Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

A szocializmus győzelmének ötven éve szüntelen fokozása elő fogja lom ügyeinek az irányításé- tivitásának a fejlesztését, segíteni, hogy a néptömegek ban, előmozdítja a nép kez- Pártunk nagy, mindennapos még aktívabban részt vegye- deményezőkészségének és a munkát végez ilyen irány­nek az állam és a társada- szovjet emberek teremtő ak- ban. A Nagy Október és a világforradalmi mozgalom Elvtársak- A szovjet nép nagy tetteket és hősi csele­kedeteket vitt véghez ötven év alatt. A fél évszázad ha­tárán még nagyobb távlatok nyílnak meg előttünk. Meg­győződésünk, hogy orszá­gunknak következő második ötvenéves időszakát is vi­lágtörténelmi jelentőségű új vívmányok teszik emléke­zetessé. Az a forradalmi láng, amelyet Október gyúj­tott az emberi szívekben, bevilágítja a jövőbe, a kommunizmus felé vezető utunkat! Elvtársak! Október viha­ra hatalmas lánggá változ­tatta a forradalom szikrá­ját. Az októberi forradalom óta eltelt fél évszázad meg­győzően szemléltette e for­radalom óriási nemzetközi jelentőségét. Az elmúlt évek alatt megváltozott a világ egész arculata, s ez a válto­zás rendkívül nagy mérték­ben Október és eszméinek hatására, a szocializmus győzelmének a hatására kö­vetkezett be. A szovjet állam megszü­letésével a munkásosztály és az imperialista burzsoá­zia egymás ellen vívott har­ca új jelleget öltött, fő te­rülete a két szembenálló társadalmi-gazdasági rend­szer közötti harc lett. A fél évszázados harc fo­lyamán alapvetően megvál­toztak a világ erőviszonyai. Már az emberiség egyhar­mada a szocializmus útjára lépett. Befejezéséhez köze­ledik a gyarmati rabság rendszerének összeomlása: a hajdani gyarmatbirodal­mak romjain több mint 70 új állam keletkezett. A tő­ke országaiban óriási erővé vált a szervezett munkás­mozgalom, s befolyása ezek­nek az országoknak egész politikai életében fontos té­nyező. Nagy lendületet vet­tek a demokratikus mozgal­mak, amelyekben a lakosság széles rétegei résztvesznek. Ezeknek a változásoknak az eredményeként már nem az imperializmus, hanem a szocializmus, az imperialis­taellenes erők határozzák meg a társadalmi fejlődés fő tartalmát és új irányát. A szocializmus sikerei mint háttér, még világosab­bá teszik, hogy a kapitaliz­mus nem tudja megoldani az emberiség előtt álló alapvető problémákat. A kapitalizmus számtalan bajt és szenvedést okoz a néptömegeknek. Az impe­rializmus agresszív háború­kat szül. Napjainkban belő­le ered a világméretű ter­monukleáris konfliktus ve­szélye. Az imperializmus a hibás azért, hogy a két vi­lágháborúban az emberek tízmilliói vesztették életü­ket. Az Imperializmus az oka annak, hogy hatalmas összegeket fordítanak fegy­verkezési hajszára, a tömeg­pusztító fegyverek létreho­zására. Az imperializmus akadályozza, hogy már most felhasználjuk a tudomány és a technika által feltárt óriási lehetőségeket és segít­ségükkel likvidáljuk az éh­séget, a nyomort és a beteg­ségeket. Az a fél évszázad, amely Október\ől bennünket elvá­laszt, a kapitalizmus egyre mélyülő öltalános válságá­nak, a népek szemében az imperializmus lelepleződésé­nek, befolyása aláaknázásá­nak fél évszázada. Az im­perializmus azonban nem te­szi le a fegyvert, erős és ravasz ellenfél. Az osztályharc nyomására az imperializmus manővere­zik, részleges engedménye­ket tesz, széles körben alkal­mazza a szociális demagó­giát. Az imperializmus, mi­után elvesztette gyarmatait, ravaszabb és kifinomultabb módszereket kezd alkalmaz­ni más népek kizsákmányo­lására. A forradalmi mozgalom öntudatos résztvevői szá­molnak az ellenfél táborá­ban mutatkozó ilyen jelen­ségekkel, figyelembe veszik, milyen bonyolult körülmé­nyek között folyik napja­inkban az osztályharc és a felszabadító harc, a