Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

Apák és fiúk EVE Az öregember 42. Tamadása magántőke ellen A forradalom győzelme után a cári, a kincstári és állami vállalatok kivételével a tőkés (izemek egy időre továbbra is tulajdonosaik kezében maradtak. A munkásellenőrzés azonban. amely októberig a hatalomért vívott here egyik eszköze volt. a forradalom győzelme után a tőkések kisajátítását, készítette elő. November 14-én jelent meg a munkásellevórzés bevezetéséről szóló rendelet. E szerint minden öt munkásnál többet foglalkoztató vállalatnál rsak a munkások által választott bizottság hozzájárulásával leh»t felfüggeszteni a termelést, leállítani az üzemet. A szí kszervezotek. az üzemi, gvári bizottságok a termelés irányításában és ellenőrzésében mind nagyobb szerepet vállaltak. A tőkések, gyárosok akadályozták a munkásellenőrzés megvalósítását, a külföldi tőkések konzulaik útján tiltakoztak a munkáséi tenörzés ellen. Lenin javaslatára 1917. december 2-án megalakult n Legfelsőbb Népgazdasági Tanács: a szovjetek gazdasági tevékenységének irányítására, a munkásellenőrzés összefogására. A Népgazdasági Tanács tárgyalásokat is folytatott tz iizemek tulajdonosaival, javaslatokat tett vegyes vállalatok létrehozására, koncessziók kötésére. E javaslatokat a tókések nem fogadták el, hanem szisztematikusan hozzáfogtak a termelés szabót diósához. A vállalatok államosítására a helyi szovjet szervek tettek javaslatot. Az első államosított vállalatok egyike vplt a likinszki manufaktúra. A több mint négyezer munkást foglalkoztató tizem tulajdonosa nem volt hajlandó visszavenni a még szeptemberben elbocsá.jtott munkásokat. A moszkvai szovjet és a tertilmvnkás szakszervezet javasolta az üzem kisajátítását. A munkások maguk szervezték meg a termelést, a könyvvitelt és hamarosan az Özem nyereségre termelt. December elején a Népbiztosok Tanácsa több uráli üzem államosítását határozta el. 191R. közepére az uráli vállalatok 95 százalékát államosították. 1917. november —1919. február között államosították a petrográdi mammutvállalatokRt: a Putyilov műveket, a Nyevszkij üzemet Az Állami Bank megtagadta a Népbiztosok Tanácsának finanszírozását, ezért a többszöri felszólítás után november 11-én az Állami Rank szabotáló tisztviselőit elbocsájtották, és a bank nacionalizálásával a szovjet hatalom ellenőrzése alá vetette a magánbankokat. A szovjet hatalom december 14-én hajnalban mozgósította a vörös gárda egységeit, s valamennyi petrográdi és más városban levő bankot megszállt, miután kiderült, hogy a magánbankok egy milliárd aranyrubel értékben hónokat akartak kibocsátani a gazdasági élet megzavarására. Az összeskiivóket leta rtóztatták. A földről szóló dekrétum végrehajtását a parasztszovjeiek, a különböző bizottságok hajtották végre. A földesúri nagybirtok mellett számbavették hatvan esztendő alatt. Nem volt szerencsés a sorsom. Csak mostanában. Ügy mondhatom, a sok rossz jóra fordult. Libapásztor, kanász, cseléd, végigjártam én ezt az iskolát. Püspökielén, az uradalomban. Aztán meg ráhajtott a sorsom, hogv meg kell nősüljek. Másik iskola kezdődött. Voltam kubikos, tapasztottam, vertem a vályogot, szóval megkeresett mindenféle munka. Más házát laktam, árendát fizettem. Még egy időben Németországba is kikerültem. Két évig onnan tápláltam a családot. Műhelyben dolgoztam. Nem fogott ki rajtam semmiféle munka. Nem akarta a gazda, hogy hazajöjjek. Akkor már négyen voltunk. Amit én tanultam, azt magamtól tanultam. Az írást is, a számolást is. Az esész iskolázás annyi volt, elsőbe, másodikba, harmadikba jártam egv kicsit. Az életet is megtanultam. Egyszer összevesztem az intézővel. Ez a Sándor-majorban történt. A bér miatt. Kevesellettük a fizetést.. Nem állhattam tovább, én szóltam. Hazazavart ... Nagy utat ven négy tavaszán vállalt bejártam munkát apám ebben az uradalomban. Elszegődtem én is, őriztem a disznókat. Még akkor is