Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

A szocializmus győzelmének ötven éve szüntelen fokozása elő fogja lom ügyeinek az irányításé- tivitásának a fejlesztését, segíteni, hogy a néptömegek ban, előmozdítja a nép kez- Pártunk nagy, mindennapos még aktívabban részt vegye- deményezőkészségének és a munkát végez ilyen iránynek az állam és a társada- szovjet emberek teremtő ak- ban. A Nagy Október és a világforradalmi mozgalom Elvtársak- A szovjet nép nagy tetteket és hősi cselekedeteket vitt véghez ötven év alatt. A fél évszázad határán még nagyobb távlatok nyílnak meg előttünk. Meggyőződésünk, hogy országunknak következő második ötvenéves időszakát is világtörténelmi jelentőségű új vívmányok teszik emlékezetessé. Az a forradalmi láng, amelyet Október gyújtott az emberi szívekben, bevilágítja a jövőbe, a kommunizmus felé vezető utunkat! Elvtársak! Október vihara hatalmas lánggá változtatta a forradalom szikráját. Az októberi forradalom óta eltelt fél évszázad meggyőzően szemléltette e forradalom óriási nemzetközi jelentőségét. Az elmúlt évek alatt megváltozott a világ egész arculata, s ez a változás rendkívül nagy mértékben Október és eszméinek hatására, a szocializmus győzelmének a hatására következett be. A szovjet állam megszületésével a munkásosztály és az imperialista burzsoázia egymás ellen vívott harca új jelleget öltött, fő területe a két szembenálló társadalmi-gazdasági rendszer közötti harc lett. A fél évszázados harc folyamán alapvetően megváltoztak a világ erőviszonyai. Már az emberiség egyharmada a szocializmus útjára lépett. Befejezéséhez közeledik a gyarmati rabság rendszerének összeomlása: a hajdani gyarmatbirodalmak romjain több mint 70 új állam keletkezett. A tőke országaiban óriási erővé vált a szervezett munkásmozgalom, s befolyása ezeknek az országoknak egész politikai életében fontos tényező. Nagy lendületet vettek a demokratikus mozgalmak, amelyekben a lakosság széles rétegei résztvesznek. Ezeknek a változásoknak az eredményeként már nem az imperializmus, hanem a szocializmus, az imperialistaellenes erők határozzák meg a társadalmi fejlődés fő tartalmát és új irányát. A szocializmus sikerei mint háttér, még világosabbá teszik, hogy a kapitalizmus nem tudja megoldani az emberiség előtt álló alapvető problémákat. A kapitalizmus számtalan bajt és szenvedést okoz a néptömegeknek. Az imperializmus agresszív háborúkat szül. Napjainkban belőle ered a világméretű termonukleáris konfliktus veszélye. Az imperializmus a hibás azért, hogy a két világháborúban az emberek tízmilliói vesztették életüket. Az Imperializmus az oka annak, hogy hatalmas összegeket fordítanak fegyverkezési hajszára, a tömegpusztító fegyverek létrehozására. Az imperializmus akadályozza, hogy már most felhasználjuk a tudomány és a technika által feltárt óriási lehetőségeket és segítségükkel likvidáljuk az éhséget, a nyomort és a betegségeket. Az a fél évszázad, amely Október\ől bennünket elválaszt, a kapitalizmus egyre mélyülő öltalános válságának, a népek szemében az imperializmus lelepleződésének, befolyása aláaknázásának fél évszázada. Az imperializmus azonban nem teszi le a fegyvert, erős és ravasz ellenfél. Az osztályharc nyomására az imperializmus manőverezik, részleges engedményeket tesz, széles körben alkalmazza a szociális demagógiát. Az imperializmus, miután elvesztette gyarmatait, ravaszabb és kifinomultabb módszereket kezd alkalmazni más népek kizsákmányolására. A forradalmi mozgalom öntudatos résztvevői számolnak az ellenfél táborában mutatkozó ilyen jelenségekkel, figyelembe veszik, milyen bonyolult körülmények között folyik napjainkban az osztályharc és a felszabadító