leghaté­konyabb utakat jelölik meg e harc számára, igyekeznek egységes imperialistaellenes frontban tömöríteni erőiket. Az utóbbi évtizedekben a forradalmi folyamat való­ban világméreteket öltött. Nincs olyan térsége földünk­nek, ahol ilyen vagy olyan formában ne bontakozott volna ki harc a társadalmi és nemzeti felszabadulás ügyéért. Megvalósulóban van Lenin jóslata arról, hogy a kapitalizmus elleni harcban egységes folyam­ban egyesülnek a legkülön­bözőbb erők és mozgalmak. A szocialista és a haladó eszmék világméretű diadalá­hoz még sok kemény harcra és türelmes munkára van szükség. De jogos a meggyő­ződés, hogy a jelenlegi sza­kasz hatalmas lépést jelent előre ezen az úton, s méltó helyet foglal el az emberi­ségnek a haladásért, a sza­badságért és a szocializmu­sért vívott harcában. E szakasz legjellemzőbb és legfontosabb vonása a szocialista világrendszer si­keres fejlődése. A nemzet­közi munkásosztály és az összes forradalmi erők joggal látják benne saját nagy­szerű vívmányukat, kima­gasló eredményüket. A szocialista országok többségében húsz év alatt igen nagy eredményeket mutatott fel a gazdasági és kulturális építőmunka, na­gyot fejlődtek a társadalmi viszonyok és a szocialista demokrácia. A szocialista világrendszer elvi sikere — amit különösen alá kell húz­ni — az újítpusú viszony kialakulása azon államok között, amelyekben győzött a szocialista rend. A szocia­lista országok testvéri kap­csolatai a népek növekvő kölcsönös bizalmára és tisz­teletére támaszkodnak. s alapjuk a szocialista inter­nacionalizmus. Az élet azt mutatja, hogy a szocialista közösség keretein belül mindegyik ország a legked­vezőbb lehetőségeket nyeri saját szuverenitása és füg­getlensége megerősítéséhez, s ugyanakkor élvezi mindazo­kat az előnyöket, amelyeket a kölcsönös segélynyújtás és az elvtársi támogatás nyújt. A szocialista világrendszer fejlődésének egész tapaszta­lata — beleértve nagy vív­mányait és nehézségeit is — arról beszél, hogy a szocia­lista forradalom egy sor or­szágban kivívott győzelmé­vel az újtípusú kapcsolatok önmaguktól nem alakulnak ki. A szocialista országok új. bonyolult problémákkal ke­rülnek szembe, le kell küz­deniük a kapitalista múlt sú­lyos maradványait, helyt kell állniuk a soraik meg­bontására irányuló imperia­lista mesterkedésekkel szem­ben. A testvérpártok együttes erőfeszítése jelentős eredmé­nyeket ért el a szocialista közösség megerősítésében. Mindegyik nemzet visz va­lami sajátosságot az új élet építésének közös ügyébe. Mi nagyra értékeljük minden nép hozzájárulását, minden marxista—leninista párt hoz­zájárulását a szocializmus nemzetközi kincsestárához. Az élet sokrétűségét kifeje­zésre juttató alkotó erőfeszí­tések összességéből születik meg a világszocializmusnak az a nagy tapasztalata, amely az egész emberiség vívmá­nya. A szocialista közösségről, és az annak fejlődésével kapcsolatos problémákról szólva nem hallgathatjuk el azt. hogy valamennyiünket mélyen aggaszt. A Kínai Népköztársaságban kialakult helyzetről van szó. A forra­dalom győzelme Kínában rendkívül nagyjelentőségű volt. Mély befolyást gyako­rolt Ázsia és Afrika vala­mennyi országában a nemze­ti felszabadító valamint a forradalmi mozgalom fejlő­désére. Sajnos, Mao Ce-tung cso­portjának az utóbbi években folytatott soviniszta, nagy­hatalmi irányvonala jelen­tős károkat okoz a szocializ­mus ügyének Kínában. Ez az irányvonal, amely a szo­cialista világrendszer és a nemzetközi kommunista moz­galom egységének az aléak­názására irányul, ellentétes a népek forradalmi harcá­nak az érdekeivel. A kínai események végleg feltárták a KKP egyes veze­tőinek eszmei-politikai csőd­jét. Ugyanakkor ezek az ese­mények azt is megmutatták, hogy a szocializmus igen rö­vid idő alatt és a legbonyo­lultabb