Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-15 / 244. szám

Odessza az irodalomban Szeged és Odessza, a két testvérváros nemcsak abban hasonlít egymáshoz, hogy mindkettő ..a napfény városa", hanem az irodalomban elfoglalt sajátos helyzetük révén is. Ahogyan Szeged a magyar irodalomban, úgy Odeszsza az oroszéban különleges szerepet tölt be. Mi büszkén tartjuk számon Szeged neves irólátogatóit. Janus Pannoniu.stól Jókain, Móriczon, Bródyn, Krúdyn, Kosztolányin át olyan ma élőkig, mint Veres Péter, még inkább a hosszabb-rövidebb ideig itt élőket, az „átutazókat", Mikszáthtol Gárdonyin, Thúryn, Babitson, József Attilán át Radnóti Miklósig. S a földinek kijáró becsüléssel őrizzük a sajátos szegedi Irodalom klasszikusainak — Tömörkénynek, Mórának, Juhász Gyulának — életmüvét, hiszen ezeket elsősorban és főképpen ez a város, ez a nép formálta, táplálta. Odessza ugyanígy ápolja a falai között megfordult nagy irók és költők emlékét. Puskinét, s a lengyel Rlickieviczét, Gogolét és Gorkijét, Majakovszkijét, s a ma is élő Pausztovszkijét. S a szovjet Irodalom története külön szinként tárgyalja az odesszai írók, költők jeles csoportjának — Babéinak és Katajevnak, Ilfnek és Petrovnak, Bagrickijnak és Gehtnak — életművét, mert bennük is érzik a Fekete-tenger sós íze és ott munkál a zsibongó kikötőváros jellegzetes lüktetése. Mint Szegedéből, Odessza irodalmából is külön antológiát lehetne — s egyszer tán kéne is — összeállítani. Most csak kóstolót adhatunk. PÉTER LÁSZLÓ Puskin déli száműzetésének utolsó éve A

város irodalmi múltja nagy orosz írók és költök neveiben gazdag. Az orosz nyelv múvészc, N. V. Gogol kétszer kereste fel városunkat. 1848. április 16-án reggel a/, odesszai kikötő Járványmólójánál egy kis gőzös vetett horgonyt, a Hprsoves. A partra lépő utasok között egy sötétbarna, bársonygalléros köpenybe öltözött, alacsony termetű embert lehetett látni. Öltözetét cilinder és nagy gombostűiéi megtűzött tarka sál egészítette ki. Gogol volt. Konstantinápolyból tért haza. Az abban az időben bevezetett szokás szerint a külföldről érkező utasokat két hétig karanténban, elkülönítőben tartották. A móló, ahol a járványügyi szolgálatot ellátták, jól látható a Tengerparti sétányról. A karantén letöltése után Gogol hét napot töltött Odesszában. A Nagyezsgyin (ma Gogol) utcában szállt meg a 15. sz. házban. Az írót az utcákon felfedező kortársak komor, beteges arcú embernek látták. Gogol életének nehéz időszaka volt ez. A realista író munkásságán mind erőteljesebben lemérhetők voltak az ország demokratikus erőivel való szakítás köGogol öt hónapja vetkezményei, és Gogol fájdalmasan élte át alkotói balsikereit. Az író ereje napról napra csökkent: gyakran testi gyöngeség fogta el. 1648. május 6-án hagyta el Odesszát. A következő két évben egészségi állapota folyamatosan romlott. A kemény északi fagyok elől menekülve határozott úgy, hogy 1850—51 őszét és telét Odeszszában tölti. Egy esős őszi napon. 1850. október 24-én érkezett, bérelt fogaton. Nagybátyjának, A. A. Troscsinszkijnak házában szállt meg a Nagyezsgyin utca 11. sz. alatt. Ez alkalommal öt hónapot töltött Odesszában. A Holt lelkek második kötelén dolgozott, egyidejűleg művelnek négy kötetes kiadását is előkészítette. Ebben az évben a tél szokatlanul meleg volt. Az író naponta tett sétákat a városban. Estéit ismerőseinek, a Repnyin és Gagarin családoknak körében töltötte. Különös öröm volt számára, hogy barátjával, L. SZ. Tumanszkij Puskinnal, a nagy költő öcscsével találkozhatott. Puskin házában (Görög u. 45.) gyűltek össze Odessza korabeli intelligenciájának legjobb képviselői. Gyakran lehetőit az írót a Richelieu-líceum diákjai között is látni. Az. ukrán dalokat teljes szívével szerető Gogol szervezte Odesszában az első ukrán