Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

Meghall Gellért Oszkár Szeptember 10-én még aggódón-féltőn, de köszöntöttük a 85 éves költőt, újságírót. Ügy, mint a teniető-emléke­ző évfordulókkal alapo­san ki tűzdelt magyar irodalom idei esztende­jenek is élő, „kotlábon járó klasszikusát". Pe­dig akkor már betegség kínozta. S tegnap, szombaton, a távirati iroda rideg szűkszavú­sággal tudatta a neves irodalmár pályafutásá­nak immár utolsó, szo­morú dokumentumát: „hosszas betegség után elhunyt Gellért Osz­kár, Kossuth-díjas köl­tő. A Magyar írók Szö­vetsége saját halottjá­nak tekinti, temetéséről később intézkednek." A költő, aki bámula­táé regenerációval együtt fiatalodott a melléje felnövő ifjú nemzedékekkel — nincs többé. A lapszerkesztő, aki lankadatlan ener­giával dolgozta az iro­dalmunkban fogalommá vált folyóiratot, a Nyu­gatot; az eszmei híd, amely azóta pantheon­ba került, híres kortár­sak: Babits és Osvát, Móricz és Babits között egyengette fáradhatat­lanul a konfriktusokat — végérvénvesen betöl­tötte tisztét Nem vál­lalhat több szerepet irodalmunk arculatának szüntelen formálásában. Ady és Kaffka, Gorkij és József Attila bátor hangú, merészen őszinte harcostársa átköltözött a halhatatlanságba, ab­ba az arcképcsarnokba, ahonnan a jövő generá­ciói tisztelettel olvas­sák, majd le egy hal­latlanul bő áradású, életerős, irdal mi hőskor, örökre érvényes kon­zekvenciáit „Úibüüáaios" amalőríilmesek A Csongrád megyei Ama- A vásznon legtöbbször csak tőrfilm Klub meghívására az az összefonódó vagy távolo­országos fesztiválon díjazott dó „végtagokat" látni. A filmjeiket mutatták be a megoldás feltétlen újszerű, Cinéma 64 klub tagjai Sze- lehetőségei szinte korlátla­geden — a helyi kisfilmesek nok. A képzőművészet és péntek esti összejövetelén, a költészet szinkronja foglal­Tolbuhin sugárúti szakszer- koztatja Gulyás János pro­vezeti székházban. dukcióját (Énekek éneke) — Az új hullám mai, mint meggyőző erővel, kitűnő filmművészeti stílusirányzat- hangtechnikával. A legszél­tal keskeny vásznon talál- sőségesebb kereteket pedig kőzni jelenleg is kuriózum, Nagy Ottó: Rózsa és szem­noha az egytemes filmtör- üveg című alkotásának mo­ténet dossziéjában rrvanap- dernsége, valamint Gulyás ság már inkább megáilapo- Gyulának egy fiatal festő­dött, több vonatkozásban rői, Galambos Tamásról ha­erősen túlhaladott ez a ka- gyományos eszközökkel kom­tegória. Aprópénzes makett- ponált filmje képviseli, jében, nem hivatásosak film- Mindkettő színes techniká­tekercsein viszont ritkán lát- val készült, ám az előző ható érdekesség. Belőlük és abszurdista, sokszor kibogoz­más újszerű-útkereső kísér- hatatlan jelzésrendszere még letekből mutatott be a fővá- erősen kísérlet, az utóbbi rosi klub hat filmet, me- viszont egyenesen telitalálat: lyek összességükben körül- az okos-értő tárlatvezető belül fele-fele arányban ha- nyelvével szól a festmények­gyományos és modern szem- ról, keresve bennük a sa­léletűek. Kiütközik ez a két- játos figurákat, mindazt, arcúság a filmeken belül is. ami egyedivé teszi a piktor A Megálló például (Barbay művészetét. Béla—Szőllős Péter munká- Nikolényi István ja) láthatóan szabadulni akar a sablonoktól, mégis lépten-nyomon beléjük üt­közik. Két