­zeket átmenetileg a gyer­mekklinikánál levő tiszai át­emelő szivattyútelepre tereli. Erre az osztóműre még más szerep is vár: a tízezer la­kossal számoló, leendő nyu­gati városrész szennyvizé­nek elvezetése. S a Szeged megyei jogú városi tanács végrehajtó bizotjtsága és az Építési és Városfejlesztési Minisztérium együttesen — mint lapunk tegnapi számá­ban jelentettük — nyilvános tervpályázatot hirdetett e városrész rendezésére. Íme, ilyen szerepek vár­nak a „csendes", de jelen­tőségében nagy fontosságú főgyűjtő csatornára, amely nem is olyan csendes, mint inkább nehéz, szívós mun­kával halad előre a város alatt L. P. tozott a szövetkezeti tag. A közös kasszába. A leltározást befejezték. Kilenc brigád működött Fel­mérték a vagyont, az álló­eszközöket, a forgóeszközö­ket Mivel gyarapodtak az idén? A munka nem állt meg. Rózsatöveket exportál­nak Olaszországba. Két és fél zsát adott holdanként. Ilyen millió forintot árultak ebből, a paraszti sors. Ez is a „gaz- Nagyobbrészt nyugati orszá­dálkodás". gok ha küldték az árut - Hiába akartunk min- Hollandiába, dent csinálni. Tíz hétig nem NSZK-ba. Jo partner a volt itt eső. Csak a száraz- Szovjetunió is. Most Jugo­az esztendő. Idén tavasszal sokat ígért a búza. Kimentek határ­szemlére. Alltak a tábla szé­lén. Akkor így szolt az el­nök: — Ilyen búzánk még soha­sem volt Nyáron ez a tábla egy má­sa g, aszály. Hát ez volt az idén. a víz. Meg A víz — Sokszor bántott már bennünket A Maros, a Ti­sza magas vízállása miatt benyalt a mi földjeinkre. is. Most szlávia érdeklődik. Nem len­ne rossz üzlet, Belgrádban árusítani a rózsákat. Talán az új mechanizmus lehetősé­get ad rá. — A dísznövénytermesztés sokat segített Nem érte ele­mi csapás, 150 százalékon felül teljesítette a tervet. De ez még nem elég. Hiszen kö­zel 30 millió forint az éves bruttó bevételi tervünk. Na­Kőrben vagyunk vízzel. Fe- 8>,on nagy összeg, lét nem tudtuk hasznosíts- A Termelőszövetkezetek ni. Volt már olyan esztendő. Területi Szövetsége felmér­hogy vadrepce sárgállott a te már 101,15 szövetkezetben „ . , a belvízkárokat és arra az táblákon. Rossz azt olyan- elhatárazásra jBtott. valaho_ kor látni. gvan segíteni kell ezeknek a A „Haladás"-ban még )ú- kÍ5ZÖS gazdaságoknak. A niusban vetették a kukori­cát. Az időnek még nem parancsol az ember. Az ötvenes évek derekán egymást követően négy esz­tendőben sújtotta a szövet­kezetet a belvíz. És most az utóbbi három évben. Nagy vízkárunk van. ,.Haladás"-nak is. Hiszen év. ről évre azonos területeket sújt a víz, nem elég, hogy jelentős többmilliós „bevé­telkiesést" okoz, de nagy­mértékben romlik a termő­talaj is. A rendeletektől el­térően, ezeknek a szövetke­zeteknek a jövedelemtől füg­getlenül ki kellene fizetni az Kettő és fél millió forint ilyen esetben járó állami tá­Ez nehezíti a mostani zár- mogatást. számadást. Jó hírű a gazda­ság, a tagok megszokták már, mindig rendesen, em­berségesen, jól fizetünk. így akarjuk most is. Az elnök. Fodor István ül az asztala mellett. Megiga­zítja szemüvegét. Bontja a postát. Gyorsan futja át a szintén hajafelé tartott, csak valamivel idébb, a Martono­si utca 22-be. A CP 26—18-as rendszá­mú „halálos" Wartburgba most dr. Kósa Ferenc igaz­ságügyi orvosszakértő és dr. Oláh Miklós szemész szak­orvos. adjunktusok ülnek. A volánt pedig Ambrus Ignác igazságügyi és gépjármű­szakértő veszi kézbe, aki a balesetet követően egyeztet­te a gépkocsin és a kerék­páron talált rongálódásokat is. A két lámpa közötti ár­nyékos foltban egy alkalmi szereplő karikázik egy köl­csönkért hátsó világítás nél­küli kerékpáron, mint ami­lyenen az áldozat hajtott. A többszöri újrajátszás csak megerősítette, a szak­értők előzó vizsgálatát. Ko­sóczki mindkét szemének látásélessége azonos. Szín­látása jó, tájékozódási látó­tere teljes. Gépkocsijából 40 kilométeres sebességgel és városi világítással nem le­hetett látni a hátsó lámpa nélkül haladó kerékpárost, ha egy szembejövő gép­jármű a reflektorát éppen akkor villantotta