körülmények között, gyökeret tudott ereszteni eb­ben az országban, meg tud­ta nyerni a széles tömege­ket. Pontosan ez a magyará­zata annak az állhatatos harcnak, amelyet a Kínai Kommunista Párt legjobbjai, a kínai nép élenjáró erői folytatnak a szocializmus vívmányainak megőrzéséért. A kínai kommunistáknak, a kínai népnek van mit meg­védenie, van miért harcol­nia. A kínai kommunistáit fő irányvonala, amelyet a KKP 1956-ban tartott VIII. kongresszusa dolgozott ki, a szocializmus felépítésének irányvonala. A tervszerű gazdasági fejlesztésnek és a „nép anyagi és kulturális szükségletei maximális kielé­gítésének" irányvonala ez. Mint a kongresszus határo­zatai hangsúlyozták: irány­vonal „a demokratikus élet fejlesztésére" a „nagy Szov­jetunióval és az összes népi demokratikus országokkal való örök és megbonthatat­lan testvéri barátságra". A világkommunizmus csak akkor érheti el céljait, ha egységes, nemzetközi mozgalomként lép fel tet építő testvérnépeket! Első üdvözlő szavaink a Vietnami Demokratikus Köz­társaság hős népét illetik, amely fegyverrel védelmezi szabadságát és függetlensé­gét, szocialista vívmányait. Forrón üdvözöljük Bulgá­ria, Csehszlovákia, Jugoszlá­via, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, a Német De­mokratikus Köztársaság és Románia népeit, amelyek biztosan haladnak előre a szocializmus zászlaja alatt. Üdvözöljük a kínai és az al­bán népet, amely azért har­col, hogy országában meg­maradjanak a szocialista vívmányok. Valamennyi szocialista ál­lam népének a legnagyobb sikereket kívánjuk nemes munkájukban. Elvtársak! Az imperializ­mus ellen küzdő erők kö­zött fontos helyet foglal el a fejlett kapitalista államok munkásosztálya, amely a vi­lágimperializmus erődeiben vívja küzdelmét. A fejlett kapitalista országokban mű­ködő munkásmozgalom min. den nehézség ellenére fá­radhatatlanul gyűjti erejét, új tapasztalatokat szerez. A sztrájkok gyakran egész or­szágokat fognak át. A mun­kásosztály egyre gyakrabban éri el követeléseinek kielé­gítését. Ezek a követelések pedig egyre távolabb mu­tatnak, egyre radikálisabbá lesznek, s a monopóliumok gazdasági és politikai telj­hatalma ellen vívott harc programjává növik ki ma­gukat. A munkásosztály győzel­méhez vezető úton a fő aka­dály soraink megosztottsága volt és ma is az. Ámde a munkásmozgalom minden ta­pasztalata azt bizonyítja, hogy az egység létfontosságú szükségesség. Ez a tapaszta­lat meggyőz arról, hogy a szocialisták és kommunisták közötti nézeteltéréseknek nem szabad gátolniok a munkásosztály sorainak ösz­szefogását a monopóliumok, a háború veszélye ellen. A kommunistaellenes álláspon­ton megrögződött jobboldali szociáldemokrata vezetők po­litikája ellenére fokozódik az egységre való törekvés és sok országban már bizonyos sikerek mutatkoznak ezen a téren. Az októberi forradalom óta eltelt ötven év egyik fő sajátossága a nemzeti fel­szabadító mozgalom egyesü­lése a munkásosztály harcá­val egy egységes forradalmi áradatban. A volt gyarmatok másfél milliárd lakosa függetlenné vált és a politikai élet szín­terére lépett. Ez kibővítette a világot átfogó forradalmi mozgalom kereteit. A forradalmi erők élcsa­pata, a forradalmi folyamat egvséggondolatának zászlóvi­vőié: a nemzetközi kommu­nista mozgalom. A kommunista mozgalom 50 év alatt óriási utat tett meg. Amíg 1917-ben mind­össze néhány százezer kom­munista volt a világon, nap­jainkban 88 kommunista és munkáspárt soraiban 50 mil­lió harcos tömörül. Óriási jelentőségű tény, hogy Nyu­gat-Európában, ahol hőbb mint százmillió munkás és alkalmazott él, olyan kom­munista pártok fejlődtek ki, amelyek országos politikai erővé váltak. Az októberi forradalom jubileumának napján e sza­vakkal fordulunk azokhoz a kommunistákhoz, forradal­márokhoz, a/kik börtönben sínylődnek, megtorlásoktól szenvednek: szívünk veletek van, kedves testvéreink és barátaink! Meggyőződésünk, hogy semmiféle megpróbál­tatás nem törheti meg a kommunistákat, semmiféle akadály nem állíthatja meg a kommunista mozgalom fejlődését. A kommunizmus hatalmas erővé vált, eszméi győzel­mesen hatnak világszerte. A kommunisták tetteikkel vív­ták ki, hogy a társadalmi haladás élcsapatának szere­pét töltik be. hogy a mun­kásosztály, minden dolgozó érdekeinek legkövetkezete­sebb harcosai. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy olyan erős és agyafúrt ellenfelet, mint az imperializmus, csak úgy le­het legyőzni, ha a határo­zottság és a fenntartás nél­küli harckészség mellett a józan politikai számítást, a hidegvérűséget és az állha­tatosságot állítjuk vele szem­ben. A kommunisták olyan stra­tégiát állítanak szembe ez­zel az ellenfélel, amely az országon belüli és• nemzet­közi erőviszonyok tudomá­nyos elemzésére támaszko­dik. A jelen körülmények kö­zött különösen nagy jelen­tőségű az imperializmus po­litikája és ideológiája elleni harc kibontakoztatása min­den vonalon. Ahhoz, hogy sikeresen szembeszálljanak az imperializmussal, ne csak visszaverjék támadásait, ha­nem újabb vereségeket is mérjenek rá, a kommunis­táknak, a forradalmároknak óriási energiára van szüksé­gük, mozgósítaniuk kell az erőket a harc minden fővo­nalán. A kommunista pártok az ideológiai munkában látják annak elengedhetetlen felté­telét. hogy sikeresen küzd­jenek a tömegek megnyeré­séért, az antiimperialista front erősítéséért. Pártunk a maga részéről továbbra is fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy visszaverje az antikommunizmust, lelep­leződjék az imperializmus egész politikája és ideoló­giája. Az osztályharc eddigi ta­pasztalataiból minden or­szág kommunistái azt a kö­vetkeztetést vonják le. hogy az előttünk álló nehéz fel­adatok megoldásának igen fontos előfeltétele a világ összes testvérpártjai harcos együttműködésének, összefo­gásának és kölcsönös akciói­nak a fokozása. A világkom­munizmus csak akkor érheti el nagy céljait, ha egységes nemzetközi mozgalomként lép fel. Ma valamennyiünk számára fontos akcióink ál­landó összehangolása nem­zetközi méretekben. A „Világ proletárjai, egye­süljetek!" jelszó — amely a munkásosztály forradalmi harcának hajnalán hangzott fel — ma valamennyi anti­imperialista erő összefogásá­ra szólít. Meggyőződésünk. hogy mozgalmunk további össze­fogása minden testvérpárt létfontosságú érdeke. Magá­tól értetődik, hogy minden pártnak megvannak a maga feladatai, minden párt az adott helyzetnek megfelelő harci formákat és módsze­reket alkalmaz. Minden párt a teljes függetlenség és ön­állóság alapján teszi ezt. Mégis valamely párt harcá­nak ereje eredményessége nemcsak attól függ, milyen sikereket ér el saját orszá­gában, hanem a többi test­vérpárt sikereitől, a kom­munista mozgalom vala­mennyi csapata együttmű­ködésének mérvétől és mély­ségétől is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az inter­nacionalizmus elvétől való eltérés, az olyan kísérletek, hogy mozgalmunk egyes csa­patainak érdekeit szembeál­lítsák a forradalmi harc kö­zös feladataival és a nem­zeti elzárkózás jelenségei el­kerülhetetlenül a kommu­nisták állásait gyengítik az osztályellenséggel szemben. Nagy megelégedéssel álla­pítjuk meg, hogy az SZKP álláspontja teljes mértékben egyezik a testvérpártok túl­nyomó többségének az állás­pontjával, amelyek határo­zottan síkraszállnak soraink­nak a marxizmus—leniniz­mus elvi alapján való ösz­szefogásáért. Ma már teljesen világos, hogy a testvérpártok több­sége szükségesnek tartja egy új nemzetközi tanácskozás összehívását. Pártunk teljes mértékben támogatja ezt a gondolatot, és kész mindent