fiatal szerelmi kapcsolatáról szól, ami a legtermészetesebb magától érthetődőséggel tart az ágy felé, s közben — a gyatra hangfelvételekből kiérthető­en — a „platói esztétikából" is kutatnak valamit a szer­zők. Az eső elől legényla­kásba felvonzódó szerelme­sek, a csupasz izmok-testek fülledten levegős egybefonó­dása azonban ismert filmké­peket kopíroz. Valamivel őszintébbnek hat a hasonló témájú „Leg­szebb pillanatban is" (Gu­lyás Gyula filmje). Szelle­mes viszont Szőllős Péter Kezek című alkotása, ami az emberi tetteket és indulato­kat szűkíti kézmozdulatokra. Emlékezés Bebrits Lajosra A szegedi Vasútforgalmi Technikum egy évvel ez­előtt Bebrits Lajos volt köz­lekedés- és postaügyi mi­niszternek, a „vasutas-for­radalmárnak" nevét ünnepé­lyesen az iskola nevévé vá­lasztotta. S tegnap délután ünnepelni gyűlt össze az is­kola tanári kara és diáksá­ga a névválasztás első évfor­dulóját, egyben a Bebrits­alapítvány első jutalmazott­ját is. • Kékesdi Gyula, a Népsza­badság főmunkatársa beszélt Bebrits Lajos harcairól, il­legalitásban eltöltött évei­ről. A Bebrits-alapítvány el­ső ízben kiosztott díját IV. osztályos tanuló. Csendes Ilona kapta — kiváló tanul­mányi, közösségi és KISZ­munkájáért A pénzjutalom mellett Kékesdi Gyula nem­rég megjelent, Bebrits La­jos életéről szóló művét (A négy ország viharai) kapta. Az ünnepség az iskola iro­dalmi színpadának műsorá­val fejeződött be. Jó fog — jó egészség Kolián-emlékünnepségak Hódmezővásárhelyen Egy éve, 1966 december tották össze. A rendezők 16-án halt meg Kohán mintegy 400 képből válogat­György Kossuth-díjas festó- ták ki a nézők elé került művész, az alföldi festészet több mint másfélszáz alko­egyik legmarkánsabb egyé- fást, törekedve arra, hogy a nisége. Élete egy bűvös há- kvalitás elsődleges szem­romszögben zajlott le: Hód- pontjai mellett a művészi mezővásárhelyen, Gyulán, fejlődés egyes szakaszal is Budapesten. Az elsőbbség minél teljesebben érzékelhe­mindenképpen Vásárhelyt il- tők legyenek. A most kiállí­leti, ahol alkotásainak zöme tott táblaképek, tus-, szén-, született és ahová mindig kréta- és ceruzarajzok, vala­visszatért. Itt találta meg mint akvarellek többsége azt a légkört, amelyből min- még nem szerepelt kiállítá­dig meríteni tudott, hogy son, — a művészetszerető egy rendkívül gazdag élet- közönség előtt ismeretlen. A mű hátrahagyásával távoz- tárlatot Pogány ö. Gábor, a zék az élők sorából, amikor Magyar Nemzeti Galéria fő­megérte a késői elismerest. igazgatója nyitotta meg Ko­A város nem feledte Ko- hán György édesanyjának hán Györgyöt. Tragikus ha- jelenlétében. A megnyitáson lála egyéves évfordulóján részt vett Siklós János, a emlékünnepet rendezett. Csongrád megyei pártbizott­A déli órákban emléktáb- ság titkára, valamint a Mű­la és dombormű leleplezé- velődésügyi Minisztérium Somogyi Károlyné felvétele Forog a szerencsekerék a díjkiosztó ünnepségen Tizenegy úttörőruhás paj­tás szurkolt szombaton dél­előtt a Magyar Vöröskereszt megyei szerevezetének he­lyiségében. Előttük szeren­csekerék, mellettük pedig ajándéktárgyakkal megra­kott asztal állt A fogászati hét rejtvénypályázatának díjkiosztó ünnepségén ők képviselték a pályázaton, részt vevő szegedi és Csong­rád megyei általános