hajkurásztam, amikor már közelről lövöldöztek. Pedig legszívesebben ki se mentem volna. Akkor még nem tudhattam, hogy a más disznóiért nem kellene annyit idegeskedni. Amikor a juttatott földet megkaptuk, segítettem az öregnek. Nem sok föld volt, négy és fél hold. Mi meg már igencsak felnőttünk, ötvenkettőben bementem a konzervgyárba. két évre. Nem szégyen kezek én a munkámmal sehol. Ott sem Kocsikísérő voltam, keresgettem is. Csakhát itt volt már a család a nyakamon. Inkább újra visszajöttem a szövetkezetbe. Ide a faluba, Gyálarétre. Nem bántam meg. úgy sokáig az életet. Ülni, feküdni, fürdeni, pihenni. Nem jó az. ha az ember nem tud semmit se csinálni. Most decemberben leszek hatvanéves. S még a kovácsműhelyben dolgozom. Megcsinálom. ami rám jut. A fiú Az öregember ' z orcgasszony Sokat sírtam. még mig a Aktöbbet dolgoztam gyerekeket felneveltem kor is, amikor hazazavarták ezt. az embert az uradalomból. Reszkettem minden reggel, visszaküldik-e. Nemigen volt akkoriban semmi. A mi életünkben mindig a tavasz volt a legnehezebb, kifogytunk a szegénységből is. Negyed kiló zsírral elfőztem egy hétig is. Hadd mondjam el. sírva vittem haza az első keresetet, Acatolásra iártam Püspökieléről Batidára. Kiesi kereset volt, mégis örültem neki. Föl se vettem a távolságot. Akkor. Jaj. most érzem már igazán. Esténként, nhogv hazaértem, az egvik gverek itt aludt, a másik ott. Akkor mostam egy sort. vaJól találom én magam minden munkában. Műhelyben, vagy a mezőn nem számított, soha. Egyszer az uradalomban arattunk. Jó nagy széles rendet fogtam. Jönnek hozzám, az intéző. meg az urak. Ki vágía ezt a széles rendet? — Mondják, hogy én vágom. Pedig hát nem voltam én olyan nagy derék ember. Amikor meg felszabadultunk, építkezni kezdtem. Bontási anyagból, mint más szegényember. Az uradalomból kaptunk anyagot, meg hordtunk is egy keveset. A holt-Tisza szélin volt egy nagyobb épület, hárman közösködtünk rajta. Hát abból lett a ház. Negyvenéves múltam, amikor hozzákez.dtem építeni. A gyerekekkel. De idegen mester nem nyúlt itt semmihez. Nekünk, az öregasszonnyal már megteszi. Csináltam én több házat is. Ha kinéz az ablakon, láthatja itt, mindjárt mellettünk. Egyszer meg leestem. Azóta is érzem. Nekünk könnvebb volt. mint apámnak. Talán eddig az egész család nem dolgozott annyit, mint ő. Nem szólhatunk semmit. Elég hamar összehoztuk a házat. Százhúszezer forintot megér. A hitelt fel se vettem mindet Nem kellett. Most aztán televíziót veszünk. aztán melléképületeket szeretnénk építeni. Később meg. ki tudja. Elkelne egy kocsi is, vagv egv másik ház. Jobb helyen. Mert nem mindegv ám. hol lakik az ember. Itt, a mi utcánkban nagv a sár. Odébb a kövesút is. Még az. is előadhatja magát, hogy beköltözünk Újszegedre. Az öregasszony a nagybirto- saltnm. Hát alvásra nem jukosok állatállományát felszerelését, amit a parasztság ! t?n. id£ * gyerekek. , . ... ..... ,, ; Hajnalban tettem egv kis kozott minimális ellens7.0Igaltat.as feieben osztottak szet. ! porcukrot a kenyérre A fiú Egy-egy személy 2 hektártól 10 hektárig kaphatott föl det, vagy ahol több föld állt rendelkezésre, amennyit saját erejével meg tudott művelni. 1P1R. tavaszára az ország járásainak 70 százalékában a nagybirtokokat kisajátították. e-e mentem. A fin szélni arról, mi ide nem kerültünk. Sokat tudnék bevolt, amíg NegyKülföldi folyóiratok jegyzéke A szegedi Egyetemi Könvvtár Nóvák Ákoe öszszeállíiá.sában közel 200 oldalas keletben adta ki a József Attila Tudomanyegvetem és a Szegedi Tanárképző Főiskola külföldi folyóiratainak jegvzékét Az öszszeállitás célja, hogy az egveiemi és főiskolai oktatáson és kutatáson felül az üzemek, vállalatok és egyéb Intézmények munkájához is segítséget, nyújtson. A több mint. 40 ország tudományosés szakfolyóiratait, évkönyveit tartalmazó jegyzék magában foglalja a hírlapokat és a képeslapokat is. kivéve a kuiatás és tájékoztatás Ezempontiából elhanyagolható