kórust. Tagjai a líceum diákjai voltak. Az iró eleven érdeklődést tanusitott a város színházi élete iránt is. Felkereste a színházat, megismerkedett a színészekkel, felolvasta előttük az igazgató kérésére Moliére A nők iskolája című darabját. A Város színtársulata Gogol ottlétének kapcsán az író halhatatlan komédiájának, a Revizornak előadására készült. Gogol azonban gyakran esett rossz hangulatba, önmagába zárkózva, társaságot kerülve. Betegsége egyre előrehaladottab volt. 1851 tavaszára egészsége hirtelen megromlott. Nemsokkal az 1852. február 21-én bekövetkezett halála előtt, 1851, március 27-én hagyte el Odesszát. Az Odesszai kirándulások (imü útikönyvből (1980). Bálint István (ordítása Odessza Odesszában ipy éltem [akkor ... Puskin Egv tűző nyári napon, 1823 július 3-án a Tiraszpolszki sorompó irányából könnyű bérkocsi érkezett Odesszába. A konflis az Ilalianszkajn (ma Puskin) utca felé tartva, nagy porfelhőt eresztve haladt a város kövezetlen utcáin. Itt a 13. sz. ház, egy szálloda előtt állt meg. Puskin lépett ki belőle. Mögötte hü „bácsikája", Nylkita haladt, a költő szerénv holmiját hozva. Így kezdődött Puskin életének odesszai szakasza. Több mint egy évig (1823. július 3-tól 1824. július 31ig) clt a nagy orosz, költő Odesszában. Ez volt Puskin politikai, úgynevezett déli száműzetésének utolsó éve. A város egyik legódonabb terén, a Martinov (régen Görög) téren áll az 5. számú ház. A múlt század húszas éveiben ezt a városreszt a török iga alatt sínylődő Görögországból menekültek lakták. A térhez simuló Vörös közben mindezideig fennmaradt egy kis házikó (Vörös köz 18.), amelyikben a török megszállók elleni felkelést tervező görög hazafiak titkos társasága, az úgynevezett Heteria gyülekezett. Puskin, aki sok heteristának volt barátja, gyakran megfordult itt. A szabadságszerető költőnek — a dekabrizmus énekesének —, minden rokonszenve a leigázott görögöké volt. Hősi harcuk több nagyszerű költemény megalkotására ösztönözte. (Szabadság, Egy görög lányhoz ... stb.) Odesszában Puskin, akit hivatalosan Novorosszipszki terület irodájába szólított a kötelesség, saját meghatározása Szerint „száműzött fogolyként" élt. A terület fókormányzója egy dölyfös főúr, M. Sz. Voroncov gróf volt. A Vörös köz a Deribá62ov (régen Gimnazista) utcára nyílik. Itt a 24. szám alatt volt a fökormányzósáa irodája, melyben Puskin jelentéktelen hivatali minőségben dolgozott. A költő még a hivatalban is hasznos és érdemes munkát ta'ált magának. Voroncovék nagyszerű könyvtárában politikát, történelmi és filozófiai műveket olvasott. Megtalálta és lemásolta az egyik tikos irstot, II. Katalin feljegyzéseit; ennek 1858-ben, a pusklni másolat alapján Hcrzen által történő kiadatása az önkényuralomra és jobbágyi rendre mért ütésként csattant, Puskin és Voroncov között már az Odesszában töltött első napokban ellenséges viszony alakult ki. Lényegében politikai konfliktus, amelyben az egyik oldalon Puskin, a riekabrizmus énekese, a másikon pedig Voroncov, az önkényuralom dühödt védelmezője állt. Hatalmával visszaélve Voroncov minden eszközzel támadta és üldözte a költőt. Puskin nem maradt a főúr adósa, és az önkényre tHlaló és csípős epigrammákkal válaszolt. Különösen az egyik népszerű: 0 félig bátor, félig gyáva, S mindehhez még félig lripők. De ebben, tudjuk, lnemsokára, Egésznek fogjuk látni öt. R.dó György fordítása A régi hivatali épület mellett húzódik a Városi kert. Legöregebb fáját, egy agas-bogas topolyát, alacsony kőkerítés veszi körül. A fa Puskinnal egykorú. A Deribászov utca 18. •számú ház a régi Richelieuliceum épülete, ahol a nagy költő mindig szívesen látott vendég volt. A közelben található a Színház (Teátrálnaja) tér és a szinház. A költő gyakran töltötte itt estétit, hiszen kedvelte és nagyra