iskolád sokat Gulácsi Pétemé, a Magyar Vöröskereszt megyei ifjúsági munkacsoportjának vezető­je értékelte a beérkezett 5484 pályamunkát Ahogyan elmondta, nagyon sokan jól oldották meg a gondolkod­tató és játékos feladatokat. Akadtak persze olyanok is, akiknek pontosabb munkát kellett volna végezniük ah­hoz, hogy nevük a szerencse­kerékbe kerüljön, de az esé­lyesek száma még így is tóbb volt mint 3 ezer. Bános Ágotára, a Béke ut­cai általános iskola tanuló­jára, s a Rózsa Ferenc ál­talános iskolás Raffay Eme­sére, Fortuna istennő „köz­vetlen képviselőire" figyelt mindenki, mikor elkezdő­dött az ünnepség legizgalma­sabb része, a sorsolás. Ko­vács Kati, a Zrínyi Ilona általános iskola VII. osztá­lyosa, Gyuris Éva, bordá­nyi és Tirla Eszter, mártélyi általános iskolások nyerték a Magyar Vöröskereszt orszá­gos központjának három fő­díját: karórát, fényképezőgé­pet és Parker golyóstollat. Miután megkerültek a legszerencsésebbek, kiosztot­ták a többi ajándéktárgyat is. Számos pajtás kapott íz­léses csomagban fogkefét, fogkrémmel és fogmosó po­hárraL Hasznát vehetik mindannyian az ajándéknak, mely egy kicsit figyelmeztet és kötelez is: jó fog — jó egészség. sére került sor a Lenin ut­ca 2. sz. ház falán, — ott, ahol életének utolsó éveit töltötte. Az emléktábla le­leplezésén a városi párt- és állami szervek képviselőin kívül megjelent dr. Soly­már István, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgató-he­lyettese, valamint Meszlényi János szobrászművész, a dombormű alkotója. Avató beszédében Vörös Mihály, a városi tanács vb elnökhe­lyettese utalt Kohán György Vásárhelyen töltött éveire, nehéz életútjára és a város iránti vonzódására. Végül köszönetet mondott Meszlé­nyi János szobrászművész­nek, aki a Mester és a vá­ros iránti tiszteletből alkot­ta meg Kohán György réz­domborítású portréját. Az avató beszéd után a Magyar Képzőművészeti Szövetség Dél-Magyarországi Csoportjának titkára, Sza­lay Ferenc festőművész meg­koszorúzta az emléktáblát és a domborművet. A délutáni órákban a Tor­nyai János Múzeum kiállí­tó termeiben megnyílt a Ko­hán-emlékkiállítás. A tárlat érdekessége, hogy anyagát a Vásárhelyen és környékén élő magángyűjtők tulajdon­jogát képező képekből állí­képviseletében dr. Telepy Katalin művészettörténész. Pogány ö. Gábor megnyi­tójában Kohán művészetének elemzése során rámutatott an­nak népi jellegére, expresszív erejére, monumentális hang­vételére. Az esti órákban a városi tanács közgyűlési termében rendezték meg a Kohán-em­lékünnepélyt, amelyen a hallgatóság Kohán György kedvenc zeneműveit, verseit, valamint Polner Zoltán ez alkalomra írt költeményét hallgatta meg. Végül megte­kintették az 1965-ös pesti ki­állításán forgatott filmet, és a műveiről készült színes diapozitíveket. Ütközet békében Különös harc ez a mostani: karácsony! vásárnak hívják. A pult az arcvonal, az egyik fél fegyvere a pul­ton sorakozó áru, a másiké a zsebben lapuló pénrtárca. A döntő ütközet napjai következnek, mától, aranyvasár­naptól talán nem is e hét, hanem a jövő hét szombat­jáig. Vajon ki győz majd? Megfigyelésem szerint mindkét félnek van elég mu­níciója, az üzletek jól állják az ostromot, a vásárlók pe­dig meg-megújítják azt. Ha valamire, erre a küzdelemre