kiadványokat (divallapok stb.). Új Simca A párizsi autószalonban a Simca gyár bemutatta ú.i konstrukcióját, a „Simea— 1100-ast". A kocsi hossza 3 méter 94. szélessége 1 méter 59. Végsebessége 140 km ó. Az új kocsit kétféie motorral árusítják; 118 köbcentiméteres motorja aszerint fojt ki 53 vagy 58 lóerőt, hogy a kompressziós arány 9 2 vagv 9,8. A motor teherbírása és n kivitelezés szerint n Simca 1100-a.s „Luxé". „Luxe-Süpor", „Crrnnü-Luxe" és ..Grand Luxe-Super" változatban készítik. w Életmentők köszöntése Em bet eken segíteni — akár közvetlenül, akár közvetve — humánus tett, magatehetetlen betegeken pedig fokozott mértékben az. Virág József, Ördögh Jánosné, Rnez Kálmánná, Szép János, a szegedi textiművek többszörös véradói talán nem is gondolkoztak azon, több mint 400 társukkal együtt, hogy ők valamennyien életmentők. Pedig sokan köszönhetik nekik viszsznnyert egészségüket, s azt, hogy Ismét dolgozhatnak. Munkatársaik közül is ketten, Pozóki Erzsébet és Páling Lajos, akik súlyos betegségükből felépülve részt vettek azon az ünnepségen, amelyet a véradók tiszteletére rendeztek a texHlművekben. — Áldozatkészséget. csak megköszönni lehet — mondta rögtönzött kis beszédében dr. Gál György adiunkus a Szegedi Véradó Állomás vezetője — s ismételten kérni. — Az. hogv a szegedi üzemek közül a legtöbb véradó éppen ebben a gyárban van, az itteniek emberiességét dirséri, nekünk pedig jóleső érzés tudni, hogy ma.id 500 emberre számithatunk. Köszönő szavaira Farkas Józ.sefné szb-titkár válaszolt. További segítséget ígért, s Ígérete olyan mely mögött valóban segítőkész emberek állnak. Dr. Kenéz Antalné, a Magyar Vöröskereszt Szeged városi bizottságának titkára a legkiválóbb véradóknak ajándékokat adott át, majd fehér asztalok mellett kötetlenebbül folytatódott a házi ünnepség. H. Zs. A mi házunkat is apa építette. Nem is panaszkodhatom. En harminchét éves vagyok és 1958-ra már felépült a házunk. Itt mindjárt, a másik oldalon. Jó ház. Amikor hazajöttem a konzervgyárból. a növénytermesztésben kaptunk munkát. Most meg a tehenészetben. Nincs panasz rám. Nem is lesz. Pedig egyszer majdnem megváltam a szövetkezettől. Rohadt volt a széna. Azt adtak a takarmányosok. En ugyan oda nem adom a teheneknek. Hoztam he rendes szénát. összeszólalkoztunk. Azóta megvagyok. Nemigen járok sehová, összerakom a keresetem. A pénzből úgyse .iut elég. |En már j nemigen járok sehová. Inkább csak itthon segítek a családnak. Meg állatokat nevelek. Vágunk mi minden évben olyan hízót, meg se bírjuk enni. Hiába, nem fiatal már az ember. Ez a legnagyobb bajunk. Legalább ha negyvenévesek lehetnénk. Nem szólnánk mi akkor semmit. A virágokat meg a képeket, azokat nagyon szeretem. Teli is velük a lakás. Hát elnézegetem. Itt vannak sorba az unokák, meg a gyerekek. öt gyereket felnevelni a múltban, kevesen tudják, mi az. El is törődtem belé. Nekik már könnyebb lesz. Az unokám, Feri, meg Hajnalka gyakran által jönnek. Ott a sarokban ni, látja. azt Hajnalkának rendeztük be. Babák, edények, kislánynak való játék. Jól érezze magát. A fiú Nem vágytam én soha másra. A tanulást se szerettem. Szóval jól megvagyok. Gondolkoztam rajta, igaz, hogv többre is vihettem volna, de hát nem akartam. Jó ez így. Nem gond nálunk a kenyér, a zsírozó, a lakásunk is szép. Tavasszal cseréltük a bútorokat. Csehszlovák garnitúrát vettünk 15 ezer 490 forintért. Nőnek a gyerekek, nekik már nagyobb az igényük. Azért kell a televízió is. Az öregember Ritkán jövök én Nincs is aris lenne? Az öregember Jól láltam Iáén át a fiamékhoz. ra időm. Honnan Amikor a szövetkezetben abba hagyom a munkát, megyek hol az egvikhez. hol a másikhoz, dologra. Szombaton is elmentem parkettázni. A Szegedi Textilművek 1988. február l-l kezdettel fonó-szövő ipari tanulónak 9. általános iskolát végzett 15. életévét betöltött leánytanulókat vesz fel. Jelentkezni lehet a gyár Személyzeti. Oktatási Osztályán. (Szeged, Tolbuhin