értékelte a zenét: De már az est régen [leszállott, Az Operába! Vágy repit: Üj Orpheus — Rossini vár [ott, Akit Európa istenit Aprily I.a.i»s fordítása — írta a későbbiekben az Anyegin cimű regényében, Odesszára emlékezve. A színház épülete, melyet Puskin látogatott, 1873 január 2-án éjjel leégett. Helyén áll a mai Opera- es balettszfnház. A színházból hazatérve a déli éjszakában gyönyörködött, melyet, oly nagyszerűen írt le Anyegin utazásá-ban: Késő uan már. Odessza [alszik, Az éj ssellötlen és meleg. Hold kel, finom fátyol [remeg Az égen. Csend. Más hang [se hallszik, Csak a hullámok moraja: A Fekete-tenger zaja. Aprily Lajos fordítása Itt a Szinház téren, a Renaud szállóban is élt egy ideig. A szálló épülete sajnos már nincs meg. Máig is látható azonban az úgynevezett Puskin-ház (Puskin u. 13.), amelyikben ideiglenesen megszállt. Itt tervezik a Puskin emlékmúzeum megnyitását. A költő munkásságának odesszai szakasza rendkívül termékeny volt. Éppen itt Odesszában a Cigányok című poémájában számolt le Puskin a romantikával, és alkotta meg a világirodalom első realista versesrogényének, az Anyeginnak két és fél fejezetét. Itt fejezte be több más költeményét és irt még mintegy 30 lírai alkotást. Különösen élesen rajzolódik elénk Odesszában Puskinnak, a dekabnzmus költőjének arculata. A dekabristák, mint Lenin megjegyezte, az „első orosz forradalmárok" voltak. Puskin Odesszában írt számos költeményét politikai röplapnak, a forradalmi vihar elöérzetének és a forradalomra való felhívásnak érezzük. Miután Puskin szabadságszerető költészete a fiatalokra egyre erősbödő hatást gyakorolt, az odesszai hatóságok megrettentek. Voroncov gróf szüntelenül küldözgette feljegyzéseit a cárnak, és végül is elérte, hogv Puskint új számüzetési helyre. Mihajlovszkojébe juttatták. A későbbiekben Puskin gyakran emlékezett Odeszszára, de nem sikerült ismét felkeresnie. A Tengerparti sétányon emlékmű áll a költő odeszszai tartózkodásának emlékére. Portrészerű hasonlóság tekintetében ez az egyik legjobb Puskin-emlékmű. Gránit alapzatán ez a felirat olvasható: A. Sz. Puskinnak — Odessza polgárai Az Odesszai kirándulások című ^útikönyvből (1860). Bálint István fordítása. VasziUJ Ivanovics Tumanszkij (1880—1880) ukrán köitő, nemesi családból származott, és diplomáciai szolgálatot teljesített. Jellegzetesen romatikus lírikus. E földön, mely dicső múlt harcokról neve3, hol a szemnek az ég sokáig kellemes, hol nyírfák súgnak, és vízrónák kékje árad, kápráztató a fény a zord észak fiának. Az esti fellegek könnyű árnyában itt a kertek illata szinte megrészegít. Holdfénnyel, kéjesen borul a langyos éj rám: nz arany partokon, ezüst hullám taréján ifjak játszi, vidám csapata integet, és bárkák szeldclik a tajtékos vizet. Itt már a csendes ősz békés derűje érik, a dombokat szőlők karéja őrzi végig, es a lányok! Olyan gyönyörű mindenik, merész tekintetük lesütik, felvetik, a táncban tüzesek, a gyönyörtől hevülnék — « a vándort, engemet, értetlenségük öl meg. TÓTFALUSI ISTVÁN FORDÍTÁSA A líceum tanára Mickievicz Pétervárott kapcsolatba lép a küszöbönálló cárellenes felkelés haladó nemesi vezetőivel —erről azonban a hatóságok nem szereznek tudomást. Sót, nyilván úgy vélik, hogy az immár nagyhírű lengyel köjtő ott. hazájától és a lengyel szabadságmozgalomtól elszakítva, nem árthat az uralkodó rendszernek. Mickieviczet a napsütötte Délre küldik, s az odesszai líceumban tanári állást adnak neki. Odesszában, a íiatal és rohamosan fejlődő kereskedőkikötővárosban. ekkor népes lengyel kolónia él, és igazi déli hevességgel kavarog, pezseg az élvezetekben dúskáló felsőbb társaság v-dám élete. Ez a társaság, ez a hangulat Mickieviczet ls magával ragadja. Szerelmes, in. cselkedö szonettjeiből érezzük. hogy odesszai tartózkodása