Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

Szabó Iván Párkák A

közi f-g tanácsának elnöke kimutatást tartott a kezében es aggodalmas nangon kérdezte helyettesétől. — Nem ertem, mi can ezzel a ró téri földműveszovetkozeti vendeglövel? A söntésben a kimutatás szerint napról napra csökken a forgalom. A vezető járt nalain, panaszkodott, oda a terve. — Ügy látszik, a község antialkoholista lett. Tegnapelőtt mindössze négv hosszúIcpést. egy kisfröccsöt és egy féldeci rumot adtak el náiuk. ezzel szemben százhsrvanöt pohár szódavíz fogyott. A csapos az. oka. — Tudja mit. menjünk ki bejelentés nélkül. A csanos új ernber. nem ismer senkit, bennünket sem. Félóra múlva a Fő téren lévő vendéglőben voltak. Az elnök kétszer három deci rizlinget kért. tisztán. A csapos aggodalmas hangon kérdezte: — Már reggel így kez.l'k? Nem ismerik a túlzott alkoholfogyasztás társadalmi következményeit? — Szenvedélytől fűtött hangon folytatta: — A házassági bontóperek anyagában például sajnálatosan és állandóan A napimádó költő Október 3: Srnbrt Lőrinc halálAnak tizedik évfordulói*. Elet és költészet, még a legelvontabb lírát alkotó költő életmüvében is. egymástól elválaszthatatlan. Szabó Lőrinc költészete pedig éppen nem elvont: minden modernsége, újító jellege elenére is realista költő, a maga sajátos, individualista módján az élet, a való világ kínjait, örömeit dalolja ki verseiben. Lírája: önéletrajz. Babits vallomásának, A lírikus epilog,iának szellemében: Csak én birok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de meg tovább magamnál nem jutottam. Szabó Lőrinc egyénisége: ez lírájának ómegája és alfája. S ez a mohó, életörömre vágyó, szertelen személyiség ott hagyja bélyegét úgyszólván minden versén. Költészetének nincs olyan jellegzetes es öntörvényű motivumkincse, mint ami Ady liráját annyira jellemzi, néhány visszatérő gondolatmenete, kedvelt frazeológiai eszköze azonban őrá is egyértelműen árulkodik. Ilyen újra és újra magából kiírt mozzanat költészete első korszakában a pénztelenség, az anyagi nyomorúság, utóbb, n harmincas években a test gondja. Mindkét torna-bokornak köz.ös motívuma Szabó Lőrinc költészetében, költői szótárában a fény és a nap. Harmadik verseskötetének (1925) cfrne a lelkesültség és pátosz erejével ismétlődve hirdeti: Fény. fény, fény! A Tücsökzene ben (1947) — utólag! — némiképpen átértékelve idézi ezt a korszakát: Lázadás lettem égiháború, tűzvész: nem szelíd sugárkoszorú; fény, fény, fény, szárny, rakéták, zürza(varl A motívum eredeti értelmét, az életörömét azonban a kötet címadó verseben találjuk: Fény. fény. sugarak! Fények vagyunk mind: isten lelke. öröm. remény. Óh. szállni, lobogva a föld felett! A rettenetes életet, az örömöt akarom én. (Fény) A lázadás szintén jellemzi pályakezdését. s természetesen nincs összefüggés nélkül a mnlrn élétvággval, hiszen belőle, kielégítetlenségének kínzó érzéséből születik. Mégis, a fénv mint költői motívum Szabó Lőrinc számára vitathatatlan értelmű: a vágy. amit én fénynek nevezek és szentléleknek a hivő: 6 táncol bennem, fi rohan Az isten karja nyúl felém, s ha robbanó sugarakkal az 6g tetején kószál földi szemem, fekete nyomoromat vakító tüzharsemákkal törve át tízezer Nap küldi az azúr bástyákról hozzam valaszul testvéri