fel. Tom­pított fényszóróval közleked­ve azonban észlelni kellett volna a kerékpárost, mi­után Kosóczki kikerült az állítólagos szembejövő gép­jármű reflektorának fény­csóvájából. A kerékpáron viszont a hátsó vörös fényt Fiatal munkáslány tekinget körül a bőr­szagú, csupa polc rak­tárban. Odajön Né­methi Kálmánhoz. — Fekete velúr sok évtizedes tapasz­Sugaras alkonyat mester, minőségi át­kellene, Kálmán bá­csi! A kislány elsiet a szabászat irányába a villámgyorsan kivá­lasztott fekete bőr­darab-tekercsekkel. talat vezérli fárad- vevő szíves-örömest hatalanul. Ránézésre, jön be hetenként fogásra „megmond- két alkalommal a ja" az a bőr a jártas Moszkvai körúti szemnek, ujjnak, tni- üzembe. Az egészség re használható még; is megjárná, csak a Kálmán bácsi esze- „csikók", vagyishát a Én pedig hallgatom a derűs tekintetű, ósz férfit Jóízűen, érdekesen beszél Kálmán bácsi, aki nagytekintélyű mestere ennek a szak­mának még most, nyugdíjas korában is. Nem látszik meg rajta, hogy közelíti a hetven esztendőt. An­nál inkább a raktár­beli renden a keze munkája! Feliratok­kal jelzett ládákban sorjáznak a legkü­lönfélébb bórdara­tovább rint rakja rendbe lábak ne makrancos­ma vezető beosztást töltenek be az ipar­ban, s tisztelettel, szeretettel veszik kö­rül régi mesterüket. Velük is olyanfor­mán büszkélkedik Kálmán bácsi, mint­ha a fiai volnának. Hát még a családjá­ra milyen büszke, milyen örömmel be­szél a gyerekekről, akik hivatásukban őket. Ha aztán vala- kodnának néha, mint szép sikereket értek milyen fajtára szük- épp ma is. ség van, itt akárki De hogyisne men­megtalálhatja, mint ne szívesen olyan az előbb a szabásza- helyre az ember, tiak küldötte. Jelen- ahol élete jelentős tékeny megtakarítás részét töltötte szor­ez a Minőségi Cipő- goskodva, s ahol de­gyár szegedi üzemé- rűs kedélyéért szak­nek, kevesebb kerül tudásáért, segítőkész a hulladékba, telje- emberségéért szívük­sebb az anyagfel- be zárták a munka­használás. társak. Meg aztán a — Engem a mun- régi tanítványokkal ka soha nem fárasz- is találkozhat ilyen­tott el, a dolog nél- kor. Radics János kül töltött idő sok- például, a főraktáros bolc; valaha egyenest kai inkább — mond- tőle tanulta sok év- zé tartozik a tevő­a hulladékba kerül- ja Kálmán bácsi, aki, vei ezelőtt a szak- kenykedés öröme is; tek, most azonban ez mivel tevékenyen él, mát. S még jó néhá- annak a tudata, hogy a két dolgos kéz még csak hírből ismeri nyan vannak a szükség van rá, hív­alaposan „megrostál- az úgynevezett nyűg- gyárban, a városban, ják. várják és sze­ja" őket. díjas betegséget. akik a mesterfokú rétik a cipőgyáriak. A két dolgos kezet Az egykori anyag- szakismeret révén Símai Mihály el. az unokákról, akik már maguk is a pályakezdésnél vagy még előbb tar­tanak; no meg a család szemefényé­ről. a kis dédunoká­ról. Élete párja mel­lett, családja köré­ben nem ritka ven­dég az örcm Kál­mán bácsinál; meg­szépíti, bearanyozza öregkorát. De a szép emberi örömök kö­— Mi számítunk erre a pénzre. A zárszámadásunk­ból csak ez hiányzik. Négy­százötven ember kenyeréről van szó. Nehéz a leltár. S felelős­ségteljes. A tizennyolcadik zárszámadásnak sem szabad rosszul sikerednie. Sz. Lukács Imre Új kórház Hatvanban szombaton be­fejezték a 452 ágyas új kór­ház műszaki átadását A Zagyva-partján elhelyezett impozáns intézményt 97 mil­lió forintos költséggel épí­tették. Kilenc emeletén 12 osztály kapott helyet, ahol egyszerre 452 beteget kezel­hetnek. A „Szeged" évadzárása Sikerekben gazdag évet zárt az ÉDOSZ „Szeged" nép táncegyüttes, a táncost k. népi- és citerazenekar idei fellépéseiről, színvonalas produkcióiról számolt be láger Ernő, az együttes ve­zetője tegnap este az ÉDOSZ. osok évadzáró közgyűlésén a Csongrád megyei Húsipari Vállalat Tisza-parti klubter­mében. Az évadzáró gyűlés végén baráti hangulat'! ösz­szejövetelen ajándékokkal kedveskedtek egymásnak az együttes tagiai. Vasárnap. 1967. december II OtL-MAGYAROASZA4 5

Next

/
Thumbnails
Contents