harc, a leghatékonyabb utakat jelölik meg e harc számára, igyekeznek egységes imperialistaellenes frontban tömöríteni erőiket. Az utóbbi évtizedekben a forradalmi folyamat valóban világméreteket öltött. Nincs olyan térsége földünknek, ahol ilyen vagy olyan formában ne bontakozott volna ki harc a társadalmi és nemzeti felszabadulás ügyéért. Megvalósulóban van Lenin jóslata arról, hogy a kapitalizmus elleni harcban egységes folyamban egyesülnek a legkülönbözőbb erők és mozgalmak. A szocialista és a haladó eszmék világméretű diadalához még sok kemény harcra és türelmes munkára van szükség. De jogos a meggyőződés, hogy a jelenlegi szakasz hatalmas lépést jelent előre ezen az úton, s méltó helyet foglal el az emberiségnek a haladásért, a szabadságért és a szocializmusért vívott harcában. E szakasz legjellemzőbb és legfontosabb vonása a szocialista világrendszer sikeres fejlődése. A nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erők joggal látják benne saját nagyszerű vívmányukat, kimagasló eredményüket. A szocialista országok többségében húsz év alatt igen nagy eredményeket mutatott fel a gazdasági és kulturális építőmunka, nagyot fejlődtek a társadalmi viszonyok és a szocialista demokrácia. A szocialista világrendszer elvi sikere — amit különösen alá kell húzni — az újítpusú viszony kialakulása azon államok között, amelyekben győzött a szocialista rend. A szocialista országok testvéri kapcsolatai a népek növekvő kölcsönös bizalmára és tiszteletére támaszkodnak. s alapjuk a szocialista internacionalizmus. Az élet azt mutatja, hogy a szocialista közösség keretein belül mindegyik ország a legkedvezőbb lehetőségeket nyeri saját szuverenitása és függetlensége megerősítéséhez, s ugyanakkor élvezi mindazokat az előnyöket, amelyeket a kölcsönös segélynyújtás és az elvtársi támogatás nyújt. A szocialista világrendszer fejlődésének egész tapasztalata — beleértve nagy vívmányait és nehézségeit is — arról beszél, hogy a szocialista forradalom egy sor országban kivívott győzelmével az újtípusú kapcsolatok önmaguktól nem alakulnak ki. A szocialista országok új. bonyolult problémákkal kerülnek szembe, le kell küzdeniük a kapitalista múlt súlyos maradványait, helyt kell állniuk a soraik megbontására irányuló imperialista mesterkedésekkel szemben. A testvérpártok együttes erőfeszítése jelentős eredményeket ért el a szocialista közösség megerősítésében. Mindegyik nemzet visz valami sajátosságot az új élet építésének közös ügyébe. Mi nagyra értékeljük minden nép hozzájárulását, minden marxista—leninista párt hozzájárulását a szocializmus nemzetközi kincsestárához. Az élet sokrétűségét kifejezésre juttató alkotó erőfeszítések összességéből születik meg a világszocializmusnak az a nagy tapasztalata, amely az egész emberiség vívmánya. A szocialista közösségről, és az annak fejlődésével kapcsolatos problémákról szólva nem hallgathatjuk el azt. hogy valamennyiünket mélyen aggaszt. A Kínai Népköztársaságban kialakult helyzetről van szó. A forradalom győzelme Kínában rendkívül nagyjelentőségű volt. Mély befolyást gyakorolt Ázsia és Afrika valamennyi országában a nemzeti felszabadító valamint a forradalmi mozgalom fejlődésére. Sajnos, Mao Ce-tung csoportjának az utóbbi években folytatott soviniszta, nagyhatalmi irányvonala jelentős károkat okoz a szocializmus ügyének Kínában. Ez az irányvonal, amely a szocialista világrendszer és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének az aléaknázására irányul, ellentétes a népek forradalmi harcának az érdekeivel. A kínai események végleg feltárták a KKP egyes vezetőinek eszmei-politikai csődjét. Ugyanakkor ezek az események azt is megmutatták, hogy a szocializmus