himnuszát. (Egy kis értelmet a reménynek!) Sohasem tudjuk már meg. mennyire vált tudatossá a költőben, hogy lírájának milyen tartós alkotó pleme ez a motívum. Feltételezhetően ösztönös, elfojthatatlan alapérzése bukkant így — búvópatakként — újra és újra felszínre lírájában. Van nhhan valami jelképes, hogv első kötetének első versében, ennek is az elején, már a harmadik és negyedik sorában ezt hirdeti magáról: Tudod, hogy a Nap barátja voltam? ö édesítette agyamat hajnali rétek szagával: aztán minden csigát s kavicsot külön megmuftatva látni, szeretni és csodálkozni tanitott... (A vándor elindul) A Nap barátja: nem belemagyarázas tehát. ha költészete egyik alapvető motívuA csapos növekszik ez alkoholizmus szerepe. Itt az aratas ideje. Hogy tudják majd a cséplőgépet kezelni? Az elnók nem árulta el kilétét. Kíváncsi volt a totábbiakra. Ingerülten mondta: — Apuskám. kevesebb dumát és ide az italt! Szomjasak vagyunk! A csapos szomorúan csóválta a fejét, azután szódavizet töltött két pohárba. — A tudomány mai álláspontja szerint — magyarázta jóságosán — ez a legüdítőbb ital a szomjúság ellen. — Mi ennek ellenere kétszer .három deci rizlinget kérünk! Az italbolt alkalmazottja, a régj prédikátorok hangján szólalt meg; — Óva intem önöket! Szokjanak le az alkoholról, amíg nem késő! — Hallja. ne beszeljen annyit! — szólt ingerültséget tettetve az elnökhelyettes. — Két. íeldeci rumot is töltsön be! A csapos elsápadt: — Nem tehetem, kérem. Az alkoholizmus elleni bizottság minden jelentését olvas' am. minden intelmüket magamévá tettem. Az iszákosok messze elkerülik italboltunkat. Aki pedig bejön, azt. gyakran sikerül meggvőznóm. A lelkiismeretem parancsát követem. — Szóval nem akar adni? Hol a vezető? — Elment a patikába anriaxinért. Felidegesítette, amikor ismertettem egy vendég előtt az alkohol áldozatainak legújabb statisztikáját. Mit akarnak? — A tanácstól jöttünk, A csapos arca elkomorodott: — Tudtam, hogy ez lesz a vége. Elvesz'em az állásomat. Biztos voltam benne és mégsem tehettem mást. Kigombolta fehér kabatját és megkerdezte: — El vagyok bocsátva"* A földművesszövetkezet hozzájárult? Na. akkor leveszem a munkaköpenyemet. Az elnök nevetett: — Dehogy tan elbocsátva! Holnap nyílik meg egy bisztró az országúton. Ott nemigen kérnek bort, de hiába is kérne a vendég, csak alkoholmentes ital lesz ott. Tudta, elvünk: megfelelő ember megfelelő hehme... PALÁSTI LÁSZLÓ mának véljük, sőt az sem, ha azt tartjuk, hogv ebben a nap-motívumban voltaképpen Szabó Lőrinc egész életérzése, a költészetét döntően meghatározó költői, emberi magatartása mintegy fókuszban mutatkozik meg. Szabó Lőrinc materializmusáról, pantelzmusáról is szokás beszélni, s — ha nem is a történelmi materializmus mércéjével — kétségtelen joggal. Ez. a vers — folytatásaként — ennek a természetvallásnak himnusza. De utolsó soraiban konkrét utalást találunk az egyiptomi napimádásra. A költő, akinek életvágya egyebek között szenvedélyes utazási kedvében is megnyilatkozott. („Óh utazás, őrült szerelmem!" — írta Első éjszaka Kairóban cimii versében). 