áll a régi cím: ütközet békében. S mintha az idén jobb kedélyűek is lennének a harcosok, több az udvariasság, a mosoly, mint volt a korábbi években. Mondjak példá­kat? Nem teszem, mert nem akarom megsérteni azokat, akik kimaradnának a felsorolásból. Ki győz hát? Azt hiszem azoké lesz a pálma, akik a karácsonyi vásár után sem adják fel a harcot, akik — írjunk bármilyen hónapot — kedves szóval árulják a por­tékát, gondoskodnak a választékról, minőségről, hogy mindig a vásárlóké legyen a győzelem. Diesel-vonat Nem vagyok elfogult, nem is lehetek: ha a hőmérő higanyszála 0 fok alá süllyed, én is éppúgy didergek, mint a szegény gőzlokomatívok. Mennyi hideg vas, mi­lyen temérdek tüzelővel lehet csak felmelegíteni! Fagyos a szén is, a víz is, amiből a gőzt fejlesztik, pedig gőz, sok gőz kell ahhoz, hogy a vonat elinduljon, mondjuk, Szegedről és elérkezzen, mondjuk, Budapestre. Mégpedig a menetrend szerint! A szegedi vasűtigazgatóság — úgy tudom — ismét előkelő helyen áll az ország vasútigazgatóságainak ver­senyében. A verseny egyik sarkallatos pontja, hogy a vonatok milyen arányban tartják be a menetrendet. Ne­héz lehet a pontosság, különösen ilyenkor télen. De még nehezebb, ha tudjuk, hogy az a Diesel-vontatású gyors­vonatpár is gyakran késik, amely Szeged és Budapest kö­zött közlekedik. Hogy miért késik? Nem vagyok elfogult, de erről nekem sincs halvány gőzöm sem! Volamit valamiért Tudomásomra jutott, hogy a vasárnaponként vetítő hattyastelepi vándormozi helyárait felemelte a MOKÉP, s ennek egyáltalán nem örülnek a mozilátogatók. Talán én sem örülnék neki a helyükben, hiszen nem mindegy, hogy az ember 2,50-et vagy 4,50-et fizet-e a székért. A szék ugyanis maradt a régi. Az áremelésnek más oka volt: idén már több mint húsz vándormoziban változtak meg az árak, nemcsak Hattyastelepen, hanem a megyében mindenfelé. Ezeket a mozikat ugyanis 16 milliméteres — szélesvásznú — fil­mek vetítésére is alkalmassá tette a MOKÉP. Az átalakí­tás természetesen pénzbe került. Valamit valamiért — tartja a mondás. Mivel a MO­KÉP többet nyújt a több pénzért, ezért adták beleegye­zésüket az áremeléshez az illetékes szervek. Biztos va­gyok benne, hogy a hattyastelepi mozi látogatók sem bán­ják majd meg: a szélesvásznú film élvezetesebb élményt is nyújt. Ezért is terjedt el világszerte. Fehér Kálmán Karácsonyi könyvespolc Roskadoznak a könyves­boltok polcai és kirakatai: a kiadók igazán nagy válasz­tékkal készültek fel az iro­dalom ünnepi szezonjára. Nem gond ez idén a válasz­tás, ifjúsági könyvekből is van bőven. Minden eddigi­nél gazdagabb tartalmú és szebb kivitelű az 1968-as Fiúk évkönyve és a Lányok évkönyve. A Mitológia ne­ves szerzője, Trencsényi­Waldapfel Imre Görög regék címmel kiadott könyve is értékes ajándék. Cooper Nagy indiánkönyve egy kö­tetben tartalmazza a ked­venc olvasmányokat: a Vad­ölőt, 'Az utolsó mohikánt, a Nyomkeresőt, a Bőrharis­nyát és A prérit. A kiseb­beknek Pinokkió kalandjai, Az ezeregy nap legszebb me­séi, Óz, Benedek Elek mese­könyve ajánlkozik karácso­nyi örömnek. A sci-fi sem hiányzik: a Delfin-könyvek között képviselve van a tu­dományos-fantasztikus iro­dalom is. i Felnőtt olvasóknak Mau­passant regényei, Thomas Mann Doktor Faustusa, Ste­fan