igen rövid idő alatt és a legbonyolultabb körülmények között, gyökeret tudott ereszteni ebben az országban, meg tudta nyerni a széles tömegeket. Pontosan ez a magyarázata annak az állhatatos harcnak, amelyet a Kínai Kommunista Párt legjobbjai, a kínai nép élenjáró erői folytatnak a szocializmus vívmányainak megőrzéséért. A kínai kommunistáknak, a kínai népnek van mit megvédenie, van miért harcolnia. A kínai kommunistáit fő irányvonala, amelyet a KKP 1956-ban tartott VIII. kongresszusa dolgozott ki, a szocializmus felépítésének irányvonala. A tervszerű gazdasági fejlesztésnek és a „nép anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének" irányvonala ez. Mint a kongresszus határozatai hangsúlyozták: irányvonal „a demokratikus élet fejlesztésére" a „nagy Szovjetunióval és az összes népi demokratikus országokkal való örök és megbonthatatlan testvéri barátságra". A világkommunizmus csak akkor érheti el céljait, ha egységes, nemzetközi mozgalomként lép fel tet építő testvérnépeket! Első üdvözlő szavaink a Vietnami Demokratikus Köztársaság hős népét illetik, amely fegyverrel védelmezi szabadságát és függetlenségét, szocialista vívmányait. Forrón üdvözöljük Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság és Románia népeit, amelyek biztosan haladnak előre a szocializmus zászlaja alatt. Üdvözöljük a kínai és az albán népet, amely azért harcol, hogy országában megmaradjanak a szocialista vívmányok. Valamennyi szocialista állam népének a legnagyobb sikereket kívánjuk nemes munkájukban. Elvtársak! Az imperializmus ellen küzdő erők között fontos helyet foglal el a fejlett kapitalista államok munkásosztálya, amely a világimperializmus erődeiben vívja küzdelmét. A fejlett kapitalista országokban működő munkásmozgalom min. den nehézség ellenére fáradhatatlanul gyűjti erejét, új tapasztalatokat szerez. A sztrájkok gyakran egész országokat fognak át. A munkásosztály egyre gyakrabban éri el követeléseinek kielégítését. Ezek a követelések pedig egyre távolabb mutatnak, egyre radikálisabbá lesznek, s a monopóliumok gazdasági és politikai teljhatalma ellen vívott harc programjává növik ki magukat. A munkásosztály győzelméhez vezető úton a fő akadály soraink megosztottsága volt és ma is az. Ámde a munkásmozgalom minden tapasztalata azt bizonyítja, hogy az egység létfontosságú szükségesség. Ez a tapasztalat meggyőz arról, hogy a szocialisták és kommunisták közötti nézeteltéréseknek nem szabad gátolniok a munkásosztály sorainak öszszefogását a monopóliumok, a háború veszélye ellen. A kommunistaellenes állásponton megrögződött jobboldali szociáldemokrata vezetők politikája ellenére fokozódik az egységre való törekvés és sok országban már bizonyos sikerek mutatkoznak ezen a téren. Az októberi forradalom óta eltelt ötven év egyik fő sajátossága a nemzeti felszabadító mozgalom egyesülése a munkásosztály harcával egy egységes forradalmi áradatban. A volt gyarmatok másfél milliárd lakosa függetlenné vált és a politikai élet színterére lépett. Ez kibővítette a világot átfogó forradalmi mozgalom kereteit. A forradalmi erők élcsapata, a forradalmi folyamat egvséggondolatának zászlóvivőié: a nemzetközi kommunista mozgalom. A kommunista mozgalom 50 év alatt óriási utat tett meg. Amíg 1917-ben mindössze néhány százezer kommunista volt a világon, napjainkban 88 kommunista és munkáspárt soraiban 50 millió harcos tömörül. Óriási jelentőségű tény, hogy Nyugat-Európában, ahol hőbb mint százmillió munkás és alkalmazott él, olyan kommunista pártok fejlődtek ki, amelyek országos politikai erővé váltak. Az októberi forradalom jubileumának napján e szavakkal fordulunk azokhoz a kommunistákhoz, forradalmárokhoz, a/kik