1993-ban eljutott a piramisokhoz, a Szfinxhez is, amint több versében (Sivatagban, Egyszerre mindenült, Hála stb.) megenekli. Erre utal idézett versének befejező részében is, amikor a megszólított Napról így beszél: Láttalak Afrikában: a kö Memnon himnuszra zendül sugaraidtól, isteni Nap, és én, fázó hús, ne imádjalak? (Íme az utcán) Egy évtizeddel előbb jelent meg a Pesti Naplóban Szabó Lőrincnek kötetben máig sem szereplő verse, amely a fázó, didergő (ezek gyakori jelzők lírájában a rossz életérzés, a keserűség kifejezésére!) költő számára tavaszt, meleget hozó Napot ünnepli hasonló panteisztikus mámorban, mint az imént idézett: s föntről, a nap. arany üteg, ezer ágyúból lövi felénk édes kartácsait, a fényt: arany golyói mellemen csak úgy kopognak! be jó nekem e sok seb, e gyógyító sugarak! é senki sincs, csak én meg a Nap, és elfáradtam, de a Napot nem engedem, a Nap ellen indultam, ás kitárom a mellem és föllobogózott ég és fényhegyek es fényhidak, és otthon emberek várnak rám. — Es nem akarok, es meIgyek, ahová a Nap hiv a hegy megett. (Tavasz és roham a Nap ellen) A nap-motívum — a fény-motívunimal vegyest — számos versében fontos építőelem. Talán a gyermekversek, a családi líra kivételével az életmű minden ágában, a költői pálya minden korszakában megmutatkozik. Illyés Gyula írta róla: „A hideget, gyűlölte. A piszkos téli sár gyermeki szitkozódásra ingerelte.A napot viszont személves ismerősének, mondhatnám nöismerősének tekintette: gyönyörrel nvüjtozott el melegében; messzi, kikandikáló fényére is rámosolygott. Semmi forrósága nem volt neki elég. A legvadabb júliusban is úgy sütkérezett az átizzott köveken, mint a gyík. Illetve a sikló, mert termetre a közönségesnél jóval magasabb volt ..." Illvés, az egyetlen, aki — ha nem is Szabó Lőrinc költészetében, de természetében — felismerte költőtársa rendkívüli napimádatát, utóbb. Szabó Lőrinc balatonfüredi emléktáblája leleplezésekor is fontosnak tartotta fölemlegetni. „Nem itta a bort. nem ette a halat, nem élvezte a forróság csökkentő szellöjáratokat, mert ő, különös módon a kánikulát imádta és kívánta. mégpedig a hortobágyi, a/, egyiptomi vad déli verő fokán, s azt is hibátlan városi öltözékben. Ezért a vízbe sem igen ereszkedett, a mélybe már csak azért sem, mert úszni nem tudott." P. LAKATOS ARANKA SZErESI ATTILA ÉVSZAKOK zöld falka zúdul itt vagyok érzékeim nyugodjatok habosfehér fák szemek vállak zöld falka zúdul megtalállak városok tornyok kék utak vergődők gondjaim alatt kezek arcok zöld falka sárga pipacson fürjes búzatábla aranyrozsda itt vagyunk ketten hegyek közt sustorgó vizekben csöpp lányunk fölcseperedik utazunk málló -tornyokig kek ablak csikófejű felhő' dideregsz jaj remeg az erdó itt vagyunk arcok kezek vállak hofüggöny lebeg meptalallak kabát kandalló jaj mi kell még zeneszó ótomszvrke esték lányunk beszél már kérdezem nincs pénz sáros út elviszem elviszem meghozom virággal habos fák lobognak utánam mezők zúdulnak itt vagyok arcok szemek lobogjatok Apróságok A legideálisabb erőszak az, amikor a nó engedelmes. * Nem jó olyan eredményekre büszkének lenni, amelyekkel nem lehetünk megelégedve. * Sajnos még mindig sokan vannak olyanok, akik egy nyelvet beszélnek és mégsem értik meg egymást. * Nem minden segítség fakad emberségből. Az uzsorás azon segít, akiről lehúzhatja a bőrt. * A sétányok, parkok padjait rendszerint négy személyesre készítik és legszívesebben kettesével ülnek rajta. * Van szélkakas, mely hiába