megtenni a kommunisták újabb világtalálkozójának si­keréért. Az SZKP a maga tevé­kenységét, tapasztalatait min­dig a kommunista világmoz­galom tevékenységének és tapasztalatainak szerves ré­szeként fogta fel és fogja fel ma is. Az SZKP a test­vérpártokkal fennálló törhe­tetlen barátságból, harci szö­vetségből mindig erőt, lelke­sedést merített a harchoz és a munkához. Enged iék meg, elvtársak, hogy nártunk nevében a leg­őszintébben köszönetet mond­jak a testvérnártoknak, min­den kommunistának a szov­jet nép iránti barátságukért, a kommunizmus felépítésé­ért vívott harcunk támoga­tásáért. A Szovietunió lenini kliipolifik^ia Hisszük, hogy a jelenlegi kínai események történelmi­leg átmeneti szakaszt jelen­tenek az ország fejlődésében. Hisszük, hogy a nehézségek ellenére a szocializmus ügye győzedelmeskedik a Kínai Népköztársaságban. Elvtársak! Az az út, ame­lyen a szocialista országok haladnak, a megfeszített munka és a tevékeny harc útja. Tudjuk, hogy sok a tennivaló, nagyok a felada­tok, amelyeknek megoldása megköveteli a testvérpártok és népek közös erőfeszítéseit. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép erejét nem kímélve te­vékenvekedik a szocialista világrendszer megerősítésén, e világrendszer új győzelmei érdekében. Engedjék meg. hogy az egész szovjet nép nevében forrón üdvözöljem az újéle­Nagy alkotómunkánkban, a szocializmus és a kommu­nizmus építése számára ked­vező feltételek létrehozásá­ban nagy szerepet játszik külpolitikánk. A Nagy Október győzelme valóban forradalmi változá­sok kezdetét jelentette a nemzetközi viszonyokban. A nemzetközi küzdőtéren elő­ször jelent meg olyan állam, amely a népek elnyomása és leigázása imperialista po­litikájával, a gyarmati ki­zsákmányolás, az erőszak és a rablóháborúk politikájával szembeállította a népek sza­badsága és függetlensége védelmének politikáját, az imperialista agresszorokkal szemben a béke megvédésé­nek politikáját. E két ellen­tétes irányzat harca már fél évszázada folyik. A szovjet állam lenini kül­politikájának jellege, leg­fontosabb ismérvei a szocia­lista társadalmi rendszer egész jellegéből származnak. A forradalom vívmányait kell védelmezni — ezt a fel­adatot tűzte Lenin nyomban Október győzelme után a szovjet külpolitika elé. A szovjet állam külpoliti­kája változatlanul ezen a lenini útmutatáson alapul. Védelmezni Október vívmá­nyait, meghiúsítani a szo­cializmus hazája ellen irá­nyuló imperialista mester­kedéseket, megteremteni a szükséges feltételeket a kom­munista társadalom felépíté­se számára: ez külpoliti­kánk fő feladata. Külpolitikánk internacio­nalista jellegű, mert a szov­jet nép érdekei egybeesnek valamennyi ország dolgozó­inak az érdekeivel. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió forradalmi in­ternacionalizmusának sok nagyszerű példájáról szólt, maid hangoztatta: Külpolitikánknak a kö­vetkező évekre vonatkozó alapvető irányát és felada­tait az SZKP XXIII. kong­resszusa dolgozta ki. Mi tántoríthatatlanul tartjuk magunkat a kongresszus megállapításaihoz a nemzet­közi küzdőtéren folytatott gyakorlati tevékenységünk­ben. Számításba véve azt a hatalmas történelmi szere­pet, amelyet az emberiség sorsában a szocialista világ­rendszer játszik, pártunk és kormányunk kötelessé­gének tartja, hogy mindent elkövessen a szocialista or­szágok nagy közössége ha­talmának és összeforrottsá­gának erősítéséért.. A Szovjetunió az utóbbi években új barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést írt alá a Német Demokratikus Köztársasággal, Csehszlová­kiával. Lengyelországgal. Mongóliával. Bulgáriával és Magyarországgal. Mi nagyra értékeljük a testvéri barát­(Folytatás a 4. oldalon.) Szombat, 1967. november I. ^ÉL-MAGYARORSZÁG 3 %

Next

/
Thumbnails
Contents