börtönben sínylődnek, megtorlásoktól szenvednek: szívünk veletek van, kedves testvéreink és barátaink! Meggyőződésünk, hogy semmiféle megpróbáltatás nem törheti meg a kommunistákat, semmiféle akadály nem állíthatja meg a kommunista mozgalom fejlődését. A kommunizmus hatalmas erővé vált, eszméi győzelmesen hatnak világszerte. A kommunisták tetteikkel vívták ki, hogy a társadalmi haladás élcsapatának szerepét töltik be. hogy a munkásosztály, minden dolgozó érdekeinek legkövetkezetesebb harcosai. A tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan erős és agyafúrt ellenfelet, mint az imperializmus, csak úgy lehet legyőzni, ha a határozottság és a fenntartás nélküli harckészség mellett a józan politikai számítást, a hidegvérűséget és az állhatatosságot állítjuk vele szemben. A kommunisták olyan stratégiát állítanak szembe ezzel az ellenfélel, amely az országon belüli és• nemzetközi erőviszonyok tudományos elemzésére támaszkodik. A jelen körülmények között különösen nagy jelentőségű az imperializmus politikája és ideológiája elleni harc kibontakoztatása minden vonalon. Ahhoz, hogy sikeresen szembeszálljanak az imperializmussal, ne csak visszaverjék támadásait, hanem újabb vereségeket is mérjenek rá, a kommunistáknak, a forradalmároknak óriási energiára van szükségük, mozgósítaniuk kell az erőket a harc minden fővonalán. A kommunista pártok az ideológiai munkában látják annak elengedhetetlen feltételét. hogy sikeresen küzdjenek a tömegek megnyeréséért, az antiimperialista front erősítéséért. Pártunk a maga részéről továbbra is fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy visszaverje az antikommunizmust, lelepleződjék az imperializmus egész politikája és ideológiája. Az osztályharc eddigi tapasztalataiból minden ország kommunistái azt a következtetést vonják le. hogy az előttünk álló nehéz feladatok megoldásának igen fontos előfeltétele a világ összes testvérpártjai harcos együttműködésének, összefogásának és kölcsönös akcióinak a fokozása. A világkommunizmus csak akkor érheti el nagy céljait, ha egységes nemzetközi mozgalomként lép fel. Ma valamennyiünk számára fontos akcióink állandó összehangolása nemzetközi méretekben. A „Világ proletárjai, egyesüljetek!" jelszó — amely a munkásosztály forradalmi harcának hajnalán hangzott fel — ma valamennyi antiimperialista erő összefogására szólít. Meggyőződésünk. hogy mozgalmunk további összefogása minden testvérpárt létfontosságú érdeke. Magától értetődik, hogy minden pártnak megvannak a maga feladatai, minden párt az adott helyzetnek megfelelő harci formákat és módszereket alkalmaz. Minden párt a teljes függetlenség és önállóság alapján teszi ezt. Mégis valamely párt harcának ereje eredményessége nemcsak attól függ, milyen sikereket ér el saját országában, hanem a többi testvérpárt sikereitől, a kommunista mozgalom valamennyi csapata együttműködésének mérvétől és mélységétől is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az internacionalizmus elvétől való eltérés, az olyan kísérletek, hogy mozgalmunk egyes csapatainak érdekeit szembeállítsák a forradalmi harc közös feladataival és a nemzeti elzárkózás jelenségei elkerülhetetlenül a kommunisták állásait gyengítik az osztályellenséggel szemben. Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az SZKP álláspontja teljes mértékben egyezik a testvérpártok túlnyomó többségének az álláspontjával, amelyek határozottan síkraszállnak sorainknak a marxizmus—leninizmus elvi alapján való öszszefogásáért. Ma már teljesen világos, hogy a testvérpártok többsége szükségesnek tartja egy új nemzetközi tanácskozás összehívását. Pártunk teljes mértékben támogatja ezt a gondolatot, és kész mindent megtenni a kommunisták újabb világtalálkozójának sikeréért. Az SZKP a maga tevékenységét, tapasztalatait mindig a kommunista világmozgalom tevékenységének és tapasztalatainak szerves részeként fogta fel és fogja fel ma is. Az SZKP a testvérpártokkal fennálló törhetetlen barátságból, harci szövetségből mindig erőt, lelkesedést merített a harchoz és a munkához. Enged iék meg, elvtársak, hogy nártunk nevében a legőszintébben köszönetet mondjak a testvérnártoknak, minden kommunistának a szovjet nép iránti barátságukért, a kommunizmus felépítéséért vívott harcunk támogatásáért. A Szovietunió lenini kliipolifik^ia Hisszük, hogy a jelenlegi kínai események történelmileg átmeneti szakaszt jelentenek az ország fejlődésében. Hisszük, hogy a nehézségek ellenére a szocializmus ügye győzedelmeskedik a Kínai Népköztársaságban. Elvtársak! Az az út, amelyen a szocialista országok haladnak, a megfeszített munka és a tevékeny harc útja. Tudjuk, hogy sok a tennivaló, nagyok a feladatok, amelyeknek megoldása megköveteli a testvérpártok és népek közös erőfeszítéseit. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép erejét nem kímélve tevékenvekedik a szocialista világrendszer megerősítésén, e világrendszer új győzelmei érdekében. Engedjék meg. hogy az egész szovjet nép nevében forrón üdvözöljem az újéleNagy alkotómunkánkban, a szocializmus és a kommunizmus építése számára kedvező feltételek létrehozásában nagy szerepet játszik külpolitikánk. A Nagy Október győzelme valóban forradalmi változások kezdetét jelentette a nemzetközi viszonyokban. A nemzetközi küzdőtéren először jelent meg olyan állam, amely a népek elnyomása és leigázása imperialista politikájával, a gyarmati kizsákmányolás, az erőszak és a rablóháborúk politikájával szembeállította a népek szabadsága és függetlensége védelmének politikáját, az imperialista agresszorokkal szemben a béke megvédésének politikáját. E két ellentétes irányzat harca már fél évszázada folyik. A szovjet állam lenini külpolitikájának jellege, legfontosabb ismérvei a szocialista társadalmi rendszer egész jellegéből származnak. A forradalom vívmányait kell védelmezni — ezt a feladatot tűzte Lenin nyomban Október győzelme után a szovjet külpolitika elé. A szovjet állam külpolitikája változatlanul ezen a lenini útmutatáson alapul. Védelmezni Október vívmányait, meghiúsítani a szocializmus hazája ellen irányuló imperialista mesterkedéseket, megteremteni a szükséges feltételeket a kommunista társadalom felépítése számára: ez külpolitikánk fő feladata. Külpolitikánk internacionalista jellegű, mert a szovjet nép érdekei egybeesnek valamennyi ország dolgozóinak az érdekeivel. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió forradalmi internacionalizmusának sok nagyszerű példájáról szólt, maid hangoztatta: Külpolitikánknak a következő évekre vonatkozó alapvető irányát és feladatait az SZKP XXIII. kongresszusa dolgozta ki. Mi tántoríthatatlanul tartjuk magunkat a kongresszus megállapításaihoz a nemzetközi küzdőtéren folytatott gyakorlati tevékenységünkben. Számításba véve azt a hatalmas történelmi szerepet, amelyet az emberiség sorsában a szocialista világrendszer játszik, pártunk és kormányunk kötelességének tartja, hogy mindent elkövessen a szocialista országok nagy közössége hatalmának és összeforrottságának erősítéséért.. A Szovjetunió az utóbbi években új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést írt alá a Német Demokratikus Köztársasággal, Csehszlovákiával. Lengyelországgal. Mongóliával. Bulgáriával és Magyarországgal. Mi nagyra értékeljük a testvéri barát(Folytatás a 4. oldalon.) Szombat, 1967. november I. ^ÉL-MAGYARORSZÁG 3 %