forog a szél irányába, mert a füst a tűzhelyből mégis a konyhába tódul. * A szélkakas attól még hivatása magaslatán állhat, hogy nyikorog. k A cél felé való futáshoz rsak annyi energiát szabad felhasználni, hogy a cél megvalósításához is maradjon elegendő erö. * A szó olyan mint a kés. Ha élével nyújtják feléd, akkor is a nyelét fogd meg, nehogy megsebezd vele magad. * Ha két fej összekoccan nem mindig az jajgat, akinek gyengébb volt a koponyája. * Már sokan hazudtak úgy. hogy majdmindenki őszintén meg volt győződve arról, hogy igazat hall. * A hibától való félelem sok hibának a kútforrása. A megijedt ember ebbe a kútba fullad bele. * Vannak, akik a kórusbót csak valamely szólamot hallanak és csodálkoznak, hogy nem értik meg a müvet. * Nem csak nyerni, veszteni is lehet megcrdemelten. * A lendületből is megárt a sok. Ezt legjobban azok igazolják, akik at-át esnek a ló túlsó oldalára. * Van olyan mosoly amely halálos és van olyan düh, mely után boldog élet kezdődik. M1SON GVSZ'r Csaplár Vilmos BOTRÁK^OKOZÓK rn A szállodahajó fedélzetén ültek, mindjárt a korlat mellett. — Anvuskám, mit szólnál, ha férjhez mennék hozzá? — kérdezte a lány. — Miért ne mennél! — válaszolta az anyja. — Majd megkéri a kezed, és mi az apáddal beleegyezünk. — Az, hogy Jugoszláviában lakik — folytatta a lány —. az nagyon jó. Tudod, már régóta gondolok arra. hogy külföldihez megyek férjhez. És ö mégiscsak magyar. Az anv.ia a kezébe fogta a narancsszörppel töltött poharat, és a szalmaszálon keresztül néhányat szívott a jeges italból. — Hm, de finom hideg! — mondta. — Kérsz egyet te is. Veronkám? — Nem — válaszolta a lány. — Nem kérek. Az anyja újra szívolt egy kortynyit a narancsszörpből. — Honnan julott az eszedbe ez most? — kérdezte. — Beszélt már Ákos ilyesmiről? A lány berakta a könyvjelzőt a lapok közé, összecsukta a könyvet, és az asztalra tette. — Minden héten kétszer is átjön Szabadkáról — mondta. — És csakis miattam. A múltkor a Pipacs cukrászdában egv világkörüli útról beszélt. Igazán, anyuskárn. milyen sokat utazhatnék, ha elvenne feleségül! És titeket is meglátogatnánk. Tudod, mennyire szeretek utazni! — Lég?' ügyes! — válaszolta az anyja. — Aki jól férjhez akar menni, az legyen ügyes. Mások meg kínlódjanak. Űjra szájába vette a szalmaszál végét, és az összes narancsszörpöt, kiszívta a pohárból. Aztán az. üres poharat, visszacsúsztatta az asztalra. — Sok pénze van — mondta. — Nem is hittem volna eddig, hogy egy szobafestő ilyen jól kereshet odaát. —Sok pénze van — mondta a lány is. — Autót vesz még ebben az évben. Mindenhova utazhatunk majd. — Nagyon helyes — mondta az anyja. — Te ilyet erdemelsz. Szép vagy. Hajolj ide egy kicsit, hadd pusziljalak meg! A lány odahajolt és az anyja megcsókolta a homlokát. — Szeretném, ha máris megkérne — mondta a lány. — Alig várom, anyuskárn. — Természetesen feleségül vesz maid — válaszolta az anyja. — Csak várnunk kell. Az estét aznap is együtt töltötték. Károlyi Ákos feszülő tervi észtétől tönyt viselt, fehér nyloninget és sötétkék nyakkendőt. A lány a legszebb és a legszűkebb nyári ruháját húzta fel. Az étteremből vacsora után lementek a bárba. Hallgattak a bugó zenét, cigarettáztak, ittak. A fiú gint és spanyol borokat ivott* 6 CÍL'/Y1AGYARORSZAG Vasárnap, 1367. oktober L