Zweig Stuart Máriája, Mika Waitaritól a Milcael le­het szép ajándék, vagy a Gtl Blas Lesagtól a Világhódító Nagy Sándor Harold Lamb­tól. Mai magyar szerzők mű­vei közül Illés Béla új köte­te, a Lövészárokban, Thur­zó Gábor: Az istennő hajóra száll, Erdős László: A He­dűs-ügy, Komlós János: Gól nélkül nem megy vagy Ba­rabás Tibor Rembrandt élet­regénye, az Éjjeli őrjárat a legkapósabb. Iránytűk és kezek Pályaválasztási tájékoztató szülőknek Új gépkocsijavító üzem Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes szombaton délelőtt ünnepé­lyesen átadta rendeltetésé­nek Pécsett, a 86 millió fo­rint költséggel épített gépko­csitelepen az Autófenntartó Ipari Tröszt XI"-es Autója­vító Vállalatának új nagyja­vító üzemét, az iparág leg­korszerűbb létesítményét. A jövőben az egész ors'zág te­rületéről ide hozzák nagyja­vításra a Nysa típusú len­gyel gépkocsikat és a szov­jet UAZ teherautókat. Nyolcadikossá serdült a gyerek, dehát merre indul­jon a ballagás után, hol ta­lálhatja meg legjobba,! a boldogulását? Ez a gond foglalkoztatja a szülőket mostanában, csakhogy idén vagy ezerrel többet érint, mint az elmúlt évben. Ez — vagyis a demográ­fiai hullám tetőzése — hat­ványozza a pályaválasztási gondokat, a több gondot pe­dig csak' szélesebbkorű gon­doskodással, tanácsadással és irányítással lehet ellensú­lyozni. Ezért szaporodnak m ndinkább a tanácsadási rendezvények, előadások. \ bizonytalanság kérdőieleit és a távlati áttekintést, az egyéni elképzeléseket ós a társadalom szakeniberszük­ségletét Szegjeden is minél többször igyekszik szembesí­tem a Pályaválasztási Ta­nács. a realitásokkal találkoz­hattak a szülők minap a Ju­hász Gyula művelődési ott­hon nagytermében 's. Hálás hallgatóságra talált az a tá­jékoztató. amelyet Hperjesi Júlia, a Pályaválasztási Ta­nács titkára tartott. Szinte a lehetőségek teljes skáláját és a meggondolásra késztető buktatókat is megismerhet­ték belőle a végzősök szülei. Szép számmal voltak a je­lenlevők. de a terem foghíjai még így is rákérdeztek az érdeklődésre. Hisz nem ke­vesebb, mint 1900 életbe „ki­lépő" szegedi nyolcad;kosról van szó! Ezekben a hónapokban véglegesen el kell dönteni, mi is kerüljön majd a je­lentkezési lap rubrikáiba. A csalódásoktól, a „vargabe­tűktől", a szép évek elfe­csérlésétől a szülők, pedagó­gusok s a pályalehetőségek legjobb ismerőinek együtt­működésével meg lehet és meg is kell óvni a gyereke­ket. A helyes útbaigazítás­hoz jó iránytűt jelentenek az ilyen tájékoztatók, csak: ki­nek-kinek kézbe is kel] ven­ni ezeket az iránytűket Akik eljöttek, figyeltek, jegyzeteltek, töprengtek a gondolatébresztő adutokon. S ha nyilvánosan csak egy kérdés hangzott is el, annál nagyobb, legalább 30 szülő­ből álló gyűrű vette körül a formai befejezés után az elő­adót. Záporoztak a kérdések, s mindenki figyelt és tanult a válaszokból. A magvető már a kenyérre gondol, amikor igyekszik minél jobb ágyat vetni a magnak. Ennyiben hasonlít a megfelelő életpálya kivá­lasztása is a magvetéshez. A társadalom és annak sejtje, a család ilyen alkalmakkor együtt gondolkodik a holna­pi felnőttek kenyeréről. Ne­héz, de szép és nagyon-na­gyon fontos feladat ez. Vasárnap 1967. december 17. ^MAGUMORSlAt 5

Next

/
Thumbnails
Contents