sgt. 87. sz.) 7 órától 11 óráig. Levélben érdeklődőknek válaszolunk. xS. 102 042 magam a Balatonon is. Meg Vasárnap esle 10-kor értem Debrecenben, amikor üdül- haza. De hát így van ezz.el ni vittek. Az látja, jó volt. az ember, amíg csak bírja, Csak hát nem bírnám én segíti a gyerekeit. Almási Péter, a hatvan esztendőt ünneplő öregember Gyálaréten a Deák Ferenc utca 3. szám alatt lakik. Tisztelettel szólnak róla a szövetkezetben, a „Komszomol"ban. Gyerekei itt élnek a faluban, vagy a közelben. Szegeden. Nemsokára a nyugdij ideje is eljön. Mozgalmas életút áll Almási Péter mögött. Becsülettel járta végig. Gyerekeiből rendes embereket nevelt. Egyik így, másik úgy használta ki a lehetőségeket. Nem panaszkodnak. Dolgoznak, élnek, boldogulnak. Valamennyien átmentünk az utca másik oldalán levő házba. Az egyik fiú házába, az Almási Ferencébe. Kényelmes, szépen berendezett lakás, szép bútorokkal. Szegeden is elfogadnák. Ültünk az asztal körül. Pámázott székeken. Az öregember félszegen ült a szék szélén. Kicsit meggörnyedve. Ki nem egyenesedett, el nem terpeszkedett volna, a világért. Pedig még hosszú ideig beszélgettünk. Sz. Lakács Imre Q jo szavak József Attila írja a Flóra harmadik ciklusának második versszakában — jövőt áhítván ... „Munka, szabadság, kenyér, s jó szavak". Persze, lehet, hogy merészség József Attilát egy köznapi téma támasztékául idézni, mondandóit ide társítani, de talán indokolja ez áhított, s teljesült jövőn akadó szépséghiba. Megint csak idézet tolakodik elém. G. B. Shaw Barbara őrnagy című színművében így jellemzi a gyárosnak munkásaihoz való kontaktusát: „En nem adok parancsokat. Ha megszólítom valamelyiket, azt mondom neki: No, Jones, hát jól van a kisbaba? Es Mrs. Jones meggyógvult-e már szerencsésen? — Köszönöm Sir, jól vannak. — Ennyi az egész. A jó szavak erejére a kizsákmányoló is apellált. A kapitalista vezetők, tulajdonosok nyíltan, vagy titokban hirdetett elméletét az effajta „olajozásról" — ismerjük. De ez a jelentésátvitel nem is sokat téved, sőt majdnem ta.áló. Az emberi lelkek olaja, a kapcsolatok, alá-fötorendelt viszonyok zökkenőinek kiküszöbölői: a jó szavak. A főnökök és beosztottak mindig volt — és más formában — de maradándó viszonyát többnyire ezek, vagy ezeknek hiánya pecsételi meg. Nincs olyan felmérés, hogy bizonyos vállalatok termelékenységében a vezetőknek a dolgozókkal való bánásmódja — és itt nem az öltözők, szociális létesítmények, kitüntetések már természetes, meglevő módozataira gondolok — a jó szavak ereje mennyit segített? Nemcsak mennyiségi termelés képzelhető el ezáltal, minőségjavulás is; hivatalokban, az egészségesebb szellem; de általában az emberek közérzetében, a közszellem alakulásában mindenképp jó eredményeket inspirál. Ismertem olyan trösztöt és üzemeket, ahol a főmérnök-igazgató. illetve vezetők embersége a munkások önzetlen segítségét is jelentette fontos társadalmi értékű tennivalókban. De ismertem olyan hivatalnokokat is. akik saját osztályvezetőjük, sót csoportvezetőjük ajtaja előtt előszobáztak, munkásokat. akik fegvplmi ügyükön és a vállalati ünnepségeken kívül nem látták igazgatójukat. Lehet, hogv túl merev és erőszakos a konklúzió: a különböző ügvekben várakozó iigvfelek, akták panaszosaival szemben megnyilvánuló, sokszor érdektelen, bürokratikus bánásmód nem tükörképe-e a saját hivatalon belüli viszonyoknak? Nem a bratyizást, vagv a vezetői tekintélyhez szükséges tisztelet és távolság rombolását kívánjuk és propagáljuk, de szomorú lenne, ha ezt a jó szavak hadseregétől kellene félteni. S végül is, ha ez végezhető el a legkevesebb befektetéssel, nem szégyellek az új mechanizmusra sem hivatkozni. Ha a jó közszellem és talán többtermelés csak szavakba kerül, nem kellene élni velük? Hiszen csupán attól függ, ki tudjuk-e mondani, ami olyan természetes: — Kovács szaki, hát hogy vannak odahaza? Jakab Ágnes A "f -i 4 01 vMAGYAMRSZJM VMATTUB. 1987. deemb- «