idején valóban élvezni akarja a könnyű életet, jóllehet több versében még ekkor is megcsendül a honvágy, az elvesztett haza for. ró szeretetének fájdalmas hangja, s már egyre több jele mutatkozik a realizmusnak ... A tompán csen. gő bánatot csakhamar a kiábrándulás. a csömör hangulata váltja fel. Mickievicz maga kéri áthelyezését. Moszkvai állast kap. Radó György bevezetőjéből Mickievicz: Krimi szonettek ciniü kötetében. A forradalom költője Eduárd Grigor.ievics Bagrickij (i 893—1934) robusztus és romantikus egyéniség volt, ha hihetünk a kortársak emlékezéseinek. Egyike azoknak az irodalmároknak, akik a forradalom után közvetlenül Odesszából indultak, és e sajátos, forradalmi és anarchisztikus indulatoktól fűtött déli város szellemét közvetítették az orosz literatúrában. Verseivel azonnal feltűnt, és ebben nem csupán mondanivalójának elemi ereje, minden sorából kitetsző hatalmas szabadságvágya segítette, hanem verseinek egzotikuma, különleges nyelve, eredeti ritmikája. Általában a polgárháború véres képei ragadták meg figyelmét, ezeket növeszti hatalmas viziókká. Fantáziájában a népköltészet törvényei szerint növekednek a kópéságok népfelszabadítássá, a gonosztettek embertelenségükkel világokat sodró bűnténnyé. Később éppen a forradalmi erkölcs nevében támadja a kispolgárságot, a haszonlesést. Egész életműve egyetlen lendület, amely szinte sehol sem bicsaklik meg. A szándéka tiszta és aktuális: új erkölcsre, új emberre van szüksége a forradalom. a polgárháború zűrzavarából ébredő országnak. E. Fehér Pál utószava A szovjet líra kincsesháza Bairrickij-kötcté. hez (1963). Eduárd Bagrickij Odessza Részlet az Anyeginből I. fej. 50. vers „Ezt Odesszában irtani" Várlak, szabadság drága napja! Jössz-e? Mikor jössz? — kérdezem; A parton kószálok kutatva S vitorlásoknak int kezem. Szabad hullám-útján az árnak. Hol hab s vihar veszélye várnak. Mikor futok távolba már? ldéje itt hagynom a sivár. Ellenséges vizem s világom, S elérve dél kék tengerét. Meglátni Afrikám egét. S bánkódni zord orosz hazámon. Hol szírem sajgott, szeretett. Hol eltemettem szivemet. APRILY LAJOS FORDÍTÁSA Szarvát a hold kidugta már keletre Csontváz-hegyek is kék fenyők felett. Itt állt... Köpenye itt szállt szétterítve, itt mormolta a Byron-verseket... Mint füstszínű galambszárny, úgy keringett elébe tenger s hűvös éjszaka... Mint nyári eső hull reá az ihlet, S a víz felett már füstként leng tova. Mint nyári eső hull reá az ihlet.' szemekre száll, s a szivre ráhajol. Itt ünnepélyes jambusokba lüktet hullám s az éj: a jambus zeng, dalol. A partokon ki most barangol éjjel a fövenyen rossz csónakok körött, az vérével, szemével és szivével hallja, hogy Puskin verse mennydörög. Áttör a szó sziklákat megvadulva. a szó töltések, gátak közt suhog. Kiönt a hullám. s visszazúdul újra, tajtékán forranak a jambusok. Mindez az álmodóknak. drága: drága a hullám, melyben ritmus árja zsong, a négerajkak száraz hallgatása, o két kiálló, makacs pofacsont.,. Hordoztalak a harc zajába hullva téged magamban rohamok alatt... — Tiéd vagyok! — dalolta Mariula, hol tűz világit lomha sátrakat... Várok megint: míg belefu a kürtbe sztyeppék füvén heverő hü hazám ... Az őr a dnyeszteri mocsárba tűn be bujdosva járni halálos taván. Táborhelyet kínálnak Itt az árnyak, a tölgyesekben tisztább itt a hang. Kivert csavargók, koldusok, cigányok: lovak zaját figyeljük nyugtalan, Ó, nyári hó! A déli égbolt égő sugara Besszarábiára tűz... E harci polit-osztály fegyverértő költője, te, a tüzünkhöz leülsz... Álom. megállj... Csupán a hullám csattan. Harc nincs, ha nincs. Csak moszkvai zajok. Es mégis, én lehajtok áhítattal, s fölemelem elejtett pisztolyod. VERESS MIKLÓS FORDÍTÁSA 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1867. október 15.